Ajax-loader

'magyar színháztörténet' címkével ellátott könyvek a rukkolán

 


Földes Anna - Színésznek ​született
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Szigethy Gábor - Mezei-Márai ​szerelem
Egy ​titokzatos vonzalom nyomába eredt Szigethy Gábor irodalomtörténész. A befutott író és a gyönyörű, tehetséges ifjú színésznő a negyvenes évek elején találkozik, s mindkettőjük életében fordulat következik. A sok képpel és dokumentummal illusztrált könyv egy a világ elől eltitkolt szerelem története.

Molnár Gál Péter - A ​Latabárok
Azért ​választódott e könyv témájául a Latabár-család története, mert nemzedékenkénti jelenlétük színháztörténetünkben kirajzolja annak folyamatosságát. Nyomon követhetjük életrajzaikban és játékmódjuk megvizsgálásában színjátszásunk mozgásirányait, megtagadásait, újrakezdéseit, új fordulatait és megőrzött hagyományait. A nemzetközi színháztörténetben is ritkaságszámba menő, hogy az állandó színjátszás kezdeteitől napjainkig céhszerű zártságban, kisiparosi testközelben volna vizsgálható az egymást követő színésznemzedékekben a hagyomány fölhasználási módja és a vele való sáfárkodás. Latabárék esetében vér szerinti leszármazást tapinthatunk ki a színháztörténet hosszában. Természetesen: nem a vér szerinti öröklés érdekel bennünket. Csak a hagyományok megőrzésének az a korai színházi korszakra emlékeztető családiassága, mint amit az olasz komédia idején tapasztaltunk, ahol egy-egy komédiás család üzleti titokként őrzi a komikus fogások színpadi hatáselemeinek gyűjteményét, és az apjuktól-nagyapjuktól örökölt effektus-arzenált ki-ki korának szükségletei szerint veszi elő és használja föl.

Szigethy Gábor - Latinovits
Zsebében ​jeles építészmérnöki diplomával, kezében kopott, félig üres bőrönddel Latinovits Zoltán 1956 nyarán elindult Debrecenbe - segédszínésznek. Hajóskapitány a Leányvásárban, Francisco a Hammletben. Két kis szerep: bejön, kimegy. De Latinovits Zoltán lába alatt színpad a füld, feje fölött zsinórpadlás az ég. A színház az otthona. Néhány hétig katona, s amikor újra színpadra léphet, a Bohémélet kórusában énekel. Latinovits Zoltán nem ment Párizsba: Párizs jött el Debrecenbe. A civisvárosban lett az építészmérnökből magyar színész. Szárnyai nőttek; megtanulta: a színház élete árán fOlépített Déva vára. Nem tudta: élete ellobbanó, világító fáklya. Színész: száz alakban akarja a világot meghódítani, megváltoztatni, megmenteni. Filmkocka: Latinovits Zoltán Kosztolányi Dezső maszkjában, a szomorú-csúnya Pacsirta szülei, Páger Antal és Tolnay Klári társaságában - hóna alatt lapos irattáska - sétál a századforduló korabeli Sárszeg macskaköves utcácskáján. Sötét bársonykabát, világos mellény, díszzsebkendő, óralánc, finom tűvel rögzített vékony, egyszínű nyakkendő: hajdani, vidéki újdondászok szerény toalettje; feltűnő mértéktartásával picit hivalkodó: lássék, nem akárki jön-megy, tervez, álmodik az álmos kisváros mindennapi csöndjében. Latinovits Zoltán jobb keze lendül, emelkedik, hüvelykujj a ágaskodik, nyitott tenyere markolni készül; bal kezével táskáját fogja, de hüvelyk és mutatóujja önkéntelenül követi jobb keze mozdulatát: indulataival együtt rezdül minden porcikája. A finom tűvel rögzített vékony, egyszínű nyakkendőről nem látszik: hajdan Kosztolányi Dezső viselte. A képen Kosztolányi Dezső ballag a sárszegi utcán, régen, máskor, boldogabb időkben.

Kern András - Bárdos András - Ezt ​nem lehet leírni!
Kern ​András a legnépszerűbb magyar színészek, rendezők, kabarészerzők egyike. Dalszövegíró, énekes, filmes, mulattató. Kern András a legnépszerűbb magyarok egyike. Bárdos András végig élte, végig beszélgette vele az elmúlt fél évet, betegségétől gyógyulásán át magára találásáig. Szenvedélyek, lemondások, depresszió, kilábalás és öröm - Kern zavarba ejtő őszinteséggel mesél életéről, kollégáiról, a magyar színházi életről, filmezésről, tévézésről, sikerekről és bukásokról, karakteres politikai álláspontjáról, a Heti hetesről, általában erről a mi huszadik-huszonegyedik századi életünkről. Élete korrajz: ráismerünk benne a sajátunkra, az elmúlt ötven év történelmére. Mert ő egyszerre Shakespeare III. Richárdja és Weiner elvtárs a kabaréból, a Bűn és bűnhődésből Raszkolnyikov és Kardos doktor a Bujtor-filmekből. Ő énekli, hogy „Lövölde tér, ott mindig hideg van”, és ő fog el hétről hétre egy-egy levelet - új műfajt teremtve a kabaréban. És miközben a Halló, Belváros stílusában, vagy rögtönzött paródiák tucatjaival beszél életéről, miközben nevetünk azon, hogyan lehet megszerezni idehaza egy stégengedélyt, megvásárolni egy szárnyas mosdót, vagy parkolni egy mélygarázsban, szép lassan kirajzolódik az életünk, ezen a cúgos, szeles, hideg, nagy Lövölde téren, amit úgy hívnak: Magyarország.

Hevesi Sándor - Az ​előadás, a színjátszás, a rendezés művészete
A ​modern magyar színjátszás kezdetét azok az előadások jelzik, amelyeket a Thália Társaság fiatal rendezője, Hevesi Sándor tartott 1904 és 1908 között színészeinek. Tanításait "Az előadás művészete" címmel 1908-ban megjelent művei tartalmazzák, amelyeknek új kiadását kapja itt kezébe az olvasó, továbbá Hevesi Sándornak a színpadi rendezésről szóló cikkeit. - A színpadi gyakorlat és elmélet ragyogó ötvözetét találjuk meg Hevesi Sándornak ebben a kötetében, amelyet Staud Géza állított össze és Kazimir Károly írt hozzá bevezetőt.

Menyhért Mészáros László - Hofi-maffia
Sajnos, ​Hofi a tehetségével, színpadi zsenialitásával segített konzerválni azt a mocskot, ami negyven év alatt leülepedett ebben az országban. Segített elhitetni, hogy az, ami van, a konstrukció jó, csak itt-ott lazul az ereszték, s mi akárhánymillióan közönség voltunk a mutatványhoz. Mi szerettük Hofit, a Kőbányáról érkezett Cipollát.

Huszti Péter - Emlék-próba
Miért ​rakosgatom össze a homályba igyekvő arcokat, nyarakat, éveket? Miért jegyezgetem az iskolaudvart, a halászokat, a zegzugos folyosók titkait, barátok mosolyát, átbeszélgetett éjszakák mondatfoszlányait, a városokat, a hotelszobákat, csillogó szemeket, készülő szerepeket? Miért? Talán mert velem vannak! Ha nem akarnám is, viszem őket. És én akarom! Meg akarom őrizni, ahogy én láttam, ahogy én hittem, ahogy én szerettem!

Hofer Miklós - Kerényi Ferenc - Magyar Bálint - Mályuszné Császár Edit - Székely György - Vámos László - A ​Nemzeti Színház 150 éve
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Molnár Gál Péter - Emlékpróba
“Akik ​még láthatták Gellért Endre nagyszerű rendezéseit, az Úri muri-t, Ványa bácsi-t, Pygmalion-t, az Ármány és szerelmet, a Galileit-t és a többit, úgy emlékeznek vissza rájuk, mint a modern magyar színházművészet nagy, talán legjelentősebb eseményeire; akik csak hallottak róluk, azok is tudják, hogy Gellért volt a felszabadulás utáni első évtized legnagyobb rendezője.”

Dávid Antal - Az ​első felvonás
Az ​első magyarországi színtársulat, amelyet Kelemen László szervezett Pest-Budán, 1790 októberében kezdett játszani a régi Várszínházban; Kolozsvárott 1792. november 11-ével kezdődőleg mindmáig, megszakítás nélkül, minden esztendőben teljes színházi évad volt. A Rhédey-ház nagytermében, az erdélyi magyar játékszín színpadán az első magyar szót Kótsi Patkó János, a társulat igazgatója mondta ki. Ettől a naptól fogva Kolozsvár a magyar színészet anyavárosa lett. Egy évtizedig, amíg Magyarországon csak vándortársulatok működtek, a magasabb rendű színművészet képviselőiként a kolozsváriak járták Szegedet, Debrecent, Miskolcot, még Pestet is nyaranként. Óriási léptekkel halad a kolozsvári színház a művészet csúcsa felé, csakhamar megépül az egész magyar nyelvterület első állandó színháza, előadják a Hamletet is: ez az első magyar nyelvű Shakespeare-előadás. A magyar színészet hőseinek állít emléket Dávid Antal ebben a szép és tanulságos történelmi regényében.

Ismeretlen szerző - Színészarcok ​a közelmúltból
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Lakatos István - A ​kolozsvári magyar zenés színpad (1792 - 1973)
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Enyedi Sándor - Az ​erdélyi magyar színjátszás kezdetei 1792-1821
1792. ​november 11-én tartotta első előadását a kolozsvári magyar nyelvű színtársulat a Rhédey-ház báltermében. Bemutatásra került A titkos ellenkezés vagy Köleséri című darab. Az épület falán azóta márványtábla, az időpontra újabban öt-tíz évenként visszatérünk. Az első színielőadás száznyolcvanadik évfordulója most arra ösztönöz, hogy a színhát kevéssé ismert hőskoráról adjunk ki könyvet. Az első három évtizedről, amíg a kolozsvári színtársulat a Farkas utcában állandó otthonra talált, s 1821. március 12-én Körner Zrínyi Miklós drámájával megnyílt a kőszínház. Színháztörténetünk szorgalmas kutatója. Enyedi Sándor most bebizonyította, hogy annyi jeles munka után még mindig lehet újat mondani színjátszásunk kezdeteiről. Levéltári adatok, színlapgyűjtemények, egykori folyóiratok áttanulmányozása alapján sikerült összeállítania a színház első huszonkilenc évének eddig hiányzó játékrendjét. Fő érdeme az, hogy nemcsak a kolozsvári előadásokat dolgozza fel, hanem a vidéki kiszállásokon játszott darabokról is beszámol. Több mint húsz városban és faluban vendégszerepelt színházunk Máramarosszigettől Brassóig és Nagyváradtól Barótig.Thália kolozsvári szekere a legtávolabbi magyar lakta vidékekre is elvitte a hazai darabok mellett Shakespeare, Moliere, Schiller, Goldoni, Kotzebue üzeneteit. E könyvből nemcsak a játékrendet ismerjük meg, hanem az egykori színészek is előlépnek: Haralyi Fejér János, "a társulat elöljárója", s Kótsi Patkó János igazgató és felesége, Fejér Rozália, a hősszínész Pergő Celesztin és Jantsó Pál, a komikus, Székelyné Ungár Anna, e korszak női vezéralakja. Az élőszó művészei mögött ott állnak a hazai művelődés nemes pártfogói, köztük első helyen idősb Wesselényi Miklós, a "zsibói bölény", a nézőtérre pedig felvonul a "nagyérdemű közönség", polgárok, diákok, értelmiségiek, közrendűek, akiknek érdemük, hogy anyanyelvükön igényelték az igazat és szépet. Enyedi Sándor könyve művelődéstörténeti keret és útmutató. Eligazít színházi életünk múltjának egy eddig fel nem térképezett területén.

Beolvas%c3%a1s0043
Hofi Ismeretlen szerző
6

Ismeretlen szerző - Hofi
Több ​a téma: lopás, hazugság, csalás, okádnivaló. Több a célpont, hát többet találok el. S akit találat ér, az nem örül. Mondták is már, hogy engem le kell söpörni a színpadról. De igazából gyöngék ahhoz, hogy visszalőjenek. Meg aztán mással vannak elfoglalva. Hogy kaszáljanak, hogy megszedjék magukat. Csomagolnak, meg ilyesmi. Aktuális maradt utolsó pillanatig. Nem várta meg a két durva hetet. Pusszantott, és elment. ...a műsor sokáig úgy indult, hogy az omladozó kémény téglái közül előbújik Hofi, és azt mondja "Heil, Csurka! Meddig lesz így?" A próbák idején még nemigen tudtuk, hogy mit kezdjek az ágytállal, ami ott hevert az ágyam alatt. Aztán egy előadáson véletlenül a lábam elé került, és én beleléptem. Attól kezdve az ágytál a cipőm lett. Egy másik alkalommal a nyelére léptem rá, amitől a kedves kis alkalmatosság a levegőbe repült. Elhatároztam, ha még egyszer felugrik, elkapom a nyakát. Elkaptam. Így lett belőle nyeles fésülködő tükör. Aztán meg fehér egér. Meg palacsintasütő. Nem vagyok én se klasszikus, se mai magyar, se mai külföldi. De pótszéken is ülnek meg állnak. Meg is kérdem: Ennyi ember ide bejött? Most bátrak vagytok, vagy munkanélküliek? Akarom, hogy szeressenek is. Akarom... Egyszerűen azért, mert elfáradtam a konfliktusokban. És most játszani szeretnék.

Környei Paula - Szép ​hazugság
Környei ​Paula könyvecskéje igazi irodalmi és színháztörténeti csemege, szakember és a nagyközönség egyaránt örömét lelheti benne. A sokáig kéziratban lappangó két írás műfaja látszólag eltérő, hisz az egyik színházi esszéféle, a másik pedig a napjójegyzetekkel tart rokonságot, tartalmilag mégis szorosan összekapcsolódnak: a színészről szól mindkettőben Környei Paula a kolléga szerető és értő szavaival s a krónikás felelősségével, mert nem egy művész alakítását, alakját talán már csak ő, a kor- és pályatárs tudja visszaperelni a feledésből. A művészi én bonyolult világába vezet el bennünket Júlia és megannyi klasszikus szerep alakítója, abba a színes pokolba, ahol a pályán levők annyi gyötrelmes gyönyörűséget lelnek.

Gyurkovics Tibor - Színház ​az egész – nem is – világ
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Bános Tibor - Mosolyország ​- Nyolcvan év színészanekdotái
Bános ​Tibor Mosolyország c. kötete nyolcvan év színészanekdotáit, a magyar színháztörténet kiemelkedő alakjait megörökítő humoros történeteket kötötte csokorba. Az olvasó Ujházi Edétől Bajor Giziig, Blaha Lujzától Salamon Béláig több tucat híres színésszel találkozhat e kötet lapjain; valamennyi szereplő kedves emlékeket és legendákat idéz fel a publikumban. Mosolyország, a színházak világa, az örök derű birodalma. Itt "a derű mindig jókedvet fakaszt, végehossza nincs a tréfába ojtott heccelődésnek és ugratásnak, és az infantilis, vásott rögtönzés nyomán petárdaszerű robbanások törik meg a máskülönben elviselhetetlen csöndet, űzik el az álmosító unalmat". A színházi anekdota hálás műfaj, de éppen ezért tömérdek kontár viccműves hamisította ezeket a történeteket. Bános Tibor e könyvében olyan anekdotákat írt meg, melyek valóságos helyzeteket tartalmaznak, és felismerhetően kapcsolódnak színháztörténetünk egyik vagy másik korszakához. S mivel nem viccantológiát, hanem színháztörténeti gyűjteményt állított össze, szereplői és történetei mögé, ha csupán szűkszavúan is, de odaillesztette a hátteret, a kort, melyben az anekdoták hősei, a közönség dédelgetett kedvencei éltek.

Király Jenő - Karády ​mítosza és mágiája
Mivel ​hatott a magyar filmtörténet legnagyobb sztárja, miből táplálkozik még ma is fel-feltámadó mítosza? Erről szól ez a kötet, amely kivételes igényű vállalkozás a magyar filmes könyvek között. Az olvasó szeme előtt szinte lepereg húsz Karády-mozgókép, de teljessé válik egy huszonegyedik is: a szerző szuggesztívan ívelő gondolatrendszere.

Mészáros Tamás - "A ​Katona"
"Miért ​éppen a Katona? Éppen azért, mert ez a színház immár >>a Katona<<. És egy kötetnyi olvasnivalót csak olyan színházról érdemes egybegyűjteni, amelyik fogalommá, jelenséggé lett, amely előadásai folyamatában szellemi karaktert mutat. A Katona József Színház ilyen teátrum - és tegyük hozzá: ez idáig az egyetlen magyar színházi műhely, amelynek alkotó tevékenységére a világ is felfigyelt. Ami ezen a színpadon történik, az csakugyan a >>világszínház<< része, s nem csupán annak köszönhetően, hogy a Katona tagja a kétségkívül rangot adó Európai Színházi Uniónak. Előadásai Párizstól Caracasig exportképesek, rendezőiről és színészeiről szuperlatívuszokban írnak a külföldi kritikák." Mészáros Tamás elemzéseivel, kritikáival végigkíséri a színház legendás előadásait. A Katona meghatározó személyiségei (Zsámbéki Gábor, Székely Gábor, Ascher Tamás, Máté Gábor, Sinkó László) vallanak a színház mindennapjairól, művészi elképzelésekről, konfliktusokról, sikerről és kudarcról.

Gyárfás Miklós - Madách ​színháza
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Péchy Blanka - Beszélni ​nehéz
Harminchat ​évvel ezelőtt, 1974-ben jelent meg e könyv első kiadásban, s azonnal nagy figyelmet keltett mind a nagyközönség, mind a szakemberek körében. Bárczi Géza, a 20. század egyik legjelentősebb hazai nyelvésze írta: Péchy Blanka könyve nem engedi a figyelmet ellankadni, és szinte észrevétlenül lopja bele az olvasó tudatába, hogy tárgya fontos, érdekes, érdemes vele foglalkozni, mert a művelt embernek legjellemzőbb vonásával, a beszédjével foglalkozik elmondja, saját maga hogyan ébredt rá a kérdés fontosságára rámutat a beszéd szépségéért folytatott küzdelem nehézségeire úgy ítéli, hogy érthető, ha a nyelvészek, nyelvművelők sokáig a nyelv anyagában, szerkezetében érvényesülő törvényszerűségek kutatásával foglalkoztak mennyivel inkább lép így előtérbe a beszéd ma, amikor a rádió meg a tévé által a közlések túlnyomó része élőszóban éri el a befogadót Péchy Blanka a helyes beszéd értelmi követelményeivel foglalkozik; annak a törvényeit, szabályait kereste évtizedeken át kívánatos, hogy könyve megérdemelt sikerrel találkozzék, és sokak lelkiismeretét fölébresztve hozzájáruljon a kulturált magyar beszéd igényeinek megnöveléséhez. A helyes magyar beszéd szenvedélyes harcosának, egy azóta is létező rádiósorozat megálmodójának és egykori munkatársának a könyve, amikor napvilágra került, nyelvészek egy egész csoportját is megnyilatkozásra késztette. Így a mostani kiadás e tanácskozás szövegét, továbbá egy Fónagy Ivánnal közösen készített és a hanglejtéssel foglalkozó tanulmányt is tartalmaz, emlékezések és egy értékelő tanulmány Elekfi László tollából zárja a kötetet. A Beszélni nehéz!-nek ezt az új kiadását azzal a figyelemfelhívó megjegyzéssel adjuk közre: Péchy Blanka könyvének az üzenete ma, a közbeszéd látványos romlása idején különösen időszerű!

Szilágyi Pál - Egy ​nagypapa regéi unokájának
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Koltai Tamás - Major ​Tamás
Itt ​van tehát a "Tanár úr", nagy idők tanúja és részese, színész és rendező, társadalmi aktivista és és pedagógus, színház- és társadalomcsináló, aki 1930 óta nemcsak átélte, hanem létrehozta a változásokat a Nemzeti Színházban - előbb ösztöndíjasként, aztán lázadóként, később igazgatóként, végül "csak" rendezőként - , és még soha nem kértük meg, hogy mesélje el az életét.

Enyedi Sándor - Déryné ​erdélyi színpadokon
A ​magyar vándorszínészet legendás alakja, Déryné Széppataki Róza 1823 decemberében lépett fel először Kolozsvárt a Farkas utcai kőszínházban, amikor is: "a nézők száma felülmúlta az ezen játékszín első kinyittatásakorit, és sokaknak be nem férhetvén, szomorúan kelle onnan visszatérniek". Bár szerződése hat hétre szól, három és fél évig, 1827 májusáig marad Kolozsváron. Az ezutáni években is gyakran tagja a társulatnak, sőt az 1840-41-es évadban igazgatója is. "A színészet krónikájának első nyilvános színi asszonykormánya" az ő nevéhez és ehhez a színházhoz fűződik. Déryné pályájának utolsó szakaszában - 1840-1846 között - majdnem kizárólag Erdélyben játszik. Csaknem minden nagyobb erdélyi városban vendégszerepel. Marosvásárhely, Brassó, Nagyvárad, Nagyszeben, Temesvár, Arad, Pécska, Máramarossziget, Nagybánya, Dés, Szamosújvár, Torda, Nagyenyed, Zalatna, Abrudbánya, Csernáton, Kézdivásárhely és Székelyudvarhely közönségének kedvence. A szerző a fennmaradt színlapok és hírlapi tudósítások alapján összeállította Déryné erdélyi szerepeinek adattárát és közli az 1842. augusztus 12-i kéziratban maradt interjút.

Barabás Tamás - Mezei ​Mária
Mezeit ​egyedülálló tehetsége és teljesen eredeti egyénisége, személyiségének lírai és drámai vonásai, lényének-lelkének mélysége, hitei és szenvedélye ...

Sághy Ildikó - Szerelemtől ​a színpadig
Nem ​a szokványos interjú-kötetet veszi most kézbe az olvasó. Mint ahogyan szokványosnak egyáltalán nem mondható a szerző pályája sem. A könyv már hangvételében is mellőzi a portréírás illendő sablonjait. Sághy Ildikó beszélgetőpartnerei jó részénél tegező hangot üt meg, másoknál a magázásos formát használja. Pontosan úgy, ahogyan ez az életben kialakult. 55 interjúalanyát ugyanis nem csupán az írások megszületésének időtartamáig ismeri. Mert a szerző nemcsak írással foglalkozik. A legkülönbözőbb prózai és zenés műsorok, szerzői estek megrendezése közben, szinte kivétel nélkül mindegyikükkel együtt dolgozott és dolgozik ma is. Ám a megszólalók mégsem a hivatás papírmeséi közül lépnek elénk, hanem teljes életet élő emberekként. Akiknek váratlan, fel sem tételezett erényei és gyengéi csak még érdekesebbé varázsolják őket. Sághy Ildikó mindegyik alanyával olyat, s úgy mondat el, ahogyan eddig sohasem tették. Olyan kedves sark-kérdésekkel "fordítja ki" beszélgetőtársát, amelyekre az őszinte válaszokat kénytelen adni. Természetesen ez a legtöbb kiváló embernek sem esik nehezére. Sőt! Örül, hogy végre előre megadott szempontoktól függetlenül, őszintén elbeszélget valakivel. Gyerekkoráról, szakmájáról, szerelmeiről, híréről vagy hirtelenségéről... Hisszük tehát, hogy a kötet minden ember kíváncsiságára számíthat!

Szigethy Gábor - Latinovits
Zsebében jeles építészmérnöki diplomával, kezében kopott, félig üres bőrönddel Latinovits Zoltán 1956 nyarán elindult Debrecenbe - segédszínésznek. Hajóskapitány a Leányvásárban, Francisco a Hammletben. Két kis szerep: bejön, kimegy. De Latinovits Zoltán lába alatt színpad a füld, feje fölött zsinórpadlás az ég. A színház az otthona. Néhány hétig katona, s amikor újra színpadra léphet, a Bohémélet kórusában énekel. Latinovits Zoltán nem ment Párizsba: Párizs jött el Debrecenbe. A civisvárosban lett az építészmérnökből magyar színész. Szárnyai nőttek; megtanulta: a színház élete árán fOlépített Déva vára. Nem tudta: élete ellobbanó, világító fáklya. Színész: száz alakban akarja a világot meghódítani, megváltoztatni, megmenteni. Filmkocka: Latinovits Zoltán Kosztolányi Dezső maszkjában, a szomorú-csúnya Pacsirta szülei, Páger Antal és Tolnay Klári társaságában - hóna alatt lapos irattáska - sétál a századforduló korabeli Sárszeg macskaköves utcácskáján. Sötét bársonykabát, világos mellény, díszzsebkendő, óralánc, finom tűvel rögzített vékony, egyszínű nyakkendő: hajdani, vidéki újdondászok szerény toalettje; feltűnő mértéktartásával picit hivalkodó: lássék, nem akárki jön-megy, tervez, álmodik az álmos kisváros mindennapi csöndjében. Latinovits Zoltán jobb keze lendül, emelkedik, hüvelykujj a ágaskodik, nyitott tenyere markolni készül; bal kezével táskáját fogja, de hüvelyk és mutatóujja önkéntelenül követi jobb keze mozdulatát: indulataival együtt rezdül minden porcikája. A finom tűvel rögzített vékony, egyszínű nyakkendőről nem látszik: hajdan Kosztolányi Dezső viselte. A képen Kosztolányi Dezső ballag a sárszegi utcán, régen, máskor, boldogabb időkben.

Gál György Sándor - Honthy ​Hanna
A ​kitűnő író -sikeres életrajzok szerzője - a legendás művésznő 80. születésnapjára írta köszöntésül az élvezetes dokumentumregényt. Egy nagy primadonna útját kíséri benne végig, aki együtt aratta sikereit Kálmán Imrével, Lehár Ferenccel, Szirmai Alberttel és Fényes Szabolccsal. Élete hátterében feltűnnek a magyar színjátszás feledhetetlen óriásai: Csortos, Hegedűs Gyula, Somlay Arthur, Fedák Sári, Lábass Juci, Kosáry Emmi - mindazok, akik a Színházat jrelentették. A regény elénk tárja a közönség által rajongva imádott művész sorsát, magánéletének mindazon intimitásaival, mely végül is emberközelbe hozza a művészt, aki a mai nemzedékeknek - holott nem láthatták színpadon - is a LEGENDÁT jelentik.

Markos Zoltán - Volt ​egyszer egy Mikroszkóp Színpad
Hofi: ​"Én vagyok a magyar gazdaság. Azért vagyok felakasztva, mert így úgy nézek ki, mintha állnék. Mondja Kovács úr, kapott munkanélküli segélyt? Igen, kaptam, de azt most úgy hívják, munkabér." Ez a könyv a kabaréról szól. Az utolsó pesti kabaréról, a Mikroszkóp Színpadról, születésétől haláláig. Úgy is mondhatnánk, a Kádár-korszaktól az Orbán-korszakig. Negyvennégy év színháztörténete. Egyetlen kabaré sem élt kis hazánkban ilyen sokáig, csoda, hogy eddig is kihúzta. Három korszak, három igazgató: az alapító színházcsináló Komlós, az univerzális szaktekintély Marton, a Martonistálló feltalálója, és a kecskeméti táncos-komikus Sas. Külön fejezet a Mikroszkóp Színpad állócsillaga, Hofi Géza, és a róla elnevezett hofibolygó. Olvashatnak történetet a betiltott pápáról, mint színdarabról, a titkosszolgálati jelentéstől a bemutatóig, Grósz Károlyról és a nyugatnémet géppisztolyokról, soha nem hallott sztorik közvetlenül a szemtanútól.

Ne_k%c3%a9rdezd_ki_voltam
Ne ​kérdezd, ki voltam Ismeretlen szerző
elérhető
5

Ismeretlen szerző - Ne ​kérdezd, ki voltam
Aki ​a sötétség éveit elfelejti, nem érdemli meg azt a napot, amely ma rásüt. Egy fájón búgó hang valahonnan az Égből. A szívre helyezett parázs pergő hamuja. Akinek lábánál a tenger álmodott. Dizőz és nemzeti intézmény: Karády Katalin. Olyan gyémántragyogású csillag volt, amit itthon és a halált süvöltő orosz hómezőn ugyanúgy látni lehetett. Mert a legszebb csók volt, amit meg nem adott az élet. Égve dobták el, mert mindig izzott valami jéghideg forrósággal. Nem volt jó színésznő, csupán elhitető színésznő volt. Szögletes mozgású, tündéri trampli. Mégis talán maga Ady Endre is beleszeretett volna. Dalaival az emberek szívét csókolta meg, hogy tovább tudjanak dobogni... A háta volt zseniális, ahogy elmenni tudott. Elvitte vállán az időt, a filmjeit, a legendáját... Az ítéletet, a rá mért titokzatos büntetést kutatta, a Labirintus bejáratát. A bűnös nő, aki elkárhozni nem tud, s ezért a férfiak végzetévé lesz. De ez a végzet mindig közös. Elment, elrohant, mert elégett a szíve. Játszott a történelemmel, játszott és énekelt. Majd odahagyott huszonvalahány filmet, sikert, álmokat, s egy elveszített háborút. Átkelt az óceánon, hogy kalaposnő legyen. Ne kérdezd, ki voltam, / A csókodat én akartam, / ha majd egyszer megsokalltad, / azt mondom agyő!" Lehullott a parázs a hamvadó cigarettavégről. Végigszívták. Ő vissza sem nézett, és nem mondhatta senki, hogy AGYŐ. (Mihalicza Tamás, 1990)

Halász Judit - Orosz Ildikó - Nem ​születtem varázslónak
„Igaz ​történetek az igazi Halász Juditról, aki egy tündér. Én ismerem őt személyesen. Tényleg ilyen. Lehet, hogy a Mikulás is létezik?” Bródy János „Néha nem árt megállni, és végiggondolni, honnan hová jutottunk el. Mit valósítottunk meg a vágyainkból, terveinkből és mit nem. Én ezt eddig elmulasztottam. Most megpróbálom pótolni. Még sok olyan feladatom van, ami nagyon is érdekel, a világ és önmagam iránti kíváncsiságom nem csökken. Jó, hogy így van, mert az érdeklődés elmúltával megállíthatatlanul beköszönt az öregkor. És ha kimaradt valami? Hát talán majd egyszer…" Halász Judit

Kollekciók