Ajax-loader

Saláta / #300

A KORONA ÁRA: beszélgetés és szerzői rukk Benkő Lászlóval

Benko_laszlo

A licitálásban állhatatos könyvszerető dedikált példányt kap postán Benkő Lászlótól, A korona ára című regényét.

A napokban jelent meg Benkő László Szent László trilógiájának második kötete, A korona ára címmel. Ezen felbuzdulva, hirtelen felindulásból összeszámoltam az író tollából eddig megjelent történelmi regény címeket, és döbbenettel konstatáltam, hogy a tizenharmadik kötetnél tart.

A rukkola.hu internetoldalon alig fordul elő Benkő László könyv cserélésre. Röpke közvélemény-kutatás után kiderült, mi ennek az oka: az olvasók, ha egyszer megszerezték Benkő László bármelyik könyvét, eszük ágában sincs elcserélni, sőt, a polcuk dísze lesz, amit aztán időnként újra és újra leemelnek elolvasás céljából. Ha pedig mégis előfordul rukkolás a témában, az komoly pontokért cserél gazdát.

Benkő Úr! A korona ára című kötetének mi a legerősebb tanulsága a ma nemzedéke számára? Ha csak néhány mondat állna rendelkezésre, hogyan ajánlaná a rukkola.hu olvasói figyelmébe a regényét?

A Szent László (tervezett) trilógia második kötete, A KORONA ÁRA igazából csak az elsővel, A LÁZADÁS PARAZSÁN c. kötettel együtt értelmezhető. A cselekmények és a szereplők szervesen összefüggenek, és szoros kronológiában követik a korabeli eseményeket. Aki tehát kedveli a történelmet és szeretné megtudni, mi is történt a pogánylázadásoknak nevezett időszakot követően a magyar társadalomban, miféle külső és belső erők forgatták a történelem kerekét akkoriban, s valóban meg akarja ismerni a később szentté avatott I. László király élettörténetét a maga realitásában, sallangoktól és legendáktól mentesen, annak számára valóban sokat adhatnak ezek a kötetek, s majd a jövőre megjelenő harmadik.

Miért éppen a magyar történelem vált köteteinek vezérfonalává?

Főként a magyar történelem bizonyos időszakairól jelentek meg eddig könyveim. Ettől függetlenül a lehető legszélesebb spektrumban próbálom meg a világtörténelmet szemlélni, és semmiképpen nem szeretnék leragadni adott koroknál, személyiségeknél, eseményeknél. Hogy mégis a mi történelmünkből válogattam, az nem elsősorban rajtam, hanem a kiadókon is múlt. Ugyanis egy szerzőnek mindig figyelembe kell venni az adott kiadó üzletpolitikáját, profilját, éves kiadói terveit. Itt válik el az írás az üzlettől, és találkozik e kettő ismét, bár ez egy író számára nem feltétlenül jó.
Bármikor szívesen írok más országok, földrészek történelméről, más korokról, és örömmel teszem, hiszen csak így érdemes belefogni. De ha a kiadó egyetértésével a téma nem találkozik, akkor könnyen megesik, hogy a kézirat a fiókban, jelen esetben a “gépben” marad.
Ugyanakkor szeretném elmondani, hogy polgári végzettségemet tekintve pedagógus vagyok. A történelmet mindig kedveltem, és abban az időszakban, amikor a katedrán álltam, nem egy alkalommal szembesültem vészes ismerethiánnyal, vagy elferdített történelemtudattal. Amikor tehát kiválasztok egy történelmi témát és belefogok annak alapos körüljárásába, természetesen az is bennem munkál, hogy a szórakoztatás, kikapcsolódás nyújtása mellett tényszerű ismereteket is továbbítsak. Ezzel azonban csínján kell bánni, mert nem minden olvasó kedveli, ha egy regényben okítják is őt.

Ahogyan nézem az eddig megjelent magyar vonatkozású történelmi regényeit, feltűnt, hogy időrendben sorba téve, a Honfoglalás trilógiával kezdte, szorosan utána a Viharlovasokkal folytatta eddig négy kötetben, ezután a mongolokkal (tatárokkal) elpáholtatta a magyarokat, majd felépíttette az országot romjaiból A végső tengerben, aztán szünet, és a Zrínyiekkel zárja – egyenlőre – a sort. Hogyan tervezi? Feldolgozza a magyar történelem ezer évét?

A történelmi regényeim közül először a Honfoglalás-trilógia jelent meg, de nem ezt írtam elsőre, hanem jóval előbb készült el a tatárjárást, illetve a XIII. szd-i Magyarország (s mellette Dzsingisz birodalmának) első heven évét feldolgozó,  A VÉGSŐ TENGER c. trilógia. Csakis a kiadó üzletpolitikája diktálta, melyik jelenjen meg korábban.
Miután a Honfoglalás-trilógia már pár évet eltöltött a polcokon, született meg a Viharlovasok sorozat ötlete, ami voltaképpen a trilógia folytatása, a “kalandozások korában”, és az olvasók így is kezelik a ma már négy, jövőre öt kötetet számláló, nagy lélegzetű munkát. 
Szent László már némi időbeni ugrást jelentett, a Zrínyi család két tagjának (a szigetvári Zrínyi Miklósnak és dédunokájának, a költő-hadvezérnek) élettörténete pedig még nagyobbat. A család harmadik illusztris tagja, Zrínyi Ilona teljes élettörténete – és benne a kor politikumának és eseményeinek szokott módon történő ismertetése – jövő ilyenkor lát napvilágot.
Hogy a kérdés második részére is feleljek: nos, nem érzek magamban “annyi erőt és időt”, hogy képes legyek feldolgozni a magyar történelem ezeregyszáz évét, bár szívesen megtenném. Kétségtelen, hogy ezt mások is ajánlották, így a legközelebbi időben feltehetőleg az államalapítás korával és a pogánylázadásokkal folytatódik a vonulat, hogy betöltsük a Szt. László trilógiáig meglévő űrt. Aztán majd… Ki tudja?

Hogy látja, kik alkotják regényei olvasótáborát?

Úgy tapasztaltam, hogy a könyveim olvasótáborának törzsközönsége elsősorban a negyvenen túliakból adódik. Ennek igen sokféle oka van, de tény, hogy a fiatalabb generációból még kevesen vesznek kézbe ilyen jellegű könyveket. Azt hiszem, jó értelemben véve “el kell érni” egy olyan életkort, amikor egyfajta belső késztetés nyomán az ember ilyen könyvek után érdeklődik, mert talán zavarja, hogy erről-arról kevesebbet tud. Én azonban sosem írok életkor szerinti megfontolásból, vagy kifejezetten egy bizonyos olvasótábornak. Sőt, elárulom: azon igyekszem, hogy politikailag se befolyásoljak senkit, mert az nem az én feladatom, legfeljebb egy minimális társadalomkritika vázolását vállalom fel. Azt szívesen megmutatom, hogy bizonyos tekintetben nincs új a  nap alatt, és kiművelt fej nélkül nincs fejlődés, továbblépés. Azt is, hogy hol követtek el eleink hibákat, és mennyire hajlandóak vagyunk ugyanabba a kelepcébe mi is belepottyanni, időről időre.

Nem csak történelmi regényei jelentek meg, hanem a Drezdai emberünk, a Hullámtörés és A spanyol grófnő is életművének része, amelyek kiesnek a fősodorból műfaj szempontjából. Ilyenkor kirándul a történelemből?

Sajnos, nem vagyok eléggé állhatatos, már íróként. Nem tudok túl sok időt tölteni egyetlen időszakkal, témakörrel. Mindben eljön az idő, amikor úgy látom: egyenesen az olvasó elleni vétek ezt vagy amazt tovább ragozni, még több bőrt lehúzni szegény “történelmi rókáról.”
Ilyenkor valóban kirándulok, de nem biztos, hogy képes vagyok megszabadulni az alapállástól, nevezetesen, hogy a történelmet bele ne tegyem azokba a könyvekbe is.
A DREZDAI EMBERÜNK zömében a rendszerváltást megelőző években, a volt NDK-ban játszódik. Arról szól, miként avatkozott bele az akkori Szovjetunió az NDK belügyeibe, és hogyan akarták titkosszolgálati úton megoldani Honecker eltávolítását. A drezdai, kelet-berlini események (sőt, magyar vonatkozás is szerepel a könyvben!) nem légből kapottak, mind hiteles információkra, korabeli interjúkra, tv-adásokra épülnek, és még sok egyéb is. Hogy egyfajta kémtörténet kereteibe ültettem a cselekményt, az sem volt véletlen, de azért még mindig felfogható akár történelmi regénynek is, a benne felsorakoztatott információtömeg miatt.

A SPANYOL GRÓFNŐ, amely a spanyol polgárháború után kezdődik és egy asszony történetét vezeti végig olasz hadszíntéren egészen 1946-ig, szintén korhű történelmi eseményekre épül. Különösen kedves számomra ez a könyv.

A HULLÁMTÖRÉS c. regény már más. Voltaképpen nem áll magában, mert egy adott korszakban kereken húsz kötetet írtam “kvázi romantikus” műfajban, különféle írói álneveken. Így diktálta az akkori kiadó üzletpolitikája. Ezt a kötetet alaposan átdolgoztam, és valóban nincs benne semmi történelem, csak egy asszony, aki férjének és fiának elvesztése után megpróbál a padlóról felállni, újra meg újra.
S ha már itt tartunk, elmondom, hogy nagyon szívesen írok nehéz sorsú nőkről, asszonyokról, és életüket szívesen helyezem történelmi korba, sorsfordító eseményekbe, Megtehetném, hogy sikeres nőkről írjak, mert ma inkább ez ad követendő példát, és író kollégák-kolleginák művelik is ezt a műfajt szépen, de engem a főhős sikere igazából csak akkor érdekel, ha ahhoz az alany valóban kínszenvedések árán, tűzön-vízen keresztül jutott. Az eleve jómódú, netán más jóvoltából gazdaggá és sikeressé lett nők világával íróként nem tudok sokat kezdeni, a példamutatást nem ilyen pályán tudom továbbítani, és ezért elnézést kérek.
A fentebb említett romantikus jellegű könyvek jelentős hányadukban olyan információkra alapulnak, amelyeket olyanoktól hallottam – és el is raktároztam -, akikkel konkrétan megtörtént.
Hogy mégis kevesebb könyvem jelenik meg e témában, az csakis a már említett kiadói üzletpolitika kérdése.

Ön igen termékeny író, évente akár 1-3 könyve is megjelenik, és ráadásul darabonként több száz oldal terjedelemben. Hogyan győzi? Mennyi idő alatt születik meg egy regény? Mi a munkamódszere?

Hogy évente általában három kötetet el tudok készíteni, annak az az oka, hogy már csakis ez a munkám. Az a szerencse ért, hogy nyugdíjazásom után már nappal is dolgozhatom a könyveken, nem csak fél éjszakába nyúlóan, mint mikor még aktív dolgozóként munkába kellett járom. Általában napi 12-16 órát dolgozom, amibe a konkrét írói munka mellett bele kell férnie az adott téma alapos megvizsgálását célzó kutatásnak is. De ne higgye senki, hogy valamiféle történelmi kutató lennék, netán történész. Én csakis azokból az anyagokból dolgozom, amit már a hivatásos kutatók feltártak.
Nem lehet időintervallumot felállítani egy regény elkészítésére, legfeljebb határidőt, amiben rendre meg is kell állapodnom a kiadóval. A Zrínyi könyvekhez például igen sok tudományos anyagot át kellett nézni, és azokat egymással összevetve muszáj volt eldönteni, hogy a kötetben szerepeljenek-e, vagy sem. Így ezek a közel 600 oldalas kötetek nem csak a terjedelem miatt készülnek lassabban, de említhetném ugyanígy a Szt. László, vagy a Viharlovasok történeteket. A Drezdai emberünk pl. kiváltképp sok időt emésztett fel, az információbőség miatt.
Minden szerzőnek saját módszere van. Az enyém alapvetően arra épül, hogy minden nap dolgozni kell valamennyit az adott kéziraton. Nem szabad kihagyni egy napot sem, mert az csak bonyodalmakat okoz, amit legtöbbször későn vesz észre az ember. A másik: kezdődjön azzal az új nap, hogy az előzőn írtakat átolvasom. Nem is hinnék, mi minden oda nem illőt találok ilyenkor, amit azonnal korrigálok.
Amikor a kézirat nyersen elkészült, legalább háromszori átolvasás következik, nyilván a hibák javítgatása, a suta mondatok gyomlálgatása okán. És majd csak ezek után mondhatja azt egy szerző, hogy a könyvet “megírta”, mert addig még csak “leírta”.
A szerkesztésbe azonban nem szólok bele, hagyom dolgozni a szakembereket és megbízom bennük, a tudásukban. Őket is arra kérem, kíméljenek attól, hogy sokat kérdeznek tőlem a szerkesztés során, mert akkor már bizonyára egy teljesen más történetben vagyok nyakig, és nem biztos, hogy okos feleletet adnék.

Azt olvastam, hogy kényes a regényeiben megírt események történelmi hitelességére. Milyen forrásmunkákból szerzi be ismereteit?

Igen, a történelmi regényekben különösen kényes vagyok a benne szereplő tények és adatok hitelességére. Ez nem csak azért van így, mert pedagógus vénám van, hanem azért is, mert szeretném megszabadítani az olvasókat a ferdítésektől, a különféle érdekből kitalált fikcióktól. Egy adott történelmi eseményt előbb több oldalról is megvizsgálok, mielőtt szerepeltetem. Ilyenkor töviről hegyire elemzem a hivatásos kutatók munkáit, és ha nem erősítik egymást a konklúziók, akkor inkább bele sem foglalom a könyvbe. 
Így vagyok az egymásnak ellentmondó információkkal is. Talán ebből ered az az elvem, hogy soha, egyetlen könyvemben sem vagyok hajlandó semmiféle aktuálpolitikai igényt kiszolgálni. Az ilyent igénylő olvasók számára bőven rendelkezésre állnak egyéb médiaplatformok.
A könyvekben arra törekszem, hogy még a párbeszédek is – amelyek nyilván az írói fantázia termékei – erősítsék az alapvető tartalmakat. A szereplők mozgatása, élete és halála, mindenféle ténykedése ugyancsak ezt hivatott szolgálni. A történelmet úgy szeretném megmutatni, ahogy valójában megtörtént, és erre való a tudományos igénnyel megírt művek elsődleges elemzése.
S ha valamikor eljutok egy pontra, amikor nem tudom eldönteni, melyik kutatónak is van igaza, nos, akkor úgy szövöm a cselekményt, hogy bemutassam mindkét (esetleg még több) szemszögből. A Zrínyi kötetben pl. ezért jelenhetett meg Gritti és Ibrahim nagyvezír sztambuli beszélgetése Erdélyről, párhuzamban a fejedelem cselekedeteivel, Zrínyi véleményével, a bécsi udvar elgondolásaival. Aztán már valóban az olvasóra bízom, hogy miként raktározza el magában, hiszen ahányan vagyunk, annyiféleképpen értékelünk, s dolgozzuk fel az információkat.

Könyvtárakba, levéltárakba, múzeumokba járok, tudományos műveket lapozgatok, elmegyek az események színhelyére… többnyire így gyűjtögetem az anyagot egy könyvhöz. Az Internettel kicsit csínján bánok, mert sok tudománytalan információt is feltesznek, de ami jó, az onnan is hasznosítható.

Ebben az évben jelenik még meg regénye?

Idén már csak egy új könyvem jelenik meg, aztán jövő nyárig szünet. Ez a kötet A ZRÍNYIEK sorozatból A LÁNGELME alcímet viseli. A szigetvári Zrínyi dédunokájának teljes élettörténetét dolgoztam fel, a születésétől haláláig, benne a kor politikai összefüggéseivel, Zrínyi Miklós költő-hadvezér-politikus harcaival, kezdeményezéseivel, ádáz törökellenességével, a bécsi udvar intrikáival. Szerepel benne a kevéssé ismert Zrínyi-Újvár története és politikai célból történt elpusztítása. Remélem, megüti majd a mértéket, és elnyeri a téma iránt fogékony olvasók tetszését.
Az 1-2 kiadásban még A VÉGSŐ TENGER címet viselt tatárjárás-trilógia az ősszel a Lazi Kiadó jóvoltából új köntösben jelenik meg, a kötetek pedig új alcímeket kapnak. Formátumában követi a kiadónál megjelent történelmi regények kemény táblás arculatát.

Benkő Úr, köszönöm szépen, hogy a Rukkola rendelkezésére állt.

Benkő László könyvei a Rukkolán: http://www.rukkola.hu/szerzok/886-benko_laszlo

Az író – ahogy a bejegyzés címe is sugallja – pedig már prerukkolta is a legújabb könyvét, amelyre itt tudtok licitálni: