Ajax-loader

'tanulmány' címkével ellátott könyvek a rukkolán

 


Tőkei Ferenc - A ​kínai elégia születése
Miért ​nem fejlődött ki az ókori Kínában a hősi eposz műfaja, milyen irányba fejlődtek a primitív epikai formák, s miért vált az elégia a kínai költészet középponti jelentőségű műfajává? Ezekre az irodalomtörténészeket és esztétikusokat egyaránt érdeklőd kérdésekre keres feleletet e kötet szerzője. Az első fejezetek minden elvileg számba jöhető primitív-epikus, epiko-lírai és lírai formát megvizsgálnak a Csou-kori irodalomban (i.e. I. évezred), az eredeti szövegek alapján, műfaj-elméleti elemzéssel. A tanulmány ezután K'iü Jüan, a legnagyobb kínai költő életművének részletes elemzésével bizonyítja, hogy a Csou-korban kialakult műfajok mozgása a korszak végén hogyan teremti meg a legjellemzőbb kínai műfajt, az elégiát. A szerző fejtegetéseit. bőségesen támasztja alá versidézetekkel, melyek kiváló műfordítóink tolmácsolásában ugyancsak értékes részei e jelentős munkának.

Kamarás István - Varga Csaba - A ​szerelemről - komolyan
Ősi ​témáról, kétneműnek születő emberek egymás iránt fellobbanó szenvedélyéről szólnak e kötet írásai. Filozófiai, szociológiai, lélektani vagy irodalmi-esszéírói megformálásban olyan személyiségek mondanak véleményt a szerelemélmény mai helyzetéről, mint Ancsel Éva, Buda Béla, H. Sas Judit, Mérei Ferenc, Miskolczi Miklós, Nyíri Tamás, Radnóti Sándor vagy Szilágyi Ákos. Létezhet-e szerelem a modern világban? Mi az individualitás és a szolidaritás részaránya a modern szerelemben? Hányszor lehetünk szerelmesek életünkben? Mi a tiszta erotika, és mi a házasság viszonya a szerelmi élményhez? Milyen szerelemképük van a faluközösségben élő embereknek, s milyen a mai városi fiataloknak? Az egymással is vitázó írások nagyon sok elgondolkodtató érvet és bizonyságot fogalmaznak meg a szerelemélmény mai problematikusságáról, és kikezdhetetlen jövőjéről.

Nemes Károly - Alfred ​Hitchcock
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Edmond de Goncourt - Jules de Goncourt - A ​XVIII. század művészete
Igen ​értékes forrásanyag ez a kötet, amely két múlt századi francia regény- és tanulmányíró, Edmond és Jules de Goncourt művészeti esszéit tartalmazza. A Goncourt-ok regényeit ma már kevesen olvassák, és még kevesebben tudják, hogy a Goncourt fivérek a korabeli és a régebbi képzőművészet iránt is szenvedélyesen érdeklődtek, műgyűjtők és egyszersmind kritikusok voltak, sőt Jules de Goncourt maga is készített egyáltalán nem amatőr-kézre valló rézmetszeteket. Fogékonyságuk és közönyük antagonizmusa meghökkentő: az impresszionisták kortársaiként részben érzéketlenül, részben bosszankodva mentek el a korabeli kezdeményezések mellett, míg a japán művészetet szinte elsőként fedezték fel, rajongtak érte és propagálták; azt a japán művészetet, amely az impresszionistákat és különösen az utánuk jövő nemzedéket, élén van Goghgal, annyira inspirálta. A XVIII. század művészete iránti vonzódásuk is igen figyelemre méltó, hiszen a közelmúlt festészetét rendkívül friss szemmel érzékelték, és modern, szenzualista képzőművészeti szemlélettel értékelték. Karakteres arcképeket rajzoltak a Saint-Aubinokról, Gravelot-ról, Cochinról, Moreauról, azokról a rézmetszőkről, akik koruk társadalmi és erkölcsi fonákságait vették célba. Tanulmánykötetük legszebb és a mai olvasó számára is legélvezetesebb fejezetei azonban a festőkről szóló pompás írások, a Fragonard, Watteau, Boucher és Chardin művészetéről szóló emelkedett hangvételű tanulmányok, melyek irodalmi stílusa szinte teljesen egybeesik az elemzett tárgy képzőművészeti stílusával, érzékenységével, cikornyáival és színpompás villódzásaival. A könyvet 12 művészeti reprodukció illusztrálja.

Latinovits Zoltán - Verset ​mondok
"... ​valaha a szövegelőadásnak is voltak Paganinjei és Liszt Ferencei, aztán sokáig nem voltak... Színészet és előadóművészet úgy eltávolodott egymástól, hogy szinte szólás lett, a versmondó színész feledje el színészmúltját, az előadóművésznek eszébe se jusson, hogy színjátszás is van a földön, azaz, hogy ő is játsszon, ez természetesen tévedés. Az előadóművész is színész, s neki is játszania kell, azzal a különbséggel, hogy neki nem a szöveg cselekményét kell életre keltenie. Gondolatom az, hogy az előadóművésznek magát a költőt kell megjátszania, vagyis az alkotás hosszú folyamatát kell olyan röviden összefoglalnia, mint maga a vers, a költőt kell életre keltenie, úgy ahogy ő a költőt a mű első élményében, az alkotás küzdelmében elképzeli." (Latinovits Zoltán)

Bori Imre - Irodalmak ​- kölcsönhatások
Irodalomtörténeti ​kutatásai során Bori Imre olyan hatásokat és összefüggéseket talált a magyar, a szerb és a horvát irodalom között, melyekre eddig nem figyeltek fel. A szerb és a magyar Szent László-legenda transzformációi, Vuk Karadzicnak, a szerb nyelv reformátorának kapcsolatai a magyarsággal, valamint a XX. század első évtizedeinek avantgarde-mozgalmai a Belgrád-Zágráb-Budapest háromszögben: ezek a témák foglalkoztatták Bori Imrét, s e kötetbe foglalt tanulmányai ezeket a kapcsolatokat és vonatkozásokat tárják fel, elemzik és építik bele egy átfogóbb irodalomtörténeti szemléletbe, amely jelentőségében túlhaladja az irodalom, a leírt szó művészetének határait, s az európai terek elválaszthatatlanságára, az itt élő nemzetek összetartozására mutat.

Szabó Katalin - Ferenczy ​Béni
Múlt ​és jelen kultúrájának értékei kevés magyar művész munkásságában forrottak össze olyan harmonikus egységgé, mint a közelmúltban elhunyt Ferenczy Béni alkotásaiban. Amikor a kötet munkáit elkezdtük, még ő maga támogatott bennünket. Ferenczy Béni művészete a hazai hagyományokon nőtt naggyá, magába olvasztotta a görög és a reneszánsz szobrászat tanulságait, sikerrel gyümölcsöztetve a modern irányzatok eredményeiből is mindazt, amit alkalmasnak tartott egyéni stílusának továbbfejlesztésére. Ferenczy Béni métán tartozott itthon is, határainkon túl is a legismertebb magyar művészek közé. A művészet kiskönyvtára sorozatban megjelenő kötet, Szabó Katalin művészettörténész tanulmányával és a művész alkotásainak reprodukcióival, most a szélesebb közönséggel kívánja megismertetni életútját és alkotásainak java részét.

Zoltai Dénes - Az ​esztétika rövid története
Hegel ​ismert mondása szerint egy tárgy nem más, mint önmagának története. A szerző ebben a szellemben arra törekedett, hogy az esztétikai tudomány történetét mint elméleti értékek felhalmozódásának történetét állítsa az olvasó elé. Nemcsak a szorosabb értelemben vett filozófiai művészetelmélet fejlődésének alakulását kíséri figyelemmel, hanem az egyes művészeti ágak és műfajok elméletének, mi több: a gyakorló művészek ars poeticájában foglalt esztétikai tudatnak történeti sorsfordulóit is. Az esztétika e felfogásban nem más, mint elméleti reflex, gondolati számvetés a mindenkori művészeti gyakorlat által napirendre tűzött kérdésekkel. Fejlődéstörténetének rajza ezért sem korlátozható a nagy virágkorok - az antikvitás, a reneszánsz, a klasszikus polgári felfogás - ábrázolására. Művészetelméleti irányzatok állnak ennek az áttekintésnek a homlokterében, s az egyes korok képe is ilyen irányzatok harcának felvázolása révén kerekedik teljessé. Az antik esztétika csúcsteljesítményei mellől ezért nem marad el a keleti előzmények és a hellenisztikus-középkori következmények jelzése; a német klasszikus idealizmus esztétikájának bemutatását ezért kíséri nyomon a romantikus művészetfelfogás elemzése. A szerző kísérletet tesz arra is, hogy áttekintést adjon századunk sok irányba húzó esztétikai irányzatairól. Ábrázolásában a marxista-leninista esztétikai felfogás genezise a legújabb kori esztétika központi eseménye. A történet ezúttal is az élet tanítómestere: a jelenkori törekvések jobb megértésére tanít és gondolati továbblépésre serkent.

Darai Lajos Mihály - Búvárlat ​a kor ütőerében
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Tarján Tamás - Szentivánéji ​Vízkereszt
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Németh László - Két ​nemzedék
Az ​én katedrámon a Nyugat-nemzedék elődeiig követtem irodalmunk történetét. Ez a kötet Ady fölléptétől 1944-ig kíséri - írja könyve előszavában Németh László. A Nyugat-nemzedék felléptemkor félig-meddig elhelyezkedett már az irodalomtörténet távlatában, az arcképsorozat csak ezt az elhelyezkedést siettette. A második rész arra lehet példa, mint keresi, szólítja a másféle atmoszféra igényével eltelt kritikus a kimaradtakban s az erdélyi irodalom akkor feltűnt alakjaiban várakozásai hőseit; a Nemzedék születik pedig, hogy izgalmas felismerésekben mint talál reájuk, s mint állítja össze 1931 táján első seregszemléjüket. A kötet második fele olvadtabb állapotban mutatja a napi bírálatot; az áttekintés, az irodalomtörténet-alkotás igénye azonban már 1928-ban, majd 1932-ben a Tanú-ban, kétszer is megpróbál a műfajok áttekintésével a művek özönében szilárdabb gerincet emelni. Amikor pedig a Tanú által kiváltott viharok, indulatok lehetetlenné teszik, hogy kedves műfajomat az első hét-nyolc év szenvedélyes tárgyilagosságával folytassam, a megszokott öröm még mindig új s új ürügyet talál friss művek elemzésére, egy induló folyóirat számára Pörje Sándor álnéven készítek kritikákat; az a Felhőkakukkvár - a színházi világ amelynek kártékony csőreit mint drámaíró ismertem meg, 1940-től színházi kritikusként dob egy elhasználatlan terepre; 1943-ban pedig A kritikus búcsúja c. ciklusban nézek végig a csakhamar örökre otthagyott mezőn."

Bálint György - A ​toronyőr visszapillant
"Besötétedett, ​hűvösen lebben a szél. Most kellene menekülni, ki tudja, lehet-e még, mire megint világos lesz. Maradok" - írta Bálint György, s a szellemi magatartás, amit neve és műve szimbolizál, ma is tiszteletet ébreszt az olvasóban. Az értelmetlenséget és antihumanizmust tartotta az emberiség legnagyobb ellenségének, azért törekedett arra, hogy az értelem, a racionalizmus világossága jellemezzék írásait. Esszéiben az apróságokból nyílik a távlat, a jelenségből következtethetünk a lényegre. Írói műfajának az aktualitás és a szimbolizmus a jellemzője és fő erénye. Minden írása mozgósít és érdekeltté tesz. Minden szava politikus - művészi megoldásainak ez adja hitelét. Bálint György írásainak ez az új, kétkötetes kiadása jóval bővebb, mint minden eddigi gyűjtemény - felöleli életművének jóformán minden számottevő darabját.

Benedek István - Az ​író lelke
Az ​írás egyfajta lelkiismereti dráma: az író azért ír, hogy kapcsolatot teremtsen. Aki próbálta, tudja, semmi sem nehezebb ennél. A valódi kapcsolat két ember közt is ritkaság, az író úgyszólván a lehetetlent kísérti, amikor a világgal akar kapcsolatot teremteni. Végül rendszerint beéri kevesebbel is. A világ többnyire közönyös, ha az író e közönyből mégis kapcsolatszikrát csihol, elégedetté válik. Ebben a kötetben azokat az írásokat gyűjtöttem össze, amelyek korábban a Bolond világ, A Lélektől Lélekig, és a Pusztába kiáltott szó című könyveimben jelentek meg az írók lelkéről meg az író lelkéről.

Bánlaky Pál - Varga Csaba - Azon ​túl ott a tág világ
"A ​lineáris programozás? Hülyeség, öreg, hülyeség. Amikor idejöttem, elkezdtem emlegetni a főmérnöknek. A francba küldött. Azt mondja, elmegy így a verkli, hozzuk a tervet, kár kockáztatni. Egy darabig óberkodtam, de aztán meguntam. Ha nekik nem fontos, én mit ugráljak? Amennyi a prémiumhoz kell, fél kézzel megcsinálom, a többi meg le van..."

Covers_249389
elérhető
0

Ismeretlen szerző - Tanulmányok ​Kosztolányi Dezsőről
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Benedek István - Az ​értelem dicsérete
Benedek ​István (1915 - 1966) író, orvos, orvostörténész. Az értelem dicsérete művelődéstörténeti tanulmány a 16-17. század gondolkodóiról.

Toldy Ferenc - Irodalmi ​arcképek
1856-ban ​jelent meg Toldy Ferencnek az irodalmi arcképeit és beszédeit összegyűjtő kötete, melynek anyagából válogatásunk készült. Rövidebb tanulmányait és a régi magyar irodalom néhány vitás kérdését boncolgató előadásait Toldy Ferenc az eredeti kiadásban ezekkel a mondatokkal bocsátotta útjára: "...többnyire a futó óra művei; s így vázlatok inkább, mint részletesen kifestett képek: de jobbára hosszas ismeretség emlékezeteiből kölcsönzött vonásokkal, mik - úgy biztatom magamat - jellemzők is, valók is. Nem mind nagy nevek. De ország nemcsak büszke alapeszekből, hanem középmagasságú dombok és síkokból is áll; város nemcsak tornyok és paloták, hanem közszerű házak és kunyhókból is: s annak és ennek ismerete az egészben van. Irodalmunkban nem sokan ragyogtak, de sokan munkálkodtak hasznosan: s fénytelen, de hasznos munka is önismertetésre és hálára méltó. Mégis, éppen a tárgyak, de kétségkívül a tárgyalás különbségei szerint is - mert alkalom és idő nem egyformán szolgáltak - különböző becsűek e képecskék: az egykori irodalomtörténész azonban mindegyiknek fog találni adatokat és iránypontokat, miket fán csak e lapon őriznek meg; a hazafi olvasó pedig felismeri azon ikercsillagát az eszmének és érzésnek, mely valamikor minden Jónak, derűben s borúban, úgy szerzőnek is, hosszú pályáján, kalauza és lelkesítője volt."

Dümmerth Dezső - Álmos, ​az áldozat
"Dümmerth ​Dezső már az "Árpádok nyomában" c. kötetének elején is foglalkozott az első magyar fejedelemnek, a mitikus származású Álmosnak, Árpád apjának sorsával. Később azonban egy régészeti felfedezés publicisztikus értékelése - amelyre ki is tér az olvasóhoz szóló ajánlásában -, továbbá egy kiadói felkérés arra késztette, hogy néhány régebbi tanulmánya alapján ismét, de most már részletesebben foglalkozzék a halála után méltatlanul háttérbe szorult első fejedelem alakjával. Álmosról azt jegyezték fel a krónikák, hogy Erdélyben megölték őt. A háttérbe szorulás és a "megölés" első pillanatban érthetetlennek tűnő problémáját vizsgálva kezdte meg a szerző ismertetni témáját. A majdnem egykorú források, valamint a régebbi és kortársi történész-vélemények kritikai számbavételén kívül több tudományágat is segítségül hívott véleményének alátámasztására. Mai szóhasználattal élve: interdiszciplináris írás ez, amelyben a történelem tudományán kívül a filológia, a néprajz, a pszichológia és az összehasonlító vallástörténet is szóhoz jut, mégpedig figyelemre méltó érvénnyel."

Ungvári Tamás - Kaland ​és gondviselés
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Lutter Tibor - James ​Joyce
A ​huszadik század egyik legnagyobb hatású írójának, a modern irodalom új irányzatait megindító Joyce-nak életművét mutatja be ez az esszé. Joyce nemcsak a tudatalatti világban elmerülő formabontó, dekadens író, hanem a regény további fejlődése számára új területeket megnyitó tudatos, lelkiismeretes művész is, akinek művét, emberi magatartását hasznosan felhasználhatják a ma művészi olvasói is.

Mihályi Gábor - Roger ​Martin du Gard
1958-ban ​halt meg a Thibault-család, az Egy lélek története és a Vén Európa Nobel-díjas írója, a francia kritikai realizmus XX. századi folytatója és kiemelkedő képviselője. Roger Martin du Gard egész életműve a századeleji polgárság, értelmiség problémáit, a háború és béke kérdéseit tárja az olvasó elé páratlan becsületességgel, egy nagy művész egyéniségének prizmáján át. A tanulmány szerzője biztosan kalauzolja az érdeklődőt Roger Martin du Gard művei között, s megismerteti annak az írónak életével, műhelytitkaival, akinek zárkózottsága, nyilvánosságtól való irtózása már-már közmondásossá vált.

Vatai László - Átszínezett ​térkép
Emigrációs ​életünkben társadalmi és politikai kérdések boncolása a divatos műfaj. Most nem szólunk a versek áradatáról. Ezeknek a tanulmányoknak viszont az irodalom, a bölcselet és a történettudomány a témája; megpróbálnak bevilágítani az újkori magyarság és a mai ember életébe, s felvillantják az etoszát. Különböző témák során fűződnek szoros egységbe. Ajánlatos a megadott rendben olvasni a tanulmányokat, hogy tisztán álljon előttünk az egész. A könyv címét a borítólapon adott térkép magyarázza. Ezerötszáz közepétől száz esztendeig a magyar nép több mint 90 százaléka protestáns volt, elsősorban kálvinista, református. Ez a kulcsszáma az újkori magyar történelemnek: mi ment végbe népünkel, s milyen zsákutcába került a történelme. míg ez a szám lecsökkent 25 százalékra. Jórészt erről szól ez a könyv, erre mutatnak rá a históriai és irodalmi tanulmányok. A filozófiai témák viszont a jövő lehetőségét próbálják befogni. Nem polémia egyik része sem: visszafelé tényeket regisztrál, előre vetítve pedig tanulságok sorozata.

Covers_29448
elérhető
0

Makkai Sándor - Egyedül
Makkal ​Sándor (Nagyenyed, 1890. máj. 13. ? Bp., 1951. júl. 19.): erdélyi református püspök, egyetemi tanár, író. Teológiai és filozófiai tanulmányai után Sárospatakon, 1918-tól a kolozsvári teológián tanított, 1922-től az erdélyi református egyházkerület püspökhelyettese, 1926-tól püspöke. Mint püspök sokat tett az erdélyi magyarság tanügyi, kulturális és irodalmi szintjének megtartásáért, felemeléséért. A román szenátus tagjaként harcolt az erdélyi magyarság politikai jogainak védelmében. A kisebbségi küzdelmekbe belefáradva hagyta el Erdélyt és 1936-tól Debrecenben egy.-i tanár. Számos irodalmi bírálatot, vallási, etikai, pedagógiai, filozófiai tárgyú cikket, tanulmányt írt, s kiterjedt szépirodalmi tevékenységet folytatott főleg történelmi regényeivel vált ismertté.

Illyés Gyula - Hajszálgyökerek
„A ​Hajszálgyökerek nem teljesen véletlen könyvcím - írja az elmúlt három évtized kötetben kiadatlan esszéit, portréit, útirajzait, tanulmányait és interjúit keletkezésük sorrendjében összefogó, új könyvéről Illyés Gyula. - Eredetileg egy cikksorozat tetejébe íródott, akkor még így: A nemzeti érzés hajszálgyökerei. Még előbb pedig, a kézirat fejére így: A közösségi tudat hajszálgyökerei. A hajszálgyökerek a gondolat tapogatózását akarták érzékeltetni. Az eszmék, akár a fák, a derék- és karvastagságú csápjaikkal tartják magukat egyenesen a termő talajon, a valóságban. De napi táplálékukat a cérnavékony, a csipkefinom bolyhocskáikkal szerzik. Azokkal végzik terjeszkedésüket is, azokkal a kis előőrsökkel. Mi táplálhatja vajon - vagy mi mérgezheti - napjainkban a nemzeti érzést? - eredetileg tehát ezt a vizsgálódást akarta bevezetni ez a növénytani hasonlat. De a vizsgáló módszert nem akkor használtam először. Nem is utoljára. Mi biztosítja vajon még egy-egy - a nemzeti érzésnél is alaposabban körülírt, mert régebb óta megfigyelt - jelenség mai talpon állását, meggyökeresedettségét? Mivel erősíti vajon korunk ezt és ezt az eszmét, és satnyítja meg amazt? Azaz, hogyan működik vajon jelenlétünkben a közösségi tudat? Hol s miképp észlelhető a szellemi - s a művészeti - élet érintkezése a valóságos, a köznapi élettel: hogyan hat az egyik a másikra? Ez a nem műfaj szerinti, hanem - nagy szökkenésekkel is - időrendben való fölsorakoztatás tán arra is jó lesz, annak a nyomon követésére: mint alakul, fejlődik, tér vissza újra egy elmében egy gond, századunk tán legnagyobb soron levő gondja. Hogy az anyagi termelés megszervezésével, a testet tápláló közösség megteremtésével párhuzamosan, hogyan alakítsuk ki azt a közösséget, első föladatként azokat a közösségeket, amelyek a szellemet táplálják egészségesen; amelyek a tudatot - a szívet - szabadítják emberhez méltó létre. Útleírásban, könyvkritikában, visszaemlékezésben merülnek föl azok a hajszálgyökérhez hasonlított kérdések: mi is a nemzet, az emberek értékvédő összetartozása, itt és most? És hogyan szolgálhatja azt a majdani egy nagy hazát az irodalom? Hogy működése több legyen, mint az elme fényűzése. Mi indokolja ilyen fejtegetések láncolatában fölvillantani Baudelaire, Breton, Picasso alakját, a jövőre szűkülő éles szemükkel? Irányjelzőül, hogy milyen tágnak akarjuk mi is azt a jövőt, a mégis, lám, megteremthető otthont."

Ancsel Éva - Polémia ​a történelemmel
A ​tanulmány egy olyan 20. századi gondolkodó látásmódját és útkeresését követi nyomon, aki magáévá tette a történelmi materializmus alapvető elveit, de megtorpant a társadalmi progresszió problémái, az egyenlőtlen fejlődés következményei előtt. Walter Benjamint így egyszerre jellemezte határozott baloldali elkötelezettsége és egyfajta eszmei hontalanság. Benjamin mindenekelőtt a két világháború közötti nyugat-európai kapitalizmus értékpusztító folyamatait elemezte. A polgári civilizáció, elsősorban a fasizmus által veszélyeztetett érték-tradíciók védelmezője volt. Ezért is lett történelemfilozófiájának egyik központi gondolata a múlt értelmezése. A róla szóló esszé nem esztétikai-irodalmi nézeteinek reprodukcióját tekinti elsődleges feladatának - bár ez is helyet kap benne -, hanem történelemfilozófiai gondolataira koncentrál. A baloldali elkötelezettség és az eszmei hontalanság nem egyedül Walter Benjamin életútjának dilemmája, s nem is múlt csupán. Az esszé tárgya tehát a ma gondolkodó-cselekvő baloldali ember útkeresése. S a benjamini gondolat a múlt értelmezéséről, újraértelmezéséről éppen ilyen megkerülhetetlen kötelessége és nehézsége a ma történelemalkotó emberének.

Kemény Gábor - Szabó ​Ervin és a magyar társadalomszemlélet
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Nagy Péter - Drámai ​arcélek
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Kolozsvári Grandpierre Emil - Herder ​árnyékában
"Annak ​a sajnálatos ténynek, hogy ahova nézünk, ahova fülelünk, óhatatlanul a nyelvi műveletlenség tüneteivel találkozunk, végső magyarázata az anyanyelvi oktatásnak nem az elégtelensége, hanem nyugodt lelkiismerettel állíthatjuk: - a hiánya. Hogy az iskolán belül mi történik, milyen módszerrel, heti hány órában tanítják anyanyelvünket, a pedagógusok a megmondhatói. Ha viszont az eredmények felől közelítjük meg a kérdést, az a benyomásunk, hogy az iskola ugyanazzal adósa a mai tanulónak, mint annak idején nekünk volt. Más szóval anyanyelvi oktatásunk ma, több mint harminc esztendővel a felszabadulás után, még mindig ott tart, ahol Ferenc József uralkodása idején."

Magyari Beck István - Alkotás, ​szakértő, társadalom
Néhány ​tézis a tudományos alkotás mérésének, értékelésének föltételeiről/Műhelytanulmány

Schöpflin Aladár - Móricz ​Zsigmondról
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Fejes Endre - Gondolta ​a fene
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Rácz József - Márványkövi Ferenc - Melles Katalin - Vadász Viktória - Út ​a túléléshez - Nyílt színi droghasználat és "belövőszobák" Budapesten
A ​tanulmánykötetben elsősorban a budapesti injekciós droghasználatokról szólunk. Kiemelten tárgyaljuk a nyílt drogszcéna kialakulását, amely Budapest egyik kerületében jól láthatóan jelen van, a kapcsolódó illegális "belövőszobákkal" együtt. A nyílt színi tömeges droghasználatról a honi drogpolitika csak most kezdi kialakítani az álláspontját.

Kollekciók