Ajax-loader

'kultúrkritika' címkével ellátott könyvek a rukkolán

 


Susan Sontag - A ​fényképezésről
"A ​fotó: a tér és az idő vékony szelete. A fényképek kormányozta világban minden határvonal ("kivágás") önkényesnek tetszik. Akármi elválasztható, elszakítható akármitől: csak más képkivágást kell alkalmaznunk." "Fényképet gyűjteni annyi, mint a világot gyűjteni. A film és a tévéműsor megvilágítja a falat, fölvillan és kialszik; az állókép viszont tárgy is, súlytalan, olcsón előállítható, könnyen hordozható, gyűjthető, tárolható. Godard Les Carabiniers (Karabélyosok) című 1963-ban készült filmjében két tunya lumpenparaszt azért csap fel katonának a királyi ármádiába, mert azzal kecsegtetik őket: kifoszthatják, megbecsteleníthetik, legyilkolhatják az ellenséget, tehetnek vele, ami csak kedvükre van, s meggazdagodhatnak. Hanem a hadizsákmánytól duzzadó bőröndről, amelyet Michelangelo és Ulysses évek múltán diadalmasan hazavisz feleségének, kiderül, hogy csak képeslappal van tele, százszámra lapulnak benne a műemlékek, az áruházak, az emlősök, a természeti szépségek, a közlekedési eszközök, a műalkotások és a földgolyó egyéb - téma szerint csoportosított - kincsei. Godard ötlete színesen figurázza ki a fénykép kétes értékű varázsát. Talán a fénykép a legtitokzatosabb mindazon tárgyak közül, melyekből összeáll és szövevénnyé sűrűsödik az a környezet, amelyet modernnek látunk. Minden fénykép valóban egy-egy rabul ejtett élmény, s a fényképezőgép eszményi fegyver a bírnivágyással teli tudat számára. Fényképezni annyi, mint birtokba venni a lefényképezett tárgyat. Azt jelenti, hogy bizonyos viszonyt létesítünk a világgal... A világ arányaival ügyeskedő fényképet magát is kicsinyítik, nagyítják, vágják, retusálják, utókezeléssel és trükkökkel átformálják. A fénykép megöregszik - megviselik a papírra leselkedő szokásos bajok; a fénykép elvész; a fényképből érték lesz, a fényképet adják-veszik; a fényképet reprodukálják." Forrás: http://www.sunbooks.hu

August Strindberg - Történelmi ​miniatűrök
August ​Strindberg számos történelmi tárgyú elbeszélést írt, első sikerei is ezen műveiből származtak, s ezek közül az irodalomtörténet a _Történelmi miniatűrök_ című novellagyűjteményét tartja az egyik legjelentősebbnek. A kötet az ókori Egyiptomtól a francia forradalomig vezeti végig olvasóját a történelmen, egy-egy korszakba bepillantva, mintegy életképet mutatva a kor legjelentősebb eseményeiről, legnagyobb alakjainak életébe engedve egy rövid betekintést. Olyan, mintha egy forgószínpadon változna folyamatosan a kép, ahol mindig más díszlet, a történet, de valahol mélyen az ember, s a nagy emberi kérdések ugyanazok maradnak.

Sigmund Freud - Rossz ​közérzet a kultúrában
"Az ​emberek a természet fölötti uralmukban odáig jutottak, hogy segitségükkel könnyű egymást az utolsó emberig kiirtaniuk. Innen származik jó része jelenlegi nyugtalanságuknak, boldogtalanságuknak, szorongó hangulatuknak. És most azt várják, hogy a két "mennyei hatalom" másika, az örök Erósz megerőlteti magát, hogy éppoly halhatatlan ellenfelét legyőzze a harcban. De ki láthatja előre az eredményt, a végkifejletet?"

Nicolás Gómez Dávila - További ​széljegyzetek egy rejtett szöveghez
Lassacskán ​bekövetkezik, amitől az arisztokratikus visszavonultságban élő bogotái remete, Nicolás Gómez Dávila (1913-1994) alighanem a legjobban rettegett: kanonizált szerzővé válik. Amióta a kilencvenes években néhány európai értelmiségi felhívta rá az európai olvasók figyelmét, alig ismerünk latin-amerikai gondolkodót, akinek életműve ilyen élénk érdeklődést keltene, mint az övé. Bár életében csak barátai és családtagjai számára tette elérhetővé írásait, később olyan csodálókat szerzett, mint Ernst Jünger, Álvaro Mutis vagy Heiner Müller. Szenvedélyes korszerűtlenségét életével hitelesítette: franciaországi tanulóéveit és egy európai utazást leszámítva szinte egész életét Bogotá melletti villájában, pontosabban harmincezer kötetes magánkönyvtárában töltötte. El reaccionario auténtico című esszéjének köszönhetően többen a XX. század egyik legjelentősebb politikai teológusának, a Joseph de Maistre és Juan Donoso Cortés nevével fémjelzett ultramontán hagyomány utolsó képviselőjének tekintik, noha saját meghatározása szerint a reakciós "nem visszafordulni akar, hanem más úton járni". Gondolatainak feszültsége abból ered, hogy hierarchikus világképe, katolicizmusa és antidemokratizmusa ellenére is az individuumba, illetve a tagadás gesztusába vetette minden reményét. Szellemi partizánharcként felfogott sajátos, mély hitében gyökerező szkepticizmusa minden ideológiától távol tartotta - nem meglepő hát, hogy a politikai szerepvállalástól konzekvensen elzárkózott. Gómez Dávila - mint a modernitás több hajótöröttje - minden filozófiai rendszeralkotást szócséplésnek, a csupán megsejthető, ám kifejezhetetlen "rejtett szöveg" meghamisításának ítélt, így már első kötetei, a Notas és a Textos is csak rövid esszéket, feljegyzéseket tartalmaztak. Mivel a civilizáció lényegét a klasszikusokkal folytatott párbeszédben látta, és szakadatlanul kerete az egyedül tisztességes, vagyis a hallgatáshoz legközelebb eső megszólalási formát, végül kizárólag "széljegyzeteket" írt. Aforizmáinak 1977 és 1992 között publikált öt kötetével - melyeknek utolsó darabját tartja kezében az olvasó - az európai hagyomány "közhelyeinek" kívánt méltó nyughelyet biztosítani. George Steiner - aki ugyancsak jól ismeri Gómez Dávila írásait - "püthagoraszi műfajnak" nevezte ezt a töredékekből építkező, egyszerre áttetszően világos és enigmatikus írásmódot, amelyet mindenkor a vulgaritás elleni küzdelem hív életre, és amely így mindig a száműzöttek, a rosszkor születettek, egyszóval a nagy legyőzöttek sajátja.

Nemes Károly - Jean-Luc ​Godard
Godard ​azon kevés filmrendező közé tartozik, akik képesek újra és újra megújulni. Nem csak a hatvanas évek nagy korszakának volt meghatározó alakja, de a mostanában készült filmjei is a filmművészet élvonalába tartoznak, nem csupán halovány utánérzései a régieknek. Godard késői filmjei legalább olyan izgalmasak, frissek és újszerűek, mint a hatvanas években rendezett munkái. Egy régi anekdota szerint az egyik cannes-i filmfesztiválon egy hosszas vita végén Henri-Georges Clouzot a következőt kérdezte Jean-Luc Godard-tól: – Azt ugye azért Ön is elismeri, hogy egy filmnek kell, hogy legyen eleje, közepe, vége?! – Hát persze! Csak nem feltétlenül ebben a sorrendben. wikipedia

Jlg_bor%c3%adt%c3%b3
JLG ​/ JLG Ismeretlen szerző
15

Ismeretlen szerző - JLG ​/ JLG
„Azt ​hiszem, lehet logikát találni abban, amit eddig rendeztem.” – mondja Jean-Luc Godard. „Filmet csinálni, ez minden. Egyszerre élvezettel és komolyan kell őket csinálni. Ha komolyan csinálunk valamit, akkor láthatjuk, hogy nem lehet akárhogyan leforgatni, mert különben nem létezik. A film, ha lehet ezt mondani, valamiféle külső pszichoanalízis. Ha valaki sokat foglalkozik magával, attól beteg lesz, de azt is jelenti, hogy beszélgetni akar valakivel. Amikor valaki kétségbe van esve, nem mosdik. A mai filmek zöme nem mosdik már.”

Slavoj Žižek - A ​törékeny abszolútum
A ​tö­ré­keny ab­szo­lú­tum szin­te min­den olyan témát érint, ami­nek Žižek ön­ál­ló kö­te­tet is szen­telt: a poszt­mo­dern ka­pi­ta­liz­mus mű­kö­dés­lo­gi­ká­ja, a to­ta­li­tá­ri­us rend­sze­rek bor­zon­ga­tó esz­té­ti­ku­ma, a klasszi­kus német fi­lo­zó­fia örök­sé­ge, a lac­ani­á­nus pszi­cho­ló­gia kul­tú­ra­el­mé­le­ti kér­dé­sei, to­váb­bá a pénz és a ha­ta­lom és rek­lám de- és re­ter­ri­to­ri­a­li­zá­ci­ós fo­lya­ma­tai a glo­bá­lis vi­lág­ban, a sze­ku­la­ri­zá­ció és az új­val­lá­si fe­no­mé­nek. Kiss Lajos And­rás Žižek A tö­ré­keny ab­szo­lú­tum-ban meg­koc­káz­tat­ja azt az ál­lí­tást, hogy a ke­resz­tény­ség­nek és a mar­xiz­mus­nak együtt kel­le­ne fel­ven­nie a har­cot az új spi­ri­tu­a­liz­mus tá­ma­dá­sá­val szem­ben. A ke­resz­tény örök­ség fel­for­ga­tó erejű lé­nye­ge túl­sá­go­san is ér­té­kes ahhoz, hogy meg­hagy­juk a fun­da­men­ta­lis­ták­nak. Ide­vá­gó ál­lás­fog­la­lás ez egy mar­xis­tá­tól annak a Krisz­tus­nak 2000. szü­le­té­si év­for­du­ló­já­ra, aki tu­da­tá­ban volt, hogy vi­lá­gunk­ban a sze­re­tet gya­kor­lá­sá­hoz tűz és vas kell­het. „A leg­fé­lel­me­te­sebb, leg­bri­li­án­sabb ér­tel­me­zé­se a pszi­cho­ana­lí­zis­nek, és iga­zá­ból a kul­tu­rá­lis el­mé­let­nek ál­ta­lá­ban." Terry Eag­let­on Sla­voj Žižek írá­sai négy pil­lé­ren ala­pul­nak, ezek: a lac­ani pszi­cho­a­na­lí­zis, a he­ge­li fi­lo­zó­fia, az ideo­ló­gia mar­xis­ta el­mé­le­te, és a ke­resz­tény teo­ló­gia. Ennek a tu­do­má­nyos épít­mény­nek a szer­ke­ze­tét, mely mind a négy te­rü­le­ten köz­pon­ti be­avat­ko­zást esz­kö­zöl, a „nél­kü­löz­he­tet­len Žižek" név is alá­tá­maszt­ja. A The Sub­lime Ob­ject of Ideo­logy (Az ideo­ló­gia ma­gasz­tos tár­gya) c. mun­ká­já­ban Lacan mun­kás­sá­gá­nak je­len­tő­sé­gét he­lye­zi a kö­zép­pont­ba a fi­lo­zó­fi­á­ra és a kor­társ po­li­ti­kai küz­del­mek­re fó­kusz­ál­va. A The Tick­lish Sub­ject (A ké­nyes tárgy) c. mű­vé­ben a ger­mán ide­a­liz­must és a gon­dol­ko­dás utol­ér­he­tet­len ho­ri­zont­ja­it vizs­gál­ja. A The Pla­gue of Fan­ta­si­es (A fan­tá­zia pes­ti­se) c. írá­sá­ban azo­kat az ideo­ló­gi­ai me­cha­niz­mu­so­kat bon­col­gat­ja, me­lyek a hét­köz­na­pi ta­pasz­ta­la­ta­in­kat for­mál­ják, végül a The Fra­gi­le Ab­so­lu­te-ban (A tö­ré­keny ab­szo­lú­tum) fel­tár­ja ke­resz­tény egyen­lő­ség mag­vát. Sla­voj Žižek (Ljub­lja­na, 1949-) szlo­vén író, szo­cio­ló­gus, pszi­cho­ana­li­ti­kus, fi­lo­zó­fus és kul­tú­ra kri­ti­kus. Je­len­leg a ljub­lja­nai egye­tem pro­fesszo­ra, és a Uni­ver­sity of Lon­don Birk­beck Ins­ti­tu­te for Hu­ma­ni­ti­es nem­zet­kö­zi igaz­ga­tó­ja. A világ szá­mos egye­te­mé­nek ven­dég­ta­ná­ra: Uni­ver­sity of Chi­ca­go, Co­lum­bia, Lon­don Con­sor­ti­um, Prince­ton, The New Scho­ol, Euro­pe­an Gra­du­a­te Scho­ol, Uni­ver­sity of Min­ne­so­ta, Uni­ver­sity of Ca­li­for­nia, Ir­vi­ne, Uni­ver­sity of Mi­chi­gan. A poszt-lac­ani­á­nus el­mé­let egyik leg­je­len­tő­sebb kép­vi­se­lő­je, aki a po­pu­lá­ris el­mé­le­tek­kel kí­ván­ja Lacan te­ó­ri­á­ját ma­gya­ráz­ni, il­let­ve Lacan fo­gal­ma­i­val írja le a kor­társ po­li­ti­kai és tár­sa­dal­mi je­len­sé­ge­ket és prob­lé­má­kat. Olyan bal­ol­da­li gon­dol­ko­dó, akit erő­sen be­fo­lyá­sol­tak Hegel, Marx és Schel­l­ing el­mé­le­tei. Žižek po­li­ti­ka­i­lag is aktív: 1990-ben je­löl­tet­te magát az el­nök­vá­lasz­tás során. Szá­mos írása je­lent meg, több mint ötven köny­ve, emel­lett do­ku­men­tum­fil­mek is ké­szül­tek vele és róla.

Klaniczay Gábor - Ellenkultúra ​a hetvenes-nyolcvanas években
E ​kötet írásai - két kivétellel - a XX. század utolsó negyedében születtek. Van közöttük filmkritika és elemző tanulmány, szociológiai eszmefuttatás, és szamizdat naplójegyzet, frivol műelemzés és indulatos bírálat. Az kapcsolja össze őket, hogy a hetvenes-nyolcvanas évek kultúrkritikai törekvéseibe illeszkednek. Megszólal bennük a résztvevő megfigyelő, a szimbólumfejtő antropológus és a közelmúlt históriáját író történész. Nem pusztán e jelenségek leírására törekedtem, izgatott, hogy mi lehettet az értelme a késő kádári korszak Magyarországáról, ellenzéki pozícióból nézve a Nyugaton megszületett ellenkultúra viseleti, életformabeli, képzőművészeti, politikai stb. megnyilvánulásainak.

Virginia Woolf - Három ​adomány
Regényeinek ​jó ismerõi is meglepõdhetnek Virginia Woolf Három adomány címû kései (1938), de talán legnagyobb ívû és legtágabb perspektívájú esszéjének témaválasztásán, melynek kiinduló kérdését akár ma is feltehetjük: miképp lehet megakadályozni a háborút? Woolfot azonban mindig is foglalkoztatta a háború: regényeiben búvópatakként van jelen ez a motívum, a Három adomány-ban viszont e köré rendezi a szöveget. A kérdés önmagában provokatív, mert retorikailag azt sugallja, hogy választ is kapunk rá. Woolf azonban ennél sokkal tisztességesebb: az egyértelmû végkövetkeztetésekrõl átcsúsztatja a hangsúlyt a társadalmi és kulturális jelenségeket szálakra szedõ gondolatfutamokra, érvelésében pedig nem a háborút kiváltó közvetlen politikai okokat veszi számba, hanem a társadalmi és nemi hierarchiákat, rítusokat, nevelési folyamatokat, a nõiesség és férfiasság fogalmait, az azokban megbúvó mellékjelentéseket, a megjelenítésükben rejlõ árnyalatokat elemzi. A társadalmi létezésnek, azon belül pedig elsõsorban a társadalmi nemek férfiuralmon alapuló együttélésének sûrû szövevényét boncolgatja igen kritikus szemszögû és finoman cizellált, logikus levezetésekkel, de mégis a jellegzetesen woolfi, képies stílusban. Ekképp a szöveg a maga összetettségében egyszerre láttatja Woolfot, a woolfi írásmódot és az adott történelmi korszakot - ám egyúttal egy több évszázadon átívelõ társadalomtörténeti jelenségegyüttest is, mely egészen korunkig (és minden bizonnyal azon túl is) ér.

Roland Barthes - Mitológiák
Az ​itt következő esszéket hónapról hónapra írtam, körülbelül két év leforgása alatt, 1954-től 1956-ig és arról, ami éppen foglalkoztatta a közvéleményt. Akkoriban megpróbáltam rendszeresen átgondolni a francia hétköznapok néhány mítoszát. Vizsgálódásom nyersanyaga sokféle volt (egy újságcikk, egy képeslap illusztrációja, egy film, előadás vagy kiállítás), a témája pedig önkényes: arról írtam, ami felkeltette az érdeklődésemet. Az elemzés kiindulópontja legtöbbször az a türelmetlenség volt, amely mindig elfog, valahányszor a sajtó, a művészet vagy a közgondolkodás "természetes"-nek tüntet fel egy olyan valóságot, amely, jóllehet benne élünk, minden ízében történeti képződmény: egyszóval valósággal szenvedtem tőle, hogy a hétköznapi beszédmód lépten-nyomon összekeveri egymással a Természetet meg a Történelmet, és a magától értetődő látványos meglobogtatásában akartam nyakon csípni azt az ideológiai szemfényvesztést, amely mögötte lappang.

Damage - Damage ​Report
Hogyan ​képzeltük el a jövőt – és mi lett helyette? A DAMAGE REPORT a kétezres évek kordokumentuma az életünkről, kapcsolatainkról, internetekről, értékrendekről, szexről, technológiai újdonságokról és régiségekről, egy szóban: rólunk. Hogyan képzeltük el a jövőnket? És mi lett helyette? Hogyan működnek a jövőkutatók? Mik azok, amiket nem jósoltak meg, de megkaptunk? Milyen egy közösségi oldal az üzemeltetők oldaláról? Hogyan értjük a zenét, más kultúrákat és egymást? Milyen kulturális mozgalmak vannak a Tron és a Mátrix mögött? És tényleg van internetkapcsolat a Föld és a Mars között? Ezek a könyv legártatlanabb kérdései.

Bódy Gábor - Végtelen ​kép
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Grunwalsky Ferenc - Levelek ​L&M-nek
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Sándor Bea - Privilégium ​és átok
SÁNDOR ​BEA 1998-ban az ELTE magyar és angol szakán szerzett diplomát, majd egy évvel később a Közép-Európai Egyetem Gender and Culture szakán MA oklevelet. Modern angol és amerikai irodalomból doktorált az ELTÉ-n, PhD-fokozatát 2005-ben kapta meg. A _Privilégium és átok_ doktori disszertációjából készült. Rushdie és Carter írásai nem abból indulnak ki, hogy a történetmondás mágikus aktus, hanem abból, hogy a szubjektum létrehozása az (s ezért lehetetlen, hogy a történetek mögött "egységes", realisztikusan ábrázolható szubjektumok álljanak). A szubjektumok ezekben a narratívákban sokszorosan kijelölt helye kettős tulajdonsággal bír: egyrészt nagyon pontosan meghatározható (hiszen Szalím vagy Eve másról sem beszél, csak a saját nézőpontjáról), másrészt üresnek is lehet látni: olyan helynek, amelyet sokféle módon felrajzolt vonalak határoznak meg, a hagyományos individuumképzetektől meglehetősen eltérő módon. Ezért van az, hogy hiába az életrajzi tónus, az önéletrajz kötelező referencialitása, Carter és Rushdie regényei nagyon messze távolodnak a Bildungsroman-hagyománytól és annak szubjektum- vagy társadalomfelfogásától. Inkább körüljárják a szubjektum ezerféle meghatározottságát, mint hogy úgy tekintsenek rá, mintha egy autentikus fejlődési utat kellene bejárnia, hogy "önálló" individuum lehessen; vagy mintha nem lenne más feladata, mint elfogadni társadalma szabályrendszerét, és alkalmazkodni hozzá - ismét visszatérve az emancipatorikus felfogás lehetőségéhez. Nem azt állítom, hogy Rushdie vagy Carter "kiutat" mutat, és reflektáltságukban "szabadabbá" teszi karaktereit, mint a realizmus kódjában írt, vagy a társadalmi szubjektum alakítottságával nem foglalkozó regények - ám a meghatározottságok és tudatosságuk vagy tudattalanságuk túlhangsúlyozásával, egység nélküli történeteikkel olyan hatást érnek el, amely bizonyos értelemben "realistább" (mert az utánzás elvét "tisztábban" mutatja fel) a realizmus hagyományában gyökerező regények beszédmódjánál.

Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij - Kell-e ​nekünk Európa?
Mi ​a fontosabb: a nyugat európai civilizáció vagy az orosz tradíció? Kell-e a Keletnek Európa? Oroszország és Európa egymástól való félelmei köré csoportosulnak a cikkek. Lehetséges-e áthidalni a nyugati országok szokásait majmoló felsőbb rétegek és a civilizációtól érintetlen nép közti szakadékot?! Sorozatkezdő kötetünk Dosztojevszkij társadalomkritikai és politikai írásai közül válogat.

Szőts István - Röpirat ​a magyar filmművészet ügyében
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Bikácsy Gergely - Bolond ​Pierrot különös kalandja I.
„Bikácsy ​Gergely szereti a mozit, mindenekelőtt a francia filmet, azon belül is az új hullámot s elsősorban Godard-t. A szerzőnek ez a cseppet sem komolytalan jellemzése a kötet lényegére utal: szubjektív filmtörténetet olvasunk, egy mozibolond filmtörténetét.” (Gelencsér Gábor)

Slavoj Žižek - In ​Defense of Lost Causes
Acclaimed, ​adrenalin-fuelled manifesto for universal values by 'the most dangerous philosopher in the West.' In this combative major new work, philosophical sharpshooter Slavoj Zizek looks for the kernel of truth in the totalitarian politics of the past. Examining Heidegger's seduction by fascism and Foucault's flirtation with the Iranian Revolution, he suggests that these were the 'right steps in the wrong direction.' On the revolutionary terror of Robespierre, Mao and the Bolsheviks, Zizek argues that while these struggles ended in historic failure and horror, there was a valuable core of idealism lost beneath the bloodshed. A redemptive vision has been obscured by the soft, decentralized politics of the liberal-democratic consensus. Faced with the coming ecological crisis, Zizek argues the case for revolutionary terror and the dictatorship of the proletariat. A return to past ideals is needed despite the risks. In the words of Samuel Beckett: 'Try again. Fail again. Fail better.'

Ismeretlen szerző - A ​XV. Veszprémi Tévétalálkozó szakmai tanácskozása
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Jacques Derrida - Az ​idő adománya
Jacques ​Derrida Az idő adománya című könyve igen jelentős helyet foglal el a szerző életművében. A könyvből a derridai gondolkodás, és nyugodtan általánosíthatunk, a dekonstrukciós eljárás logikáját ismerhetjük meg, melynek működ(tet)ése talán ebben a műben tapasztalható meg a legnyilvánvalóbb módon. A problémafelvetést Heidegger Zeit und Sein című kései írásának elemzése tartalmazza. A mű gerince pedig Marcel Mauss Tanulmány az ajándékról című munkájának tárgyalása. A filozófiai és az etnológiai szöveg mellett kimerítő elemzést szentel a mű alcímét adó Baudelaire-prózaversnek, A hamis pénznek is. Kapunk-e valamit a könyvtől? Ki? ad? mit? S még inkább: kinek? Valami, amit eddig evidensnek véltünk, kérdezésre méltóvá vált.

Missing--book
Az ​arcok iskolája Ismeretlen szerző
0

Ismeretlen szerző - Az ​arcok iskolája
„Világbajnok-fej ​ez a Lénárt” – mondta Fehér György. „Mit tud ez az emberi arc elmondani a filmvásznon (vagy a képernyőn) egy olyan korban, amikor az arcról sokat beszélnek, de a premier plán többnyire a totálok közé ékelt állapotjelzővé alacsonyodott?” (Forgách András) Fehér életművében első televíziós rendezése óta meghatározó szerepet játszik az arc, s meggyőződésem, hogy művészetében, látásmódjának fókuszában az arc a legfontosabb jelentéshordozó komponens. Balogh Gyula egyik kritikájában Fehér György elbeszélési technikáját egyenesen „arcsztriptíznek” nevezi. Pilinszky megfogalmazásával a nagy művészet sose „unalom előtti”, hanem „unalmon túli” volt – és lesz is talán. Elég csak Fehér képeire gondolni, amelyekben az unalom egyenrangúan épül be a halállal, s csupán ezt meghaladva ér el, juthat el egyáltalán abba a szabadságba, aminek megsejtése és megidézése a mindenkori remekművek privilégiuma volt – és marad.*

Henry David Thoreau - Wild ​Apples
Wild ​Apples begins with a short history of the apple tree, tracing its path from ancient Greece to America. Thoreau saw the apple as a perfect mirror of man and eloquently lamented where they both were heading.

Nicole Aschoff - The ​New Prophets of Capital
A ​deft and caustic takedown of the new prophets of profit, from Bill Gates to Oprah As severe environmental degradation, breathtaking inequality, and increasing alienation push capitalism against its own contradictions, mythmaking has become as central to sustaining our economy as profitmaking. Enter the new prophets of capital: Sheryl Sandberg touting the capitalist work ethic as the antidote to gender inequality; John Mackey promising that free markets will heal the planet; Oprah Winfrey urging us to find solutions to poverty and alienation within ourselves; and Bill and Melinda Gates offering the generosity of the 1 percent as the answer to a persistent, systemic inequality. The new prophets of capital buttress an exploitative system, even as the cracks grow more visible.

Frank Furedi - A ​célkeresztben: Magyarország
Füredi ​Ferenc szüleivel 1956-ban, kilenc évesen hagyta el Magyarországot, majd Kanadában és Angliában végezte tanulmányait. Az immáron Frank Füredi néven számos nagyhatású tanulmányt, könyvet jegyző szociológus professzor nem kevesebbet állít, mint hogy a keresztes háborúkat megidéző kegyetlen kultúrharc zajlik Európában. A szemben álló felek nem köthetnek konszenzuson alapuló "békét", mert küzdelmük kulturális értékekről, identitásról vagyis a puszta létezésről szól. Szólásszabadság versus politikailag korrekt véleménydiktatúra. Keresztény értékek és hagyomány versus leszámolás a több ezer éves európai kultúrával. Nemzetállami eszme versus nemzetállamok fölötti föderatív, birodalmi gondolat. A célkeresztbe érzékelhetően Magyarország került.

Jeles András - Teremtés, ​lidércnyomás
"Az ​embernek nem adatott meg, hogy teremtsen." - Simone Weil (Mégis próbálkozunk vele - művészet -, csakhogy meghasonlottan, iszonyodva, félve, mert elrémülünk a beláthatatlan, kaotikus szabadságtól. Igen, minden teremtés számunkra lidércnyomás, s még az is, amelynek alávetettjei, kreatúrái vagyunk - ha a szokás, nevelődés, hagyomány etc. az otthonosság illúziójával enyhíti is a műben megjelenő összemérhetetlenség nyomán támadó horrort.

Balogh Gyula - A ​Jordán-sztori
Jordán-sztorik, ​kitárulkozó vallomások egy kötetben. Több mint egy tucat interjúban Jordán Tamásról, a botrányos szombathelyi színházigazgatóválasztás főszereplőjéről pályatársak, kollégák, barátok, családtagok vallanak. Megszólal többek között Alföldi Róbert, Molnár Piroska, Pogány Judit, Koltai Róbert és Bálint András. A kötet kuriózuma, hogy Tamás életének három legfontosabb nőalakja is interjút adott a szerzőnek.

Hayden White - Tropics ​of Discourse
"Tropics ​of Discourse" develops White's ideas on interpretation in history, on the relationship between history and the novel, and on history and historicism. Vico, Croce, Derrida, and Foucault are among the figures he assesses in this work, which also offers original interpretations of a number of literary themes, including the Wild Man and the Noble Savage. White's commentary ranges from a reappraisal of Enlightenment history to a reflective summary of the current state of literary criticism.

Erdély Miklós - Művészeti ​írások
Azok ​a változatos művészi tevékenységek, melyeket sokan úgy fognak föl, mint a világ divatáramlatai közötti elvtelen helyezkedést, voltaképpen a művészet mibenlétét firtatják és a létrejött művek tekinthetők úgy, mint elfogulatlan javaslatok a művészet jövőbeli hivatására. Ezt az álláspontot nem könnyű elfogadtatni és az ilyenfajta tevékenységet még sokáig fogja kísérni a megbélyegzés és a rosszallás moraja. Ebben az erkölcsi présben, mégis, legalább önmagunk számára kategorikusan meg kell fogalmaznunk tapasztalataink és információink alapján, mit tartunk a művészetről.

Kollekciók