Ajax-loader

'hadifogság' címkével ellátott könyvek a rukkolán

 


Örkény István - Lágerek ​népe
"Ez ​a könyv egy hadifogolytáborban íródott, a fogság mostoha körülményei között. Ez annyit jelent, hogy a kérdéseket sohasem szemlélhettem kívülről, hanem mindig csak belülről, a drótok közül. Ezáltal az ítéleteim alkalmasint kevésbé objektívak; de talán éppen ezért hívebbek, jellemzőbbek. Csalnom nem lehetett. Több százezer ügyész fürkészi szómat. Iparkodtam mindvégig az igazat írni: az élő emberek valódi nevükön szerepelnek, egy-két kivétellel, mikor "álnevet" adtam, kíméletből vagy kénytelenségből. De ha mindig a valóságról szólottam is, a valóság rendjét már én csoportosítottam; s ezért, ha az igazság szenvedett általa, a felelős én vagyok, s nem a valóság, nem az élet."

Adolf Wunderlich - Újszövetségemmel ​Szibériába
Adolf ​Wunderlich erőt és békességet nyert Újszövetsége által a háború alatt éppúgy, mint a hadifogságban. De nem az átélt szenvedésekről van itt szó leginkább, hanem arról, hogy a legnehezebb időkben is megmaradt a hit útján. Adolf Wunderlich örömmel tudósít arról, hogy a honvágy gyötörte, kimerült, kísértések közt vergődő embereken hogyan segített Isten kegyelme, amelyet az Újszövetségből olvasott nekik.

Martin Pöppel - Mennyország ​és pokol
A ​könyv 1933-tól 1945-ig, a II. világháború végéig mutatja be egy német ejtőernyős életét, küzdelmeit. Martin Pöppel önként jelentkezett a formálódó új fegyvernemhez, mert úgy gondolta, önkéntesként négy év helyett csupán két évig kell szolgálnia. Önéletrajzában Pöppel részletesen bemutatja az ejtőernyős-alapkiképzés körülményeit és a későbbi legjelentősebb német légideszant-hadműveleteket. (1939: Lengyelország, 1940: Hollandia és Narvik, 1941: Kréte, 1941/1942/1943: Oroszország, 1943: Szicília és Dél-Olaszország, 1944: Normandia, 1944/1945: Hollandia/Alsó-Rajna vidéke.) Pöppel a Rajnánál fejezte be háborús szolgálatát, amikor a 6. ejtőernyős-hadosztály fogságába esett. Angliában töltötte hadifogságát, ahonnan 1945-ben tért haza. A könyv lapjain végigkísérhetjük egy német ejtőernyős mindennapjait, s azt, hogy a buzgó, vakmerő, önelégült újonc miként érik megfontolt, bátor, felelősségteljes parancsnokká, majd a háború végére fásult, kiábrándult veteránná, akinek az a legfontosabb, hogy emberei biztonságban hazakerüljenek.

Gyalog Ödön - "Horthy ​Miklós katonája vagyok..."
Gyalog ​Ödön tüzérszázadosként harcolt Budapest ostroma idején, s a fõvárosban esett hadifogságba. Visszaemlékezéseiben a harcokról és a hadifogság megpróbáltatásairól is olvashatunk. Megtudhatjuk, milyen volt a lágerek élete, milyen ellentétek vagy (a polgári lakosság esetében) barátságok alakultak ki a foglyok és õrzõik között.

Cseres Tibor - Felhők ​fölött száll a sas...
Öles ​betonvasak dőltek a vízmerő hely kávájának, hogy kéznél legyenek a hajnali jégtöréshez, mert éjente mindennap arasznyira befagyott a kút. Reggeli szürkülettel a konyhára kiparancsolt hadifoglyok ezekkel a hegyes végű vasakkal körbeállták a vízmerő helyet, s az éjszaka megkövéredett jeget minden meglévő, tehát maradék erejükkel döfködni kezdték, hogy a szakácsok számára kimerhessék a habos vizet. Abból a korai merítésből egyedül Novikov kapitány kapott mosdóvizet, mert az őrlegénység is meg a hadifoglyok is hóval tisztálkodtak - mostak kezet és arcot. Már akinek a dermesztő hidegben igénye maradt efféle tisztálkodásra. Az éjszakai hideg harminc fok alá süllyedt mindig, s a nappali fagy sem enyhült tizenöt-húsz fok fölé. Thormay Béla naponta, sőt óráról órára figyelte az idő szigorát, köpenyhajtókáján megőrizte a tavaly nyáron Budapesten szerzett kicsi hőmérőt. Ezt a német ipar gyártotta frontkatonák számára. A konyha érdekében betonvasakkal szorgoskodó magyar katonák eleinte még teát is kaptak, de úgy a második-harmadik héten már csak a híg kásaleves készítéséhez (no meg a táborparancsnok mosakodásához) meregették a jeges vizet.

Szigethy Lehel - Donon ​innen Donon túl
A ​Donon innen – egy légvédelmi tüzér háborús élményei, hőstettei, majd a hideg, az éhség, a szovjet áttörés. Donon túl – a fogságba esés, egy jobb Magyarország érdekében tett lépések, majd közvetlenül a hazatérés előtt letartóztatás, Gulag. Ezek a dicsőséges és tragikus élmények sorakoznak egymás után Szigethy Lehel önéletírásában.

Zilahy Lajos - Két ​fogoly
A ​két háború közötti időszak polgári irodalmának legnépszerűbb szerzője ebben a regényében az első világháborút és a hadifogolyéletet festi széles, olvasmányos tablóban. Az utolsó békeév zsúrozó-bálozó világában „végzetszerűen” egymáshoz sodródó két fiatal ember, Takács Péter és Almády Miett boldogtalanságáról szól a történet. Pár hónapos boldog házasság után kitör a háború, Péter a frontra kerül, majd fogságba esik, és Miett hét évre egyedül marad. Ő is fogoly lesz...

Markovits Rodion - Szibériai ​garnizon
Az ​erdélyi író 1928-as világsikere nem véletlen: Hasek Svejkje és Markovits garnizonja a 20-as évek közép-európai irodalmának két meghatározó világháborús regénye. Az orosz hadifogságba esett Markovits harcolt az orosz polgárháborúban is, sőt Svejkkel együtt utazott az "aranyvonaton" is, ami a cári kincseket szállította el bolsevik parancsra. A kiváló hadifogolyregény, a "kollektív riportregény" 14 nyelven jelent meg anno, mára elfeledték...

Leo Kessler - Szökés ​a győztesektől
A ​második világháború a végéhez közeledik. Az elõrenyomuló Szövetségesek egyre több német alakulatot semmisítenek meg, ejtenek fogságba. A Wotan számára is elérkezik a vég: parancsnokát, von Dodenburgot, a többi tisztet és az egyszerű közlegények többségét elfogják. A legelitebb SS-egység és parancsnoka kiváló bûnbaknak bizonyul a Szövetségesek számára, hogy az õ nyakukba varrják a közvélemény elõtt a „németek” bűneit. Vajon mi lesz az erõsebb, az igazság vagy a reálpolitika? Az igaztalan vádak vagy a bajtársiasság?

George Dunning - Egy ​angol a partizánok között
Az ​angol katona számára egyetlen harci forma ismeretlen: a partizánháború. A hagyománytisztelő britek között ez a tradíció valóban nem létezik. Ezért történt, hogy 1943 őszén, az olasz fegyverszünet óráiban, sok ezet angol hadifogoly indult délnek, hogy az Appenninek hegyi útvesztőin át elérje az olyan távoli frontvonalat. Talán könyvünk hőse volt az egyetlen kivétel. George Dunning káplár ugyanis partizánnak állt. Már addig is ötször szökött meg a makacs angol. Négyszer elfogták, kétszer meggyötörték a Gestapo kínzókamráiban. Ötödszörre sikerült... Dunning káplár kommunisták vezette partizánosztaga soknemzetiségű, bátor kis csapatot alkotott. Olaszok küzdöttek itt vállvetve jugoszlávokkal, sőt etiópokkal és szenegáliakkal is. Itt ismerkedett meg Dunning azokkal a férfiakkal, akik nem ismerték, de nem is kértek kegyelmet, akik öltek, és akiket megöltek. A mindvégig feszülten izgalmas történet első része az angol katona szökéseinek és rabságának históriája. A második részben új ember lép elénk: ő az Il Inglese, az angol partizán. Könyörtelen hegyi harcok hőse, gyorsan váltakozó, tragikus epizódok cselekvő részese, aki egyaránt megállja a helyét San Severino fölött, a partizánok hegyi táborában, egy alkalommal pedig Crna Gora véráztatta völgyeiben is.

Laura Hillenbrand - Rendíthetetlen
1943 ​májusában az amerikai légierő egyik repülőgépe lezuhan a Csendes-óceán fölött. A tizenegy fős legénységből mindössze hárman élik túl a becsapódást, köztük a gép bombázótisztje, egy fiatal hadnagy: Louis Zamperini. Zamperini gyerekkorában a környék réme volt, állandó lopásaival rettegésben tartotta városa lakóit, ám amikor bátyja hatására sportolni kezd, kiderül istenáldotta tehetsége. A legjobb egymérföldes futók között tartják számon, fiatal kora ellenére sikerül eljutnia az 1936-os berlini olimpiára, ahol döntőt fut 5000 méteren. Nagy jövő előtt áll, és a következő olimpia egyik sztárja lehet. A következő olimpia azonban elmarad, Zamperini pedig Pearl Harbor után a csendes-óceáni hadszíntéren találja magát. Egy bevetés során repülőgépe lezuhan, és Louis közel két hónapig hánykolódik az óceánon egy mentőcsónakban. Partot érve azonnal japán hadifogságba kerül, és az igazi megpróbáltatások csak ezután kezdődnek...

Csalog Zsolt - M. ​Lajos, 42 éves / Lajos M., aged 42
Csalog ​először a hősének a munkahelyéről való elbocsátásáról ír (négy pokrócot tulajdonított el), majd megemlíti, hogy ismeretségük korábbi keletű. Az író úgy fogalmaz: "42 éves volt, amikor élményeit elmesélte, s amikor történetét első változatban megírtam". A Csalog műveiből ismert technika szerint a "hős" monológja ez is, a szerző leleménye ismét a narrátor kiválasztásában, beszéltetésében és a minden beépített kommentár nélküli jellemábrázolásban áll. A Don-kanyarnál hadifogságba esettek egyikéről kapunk portrét, akit tizenhárom évre Szibériai lágerbe küldenek. Hetvenüket fogták el, és hárman jutottak el Szibériáig; a táborban tizenhatezren voltak, "abbul maradt háromszáz". Életformájukat a "kátorzsnaja rabóta" határozta meg, éhezés és agyondolgoztatás. Rémes, megdöbbentő tényeket sorol fel a narrátor: "Emberhúsevés, az előfordult". "Embert én is ettem" - a visszaélő szakácsot megfőzik egy hatalmas kondérban és megeszik. Előfordulnak erőszakolási jelenetek és más atrocitások ábrázolásai is. Tizenhárom évet töltött Szibériában M. Lajos, itthon is büntették gyanakvásból, előítéletből. A végszó a tragikus élet végén jelentkező rezignált idillé: "semmire se panaszkodok. Mer legalább itthon vagyok..." A szöveg, főleg szókincse, a nyerseségig durva, de (talán éppen emiatt) megrázó és fölrázó. - Nemcsak politikai - irodalmi szenzáció is, a legdöbbenetesebb lágertörténetek egyike.

Denis Avey - Rob Broomby - Szökés ​Auschwitzba
A ​Szökés Auschwitzba egy brit katona igaz története, aki önszántából került az Auschwitz III néven ismert koncentrációs táborba. Denis Avey 1944 nyarán az Auschwitz melletti E715-ös tábor foglyaként hallotta a szinte felfoghatatlan szóbeszédeket a közelükben zajló szörnyűségekről, és arra a hajmeresztő elhatározásra jutott, hogy a saját szemével akarja látni, mi történik a koncentrációs tábor területén belül. Titokban ruhát cserélt az egyik rabbal, és a munkanap végeztével bevonult a menettel együtt a tábor területére. Megdöbbentő tapasztalatairól hosszú éveken át hallgatott, ám egy rádióinterjú alkalmával előtörtek a régmúlt nyomasztó emlékei. Az újságíró Rob Broomby segítségével Denis Avey megosztja velünk hihetetlen történetét - a történetet, amelyben megismerhetjük egy egyszerű ember rendkívüli vállalkozását, megrendítő morális és fizikai küzdelmét a XX. század legsötétebb korszakában, egy embertelen háborúban. A(z) Szökés Auschwitzba (Könyv) szerzője Denis Avey, Rob Broomby.

Szimota Szeidzi - A ​japán katona
1941. ​dec. 7-én a japán légierõ hadüzenet nélkül megtámadta Pearl Harbort, a Hawaii szigeteken fekvõ amerikai haditengerészeti támaszpontot. A regény 1944-45-ben játszódik, hõsei ausztrál fogságba esett japán katonák, egy olyan csendes-óceáni szigetet védõ ezred utolsó életben maradt harcosai, mely szigetet az éhezõ japán katonáktól minden nehézség nélkül foglaltak el az ausztrálok. A hadifogolyélet keservei közt gondolják át hõseink a megszállott japán hadsereg értelmetlen militarizmusát. És amikor repatriálásuk elõtt visszakerülnek japán fennhatóság alá, már egészen más emberek õk.

Kuncz Aladár - Fekete ​kolostor
Az ​írót a francia háború kitörése Franciaországban érte, s ellenséges állam honpolgáraként társaival együtt öt évig gyötrődött különböző francia internálótáborokban. Nagy regényekre emlékeztető ellenállhatatlan sodrású "feljegyzéseiben" rendkívüli egyszerűséggel és erővel idézi fel a nacionalista gyűlölködésnek kiszolgáltatott internáltak szenvedéseit, a rabok erőszakosan beszűkített elveszejtő és félelmetes infenóvá torzuló világát. Egyedüli iránytűje, mentsége és menedéke a megértő humanizmus az óvja meg őt minden durva elfogultságtól, általánosítástól, s ez teszi lehetővé hogy rabtartóinak egyik-másikában meglássa az embert, s hogy ne a francia népből, kultúrából ábránduljon ki, hanem a polgári demokráciának álcázott imperializmusból. Rabságának második felében egyre világosabban látja, hogy a háború céltalan vérontása kizárólag imperialista érdekeket szolgál, s bár emberileg érthető, szubjektív sértettsége miatt nem tud teljesen kivülálló józansággal, határozottan állást foglalni a háborús felek igazságának, igazságtalanságának kérdésében, magát a vérontást embertelennek, jogosulatlannak tartja.

E. M. Corder - A ​szarvasvadász
Az ​"orosz rulett"-et foglyok játsszák. Vietkong őreik parancsára megpörgetett dobú forgópisztolyt szorítanak halántékukhoz, meghúzzák a ravaszt és várják a végzetté előlépett szerencse ítéletét. A játék szenvedő hősei amerikai katonák - a történelem pikantériájának jóvoltából éppen orosz emigránsok gyermekei -, akik új hazájuk iránti hűségüket demonstrálni mentek hátsó-indiai dzsungelek poklába. Sorsuk a mindenkori háborúk jóvátehetetlen borzalmait példázza, melyekre igen változatos kollekcióval szolgálhat a világ filmművészete. "A Szarvasvadász" azonban egyedi, sőt botrányos alkotás. Vetítéskor a Varsói Szerződés országainak képviselői rendszerint elhagyták a vetítőtermeket, sőt filmfesztiválokat is készek voltak bojkottálni miatta. "A Szarvasvadász" ugyanis megcáfolja az egysíkú agresszor-áldozat szereposztást, és a háború minden irányában romboló morális veszélyeinek mélységeit tárja fel. "A Szarvasvadász", Michael Cimino filmje biztos világsiker. Az 1978-as bemutató óta most, először kerül bemutatásra egy szocialista országban. A film regényváltozata pedig a könyvespolcokra szánt mementó. Figyelmeztet bennünket a világ bajainak, betegségeinek teljesebb megértésére. A háború - még a legigazságosabb is - önmaga ellentétévé torzul, mert az embert torzítja lélektelen szerencsejátékossá, aki a megpörgetett pisztoly dobjától várja, nemesebb célok híján, sorsának ítéletét.

Covers_351576
A ​barna táska Ismeretlen szerző
1

Ismeretlen szerző - A ​barna táska
A ​Pesti Hírlap 1915. szeptember 15. számában megjelent üzenet feladója, Kornis Jenő Przemyśl kapitulációját (1915. március 23.) követően esett orosz fogságba. A következő három évet Oroszországban töltötte hadifogolyként. Egy évig egy szamarkandi (ma Üzbegisztán) láger lakója volt, majd – mikor társaival együtt átvezényelték a Moszkvai Kormányzóságba – további két éven át mezőgazdasági munkát végzett. 1918. március 25-én néhány bajtársával együtt megszökött a hadifogságból, és szerencsésen hazajutott Magyarországra. Hazatérte után a fogságból hazahozott naplóját, leveleit, feljegyzéseit és fényképeit egy női kézitáskába helyezte – hogy mikor, nem tudjuk pontosan. A Kornis család lakásában azután a barna táska hosszú évtizedekre eltűnt a szekrények mélyén. Létezéséről mindenki tudott, de csupán mostanában derült ki, hogy milyen páratlanul érdekes dokumentumokat tartalmaz az első világháborúról, a harctér és a hadifogság gyötrelmes mindennapjairól. A barna táska ezt a megkapó és magával ragadó személyes tanúságtételt tárja a nyilvánosság elé. A kötet szerkesztői, Kornis Anna (Kornis Jenő unokája) és Takács Ferenc (Kornis Anna férje) munkájukkal egyben Kornis Jenő, Przemyśl hős védője és a holokauszt áldozata előtt tisztelegnek.

Vladislav Vančura - Három ​folyó
Ebben ​a regényben a parasztból lett értelmiségi sorsát kíséri végig az író az első világháború előtti időkben, majd a háború és az orosz forradalom viharában.

Georgij Vlagyimov - Hűséges ​Ruszlán
Ruszlán ​nagyon jól tudta, mi járhat azért, ha egy kutya már nem érti, mi miért van. Az ilyen őrkutyát kiviszik a drótkerítés mögé, a mezőre, aztán mindnyájan hallják a rövid sorozatot. És a vétkes, aki elmélázott, amikor szökni próbált egy rab, többé nem tér vissza. És Ruszlán most nem ért semmit: hogy hova tűntek a rabok, hogy miért nincs senki az őrtoronyban, és hogy miért viselkedik olyan furcsán imádott gazdája. Érzi, hogy itt a vég - s valóban: a gazda azt a parancsot kapta, hogy ölje meg a feladat nélkül maradt őrkutyákat, hiszen úgysem lehet őket átnevelni. Ők csak a lágerben tudnak szolgálni, tökéletesen megtanulták, hogy a rabokra vigyázzanak, hogy senkiben se bízzanak meg, s csak a gazdától fogadják el az ételt. Ruszlán mégis megmenekül, és a közeli faluban kezd élni a többi volt őrkutyával együtt. Azok lassacskán beilleszkednek az új életbe, új barátokat szereznek a falusi kutyák között, s új gazdát is, aki eteti őket. De Ruszlán nem - ő a végsőkig hűséges a Szolgálathoz, s csak azért választ ki magának egy volt rabot, hogy őt őrizze. És mindennap kimegy a vasútállomásra, várja a fogolyszállítmányt, és hogy a gazdák is újra megjelenjenek - mert egyszer a világnak vissza kell zökkennie az egyetlen értelmes rendbe, ahol szögesdrót mögött őrzik a betegeket az isteni gazdák s az ő hűséges kutyáik. Vlagyimov kisregénye szép - és kegyetlen - állattörténet, s persze sokkal több annál: megrendítő példázat a Gulág, a diktatúra, a rabság okozta lelki torzulásról, amely köztünk s bennünk van azután is, hogy a szögesdrótokat már rég ledöntötték.

Frank G. Slaughter - Kard ​és szike
Egy ​újsághír: Holnap a San Franciscó-i Bíróságon Paul Scottot, a Hadsereg Egészségügyi Alakulatainak orvos századosát, aki két évet töltött kínai hadifogságban, a hadbíróság elé állítják hazaárulás vádjával... Egy néhai Johns Hopkins-ösztöndíjas, aki mára már elismert sebész, kifogástalan múlttal és tiszta jövőképpel, miért választotta inkább a fogságot ahelyett, hogy tásaival együtt menekülni próbált volna? Miért kezdett együttműködni fogvatartóival, szinte már az első pillanattól kezdve? Hogy követhetett el ilyen gyalázatot a lelkiismerete, a hazája és az Istene ellen? Csak három ember ismeri a választ: Paul Scott, a vádlott, a gyáva, részeges Jasper Hardin ezredes, Paul alakulatának akkori parancsnoka és Kay Storey, Paul menyasszonya, aki szintén megjárta a hadifogolytábort, vőlegényével és Hardin ezredessel. A fiatal énekesnő fogságba kerülésükkor a frontot járta, és az ott szolgáló katonáknak énekelt. Együtt kerültek hadifogságba, együtt szenvedték el a tábor minden kínját, a nélkülözést és a fogvatartóik kegyetlenkedését... és most ismét találkozni fognak a bíróság fojtott levegőjű termében, hogy újra átéljék a fájdalmas múltat, és napvilágra kerüljön az igazság. Frank G. Slaughter e mesterien megírt regénye egyaránt elénk tárja a koreai front izgalmát és a bírósági tárgyalóterem érzelmi feszültségét.

Csikós György - Sztrájk ​a pokolban
"...Az ​érkező és elosztó tábor egyikében - ahol a létszám általában 30 ezer között mozgott -, heves és véres összetűzés történt. Éjjel a rabok téglákkal és baltákkal megrohamozták az egyik őrtornyot. Nagy áldozatok árán sikerült négy géppisztolyt és egy géppuskát zsákmányolniuk. Az áldozatok száma meghaladta a háromezret. ...A tábor vezetősége, e táborban újra egyezkedni próbált a rabokkal. Feltételük: a zsákmányolt fegyvereket, a zendülés szervezőit, élve, vagy holtan szállítsák a kapuk elé... Az elítéltek válasza: csak a moszkvai komisszióval tárgyalnak, a tábor vezetőségével nem... A női tábor is az első pillanattól a sztrájk mellett foglalt állást... Közvetlenül a női tábor mellett volt a gyermektábor, magas drótkerítéssel körbekerítve. Azok az anyák, akik teljesítették a napi normát, meglátogathatták gyermekeiket... A sztrájk kirobbanása után az őrség lezárta a gyermektábort az anyák elől... Sokan megrohamozták a drótkerítést... A GPU gondolkodás nélkül közéjük lövetett. Sokan, kezükben gyermekükkel maradtak fennakadva, holtan a magas kerítésen... ...talán már augusztusban jártunk, egy hete semmiféle ennivalót nem kaptunk. A hullák csonkítása minden képzelőerőt felülmúlt. Mind többen mentek ki az őrség fegyverei elé, hogy ott kegyelmet kapnak. Tévedtek! Az őrség senkivel szemben nem ismert kegyelmet... Mindenkinek meg kell tudnia, mi történt e szerencsétlen országban, ahol néhány tízezer élő csontváz szembeszállt gyilkosaival..."

Hans Werner Richter - Legyőzöttek
Hans ​Werner Richter 1908-ban született Usedom szigetén. 1927-től egy berlini könyvkereskedésben dolgozik, majd elveszti állását, munkanélküliként tengődik és beszédeket tart az egyre erősödő nemzetiszocialista áramlat ellen. Hitler uralomra jutása után Párizsba emigrál, de az éhezés hamar visszakergeti Németországba. 1940-ben behívják katonai szolgálatra, három évet tölt a fronton, majd hadifogságba, Amerikába kerül. A fogolytáborban részt vesz egy antifasiszta újság szerkesztésében. Hazatérése után a kiváló német íróval, Alfred Andersch-sel együtt megindítja a "Der Ruf" című folyóiratot, amelyet az amerikai megszálló hatóság hamarosan betiltat. Ekkor alapítja meg a "Gruppe 47" elnevezésű haladó német írócsoportot, melynek azóta is fáradhatatlan szervezője, spiritus rectora. "A legyőzöttek" az első német regény, amelynek cselekménye a második világháború idején játszódik. Richtrer éles kiritikával és lángoló szenvedéllyel ábrázolja az amerikai hadifogolytáborban élő és uralodó fasiszta terrort, a "lágerGestapót", amely az életére tör mindazoknak, akik hisznek az új Németország felépítésében. Ugyancsak a fasizmus és a második világháború idejéből merítette két későbbi regényének - "Isten kezébe hullottak" és "Ne ölj" - témáját.

Basó József - Ember ​a drót mögött
A ​kötet, melyet a Tisztelt Olvasó tart a kezében, 10 esztendő hadifogságának eseményeit mutatja be. Úgy hiszem, nincs olyan magyar család, melynek legalább egy hozzátartozója ne tapasztalta volna meg a II. világháború után a "szovjet paradicsom" embert próbáló "örömeit", így szinte minden magyar embernek lehet elképzelése arról, mit is jelentett szovjet hadifogságba kerülni. Basó József regényes visszaemlékezése nem történeti visszatekintés, az eseményeket nem követi időrendi sorrendben, szereplői is javarészt fiktívek, a hadtörténelem és a közelmúlt eseményeit kutató embernek mégis fontos lehet eme munka, hiszen "történelmi alulnézetből" kategóriát képviselve, a kis embernek a tapasztalatait tárja az Olvasó elé. Megtudhatjuk milyen embertelen szenvedéseken, megaláztatásokon mentek keresztül a szovjet hadifogságba hurcolt magyar katonák, hogyan teltek monoton hétköznapjaik, a teljes lélekvesztettséget hogyan élték át, bízva abban, hogy egyszer hazatérhetnek. Megjegyzendő, hogy a jó írói vénával rendelkező szerző írása 1993-ban az Oral History Archivum dokumentációs és Kutatóintézet által kiírt önéletrajzi pályázaton 2. helyezést ért el, könyve azonban mégis kiadatlan maradt s csak most jelent meg nyomtatásban.

Douglas Scott - Szemtől ​szemben
1942 ​januárja. Miközben a japán hadsereg Szingapúr kapuit döntögeti, Robert Ross teherhajó-kapitányt a hatóságok arra kényszerítik, hogy menekítsen ki néhány embert a szigetről. Már majdnem sikerült átjutniuk a japán haditengerészet blokádján, amikor - valahol Új-Guinea közelében - kifogy az üzemanyag, és kénytelenek meghúzni magukat egy lakatlan csendes-óceáni szigeten. Hitosi Kimura számára igazi büntetés a megbízatás. Az őrnagy a csatamezőn szeretne hősi halált halni a császárért, de a vezérkar egy jelentéktelen, ám stratégiailag fontosabb szigetre küldi a századával. Már az első napon megpillantja a különös hajót, és valósággal lenyűgözi az a magabiztosság, amivel azt a kapitánya - sérült kormányművel! - átnavigálja a korallzátonyon. A találkozás már elkerülhetetlen...

Kovács Mihály - Negyvenezer ​magyar levente kálváriája a második világháború végén
"Hazatérve ​németországi küldetésemből sokaknak mesélgettem utamról és tpasztalataimról. Szinte gyöntetű volt a vélemény, hogy az elmondottakat le kellene írnom, hogy el ne felejtsem. Ezért elhatároztam, hogy feljegyzéseim alapján naplószerűen leírom a már sokszor elmondottakat, főleg jómagam számára."

Robert Merle - Utolsó ​nyár Primerolban
"...Másnap ​az állomás bougainvillea-bokra mellett vártam a tízórai Micheline-re, ami Tillie-t is elvitte. Hajadonfőtt, a legviseltesebb öltönyömben, kezemben a kis fekete bőrönddel egy voltam a mozgósítottak közül. A világos vonatfülkében halálos csendben ült a sok barnára sült, fényes, fekete hajú fiatalember. Nekem is szorítottak helyet. Lenyújtottam a kezem, Louve a peronon állva megcsókolta, gyönyörű szemében könnyek csillogtak. Elindultunk. Louve a kezemet szorongatva futott még pár lépésnyit. Aztán felharsant a Micheline furán vidám kürthangja, és eltűnt a bougainvillea lila virága. Beléptem hát a történelem sűrűjébe" - ér véget (szakad félbe?) a szöveg, melyet Robert Merle több mint fél évszázadon keresztül titokban tartott, s amelyről, Merle legelső irodalmi alkotásáról tehát, sokmilliós olvasótábora így 2004-ben bekövetkezett haláláig mit sem tudhatott. A megkapó atmoszférájú kisregény a háború, a német hadifogság poklából visszatekintő, irodalmi igényű visszaemlékezés a máris messzi múltba hulló utolsó békeév, 1939 baljóslatúságában is nagyszerű nyarára. A későbbi nagy Merle-regények alaphelyzete ez: a személyt pusztán eszközévé tárgyiasítani akaró történelem, és a vele való egyenlőtlen küzdelemben őrlődő - edződő? - ember meséje.

James Follett - Kémcsapda
Az ​időpont 1942 - tombolt a második világháború, véres harcok zajlottak a németek és a szövetségesek között. A német haditengerészet legfelsőbb vezetésének pedig fogalma sem volt arról a felbecsülhetetlen értékű információról, amelyre Karl Möhe, az U-684-es tengeralattjáró tisztje tett szert: Möhe bebizonyította, hogy a T5-ös akusztikus torpedó olyan halálos fegyver, amellyel a németek megnyerhetnék a háborút! Csakhogy Karl az angolok fogságába esett, ezért képtelen eljuttatni az adatokat Németországba. Pedig mindent megpróbál: életét kockáztatva újra és újra megszökik fogvatartói elől. Ám Ian Fleming, az angol hírszerzés egyik vezetője - mellesleg a nagy sikerű James Bond történetek kitalálója - mindannyiszor közbelép, így Möhe a kalandos szökések végén állandóan Grizedale Hallban, a német tiszteknek fenntartott hadifogolytáborban köt ki...

Kolozsvári Grandpierre Emil - Az ​utolsó hullám / Hullámtörők / Béklyók és barátok
A ​Hármaskönyv az író három nagy sikerű önéletrajzi regényét: Az utolsó hullám-ot, a Hullámtörők-et és a Béklyók és barátok-at foglalja egybe. A trilógia nem csupán egy emberi és írói tapasztalatokban gazdag, fordulatos életpálya - mely a tízes évek Kolozsvárjától napjaink Budapestjéig ível - mindvégig szellemes, plasztikus "élménybeszámolója", hanem századunk magyar társadalmának látványos és nagyszabású körképe is. Hiszen ezek a látszólag nagyon is személyes sorsot, életutat vizsgáló írások valójában sohasem csak egyedi élményeket tükröznek, hanem a két háború közötti polgárság életformáját ábrázolják és elemzik, a "beteg valóságérzék"-ből fakadó, az öncsalásokra, "talmi alibikre", képmutatásra berendezkedő, cselekvésképtelen vagy irreálisan cselekvő "középosztály" anakronisztikus voltára mutatnak rá. Ebből az osztályból, amelynek tagjai sem magánéletükben, szerelmeikben, sem a közügyekbe nem képesek őszintén mérlegelni és felelősségteljesen, józanul dönteni, az írónak önmegvalósítása érdekében ki kellett szakadnia, s tudatos művészi szándék eredménye, hogy jellemének fejlődésrajza e letűnt korszak hiteles és szigorú kritikájává válik. Az önéletrajzi ciklus harmadik darabja, a Béklyók és barátok már a felszabadulás utáni időkbe kalauzol el. A front és a hadifogság poklát megjáró író úgy érzi, a szervezés, az építés lehetőségével "eljött az ő ideje", ám a hamarosan kibontakozó személyi kultusz egyre nyomasztóbb légkörében alkotói szándékai mindinkább meghiúsulnak. Mikor e korszak torzult irodalmi és közéletéről mulattató, olykor már-már abszurdnak tűnő szatírát ír - éppúgy, mint korábbi műveiben -, az értelmes emberi élet ügyének szolgálata vezeti. Az utolsó hullám, a Hullámtörők, a Béklyók és barátok első ízben jelenik meg együtt, s egymásmellettiségükben bontakozik ki igazán, hogy e regények századunk magyar társadalmának "emberi színjátékát" mekkora megjelenítő erővel rajzolják meg.

Arnold Zweig - Grisa ​őrmester
1917 ​tavaszán kezdődik ez a történet. Egy orosz hadifogoly, Grisa Iljics Paprotkin mindenáron haza akar jutni feleségéhez, kicsit lányához, akit még nem is látott. Megszökik a német hadifogolytáborból, de nem jut messzire: Mervinszk városában elfogják, kémnek nézik, halálra ítélik. Aztán kiderül az igazság, és az ítélet nyilvánvalóan érvényét veszti. Nyilvánvalóan - legalábbis minden, tisztességesen gondolkozó ember számára. Az erősödő porosz militarizmus erőit azonban nem érdekli az igazság, példát akarnak statuálni. Megindul a küzdelem Grisa életéért. De hát mit is jelent egy emberélet, egy szerencsétlen hadifogoly élete a világháború vérözönében, amikor ezrek és tízezrek pusztulnak el a frontokon? S a "jelentéktelen" Paprotkin ügy mégis egyre nagyobb hullámokat ver. Azok, akik meg akarják menteni Grisát, egyre inkább saját ideáljaikért harcolnak már, a németség tisztességes jövőjébe vetett hitükért, azért, hogy elhárítsanak saját népük felől valami sötét, nagyon baljós veszedelmet, amelynek igazi mivolta túlmutat az első világháborún. Ezért olyan megrendítő olvasmány ma is ez a könyv, mert a kitűnően megrajzolt, konkrét cselekmény századunk mélységesen humánus, mindmáig érvényes mondanivalóját hordozza.

Covers_91172
elérhető
1

James Follett - Saskalitka
A ​helyiek Suskus Palotának hívják. A brit hadsereg Grizedale Hallnak, az 1. Számú Hadifogolytábornak. A titkosszolgálat Saskalitkának nevezi. A különleges képességű német hadifoglyok legnagyobb gyűjtőhelye a háborús Angliában. Repülősöket, navigátorokat, rádiósokat és tengeralattjáróan szolgálókat tartanak itt fogva. A száz képzett és mindenre elszánt férfinak ugyanazon az egy dolgon jár az esze - megszökni. De minden megváltozik, mikor Otto Kruger, az elit tengeralattjárós lesz a rangidős tiszt. Könyörtelen, halálos módszerekkel a tábort adatgyűtő bázissá változtatja, amely létfontosságú információkat küldözget a Birodalomba. A szellemek csatája, Kruger és fogva tartói között, olyan változatos személyeket hoz össze, mint Ian Fleming és Beatrix Potter. A fordulatos történet az angolokat szokatlan szerepben mutatja be: a börtönőr és az üldöző szerepében. Ez egy olyan ütközet, amelyet a németek a bátorság, a félelmetes elszántság és a humor ellen vívnak.

Bárczy János - Az ​úrlovas
A ​regény 1944. július 4 és 1945. január 21 között játszódik. Ez a két dátum a főhős, herceg Odeschalchi Miklós tartalékos repülőhadnagy elfogatásának és kivégzésének napja. Az író, miközben a fogoly vallatásáról és fogságának körülményeiről beszél, képet ad az akkori politikai helyzetről, a frontok alakulásáról, az események egyes embereket érintő következményeiről. Jól láttatja, hogy Magyarország számára ez az időszak történelmileg súlyosan jelentős, s a főhős személyén keresztül éppen azokba a körökbe nyerhetünk bepillantást, amelyek döntően befolyásolták vagy befolyásolhatták volna az események alakulását. A vesztes háborúból való kilépés és a németektől való elszakadás fontosságát mind többen ismerik fel, és a felismerés mellett cselekedni is próbálnak. A Gestapo emberei azonban mindenütt jelen vannak, a főúri mulatságokon is, ahonnan a herceg fő vallatója jól ismeri áldozatát és annak baráti körét, így viszonylag könnyen göngyölítik fel az ügyet, amelynek Odeschalchi Miklós herceg az egyik főszereplője, s amely - ha az akció sikerül - lehetőséget jelentett volna Magyarország számára a háború méltóbb befejezésére. Az úgynevezett Kiugrási Iroda, melynek tagjai angolbarát főurak voltak, tárgyalási alapként fontos dokumentumokat kívánt eljuttatni az olasz front túloldalára. A hírvivő az élsportoló Odeschalchi Miklós lett - az úrlovas -, aki szerencsétlen véletlen folytán végül is a németek kezébe került, s bár a dokumentumokat sikerült megsemmisítenie, nem vonhatta ki magát a vádak alól. A közel nyolchónapos fogság ideje alatt a történésekből és a főhős gondolataiból, visszaemlékezéseiből megismerjük az események hátterét, személyében olyan emberrel ismertet meg az író, aki feltétlenül érdemes arra, hogy felfigyeljünk rá.

Németh Sándor - Hosszú ​út
E ​könyv annak a férfinek az életéről szól, aki Zala és Somogy megye határán élő szegény emberek közül volt egy. Ő is, mint a többi, úgy szeretett volna élni, hogy az élete gondtalan legyen. Minden módon a saját és jövendőbeli családja boldogulását képzelte és tervezte 1935 és 1940 között, de a történelem alakulása közsbeszólt. Soha nem törődött politikával. Autodidakta módon tanult szakmát és zenével ismerkedett. Hősünk, sorstársaival együtt váratlanul, 1942 tavaszán az orosz frontra kerül, ahol kemény megpróbáltatásban lesz része. A szibériai viszonyokhoz nem szokott magyar katonák szenvedése elmondhatatlan. A korszerűtlen és hiányos felszerelés ellenére hősiesen helyt álltak, de a túlerő ellen tehetetlenek voltak. Sok hős magyar katona ott pusztult. Aki életben maradt, tovább küzdött, de a túlerő elől elmenekültek és hazájukat sem tudták megvédeni. A harcok végeztével az ellenség összeterelte a férfiakat, fogságba (gulágba) hurcolta őket. Így tört derékba nem egy magyar család sorsa

Kollekciók