Ajax-loader

'tanulmány' címkével ellátott könyvek a rukkolán

 


Pierre Teilhard de Chardin - Hit ​az emberben
Pierre ​Teilhard de Chardin (1881–1955) francia jezsuita teológus, filozófus, paleontológus. Vállalta a vallás és természetkutatás, a hit és a tudás összehangolásának kísérletét. E kötet válogatás tanulmányaiból, Dienes Valéria fordításában. Az összeállított válogatás az adott keretek közt a lehető legteljesebb képet nyújtja róla. Leghíresebb műve _Az emberi jelenség_; az olvasó ezzel is megismerkedhet itt abban a rövidített és sűrített változatában, melyet Teilhard párizsi főiskolások számára készített és adott elő, _Az ember helye a természetben_ címmel. Ez gondolatrendszere szintézisének is tekinthető. A többi tanulmány, ha más-más szempontból is, lényegében ugyanazt a központi problémakört közelíti meg. Kétségkívül ismétlésekkel; mert Teilhard sajátos munkamódszeréhez tartozott, hogy apró továbblépésekkel, fokozatos kiegészítésekkel és tágításokkal haladt előre. A gondolkodó és a „tervező” Teilhard mellett ízelítőt kap az olvasó a misztikusból is, elsősorban Az én mindenségem elgondolkoztató krisztológiájában.

Földényi F. László - Az ​irodalom gyanúba keveredett
Nem ​monográfia, nem életrajz, nem tanulmánykötet, és nem is esszék lazán kapcsolódó gyűjteménye ez a könyv. Hanem szótár. Az életmű jellegzetes szavai, alfabetikus sorrendbe állítva. Jellegzetesek? Van, amelyik igen. És akadnak szavak, amelyek egyáltalán nem mondhatók mérvadóknak. Nem a statisztika, és nem is az „objektív” megítélés szempontjai vezettek. Sokkal inkább az, hogy magyarázatot keressek arra, miért támad az életmű egy-egy pontján váratlan feszültség, mitől sűrűsödik meg egy helyzet, miért hagyja el váratlanul ez vagy az a gondolatmenet az addigi racionális okfejtés nyomvonalát és lép át egy olyan szintre, ahol – Kertész egyik kedves szavát használva – a misztérium közelségét sejteni. (Földényi F. László)

Figeczky Zsuzsa - Híres ​regények dióhéjban - Neves írók nagy művei
Jókai ​Mór: Az arany ember Kemény Zsigmond: Özvegy és leánya Mikszáth Kálmán: A Noszty fiú esete Tóth Marival Kosztolányi Dezső: Édes Anna Móricz Zsigmond: Az Isten háta mögött, Úri muri, Árvácska Németh László: Iszony Déry Tibor: Niki

Trencsényi-Waldapfel Imre - Vallástörténeti ​tanulmányok
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Fábry Zoltán - Vigyázó ​szemmel
Új ​könyvében Fábry Zoltán fontos dokumentumanyagot gyűjtött össze Európa, Közép-Európa és a csehszlovákiai magyarság öt évtizedes tapasztalatairól. Néhány fejezetcím: Magyar proletárdiktatúra, A cseh Tiszaeszlár regénye, Üzenet Kassán át, A Gólem pozsonyi legendája, A magyar nyelv szlovenszkói sorsa stb. Az olvasó így a csehszlovákiai magyarság apróbb-nagyobb képekben felvillantott rövid történetét éli át. A fiatalkori írások besorolása folytán ez a kötet tükrözi a legplasztikusabban Fábry fejlődését az ifjú rajongótól a kérlelhetetlen osztályharcosig, majd a vox humana elkötelezettjéig. Csakúgy, mint a számos előző Fábry-könyv, e gyűjtemény is egy gazdag életmű része. Olyan életműé, amelynek vannak időálló tényei, megállapításai, de ugyanúgy vannak tévedései is. A kötet írásaiból felsorolhatnánk tételeket, gondolatokat, amelyek visszamenően vagy akár a jelenben is vitathatók. Viszont az írások többségében Fábry gondolatai, diagnózisai ma is érvényesek, időállók. Időállóvá teszik őket azok az erkölcsi princípiumok, amelyekhez Fábry mindig visszatér - az antifasizmus, antiimperializmus és a vox humana hitvallása.

Franz Mehring - Tanulmányok ​a német történelemről
Franz ​Mehring, a német munkásmozgalom kiemelkedő alakja, a marxista történelemfelfogás kiváló képviselői és terjesztői közé tartozik. Számos történeti művet alkotott. Sokat foglalkozott Németország történetével, és jelentős munkát végzett ennek marxista értelmezése terén. Kiadványunk a német történelemről írott műveiből, cikkeiből közli a legjelentősebbeket, legjellemzőbbeket azzal a céllal, hogy az olvasó képet kapjon a német történelem menetéről a 16. századtól a 19. század végéig, s megismerje azt is, mint formálódott ki a német munkásosztály történelmi tudata a századfordulón.

Madarász Imre - A ​"zsarnokölő" Alfieri
Élt ​Itáliában a XVIII. század végén, egy nagy író, akinek egész életműve szenvedélyes tiltakozás a zsarnokság ellen. Az egyéni szabadságért harcolt a legmagasabb művészet fegyverével, melyben a felvilágosodás eszméi, a preromantikus életérzés és a klasszikus formatökély találkoztak páratlan szintézisben. Tragédiái és önéletrajza a legkiemelkedőbbek, amikkel e műfajokban az olasz irodalom jeleskedik, értekezései az olasz liberalizmus alapművei, s ezek mind, éppúgy, mint költeményei, szerzőjüket kora legnagyobb olasz írójává, s egyszersmind a XIX. század - a Risorgimento és a romantika - előfutárává teszik. Méltán állapította meg róla Benedetto Croce, hogy az "új olasz irodalom" vele kezdődik s az ő hatását viseli magán egészen századunkig. Vittorio Alfieri volt ez az író. Noha nem csak az olasz, hanem a világirodalomnak is kiemelkedő klasszikusa, magyar nyelven mindmáig nem jelent meg róla önálló munka. Madarász Imre tanulmánya az életmű egészének bemutatására és értékelésére tesz úttörő kísérletet. Művét a Magyar Tudományos Akadémia 1989. évi pályázatán a Tudományos Minősítő Bizottság első díjjal jutalmazta. Bírálatában Nemeskürty István egyebek között a következőket írta: "Madarász Imre tanulmánya azért jeles munka, mert szakítva az olasz irodalomtudomány közhelyeivel, részben Crocéra támaszkodva bizonyítja, hogy Alfieri a szabadon gondolkodni merő író megdicsőülésének példája, akinek heroikus individualizmusa az önnön akaratából szabaddá váló ember mondhatni társadalmon kívüli lázadása."

Tótfalusi István - Árkádiában ​éltem én is
Nemcsak ​a rokokó édes hangú dalosa, de a felvilágosodás bátor harcosa is, nem csupán vérbő, vaskos tréfák mestere, de tudatos és tudós értője a poézis mesterségének - ez volt a hányatott sorsú költő, Csokonai Vitéz Mihály. Mostoha életkörülményei ellenére a költészet és a nemzet szolgálatában megalkuvást nem ismert, érte áldozta fiatal életét, szerelmét és a szerény, de biztos polgári jólétet is. Ezt a Csokonait igyekszik bemutatni a regényes életrajz, oszlatva másfél század téves hiedelmeit a szenvelgő szerelemesről és a bohém garabonciásról, és elénk állítani a tudatos népiesség első képviselőjét, Petőfi és Ady elődjét.

Benedek Marcell - Könyv ​és színház
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Bánlaky Pál - Varga Csaba - Azon ​túl ott a tág világ
"A ​lineáris programozás? Hülyeség, öreg, hülyeség. Amikor idejöttem, elkezdtem emlegetni a főmérnöknek. A francba küldött. Azt mondja, elmegy így a verkli, hozzuk a tervet, kár kockáztatni. Egy darabig óberkodtam, de aztán meguntam. Ha nekik nem fontos, én mit ugráljak? Amennyi a prémiumhoz kell, fél kézzel megcsinálom, a többi meg le van..."

Veres_p%c3%a9ter_jelenid%c5%91
elérhető
0

Veres Péter - Jelenidő
Ha ​egy-két szóval akarjuk jellemezni Veres Péter új kötetét, először az _őszinteség_ szó ötlik föl bennünk, aztán versenyre kél vele a _bölcsesség,_ de máris az _emberség_ jut eszünkbe, jelzőjéül pedig a _paraszti_ éppúgy odakívánkozik, mint a _szocialista._ Igen: egy bölcs, öreg parasztember mondja el itt véleményét kíméletlen őszinteséggel - s a "kíméletlen" szó elsősorban önmaga dolgaira, az írói önvizsgálatra vonatkozik, ám épp ez jogosítja fel napjaink megannyi általános kérdéseiben ugyanilyen határozott, ámbár sok esetben vitára ingerlő véleménymondásra, sőt ítéletre is. A paraszti és szocialista gondolkodás több mint fél évszázados szerves egysége és mélyenjáró gyakorlata alapján ma is frissen reagál Veres Péter mindarra, ami társadalomban, politikában, erkölcsben, gazdaságban, irodalomban történik - városokban, falvakban és tanyákon, országszerte -, fiatalok és idősebbek, szocialisták és polgárok, vezetők és dolgozó tömegek, alkotók és bürokraták köreiben. Kongresszusokról éppúgy szó esik, mint élettanról, aszályról éppúgy, mint gépesítésről, őstörténetről éppúgy, mint egzisztencializmusról, a Bibliáról vagy Hérodotoszról éppúgy, mint Gorkijról és Goldingról...

Benedek István - Az ​értelem dicsérete
Benedek ​István (1915 - 1966) író, orvos, orvostörténész. Az értelem dicsérete művelődéstörténeti tanulmány a 16-17. század gondolkodóiról.

Illyés Gyula - Csak ​az igazat
Egy-egy ​nagy művész születésének centenáriuma mindig kínálkozó alkalom arra, hogy a szellemi élet számot vessen az alkotó életművével és önmagával. Illyés Gyula születésének centenáriumán országszerte - sőt a nagyvilágban is - konferenciákat, megemlékezéseket tartottak, amelyeken írók, irodalomtörténészek, tanárok, diákok értekeztek és vallottak arról, hogy milyen értéket, megtartó erőt, példát jelent számukra Illyés Gyula életműve. E kötet célja az, hogy a centenáriumon megjelent tanulmányokból készített válogatással ösztönző segítséget adjon olvasók, elsősorban az érdeklődő fiatalok számára ahhoz, hogy minél alaposabban, minél több mai nézőpontból megismerhessék Illyés Gyula életművét.Illyés Gyula életműve ma is az, aminek ő maga is szánta: szellemi-erkölcsi érték, haza a magasban, mely segít emberhez méltó életet élni a XXI. században is.

Barabás Tibor - Egy ​nép nevelői
Apáczai ​Cseri János Misztótfalusi Kis Miklós Hajnóczy József Báró Wesselényi Miklós Kölcsey Ferenc Bajza József Petőfi Sándor Madách Imre Péterfy Jenő József Attila

Mihályi Gábor - Roger ​Martin du Gard
1958-ban ​halt meg a Thibault-család, az Egy lélek története és a Vén Európa Nobel-díjas írója, a francia kritikai realizmus XX. századi folytatója és kiemelkedő képviselője. Roger Martin du Gard egész életműve a századeleji polgárság, értelmiség problémáit, a háború és béke kérdéseit tárja az olvasó elé páratlan becsületességgel, egy nagy művész egyéniségének prizmáján át. A tanulmány szerzője biztosan kalauzolja az érdeklődőt Roger Martin du Gard művei között, s megismerteti annak az írónak életével, műhelytitkaival, akinek zárkózottsága, nyilvánosságtól való irtózása már-már közmondásossá vált.

Alföldy Jenő - Kálnoky ​László
Kálnoky ​László ahhoz a költő-korosztályhoz tartozik, amelyet Babits Mihály a Nyugat "harmadik nemzedéké"-nek nevezett. Munkássga különböző okokból később bontakozott ki, mint e generáció többi jelentős lírikusáé. 1939-ben kiadott első verseskötete, "Az árnyak kertje" már előlegezi a későbbi nagy költemények írójának fő erősségeit - a kivételes formaérzéket, a képzelet gazdagságát, a szatirikus látásmódot, azt a képességét, hogy a költői kifejezés izzására tudja átváltani a szenvedést - , de a hatvanas, hetvenes évek fordulóján aratott költői sikerekig a közönség inkább a világirodalom egyik legavatottabb tolmácsaként, mintsem eredeti versek szerzőjeként ismerte Kálnoky Lászlót. 1970-es kötete, a "Lángok árnyékában" óta kritikusai egyetértenek abban, hogy a mai magyar líra egyik kiválósága. E tanulmánykötet elsősorban azzal a szándékkal íródott, hogy az eredeti versek szerzőjének nyerjen meg minél több hívet, értő olvasót.

Benedek István - Az ​író lelke
Az ​írás egyfajta lelkiismereti dráma: az író azért ír, hogy kapcsolatot teremtsen. Aki próbálta, tudja, semmi sem nehezebb ennél. A valódi kapcsolat két ember közt is ritkaság, az író úgyszólván a lehetetlent kísérti, amikor a világgal akar kapcsolatot teremteni. Végül rendszerint beéri kevesebbel is. A világ többnyire közönyös, ha az író e közönyből mégis kapcsolatszikrát csihol, elégedetté válik. Ebben a kötetben azokat az írásokat gyűjtöttem össze, amelyek korábban a Bolond világ, A Lélektől Lélekig, és a Pusztába kiáltott szó című könyveimben jelentek meg az írók lelkéről meg az író lelkéről.

Zoltai Dénes - Az ​esztétika rövid története
Hegel ​ismert mondása szerint egy tárgy nem más, mint önmagának története. A szerző ebben a szellemben arra törekedett, hogy az esztétikai tudomány történetét mint elméleti értékek felhalmozódásának történetét állítsa az olvasó elé. Nemcsak a szorosabb értelemben vett filozófiai művészetelmélet fejlődésének alakulását kíséri figyelemmel, hanem az egyes művészeti ágak és műfajok elméletének, mi több: a gyakorló művészek ars poeticájában foglalt esztétikai tudatnak történeti sorsfordulóit is. Az esztétika e felfogásban nem más, mint elméleti reflex, gondolati számvetés a mindenkori művészeti gyakorlat által napirendre tűzött kérdésekkel. Fejlődéstörténetének rajza ezért sem korlátozható a nagy virágkorok - az antikvitás, a reneszánsz, a klasszikus polgári felfogás - ábrázolására. Művészetelméleti irányzatok állnak ennek az áttekintésnek a homlokterében, s az egyes korok képe is ilyen irányzatok harcának felvázolása révén kerekedik teljessé. Az antik esztétika csúcsteljesítményei mellől ezért nem marad el a keleti előzmények és a hellenisztikus-középkori következmények jelzése; a német klasszikus idealizmus esztétikájának bemutatását ezért kíséri nyomon a romantikus művészetfelfogás elemzése. A szerző kísérletet tesz arra is, hogy áttekintést adjon századunk sok irányba húzó esztétikai irányzatairól. Ábrázolásában a marxista-leninista esztétikai felfogás genezise a legújabb kori esztétika központi eseménye. A történet ezúttal is az élet tanítómestere: a jelenkori törekvések jobb megértésére tanít és gondolati továbblépésre serkent.

Dessewffy Tibor - Kedélyes ​labirintus
Meglepetéssel ​fedeztem fel a New York Times-ban, hogy Richard Rorty szerint, manapság, vagyis a kilencvenes évek végén, korunk leginkább túlértékelt fogalma a posztmodern. Rorty nem sok magyarázatot fűz ezen sommás kijelentéséhez, azon kívül, hogy nem tudjuk, mi volna az, és belefáradtunk az ezen való töprengésbe. Nem inkább fordítva kéne legyen ez a dolog? A lelkesedés levonultával itt a csömör, mennyit emlegettük, szent szóként a posztmodernt, és mégse értettünk meg semmit, a megváltoztatandók esetleges megváltoztatásáról nem is beszélve. Hát akkor itt a pillanat, hogy megértsük végre, miért emlegettük annyit - hogy miért van értelme akkor is, ha nincs. Ez a kötet a legjobb pillanatban érkezik, humort, éleslátást, ötletet, iróniát visz a csömörbe, és merészen vállalva az esszé hangnemet, amely a jelenről szól a jelenhez, segít megérteni, mi az, ami van, posztmodern, posztkommunizmus, demokrácia, kultúrkrízis - hogy, az Isten szerelmére, mi van most velünk. Babarczy Eszter Ez a könyv hitem szerint meggyőzi az olvasót, hogy ha csak ennyi lett volna a rendszerváltozás eredménye, már az is megérte volna. Dessewffy Tibor korának méltó fia, élvezetesen író, tehetséges megfigyelője, szociológus, akit a szociológiánál magánál jobban érdekel a társadalom, amelyben élnünk adatott. Csepeli György

Nemeskürty István - Bornemisza ​Péter kísértései
„…egyfelől ​féltem, másfelől égett a szívem, és talán az oldalamon is kifakadt volna, ha az számot fel nem tátottam volna” – a magyar irodalom egyik legszebb írói vallomását Bornemisza Péter 1577-ben, az Ördögi kísírtetek megírása évében fogalmazta meg. A lelkipásztor, aki ötkötetes, majd egykötetes prédikációskönyvében az ünnepekre íródott beszédekben a bibliai történetek fölidézésével remekbe szabott novellák sorát alkotta meg, aki a mélylélektan minden eszközét fölhasználva kora emberét a középpontba állítva az élet, az emberi természet megannyi bonyolult szálát követve nyomoz érzelmek és cselekedetek indítóokai után, aki írásaiban az uralkodót sérti, megjárja a börtönt, akinek magas pártfogók egyengetik útját, aki az Elektrá -t úgy magyarítja, hogy korára és hazájára aktualizálja, akinek pályája világ versekkel indul – korának európai méretű prózaírója volt. Életének regényes fordulatai – megalázottságok, családi életének veszteségekkel terhes eseményei – nem térítik le arról az útról, amelyet önmagának kijelölt. Barátai és a hozzá betérő ismerősei nyitott ajtókra és érdeklődő figyelemre számíthattak, mások gndjait éppúgy megörökítette műveiben, mint önmaga keserűségeit, önmagával való viaskodásait. Nemre és rangra való tekintet nélkül került mindenki a tollára. Hogy mi volt az a belső indíték, ami Bornemiszát írásra késztette, pontosan megfogalmazza: „Hogy penig níhol ki is neveztem az szömélyökben, nagy urakban, asszonyokban, nemesekben, bölcsekben, nagyokban, kicsinyekben, azért míeltem: hogy ne vélné valaki, hogy ez utálatosságokra a sátán csak ez világnak az gazzát vinné, és magát senki nem vélné jobbnak másnál: hanem meggondolná, hogy ő is ember…” Nemeskürty István új Bornemisza-könyve oknyomozó kutatás. Mint egy regény, úgy olvasható ez a tanulmány, amely a Bornemisza-sorok mögé akar látni és láttatni. A kor mindennapjainak fölfedése, a korszak politikai helyzetképe, az európai irodalmi párhuzamok, Bornemisza magánéletének fordulatai ott rejlenek a több kötetes életműben. Nemeskürty István arra vállalkozott, hogy ezeket a rejtett vonatkozásokat napfényre hozza, és ezzel ne csak Bornemisza Péter életrajzát, ne csak a korszak társadalmi, politikai vetületét, hanem a magyar próza kezdetét is megvilágítsa. És mindezzel azt bizonyítsa, hogy ekkora, a magyar próza születésekor, Bornemisza, akit első prózaírónk egyikének tekinthetünk, a kor legjelentősebb gondolkodó íróival egy szinten írt és gondolkodott. Ugyanazok a kétségek gyötörték, nyugtalanították, mint Avilai Szent Teréziát; a Giordano Bruno műveiből vett idézetek meghökkentve rácsengnek Bornemisza soraira; és nyomon követhetjük Szent Ágoston hatását is. Nemeskürty István Bornemisza Péter születésének négyszázötvenedik (1985), halálának négyszázadik (1984) évfordulójára írott tanulmánya korunk olvasójához hozza közel a reneszánsz próza magyar mesterét.

Babits Mihály - A ​magyar jellemről
Hogyan ​fogalmazható meg - s egyáltalán megfogalmazható-e? - a magyarság lényege? Ezen tépelődik az a művész, az a humanista gondolkodó ebben a tanulmányában, akit számtalanszor vádoltak a magyartalansággal, mert az európai kultúra eredményeit igyekezett meghonosítani hazánkban. Babits vitairatot ír. Ő, aki "rühellé a prófétaságot", most már érzi, tudja: szólni kell. Figyelmeztetni, inteni, amíg nem késő. Ekkor még talán úgy látja, elhárító, a vész. 1939-et írunk. "A víz simán gyűrűzött, mint a márvány."

Covers_347737
elérhető
0

Juhász Gyula - Örökség
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Fried István - Tíz ​híres regény
"Olvasni ​jó!" - kezdi könyvét a szerző, és ez a kurta kijelentés műve mottója, egyben summája is lehetne. Olvasni valóban jó, de jól olvasni nem könnyű, hiszen az olvasás bonyolult folyamat: együttmunkálkodás a szerzővel, fölfedezés, megismerés és értelmezés, élettapasztalatunk és önmagunk gazdagítása. És az olvasó éppen ezért olvasás közben szeretne még valamit, még többet megtudni a műről és írójáról, a mű keletkezésének miértjéről és hogyanjáról. Ebben siet a segítségére Fried István irodalomtörténész, az összehasonlító irodalomtudomány neves művelője, aki a világirodalom tíz híres regényét - a számára tíz legkedvesebbet, amit magával vinne arra az oly sokszor emlegetett lakatlan szigetre - úgy mutatja be az olvasónak, hogy felhívja a figyelmét minden olyan jelenségre, amelyek a szóban forgó regény olvasásakor érdekesek és tanulságosak lehetnek, megkönnyíthetik, még élvezetesebbé tehetik az olvasást. Célja - hogy ismét őt magát idézzük - "az olvasás jóízének megőrzése volt. S az olvasásban lelt élvezet megosztása a másik olvasóval".

Tőkei Ferenc - A ​kínai elégia születése
Miért ​nem fejlődött ki az ókori Kínában a hősi eposz műfaja, milyen irányba fejlődtek a primitív epikai formák, s miért vált az elégia a kínai költészet középponti jelentőségű műfajává? Ezekre az irodalomtörténészeket és esztétikusokat egyaránt érdeklőd kérdésekre keres feleletet e kötet szerzője. Az első fejezetek minden elvileg számba jöhető primitív-epikus, epiko-lírai és lírai formát megvizsgálnak a Csou-kori irodalomban (i.e. I. évezred), az eredeti szövegek alapján, műfaj-elméleti elemzéssel. A tanulmány ezután K'iü Jüan, a legnagyobb kínai költő életművének részletes elemzésével bizonyítja, hogy a Csou-korban kialakult műfajok mozgása a korszak végén hogyan teremti meg a legjellemzőbb kínai műfajt, az elégiát. A szerző fejtegetéseit. bőségesen támasztja alá versidézetekkel, melyek kiváló műfordítóink tolmácsolásában ugyancsak értékes részei e jelentős munkának.

Bori Imre - Irodalmak ​- kölcsönhatások
Irodalomtörténeti ​kutatásai során Bori Imre olyan hatásokat és összefüggéseket talált a magyar, a szerb és a horvát irodalom között, melyekre eddig nem figyeltek fel. A szerb és a magyar Szent László-legenda transzformációi, Vuk Karadzicnak, a szerb nyelv reformátorának kapcsolatai a magyarsággal, valamint a XX. század első évtizedeinek avantgarde-mozgalmai a Belgrád-Zágráb-Budapest háromszögben: ezek a témák foglalkoztatták Bori Imrét, s e kötetbe foglalt tanulmányai ezeket a kapcsolatokat és vonatkozásokat tárják fel, elemzik és építik bele egy átfogóbb irodalomtörténeti szemléletbe, amely jelentőségében túlhaladja az irodalom, a leírt szó művészetének határait, s az európai terek elválaszthatatlanságára, az itt élő nemzetek összetartozására mutat.

Tarján Tamás - Szentivánéji ​Vízkereszt
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Bálint György - A ​toronyőr visszapillant
"Besötétedett, ​hűvösen lebben a szél. Most kellene menekülni, ki tudja, lehet-e még, mire megint világos lesz. Maradok" - írta Bálint György, s a szellemi magatartás, amit neve és műve szimbolizál, ma is tiszteletet ébreszt az olvasóban. Az értelmetlenséget és antihumanizmust tartotta az emberiség legnagyobb ellenségének, azért törekedett arra, hogy az értelem, a racionalizmus világossága jellemezzék írásait. Esszéiben az apróságokból nyílik a távlat, a jelenségből következtethetünk a lényegre. Írói műfajának az aktualitás és a szimbolizmus a jellemzője és fő erénye. Minden írása mozgósít és érdekeltté tesz. Minden szava politikus - művészi megoldásainak ez adja hitelét. Bálint György írásainak ez az új, kétkötetes kiadása jóval bővebb, mint minden eddigi gyűjtemény - felöleli életművének jóformán minden számottevő darabját.

Ungvári Tamás - Kaland ​és gondviselés
Ungvári ​Tamás hatalmas monográfiájában a felvilágosodás korának szellemi, művészeti és tudományos történéseit nyomozza, valamint a felvilágosodás időszakában tapasztalható megújulás külső és belső - társadalmi, filozófiai és irodalmi - feltételeit. Hosszú teológiatörténeti, természettudomány-történeti, viselkedéselméleti passzusai átfogó korrajzot adnak, sőt azon túlnyúlva a 16. századtól a 19. század elejéig az emberiség főbb szellemi teljesítményeiről is tájékoztatnak. A hatalmas szakirodalomra épülő, eredetileg 1985-ben megjelent művet Ungvári professzor a legújabb kutatások tükrében átdolgozta és kiegészítette.

Covers_29448
elérhető
0

Makkai Sándor - Egyedül
Makkal ​Sándor (Nagyenyed, 1890. máj. 13. ? Bp., 1951. júl. 19.): erdélyi református püspök, egyetemi tanár, író. Teológiai és filozófiai tanulmányai után Sárospatakon, 1918-tól a kolozsvári teológián tanított, 1922-től az erdélyi református egyházkerület püspökhelyettese, 1926-tól püspöke. Mint püspök sokat tett az erdélyi magyarság tanügyi, kulturális és irodalmi szintjének megtartásáért, felemeléséért. A román szenátus tagjaként harcolt az erdélyi magyarság politikai jogainak védelmében. A kisebbségi küzdelmekbe belefáradva hagyta el Erdélyt és 1936-tól Debrecenben egy.-i tanár. Számos irodalmi bírálatot, vallási, etikai, pedagógiai, filozófiai tárgyú cikket, tanulmányt írt, s kiterjedt szépirodalmi tevékenységet folytatott főleg történelmi regényeivel vált ismertté.

Kemény Gábor - Szabó ​Ervin és a magyar társadalomszemlélet
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Kolozsvári Grandpierre Emil - Herder ​árnyékában
"Annak ​a sajnálatos ténynek, hogy ahova nézünk, ahova fülelünk, óhatatlanul a nyelvi műveletlenség tüneteivel találkozunk, végső magyarázata az anyanyelvi oktatásnak nem az elégtelensége, hanem nyugodt lelkiismerettel állíthatjuk: - a hiánya. Hogy az iskolán belül mi történik, milyen módszerrel, heti hány órában tanítják anyanyelvünket, a pedagógusok a megmondhatói. Ha viszont az eredmények felől közelítjük meg a kérdést, az a benyomásunk, hogy az iskola ugyanazzal adósa a mai tanulónak, mint annak idején nekünk volt. Más szóval anyanyelvi oktatásunk ma, több mint harminc esztendővel a felszabadulás után, még mindig ott tart, ahol Ferenc József uralkodása idején."

Magyari Beck István - Alkotás, ​szakértő, társadalom
Néhány ​tézis a tudományos alkotás mérésének, értékelésének föltételeiről/Műhelytanulmány

Kollekciók