Ajax-loader

'tanulmány' címkével ellátott könyvek a rukkolán

 


Stefan Zweig - Csillagórák
A ​kiadó Stefan Zweig hasonló című gyűjteményéből válogatta ki és fűzte össze ebben a kötetben a történelmi tárgyú novellákat. A más-más korban, különböző helyeken lejátszódó elbeszéléseknek az a közös vonásuk, hogy mindegyik egy olyan történelmi pillanatot, válságos órát örökíti meg, amelyben az emberiség sorsa szempontjából valami jelentős, hosszú időre kiható esemény következett be, sorsdöntő elhatározás született. A legrégibb időre visszatekintő elbeszélés a XV. századba, abba a drámai küzdelembe vezeti az olvasót, amelynek során a törökök bevették Bizáncot, a keletrómai császárság utolsó fellegvárát, a korban hozzánk legközelebb álló novella pedig századunk egy kalandos és nagy hatású epizódját, Leninnek az emigrációból való hazatérését beszéli el.

Illyés Gyula - Hajszálgyökerek
„A ​Hajszálgyökerek nem teljesen véletlen könyvcím - írja az elmúlt három évtized kötetben kiadatlan esszéit, portréit, útirajzait, tanulmányait és interjúit keletkezésük sorrendjében összefogó, új könyvéről Illyés Gyula. - Eredetileg egy cikksorozat tetejébe íródott, akkor még így: A nemzeti érzés hajszálgyökerei. Még előbb pedig, a kézirat fejére így: A közösségi tudat hajszálgyökerei. A hajszálgyökerek a gondolat tapogatózását akarták érzékeltetni. Az eszmék, akár a fák, a derék- és karvastagságú csápjaikkal tartják magukat egyenesen a termő talajon, a valóságban. De napi táplálékukat a cérnavékony, a csipkefinom bolyhocskáikkal szerzik. Azokkal végzik terjeszkedésüket is, azokkal a kis előőrsökkel. Mi táplálhatja vajon - vagy mi mérgezheti - napjainkban a nemzeti érzést? - eredetileg tehát ezt a vizsgálódást akarta bevezetni ez a növénytani hasonlat. De a vizsgáló módszert nem akkor használtam először. Nem is utoljára. Mi biztosítja vajon még egy-egy - a nemzeti érzésnél is alaposabban körülírt, mert régebb óta megfigyelt - jelenség mai talpon állását, meggyökeresedettségét? Mivel erősíti vajon korunk ezt és ezt az eszmét, és satnyítja meg amazt? Azaz, hogyan működik vajon jelenlétünkben a közösségi tudat? Hol s miképp észlelhető a szellemi - s a művészeti - élet érintkezése a valóságos, a köznapi élettel: hogyan hat az egyik a másikra? Ez a nem műfaj szerinti, hanem - nagy szökkenésekkel is - időrendben való fölsorakoztatás tán arra is jó lesz, annak a nyomon követésére: mint alakul, fejlődik, tér vissza újra egy elmében egy gond, századunk tán legnagyobb soron levő gondja. Hogy az anyagi termelés megszervezésével, a testet tápláló közösség megteremtésével párhuzamosan, hogyan alakítsuk ki azt a közösséget, első föladatként azokat a közösségeket, amelyek a szellemet táplálják egészségesen; amelyek a tudatot - a szívet - szabadítják emberhez méltó létre. Útleírásban, könyvkritikában, visszaemlékezésben merülnek föl azok a hajszálgyökérhez hasonlított kérdések: mi is a nemzet, az emberek értékvédő összetartozása, itt és most? És hogyan szolgálhatja azt a majdani egy nagy hazát az irodalom? Hogy működése több legyen, mint az elme fényűzése. Mi indokolja ilyen fejtegetések láncolatában fölvillantani Baudelaire, Breton, Picasso alakját, a jövőre szűkülő éles szemükkel? Irányjelzőül, hogy milyen tágnak akarjuk mi is azt a jövőt, a mégis, lám, megteremthető otthont."

Mihályi Gábor - Roger ​Martin du Gard
1958-ban ​halt meg a Thibault-család, az Egy lélek története és a Vén Európa Nobel-díjas írója, a francia kritikai realizmus XX. századi folytatója és kiemelkedő képviselője. Roger Martin du Gard egész életműve a századeleji polgárság, értelmiség problémáit, a háború és béke kérdéseit tárja az olvasó elé páratlan becsületességgel, egy nagy művész egyéniségének prizmáján át. A tanulmány szerzője biztosan kalauzolja az érdeklődőt Roger Martin du Gard művei között, s megismerteti annak az írónak életével, műhelytitkaival, akinek zárkózottsága, nyilvánosságtól való irtózása már-már közmondásossá vált.

Alföldy Jenő - Kálnoky ​László
Kálnoky ​László ahhoz a költő-korosztályhoz tartozik, amelyet Babits Mihály a Nyugat "harmadik nemzedéké"-nek nevezett. Munkássga különböző okokból később bontakozott ki, mint e generáció többi jelentős lírikusáé. 1939-ben kiadott első verseskötete, "Az árnyak kertje" már előlegezi a későbbi nagy költemények írójának fő erősségeit - a kivételes formaérzéket, a képzelet gazdagságát, a szatirikus látásmódot, azt a képességét, hogy a költői kifejezés izzására tudja átváltani a szenvedést - , de a hatvanas, hetvenes évek fordulóján aratott költői sikerekig a közönség inkább a világirodalom egyik legavatottabb tolmácsaként, mintsem eredeti versek szerzőjeként ismerte Kálnoky Lászlót. 1970-es kötete, a "Lángok árnyékában" óta kritikusai egyetértenek abban, hogy a mai magyar líra egyik kiválósága. E tanulmánykötet elsősorban azzal a szándékkal íródott, hogy az eredeti versek szerzőjének nyerjen meg minél több hívet, értő olvasót.

Fejes Endre - Gondolta ​a fene
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Benedek István - Az ​író lelke
Az ​írás egyfajta lelkiismereti dráma: az író azért ír, hogy kapcsolatot teremtsen. Aki próbálta, tudja, semmi sem nehezebb ennél. A valódi kapcsolat két ember közt is ritkaság, az író úgyszólván a lehetetlent kísérti, amikor a világgal akar kapcsolatot teremteni. Végül rendszerint beéri kevesebbel is. A világ többnyire közönyös, ha az író e közönyből mégis kapcsolatszikrát csihol, elégedetté válik. Ebben a kötetben azokat az írásokat gyűjtöttem össze, amelyek korábban a Bolond világ, A Lélektől Lélekig, és a Pusztába kiáltott szó című könyveimben jelentek meg az írók lelkéről meg az író lelkéről.

Zoltai Dénes - Az ​esztétika rövid története
Hegel ​ismert mondása szerint egy tárgy nem más, mint önmagának története. A szerző ebben a szellemben arra törekedett, hogy az esztétikai tudomány történetét mint elméleti értékek felhalmozódásának történetét állítsa az olvasó elé. Nemcsak a szorosabb értelemben vett filozófiai művészetelmélet fejlődésének alakulását kíséri figyelemmel, hanem az egyes művészeti ágak és műfajok elméletének, mi több: a gyakorló művészek ars poeticájában foglalt esztétikai tudatnak történeti sorsfordulóit is. Az esztétika e felfogásban nem más, mint elméleti reflex, gondolati számvetés a mindenkori művészeti gyakorlat által napirendre tűzött kérdésekkel. Fejlődéstörténetének rajza ezért sem korlátozható a nagy virágkorok - az antikvitás, a reneszánsz, a klasszikus polgári felfogás - ábrázolására. Művészetelméleti irányzatok állnak ennek az áttekintésnek a homlokterében, s az egyes korok képe is ilyen irányzatok harcának felvázolása révén kerekedik teljessé. Az antik esztétika csúcsteljesítményei mellől ezért nem marad el a keleti előzmények és a hellenisztikus-középkori következmények jelzése; a német klasszikus idealizmus esztétikájának bemutatását ezért kíséri nyomon a romantikus művészetfelfogás elemzése. A szerző kísérletet tesz arra is, hogy áttekintést adjon századunk sok irányba húzó esztétikai irányzatairól. Ábrázolásában a marxista-leninista esztétikai felfogás genezise a legújabb kori esztétika központi eseménye. A történet ezúttal is az élet tanítómestere: a jelenkori törekvések jobb megértésére tanít és gondolati továbblépésre serkent.

Dessewffy Tibor - Kedélyes ​labirintus
Meglepetéssel ​fedeztem fel a New York Times-ban, hogy Richard Rorty szerint, manapság, vagyis a kilencvenes évek végén, korunk leginkább túlértékelt fogalma a posztmodern. Rorty nem sok magyarázatot fűz ezen sommás kijelentéséhez, azon kívül, hogy nem tudjuk, mi volna az, és belefáradtunk az ezen való töprengésbe. Nem inkább fordítva kéne legyen ez a dolog? A lelkesedés levonultával itt a csömör, mennyit emlegettük, szent szóként a posztmodernt, és mégse értettünk meg semmit, a megváltoztatandók esetleges megváltoztatásáról nem is beszélve. Hát akkor itt a pillanat, hogy megértsük végre, miért emlegettük annyit - hogy miért van értelme akkor is, ha nincs. Ez a kötet a legjobb pillanatban érkezik, humort, éleslátást, ötletet, iróniát visz a csömörbe, és merészen vállalva az esszé hangnemet, amely a jelenről szól a jelenhez, segít megérteni, mi az, ami van, posztmodern, posztkommunizmus, demokrácia, kultúrkrízis - hogy, az Isten szerelmére, mi van most velünk. Babarczy Eszter Ez a könyv hitem szerint meggyőzi az olvasót, hogy ha csak ennyi lett volna a rendszerváltozás eredménye, már az is megérte volna. Dessewffy Tibor korának méltó fia, élvezetesen író, tehetséges megfigyelője, szociológus, akit a szociológiánál magánál jobban érdekel a társadalom, amelyben élnünk adatott. Csepeli György

Kovács András Bálint - Metropolis, ​Párizs
"Az ​új hullámnak nem volt esztétikai programja: egyszerűen kísérlet volt arra, hogy újra megtalálja azt a függetlenséget, amit a film 1924 körül veszített el, röviddel a hangosfilm megjelenése előtt, amikor a filmek elkezdtek sokba kerülni." Francois Truffaut "Az új hullámot egy már nem létező filmművészet feletti sajnálkozással és az iránta érzett nosztalgiával is meg lehet határozni." Jean-Luc Godard

Ungvári Tamás - Modern ​tragikum - tragikus modernség
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Kamarás István - Varga Csaba - A ​szerelemről - komolyan
Ősi ​témáról, kétneműnek születő emberek egymás iránt fellobbanó szenvedélyéről szólnak e kötet írásai. Filozófiai, szociológiai, lélektani vagy irodalmi-esszéírói megformálásban olyan személyiségek mondanak véleményt a szerelemélmény mai helyzetéről, mint Ancsel Éva, Buda Béla, H. Sas Judit, Mérei Ferenc, Miskolczi Miklós, Nyíri Tamás, Radnóti Sándor vagy Szilágyi Ákos. Létezhet-e szerelem a modern világban? Mi az individualitás és a szolidaritás részaránya a modern szerelemben? Hányszor lehetünk szerelmesek életünkben? Mi a tiszta erotika, és mi a házasság viszonya a szerelmi élményhez? Milyen szerelemképük van a faluközösségben élő embereknek, s milyen a mai városi fiataloknak? Az egymással is vitázó írások nagyon sok elgondolkodtató érvet és bizonyságot fogalmaznak meg a szerelemélmény mai problematikusságáról, és kikezdhetetlen jövőjéről.

Nemeskürty István - Bornemisza ​Péter kísértései
„…egyfelől ​féltem, másfelől égett a szívem, és talán az oldalamon is kifakadt volna, ha az számot fel nem tátottam volna” – a magyar irodalom egyik legszebb írói vallomását Bornemisza Péter 1577-ben, az Ördögi kísírtetek megírása évében fogalmazta meg. A lelkipásztor, aki ötkötetes, majd egykötetes prédikációskönyvében az ünnepekre íródott beszédekben a bibliai történetek fölidézésével remekbe szabott novellák sorát alkotta meg, aki a mélylélektan minden eszközét fölhasználva kora emberét a középpontba állítva az élet, az emberi természet megannyi bonyolult szálát követve nyomoz érzelmek és cselekedetek indítóokai után, aki írásaiban az uralkodót sérti, megjárja a börtönt, akinek magas pártfogók egyengetik útját, aki az Elektrá -t úgy magyarítja, hogy korára és hazájára aktualizálja, akinek pályája világ versekkel indul – korának európai méretű prózaírója volt. Életének regényes fordulatai – megalázottságok, családi életének veszteségekkel terhes eseményei – nem térítik le arról az útról, amelyet önmagának kijelölt. Barátai és a hozzá betérő ismerősei nyitott ajtókra és érdeklődő figyelemre számíthattak, mások gndjait éppúgy megörökítette műveiben, mint önmaga keserűségeit, önmagával való viaskodásait. Nemre és rangra való tekintet nélkül került mindenki a tollára. Hogy mi volt az a belső indíték, ami Bornemiszát írásra késztette, pontosan megfogalmazza: „Hogy penig níhol ki is neveztem az szömélyökben, nagy urakban, asszonyokban, nemesekben, bölcsekben, nagyokban, kicsinyekben, azért míeltem: hogy ne vélné valaki, hogy ez utálatosságokra a sátán csak ez világnak az gazzát vinné, és magát senki nem vélné jobbnak másnál: hanem meggondolná, hogy ő is ember…” Nemeskürty István új Bornemisza-könyve oknyomozó kutatás. Mint egy regény, úgy olvasható ez a tanulmány, amely a Bornemisza-sorok mögé akar látni és láttatni. A kor mindennapjainak fölfedése, a korszak politikai helyzetképe, az európai irodalmi párhuzamok, Bornemisza magánéletének fordulatai ott rejlenek a több kötetes életműben. Nemeskürty István arra vállalkozott, hogy ezeket a rejtett vonatkozásokat napfényre hozza, és ezzel ne csak Bornemisza Péter életrajzát, ne csak a korszak társadalmi, politikai vetületét, hanem a magyar próza kezdetét is megvilágítsa. És mindezzel azt bizonyítsa, hogy ekkora, a magyar próza születésekor, Bornemisza, akit első prózaírónk egyikének tekinthetünk, a kor legjelentősebb gondolkodó íróival egy szinten írt és gondolkodott. Ugyanazok a kétségek gyötörték, nyugtalanították, mint Avilai Szent Teréziát; a Giordano Bruno műveiből vett idézetek meghökkentve rácsengnek Bornemisza soraira; és nyomon követhetjük Szent Ágoston hatását is. Nemeskürty István Bornemisza Péter születésének négyszázötvenedik (1985), halálának négyszázadik (1984) évfordulójára írott tanulmánya korunk olvasójához hozza közel a reneszánsz próza magyar mesterét.

Babits Mihály - A ​magyar jellemről
Hogyan ​fogalmazható meg - s egyáltalán megfogalmazható-e? - a magyarság lényege? Ezen tépelődik az a művész, az a humanista gondolkodó ebben a tanulmányában, akit számtalanszor vádoltak a magyartalansággal, mert az európai kultúra eredményeit igyekezett meghonosítani hazánkban. Babits vitairatot ír. Ő, aki "rühellé a prófétaságot", most már érzi, tudja: szólni kell. Figyelmeztetni, inteni, amíg nem késő. Ekkor még talán úgy látja, elhárító, a vész. 1939-et írunk. "A víz simán gyűrűzött, mint a márvány."

Covers_347737
elérhető
0

Juhász Gyula - Örökség
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Fried István - Tíz ​híres regény
"Olvasni ​jó!" - kezdi könyvét a szerző, és ez a kurta kijelentés műve mottója, egyben summája is lehetne. Olvasni valóban jó, de jól olvasni nem könnyű, hiszen az olvasás bonyolult folyamat: együttmunkálkodás a szerzővel, fölfedezés, megismerés és értelmezés, élettapasztalatunk és önmagunk gazdagítása. És az olvasó éppen ezért olvasás közben szeretne még valamit, még többet megtudni a műről és írójáról, a mű keletkezésének miértjéről és hogyanjáról. Ebben siet a segítségére Fried István irodalomtörténész, az összehasonlító irodalomtudomány neves művelője, aki a világirodalom tíz híres regényét - a számára tíz legkedvesebbet, amit magával vinne arra az oly sokszor emlegetett lakatlan szigetre - úgy mutatja be az olvasónak, hogy felhívja a figyelmét minden olyan jelenségre, amelyek a szóban forgó regény olvasásakor érdekesek és tanulságosak lehetnek, megkönnyíthetik, még élvezetesebbé tehetik az olvasást. Célja - hogy ismét őt magát idézzük - "az olvasás jóízének megőrzése volt. S az olvasásban lelt élvezet megosztása a másik olvasóval".

Hódosy Annamária - Kiss Attila Atilla - Remix
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Tőkei Ferenc - A ​kínai elégia születése
Miért ​nem fejlődött ki az ókori Kínában a hősi eposz műfaja, milyen irányba fejlődtek a primitív epikai formák, s miért vált az elégia a kínai költészet középponti jelentőségű műfajává? Ezekre az irodalomtörténészeket és esztétikusokat egyaránt érdeklőd kérdésekre keres feleletet e kötet szerzője. Az első fejezetek minden elvileg számba jöhető primitív-epikus, epiko-lírai és lírai formát megvizsgálnak a Csou-kori irodalomban (i.e. I. évezred), az eredeti szövegek alapján, műfaj-elméleti elemzéssel. A tanulmány ezután K'iü Jüan, a legnagyobb kínai költő életművének részletes elemzésével bizonyítja, hogy a Csou-korban kialakult műfajok mozgása a korszak végén hogyan teremti meg a legjellemzőbb kínai műfajt, az elégiát. A szerző fejtegetéseit. bőségesen támasztja alá versidézetekkel, melyek kiváló műfordítóink tolmácsolásában ugyancsak értékes részei e jelentős munkának.

Nemes Károly - Alfred ​Hitchcock
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Edmond de Goncourt - Jules de Goncourt - A ​XVIII. század művészete
Igen ​értékes forrásanyag ez a kötet, amely két múlt századi francia regény- és tanulmányíró, Edmond és Jules de Goncourt művészeti esszéit tartalmazza. A Goncourt-ok regényeit ma már kevesen olvassák, és még kevesebben tudják, hogy a Goncourt fivérek a korabeli és a régebbi képzőművészet iránt is szenvedélyesen érdeklődtek, műgyűjtők és egyszersmind kritikusok voltak, sőt Jules de Goncourt maga is készített egyáltalán nem amatőr-kézre valló rézmetszeteket. Fogékonyságuk és közönyük antagonizmusa meghökkentő: az impresszionisták kortársaiként részben érzéketlenül, részben bosszankodva mentek el a korabeli kezdeményezések mellett, míg a japán művészetet szinte elsőként fedezték fel, rajongtak érte és propagálták; azt a japán művészetet, amely az impresszionistákat és különösen az utánuk jövő nemzedéket, élén van Goghgal, annyira inspirálta. A XVIII. század művészete iránti vonzódásuk is igen figyelemre méltó, hiszen a közelmúlt festészetét rendkívül friss szemmel érzékelték, és modern, szenzualista képzőművészeti szemlélettel értékelték. Karakteres arcképeket rajzoltak a Saint-Aubinokról, Gravelot-ról, Cochinról, Moreauról, azokról a rézmetszőkről, akik koruk társadalmi és erkölcsi fonákságait vették célba. Tanulmánykötetük legszebb és a mai olvasó számára is legélvezetesebb fejezetei azonban a festőkről szóló pompás írások, a Fragonard, Watteau, Boucher és Chardin művészetéről szóló emelkedett hangvételű tanulmányok, melyek irodalmi stílusa szinte teljesen egybeesik az elemzett tárgy képzőművészeti stílusával, érzékenységével, cikornyáival és színpompás villódzásaival. A könyvet 12 művészeti reprodukció illusztrálja.

Latinovits Zoltán - Verset ​mondok
"... ​valaha a szövegelőadásnak is voltak Paganinjei és Liszt Ferencei, aztán sokáig nem voltak... Színészet és előadóművészet úgy eltávolodott egymástól, hogy szinte szólás lett, a versmondó színész feledje el színészmúltját, az előadóművésznek eszébe se jusson, hogy színjátszás is van a földön, azaz, hogy ő is játsszon, ez természetesen tévedés. Az előadóművész is színész, s neki is játszania kell, azzal a különbséggel, hogy neki nem a szöveg cselekményét kell életre keltenie. Gondolatom az, hogy az előadóművésznek magát a költőt kell megjátszania, vagyis az alkotás hosszú folyamatát kell olyan röviden összefoglalnia, mint maga a vers, a költőt kell életre keltenie, úgy ahogy ő a költőt a mű első élményében, az alkotás küzdelmében elképzeli." (Latinovits Zoltán)

Bori Imre - Irodalmak ​- kölcsönhatások
Irodalomtörténeti ​kutatásai során Bori Imre olyan hatásokat és összefüggéseket talált a magyar, a szerb és a horvát irodalom között, melyekre eddig nem figyeltek fel. A szerb és a magyar Szent László-legenda transzformációi, Vuk Karadzicnak, a szerb nyelv reformátorának kapcsolatai a magyarsággal, valamint a XX. század első évtizedeinek avantgarde-mozgalmai a Belgrád-Zágráb-Budapest háromszögben: ezek a témák foglalkoztatták Bori Imrét, s e kötetbe foglalt tanulmányai ezeket a kapcsolatokat és vonatkozásokat tárják fel, elemzik és építik bele egy átfogóbb irodalomtörténeti szemléletbe, amely jelentőségében túlhaladja az irodalom, a leírt szó művészetének határait, s az európai terek elválaszthatatlanságára, az itt élő nemzetek összetartozására mutat.

Szabó Katalin - Ferenczy ​Béni
Múlt ​és jelen kultúrájának értékei kevés magyar művész munkásságában forrottak össze olyan harmonikus egységgé, mint a közelmúltban elhunyt Ferenczy Béni alkotásaiban. Amikor a kötet munkáit elkezdtük, még ő maga támogatott bennünket. Ferenczy Béni művészete a hazai hagyományokon nőtt naggyá, magába olvasztotta a görög és a reneszánsz szobrászat tanulságait, sikerrel gyümölcsöztetve a modern irányzatok eredményeiből is mindazt, amit alkalmasnak tartott egyéni stílusának továbbfejlesztésére. Ferenczy Béni métán tartozott itthon is, határainkon túl is a legismertebb magyar művészek közé. A művészet kiskönyvtára sorozatban megjelenő kötet, Szabó Katalin művészettörténész tanulmányával és a művész alkotásainak reprodukcióival, most a szélesebb közönséggel kívánja megismertetni életútját és alkotásainak java részét.

Tarján Tamás - Szentivánéji ​Vízkereszt
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Bálint György - A ​toronyőr visszapillant
"Besötétedett, ​hűvösen lebben a szél. Most kellene menekülni, ki tudja, lehet-e még, mire megint világos lesz. Maradok" - írta Bálint György, s a szellemi magatartás, amit neve és műve szimbolizál, ma is tiszteletet ébreszt az olvasóban. Az értelmetlenséget és antihumanizmust tartotta az emberiség legnagyobb ellenségének, azért törekedett arra, hogy az értelem, a racionalizmus világossága jellemezzék írásait. Esszéiben az apróságokból nyílik a távlat, a jelenségből következtethetünk a lényegre. Írói műfajának az aktualitás és a szimbolizmus a jellemzője és fő erénye. Minden írása mozgósít és érdekeltté tesz. Minden szava politikus - művészi megoldásainak ez adja hitelét. Bálint György írásainak ez az új, kétkötetes kiadása jóval bővebb, mint minden eddigi gyűjtemény - felöleli életművének jóformán minden számottevő darabját.

Bánlaky Pál - Varga Csaba - Azon ​túl ott a tág világ
"A ​lineáris programozás? Hülyeség, öreg, hülyeség. Amikor idejöttem, elkezdtem emlegetni a főmérnöknek. A francba küldött. Azt mondja, elmegy így a verkli, hozzuk a tervet, kár kockáztatni. Egy darabig óberkodtam, de aztán meguntam. Ha nekik nem fontos, én mit ugráljak? Amennyi a prémiumhoz kell, fél kézzel megcsinálom, a többi meg le van..."

Benedek István - Az ​értelem dicsérete
Benedek ​István (1915 - 1966) író, orvos, orvostörténész. Az értelem dicsérete művelődéstörténeti tanulmány a 16-17. század gondolkodóiról.

Toldy Ferenc - Irodalmi ​arcképek
1856-ban ​jelent meg Toldy Ferencnek az irodalmi arcképeit és beszédeit összegyűjtő kötete, melynek anyagából válogatásunk készült. Rövidebb tanulmányait és a régi magyar irodalom néhány vitás kérdését boncolgató előadásait Toldy Ferenc az eredeti kiadásban ezekkel a mondatokkal bocsátotta útjára: "...többnyire a futó óra művei; s így vázlatok inkább, mint részletesen kifestett képek: de jobbára hosszas ismeretség emlékezeteiből kölcsönzött vonásokkal, mik - úgy biztatom magamat - jellemzők is, valók is. Nem mind nagy nevek. De ország nemcsak büszke alapeszekből, hanem középmagasságú dombok és síkokból is áll; város nemcsak tornyok és paloták, hanem közszerű házak és kunyhókból is: s annak és ennek ismerete az egészben van. Irodalmunkban nem sokan ragyogtak, de sokan munkálkodtak hasznosan: s fénytelen, de hasznos munka is önismertetésre és hálára méltó. Mégis, éppen a tárgyak, de kétségkívül a tárgyalás különbségei szerint is - mert alkalom és idő nem egyformán szolgáltak - különböző becsűek e képecskék: az egykori irodalomtörténész azonban mindegyiknek fog találni adatokat és iránypontokat, miket fán csak e lapon őriznek meg; a hazafi olvasó pedig felismeri azon ikercsillagát az eszmének és érzésnek, mely valamikor minden Jónak, derűben s borúban, úgy szerzőnek is, hosszú pályáján, kalauza és lelkesítője volt."

Ungvári Tamás - Kaland ​és gondviselés
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Covers_29448
elérhető
0

Makkai Sándor - Egyedül
Makkal ​Sándor (Nagyenyed, 1890. máj. 13. ? Bp., 1951. júl. 19.): erdélyi református püspök, egyetemi tanár, író. Teológiai és filozófiai tanulmányai után Sárospatakon, 1918-tól a kolozsvári teológián tanított, 1922-től az erdélyi református egyházkerület püspökhelyettese, 1926-tól püspöke. Mint püspök sokat tett az erdélyi magyarság tanügyi, kulturális és irodalmi szintjének megtartásáért, felemeléséért. A román szenátus tagjaként harcolt az erdélyi magyarság politikai jogainak védelmében. A kisebbségi küzdelmekbe belefáradva hagyta el Erdélyt és 1936-tól Debrecenben egy.-i tanár. Számos irodalmi bírálatot, vallási, etikai, pedagógiai, filozófiai tárgyú cikket, tanulmányt írt, s kiterjedt szépirodalmi tevékenységet folytatott főleg történelmi regényeivel vált ismertté.

Szabó Miklós - Bartók ​Béla kórusművei
A ​Győri leánykar vezetőjének, a Gyermek- és nőikarok leghitelesebb tolmácsolójának könyve fontos vezérvonal Bartók kórusművészetének megértéséhez és megszerettetéséhez. Bár valamennyi Bartók-kórusművel foglalkozik, részletesen csupán a Gyermek- és nőikarokat mutatja be, elemzi szövegi, zenei, formai szempontból. A művek forrásaitól, a népdalrészletektől kiindulva láthatjuk, hogyan forrott össze a zeneszerző saját zenei anyaga a népdalok szellemével. Felhasználja Szabó Miklós a szolmizációs módszert, Lendvai Ernő kutatásainak eredményeit. Elemzéseivel bizonyítja, hogy e kis remekművek Bartók legérettebb kompozíciói közé tartoznak, technikai nehézségeket kerülő faktúrájuk miatt a legszélesebb elterjedésre számíthatnak, bizonyos zenei szimbólumok és kifejező eszközök jelentése a szöveg révén szinte kézzel fogható lesz. Kóruskarnagyoknak, kórusvezetőknek, a Bartók zenéje iránt érdeklődőknek lehetőséget nyújt e művek betanításához, illetve betanulásához, Bartók művészetének még jobb megértéséhez és megszerettetéséhez.

Kemény Gábor - Szabó ​Ervin és a magyar társadalomszemlélet
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Kolozsvári Grandpierre Emil - Herder ​árnyékában
"Annak ​a sajnálatos ténynek, hogy ahova nézünk, ahova fülelünk, óhatatlanul a nyelvi műveletlenség tüneteivel találkozunk, végső magyarázata az anyanyelvi oktatásnak nem az elégtelensége, hanem nyugodt lelkiismerettel állíthatjuk: - a hiánya. Hogy az iskolán belül mi történik, milyen módszerrel, heti hány órában tanítják anyanyelvünket, a pedagógusok a megmondhatói. Ha viszont az eredmények felől közelítjük meg a kérdést, az a benyomásunk, hogy az iskola ugyanazzal adósa a mai tanulónak, mint annak idején nekünk volt. Más szóval anyanyelvi oktatásunk ma, több mint harminc esztendővel a felszabadulás után, még mindig ott tart, ahol Ferenc József uralkodása idején."

Kollekciók