Ajax-loader

'deportálás' címkével ellátott könyvek a rukkolán

 


Kateřina Tučková - Gerta ​Schnirch meghurcoltatása
A ​regény a hírhedt brünni halálmenet egyik túlélőjének történetét, életét beszéli el. A második világháború után a brünni németeket (20-30 000 embert) gyalog hajtották ki a városból az osztrák határon át, Bécs felé A regény főszereplője, Gerta Schnirch csecsemőjével együtt tette meg az utat, s egyike volt azon kevés szerencséseknek, akik túlélték a menetet. Néhány évig Ausztriában élt és dolgozott, majd sikerült visszatérnie Brünnbe, ahol a huszadik század újabb történelmi viharai befolyásolták életét.

Erich Maria Remarque - A ​Diadalív árnyékában
A ​regény cselekménye 1938-1939-ben játszódik, a második világháború baljósan ellentmondásos légkörében. Az emigránsok áradata Párizs felé indul. Ravic doktor német koncentrációs táborból szökött át. A menekülő orvos sorsában, viszontagságaiban találkozhat az olvasó a fény és árnyék, szerelem és prostitúció, becsület és aljasság, igaz emberség és ocsmány besúgás minden válfajával. Remarque regénye jó értelemben vett bestseller, a könyvét cselekményesség, életszerű párbeszédek jellemzik, túlfűtött erotikája és itt-ott hatásvadászó izgalomkeresése ellenére ezt azzal éri el, hogy minden sorából kiérzik a kisemberek iránti őszinte rokonszenv s az elnyomók elleni gyűlölet. Remarque legjobb regényeit következetes antimilitarista és antifasiszta állásfoglalás, cselekményesség, életszerű párbeszédek és figurák jellemzik, későbbi művei (Az égnek nincsenek kegyeltjei; Lisszaboni éj; Árnyékok a paradicsomban stb.) azonban nem haladják meg a szórakoztató irodalom színvonalát.

Sólyom Ildikó - Összetört-szétszakadt-elillant...
A ​szerző kitűnően "közvetíti" érzelmeit az Olvasó felé, ugyanakkor tárgyszerű, igazságos. Nemcsak saját, de édesanyja mélységes fájdalmát is átéli. "A harminckilenc évnyi özvegység, börtön, nyomor, nélkülözés, jogfosztottság, álságos hivatalos ígérgetések és hazudozások" kit ne kezdenének ki, és kit ne kényszerítenének az elfogyás mezejére. Hát lehet erről érzelem nélkül beszélni? Azt hiszem, nem lehet. Talán ettől szép a történelmi dokumentumregény, talán ezért olvasmányos, érdekes, lenyűgöző, megrázó, ugyanakkor mélyen emberi. Sors, tragédia! az övé, a családjáé, a társaié. És mindig ott a miért? Miért kellett fiatalon, értelmetlenül meghalnia Sólyom László altábornagy vezérkari főnöknek? ... Kötél általi halál! Miért? Miért vették őrizetbe és hurcolták el 1950 május 20-án éjjel a II. kerületi Eszter utcai lakásából? "Demokráciaellenes szervezkedés?" "Hűtlenség?" Mit jelent ez? tudjuk, a kérdés talán költői, de a mai napig nem értjük! Koncepció! Május 20-án éjjel Sólyom Lászlónét - férje után negyedórával - két kicsi gyermekével együtt Mátészalkára elhurcolja négy ÁVH-s. Kistarcsa. Börtön. Internálás. A megrázó és szinte élőképként az Olvasó elé tárt történések, a tárgyak, az eszközök, a nehézségek leírása megragadó. A Sólyom családon keresztül szinte az 50-es évek történéseinek fókuszába kerülünk, és ezen keresztül hiteles képet kapunk a politika, a katonai felső vezetés elítélendő gaztetteinek csokrából. Véleményem szerint a mű azonban mégsem családregény - bár egy család tönkretételének, lehetetlenné lehetünk tanúi, amelyen keresztül érzékelhetjük, hogy a magyar jog- és hadtörténelemben kirívó, kreált koncepciós ügy tulajdonképpen nem más, mint az 1945 utáni első és képzett vezérkar megsemmisítése, likvidálása - nemcsak átvitt értelemben, hanem fizikálisan is.

Böszörményi Géza - Recsk
Böszörményi ​Géza kötete a recski kényszermunkatábor volt foglyaival és rabtartóival készített megrázó riportkötet, amely az 1989-ben megjelent könyv csaknem kétszeresére bővült új kiadása, amely kiegészült még eddig felhasználatlan adatokkal, történetekkel és képanyaggal.

Kádár Gábor - Vági Zoltán - Hullarablás
A ​huszadik században a magyar állam különböző ideológiák nevében gyakran tette rá kezét polgárainak vagyonára. A fajvédők, antiszemiták és nyilasok a zsidókat, a háború utáni koalíciós kormány a magyarországi németeket és az arisztokratákat, a kommunisták a parasztságot és a polgárságot fosztották ki. A tömeges rablás azonban csak egyszer, 1944-ben torkollott hullarablásba. A holokausztig Magyarországon élt Európa egyik legnagyobb és leggazdagabb zsidó közössége. Vagyonuk elrablását évtizedeken keresztül javasolták, követelték és tervezték a haza politikusok, hivatalnokok, közgazdászok és értelmiségiek. A régóta áhított árjásítás a zsidó törvényekig bújtatott, majd 1938-tól nyílt formában zajlott, végül az 1944-es német megszállás után államilag szervezett, kaotikus fosztogatássá változott. Miután a holokauszt történetében példátlan gyorsasággal Auswitzba deportált zsidókat a nácik megölték, Magyarországon az elhurcolt szomszéd ékszerét, lakását, bútorát, ruháját, üzletét ellopva vagy kiigényelve százezrek váltak a hullarablás tettestársaivá. Két fiatal történész sok éves hazai és nemzetközi kutatásai nyomán született meg ez a hiánypótló munka, amely a dualizmustól a Kádár-korszakig Auswitztól a sváci bankokon át egészen a kommunista költségvetésig követi a magyar zsidó vagyonok sorsát és átfogóan elemzi a magyar történelem legnagyobb rablássorozatát.

Jan Dobraczynski - Maximilian ​Kolbe
Szegény ​szülők gyermekeként egy lengyelországi kisvárosban, Zdunska Wolában született 1894-ben . A keresztségben a Rajmund nevet kapta. Német ősöktől származó apja Julius Kolbe volt, édesanyja Maria Dabrowska. Négy testvére közül kettő korán meghalt tuberkulózisban. Apja először gyári munkásként kereste kenyerét, később egy vallásos kiadványokat forgalmazó könyvesboltot vezetett. Az apa 1914-ben belépett a Józef Piłsudski tábornok által vezetett, az orosz megszállók ellen, a lengyel függetlenségért harcoló légióba. Az oroszok elfogták és kivégezték. 1939-ben, a háború kitörése után nem sokkal a Gestapo negyven rendtársával együtt letartóztatta, 4 hónapig volt börtönben. Üvegablak a szombathelyi ferences templomban 1941. február 17-én újra letartóztatták, mivel rádióján németellenes műsort sugárzott, valamint lengyel, zsidó és ukrán üldözötteket bújtatott, illetve menekülésüket segítette. Először a varsói központi börtönbe szállították, majd május 20-án a nácik az auschwitzi koncentrációs táborba deportálták. Ő volt a 16670-es számú rab. Augusztus 1-jén a tábor 14-es barakkjából, ahol Maximilian Kolbe is élt, megszökött egy rab. A tábor parancsnoka bosszúból a barakk tíz lakóját éhhalálra ítélte. Ekkor Kolbe atya önként vállalta a halált egy kétgyermekes családapa, Franciszek Gajowniczek, helyett. A tíz foglyot egy félig földbe ásott bunkerbe zárták össze, hogy lassú éhhalál végezzen velük. A bunkerből mindvégig hallatszott az imádság és az ének, amit Kolbe atya vezetett a halálraítéltek között. Két hét után már csak ő volt életben (böjthöz szokott szervezete bírta az éhezést). Nagyboldogasszony vigíliáján egy injekcióval oltották ki életét. Franciszek Gajowniczek túlélte a tábort, 1995-ben hunyt el.

Szilágyi Ernő - Ismeretlen ​memoár a magyar vészkorszakról
Az ​Akadémiai Kiadó gondozásában megjelenő kötetben egyedülálló memoárt olvashatnak. A Kasztner Rezső munkatársaként, Budapesten tevékenykedő Szilágyi Ernő a cionista mozgalom aktív tagjaként, 1944-ben részt vett az Adolf Eichmannnal és munkatársaival folytatott tárgyalásokban, melyeknek célja az volt, hogy pozitív hatást fejtsenek ki a magyar zsidók sorsára. Szilágyi nemrég felfedezett „naplója" a magyar holokauszt e különleges fejezetét örökíti meg, melyben üldöző és üldözött sajátos történelmi misztériumjátéka kel - ismét - életre. A szöveg szaggatott stílusa, az események sodrását jól érzékeltető leírások, a zsidóság sorsáról pesszimista víziót felvázoló s önváddal telített beszédmód életre kelti a történelem egyik legnagyobb drámáját, s megismerteti az olvasót e történelem fogságában lévő ember dilemmáival, kétségeivel s lehetőségeivel is. A kötet Novák Attila bevezető tanulmányával és utószavával, valamint Somogyi Győző grafikájával jelenik meg.

Ruta Sepetys - Between ​Shades of Gray
Lina ​is just like any other fifteen-year-old Lithuanian girl in 1941. She paints, she draws, she gets crushes on boys. Until one night when Soviet officers barge into her home, tearing her family from the comfortable life they've known. Separated from her father, forced onto a crowded and dirty train car, Lina, her mother, and her young brother slowly make their way north, crossing the Arctic Circle, to a work camp in the coldest reaches of Siberia. Here they are forced, under Stalin's orders, to dig for beets and fight for their lives under the cruelest of conditions. Lina finds solace in her art, meticulously—and at great risk—documenting events by drawing, hoping these messages will make their way to her father's prison camp to let him know they are still alive. It is a long and harrowing journey, spanning years and covering 6,500 miles, but it is through incredible strength, love, and hope that Lina ultimately survives. Between Shades of Gray is a novel that will steal your breath and capture your heart.

Havas Ágnes - "Elmondom ​hát mindenkinek"
Havas ​Ági és Juci 1944. július közepén érkezett meg egy transzporttal Magyarországról Auschwitzba. Tizenhat évesek voltak, és egypetéjű ikrek lévén, nagyon hasonlítottak egymásra. A két kamaszlányt egy nagyon jól öltözött katonatiszt – mint később megtudták, Dr. Josef Mengele – félreállította a rámpára, édesapjukat és nagymamájukat viszont rögtön a gázkamrára ítéltek sorába irányították. Az ikrek egy külön barakkba kerültek, hasonló testvérpárok közé, akikkel a táborban egy külön orvos-csoport foglalkozott. Mengele látszólag udvariasan viselkedett a foglyokkal, valójában azonban kísérleti alanyoknak tekintette őket. A most nyolcvanhat éves Havas Ágnes – aki már jó néhány éve rendszeresen tart gimnáziumokban előadásokat a holokausztról – könyvében leírja az Auschwitzban töltött időszakot, bemutatja a tábor mindennapjait, az ottani "életet". Beszámolója megdöbbentő, eddig nem ismert tényekkel ismerteti meg az olvasókat.

Randolph L. Braham - A ​magyar holocaust
A ​magyar származású szerző szülei és a magyarországi Holocaust többi áldozatának emléke előtt tisztelegve írta meg nagyszabású munkáját, mely rendkívüli részletességgel és alapossággal mutatja be a vészkorszak hazai történetét. A könyv alapműnek számít mindazok számára, akik a magyar zsidóság tragédiájával foglalkoznak; de annak is nélkülözhetetlen forrás, aki a negyvenes évek történetét kívánja áttekinteni, hiszen abból kiragadhatatlan ez az esemény. Braham műve 1990-ben rövidített, 1997-ben pedig bővített, átdolgozott kiadásban is megjelent, utóbbi A népirtás politikája címen.

Vadász Ferenc - Ma ​mások halnak meg
Fiatalos, ​elegáns, középkorú asszony várakozik a dortmundi repülőtér csupa-üveg csarnokában. Háta mögött a fogason divatos perzsa-galléros télikabát, előtte feketekávé és konyak. Gondolatai szemmel láthatólag másutt járnak, közben azonban idegesen pillantgat órájára. Türelmetlen, de tart is egy kicsit a találkozástól. Pedig ő maga kérte egykori honfitársnőjét arra, hogy annyi év után találkozzanak újra, beszélgessenek és tisztázzanak végre bizonyos emlékeket... Végre megérkezik a gép s vele a másik asszony. Udvarias, puhatolózó mondatok, majd végre rátérnek arra témára, amelynek kedvéért ez a találkozás létrejött. A mondatok egyre hosszabbak, a hang egyre szenvedélyesebb. S fokról fokra feltárul előttünk az iménti elegáns és finom hölgy valódi arca, úgy, ahogy a másik asszony és sok-sok sorstársa látta és ismerte egy negyedszázaddal korábban.

Jan Dobraczynski - Szent ​Maximilián Kolbe
II. ​János Pál pápa 1982. október 10-én szentté avatta Maximilián Kolbe lengyel minorita atyát. A Szent 1941. augusztusában, a felebaráti szeretet önkéntes áldozataként Auschwitzban halt mártírhalált. Egyesekben talán felmerül a kérdés: vannak még szentek? Felvilágosult, modern korunkban van még realitása, valós tartalma e szónak: szent? Miféle teljesítményt "jutalmaznak" ezzel a jelzővel a XX. században? Mindenki, akit csak egyszer is megérintett a halál lehelete, átélhette, milyen emberfeletti erőket képes felszabadítani bennünk az életösztön. A megsemmisülés fenyegetése micsoda elképesztő fizikai és intellektuális teljesítményeket tud létrehozni! Végtére is az ember számára az élet - a közgondolkodás szerint, a viszonylagos igazságok világában - a MINDEN. Ezért a MINDENért, tehát a halállal szemben - a közgondolkodás szerint, a viszonylagos igazságok világában - minden szabad, minden megengedett. Ez a könyv - immár harmadik kiadásban, szentté avatása alkalmából - azt az embert mutatja be, aki visszájára fordította ezt az emberileg evidens gondolatot. A sors - a gondviselés, Isten - felajánlotta neki az életet, ő a halált választotta. Nem akarta kiügyeskedni a túlélést, nem fogadta el a vakszerencse döntését, mely megkímélte a fogoly-tizedeléstől, hanem önként vállalta az éhhalált. Egy fogolytársa, Franciszek Gajowniczek őrmester helyett, egy másik EMBER helyett, akiről csak annyit tudott, hogy családja van, és nem akar meghalni, önként beállt a kivégzendők közé. Mert keresztényi mivoltát nem a közgondolkodás normái szerint élte meg. Mert lélekben átnőtt a viszonylagos igazságok világából az abszolút igazságok birodalmába. Mert önmagánál jobban szerette az EMBERt, azon mérce szerint, amelyet Jézus fogalmazott meg: "Senkinek sincs nagyobb szeretete annál, mint aki életét adja testvéreiért." Ez a teljesítmény: a szentség. Szentnek lenni, szentté válni: "abszolút" teljesítmény. Az Egyház, érzékeny lélekkel reagálva a kegyelmi jelekre és a Szentlélek sugallatára, a keresztáldozat fényében ragyogó dicsőségébe emelte Szent Maximilián Kolbe alakját. Tanúságul és tanulságul minden időknek és minden nemzedéknek.

Fülöp György - Vészkorszak
Rövid ​tartalom: A gettóban sok minden volt látható. Többféle halált is mutatott a kegyetlenség. Az éhhalál volt a leggyakoribb, ez azonban legtöbbször rejtett, szinte titkos halálnem volt. Éhen ugyanis nem látványosan, nem hirtelenében hal meg az ember. Az éhség kínlódás, az éhhalál szinte némán zajlik, ha nics segítség.

Mong Attila - János ​Vitéz a Gulagon
„Az ​oroszok azt mondták, hogy semmit sem szabad beszélni arról, ami odakint történt. A mutatóujjukat a szájuk elé tették, vagyis erről kussolni kell" - a visszaemlékezők szerint ezt mesélte Drávóczi Ferenc, aki még a '70-es években is gyakran megismételte ezt a mozdulatot. Az egykori lovasberényi rendőrkapitány egyike volt annak a Gulagra elhurcolt öt falusi férfinak, akik súlyos árat fizettek az éppen elveszített második világháború jelképes „újrajátszásáért". 1946 júniusában, a búcsú napján véres verekedés tört ki a szovjet megszállók és a helyiek között a Székesfehérvár melletti faluban. A katonák benyomultak a János vitéz című daljáték előadására, megzavarták azt, néhány tucatnyian a falusiak közül pedig szembeszálltak velük. Az előadás három főszereplőjét, így a János vitézt játszó parasztlegényt, valamint a falu jegyzőjét és rendőrkapitányát gyorsított eljárással Szibériába deportálták, ketten közülük sohasem tértek haza. Az események az egész közösség életét örökre megváltoztatták. A díjnyertes újságíró (Pulitzer-emlékdíj, Gőbölyös-díj) az oknyomozó újságírás eszközeivel egy olyan történetet tár elénk, amely ennek az öt férfinak a sorsán és a megmentésükre szövetkező falusi kisközösség életén keresztül mutatja meg, milyen dilemmákkal kellett szembesülniük az embereknek a diktatúra felé sodródó, megszállt országban. A könyv azonban ennél többről szól: a bátorság vagy a gyávaság, a felelősségvállalás vagy az önfelmentés, az önfeláldozás vagy az árulás, az állhatatosság vagy a gyengeség közötti mindennapi választásainkról.

Aliza Barak Ressler - Kiálts ​kislány, kiálts!
Egy ​különös könyvet tart a kezében az olvasó. Magyarországon e könyv műfaját tekintve is, témáját tekintve pedig kiváltképp különös. Aliza Barak Ressler három fiú édesanyja, gyakorló nagymama Resslercivil az irodalomban. És mégis... _Ma amikor tornyok omlanak le, amikor ártatlan emberek halnak értelmetlen halált, különös értelmet nyer ez a könyv és mondandója._ Aliza könyvének elején elmondja, hogy az elfeledni, eltemetni való múltat miért is eleveníti föl. Miért is kell az üldözésről, a megaláztatásról, a rettegésről újra és újra beszélni. Miért is kell az átélteket újraélve a behegedt sebeket feltépni? Azért kell, mert nem hagyhatjuk, hogy az unokáink védtelenek legyenek - mondja a szerző. Azért kell, mert veszély esetén mozgósítani kell mindazokat az energiákat, melyek létezéséről mit sem tudunk, de amelyek a neveléssel, az emberséges létezéssel mindannyiunkban ott bujkálnak. Azért kell, mert rendelkeznünk kell azzal a képességgel, hogy a nyilvánvalót is megkérdőjelezzük. Azért kell, mert együttérzésünket ki kell tudnunk nyilvánítani. _A mostani kiadásnak hangsúlyt ad, hogy a TORONY ledőlt. Ledöntötték._ Ez a tény fájdalmasan igazolja a szerzőt, és aggodalommal töltheti el az olvasót. Mire e különös könyv végére jutunk mi is tudhatjuk majd: egyetlen válaszunk lehet csak a borzalmakra. Ez pedig a légy ma jobb, mint tegnap voltál és holnap legyél jobb, mint ma voltál mindent elfedő parancsa. Légy jobb és légy okosabb! Csak ez menthet meg minket. Azt mondtam, hogy a szerző civil. Pont ez emeli e kötetet a legigazabb művészet szintjére. Pont e civilség hitelesíti a mondandót. A kötet Izraelben a Közoktatási Minisztérium Ifjúsági Osztálya díját nyerte el.

Ismeretlen szerző - Rendhagyó ​történelemóra a holokausztról
A ​holokausztra emlékezés nem egyszerűen csak a deportálások, egy generáció szenvedéstörténetének a felidézése, hanem az egész magyar történelem újragondolása - erről Glatz Ferenc, a Magyar Tudományos Akadémia (MTA) elnöke beszélt a Rendhagyó történelemóra a holokausztról című könyv bemutatóján. Glatz kiemelte, hogy amikor a holokausztra emlékezünk, nemcsak az 1944-es, soha el nem felejthető bánatról és bűnökről kell beszélni, hanem a közös zsidó-keresztény hagyományokról is. A Múlt és Jövő Kiadó által megjelentetett kötet, amelyet az oktatási tárca minden középiskolának megküld, a Csurgón áprilisában rendezett konferencia előadásainak szövegét tartalmazza.

Szalai Csaba - Elhurcoltak, ​szóljatok!
Áll ​a kilenc lyukú hortobágyi kőhíd (Magyarország festői védjegye) tövében egy kereszt. Az internáltak kálváriájának tökéletes jelképe, hiszen sínből rótták össze még 1990-ben. Akkor is avatták. Tökéletesnek mondható a maga nemében. A hortobágyi kényszermunkatáborokba főleg vasúton hurcolták el 1950 nyarán (júniusban) az osztályharc megbélyegzett ezreit: a kulákokat, vagyis a tehetősebb gazdákat Somogyból és Baranyából. A vasutas családokat Hatvanból. Sorolhatni a sort tovább, de az a sínkereszt más miatt is nagyon érdekes. Más okból is!

Bárdos Pál - Az ​első évtized
Kilencéves ​volt Bárdos Pál, amikor családjával és a többi makói zsidóval együtt deportálták. Deportálásának és a koncentrációs táborban töltött tíz hónapjának történetét írta meg ebben a regényben - nem a már ismert borzalmakat, hiszen "szerencsés" volt, a sors jóvoltából egy különleges kis táborba került, amelynek parancsnoka biztosítani akarta jövőjét, mentette a keze alá került embereket, s így innen mindenki hazatért. Nem az éhezés, az ütlegek, a testi szenvedés játsszák Bárdos regényében a főszerepet, hanem az a folyamat, ahogyan egy kilencéves kisfiú ráébredni kényszerül egy képtelen világ sok-sok hazugságára és ellentmondására; az emberi méltóság elvesztésének gyötrelmei, amelytől még a gyermek is szenved, amikor nevét elvesztve, lebélyegezett, megszámozott lénnyé válik, mint odahaza a falusi csordában az állatok. Egész életében hordozza az emlékeket és a tanulságokat, aki átélte, de azok is, akiknek a szeme láttára mindez megtörténhetett. A regény jelentőségét fokozza, hogy az író azok közül való, akik még tudatosan, a személyes emlék hitelével és szenvedélyével szólhatnak erről a korról.

Földváry-Boér Elemér - A ​kiszolgáltatottak
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Szita Szabolcs - Utak ​a pokolból
A ​Holocaust az Alpok előtt, a Halálerőd, a Munkaszolgálat Magyarország határán c. munkái után Szita Szabolcs a magyar deportáltak ausztriai sorsát követi nyomon. Új könyve a magyar háborús tragédia egy alig ismert fejezetének első tudományos összefoglalása. Új összefüggéseket tár fel az Eichmann-kommandó budapesti és bécsi tevékenységéről, a német terrorgépezet működéséről. Bemutatja a magyarországi cionisták, Kasztner Rezső és társai több embermentési próbálkozását. Tárgyalásaik eredményét, a debreceni, szegedi és szolnoki gyűjtőtáborokból a deportáltak egy részének Auschwitz-Birkenau helyett a Bécshez közeli Strasshofba szállítását. 1944 júliusától 15 000 magyar zsidó végzett családostól kényszermunkát a Reichsgau Groß-Wien és Niederdonau területén. A szerző sokoldalú áttekintést nyújt táboraikról, mindennapjaikról, a túlélésért vívott küzdelmükről. Az Utak a pokolból százezernyi magyar megrendítő sorsáról ad számot. Külön értéke, hogy több deportált csoportról, a mauthauseni foglyokról veszteséglistát is tartalmaz. Gazdag dokumentációja szerint 1944-1945-ben a magyar zsidók vesztesége az annektált Ausztria területén elérte a 22 000-24 000 főt.

Sólyom Ildikó - Megtörténhetett!?
Részletek: ​"A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának határozata a személyi kultusz éveiben a munkásmozgalmi emberek ellen indított törvénysértő perek lezárásáról ...A koholt vádakon alapuló ügyek 1949 májusában Rajk László elvtárs és társai elleni eljárással kezdődtek. A Rajk-perben kialakított koncepciót a Rákosi-klikk láncreakciószerűen kiterjesztette Pállfy György, Sólyom László elvtársakra és társaikra, Szakasits Árpád, Marosán György, valamint Kisházi Ödön és volt szociáldemokrata elvtársakra, szakszervezeti funkcionáriusokra; Kádár János, Kállai Gyula elvtársakra és társaikra, s más kommunistákra. Már az 1954-ben megindított perújrafelvételi eljárások során megállapítást nyert, hogy az e perekben felhozott vádak teljesen alaptalanok. A most lefolytatott vizsgálat felderítette, hogy a Rákosi-klikk saját felelőssége leleplezése céljából a koholt vádak egy részét ennek ellenére fenntartotta, ezért felelősség terheli a rehabilitációs eljárások szabotálásáért is. A Központi Bizottság a rendelkezésre álló dokumentumok alapján megállapította, hogy a személyi kultusz éveiben lefolytatott perek koncepcióit, és a koholmányok közül nem keveset Rákosi maga agyalt ki. A Rajk-üggyel kapcsolatban 1949-ben a sportcsarnoki aktíván nyilvánosan maga dicsekedett: "Nem is volt könnyű a felgöngyölítés kidolgozása, és megvallom, hogy sok álmatlan éjszakámba került, amíg a végrehajtás terve alakot öltött."... ...A Központi Bizottság a személyi kultusz idején koholt vádak alapján lefolytatott perek felülvizsgálatának anyagát figyelembe véve, a következő intézkedéseket tette, illetve határozza el: A személyi kultusz idején az önkény áldozataiként ártatlanul elítélt és meghurcolt személyek teljes rehabilitálását; intézkedett, hogy az önkény áldozatául esett elvtársaknak emlékét a párt mindenkor kegyelettel őrizze, a munkásmozgalom történeti dokumentumaiban forradalmi tetteiket megfelelően méltassák, hátramaradottaik a szükséges és lehetséges erkölcsi és anyagi támogatást mindenkor megkapják. ... ...A Központi Bizottság felhívja a pártszervezetek, társadalmi szervezetek és közületek vezetőit, gondoskodjanak arról, hogy az alaptalanul vádolt és rehabilitált emberek mindenkor kellő figyelemben részesüljenek; segítsék, hogy végleg feledésbe merüljenek azok a sérelmek, amelyeket a rendszerünktől idegen, gyűlöletes személyi kultusz következtében kellett elszenvedniük. ... ... A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának ez a határozata legyen fegyver a kommunisták kezében a párt politikai és erkölcsi egységének védelmére, a párt és a nép összeforrottságának, szocialista rendszerünknek az erősítésére. ... Budapest, 1962. augusztus 16."

Jean Boisson - A ​rózsaszín háromszög
Alighanem ​kevesen tudják, hogy a náci lágerekben a rózsaszín háromszög a homoszexuálisok megkülönböztető jele vol - ahogy a köztörvényeseké a zöld, a kommunistáké a piros, a zsidóké a sárga és a cigányoké a barna. A lágerirodalom azonban furcsamód alig-alig tesz említést róluk, mintha senki sem akarna tudomást venni a rószaszín háromszögesekről. Pedig nem lehetett nem észrevenni őket, hiszen a jelzés a többinél lényegesen nagyobb volt, hogy már mindenki messziről láthassa, kivel is van dolga. És még csak nem is elenyésző kisebbségről volt szó: Jean Boisson francia történész becslése szerint akár másfél millióan is lehettek. A náci doktrína szerint az volt a bűnük, hogy kivonják magukat az árja faj szaporításának sürgető feladata alól. Eleinte csak "átnevelni" akarták őket: nyilvánosházakban dolgoztatták őket, hátha attól jobb belátásra térnek, különböző hormonoperációkkal kísérleteztek, s csak mikor végérvényesen kiderült, hogy ezzel a módszerrel semmire sem mennek, döntöttek kiirtásukról. Nem a történész tehet róla, hogy kevés az adat. Az a néhány homoszexuális, aki túlélte a tábort, jobbnak látja, ha hallgat. Mások szégyellik a nemkívánatos sorsközösséget. Megint mások pedig talán úgy vélik, hogy a homoszexuálisok deportálása "partikuláris" kérdés a nácizmus történetében. De hogyan lenne partikuláris kérdés az, hogy Európa közepén a XX. században kiirtanak több százezer embert, csak mert más nemi normák szerint élnek? S miért hallgat erről minden történész, író és túlélő?

Selyem Zsuzsa - Moszkvában ​esik
"A ​távolállókat hozza közel, nekem egészen a szívemig elhatol. Selyem Zsuzsa őrületesen tud mesélni. Többsávos meséjével engem bizony elragadtatott. Úgy visz soha nem látott tájakra, úgy emel még soha nem érzékelt dimenziókba, úgy vegyíti a gonoszt és az édest, hogy egy pillanatra nem kell elhagynom a realitásérzékemet, mert személyes víziója a mi elrettentő közös történetünk." Nádas Péter Részlet a regényből: Látta a vacsora romjait, az állatcsontokat az asztal alatt, az embercsontokat az árokban, apját, amint kedvtelve nézi hosszú szipkával cigarettázó anyját, látta gyanútlan húgát az egyik idegen férfi ölében, látta a másik idegen férfit, aki mindenkit, de elsősorban saját magát elárulva lavíroz végig egy diktatúrát, látta a mai nyúlvadászatot, minden egyes nyulat külön, látta az elárvult kisnyulakat éhen halni, további vadászatokat látott, őzekre, rókákra, vaddisznókra, szarvasokra, látta a diktátort medvékre lövöldözni az etetőknél, látta anyját combig vízben rizst vágni, látta apját agyonverve a Szekuritátén, látta, ahogy apja nyolcvanegy évesen, szálegyenesen kisétál az utcára 1989 decemberében a forradalomba, látta, hogy látja, amint a diktátor űzött vadként menekül, de lelövik mint egy kutyát, és látta, hogy minden tele van örömmel és tele van fájdalommal. Selyem Zsuzsa 1967-ben született Marosvásárhelyen.

Gergely Anna - A ​székesfehérvári és fejér megyei zsidóság tragédiája
Gergely ​Anna Székesfehérvár és Fejér megye zsidóságának történetéből a legvészterhesebb korszakot, a holokausztot és annak előzményeit adja közre művében. A könyvből megismerhetjük a vészkorszak előtti közösségeket, a gettóba koncentrálás és a deprotálás lefolyását, a lágerekben töltött időszakot, a túlélők hazatérésének körülményeit. A kötet végén névjegyzéket találunk a megye áldozatainak felsorolásával.

Covers_515336
Robot ​/ ember Ismeretlen szerző
0

Ismeretlen szerző - Robot ​/ ember
Gabriel ​Wolf: robot / ember Szemán Zoltán: Távoli csillag Rákos Róbert: A negyedik menet Elisabeth-Matthew Marthacharles: Örvényhatás Tarja Kauppinen: Katasztrófa a könyvgyárban 2074-ben kifejlesztenek egy mikrochipet, amely kizárólag szerves anyagot tartalmaz. Ezáltal kompatibilisebb az emberi szervezettel, mint bármilyen szintetikus implantátum. Ezzel a technológiával három évvel később már komplett emberi szerveket képesek létrehozni. Nem kell többé donorra várni a transzplantációnál. A szerveket egyszerűen legyártják, akár a gépalkatrészeket. 2100-ban megalkotják az első szerves anyagokból álló androidot, azaz embernek látszó robotot. Mivel a lény minden alkatrésze szerves és élő, így valójában nem is minősül gépnek. Ez egy új faj, új törvények vonatkoznak rájuk. Az élő robotokat először veszélyes munkákra, életmentésre használják, mivel ugyanarra képesek, mint az ember, ám életük „mégsem ér annyit”. Egyre nagyobb számban gyártják az olcsó, feláldozható munkaerőt, egészen addig, amíg számuk már elér egy veszélyes szintet. Mire az emberiség észbe kap, háború tör ki. A robotok fellázadnak teremtőik ellen. Az első robotháborút az emberiség nyeri. Ám egyvalamivel nem számoltak: A robotoknak nincs szükségük húsz évre ahhoz, hogy csecsemőből felnőtté fejlődjenek. Néhány nap alatt újragyártják magukat, és pótolják veszteségeiket. Ekkor tör ki a második robotháború. Ezt már a gépek nyerik. Az emberiség kipusztul. A legendák szerint legalábbis. 2500-ban senki sem biztos benne többé, hogy mi is történt pontosan négyszáz évvel azelőtt. A több milliárd ember és robot harcának és megsemmisülésének senki sem ismeri a pontos eredményét. A Föld lakossága elvileg robotokból áll. Azonban mivel nincs műszer, ami képes lenne kimutatni bármilyen különbséget is a robot és az ember között, így senki sem tudja egymásról, hogy micsoda. Sőt, még önmagukról sem. A robottársadalom paranoiásan keresi az emberiség utolsó túlélőit, és nyomoz önmaga után. Többé senki sem biztos semmiben. Egyetlen dologra emlékeznek csak az emberekkel kapcsolatban: arra, hogy mind őrültek voltak. Vagy lehet, hogy inkább a robotok azok?

György István - Fegyvertelenül ​a tűzvonalban
A ​Fegyvertelenül a tűzvonalban abban különbözik a bori menet szemtanú-leírásaitól, hogy a hiteles beszámolón túl egy nagy elbeszélés keretébe foglalja a szenvedéstörténetet. Mint számos sorstársa, György István egy szerelmes asszonyt hagyott otthon. A hazavágyást színezte és átlelkesítette ez a szerelem. Kimondatlanul ez adott reményt a pokoli hétköznapoknak, hogy a bolyongásból hazatérőt az asszony megvárja.

Pauk Anna - A ​12539-es számú fogoly
Hiteles ​írást tart a kezében az olvasó: Pauk Annának, a Zeneakadémia egykori ének- és zongora szakos növendékének, a nagykanizsai zenepedagógusnak a visszaemlékezéseit erről az időszakról, amelyet még a naprendszerünket meghódító, Holdra-utazó emberi elme sem tudott a mai napig, ennyi évtized után sem, megmagyarázni. De még felfogni sem. Ez az írás nemcsak különböző történeteknek az átélő sokirányú tehetségével, érzékeny megfigyelőképességével, az élethez való keveseknek megadott viszonyának nyitottságával megfogalmazott felelevenítése, hanem az indulattól, a mindent összezavaró indulattól mentes, a bűnöst büntetni nem akaró, egészséges jellemnek a példája. Mélyreható közlés, a vaskos-elviselhetetlen tapasztalat felkönnyítése, a túlélni-akarás szentséggé avatása. A magányból való kimenekülni-tudás segítségével folytatta életét, hátrahagyva az elfelejthetetlent. Tanítványok, kórusok sokaságát nevelte tovább, életet adott bizalmával, az emberbe vetett hitével, az emberbe, akiben akkorát csalódott. És úgy kísérte zongorával énekeseit, ahogy a legjobbak közül is csak kevesen. Szerényen, csendben, szinte titokban élt közöttünk, valójában névtelenül, tanítványainak sikereiben örvendezve, hálával teli szívvel, hogy mindezt teheti... „Lelkem mélyén soha be nem gyógyuló sebekkel, de emelt fővel és tele jó szándékkal dolgozom, amíg erőmből telik, mindig törekedve arra, hogy hasznos és jó munkát végezzek.”

Sebők János - A ​titkos alku - zsidókat a függetlenségért
„Nekünk ​magyaroknak ezer éve nincs folt a becsületünkön." Horthy Miklós, 1944. március 19-én „...kijelentem, hogy sem a magyar hatóságoknak, sem egyetlen magyar embernek a kezéhez egyetlen csepp zsidó vér nem tapad." Imrédy Béla, 1944. július 9-én, A deportálások befejezése után a két kijelentés között - hivatalos német adatok szerint - 437 402 magyar állampolgárt deportáltak Magyarországról, a teljes vidéki zsidóságot. Tragédiájukért sokan ma is az SS különítményeseit és magyar kiszolgálóikat teszik felelőssé. A dokumentumok alapján arra következtethetünk, hogy az áldozatok elhurcolására és nagy többségük elpusztitására Horthy és Hitler megállapodása keretében került sor. Az alku értelmében a megszállt Magyarország annál előbb kapta volna vissza a szuverenitását, minél gyorsabban teljesíti Hitler igényeit, köztük a zsidóság „maradéktalan" deportálását. Horthy nemcsak tudta, mi lesz a „munkára" elhurcoltak sorsa, de „jó emberei" szerint siettette is a „galíciai zsidók" kiszállitását az országból. Álláspontja a zsidókérdésben akkor változott meg, amikor júniusban rájött arra, hogy Hitler nem tartja be az ígéretét, sőt a budapesti zsidóság elszállítását is követeli. Horthy ekkor döbbent rá - az egyre szélesebb körű tiltakozások és a németek számára katasztrofálisan alakuló hadi helyzet ismeretében -, hogy a történtekért a győztesek őt is felelősségre vonhatják. A dokumentumokból megállapítható, hogy a kormányzó nemcsak humanitárius okokból lépett fel a zsidóság érdekében, hanem a nyakát szerette volna kihúzni abból a kötélhurokból, amellyel először Hitler fenyegette meg.

Kiss László - Auschwitzi ​napló / Auschwitz Diary
Kiss ​Lászlót családjával együtt Seregélyesről hurcolták el. Az, amit Auschwitzban átélt, nem a megszokott fogolysors volt, hiszen volt egy ikerbátyja is, és így valamivel kedvezőbb körülmények közé került a két testvér. Fivére így sem élte túl a megpróbáltatásokat. László lágerbeli élményeit már 1945 májusában papírra vetette, majd 2003 elején kiegészítésekkel látta el visszaemlékezését.

Bárdos Pál - Keresztül-kasul ​az életen
Olvastam ​Simon Dubnovról, a híres történészről. Állítólag százéves (valójában nyolcvanvalahány, mert 1860-ban született), korában foglalták el a németek Rigát. Vérfürdőt rendeztek a zsidók közt, gyilkoltak és gyújtogattak. Az öreg történész derekáig érő ősz szakállával (tényleg a derekáig ért?) rohant, (már ahogy öreg történészek rohanni tudnak), előttünk végig az utcán, dörömbölt minden kapun. Azt kiáltozta: "Írjátok le! Mindent írjatok le, ami veletek történik!" Egy SS tiszt utolérte, és megölte. Nem lehetett nehéz dolga, előnyt adhatott a szakállas vénembernek, akinek lobogott derekáig érő ősz szakálla (tényleg a derekáig ért?) és minden zsidó lakhelyénél meg kellett állnia és bekiabálni. Senki se tudja, ki hallotta Dubnovot. Kevés tanú maradt. Különben is, a szó elszáll. Dubnov organikus nemzetszemlélete régimódi. Tizenkilencedik századi jelenség volt. Másként látjuk a világot, ennél fogva a múltat. A zseniális történész, ne kerülgessük a szót, föltehetően elavult. Kritikával kell olvasnunk, persze másféle bírálatra gondolok, mint amit az SS tiszt fölötte gyakorolt. Fő műve azért is maradt közöttünk. Azóta is halljuk "Írjátok le! Mindent írjatok le, ami veletek történik."

Asher Cohen - Soá
„A ​Soá a holocaust héber elnevezése. A haifai egyetem világhírű történész professzora rövid, népszerű formában foglalja össze az európai holocaust történetét. A könyv nyolc fejezete az európai zsidóság tragikus sorsának egy-egy stációja. Kiemelten foglalkozik a magyarországi zsidóüldözésekkel – szerző Budapesten született! –, de az érdeklődő olvasó az összes, érintett európai országra vonatkozó minden szükséges adatot, eseményt megtalál e kötetben. Asher Cohen kötete kitűnő oktatási segédanyag is: ilyen tömör, közérthető összefoglaló magyar nyelven még nem jelent meg az 1933-mal kezdődő tragikus tizenkét esztendőről.”

Végső István - Simko Balázs - Zsidósors ​Kiskunhalason
A ​könyv egy Duna–Tisza közi város zsidó lakosságának történetét mutatja be. A zsidótörvények, majd az 1944-es zsidóellenes rendeletek az alapvető állampolgári, a gettósítás és a deportálás pedig az elemi emberi jogaitól fosztottak meg közel hétszáz kiskunhalasi polgárt. Az 1938 és 1945 közötti időszak minden mozzanatát részletesen feldolgozó kötet nem csupán a zsidók és a holokauszt történetét írja le, hanem a város gazdaság- és társadalomrajzát is bemutatja. A két szerző igen összetett képet tár elénk, hiszen az adatokat számos túlélővel készült interjú, visszaemlékezés és eddig feltáratlan dokumentum felhasználása színesíti. Ennek köszönhetően rálátásunk lesz Kiskunhalas közéletére, hagyományaira, életmódjára és a helyi a vasútállomáson lezajlott tömeggyilkosság történetére is. Sok adalékhoz juthatunk az izraeliták letelepedéséről, hitközségük megalapításáról, asszimilációjáról, dualizmus- és Horthy-kori tevékenységéről és a második világháború utáni életéről.

Kollekciók