Ajax-loader

Csaplár Vilmos könyvei a rukkolán


Csaplár Vilmos - A ​királylány kabátja
Ropogott ​a papírpénz, tompán fénylett az apró. Egyesek azon nyomban befalták a gyümölcsöt, mások elvonultak, és lassan csipegették, harapdálták. A fügétől szamárfül nőtt, a banán hosszú, mozgatható orrot, valóságos ormányt fejlesztett, az almától a láb hivalkodóan fényes patává vagy madárkarommá alakult, és aki körtét evett, annak kis idő múlva szárnnyá változott a keze, mellyel ugyan röpülni nem lehetett, csak csapkodni, de annál színesebb, pompásabb, viccesebb volt a tollazata. A szőlő elfogyasztása után pedig megszűnt az emberi hang, és kukorékolni, kotkodácsolni, csipogni, csicseregni, fütyörészni, csörögni, csattogni lehetett tőle.

Csaplár Vilmos - Pénzt, ​de sokat!
Létezik-e ​"magyar álom", a vállalkozás, siker és meggazdagodás mindenki számára megnyíló lehetősége? És milyen a magyar _self-made man_? E könyv nem dokumentum, hanem írói munka, de a valóságos viszonyokban gyökerezik, az utóbbi évek hazai valóságában. Egy szédítő karrier történetét meséli el, s ha nem is ad receptet arra, hogyan lehet ma milliomos valaki Magyarországon, az olvasó megismerkedhet a meggazdagodás technikájával, a rejtett üzleti vállalkozások és a jó szerencse világával, a "gazdagok" társasági életével, vágyaival. Milyenné változtat egy embert a gyorsan jött sok pénz? Jobb lesz tőle, vagy rosszabb? Mit lehet elérni pénzzel és mit nem? Lehet-e halhatatlanságot vásárolni pénzért?

Csaplár Vilmos - Egy ​látkép története
Csaplár ​új könyve abban az értelemben is regény, ahogy azt az olvasó elképzeli. Bővelkedik cselekményben, változatos életsorsokat vonultat föl. Ki gyilkolta meg West Lilit, a "nagyvárosi tündérlak" gyönyörű, vörös hajú féktelen természetű lakóját? Egy többszörös háztulajdonosra oly nagy hatással voltak gyerekkorában a hegyek, hogy kéjgyilkossággal vádolva is fölidézi őket. Valami furcsa szenvedély, mely befelé fordul, lesz úrrá a lelkeken. Szerelem. Ez a regény a szerelemről íródott. A lélek mániájáról. A nemtudás története, a homályos körülmények igyekezete a napvilágra. Szerelem, de mintha egy érzelem menetelne előre. Vágy, mely átgázol kelet-európai téren és időn. Nemzedékek története. Évmilliókkal ezelőtt kezdődött, a jelen és a jövő határáig tart. Éltethet-e egy regényt az a vágy, hogy valami kezdődjön el és ne érjen sose véget? Kezdődjön el, ami a valóságban évmilliókkal a regény megírása előtt elkezdődött. Egyszer minden véget ér és a mi jelenség-világunkban, ez a könyv viszont mintha szembe akarna szállni azzal, ami elkerülhetetlennek látszik. Mítoszt mesél el. Elmúló dolgokon keresztül az örökkévalóságról. Családregény nem egy családról. Istenről? Az ember istenfantáziáiról?

Csaplár Vilmos - Gyermekkor, ​földi körülmények között
Az ​embernek van egy Gézája. Ez a Géza egyszer csak föltűnik olykor kis g-vel, s mintha eltűnne, de nem tűnik el. Nyitott tetejű sportautóból integet, s mintha máris tovarobogna, de visszatér. Újra robog, újra visszatér. Máskor szállodai előtérben lehet megpillantani, amint hosszú léptekkel újra meg újra ugyanott megy. Mert a Géza szállodaportás. És világutazó. A világutazók pedig örökké sietnek. Utaznak. Hol itt tűnnek föl, hol ott. Ha valaki kapcsolatot akar fönntartani velük, egyszerre fürgének és kitartónak kell lennie. A regény elbeszélője ezzel a Gézával áll világutazó-ellenőri kapcsolatban. Le-lecsap a Gézára, hogy az merre jár, izgalmában pedig mesél a Gézának, gézázik. Egy gyerekkorról, melyben valakit az elbeszélőt kislánynak öltöztetnek és kislányként nevelnek, holott fiú. Aki viszont volt lány, az volt lány. Ezenkívűl aki elbeszél, magával az elbeszéléssel is hullámokat vet. A világ bemozdul a mondatoktól, a gézázva küldött üzenetektől, s ez a mozgás beláthatatlan következményekkel jár. A múlt időbe vetett mondatok földúlják a jelent. Kiderül, hogy a múlt idő az nem egy veszélytelen idő.

Csaplár Vilmos - Istennel, ​vagy nélküle
Az ​érvelés szála hol eltűnik, hol előbukkan, de soha nem tolakodó. Ebből következően, noha alapvetően diszkurzív gondolatokból áll, az egésznek mégis van egy költői-szépirodalmi jellege. A történelem és a civilizáció úgy jelenik meg benne, mint egy tengerből kiemelkedő mészkőhegy. És ahogyan ez lassan elkopik, az individuumra épülő civilizáció is egyszer majd befejeződik s helyette valami más veszi kezdetét. Civilizációnk labirintusában ennek a folyamatnak a tüneteit és előjeleit követi nyomon Csaplár Vilmos. (Földényi F. László

Csaplár Vilmos - Edd ​meg a barátodat!
A ​regény két férfi és egy nő, a testiséget szokatlan nyíltsággal ábrázolt háromszögét meséli el a gyerekkoruktól a huszadik század negyvenes éveitől a hatvanas évek végéig. Megismerjük a hortobágyi internálótáborokat, a kádári titkosszolgálat könyörtelenségét. A szerelem is olyan, mint a gyümölcs, merül föl a kérdés: nem létezik, csak alma, körte, szilva, barack, meggy, szeder, ribizli, szamóca, áfonya, naspolya, citrom? E nagyszerű mű a kortárs próza fontos eseménye!

Csaplár Vilmos - A ​magyarok
„Úgy ​tartják, hogy ha Magyarországon ketten tudnak valamiről, az már nem marad titokban. Az úgynevezett »őszödi beszéd« kiszivárogtatásához két embernél több kellett. Az, hogy évekkel a történtek után semelyik fél se tett közzé még csak feltételezett változatot sem arról, mi történt, hogy történt, példátlan.” Csaplár Vilmos új könyve egyetlen, nagy ívű esszé, amely a magyar értekező próza legjobb hagyományaihoz kapcsolódik: a mérlegelő, oknyomozó történelmi-politikai esszé-örökséghez. Célja – sokoldalúan vizsgálva históriai tehertételeinket, nagyszerű példáinkat és tragikus tévedéseinket – történelmi-politikai megosztottságunk és ellentéteink megértése.

Csaplár Vilmos - Kurva ​vagyok
"Nagyon ​sok nő beöltözik a szeretkezéshez, kikalkulálják a hatásokat. Szexis pongyolában teszi magát, csipkés francokat villogtat, harisnyatartós kurvaanyjában meztelenkedik, ezzel izgatja a férfit. Én már úgy érek föl a lakásba, hogy a férfinak áll a fasza, mint a cövek, én izzadok, reszketek. Mit mutogassak magamon? Majd az ágyban! Vagy az előszobafogas alatt, vagy a hűtőszekrény tetején, tök mindegy! Szerintem a férfiak jobban ragaszkodnak az ágyhoz, mint a nők. Lefeküdni valakivel. Lehet, hogy ez a lefekvés guggolás, térdeplés, állva baszás, féllábon kúrás, mit számít az ágy, ha nincs kedvem odáig elmenni!"

Csaplár Vilmos - Lovagkor
Ha ​a bemutatkozáskor szükséges életrajzi adataimra gondolok, semmit nem érzek. Pontosabban, esküdni mernék rá, hogy nem sok... közöm van hozzájuk. 1947-ben születtem Újpesten, apám munkás... stb., ... most történetesen a budapesti bölcsészkarra járok, de járhatnék máshová is, minthogy jártam is máshová. Átutazóban sokfelé megfordultam, de hogy letelepedjek, sohase jutott eszembe. Ha új helyszínre jutok, valami nyugalomféle lep meg ideig-óráig. Még annyit: novellákat írok. Ezt mindenképpen tudatni akarom azokkal, akik nem olvassák el a könyvet. És ha úgy vesszük, kettőt ütök egy csapásra vele. Mert ez egyben a szerző állásfoglalása is lehet. Viszontlátásra. Néhány fiatalember, mint annyian mások, elértek kamaszkoruk végére. Biológiailag nőnek bele az ifjúkoron át a felnőttség állapotába, lelkileg-szellemileg azonban változatlanul ott rohangásznak a kamaszkor és a folytatás határvonalán; újra meg újra ugyanezt az utat járják. Van, aki panaszkodik közben, van, aki követel, van, aki elvesz. Meddig tarthat ez az állapot, meddig egyensúlyozhatnak nyaktörő mutatványokkal a határvonalon? Minek a nevében tágítják az időt izgatott keresésükkel ezek a lovagok? Minek a nevében mondanak nemet, s keresik - már aki keresi közülük - az igent? Ebben az összevisszaságban az egyetlen határozott erővonal Sebestyén mozgása, az egyetlen következetesen megélt keresés Sebestyén keresése - a novellák legbelső kötőanyaga. De a novellaciklus végén Sebestyén nem tűnik el, útja nem ér véget. Aranyos sisakját leszedik a fejéről, és letépett álszakállal búcsúzunk tőle. A kötet második részében azonban láthatatlanul is és névtelenül is jelen van. Ő a "Különleges íz a jéghideg" című novella hivatalnoka, aki a döntést szeretné kikényszeríteni, és ő a mellette kísértő titokzatos fiatalember. Az ő múltja a föloldódni képtelen vízparti fiú is, az "Ahol a sziget kezdődik" című írásban, aki önlétébe bezárva a készülődés, a keresés, a vállalás izgalmi állapotában újra meg újra körülhatárolja magát, és újra meg újra beleveszik a természet moccanásaiba. Csaplár fiatal író, ezt a fogalmat hajlandók vagyunk értékítéletként is alkalmazni. Novellái bizonyítják, életkor és irodalmi érték nem összetartozó fogalmak; világát biztos kézzel ábrázoló, saját eszközökkel rendelkező, érett írót ismerhet meg az olvasó e kötet írásaiból.

Csaplár Vilmos - Momi ​lába
Az ​ember él és momizik. Pontosabban egy napon észrevettem, hogy momizom. Először csak alig. Ki-kihagyott. El-eltűnt a combmomi és a körömmomi. De én résen voltam, mindig figyeltem, akkor is, ha nem volt mit. Ez egy élvonalbeli Momi volt, és az élvonalbeliség becses, ritka. Húztam egy élvonalat a naplómba, és attól fogva agyonnaplózhattam volna magam, csakhogy a momizás nem naplósíthatóan terjed. Abban a részemben áradt szét, ami nem napi. Momi Momi képében üzent, hogy: hahó, azért még vagyok! Úgy, ahogy. Benned. Is. A szobamomi után megjelent a tengerimomi, a szélmomi, az ágymomi, a cápamomi, az álommomi, a momikék, a momizöld. A tengerimomi szilárdán állt a két lábán, terpeszben. A hosszúra megnövesztett körmei marhavér színűek voltak. A dunamomi meztelenül feküdt egy fatörzsre kötözve. Egyszer csak mindenütt Momit láttam az égi-földi anyagban. Belehajolt az ég aljába. Időben nem hosszú, de nevezetes eseményekben (kivégzések, pártkongresszusok, katonai megszállások) gazdag korszakban éltünk. A momiság lényege: a láb. Az egyik lényege. A kalimpáló, örökmozgó láb.

Csaplár Vilmos - A ​kék szem és a rózsaszínű mellbimbó históriája
A ​kötet címadó novellájában Kánya Andor jobbágy siheder 1827-ben felmegy a faluja melletti szakadékos domboldalra, és egy ernyő segítségével repülni akarván, leugrik a szakadékba. Több nemzedékkel később utódja, Kánya Andor műszerész legénykorában egy vendéglő asztalára áll fel, hogy aztán valamilyen titokzatos erőnek engedelmeskedve a Liget felé "ugorjon". Ahol a fák alatt egy áprilisi estén csókolózni fog az egész életében eltűnt leányanyját kereső Krizsik Arankával, és közben "valahová mellé néz". Talán azoknak a "gőzöknek" a gomolygását látja, melyekről egy másik írás szereplője, Hajcsik Imréné cérnázó, palacktöltő, savanyító, tálaló és költő ír verseiben. Mert a kötet hősei nem hagyományos individuumok, nem önálló hősök. A Cserik, Gódorok, Kányák, Krizsikek, Hajcsikok névtelen sokaságába genetikailag, biológiailag, pszichológiailag, társadalmilag beleágyazódva élnek valamilyen "látszólagos, bár egész életre szóló formában".

Csaplár Vilmos - Előtanulmányok ​a Szép epikus korszakunk című regényhez
Az. ​Árvízmentesítő Társulat volt zsilipőre, fél lábára béna, háborús rokkant, hanyatt dönti a feleségét a padlón, és egy faszenes vasalóval vasalni kezdi az asszony újabb gyerektől gömbölyödő hasát, Kiss mérnök dereka viszont tovább vastagodik. Egy biológia-földrajz-testnevelés szakos, "évszázados tapasztalattal" rendelkező tanár összegörnyed a szörpautomata előtt, mint egy szükségét végző kutya, egy XIV. századi templomszolga taligán tolja plébánosa tetemét a temetőbe. A város egyik ablakából véres húsdarabok, emberi végtagok hullnak, egy építkezésen dolgozó segédmunkás leesik a második emeleti állványról, és bordáit összetörik az utána repülő téglák: ez az esemény bizonyos mértékig mindenre kihatással van, akár évszázadokkal a baleset előre történt, akár hónapokkal később. C. községben, a Matsópuszta felé vezető út lejtőjén esténként és éjszakánként szokatlan száguldozás kezdődik. "Amit látok, sokszor szinte megfogalmazhatatlan, ráadásul az az érzésem, hogy krónikaírásomat bármikor félbeszakíthatják, krónikám lapjait pedig szétfújja a szél" - mondja az író egy vele készült interjúban. E könyv lapjait azonban nem a szél fújta szét· Olvasva a töredékeknek látszó előtanulmányok-at és a közéjük csúsztatott szövegeket, az író által meghatározott sorrendben, egyre inkább az az érzésünk, hogy az előtanulmányok név az állandóan változó regény egyik legújabb álneve.

Csaplár Vilmos - Vadregény
A ​Vadregény Jókai-művek hangulatát idéző kötet. Csaplár Vilmos alakjai tizenkilencedik századi kalandos, romantikus elbeszélésekből lépnek elő: borissza főurak szépséges asszonyaikkal, fondorlatosan sötét lelkű cégéres gazemberek az osztrák titkosrendőrség szolgálatában, megannyi jól ismert karakter. A könyv központi története is déjá vu élményt válthat ki az olvasóból – nemesek találkozója egy vidéki kúrián, többnapos vadászat, Zrínyi Miklósos, vadkanos nosztalgiával megfűszerezve. A Vadregény azonban több egyszerű Jókai-utánérzésnél. Inkább egy lehetséges mű lecsupaszítása, kivonata. Csaplár kölcsönvesz egy sémát, amit aztán saját kedve szerint formál. Nevezhetnénk alkotását romantikus kísérletregények, humoros tisztelgésének a nagy előd előtt. Miért ne, nevezzük annak. Csaplár műve az 1840-es évek Magyarországába kalauzolja az olvasót, a pozsonyi országgyűlések, főúri vadászatok korába. Vadregényének ifjú, tüzes vérű hőse az angol mérnök, lord Adam Whitewell ausztriai tartózkodása után hazánkba utazik, úgymond világot látni. Ahogy egy ábrándos lelkű fiatalembertől elvárható, már az első oldalakon a szerelem karmazsinszínű karjaiba hullik; imádatának tárgya csak egy pár pillanatig látott hölgy – aki nem más, mint Anna Woleska, a pozsonyi Tarnai Sámuel gróf gyönyörű felesége. A probléma máris előállt. Whitewell mindent megtesz, hogy a nő közelébe kerülhessen. Pozsonyba megy, s újdonsült magyar barátjával, Idrányi Kálmánnal – aki nem mellesleg a gyúpálca, vagy más nevén a gyufa feltalálója – hamarosan elmerül a főváros társasági életében.

Csaplár Vilmos - Semmit, ​örökké
Csaplár ​Vilmos a "68-as nemzedék" egyik jelese, aki regényei és novellái szerves folyamatába építette bele a _Semmit, örökké_ című új elbeszéléskötetét. Valójában nem is novellák ezek a többségükben alig egy-másfél oldal terjedelmű írások, inkább amolyan epikai miniatűrök. Ezek sorában viszi tovább a szerző azt a sajátságos elbeszélői formát, a már-már provokatívvá tett szubjektivitásnak mondható hangnemet, amelyet az _Én_ című önelemező regényéből ismerhetnek az olvasók. Ezekben az érzelmeket sejtető-felvillantó történetkékben is az élet grotesz furcsaságait regisztrálja, vagy emlékképek formájában idézi meg. Érezhetően a végleges formák ellen dolgozik, nem kerekíti szabályos egésszé az írásokat, s bár logikailag befejezettnek tekinthető valamennyi, az olvasónak az az érzése hogy a szerző hirtelen szakította meg az epikai fonalat, szinte elvágta valamennyit, furcsa többértelműséggel fejezve be így a történeteket, amelyek egyszerre hatnak markánsnak, ugyanakkor nagyon szórakoztatónak is, hiszen ezeket a kollázstechnikával egymásra montírozott miniatűröket egyként jellemzi az analizáló, meditatív hajlamú ábrázolás, a sűrített gondolatiság, és az intellektuális szarkazmus - A kötet a modern, intellektuális kisprózára fogékony olvasóknak igazi csemege.

Csaplár Vilmos - A ​királylány szivacskabátja
Meseregény. ​De olyan mesét hallunk, melynek királykisasszonya szivacskabátot visel, s melynek végén valaki mindig felfújható gumifotellé változik. Hõsei egy belvárosi kozmetikai üzletben gyûléseznek, vagy lehetetlen pózban egy létra tetején, egy irodaszekrény aljában gubbasztanak. A mese színeváltozását, felbomlását mutatja ez a groteszk, sõt abszurd történet, mely ironikusan torzító tükörben villantja fel a mese - s a regényirodalomban továbbélõ mese - megszokott fordulatait, szereplõit; harsány vidámságú kalandjainak, váratlan epizódjainak azonban értelme, mondanivalója is van - mindenekelõtt mûvészetrõl, irodalomról s más efféle emberi lomról, valamint arról a gondolkodásmódról, mely önnön kényelme érdekében a valóságban is a mese könnyen értelmezhetõ, sztereotip történéseit keresi. A hétköznapok valóságát ugyanis hiába próbálnánk a hagyományos andalító mesekeretbe gyömöszölni, az eredmény csak leleplezõen komikus lehet. Csaplár ért ahhoz, hogy a fürdõvízzel együtt ne öntse ki a gyereket is, és a regény vége azzal a meglepetéssel szolgál, hogy megtagadva is megõrzi a mesét, az igazit, életünk nélkülözhetetlen kellékét.

Csaplár Vilmos - Vásárlóink ​figyelmébe ajánljuk a Zaporozsec 968-as típusú gépkocsit
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Szebeni András - Csaplár Vilmos - Hídregény
"Én ​is megrögzötten hiszem, egyedül az állókép tud szembeszállni a múló idővel! 2004 tavaszán kaptam a felkérést, készítenék egy reprezentatív albumot a magyar hídtörténelem eddigi legnagyobb épülő műtárgyáról, a Köröshegyi völgyhídról. Időt kértem, gondolkodtam, végül Apáthy Endre barátom mondatai meggyőztek: - Egy építőmester életében egyszer vagy soha nem adódik ilyen feladat. Szerintem egy magyar fotográfus életében is csak így van ez! Három és fél éven keresztül jártam a hídhoz, hol egymagam, hol Csaplár Vilmos írói kíséretével. Fényképeztem a földről, szerelőhídról, állványokról, daru kosarából meg egy leszerelt ajtajú helikopterből, két biztonsági övvel kipányvázva, 500, 1000, 1500 láb magasból. Láttam a "hidamat" szikrázó napfényben, esőben, ködben, hajnalban s mikor lemegy a nap! Ez az album nem műszaki építési napló, hanem szándékom szerint egy műtárgy, amely az irodalom, valamint a fotográfia hagyományos eszközeivel készült egy műtárgyról." (Szebeni András)

Csaplár Vilmos - Két ​nap, amikor összevesztünk, vagyis a történetírás nehézségei
"Utálom ​az érzelmeskedést. Az úgynevezett lírát, a szép szavakkal való játékokat állandó éberséggel irtom ki a mondataimból (Egyúttal fölhatalmazok mindenkit, aki elolvassa ezt az írást, hogy ha ilyesmiket talál, gondolkodás nélkül húzza ki, lehetőleg tintával és vastagon, hogy telejesen eltűnjenek.) Itt tényekről van szó! Persze, másfajta tényekről, mint a >modern< írók a >ropogtatás< kedvéért föláldozzák a gondolatot. Ezekben a ropogó mondatokban esik szét a világ kétségbeejtően apró darabokra, undokul tetszetős, szinte ünnepélyes szavakra, amelyeknek összetartozási kombinációi igen is önkényesek!"

Csaplár Vilmos - Az ​Isten
Istenem! ​Az enyém. Te, aki az enyém vagy, te, akiről hallgatok, akkor is, ha azt mondom, hogy vagy, akkor is, ha azt mondom, hogy nem vagy, akihez fohászkodom, nem szavakkal, miközben gúnyosan mosolygok magamon, olyan láthatatlanul, amilyen láthatatlannak téged látlak, mikor látszólag nem nézek sehová, te indokolhatatlan, föllebezhetetlen, félresöpörhetetlen, kikerülhetetlen, aki sehogy se akarsz kiveszni belőlem, akármit is művelek és gondolok, de aki nem is nézek vissza rám, akármennyire is azt képzelem, hogy beléd nézek, add meg legalább azt, hogy ameddig lesz tiszta levegő a földön, addig én és az utódaim beszívhassuk, s ha már nem lesz, juthassunk elég pótlevegőhöz, s ha már az is elfogy, kibírjuk, hogy nincs, segíts, hogy alkalmazkodjunk, mert élni akarunk! Ha fölforrósodik a légkör, adj nekünk védőruhát, ha lehűl, akkor thermorétegeket, ha kiöntenek a tengerek, mi mindig följuthassunk valamilyen magaslatra, ahová még nem ér el a víz! Ha kevés lesz az energia, abból jusson nekünk elég, a szűkös élelmiszerkészletekből legalább a mi raktárunkat megtölthessük! Ha már nem lehet másként, és sokaknak pusztulniuk kell, a járványoktól, tornádóktól, földrengésektől, nukleáris robbanásoktól, halálos sugárzásoktól az enyéimet védd meg!

Csaplár Vilmos - A ​kételkedés útjai
A ​kötet elsősorban a kritikusok körében annak idején sok vitát kiváltó Sebestyén útját követi a korai Ahol a sziget kezdődik című novellától a Csaplár írói pályáján új korszakot indító A csikósok és a Kreutzok-ig.

Csaplár Vilmos - Vágy ​a róka vére után
Az ​író a könyvéről: "A legalkalmasabb összefoglaló címe az lenne, hogy Belső képek a világmindenségről, ámbár lehet, hogy inkább az írások műfaját jelölné. Szívesen adtam volna ezt a címet, ha nem félnék attól, h ogy könyvemet a boltokban csillagászati szakkönyvek közé teszik. A mai gazdasági helyzetben senki se engedheti meg magának, semmilyen író, hogy félrevezetett, dühös olvasók kezébe kerüljön a könyve. Az Olvasó szent. Istenem, kedves, szörnyeteg Olvasó! Te, arctalan, szeszélyes és szabad nem-olvasó Olvasó, félig-olvasó Olvasó, kóstolgató, félrelökő, halogató, mindenható! Továbbá ez úton kérem a könyvesboltok dolgozóit, hogy könyvemet a vadászati könyvek közé se helyezzék el a kirakatban, amennyiben egyáltalán kiteszik, méltónak találják rá. Nincs szó benne vadászatról, rókáról alig-alig. A vámpírkönyvek közé se való. Címeim éppen azt fejezik ki, így a könyv címadó írásáé is, hogy a cím nem fejezheti ki azt, amiről az ilyen írások szólnak. Vagyis ezek az írások nem is címtelenek." A kötetben helyet kapott a csillagász és zenész (Vágtázó Halottkémek) Grandpierre Attila Az Én lehetőségei a ma kultúrájában (Az élet hordereje) című tanulmánya is.

Csaplár Vilmos - Igazságos ​Kádár János
Kezdődhetett ​volna úgy, hogy "Egyszer volt, hol nem volt:..." Befejeződhetett volna úgy, hogy "...éltek, amíg meg nem haltak." De tudjuk, hogy nem így kezdődött és nem így végződött.Csaplár Vilmos regénye a már nem is annyira közelmúlt kispolgári elsőtitkárságát mutatja be. A fekete humortól a szatírán át a simogató iróniáig minden hangszeren játszva elmeséli a kovácselvtársi vágyaktól megszállottak és a világforradalmiak küzdelmét a hihetetlenül fineszes Kádár János országában. Mátyás király Gömörben lóvá tette az urakat, összekacsintva a néppel. Kádár János is kacsingat. Legalábbis időnként úgy tűnik, mintha kacsintana.

Csaplár Vilmos - Zsidó ​vagyok Magyarországon
A ​nagy sikerű _Pénzt, de sokat!_ és a _Kurva vagyok_ című könyvek írójának új hőse, Ignácz Miki 1954-ben született Budapesten. Zsidó, aki úgy nő föl, hogy a zsidók azok mások, nem ők. A zsidóüldözések következtében hithű kommunistává lett apa és anya fontos pozíciókat tölt be az ötvenes években. Az apa 1956. november negyedike után "pufajkás", a hatvanas években kém az NSZK-ban. A zsidó az egy vallás, márpedig egy kommunista nem lehet vallásos. Tehát egy kommunista nem lehet zsidó. Ez a szülők logikája, amivel szemben áll a fiúé: "Magyarországon az a zsidó, akit a környezete annak tart." A család történetén keresztül megismerhetjük a magyarországi zsidóság és a kommunizmus összefüggéseit. A kommunizmus letűnt, a zsidók azonban, köztük a kommunisták, volt kommunisták, s főleg az utódok itt élnek. Lehet-e valaki az új Magyarországon zavartalanul egyszerre magyar és zsidó? Fenyeget-e a zsidó "világuralom" veszélye? A könyv a zsidók és nem zsidók együttélésének problémáit mindennapi élethelyzeteken át mutatja meg, úgy, ahogy átéljük munkahelyen, szerelemben, barátságban. Csaplár tényregényében nincs patetizmus, a _Zsidó vagyok Magyarországon_ messze túlmegy a védekező és támadó közhelyeken. A hőse kegyetlen és nyílt, mint Csaplár eddigi karriertörténeteinek hősei mind.

Csaplár Vilmos - Magyarország, ​te dög
Köztudomású, ​hogy az emberek az égből jönnek, és a földben végzik. Tehát aki fiatal, az közelebb van az éghez, az öreg meg a földhöz. A fiataloknak az a lényeg ami fönt van, ők az eget méregetik, az öregek azt a darab földet tartják mindennél fontosabbnak, amin állnak. Fönn van az egy, a földön vannak a darabok. Fönn a kozmoszban nincsenek elhatárolódások, tehát amikor jövünk lefelé, még bennünk sincsenek, ez abban is megmutatkozik, hogy a fiatal egybegyűlik, a központok felé áramlik. Amikor az emberek fiatalok még, szeretnek sokan lenni, szeretnek együtt lenni. Amikor viszont megöregszenek, fokozatosan különválnak. Az emberiség történelmében is a megújulás, a megfiatalodás időszakaiban az emberek összegyűlnek, sokan csinálnak valamit. A diktátorok is azért szeretik a tömegeket összeterelni, mert olyankor úgy néz ki, mintha megújulásról lenne szó, pedig a saját földjén álló magányos diktátor illuzionista mutatványa nem tévesztendő össze az emberiség egyesülési, együtthömpölygési vágyával.

Csaplár Vilmos - Hitler ​lánya
A ​regény a zsidó-magyar együttélés huszadik századi történetét jeleníti meg. Egy alföldi félárva parasztfiú és egy felvidéki, zsidó származású lány tragikus szerelme és a nagy, történelmi sorfordító események (1944 és 1956) drámai pillanatai kapcsolódnak össze ebben filmszerű, remekül pergő kalandregényben.

Kollekciók