Ajax-loader

'deportálás' címkével ellátott könyvek a rukkolán

 


Erich Maria Remarque - A ​Diadalív árnyékában
A ​regény cselekménye 1938-1939-ben játszódik, a második világháború baljósan ellentmondásos légkörében. Az emigránsok áradata Párizs felé indul. Ravic doktor német koncentrációs táborból szökött át. A menekülő orvos sorsában, viszontagságaiban találkozhat az olvasó a fény és árnyék, szerelem és prostitúció, becsület és aljasság, igaz emberség és ocsmány besúgás minden válfajával. Remarque regénye jó értelemben vett bestseller, a könyvét cselekményesség, életszerű párbeszédek jellemzik, túlfűtött erotikája és itt-ott hatásvadászó izgalomkeresése ellenére ezt azzal éri el, hogy minden sorából kiérzik a kisemberek iránti őszinte rokonszenv s az elnyomók elleni gyűlölet. Remarque legjobb regényeit következetes antimilitarista és antifasiszta állásfoglalás, cselekményesség, életszerű párbeszédek és figurák jellemzik, későbbi művei (Az égnek nincsenek kegyeltjei; Lisszaboni éj; Árnyékok a paradicsomban stb.) azonban nem haladják meg a szórakoztató irodalom színvonalát.

Sólyom Ildikó - Összetört-szétszakadt-elillant...
A ​szerző kitűnően "közvetíti" érzelmeit az Olvasó felé, ugyanakkor tárgyszerű, igazságos. Nemcsak saját, de édesanyja mélységes fájdalmát is átéli. "A harminckilenc évnyi özvegység, börtön, nyomor, nélkülözés, jogfosztottság, álságos hivatalos ígérgetések és hazudozások" kit ne kezdenének ki, és kit ne kényszerítenének az elfogyás mezejére. Hát lehet erről érzelem nélkül beszélni? Azt hiszem, nem lehet. Talán ettől szép a történelmi dokumentumregény, talán ezért olvasmányos, érdekes, lenyűgöző, megrázó, ugyanakkor mélyen emberi. Sors, tragédia! az övé, a családjáé, a társaié. És mindig ott a miért? Miért kellett fiatalon, értelmetlenül meghalnia Sólyom László altábornagy vezérkari főnöknek? ... Kötél általi halál! Miért? Miért vették őrizetbe és hurcolták el 1950 május 20-án éjjel a II. kerületi Eszter utcai lakásából? "Demokráciaellenes szervezkedés?" "Hűtlenség?" Mit jelent ez? tudjuk, a kérdés talán költői, de a mai napig nem értjük! Koncepció! Május 20-án éjjel Sólyom Lászlónét - férje után negyedórával - két kicsi gyermekével együtt Mátészalkára elhurcolja négy ÁVH-s. Kistarcsa. Börtön. Internálás. A megrázó és szinte élőképként az Olvasó elé tárt történések, a tárgyak, az eszközök, a nehézségek leírása megragadó. A Sólyom családon keresztül szinte az 50-es évek történéseinek fókuszába kerülünk, és ezen keresztül hiteles képet kapunk a politika, a katonai felső vezetés elítélendő gaztetteinek csokrából. Véleményem szerint a mű azonban mégsem családregény - bár egy család tönkretételének, lehetetlenné lehetünk tanúi, amelyen keresztül érzékelhetjük, hogy a magyar jog- és hadtörténelemben kirívó, kreált koncepciós ügy tulajdonképpen nem más, mint az 1945 utáni első és képzett vezérkar megsemmisítése, likvidálása - nemcsak átvitt értelemben, hanem fizikálisan is.

Böszörményi Géza - Recsk
Böszörményi ​Géza kötete a recski kényszermunkatábor volt foglyaival és rabtartóival készített megrázó riportkötet, amely az 1989-ben megjelent könyv csaknem kétszeresére bővült új kiadása, amely kiegészült még eddig felhasználatlan adatokkal, történetekkel és képanyaggal.

Kádár Gábor - Vági Zoltán - Hullarablás
A ​huszadik században a magyar állam különböző ideológiák nevében gyakran tette rá kezét polgárainak vagyonára. A fajvédők, antiszemiták és nyilasok a zsidókat, a háború utáni koalíciós kormány a magyarországi németeket és az arisztokratákat, a kommunisták a parasztságot és a polgárságot fosztották ki. A tömeges rablás azonban csak egyszer, 1944-ben torkollott hullarablásba. A holokausztig Magyarországon élt Európa egyik legnagyobb és leggazdagabb zsidó közössége. Vagyonuk elrablását évtizedeken keresztül javasolták, követelték és tervezték a haza politikusok, hivatalnokok, közgazdászok és értelmiségiek. A régóta áhított árjásítás a zsidó törvényekig bújtatott, majd 1938-tól nyílt formában zajlott, végül az 1944-es német megszállás után államilag szervezett, kaotikus fosztogatássá változott. Miután a holokauszt történetében példátlan gyorsasággal Auswitzba deportált zsidókat a nácik megölték, Magyarországon az elhurcolt szomszéd ékszerét, lakását, bútorát, ruháját, üzletét ellopva vagy kiigényelve százezrek váltak a hullarablás tettestársaivá. Két fiatal történész sok éves hazai és nemzetközi kutatásai nyomán született meg ez a hiánypótló munka, amely a dualizmustól a Kádár-korszakig Auswitztól a sváci bankokon át egészen a kommunista költségvetésig követi a magyar zsidó vagyonok sorsát és átfogóan elemzi a magyar történelem legnagyobb rablássorozatát.

Jan Dobraczynski - Maximilian ​Kolbe
Szegény ​szülők gyermekeként egy lengyelországi kisvárosban, Zdunska Wolában született 1894-ben . A keresztségben a Rajmund nevet kapta. Német ősöktől származó apja Julius Kolbe volt, édesanyja Maria Dabrowska. Négy testvére közül kettő korán meghalt tuberkulózisban. Apja először gyári munkásként kereste kenyerét, később egy vallásos kiadványokat forgalmazó könyvesboltot vezetett. Az apa 1914-ben belépett a Józef Piłsudski tábornok által vezetett, az orosz megszállók ellen, a lengyel függetlenségért harcoló légióba. Az oroszok elfogták és kivégezték. 1939-ben, a háború kitörése után nem sokkal a Gestapo negyven rendtársával együtt letartóztatta, 4 hónapig volt börtönben. Üvegablak a szombathelyi ferences templomban 1941. február 17-én újra letartóztatták, mivel rádióján németellenes műsort sugárzott, valamint lengyel, zsidó és ukrán üldözötteket bújtatott, illetve menekülésüket segítette. Először a varsói központi börtönbe szállították, majd május 20-án a nácik az auschwitzi koncentrációs táborba deportálták. Ő volt a 16670-es számú rab. Augusztus 1-jén a tábor 14-es barakkjából, ahol Maximilian Kolbe is élt, megszökött egy rab. A tábor parancsnoka bosszúból a barakk tíz lakóját éhhalálra ítélte. Ekkor Kolbe atya önként vállalta a halált egy kétgyermekes családapa, Franciszek Gajowniczek, helyett. A tíz foglyot egy félig földbe ásott bunkerbe zárták össze, hogy lassú éhhalál végezzen velük. A bunkerből mindvégig hallatszott az imádság és az ének, amit Kolbe atya vezetett a halálraítéltek között. Két hét után már csak ő volt életben (böjthöz szokott szervezete bírta az éhezést). Nagyboldogasszony vigíliáján egy injekcióval oltották ki életét. Franciszek Gajowniczek túlélte a tábort, 1995-ben hunyt el.

Szilágyi Ernő - Ismeretlen ​memoár a magyar vészkorszakról
Az ​Akadémiai Kiadó gondozásában megjelenő kötetben egyedülálló memoárt olvashatnak. A Kasztner Rezső munkatársaként, Budapesten tevékenykedő Szilágyi Ernő a cionista mozgalom aktív tagjaként, 1944-ben részt vett az Adolf Eichmannnal és munkatársaival folytatott tárgyalásokban, melyeknek célja az volt, hogy pozitív hatást fejtsenek ki a magyar zsidók sorsára. Szilágyi nemrég felfedezett „naplója" a magyar holokauszt e különleges fejezetét örökíti meg, melyben üldöző és üldözött sajátos történelmi misztériumjátéka kel - ismét - életre. A szöveg szaggatott stílusa, az események sodrását jól érzékeltető leírások, a zsidóság sorsáról pesszimista víziót felvázoló s önváddal telített beszédmód életre kelti a történelem egyik legnagyobb drámáját, s megismerteti az olvasót e történelem fogságában lévő ember dilemmáival, kétségeivel s lehetőségeivel is. A kötet Novák Attila bevezető tanulmányával és utószavával, valamint Somogyi Győző grafikájával jelenik meg.

Ruta Sepetys - Between ​Shades of Gray
Lina ​is just like any other fifteen-year-old Lithuanian girl in 1941. She paints, she draws, she gets crushes on boys. Until one night when Soviet officers barge into her home, tearing her family from the comfortable life they've known. Separated from her father, forced onto a crowded and dirty train car, Lina, her mother, and her young brother slowly make their way north, crossing the Arctic Circle, to a work camp in the coldest reaches of Siberia. Here they are forced, under Stalin's orders, to dig for beets and fight for their lives under the cruelest of conditions. Lina finds solace in her art, meticulously—and at great risk—documenting events by drawing, hoping these messages will make their way to her father's prison camp to let him know they are still alive. It is a long and harrowing journey, spanning years and covering 6,500 miles, but it is through incredible strength, love, and hope that Lina ultimately survives. Between Shades of Gray is a novel that will steal your breath and capture your heart.

Havas Ágnes - "Elmondom ​hát mindenkinek"
Havas ​Ági és Juci 1944. július közepén érkezett meg egy transzporttal Magyarországról Auschwitzba. Tizenhat évesek voltak, és egypetéjű ikrek lévén, nagyon hasonlítottak egymásra. A két kamaszlányt egy nagyon jól öltözött katonatiszt – mint később megtudták, Dr. Josef Mengele – félreállította a rámpára, édesapjukat és nagymamájukat viszont rögtön a gázkamrára ítéltek sorába irányították. Az ikrek egy külön barakkba kerültek, hasonló testvérpárok közé, akikkel a táborban egy külön orvos-csoport foglalkozott. Mengele látszólag udvariasan viselkedett a foglyokkal, valójában azonban kísérleti alanyoknak tekintette őket. A most nyolcvanhat éves Havas Ágnes – aki már jó néhány éve rendszeresen tart gimnáziumokban előadásokat a holokausztról – könyvében leírja az Auschwitzban töltött időszakot, bemutatja a tábor mindennapjait, az ottani "életet". Beszámolója megdöbbentő, eddig nem ismert tényekkel ismerteti meg az olvasókat.

Randolph L. Braham - A ​magyar holocaust
A ​magyar származású szerző szülei és a magyarországi Holocaust többi áldozatának emléke előtt tisztelegve írta meg nagyszabású munkáját, mely rendkívüli részletességgel és alapossággal mutatja be a vészkorszak hazai történetét. A könyv alapműnek számít mindazok számára, akik a magyar zsidóság tragédiájával foglalkoznak; de annak is nélkülözhetetlen forrás, aki a negyvenes évek történetét kívánja áttekinteni, hiszen abból kiragadhatatlan ez az esemény. Braham műve 1990-ben rövidített, 1997-ben pedig bővített, átdolgozott kiadásban is megjelent, utóbbi A népirtás politikája címen.

Vadász Ferenc - Ma ​mások halnak meg
Fiatalos, ​elegáns, középkorú asszony várakozik a dortmundi repülőtér csupa-üveg csarnokában. Háta mögött a fogason divatos perzsa-galléros télikabát, előtte feketekávé és konyak. Gondolatai szemmel láthatólag másutt járnak, közben azonban idegesen pillantgat órájára. Türelmetlen, de tart is egy kicsit a találkozástól. Pedig ő maga kérte egykori honfitársnőjét arra, hogy annyi év után találkozzanak újra, beszélgessenek és tisztázzanak végre bizonyos emlékeket... Végre megérkezik a gép s vele a másik asszony. Udvarias, puhatolózó mondatok, majd végre rátérnek arra témára, amelynek kedvéért ez a találkozás létrejött. A mondatok egyre hosszabbak, a hang egyre szenvedélyesebb. S fokról fokra feltárul előttünk az iménti elegáns és finom hölgy valódi arca, úgy, ahogy a másik asszony és sok-sok sorstársa látta és ismerte egy negyedszázaddal korábban.

Jan Dobraczynski - Szent ​Maximilián Kolbe
II. ​János Pál pápa 1982. október 10-én szentté avatta Maximilián Kolbe lengyel minorita atyát. A Szent 1941. augusztusában, a felebaráti szeretet önkéntes áldozataként Auschwitzban halt mártírhalált. Egyesekben talán felmerül a kérdés: vannak még szentek? Felvilágosult, modern korunkban van még realitása, valós tartalma e szónak: szent? Miféle teljesítményt "jutalmaznak" ezzel a jelzővel a XX. században? Mindenki, akit csak egyszer is megérintett a halál lehelete, átélhette, milyen emberfeletti erőket képes felszabadítani bennünk az életösztön. A megsemmisülés fenyegetése micsoda elképesztő fizikai és intellektuális teljesítményeket tud létrehozni! Végtére is az ember számára az élet - a közgondolkodás szerint, a viszonylagos igazságok világában - a MINDEN. Ezért a MINDENért, tehát a halállal szemben - a közgondolkodás szerint, a viszonylagos igazságok világában - minden szabad, minden megengedett. Ez a könyv - immár harmadik kiadásban, szentté avatása alkalmából - azt az embert mutatja be, aki visszájára fordította ezt az emberileg evidens gondolatot. A sors - a gondviselés, Isten - felajánlotta neki az életet, ő a halált választotta. Nem akarta kiügyeskedni a túlélést, nem fogadta el a vakszerencse döntését, mely megkímélte a fogoly-tizedeléstől, hanem önként vállalta az éhhalált. Egy fogolytársa, Franciszek Gajowniczek őrmester helyett, egy másik EMBER helyett, akiről csak annyit tudott, hogy családja van, és nem akar meghalni, önként beállt a kivégzendők közé. Mert keresztényi mivoltát nem a közgondolkodás normái szerint élte meg. Mert lélekben átnőtt a viszonylagos igazságok világából az abszolút igazságok birodalmába. Mert önmagánál jobban szerette az EMBERt, azon mérce szerint, amelyet Jézus fogalmazott meg: "Senkinek sincs nagyobb szeretete annál, mint aki életét adja testvéreiért." Ez a teljesítmény: a szentség. Szentnek lenni, szentté válni: "abszolút" teljesítmény. Az Egyház, érzékeny lélekkel reagálva a kegyelmi jelekre és a Szentlélek sugallatára, a keresztáldozat fényében ragyogó dicsőségébe emelte Szent Maximilián Kolbe alakját. Tanúságul és tanulságul minden időknek és minden nemzedéknek.

Fülöp György - Vészkorszak
Rövid ​tartalom: A gettóban sok minden volt látható. Többféle halált is mutatott a kegyetlenség. Az éhhalál volt a leggyakoribb, ez azonban legtöbbször rejtett, szinte titkos halálnem volt. Éhen ugyanis nem látványosan, nem hirtelenében hal meg az ember. Az éhség kínlódás, az éhhalál szinte némán zajlik, ha nics segítség.

Mong Attila - János ​Vitéz a Gulagon
„Az ​oroszok azt mondták, hogy semmit sem szabad beszélni arról, ami odakint történt. A mutatóujjukat a szájuk elé tették, vagyis erről kussolni kell" - a visszaemlékezők szerint ezt mesélte Drávóczi Ferenc, aki még a '70-es években is gyakran megismételte ezt a mozdulatot. Az egykori lovasberényi rendőrkapitány egyike volt annak a Gulagra elhurcolt öt falusi férfinak, akik súlyos árat fizettek az éppen elveszített második világháború jelképes „újrajátszásáért". 1946 júniusában, a búcsú napján véres verekedés tört ki a szovjet megszállók és a helyiek között a Székesfehérvár melletti faluban. A katonák benyomultak a János vitéz című daljáték előadására, megzavarták azt, néhány tucatnyian a falusiak közül pedig szembeszálltak velük. Az előadás három főszereplőjét, így a János vitézt játszó parasztlegényt, valamint a falu jegyzőjét és rendőrkapitányát gyorsított eljárással Szibériába deportálták, ketten közülük sohasem tértek haza. Az események az egész közösség életét örökre megváltoztatták. A díjnyertes újságíró (Pulitzer-emlékdíj, Gőbölyös-díj) az oknyomozó újságírás eszközeivel egy olyan történetet tár elénk, amely ennek az öt férfinak a sorsán és a megmentésükre szövetkező falusi kisközösség életén keresztül mutatja meg, milyen dilemmákkal kellett szembesülniük az embereknek a diktatúra felé sodródó, megszállt országban. A könyv azonban ennél többről szól: a bátorság vagy a gyávaság, a felelősségvállalás vagy az önfelmentés, az önfeláldozás vagy az árulás, az állhatatosság vagy a gyengeség közötti mindennapi választásainkról.

Aliza Barak Ressler - Kiálts ​kislány, kiálts!
Egy ​különös könyvet tart a kezében az olvasó. Magyarországon e könyv műfaját tekintve is, témáját tekintve pedig kiváltképp különös. Aliza Barak Ressler három fiú édesanyja, gyakorló nagymama Resslercivil az irodalomban. És mégis... _Ma amikor tornyok omlanak le, amikor ártatlan emberek halnak értelmetlen halált, különös értelmet nyer ez a könyv és mondandója._ Aliza könyvének elején elmondja, hogy az elfeledni, eltemetni való múltat miért is eleveníti föl. Miért is kell az üldözésről, a megaláztatásról, a rettegésről újra és újra beszélni. Miért is kell az átélteket újraélve a behegedt sebeket feltépni? Azért kell, mert nem hagyhatjuk, hogy az unokáink védtelenek legyenek - mondja a szerző. Azért kell, mert veszély esetén mozgósítani kell mindazokat az energiákat, melyek létezéséről mit sem tudunk, de amelyek a neveléssel, az emberséges létezéssel mindannyiunkban ott bujkálnak. Azért kell, mert rendelkeznünk kell azzal a képességgel, hogy a nyilvánvalót is megkérdőjelezzük. Azért kell, mert együttérzésünket ki kell tudnunk nyilvánítani. _A mostani kiadásnak hangsúlyt ad, hogy a TORONY ledőlt. Ledöntötték._ Ez a tény fájdalmasan igazolja a szerzőt, és aggodalommal töltheti el az olvasót. Mire e különös könyv végére jutunk mi is tudhatjuk majd: egyetlen válaszunk lehet csak a borzalmakra. Ez pedig a légy ma jobb, mint tegnap voltál és holnap legyél jobb, mint ma voltál mindent elfedő parancsa. Légy jobb és légy okosabb! Csak ez menthet meg minket. Azt mondtam, hogy a szerző civil. Pont ez emeli e kötetet a legigazabb művészet szintjére. Pont e civilség hitelesíti a mondandót. A kötet Izraelben a Közoktatási Minisztérium Ifjúsági Osztálya díját nyerte el.

Ismeretlen szerző - Rendhagyó ​történelemóra a holokausztról
A ​holokausztra emlékezés nem egyszerűen csak a deportálások, egy generáció szenvedéstörténetének a felidézése, hanem az egész magyar történelem újragondolása - erről Glatz Ferenc, a Magyar Tudományos Akadémia (MTA) elnöke beszélt a Rendhagyó történelemóra a holokausztról című könyv bemutatóján. Glatz kiemelte, hogy amikor a holokausztra emlékezünk, nemcsak az 1944-es, soha el nem felejthető bánatról és bűnökről kell beszélni, hanem a közös zsidó-keresztény hagyományokról is. A Múlt és Jövő Kiadó által megjelentetett kötet, amelyet az oktatási tárca minden középiskolának megküld, a Csurgón áprilisában rendezett konferencia előadásainak szövegét tartalmazza.

Szalai Csaba - Elhurcoltak, ​szóljatok!
Áll ​a kilenc lyukú hortobágyi kőhíd (Magyarország festői védjegye) tövében egy kereszt. Az internáltak kálváriájának tökéletes jelképe, hiszen sínből rótták össze még 1990-ben. Akkor is avatták. Tökéletesnek mondható a maga nemében. A hortobágyi kényszermunkatáborokba főleg vasúton hurcolták el 1950 nyarán (júniusban) az osztályharc megbélyegzett ezreit: a kulákokat, vagyis a tehetősebb gazdákat Somogyból és Baranyából. A vasutas családokat Hatvanból. Sorolhatni a sort tovább, de az a sínkereszt más miatt is nagyon érdekes. Más okból is!

Bárdos Pál - Az ​első évtized
Kilencéves ​volt Bárdos Pál, amikor családjával és a többi makói zsidóval együtt deportálták. Deportálásának és a koncentrációs táborban töltött tíz hónapjának történetét írta meg ebben a regényben - nem a már ismert borzalmakat, hiszen "szerencsés" volt, a sors jóvoltából egy különleges kis táborba került, amelynek parancsnoka biztosítani akarta jövőjét, mentette a keze alá került embereket, s így innen mindenki hazatért. Nem az éhezés, az ütlegek, a testi szenvedés játsszák Bárdos regényében a főszerepet, hanem az a folyamat, ahogyan egy kilencéves kisfiú ráébredni kényszerül egy képtelen világ sok-sok hazugságára és ellentmondására; az emberi méltóság elvesztésének gyötrelmei, amelytől még a gyermek is szenved, amikor nevét elvesztve, lebélyegezett, megszámozott lénnyé válik, mint odahaza a falusi csordában az állatok. Egész életében hordozza az emlékeket és a tanulságokat, aki átélte, de azok is, akiknek a szeme láttára mindez megtörténhetett. A regény jelentőségét fokozza, hogy az író azok közül való, akik még tudatosan, a személyes emlék hitelével és szenvedélyével szólhatnak erről a korról.

Földváry-Boér Elemér - A ​kiszolgáltatottak
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Szita Szabolcs - Utak ​a pokolból
A ​Holocaust az Alpok előtt, a Halálerőd, a Munkaszolgálat Magyarország határán c. munkái után Szita Szabolcs a magyar deportáltak ausztriai sorsát követi nyomon. Új könyve a magyar háborús tragédia egy alig ismert fejezetének első tudományos összefoglalása. Új összefüggéseket tár fel az Eichmann-kommandó budapesti és bécsi tevékenységéről, a német terrorgépezet működéséről. Bemutatja a magyarországi cionisták, Kasztner Rezső és társai több embermentési próbálkozását. Tárgyalásaik eredményét, a debreceni, szegedi és szolnoki gyűjtőtáborokból a deportáltak egy részének Auschwitz-Birkenau helyett a Bécshez közeli Strasshofba szállítását. 1944 júliusától 15 000 magyar zsidó végzett családostól kényszermunkát a Reichsgau Groß-Wien és Niederdonau területén. A szerző sokoldalú áttekintést nyújt táboraikról, mindennapjaikról, a túlélésért vívott küzdelmükről. Az Utak a pokolból százezernyi magyar megrendítő sorsáról ad számot. Külön értéke, hogy több deportált csoportról, a mauthauseni foglyokról veszteséglistát is tartalmaz. Gazdag dokumentációja szerint 1944-1945-ben a magyar zsidók vesztesége az annektált Ausztria területén elérte a 22 000-24 000 főt.

Sólyom Ildikó - Megtörténhetett!?
Részletek: ​"A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának határozata a személyi kultusz éveiben a munkásmozgalmi emberek ellen indított törvénysértő perek lezárásáról ...A koholt vádakon alapuló ügyek 1949 májusában Rajk László elvtárs és társai elleni eljárással kezdődtek. A Rajk-perben kialakított koncepciót a Rákosi-klikk láncreakciószerűen kiterjesztette Pállfy György, Sólyom László elvtársakra és társaikra, Szakasits Árpád, Marosán György, valamint Kisházi Ödön és volt szociáldemokrata elvtársakra, szakszervezeti funkcionáriusokra; Kádár János, Kállai Gyula elvtársakra és társaikra, s más kommunistákra. Már az 1954-ben megindított perújrafelvételi eljárások során megállapítást nyert, hogy az e perekben felhozott vádak teljesen alaptalanok. A most lefolytatott vizsgálat felderítette, hogy a Rákosi-klikk saját felelőssége leleplezése céljából a koholt vádak egy részét ennek ellenére fenntartotta, ezért felelősség terheli a rehabilitációs eljárások szabotálásáért is. A Központi Bizottság a rendelkezésre álló dokumentumok alapján megállapította, hogy a személyi kultusz éveiben lefolytatott perek koncepcióit, és a koholmányok közül nem keveset Rákosi maga agyalt ki. A Rajk-üggyel kapcsolatban 1949-ben a sportcsarnoki aktíván nyilvánosan maga dicsekedett: "Nem is volt könnyű a felgöngyölítés kidolgozása, és megvallom, hogy sok álmatlan éjszakámba került, amíg a végrehajtás terve alakot öltött."... ...A Központi Bizottság a személyi kultusz idején koholt vádak alapján lefolytatott perek felülvizsgálatának anyagát figyelembe véve, a következő intézkedéseket tette, illetve határozza el: A személyi kultusz idején az önkény áldozataiként ártatlanul elítélt és meghurcolt személyek teljes rehabilitálását; intézkedett, hogy az önkény áldozatául esett elvtársaknak emlékét a párt mindenkor kegyelettel őrizze, a munkásmozgalom történeti dokumentumaiban forradalmi tetteiket megfelelően méltassák, hátramaradottaik a szükséges és lehetséges erkölcsi és anyagi támogatást mindenkor megkapják. ... ...A Központi Bizottság felhívja a pártszervezetek, társadalmi szervezetek és közületek vezetőit, gondoskodjanak arról, hogy az alaptalanul vádolt és rehabilitált emberek mindenkor kellő figyelemben részesüljenek; segítsék, hogy végleg feledésbe merüljenek azok a sérelmek, amelyeket a rendszerünktől idegen, gyűlöletes személyi kultusz következtében kellett elszenvedniük. ... ... A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának ez a határozata legyen fegyver a kommunisták kezében a párt politikai és erkölcsi egységének védelmére, a párt és a nép összeforrottságának, szocialista rendszerünknek az erősítésére. ... Budapest, 1962. augusztus 16."

Jean Boisson - A ​rózsaszín háromszög
Alighanem ​kevesen tudják, hogy a náci lágerekben a rózsaszín háromszög a homoszexuálisok megkülönböztető jele vol - ahogy a köztörvényeseké a zöld, a kommunistáké a piros, a zsidóké a sárga és a cigányoké a barna. A lágerirodalom azonban furcsamód alig-alig tesz említést róluk, mintha senki sem akarna tudomást venni a rószaszín háromszögesekről. Pedig nem lehetett nem észrevenni őket, hiszen a jelzés a többinél lényegesen nagyobb volt, hogy már mindenki messziről láthassa, kivel is van dolga. És még csak nem is elenyésző kisebbségről volt szó: Jean Boisson francia történész becslése szerint akár másfél millióan is lehettek. A náci doktrína szerint az volt a bűnük, hogy kivonják magukat az árja faj szaporításának sürgető feladata alól. Eleinte csak "átnevelni" akarták őket: nyilvánosházakban dolgoztatták őket, hátha attól jobb belátásra térnek, különböző hormonoperációkkal kísérleteztek, s csak mikor végérvényesen kiderült, hogy ezzel a módszerrel semmire sem mennek, döntöttek kiirtásukról. Nem a történész tehet róla, hogy kevés az adat. Az a néhány homoszexuális, aki túlélte a tábort, jobbnak látja, ha hallgat. Mások szégyellik a nemkívánatos sorsközösséget. Megint mások pedig talán úgy vélik, hogy a homoszexuálisok deportálása "partikuláris" kérdés a nácizmus történetében. De hogyan lenne partikuláris kérdés az, hogy Európa közepén a XX. században kiirtanak több százezer embert, csak mert más nemi normák szerint élnek? S miért hallgat erről minden történész, író és túlélő?

Ismeretlen szerző - A ​magyarországi holokauszt földrajzi enciklopédiája
1. ​kötet: Abaúj-Torna vármegye - Máramaros vármegye 2. kötet: Maros-Torda vármegye - Zemplén vármegye 3. kötet: Függelék Ez a terjedelmes enciklopédia alapvető kézikönyvként szolgál tanároknak, diákoknak és mindazoknak, akik a magyarországi zsidóságot általában, de különösen az annak helyi közösségeit sújtó katasztrófát szeretnék megismerni. Egyben emlékművet is kíván állítani azon zsidó közösségeknek, amelyeket a náci korszak idején megsemmisítettek. Más többkötetes, általános holokausztenciklopédiáktól eltérően - amelyek csupán a náci uralom alatt álló Európa fontosabb gettóközpontjaival foglalkoznak - ez az enciklopédia átfogó jellegű, és teljes egészében egyetlen országra, Magyarországra összpontosít. Az adott közösség nagyságától vagy az azt alkotó zsidók számától függetlenül magában foglalja az 1944-ben Magyarországon létező valamennyi zsidó közösségre vonatkozó adatokat. Földrajzi kiterjedése az 1941 és 1944 közötti Magyarország, pontosabban a trianoni Magyarország, amelyhez hozzáadódnak az 1938 és 1941 között Csehszlovákiától, Romániától és Jugoszláviától visszaszerzett területek is. A hatalmas anyagban való eligazodást térképek, táblázatok, kronológia, részletes személynév- és földrajzinév-mutató segíti.

Szita Szabolcs - A ​komáromi deportálás 1944 őszén
A ​kötet a komáromi Csillagerődből németországi kényszermunkára hurcolt magyar és nem magyar foglyok történetét meséli el. A munkásmozgalom résztvevőitől kezdve a „felforgatással” vádolt egyéneken át a „társadalomellenes” romákig terjedt az a spektrum, amibe ha valaki beleesett, könnyen a deportálás juthatott osztályrészéül, legyen akár menekült lengyel katonatiszt, akár magyar lelkész az illető.

Ismeretlen szerző - „...hogy ​a budapesti Wallenberg-kiállítás emléke fennmaradjon”
Ötven ​éve, 1944. július 9-én érkezett Raoul Wallenberg svéd diplomata útlevéllel Budapestre. Elhagyta biztonságos otthonát, polgári foglalkozását és bevetette magát egy hadszíntérré váló ország vérre menő harcaiba. Német megszállók és magyar nyilasok szemében egyaránt gyűlöletes lett, mihelyt pártfogásába vette azok kiszemelt áldozatait. A sors keserű fintora, hogy amikor az általa védettek végre fellélegezhettek, akkor kezdődött az ő keserves rabsága. Az 1992 őszén Budapesten megrendezett, rendkívüli érdeklődéssel kísért Wallenberg-kiállítás a világon első ízben itt bemutatott KGB-iratokkal bizonyította, hogy a svéd követségi titkárt a szovjet kémelhárítás ejtette foglyul, vitte ki Moszkvába és tartotta rabságban a Lubjanka, illetve a Lefortovó börtönben. További sorsa mindmáig ismeretlen. Három hónap leforgása alatt 12700 látogató tekintette meg a Legújabb Kori Történeti Múzeum emeleti különtermében rendezett kiállítást. A vendégkönyvnek a világ számos nyelvén írott bejegyzései közül nem egyben fogalmazódott meg az az igény, "hogy a budapesti Wallenberg-kiállítás emléke fennmaradjon". Wallenberg-füzetek címmel könyvsorozatot bocsát útjára a magyar Wallenberg Alapítvány kuratóriuma. E sorozat első kötetét tartja kezében az olvasó.

Zágoni Zsolt - Budapesttől ​Bergen-Belsenig, egy füzet 1944-ből / From Budapest to Bergen-Belsen, a notebook from 1944
A ​könyv törzsanyaga egy füzet (fakszimile, eredeti színével), melyet Stern Samu lánya írt 44 novemberében, két-három hónappal a BERGEN-BELSENI koncentrációs táborból való menekülése után (Stern Samu a magyarországi zsidóság vezetője hosszú ideig, a Zsidó Tanács vezetője, aki kénytelen volt Eichmannal is tárgyalni). A füzet szerzője (Bamberger Rózsi) Kasztner-vonatosként volt Bergen-Belsenben. Egy UNGVÁRY KRISZTIÁN-tanulmány, a család története, néhány értékes fénykép (Kollektiv Pass, levelező lap Bergen-Belsenből Erdélybe, a szóban forgó család fényképei) szintén szerepel a könyvben. Páros oldalakon a magyar szöveg szerepel, vele szemben az angol.

Ismeretlen szerző - Az ​antiszemitizmus történeti formái a cári birodalomban és a Szovjetunió területein
A ​kötetet a holokauszt szélesebb értelemben vett történetének szenteltük, amely a jelenség előtörténetét is magában foglalja egy olyan történelmi régióban, amely sohasem állt a történésztársadalom figyelmének középpontjában. A tanulmányok alapját azok az előadások képezték, amelyeket szerzőink az ELTE BTK Ruszisztikai Központja és Kelet-Európa Tanszéke által rendezett 2014. májusi konferencián tartottak meg. A szerteágazó témakör megközelítései jól demonstrálják, hogy a holokauszt egyszerre világ-, regionális és nemzeti történet is.

Molnár Judit - Zsidósors ​1944-ben az V. (szegedi) csendőrkerületben
A ​gazdag levéltári forrásanyagra, hosszas kutatómunkára épülő mű részletesen bemutatja a mai Bács és Csongrád megyékhez ill. Jugoszláviához tartozó egykori szegedi csendőrkerület zsidóságának szomorú históriáját. Képet kaphatunk arról, hogy miként koncentrálták gettóba a zsidókat, hogyan éltek ott, milyenek voltak a deportálások körülményei. Molnár Judit történeti tanulmánya a dél-alföldi gyűjtőtáborok, gettók és deportálások eseményével foglalkozik. Egy nagy lélegzetű fejezetben szól a német megszállás előtti hazai antiszemitizmusról is. A nagyobb városokban fallal övezett gettók létesültek, a falusi nemkívánatos elemeket pedig gyűjtőtáborokba szállították. Az akkori csendőrkerületek több megyére terjedtek ki. Így e kötet Csongrád, Bács-Kiskun megyék levéltári adataira támaszkodik. A tanulmány öt fejezete közül a harmadik és a negyedik, foglalkozik magával a dél-alföldi helyzettel. A gyűjtőtáborok felállításáról, a deportálások megszervezéséről és a mentesítési ügyekről szóló határozatok tartalmáról értekezik a két utolsó fejezetben. A rendkívül alapos történeti munkát a név- és helynévmutatón kívül a dél-alföldi városok térképei, valamint korabeli fotók kísérik. Történelemszemlélete okán is figyelemreméltó mű és eddig nem poublikált forrásokra hivatkozva számos új ismeretet közöl a vészkorszakról. Az érintett megyékben helyismereti jelentőséggel is bír.

Pauk Anna - A ​12539-es számú fogoly
Hiteles ​írást tart a kezében az olvasó: Pauk Annának, a Zeneakadémia egykori ének- és zongora szakos növendékének, a nagykanizsai zenepedagógusnak a visszaemlékezéseit erről az időszakról, amelyet még a naprendszerünket meghódító, Holdra-utazó emberi elme sem tudott a mai napig, ennyi évtized után sem, megmagyarázni. De még felfogni sem. Ez az írás nemcsak különböző történeteknek az átélő sokirányú tehetségével, érzékeny megfigyelőképességével, az élethez való keveseknek megadott viszonyának nyitottságával megfogalmazott felelevenítése, hanem az indulattól, a mindent összezavaró indulattól mentes, a bűnöst büntetni nem akaró, egészséges jellemnek a példája. Mélyreható közlés, a vaskos-elviselhetetlen tapasztalat felkönnyítése, a túlélni-akarás szentséggé avatása. A magányból való kimenekülni-tudás segítségével folytatta életét, hátrahagyva az elfelejthetetlent. Tanítványok, kórusok sokaságát nevelte tovább, életet adott bizalmával, az emberbe vetett hitével, az emberbe, akiben akkorát csalódott. És úgy kísérte zongorával énekeseit, ahogy a legjobbak közül is csak kevesen. Szerényen, csendben, szinte titokban élt közöttünk, valójában névtelenül, tanítványainak sikereiben örvendezve, hálával teli szívvel, hogy mindezt teheti... „Lelkem mélyén soha be nem gyógyuló sebekkel, de emelt fővel és tele jó szándékkal dolgozom, amíg erőmből telik, mindig törekedve arra, hogy hasznos és jó munkát végezzek.”

Apatini Ferenc Illés - Túléltük
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Ujváry Zoltán - Szülőföldön ​hontalanul
A ​Felvidék magyar falvaiból 1946/47 telén a csehszlovák kormány több mint negyvenezer embert deportált Nyugat-Csehország területére, az egykori Szudéta-vidékre. Azokat, akik nem vallották magukat szlováknak. Akik nem tagadták meg magyarságukat. Akik szolgasorsban is hűek maradtak őseikhez, a magyar nyelvhez és a magyar múlthoz. A kálvária útján a megaláztatás, a szenvedés minden stációját megjárták. Testüket megtörték, de hitükben nem tudták megnyomorítani őket. A deportált magyarok kálváriáját családja sorsán keresztül egy földműves mondja el.

Molnár Judit - Csendőrök, ​hivatalnokok, zsidók
„A ​jelen kötetben összegyűjtött tanulmányok, amelyek az elmúlt évtizedben jelentek meg, jól tükrözik Molnár Judit tudományos érdemeit. Ezek a tanulmányok [...] a holokauszt történelmi előzményeitől a német megszállás után működésbe lépő történelmi és társadalmi-gazdasági tényezők értékeléséig terjednek” – méltatja a könyvet a holokauszt egyik neves kutatója, a magyar származású Randolph L. Braham porfesszor.

Asher Cohen - A ​Haluc ellenállás Magyarországon
Európa ​zsidósága azzal a dilemmával szembesült, hogy szembeszállhat-e a kiirtására irányuló politikával. Kétfajta ellenállás lehetősége merült fel: a fegyveres, illetve a mentőakciókban megjelenő ellenállásé. A cionista ifjúsági mozgalmak, a halucok a szervezett ellenállás mellett döntöttek. Magyarországon a haluc ellenállás 1942 tavaszán kezdődött, néhány fiatal szlovák és lengyel menekült megérkezésével, és a csúcspontját nagyarányú akciókban érte el, amelyek során több ezer zsidót mentettek meg: védleveleket hamisítottak, embereket csempésztek Romániába, élelmiszerrel látták el a gyermekotthonokat és védett házakat.

Kollekciók