Ajax-loader

Győrffy László könyvei a rukkolán


Egy ​a trianoni békediktátum miatt szülőföldjét elhagyni kényszerülő, majd a Ludovika Akadémián hadnaggyá avatott, és a Felvidék, majd Erdély visszafoglalásában részt vett, később orosz fogságba esett, 1948-ban hazatért és az 1956-os forradalomban a keszthelyi nemzetőrség parancsnokává választott, és ezért halálra ítélt, de a megtorlás elől Ausztriába szökött katonatiszt, később villanyszerelő életútját kíséri végig, dokumentum hűséggel a regény, amely a második világháborúról és a forradalomról szól. „Amikor a tér fölé ereszkedő sötéten kavargó alkonyi felhők alatt, az alig két-három fokos hideg, szeles időben az egykori premontrei rendház és a szembeni, volt Hungária kávéház között, a Fő téri házak ablakaiba állított vibráló gyertyák fényében felcsendült a Himnusz dallama a Tanácsháza tetejére szerelt hangszóróból, és a tömeg énekelni kezdett, hirtelen hópelyhek ereszkedtek alá a szürke, magas égből. Tarnai István villanyszerelő brigádvezető, egykori Ludovikát végzett százados, most nemzetőrparancsnok ott állt, körülötte pedig a brigádtagok és hullottak rájuk a szél csapkodta hópelyhek, miközben egyre hangosabban énekelték a Himnuszt, mintha dacolni akarnának a piros-fehér-zöld zászlókat cibáló hideg, jeges széllel."

E ​könyv tizenkét írása gúnyrajz és kritika éltünk fonákságairól. A harsány szatíra, a csendes irónia, olykor a kesernyés tónus, a fanyar humor - jellemzően az írók egyéni hangvételére - a rangkórságot, a harácsolást, a képmutatást, a tehetetlenséget, az erőszakot veszi célba. Ezek az írások nem álszent eszmények nevében szólnak, ám hiányérzetet hagynak, vajon igaz-e, hogy ma a sokféle divat vonzásában nem "illik" időtálló emberi értékek szerint élni? Mi az oka annak, hogy mindenki mást szeretne csinálni, mint amire sorsa, tehetsége kijelölte, vagy legalábbis másnak akar látszani, mint aki? A görbe tükör, amit az író elénk állít, mindig torzít, de a benne látható gúnyos fintor nemcsak nevetésre késztet, hanem el is gondolkodtat.

Az ​ÖRÖKSÉGÜNK könyvsorozat élő irodalmunk legjavát a szerzők kézjegyével hitelesítve őrzi meg az időnek. Idősebb íróink, összeálló, gazdag életművükből személyesen válogatják ki legkedvesebb, általuk legtöbbre értékelt, legsikerültebbnek tartott s - mint szellemi hagyatékként - az utókornak leginkább ajánlott írásaikat.

Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Érdemes-e ​a hétköznapi valóságot írás-fényszóróval megvilágítani, ha akaratlanul is válogatott gyűjteménnyé zsugorodhat össze évtizedes munkálkodás? Bár az egyes írások megjelentek – születésük idején – az olvasói nyilvánosság előtt, és közben regény, színművek is nyomdafestéket láttak, hangjátékokat is sugárzott a rádió, de a kiadók, szerkesztők hangulati szélfúvásai csak most engedték ezeket az írásokat kötetté összesodródni. Úgy vélem, az írás-fényszórót olykor a csillagokra, olykor a kanálisban szaladgáló patkányokra kell irányítani. Persze, gyakorta kiderül, hogy míg a csillagokat figyelgetjük, megmarnak a patkányok. Csak bízni lehet abban, hogy a fénycsóvával világított írói kutakodás nem marad észrevétlen. Az esendő, egyszeri emberi sorsok diagnosztizálása, az egymás iránt tanúsított hétköznapi gyarlóságainkból eredő küzdelmek és fonákjáról szemlélt élethelyzetek esetleg gyógyító intézkedésekre késztetik az erre szerződtetetteket, kinevezetteket. Ízlések és pofonok különbözőek, tartja a közmondás, úgy gondolom, inkább csak az ízlés, mert egy pofon, lehet kisebb vagy nagyobb, az akkor is pofon. Néha jogosan adjuk-kapjuk, néha jogtalanul. Manapság szerencsére, inkább csak a szellemi pofonok korát éljük, ez talán elviselhető. Béke van nálunk. És mégis: itt is, ott is időnként felcsattan egy „puskalövés”. Valaki öngyilkos lesz, valakinek hínáros, zsombékos hétköznapi gondokba ragad a lába, és nem tud továbbmenni. Ezek a béke „puskalövései”. Csakhogy nehéz megítélni, eldönteni, mikor, ki, miben győztes, és főként milyen áron. Ha vesztett, sem biztos, hogy ő a hibás. Írásaimban csak kérdezek: ha az ember kérdez, kételkedik. A kérdések feltevése is lehet életcél. A gyakorlati élet hiányosságainak kiküszöbölése a politikusok dolga, de ostobán, rosszul, ellenséges indulattal kérdezni megbocsáthatatlan emberi vétség. Mindannyiunkban ott él a „ gyilkos” lehetősége, könnyen azzá válhatunk. Aztán már csak magunkban hordozhatjuk a bűntudatot, ha egyáltalán észrevesszük, hogy „gyilkoltunk”.

Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

"D. ​becsukja az ablakot. H. egészen az ágy szélére húzódik, mikor D. melléfekszik. Lyukacsos fal mered közöttük. Áttetsző, szétbontható. D. keze oldalra nyúl, érzékelni akarja a magába forduló női test minden porcikáját, hátát, combját, hasát. Mintha ezzel valamit is oldna. Lyukacsos falat tapogat. Ingerült odébb rándulás a válasz. És most mit tehet? Nincs más hátra, mint leereszkedik a minden pillanatban zuhanással fenyegető, síkos falú kútba. Az emlékei közé. Persze már nem tud különbséget tenni a puszta események és a hínárként rájuk tapadt szavak között. Már nem tudja, hogy valóban úgy történt-e, ahogy most gondolja, vagy csak képtelen másként emlékezni. Csak indulatai voltak. Erre pontosan emlékszik. Alighogy elkezdte az ötödik évet, hogy bement az egyetemre, megnézte a táblán a hirdetéseket, az óra- és tantermi beosztásokat, néhány nap után kiszakadt a katedrák felé lejtősen dermedő padokból, a szemészeti gyakorlatokból, a fogászati gyakorlatokból, egész egyszerűen otthon maradt. Csak kóborolt az utcákon, az útjába eső kocsmák pultjának támaszkodva megivott egy-egy féldeci pálinkát."

Budapest ​valamely peremkerületéből egy tizenhat éves gimnazista fiú 1956. október 25-én teherautóval és lovas kocsival bemegy a városba, és a Práter utcai iskolában összegyűlt forradalmárokkal együtt harcol. Nem csak a halottakat és sebesülteket látja, de pár nap alatt a Corvin köz közelében a háborúvá fokozódó küzdelemtől már egy más lelkületű fiú tér haza a külvárosi kerület kertes házai közé. Valaki azonban meglátja puskával a vállán, és a feljelentés veszélye miatt 1957. januárjában, a rendkívüli hideg időben több napos gyaloglással Ausztriába szökik, de negyedév múlva családi okok miatt hazatér; pár hónapi vizsgálati fogság után szabadon engedik. Majd félszáz évvel később, felnőttként újra meg újra ellátogat a volt forradalmi harcok immár lerombolt környékére... A kiadványt elsősorban az ifjabb generációknak ajánljuk.

Minden ​városnak, községnek, falunak sajátságos, e4gyedi történetei vannak. A Budapestet övező települések, majd a városba olvasztott vidékies kerületek, a maihoz képest egy másik történeti Magyarországról regélnek. A kertes házak között úgy fölvillannak az emberi létezés keservei, mindennapi küszködései és tragikomikus eseményei, mint a nagy forgalmú, kikövezett, betonozott utcák többemeletes házai között. Ezt a világot ábrázolom novelláimban a lírai realizmus köpenyébe burkolva.

Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Keveset ​tudunk emigránsainkról (ráadásul a tömegtájékoztatás éveken át sulykolta a köztudatba az „idegenbe szakadt hazánkfia” ellenszenves figuráját), akiknek a puhább vagy keményebb diktatúra éveiben nem kellett (itthon!) nap mint nap összeegyeztetniük az emberi továbbélés és érvényesülés természeti parancsait saját elhallgatásra ítélt érzelmeikkel és gondolataikkal, hanem módjukban állt ki- és megélni saját elképzeléseiket, törekvéseiket. E kötet, amely éppen e sajátos ellentmondás és negatív beállítódás feladásához kíván hozzájárulni, túlnyomórészt Ausztriában és Németországban élő magyarokat mutat be interjúk formájában. Legtöbbjük mögött regénybe illő, kalandos életút áll, amelyet nyomon követve az olvasó testközelből élheti át fél évszázad magyar történelmét, és eközben számos kevéssé ismert politika- és művelődéstörténeti ténnyel is megismerkedhet.

Kollekciók