Ajax-loader

'tanulmány' címkével ellátott könyvek a rukkolán

 


Madarász Imre - A ​"zsarnokölő" Alfieri
Élt ​Itáliában a XVIII. század végén, egy nagy író, akinek egész életműve szenvedélyes tiltakozás a zsarnokság ellen. Az egyéni szabadságért harcolt a legmagasabb művészet fegyverével, melyben a felvilágosodás eszméi, a preromantikus életérzés és a klasszikus formatökély találkoztak páratlan szintézisben. Tragédiái és önéletrajza a legkiemelkedőbbek, amikkel e műfajokban az olasz irodalom jeleskedik, értekezései az olasz liberalizmus alapművei, s ezek mind, éppúgy, mint költeményei, szerzőjüket kora legnagyobb olasz írójává, s egyszersmind a XIX. század - a Risorgimento és a romantika - előfutárává teszik. Méltán állapította meg róla Benedetto Croce, hogy az "új olasz irodalom" vele kezdődik s az ő hatását viseli magán egészen századunkig. Vittorio Alfieri volt ez az író. Noha nem csak az olasz, hanem a világirodalomnak is kiemelkedő klasszikusa, magyar nyelven mindmáig nem jelent meg róla önálló munka. Madarász Imre tanulmánya az életmű egészének bemutatására és értékelésére tesz úttörő kísérletet. Művét a Magyar Tudományos Akadémia 1989. évi pályázatán a Tudományos Minősítő Bizottság első díjjal jutalmazta. Bírálatában Nemeskürty István egyebek között a következőket írta: "Madarász Imre tanulmánya azért jeles munka, mert szakítva az olasz irodalomtudomány közhelyeivel, részben Crocéra támaszkodva bizonyítja, hogy Alfieri a szabadon gondolkodni merő író megdicsőülésének példája, akinek heroikus individualizmusa az önnön akaratából szabaddá váló ember mondhatni társadalmon kívüli lázadása."

Tótfalusi István - Árkádiában ​éltem én is
Nemcsak ​a rokokó édes hangú dalosa, de a felvilágosodás bátor harcosa is, nem csupán vérbő, vaskos tréfák mestere, de tudatos és tudós értője a poézis mesterségének - ez volt a hányatott sorsú költő, Csokonai Vitéz Mihály. Mostoha életkörülményei ellenére a költészet és a nemzet szolgálatában megalkuvást nem ismert, érte áldozta fiatal életét, szerelmét és a szerény, de biztos polgári jólétet is. Ezt a Csokonait igyekszik bemutatni a regényes életrajz, oszlatva másfél század téves hiedelmeit a szenvelgő szerelemesről és a bohém garabonciásról, és elénk állítani a tudatos népiesség első képviselőjét, Petőfi és Ady elődjét.

Dr. Kovátsné Hontvári Anna - Kováts György - Jegyesség! ​Segítség!!!
Helyreállítható ​egy házasság? IGEN. De sok türelem, elkötelezettség, megbocsátás, újrakezdés és szenvedés árán! Nem jobb-e helyesen megalapozni? Ami buktató elkerülhető, arra időben felkészülni, ha házasodni készülünk? De igen! 10 év tapasztalata sokszor 10 jegyes és házaspár élete, valamint saját életünk is ezt bizonyítja. Ha újra kezdhetnénk? Ugyanígy választanánk! Ugyanazt a lányt venném el, ugyanahhoz mennék hozzá. (Gyuri - Anna). Talán egy hiányzott: nekünk nem volt felépített jegyes felkészítésünk. Jóformán mindent a saját tapasztalataink alapján kellett megtanulnunk. Aki azonban a _"Jegyesség! Segítség!!!"_ 10 témakörét végigveszi, az már a házasság buktatóit mások tapasztalatai által kerülheti el. Házasok számára mit nyújthat a _"Jegyesség! Segítség!!!"_? Nincs olyan házasság, amin ne lehetne még egy kicsit javítani! Jó olvasást, hasznosan eltöltött jegyességet, és boldog házasságot kívánunk: Gyuri és Anna a könyv szerzőházaspárja

Benedictus de Spinoza - Politikai ​tanulmány / Levelek
Benedictus ​(Baruch) Spinoza (Amszterdam, 1632. november 24. Hága, 1667. február 21.) a felvilágosodás korának racionalista filozófusa, a panteizmus képviselõjeként is ismerhetjük. Amszterdamban született, Portugáliából kivándorolt zsidó családban. Anyanyelve portugál volt. A protestáns eszme megismerése után eltávolodik a zsidó közösségtõl, akik kimondják rá az ún. héremet, - a nagy átkot, - amely megtiltott mindenfajta érintkezést közte és a zsidóság többi tagja között. Ezt követõen 1656 és 1660 között egy kiugrott jezsuita, Franciscus van den Enden iskolájában latint, klasszikus irodalmat, államelméletet és kartéziánus filozófiát tanult. Itt tanulta meg a lencsecsiszolást, mely késõbb pénzkeresõ foglalkozásává vált. 1661-ban Rijnsburgba költözött, ahol tanítványainak megírja elsõ értekezését Rövid tanulmány Istenrõl, az emberrõl és az õ boldogságáról címen. Ezt a mûvét fogalmazza át ugyanebben az évben a Tanulmány az értelem megjavításáról címû mûvében. E két tanulmány célja a karteziánus filozófia alapjainak (Descartes: Principia philosophiae) megismertetése, és vizsgálata. Majd 1665-ben megírja fõmûvét az Etikát. Államelméletrõl is hagyott hátra írásos mûvet: a Teológiai-politikai tanulmányt (Wittgenstein híres mûve ennek a tanulmánynak a címe után lett elnevezve). E tanulmányt 1670-ben névtelenül jelenteti meg, de hamar fény derül kilétére és ettõl a pillanattól a vitairatok üldözésének a tárgyává válik. Mûveit félreértelmezve kikiáltják ateistának, ami igen nagy hatással van késõbbi munkásságára, ugyanis senki nem hajlandó megjelentetni mûveit. Élete vége fele még megírja a Politikai tanulmányt, de nem fejezi be, csak töredékeket ismerünk belõle. Spinozát nemcsak a filozófia és az államelmélet problémái foglalkoztatták, hanem a matematika és a fizika kérdései is. Írt a valószínûségszámításról és a szivárványról is. 1677. február 21-én halt meg tüdõbetegségben.

Benedek Marcell - Könyv ​és színház
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Fejes Endre - Gondolta ​a fene
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Bánlaky Pál - Varga Csaba - Azon ​túl ott a tág világ
"A ​lineáris programozás? Hülyeség, öreg, hülyeség. Amikor idejöttem, elkezdtem emlegetni a főmérnöknek. A francba küldött. Azt mondja, elmegy így a verkli, hozzuk a tervet, kár kockáztatni. Egy darabig óberkodtam, de aztán meguntam. Ha nekik nem fontos, én mit ugráljak? Amennyi a prémiumhoz kell, fél kézzel megcsinálom, a többi meg le van..."

Covers_493979
elérhető
0

Veres Péter - Jelenidő
Ha ​egy-két szóval akarjuk jellemezni Veres Péter új kötetét, először az _őszinteség_ szó ötlik föl bennünk, aztán versenyre kél vele a _bölcsesség,_ de máris az _emberség_ jut eszünkbe, jelzőjéül pedig a _paraszti_ éppúgy odakívánkozik, mint a _szocialista._ Igen: egy bölcs, öreg parasztember mondja el itt véleményét kíméletlen őszinteséggel - s a "kíméletlen" szó elsősorban önmaga dolgaira, az írói önvizsgálatra vonatkozik, ám épp ez jogosítja fel napjaink megannyi általános kérdéseiben ugyanilyen határozott, ámbár sok esetben vitára ingerlő véleménymondásra, sőt ítéletre is. A paraszti és szocialista gondolkodás több mint fél évszázados szerves egysége és mélyenjáró gyakorlata alapján ma is frissen reagál Veres Péter mindarra, ami társadalomban, politikában, erkölcsben, gazdaságban, irodalomban történik - városokban, falvakban és tanyákon, országszerte -, fiatalok és idősebbek, szocialisták és polgárok, vezetők és dolgozó tömegek, alkotók és bürokraták köreiben. Kongresszusokról éppúgy szó esik, mint élettanról, aszályról éppúgy, mint gépesítésről, őstörténetről éppúgy, mint egzisztencializmusról, a Bibliáról vagy Hérodotoszról éppúgy, mint Gorkijról és Goldingról...

Claude Roy - Klasszikusok ​társaságában
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Benedek István - Az ​értelem dicsérete
Benedek ​István (1915 - 1966) író, orvos, orvostörténész. Az értelem dicsérete művelődéstörténeti tanulmány a 16-17. század gondolkodóiról.

Hankiss Elemér - Diagnózisok
A ​könyv a szerző előbbi köteteiben megjelent tanulmányait tartalmazza. Az első tanulmány (Társadalmi csapdák) előszavában nagyjából így határozza meg a társadalmi csapda fogalmát: valóságos és kézzelfogható mechanizmus, amely különböző formákban újra meg újra mozgásba jön, s többnyire súlyos pusztításokat végez azokban az étrékekben, javakban, emberi kapcsolatokban, amelyekre a közösségeknek, társadalomnak nélkülözhetetlen szüksége van. A szerző számba veszi a legfontosabb csapdatípusokat, majd a csapdák elkerülésének, megelőzésének feladatait elemzi. A Korrupció című tanulmányában előbb feltárja a korrupció történeti gyökereit, kialakulásának előfeltételeit, majd elemzi a fontosabb megnyilvánulási formáit a borravalótól az umbuldáig, és mérlegeli azokat a veszélyeket, amelyek elsősorban a korrupcióban, de kisebb mértékben a korrupció elleni harcban is benne rejlenek. A Diagnózisok egyes darabjai az elkényelmesedett társadalomtudomány idólumait, közhelyeit, beidegződéseit pellengérezik ki. Egy írás a Viselkedéskultúránk torzulásait veszi számba, a másik a Közösségek válsága és hiánya kérdéskörével néz szembe, a harmadik az Értéktudat kiforratlanságát vizsgálja, a továbbiakban szó esik még Az információhiányról, rémhírek terjesztésének, befogadásának és továbbításának okairól és tüneteiről, a társadalmi méretű bűntudatról stb.... Hankiss megállapításai, elemzései - nem egy esetben - akkor is újszerűek, meglepőek, ha maga a jelenség közismert, a vele szemben kialakított álláspont egyértelmű, leírása a szakmunkákban már megtörtént. Ehhez járul a virtuóz módon könnyed, megvesztegetően kedves és szellemes stílus, a bátran, sokszor a naivitás vádját is nyiltan vállaló kérdező attitüd.

Illyés Gyula - Csak ​az igazat
Egy-egy ​nagy művész születésének centenáriuma mindig kínálkozó alkalom arra, hogy a szellemi élet számot vessen az alkotó életművével és önmagával. Illyés Gyula születésének centenáriumán országszerte - sőt a nagyvilágban is - konferenciákat, megemlékezéseket tartottak, amelyeken írók, irodalomtörténészek, tanárok, diákok értekeztek és vallottak arról, hogy milyen értéket, megtartó erőt, példát jelent számukra Illyés Gyula életműve. E kötet célja az, hogy a centenáriumon megjelent tanulmányokból készített válogatással ösztönző segítséget adjon olvasók, elsősorban az érdeklődő fiatalok számára ahhoz, hogy minél alaposabban, minél több mai nézőpontból megismerhessék Illyés Gyula életművét.Illyés Gyula életműve ma is az, aminek ő maga is szánta: szellemi-erkölcsi érték, haza a magasban, mely segít emberhez méltó életet élni a XXI. században is.

Barabás Tibor - Egy ​nép nevelői
Apáczai ​Cseri János Misztótfalusi Kis Miklós Hajnóczy József Báró Wesselényi Miklós Kölcsey Ferenc Bajza József Petőfi Sándor Madách Imre Péterfy Jenő József Attila

Mihályi Gábor - Roger ​Martin du Gard
1958-ban ​halt meg a Thibault-család, az Egy lélek története és a Vén Európa Nobel-díjas írója, a francia kritikai realizmus XX. századi folytatója és kiemelkedő képviselője. Roger Martin du Gard egész életműve a századeleji polgárság, értelmiség problémáit, a háború és béke kérdéseit tárja az olvasó elé páratlan becsületességgel, egy nagy művész egyéniségének prizmáján át. A tanulmány szerzője biztosan kalauzolja az érdeklődőt Roger Martin du Gard művei között, s megismerteti annak az írónak életével, műhelytitkaival, akinek zárkózottsága, nyilvánosságtól való irtózása már-már közmondásossá vált.

Alföldy Jenő - Kálnoky ​László
Kálnoky ​László ahhoz a költő-korosztályhoz tartozik, amelyet Babits Mihály a Nyugat "harmadik nemzedéké"-nek nevezett. Munkássga különböző okokból később bontakozott ki, mint e generáció többi jelentős lírikusáé. 1939-ben kiadott első verseskötete, "Az árnyak kertje" már előlegezi a későbbi nagy költemények írójának fő erősségeit - a kivételes formaérzéket, a képzelet gazdagságát, a szatirikus látásmódot, azt a képességét, hogy a költői kifejezés izzására tudja átváltani a szenvedést - , de a hatvanas, hetvenes évek fordulóján aratott költői sikerekig a közönség inkább a világirodalom egyik legavatottabb tolmácsaként, mintsem eredeti versek szerzőjeként ismerte Kálnoky Lászlót. 1970-es kötete, a "Lángok árnyékában" óta kritikusai egyetértenek abban, hogy a mai magyar líra egyik kiválósága. E tanulmánykötet elsősorban azzal a szándékkal íródott, hogy az eredeti versek szerzőjének nyerjen meg minél több hívet, értő olvasót.

Benedek István - Az ​író lelke
Az ​írás egyfajta lelkiismereti dráma: az író azért ír, hogy kapcsolatot teremtsen. Aki próbálta, tudja, semmi sem nehezebb ennél. A valódi kapcsolat két ember közt is ritkaság, az író úgyszólván a lehetetlent kísérti, amikor a világgal akar kapcsolatot teremteni. Végül rendszerint beéri kevesebbel is. A világ többnyire közönyös, ha az író e közönyből mégis kapcsolatszikrát csihol, elégedetté válik. Ebben a kötetben azokat az írásokat gyűjtöttem össze, amelyek korábban a Bolond világ, A Lélektől Lélekig, és a Pusztába kiáltott szó című könyveimben jelentek meg az írók lelkéről meg az író lelkéről.

Zoltai Dénes - Az ​esztétika rövid története
Hegel ​ismert mondása szerint egy tárgy nem más, mint önmagának története. A szerző ebben a szellemben arra törekedett, hogy az esztétikai tudomány történetét mint elméleti értékek felhalmozódásának történetét állítsa az olvasó elé. Nemcsak a szorosabb értelemben vett filozófiai művészetelmélet fejlődésének alakulását kíséri figyelemmel, hanem az egyes művészeti ágak és műfajok elméletének, mi több: a gyakorló művészek ars poeticájában foglalt esztétikai tudatnak történeti sorsfordulóit is. Az esztétika e felfogásban nem más, mint elméleti reflex, gondolati számvetés a mindenkori művészeti gyakorlat által napirendre tűzött kérdésekkel. Fejlődéstörténetének rajza ezért sem korlátozható a nagy virágkorok - az antikvitás, a reneszánsz, a klasszikus polgári felfogás - ábrázolására. Művészetelméleti irányzatok állnak ennek az áttekintésnek a homlokterében, s az egyes korok képe is ilyen irányzatok harcának felvázolása révén kerekedik teljessé. Az antik esztétika csúcsteljesítményei mellől ezért nem marad el a keleti előzmények és a hellenisztikus-középkori következmények jelzése; a német klasszikus idealizmus esztétikájának bemutatását ezért kíséri nyomon a romantikus művészetfelfogás elemzése. A szerző kísérletet tesz arra is, hogy áttekintést adjon századunk sok irányba húzó esztétikai irányzatairól. Ábrázolásában a marxista-leninista esztétikai felfogás genezise a legújabb kori esztétika központi eseménye. A történet ezúttal is az élet tanítómestere: a jelenkori törekvések jobb megértésére tanít és gondolati továbblépésre serkent.

Dessewffy Tibor - Kedélyes ​labirintus
Meglepetéssel ​fedeztem fel a New York Times-ban, hogy Richard Rorty szerint, manapság, vagyis a kilencvenes évek végén, korunk leginkább túlértékelt fogalma a posztmodern. Rorty nem sok magyarázatot fűz ezen sommás kijelentéséhez, azon kívül, hogy nem tudjuk, mi volna az, és belefáradtunk az ezen való töprengésbe. Nem inkább fordítva kéne legyen ez a dolog? A lelkesedés levonultával itt a csömör, mennyit emlegettük, szent szóként a posztmodernt, és mégse értettünk meg semmit, a megváltoztatandók esetleges megváltoztatásáról nem is beszélve. Hát akkor itt a pillanat, hogy megértsük végre, miért emlegettük annyit - hogy miért van értelme akkor is, ha nincs. Ez a kötet a legjobb pillanatban érkezik, humort, éleslátást, ötletet, iróniát visz a csömörbe, és merészen vállalva az esszé hangnemet, amely a jelenről szól a jelenhez, segít megérteni, mi az, ami van, posztmodern, posztkommunizmus, demokrácia, kultúrkrízis - hogy, az Isten szerelmére, mi van most velünk. Babarczy Eszter Ez a könyv hitem szerint meggyőzi az olvasót, hogy ha csak ennyi lett volna a rendszerváltozás eredménye, már az is megérte volna. Dessewffy Tibor korának méltó fia, élvezetesen író, tehetséges megfigyelője, szociológus, akit a szociológiánál magánál jobban érdekel a társadalom, amelyben élnünk adatott. Csepeli György

Kamarás István - Varga Csaba - A ​szerelemről - komolyan
Ősi ​témáról, kétneműnek születő emberek egymás iránt fellobbanó szenvedélyéről szólnak e kötet írásai. Filozófiai, szociológiai, lélektani vagy irodalmi-esszéírói megformálásban olyan személyiségek mondanak véleményt a szerelemélmény mai helyzetéről, mint Ancsel Éva, Buda Béla, H. Sas Judit, Mérei Ferenc, Miskolczi Miklós, Nyíri Tamás, Radnóti Sándor vagy Szilágyi Ákos. Létezhet-e szerelem a modern világban? Mi az individualitás és a szolidaritás részaránya a modern szerelemben? Hányszor lehetünk szerelmesek életünkben? Mi a tiszta erotika, és mi a házasság viszonya a szerelmi élményhez? Milyen szerelemképük van a faluközösségben élő embereknek, s milyen a mai városi fiataloknak? Az egymással is vitázó írások nagyon sok elgondolkodtató érvet és bizonyságot fogalmaznak meg a szerelemélmény mai problematikusságáról, és kikezdhetetlen jövőjéről.

Nemeskürty István - Bornemisza ​Péter kísértései
„…egyfelől ​féltem, másfelől égett a szívem, és talán az oldalamon is kifakadt volna, ha az számot fel nem tátottam volna” – a magyar irodalom egyik legszebb írói vallomását Bornemisza Péter 1577-ben, az Ördögi kísírtetek megírása évében fogalmazta meg. A lelkipásztor, aki ötkötetes, majd egykötetes prédikációskönyvében az ünnepekre íródott beszédekben a bibliai történetek fölidézésével remekbe szabott novellák sorát alkotta meg, aki a mélylélektan minden eszközét fölhasználva kora emberét a középpontba állítva az élet, az emberi természet megannyi bonyolult szálát követve nyomoz érzelmek és cselekedetek indítóokai után, aki írásaiban az uralkodót sérti, megjárja a börtönt, akinek magas pártfogók egyengetik útját, aki az Elektrá -t úgy magyarítja, hogy korára és hazájára aktualizálja, akinek pályája világ versekkel indul – korának európai méretű prózaírója volt. Életének regényes fordulatai – megalázottságok, családi életének veszteségekkel terhes eseményei – nem térítik le arról az útról, amelyet önmagának kijelölt. Barátai és a hozzá betérő ismerősei nyitott ajtókra és érdeklődő figyelemre számíthattak, mások gndjait éppúgy megörökítette műveiben, mint önmaga keserűségeit, önmagával való viaskodásait. Nemre és rangra való tekintet nélkül került mindenki a tollára. Hogy mi volt az a belső indíték, ami Bornemiszát írásra késztette, pontosan megfogalmazza: „Hogy penig níhol ki is neveztem az szömélyökben, nagy urakban, asszonyokban, nemesekben, bölcsekben, nagyokban, kicsinyekben, azért míeltem: hogy ne vélné valaki, hogy ez utálatosságokra a sátán csak ez világnak az gazzát vinné, és magát senki nem vélné jobbnak másnál: hanem meggondolná, hogy ő is ember…” Nemeskürty István új Bornemisza-könyve oknyomozó kutatás. Mint egy regény, úgy olvasható ez a tanulmány, amely a Bornemisza-sorok mögé akar látni és láttatni. A kor mindennapjainak fölfedése, a korszak politikai helyzetképe, az európai irodalmi párhuzamok, Bornemisza magánéletének fordulatai ott rejlenek a több kötetes életműben. Nemeskürty István arra vállalkozott, hogy ezeket a rejtett vonatkozásokat napfényre hozza, és ezzel ne csak Bornemisza Péter életrajzát, ne csak a korszak társadalmi, politikai vetületét, hanem a magyar próza kezdetét is megvilágítsa. És mindezzel azt bizonyítsa, hogy ekkora, a magyar próza születésekor, Bornemisza, akit első prózaírónk egyikének tekinthetünk, a kor legjelentősebb gondolkodó íróival egy szinten írt és gondolkodott. Ugyanazok a kétségek gyötörték, nyugtalanították, mint Avilai Szent Teréziát; a Giordano Bruno műveiből vett idézetek meghökkentve rácsengnek Bornemisza soraira; és nyomon követhetjük Szent Ágoston hatását is. Nemeskürty István Bornemisza Péter születésének négyszázötvenedik (1985), halálának négyszázadik (1984) évfordulójára írott tanulmánya korunk olvasójához hozza közel a reneszánsz próza magyar mesterét.

Babits Mihály - A ​magyar jellemről
Hogyan ​fogalmazható meg - s egyáltalán megfogalmazható-e? - a magyarság lényege? Ezen tépelődik az a művész, az a humanista gondolkodó ebben a tanulmányában, akit számtalanszor vádoltak a magyartalansággal, mert az európai kultúra eredményeit igyekezett meghonosítani hazánkban. Babits vitairatot ír. Ő, aki "rühellé a prófétaságot", most már érzi, tudja: szólni kell. Figyelmeztetni, inteni, amíg nem késő. Ekkor még talán úgy látja, elhárító, a vész. 1939-et írunk. "A víz simán gyűrűzött, mint a márvány."

Covers_347737
elérhető
0

Juhász Gyula - Örökség
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Fried István - Tíz ​híres regény
"Olvasni ​jó!" - kezdi könyvét a szerző, és ez a kurta kijelentés műve mottója, egyben summája is lehetne. Olvasni valóban jó, de jól olvasni nem könnyű, hiszen az olvasás bonyolult folyamat: együttmunkálkodás a szerzővel, fölfedezés, megismerés és értelmezés, élettapasztalatunk és önmagunk gazdagítása. És az olvasó éppen ezért olvasás közben szeretne még valamit, még többet megtudni a műről és írójáról, a mű keletkezésének miértjéről és hogyanjáról. Ebben siet a segítségére Fried István irodalomtörténész, az összehasonlító irodalomtudomány neves művelője, aki a világirodalom tíz híres regényét - a számára tíz legkedvesebbet, amit magával vinne arra az oly sokszor emlegetett lakatlan szigetre - úgy mutatja be az olvasónak, hogy felhívja a figyelmét minden olyan jelenségre, amelyek a szóban forgó regény olvasásakor érdekesek és tanulságosak lehetnek, megkönnyíthetik, még élvezetesebbé tehetik az olvasást. Célja - hogy ismét őt magát idézzük - "az olvasás jóízének megőrzése volt. S az olvasásban lelt élvezet megosztása a másik olvasóval".

Tőkei Ferenc - A ​kínai elégia születése
Miért ​nem fejlődött ki az ókori Kínában a hősi eposz műfaja, milyen irányba fejlődtek a primitív epikai formák, s miért vált az elégia a kínai költészet középponti jelentőségű műfajává? Ezekre az irodalomtörténészeket és esztétikusokat egyaránt érdeklőd kérdésekre keres feleletet e kötet szerzője. Az első fejezetek minden elvileg számba jöhető primitív-epikus, epiko-lírai és lírai formát megvizsgálnak a Csou-kori irodalomban (i.e. I. évezred), az eredeti szövegek alapján, műfaj-elméleti elemzéssel. A tanulmány ezután K'iü Jüan, a legnagyobb kínai költő életművének részletes elemzésével bizonyítja, hogy a Csou-korban kialakult műfajok mozgása a korszak végén hogyan teremti meg a legjellemzőbb kínai műfajt, az elégiát. A szerző fejtegetéseit. bőségesen támasztja alá versidézetekkel, melyek kiváló műfordítóink tolmácsolásában ugyancsak értékes részei e jelentős munkának.

Edmond de Goncourt - Jules de Goncourt - A ​XVIII. század művészete
Igen ​értékes forrásanyag ez a kötet, amely két múlt századi francia regény- és tanulmányíró, Edmond és Jules de Goncourt művészeti esszéit tartalmazza. A Goncourt-ok regényeit ma már kevesen olvassák, és még kevesebben tudják, hogy a Goncourt fivérek a korabeli és a régebbi képzőművészet iránt is szenvedélyesen érdeklődtek, műgyűjtők és egyszersmind kritikusok voltak, sőt Jules de Goncourt maga is készített egyáltalán nem amatőr-kézre valló rézmetszeteket. Fogékonyságuk és közönyük antagonizmusa meghökkentő: az impresszionisták kortársaiként részben érzéketlenül, részben bosszankodva mentek el a korabeli kezdeményezések mellett, míg a japán művészetet szinte elsőként fedezték fel, rajongtak érte és propagálták; azt a japán művészetet, amely az impresszionistákat és különösen az utánuk jövő nemzedéket, élén van Goghgal, annyira inspirálta. A XVIII. század művészete iránti vonzódásuk is igen figyelemre méltó, hiszen a közelmúlt festészetét rendkívül friss szemmel érzékelték, és modern, szenzualista képzőművészeti szemlélettel értékelték. Karakteres arcképeket rajzoltak a Saint-Aubinokról, Gravelot-ról, Cochinról, Moreauról, azokról a rézmetszőkről, akik koruk társadalmi és erkölcsi fonákságait vették célba. Tanulmánykötetük legszebb és a mai olvasó számára is legélvezetesebb fejezetei azonban a festőkről szóló pompás írások, a Fragonard, Watteau, Boucher és Chardin művészetéről szóló emelkedett hangvételű tanulmányok, melyek irodalmi stílusa szinte teljesen egybeesik az elemzett tárgy képzőművészeti stílusával, érzékenységével, cikornyáival és színpompás villódzásaival. A könyvet 12 művészeti reprodukció illusztrálja.

Bori Imre - Irodalmak ​- kölcsönhatások
Irodalomtörténeti ​kutatásai során Bori Imre olyan hatásokat és összefüggéseket talált a magyar, a szerb és a horvát irodalom között, melyekre eddig nem figyeltek fel. A szerb és a magyar Szent László-legenda transzformációi, Vuk Karadzicnak, a szerb nyelv reformátorának kapcsolatai a magyarsággal, valamint a XX. század első évtizedeinek avantgarde-mozgalmai a Belgrád-Zágráb-Budapest háromszögben: ezek a témák foglalkoztatták Bori Imrét, s e kötetbe foglalt tanulmányai ezeket a kapcsolatokat és vonatkozásokat tárják fel, elemzik és építik bele egy átfogóbb irodalomtörténeti szemléletbe, amely jelentőségében túlhaladja az irodalom, a leírt szó művészetének határait, s az európai terek elválaszthatatlanságára, az itt élő nemzetek összetartozására mutat.

Tarján Tamás - Szentivánéji ​Vízkereszt
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Bálint György - A ​toronyőr visszapillant
"Besötétedett, ​hűvösen lebben a szél. Most kellene menekülni, ki tudja, lehet-e még, mire megint világos lesz. Maradok" - írta Bálint György, s a szellemi magatartás, amit neve és műve szimbolizál, ma is tiszteletet ébreszt az olvasóban. Az értelmetlenséget és antihumanizmust tartotta az emberiség legnagyobb ellenségének, azért törekedett arra, hogy az értelem, a racionalizmus világossága jellemezzék írásait. Esszéiben az apróságokból nyílik a távlat, a jelenségből következtethetünk a lényegre. Írói műfajának az aktualitás és a szimbolizmus a jellemzője és fő erénye. Minden írása mozgósít és érdekeltté tesz. Minden szava politikus - művészi megoldásainak ez adja hitelét. Bálint György írásainak ez az új, kétkötetes kiadása jóval bővebb, mint minden eddigi gyűjtemény - felöleli életművének jóformán minden számottevő darabját.

Toldy Ferenc - Irodalmi ​arcképek
1856-ban ​jelent meg Toldy Ferencnek az irodalmi arcképeit és beszédeit összegyűjtő kötete, melynek anyagából válogatásunk készült. Rövidebb tanulmányait és a régi magyar irodalom néhány vitás kérdését boncolgató előadásait Toldy Ferenc az eredeti kiadásban ezekkel a mondatokkal bocsátotta útjára: "...többnyire a futó óra művei; s így vázlatok inkább, mint részletesen kifestett képek: de jobbára hosszas ismeretség emlékezeteiből kölcsönzött vonásokkal, mik - úgy biztatom magamat - jellemzők is, valók is. Nem mind nagy nevek. De ország nemcsak büszke alapeszekből, hanem középmagasságú dombok és síkokból is áll; város nemcsak tornyok és paloták, hanem közszerű házak és kunyhókból is: s annak és ennek ismerete az egészben van. Irodalmunkban nem sokan ragyogtak, de sokan munkálkodtak hasznosan: s fénytelen, de hasznos munka is önismertetésre és hálára méltó. Mégis, éppen a tárgyak, de kétségkívül a tárgyalás különbségei szerint is - mert alkalom és idő nem egyformán szolgáltak - különböző becsűek e képecskék: az egykori irodalomtörténész azonban mindegyiknek fog találni adatokat és iránypontokat, miket fán csak e lapon őriznek meg; a hazafi olvasó pedig felismeri azon ikercsillagát az eszmének és érzésnek, mely valamikor minden Jónak, derűben s borúban, úgy szerzőnek is, hosszú pályáján, kalauza és lelkesítője volt."

Ungvári Tamás - Kaland ​és gondviselés
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Covers_29448
elérhető
0

Makkai Sándor - Egyedül
Makkal ​Sándor (Nagyenyed, 1890. máj. 13. ? Bp., 1951. júl. 19.): erdélyi református püspök, egyetemi tanár, író. Teológiai és filozófiai tanulmányai után Sárospatakon, 1918-tól a kolozsvári teológián tanított, 1922-től az erdélyi református egyházkerület püspökhelyettese, 1926-tól püspöke. Mint püspök sokat tett az erdélyi magyarság tanügyi, kulturális és irodalmi szintjének megtartásáért, felemeléséért. A román szenátus tagjaként harcolt az erdélyi magyarság politikai jogainak védelmében. A kisebbségi küzdelmekbe belefáradva hagyta el Erdélyt és 1936-tól Debrecenben egy.-i tanár. Számos irodalmi bírálatot, vallási, etikai, pedagógiai, filozófiai tárgyú cikket, tanulmányt írt, s kiterjedt szépirodalmi tevékenységet folytatott főleg történelmi regényeivel vált ismertté.

Kemény Gábor - Szabó ​Ervin és a magyar társadalomszemlélet
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Kollekciók