Ajax-loader

'kultúrkritika' címkével ellátott könyvek a rukkolán

 


Nemes Károly - Jean-Luc ​Godard
Godard ​azon kevés filmrendező közé tartozik, akik képesek újra és újra megújulni. Nem csak a hatvanas évek nagy korszakának volt meghatározó alakja, de a mostanában készült filmjei is a filmművészet élvonalába tartoznak, nem csupán halovány utánérzései a régieknek. Godard késői filmjei legalább olyan izgalmasak, frissek és újszerűek, mint a hatvanas években rendezett munkái. Egy régi anekdota szerint az egyik cannes-i filmfesztiválon egy hosszas vita végén Henri-Georges Clouzot a következőt kérdezte Jean-Luc Godard-tól: – Azt ugye azért Ön is elismeri, hogy egy filmnek kell, hogy legyen eleje, közepe, vége?! – Hát persze! Csak nem feltétlenül ebben a sorrendben. wikipedia

Virginia Woolf - Három ​adomány
Regényeinek ​jó ismerõi is meglepõdhetnek Virginia Woolf Három adomány címû kései (1938), de talán legnagyobb ívû és legtágabb perspektívájú esszéjének témaválasztásán, melynek kiinduló kérdését akár ma is feltehetjük: miképp lehet megakadályozni a háborút? Woolfot azonban mindig is foglalkoztatta a háború: regényeiben búvópatakként van jelen ez a motívum, a Három adomány-ban viszont e köré rendezi a szöveget. A kérdés önmagában provokatív, mert retorikailag azt sugallja, hogy választ is kapunk rá. Woolf azonban ennél sokkal tisztességesebb: az egyértelmû végkövetkeztetésekrõl átcsúsztatja a hangsúlyt a társadalmi és kulturális jelenségeket szálakra szedõ gondolatfutamokra, érvelésében pedig nem a háborút kiváltó közvetlen politikai okokat veszi számba, hanem a társadalmi és nemi hierarchiákat, rítusokat, nevelési folyamatokat, a nõiesség és férfiasság fogalmait, az azokban megbúvó mellékjelentéseket, a megjelenítésükben rejlõ árnyalatokat elemzi. A társadalmi létezésnek, azon belül pedig elsõsorban a társadalmi nemek férfiuralmon alapuló együttélésének sûrû szövevényét boncolgatja igen kritikus szemszögû és finoman cizellált, logikus levezetésekkel, de mégis a jellegzetesen woolfi, képies stílusban. Ekképp a szöveg a maga összetettségében egyszerre láttatja Woolfot, a woolfi írásmódot és az adott történelmi korszakot - ám egyúttal egy több évszázadon átívelõ társadalomtörténeti jelenségegyüttest is, mely egészen korunkig (és minden bizonnyal azon túl is) ér.

Susan Sontag - A ​fényképezésről
"A ​fotó: a tér és az idő vékony szelete. A fényképek kormányozta világban minden határvonal ("kivágás") önkényesnek tetszik. Akármi elválasztható, elszakítható akármitől: csak más képkivágást kell alkalmaznunk." "Fényképet gyűjteni annyi, mint a világot gyűjteni. A film és a tévéműsor megvilágítja a falat, fölvillan és kialszik; az állókép viszont tárgy is, súlytalan, olcsón előállítható, könnyen hordozható, gyűjthető, tárolható. Godard Les Carabiniers (Karabélyosok) című 1963-ban készült filmjében két tunya lumpenparaszt azért csap fel katonának a királyi ármádiába, mert azzal kecsegtetik őket: kifoszthatják, megbecsteleníthetik, legyilkolhatják az ellenséget, tehetnek vele, ami csak kedvükre van, s meggazdagodhatnak. Hanem a hadizsákmánytól duzzadó bőröndről, amelyet Michelangelo és Ulysses évek múltán diadalmasan hazavisz feleségének, kiderül, hogy csak képeslappal van tele, százszámra lapulnak benne a műemlékek, az áruházak, az emlősök, a természeti szépségek, a közlekedési eszközök, a műalkotások és a földgolyó egyéb - téma szerint csoportosított - kincsei. Godard ötlete színesen figurázza ki a fénykép kétes értékű varázsát. Talán a fénykép a legtitokzatosabb mindazon tárgyak közül, melyekből összeáll és szövevénnyé sűrűsödik az a környezet, amelyet modernnek látunk. Minden fénykép valóban egy-egy rabul ejtett élmény, s a fényképezőgép eszményi fegyver a bírnivágyással teli tudat számára. Fényképezni annyi, mint birtokba venni a lefényképezett tárgyat. Azt jelenti, hogy bizonyos viszonyt létesítünk a világgal... A világ arányaival ügyeskedő fényképet magát is kicsinyítik, nagyítják, vágják, retusálják, utókezeléssel és trükkökkel átformálják. A fénykép megöregszik - megviselik a papírra leselkedő szokásos bajok; a fénykép elvész; a fényképből érték lesz, a fényképet adják-veszik; a fényképet reprodukálják." Forrás: http://www.sunbooks.hu

Fenákel Judit - Magántörténet
"... ​csak egysaroknyi út a tetejétől megfosztott, állványrengeteggel körülbástyázott színházig, az állványokra háron helyen is fölerősítették a Vigyázat, életveszély, közlekedés a túloldalon! táblákat. Nem mulasztja el naponta körüljárni az elhagyott épületet, gondosan elolvassa és figyelmen kívül hagyja az óvatosságra intő táblákat, a színház körül a járda csupa törmelék, hullott vakolatdarab, már az utcaseprők is feladták a küzdelmet a makacs romosodással. Stílusos halál lenne egyszer összecsuklani egy vakolatomlástól. Természetesen nem akar meghalni, csak a színészképzelet forgatja le újra és újra azt a kicsit régimódi jelenetet, amiben Hornok Mihály m. b. színházigazgató a színház romjai között leli halálát."

August Strindberg - Történelmi ​miniatűrök
August ​Strindberg számos történelmi tárgyú elbeszélést írt, első sikerei is ezen műveiből származtak, s ezek közül az irodalomtörténet a _Történelmi miniatűrök_ című novellagyűjteményét tartja az egyik legjelentősebbnek. A kötet az ókori Egyiptomtól a francia forradalomig vezeti végig olvasóját a történelmen, egy-egy korszakba bepillantva, mintegy életképet mutatva a kor legjelentősebb eseményeiről, legnagyobb alakjainak életébe engedve egy rövid betekintést. Olyan, mintha egy forgószínpadon változna folyamatosan a kép, ahol mindig más díszlet, a történet, de valahol mélyen az ember, s a nagy emberi kérdések ugyanazok maradnak.

Sigmund Freud - Rossz ​közérzet a kultúrában
"Az ​emberek a természet fölötti uralmukban odáig jutottak, hogy segitségükkel könnyű egymást az utolsó emberig kiirtaniuk. Innen származik jó része jelenlegi nyugtalanságuknak, boldogtalanságuknak, szorongó hangulatuknak. És most azt várják, hogy a két "mennyei hatalom" másika, az örök Erósz megerőlteti magát, hogy éppoly halhatatlan ellenfelét legyőzze a harcban. De ki láthatja előre az eredményt, a végkifejletet?"

Nicolás Gómez Dávila - További ​széljegyzetek egy rejtett szöveghez
Lassacskán ​bekövetkezik, amitől az arisztokratikus visszavonultságban élő bogotái remete, Nicolás Gómez Dávila (1913-1994) alighanem a legjobban rettegett: kanonizált szerzővé válik. Amióta a kilencvenes években néhány európai értelmiségi felhívta rá az európai olvasók figyelmét, alig ismerünk latin-amerikai gondolkodót, akinek életműve ilyen élénk érdeklődést keltene, mint az övé. Bár életében csak barátai és családtagjai számára tette elérhetővé írásait, később olyan csodálókat szerzett, mint Ernst Jünger, Álvaro Mutis vagy Heiner Müller. Szenvedélyes korszerűtlenségét életével hitelesítette: franciaországi tanulóéveit és egy európai utazást leszámítva szinte egész életét Bogotá melletti villájában, pontosabban harmincezer kötetes magánkönyvtárában töltötte. El reaccionario auténtico című esszéjének köszönhetően többen a XX. század egyik legjelentősebb politikai teológusának, a Joseph de Maistre és Juan Donoso Cortés nevével fémjelzett ultramontán hagyomány utolsó képviselőjének tekintik, noha saját meghatározása szerint a reakciós "nem visszafordulni akar, hanem más úton járni". Gondolatainak feszültsége abból ered, hogy hierarchikus világképe, katolicizmusa és antidemokratizmusa ellenére is az individuumba, illetve a tagadás gesztusába vetette minden reményét. Szellemi partizánharcként felfogott sajátos, mély hitében gyökerező szkepticizmusa minden ideológiától távol tartotta - nem meglepő hát, hogy a politikai szerepvállalástól konzekvensen elzárkózott. Gómez Dávila - mint a modernitás több hajótöröttje - minden filozófiai rendszeralkotást szócséplésnek, a csupán megsejthető, ám kifejezhetetlen "rejtett szöveg" meghamisításának ítélt, így már első kötetei, a Notas és a Textos is csak rövid esszéket, feljegyzéseket tartalmaztak. Mivel a civilizáció lényegét a klasszikusokkal folytatott párbeszédben látta, és szakadatlanul kerete az egyedül tisztességes, vagyis a hallgatáshoz legközelebb eső megszólalási formát, végül kizárólag "széljegyzeteket" írt. Aforizmáinak 1977 és 1992 között publikált öt kötetével - melyeknek utolsó darabját tartja kezében az olvasó - az európai hagyomány "közhelyeinek" kívánt méltó nyughelyet biztosítani. George Steiner - aki ugyancsak jól ismeri Gómez Dávila írásait - "püthagoraszi műfajnak" nevezte ezt a töredékekből építkező, egyszerre áttetszően világos és enigmatikus írásmódot, amelyet mindenkor a vulgaritás elleni küzdelem hív életre, és amely így mindig a száműzöttek, a rosszkor születettek, egyszóval a nagy legyőzöttek sajátja.

Jlg_bor%c3%adt%c3%b3
JLG ​/ JLG Ismeretlen szerző
14

Ismeretlen szerző - JLG ​/ JLG
„Azt ​hiszem, lehet logikát találni abban, amit eddig rendeztem.” – mondja Jean-Luc Godard. „Filmet csinálni, ez minden. Egyszerre élvezettel és komolyan kell őket csinálni. Ha komolyan csinálunk valamit, akkor láthatjuk, hogy nem lehet akárhogyan leforgatni, mert különben nem létezik. A film, ha lehet ezt mondani, valamiféle külső pszichoanalízis. Ha valaki sokat foglalkozik magával, attól beteg lesz, de azt is jelenti, hogy beszélgetni akar valakivel. Amikor valaki kétségbe van esve, nem mosdik. A mai filmek zöme nem mosdik már.”

Slavoj Žižek - A ​törékeny abszolútum
A ​tö­ré­keny ab­szo­lú­tum szin­te min­den olyan témát érint, ami­nek Žižek ön­ál­ló kö­te­tet is szen­telt: a poszt­mo­dern ka­pi­ta­liz­mus mű­kö­dés­lo­gi­ká­ja, a to­ta­li­tá­ri­us rend­sze­rek bor­zon­ga­tó esz­té­ti­ku­ma, a klasszi­kus német fi­lo­zó­fia örök­sé­ge, a lac­ani­á­nus pszi­cho­ló­gia kul­tú­ra­el­mé­le­ti kér­dé­sei, to­váb­bá a pénz és a ha­ta­lom és rek­lám de- és re­ter­ri­to­ri­a­li­zá­ci­ós fo­lya­ma­tai a glo­bá­lis vi­lág­ban, a sze­ku­la­ri­zá­ció és az új­val­lá­si fe­no­mé­nek. Kiss Lajos And­rás Žižek A tö­ré­keny ab­szo­lú­tum-ban meg­koc­káz­tat­ja azt az ál­lí­tást, hogy a ke­resz­tény­ség­nek és a mar­xiz­mus­nak együtt kel­le­ne fel­ven­nie a har­cot az új spi­ri­tu­a­liz­mus tá­ma­dá­sá­val szem­ben. A ke­resz­tény örök­ség fel­for­ga­tó erejű lé­nye­ge túl­sá­go­san is ér­té­kes ahhoz, hogy meg­hagy­juk a fun­da­men­ta­lis­ták­nak. Ide­vá­gó ál­lás­fog­la­lás ez egy mar­xis­tá­tól annak a Krisz­tus­nak 2000. szü­le­té­si év­for­du­ló­já­ra, aki tu­da­tá­ban volt, hogy vi­lá­gunk­ban a sze­re­tet gya­kor­lá­sá­hoz tűz és vas kell­het. „A leg­fé­lel­me­te­sebb, leg­bri­li­án­sabb ér­tel­me­zé­se a pszi­cho­ana­lí­zis­nek, és iga­zá­ból a kul­tu­rá­lis el­mé­let­nek ál­ta­lá­ban." Terry Eag­let­on Sla­voj Žižek írá­sai négy pil­lé­ren ala­pul­nak, ezek: a lac­ani pszi­cho­a­na­lí­zis, a he­ge­li fi­lo­zó­fia, az ideo­ló­gia mar­xis­ta el­mé­le­te, és a ke­resz­tény teo­ló­gia. Ennek a tu­do­má­nyos épít­mény­nek a szer­ke­ze­tét, mely mind a négy te­rü­le­ten köz­pon­ti be­avat­ko­zást esz­kö­zöl, a „nél­kü­löz­he­tet­len Žižek" név is alá­tá­maszt­ja. A The Sub­lime Ob­ject of Ideo­logy (Az ideo­ló­gia ma­gasz­tos tár­gya) c. mun­ká­já­ban Lacan mun­kás­sá­gá­nak je­len­tő­sé­gét he­lye­zi a kö­zép­pont­ba a fi­lo­zó­fi­á­ra és a kor­társ po­li­ti­kai küz­del­mek­re fó­kusz­ál­va. A The Tick­lish Sub­ject (A ké­nyes tárgy) c. mű­vé­ben a ger­mán ide­a­liz­must és a gon­dol­ko­dás utol­ér­he­tet­len ho­ri­zont­ja­it vizs­gál­ja. A The Pla­gue of Fan­ta­si­es (A fan­tá­zia pes­ti­se) c. írá­sá­ban azo­kat az ideo­ló­gi­ai me­cha­niz­mu­so­kat bon­col­gat­ja, me­lyek a hét­köz­na­pi ta­pasz­ta­la­ta­in­kat for­mál­ják, végül a The Fra­gi­le Ab­so­lu­te-ban (A tö­ré­keny ab­szo­lú­tum) fel­tár­ja ke­resz­tény egyen­lő­ség mag­vát. Sla­voj Žižek (Ljub­lja­na, 1949-) szlo­vén író, szo­cio­ló­gus, pszi­cho­ana­li­ti­kus, fi­lo­zó­fus és kul­tú­ra kri­ti­kus. Je­len­leg a ljub­lja­nai egye­tem pro­fesszo­ra, és a Uni­ver­sity of Lon­don Birk­beck Ins­ti­tu­te for Hu­ma­ni­ti­es nem­zet­kö­zi igaz­ga­tó­ja. A világ szá­mos egye­te­mé­nek ven­dég­ta­ná­ra: Uni­ver­sity of Chi­ca­go, Co­lum­bia, Lon­don Con­sor­ti­um, Prince­ton, The New Scho­ol, Euro­pe­an Gra­du­a­te Scho­ol, Uni­ver­sity of Min­ne­so­ta, Uni­ver­sity of Ca­li­for­nia, Ir­vi­ne, Uni­ver­sity of Mi­chi­gan. A poszt-lac­ani­á­nus el­mé­let egyik leg­je­len­tő­sebb kép­vi­se­lő­je, aki a po­pu­lá­ris el­mé­le­tek­kel kí­ván­ja Lacan te­ó­ri­á­ját ma­gya­ráz­ni, il­let­ve Lacan fo­gal­ma­i­val írja le a kor­társ po­li­ti­kai és tár­sa­dal­mi je­len­sé­ge­ket és prob­lé­má­kat. Olyan bal­ol­da­li gon­dol­ko­dó, akit erő­sen be­fo­lyá­sol­tak Hegel, Marx és Schel­l­ing el­mé­le­tei. Žižek po­li­ti­ka­i­lag is aktív: 1990-ben je­löl­tet­te magát az el­nök­vá­lasz­tás során. Szá­mos írása je­lent meg, több mint ötven köny­ve, emel­lett do­ku­men­tum­fil­mek is ké­szül­tek vele és róla.

Klaniczay Gábor - Ellenkultúra ​a hetvenes-nyolcvanas években
E ​kötet írásai - két kivétellel - a XX. század utolsó negyedében születtek. Van közöttük filmkritika és elemző tanulmány, szociológiai eszmefuttatás, és szamizdat naplójegyzet, frivol műelemzés és indulatos bírálat. Az kapcsolja össze őket, hogy a hetvenes-nyolcvanas évek kultúrkritikai törekvéseibe illeszkednek. Megszólal bennük a résztvevő megfigyelő, a szimbólumfejtő antropológus és a közelmúlt históriáját író történész. Nem pusztán e jelenségek leírására törekedtem, izgatott, hogy mi lehettet az értelme a késő kádári korszak Magyarországáról, ellenzéki pozícióból nézve a Nyugaton megszületett ellenkultúra viseleti, életformabeli, képzőművészeti, politikai stb. megnyilvánulásainak.

Roland Barthes - Mitológiák
Az ​itt következő esszéket hónapról hónapra írtam, körülbelül két év leforgása alatt, 1954-től 1956-ig és arról, ami éppen foglalkoztatta a közvéleményt. Akkoriban megpróbáltam rendszeresen átgondolni a francia hétköznapok néhány mítoszát. Vizsgálódásom nyersanyaga sokféle volt (egy újságcikk, egy képeslap illusztrációja, egy film, előadás vagy kiállítás), a témája pedig önkényes: arról írtam, ami felkeltette az érdeklődésemet. Az elemzés kiindulópontja legtöbbször az a türelmetlenség volt, amely mindig elfog, valahányszor a sajtó, a művészet vagy a közgondolkodás "természetes"-nek tüntet fel egy olyan valóságot, amely, jóllehet benne élünk, minden ízében történeti képződmény: egyszóval valósággal szenvedtem tőle, hogy a hétköznapi beszédmód lépten-nyomon összekeveri egymással a Természetet meg a Történelmet, és a magától értetődő látványos meglobogtatásában akartam nyakon csípni azt az ideológiai szemfényvesztést, amely mögötte lappang.

Damage - Damage ​Report
Hogyan ​képzeltük el a jövőt – és mi lett helyette? A DAMAGE REPORT a kétezres évek kordokumentuma az életünkről, kapcsolatainkról, internetekről, értékrendekről, szexről, technológiai újdonságokról és régiségekről, egy szóban: rólunk. Hogyan képzeltük el a jövőnket? És mi lett helyette? Hogyan működnek a jövőkutatók? Mik azok, amiket nem jósoltak meg, de megkaptunk? Milyen egy közösségi oldal az üzemeltetők oldaláról? Hogyan értjük a zenét, más kultúrákat és egymást? Milyen kulturális mozgalmak vannak a Tron és a Mátrix mögött? És tényleg van internetkapcsolat a Föld és a Mars között? Ezek a könyv legártatlanabb kérdései.

Bódy Gábor - Végtelen ​kép
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Virginia Woolf - Three ​Guineas
The ​highly controversial "Three Guineas" was Virginia Woolf's most explicit statement of her feminism. Forming part of the "Shakespeare Head Press" series of Woolf's works, this new edition includes her carefully considered selection of photographs, her discursive endnotes and extensive new annotations of her references and allusions. In an illuminating introduction, editor Naomi Black guides the reader through this allusive, highly artful book, discussing its structure and argument and tracing the history of its composition and critical reception. She analyses the text as a representation of Woolf's feminism, including the way in which the book's form subverts male conventions of scholarship. All variants and emendations are listed, but the text itself is free of interventions.

Grunwalsky Ferenc - Levelek ​L&M-nek
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Daniel Sloss - Everyone ​You Hate is Going to Die
Daniel ​Sloss's stand-up comedy engages, enrages, offends, unsettles, educates, comforts, and gets audiences roaring with laughter - all at the same time. In his groundbreaking specials, seen on Netflix and HBO, he has brilliantly tackled everything from male toxicity and friendship to love, romance and marriage - and claims (with the data to back it up) that his on-stage laser-like dissection of relationships has single-handedly caused more than 300 divorces and 120,000 breakups. Now, in his first book, he picks up where his specials left off, and goes after every conceivable kind of relationship - with one's country (Sloss's is Scotland); with America; with lovers, ex-lovers, ex-lovers who you hate, ex-lovers who hate you; with parents; with best friends (male and female), not-best friends; with children; with siblings; and even with the global pandemic and our own mortality. In Everyone You Hate Is Going to Die, every human connection gets the brutally funny (and unfailingly incisive) Sloss treatment as he illuminates the ways in which all of our relationships are fragile and ridiculous and awful - but also valuable and meaningful and important.

Theodore Dalrymple - Our ​Culture, What's Left of It
This ​new collection of essays by the author of Life at the Bottom bears the unmistakable stamp of Theodore Dalrymple's bracingly clearsighted view of the human condition. It suggests comparison with the work of George Orwell. In these twenty-six pieces, Dr. Dalrymple ranges over literature and ideas, from Shakespeare to Marx, from the breakdown of Islam to the legalization of drugs. Informed by years of medical practice in a wide variety of settings, his acquaintance with the outer limits of human experience allows him to discover the universal in the local and the particular, and makes him impatient with the humbug and obscurantism that have too long marred our social and political life. As in Life at the Bottom, his essays are incisive yet undogmatic, beautifully composed and devoid of disfiguring jargon. Our Culture, What's Left of It is a book that restores our faith in the central importance of literature and criticism to our civilization.

Jacques Derrida - Az ​idő adománya
Jacques ​Derrida Az idő adománya című könyve igen jelentős helyet foglal el a szerző életművében. A könyvből a derridai gondolkodás, és nyugodtan általánosíthatunk, a dekonstrukciós eljárás logikáját ismerhetjük meg, melynek működ(tet)ése talán ebben a műben tapasztalható meg a legnyilvánvalóbb módon. A problémafelvetést Heidegger Zeit und Sein című kései írásának elemzése tartalmazza. A mű gerince pedig Marcel Mauss Tanulmány az ajándékról című munkájának tárgyalása. A filozófiai és az etnológiai szöveg mellett kimerítő elemzést szentel a mű alcímét adó Baudelaire-prózaversnek, A hamis pénznek is. Kapunk-e valamit a könyvtől? Ki? ad? mit? S még inkább: kinek? Valami, amit eddig evidensnek véltünk, kérdezésre méltóvá vált.

Henry David Thoreau - Wild ​Apples
Wild ​Apples begins with a short history of the apple tree, tracing its path from ancient Greece to America. Thoreau saw the apple as a perfect mirror of man and eloquently lamented where they both were heading.

Slavoj Žižek - Less ​Than Nothing
For ​the last two centuries, Western philosophy has developed in the shadow of Hegel, an influence each new thinker struggles to escape. As a consequence, Hegel’s absolute idealism has become the bogeyman of philosophy, obscuring the fact that he is the defining philosopher of the historical transition to modernity, a period with which our own times share startling similarities. Today, as global capitalism comes apart at the seams, we are entering a new period of transition. In Less Than Nothing, the product of a career-long focus on the part of its author, Slavoj Žižek argues it is imperative we not simply return to Hegel but that we repeat and exceed his triumphs, overcoming his limitations by being even more Hegelian than the master himself. Such an approach not only enables Žižek to diagnose our present condition, but also to engage in a critical dialogue with key strands of contemporary thought—Heidegger, Badiou, speculative realism, quantum physics, and cognitive sciences. Modernity will begin and end with Hegel.

Slavoj Žižek - Against ​the Double Blackmail
Today, ​hundreds of thousands of people, desperate to escape war, violence and poverty, are crossing the Mediterranean to seek refuge in Europe. Our response from our protected European standpoint, argues Slavoj Zizek, offers two versions of ideological blackmail: either we open our doors as widely as possible; or we try to pull up the drawbridge. Both solutions are bad, states Zizek. They merely prolong the problem, rather than tackling it. The refugee crisis also presents an opportunity, a unique chance for Europe to redefine itself: but, if we are to do so, we have to start raising unpleasant and difficult questions. We must also acknowledge that large migrations are our future: only then can we commit to a carefully prepared process of change, one founded not on a community that see the excluded as a threat, but one that takes as its basis the shared substance of our social being. The only way, in other words, to get to the heart of one of the greatest issues confronting Europe today is to insist on the global solidarity of the exploited and oppressed. Maybe such solidarity is a utopia. But, warns Zizek, if we don't engage in it, then we are really lost. And we will deserve to be lost.

Margrit Shildrick - Dangerous ​Discourses of Disability, Subjectivity and Sexuality
This ​innovative and adventurous work uses broadly feminist and postmodernist modes of analysis to explore what motivates damaging attitudes and practices towards disability. Margrit Shildrick argues for the significance of the psycho-social imaginary, and suggests a way forward in disability's queering of normative paradigms.

Mark Fisher - Capitalist ​Realism
After ​1989, capitalism has successfully presented itself as the only realistic political-economic system - a situation that the bank crisis of 2008, far from ending, actually compounded. The book analyses the development and principal features of this capitalist realism as a lived ideological framework. Using examples from politics, films, fiction, work and education, it argues that capitalist realism colours all areas of contemporary experience. But it will also show that, because of a number of inconsistencies and glitches internal to the capitalist reality program capitalism in fact is anything but realistic.

László F. Földényi - Dostoyevsky ​Reads Hegel in Siberia and Bursts into Tears
An ​exemplary collection of work from one of the world’s leading scholars of intellectual history “Földényi . . . stage[s] a broad metaphysical melodrama between opposites that he pursues throughout this fierce, provoking collection (expertly translated by Ottilie Mulzet). . . . He proves himself a brilliant interpreter of the dark underside of Enlightenment ambition.”—James Wood, New Yorker László Földényi’s work, in the long tradition of public intellectual and cultural criticism, resonates with the writings of Montaigne, Walter Benjamin, and Thomas Mann. In this new essay collection, Földényi considers the continuing fallout from the collapse of religion, exploring how Enlightenment traditions have not replaced basic elements of previously held religious mythologies—neither their metaphysical completeness nor their comforting purpose. Realizing beautiful writing through empathy, imagination, fascination, and a fierce sense of justice, Földényi covers a wide range of topics including a meditation on the metaphysical unity of a sculpture group and an analysis of fear as a window into our relationship with time.

Frank Furedi - A ​célkeresztben: Magyarország
Füredi ​Ferenc szüleivel 1956-ban, kilenc évesen hagyta el Magyarországot, majd Kanadában és Angliában végezte tanulmányait. Az immáron Frank Füredi néven számos nagyhatású tanulmányt, könyvet jegyző szociológus professzor nem kevesebbet állít, mint hogy a keresztes háborúkat megidéző kegyetlen kultúrharc zajlik Európában. A szemben álló felek nem köthetnek konszenzuson alapuló "békét", mert küzdelmük kulturális értékekről, identitásról vagyis a puszta létezésről szól. Szólásszabadság versus politikailag korrekt véleménydiktatúra. Keresztény értékek és hagyomány versus leszámolás a több ezer éves európai kultúrával. Nemzetállami eszme versus nemzetállamok fölötti föderatív, birodalmi gondolat. A célkeresztbe érzékelhetően Magyarország került.

Dave Hickey - The ​Invisible Dragon - Essays on Beauty
The ​Invisible Dragon made a lot of noise for a little book When it was originally published in 1993 it was championed by artists for its forceful call for a reconsideration of beauty—and savaged by more theoretically oriented critics who dismissed the very concept of beauty as naive, igniting a debate that has shown no sign of flagging. With this revised and expanded edition, Hickey is back to fan the flames. More manifesto than polite discussion, more call to action than criticism, The Invisible Dragon aims squarely at the hyper-institutionalism that, in Hickey’s view, denies the real pleasures that draw us to art in the first place. Deploying the artworks of Warhol, Raphael, Caravaggio, and Mapplethorpe and the writings of Ruskin, Shakespeare, Deleuze, and Foucault, Hickey takes on museum culture, arid academicism, sclerotic politics, and more—all in the service of making readers rethink the nature of art. A new introduction provides a context for earlier essays—what Hickey calls his "intellectual temper tantrums." A new essay, "American Beauty," concludes the volume with a historical argument that is a rousing paean to the inherently democratic nature of attention to beauty. Written with a verve that is all too rare in serious criticism, this expanded and refurbished edition of The Invisible Dragon will be sure to captivate a new generation of readers, provoking the passionate reactions that are the hallmark of great criticism.

Jeles András - Teremtés, ​lidércnyomás
"Az ​embernek nem adatott meg, hogy teremtsen." - Simone Weil (Mégis próbálkozunk vele - művészet -, csakhogy meghasonlottan, iszonyodva, félve, mert elrémülünk a beláthatatlan, kaotikus szabadságtól. Igen, minden teremtés számunkra lidércnyomás, s még az is, amelynek alávetettjei, kreatúrái vagyunk - ha a szokás, nevelődés, hagyomány etc. az otthonosság illúziójával enyhíti is a műben megjelenő összemérhetetlenség nyomán támadó horrort.

Feh%c3%a9r_bret_easton_ellis
elérhető
0

Bret Easton Ellis - Fehér
Kilenc ​évvel legutóbbi regényét követően a magyar olvasóközönség számára eddig prózaíróként - és mindenekelőtt a megosztó remekmű, az Amerikai psycho szerzőjeként - ismert Bret Easton Ellis egy esszékötettel jelentkezett, szokás szerint zajos sajtóvisszhangot keltve. A Fehér nyolc vállaltan provokatív, önéletrajzi anekdotákkal teli értekezésen keresztül térképezi fel a mai Amerika társadalmát és politikai-kulturális életét átható (de lényegében a nyugati civilizáció egészére is érvényes) szélsőséges tendenciákat, például a szólásszabadságot és a művészi alkotást korlátozó politikai korrektség uralmát. Mihez kezdene napjaink digitális (negatív) utópiájában, a közösségi média nárcisztikus buborékvilágában az Amerikai psycho antihőse, Patrick Bateman? Esztétikai vagy ideológiai megfontolások vezettek az Oscar-díjjal kitüntetett Holdfény hatalmas sikeréhez? Miben rejlik Charlie Sheen és Kanye West megbotránkoztató imidzsének ereje? Hogyan vezetett az amerikai baloldal önjelölt erkölcsi felsőbbrendűsége Donald Trump megválasztásához? Miből ered a milleniál generáció ellenvéleményeket elfogadni képtelen túlérzékenysége? És ami a legfontosabb: miképp maradhatunk "negatívak", kritikusak és tökéletlenek egy olyan korban, amely kollektív pozitivitást követelve az érzelmek elfojtására és az egyén elhallgattatására törekszik? A Fehér ilyen és ehhez hasonló kérdésekre választ kereső, vitára és továbbgondolásra inspiráló szövegek gyűjteménye. Szórakoztató vagy kegyetlen? Helytálló vagy felháborító? Akárhogy is vélekedjünk Bret Easton markáns véleményáradatáról, egy dolog biztosnak látszik - illúziómentes és fájóan aktuális társadalomkritikája mellett nem mehetünk el szó nélkül.

1
Girls, ​Boys, Books, Toys Ismeretlen szerző
0

Ismeretlen szerző - Girls, ​Boys, Books, Toys
Beverly ​Lyon Clark and Margaret R. Higonnet bring together twenty-two scholars to look closely at the complexities of children's culture. Girls, Boys, Books, Toys asks questions about how the gender symbolism of children's culture is constructed and resisted. What happens when women rewrite (or illustrate) nursery rhymes, adventure stories, and fairy tales told by men? How do the socially scripted plots for boys and girls change through time and across cultures? Have critics been blind to what women write about "masculine" topics? Can animal tales or doll stories displace tired commonplaces about gender, race, and class? Can different critical approaches-new historicism, narratology, or postcolonialism-enable us to gain leverage on the different implications of gender, age, race, and class in our readings of children's books and children's culture?

Balogh Gyula - A ​Jordán-sztori
Jordán-sztorik, ​kitárulkozó vallomások egy kötetben. Több mint egy tucat interjúban Jordán Tamásról, a botrányos szombathelyi színházigazgatóválasztás főszereplőjéről pályatársak, kollégák, barátok, családtagok vallanak. Megszólal többek között Alföldi Róbert, Molnár Piroska, Pogány Judit, Koltai Róbert és Bálint András. A kötet kuriózuma, hogy Tamás életének három legfontosabb nőalakja is interjút adott a szerzőnek.

Hayden White - Tropics ​of Discourse
"Tropics ​of Discourse" develops White's ideas on interpretation in history, on the relationship between history and the novel, and on history and historicism. Vico, Croce, Derrida, and Foucault are among the figures he assesses in this work, which also offers original interpretations of a number of literary themes, including the Wild Man and the Noble Savage. White's commentary ranges from a reappraisal of Enlightenment history to a reflective summary of the current state of literary criticism.

Erdély Miklós - Művészeti ​írások
Azok ​a változatos művészi tevékenységek, melyeket sokan úgy fognak föl, mint a világ divatáramlatai közötti elvtelen helyezkedést, voltaképpen a művészet mibenlétét firtatják és a létrejött művek tekinthetők úgy, mint elfogulatlan javaslatok a művészet jövőbeli hivatására. Ezt az álláspontot nem könnyű elfogadtatni és az ilyenfajta tevékenységet még sokáig fogja kísérni a megbélyegzés és a rosszallás moraja. Ebben az erkölcsi présben, mégis, legalább önmagunk számára kategorikusan meg kell fogalmaznunk tapasztalataink és információink alapján, mit tartunk a művészetről.

Kollekciók