Ajax-loader

Carl Gustav Jung könyvei a rukkolán


A ​huszadik század bizonyos szempontból a lélek megcsúfolásának, a lelketlenség variációinak története. A "fehér kultúra" felfuvalkodott intellektualizmusa - több-kevesebb materialista színezettel - inkább csak az ésszel-kézzel megragadható dolgokat tartotta érdeklődésre méltónak. Ehhez képest aztán minden egyéb leértékelődött, mert "szubjektív", nem jövedelmező, s nem veti alá magát a racionalizmusnak, mint például az érzelmek és a hit világa. E kozmikus gőg, a többszörös gyökérsorvadás nagy szerepet játszik a legkülönbözőbb személyes, kis- és nagyközösségi válságok keletkezésében. A lélekvesztés, a belső önelhanyagolás félelmetes következményeire már századunk első évtizedeiben felhívta a figyelmet C. G. Jung (1875-1961), a látnokinak is nevezhető zürichi tudós, akinek pszichológiai életműve egyre időszerűbb, hiszen a kívül-belül megtépett emberiség, illetve az egyén akárhányszor magára ismerhet fejtegetéseiben, és segítséget kaphat rendeltetésének megtalálásához. Mindennemű felületesség, öntúlbecsülés, főként pedig zsarnokság voltaképpen fél tőle. Magyarul ezért inkább csak az utóbbi években jelenhettek meg egyes művei, melyek folytatásának éppúgy tekinthető e tanulmányválogatás, mint kapunyitásnak legbensőbb önmagunk veszélyekkel és kincsekkel rakott barlangvilágába. Jung nem forradalmár, nem valláspótlék, hanem igényes kalauz mélységeink ösvényein. Lényünk alapstruktúráiról van szó: érdemes elindulni vele lélekkeresőbe.

Kötetünk ​két tanulmányt tartalmaz, ezekben Jung a pszichológiai gyakorlatban szerzett felismeréseit alkalmazza a folklór, illetve a vallás képzet- és fogalomvilágára. A "mesebeli szellem fenomenológiájához" című írás tömör, lényegretörő, szinte bravúros példája a jungi analízisnek. A második tanulmány ("Kísérlet a Szentháromság dogmájának értelmezésére") talán kissé közelebb is esik a magyar olvasók műveltségi köréhez, és igen mély bepillantást enged magának a vallásnak a lelki természetébe, közelebbről a kereszténységébe, megmutatva, hogy a meseelemzésben már megismert teljesség-kép milyen démoni, illetve isteni alakokban ölthet testet, milyen lelki küzdelmet kell megvívnia az emberi léleknek ahhoz, hogy ősemlékekkel, ősképekkel teljes világot valamiképpen tudatosítani tudja.

Carl ​Gustav Jung (1875-1961) Freud mellett századunk talán legnagyobb pszichológusa 1921-ben keszült el nagy terjedelmű "A lélektani típusok" című könyvével, melynek összefoglaló, 10. fejezetét tartjuk most kezünkben. Ez a summázó rész önálló műnek is beillik, amit egyértelműen jelez, hogy a mester 13 000 oldalas életművét 3000 oldalon bemutató Grundwerke tudós szerkesztőbizottsága ebben az egy esetben tekintette megengedhetőnek teljes tanulmány, illetve könyv helyett csupán egy rész bevalogatását. Mi C. G. Jung lélektanának elsőrendű jellemző törekvése? H. Barz, a zürichi Jung Intézet elnöke így ír erről: „...az én-tudat az egyetemes tudattalanból ered, s változatlanul abban gyökerezik. A tudat és a tudattalan viszonyát Jung pontosan fordítva látja, mint Freud: míg Freudnál a (szemelyes) tudattalan a tudatból kiinduló elfojtás produktuma, Jung a tudatot a (kollektív) tudattalan sarjadékának tekinti. Ennek igen-igen messzemenő konzekvenciái vannak. Mert az ember testi-lelki egészségét illetően minden azon fordul meg, hogy a tudat ne tokozódjék be csalóka autonómiajába, hanem mindig újra visszakapcsolódjék eredetébe, a tudattalanba. Ezért minden jungi pszichoterápia legfontosabb törekvése, hogy valós, eleven és gyümölcsöző kapcsolatot segítsen elő az én-tudat és a tudattalan között. Ezzel szükségképpen együtt jár az egyetemes tudattalan lehetőleg átfogó kutatása, aminek célja azonban nem a tudattalan vak dicsőítése, amint Jung egyes kritikusai vélték, hanem éppen ellenkezőleg, a tudat fejlesztése és biztosítása." A svájci pszichológiaprofesszort - írja e kötet fordítója, jegyzetelője és utószavának írója, Bodrog Miklós „a legpozitívabb értelemben látnoki tudósnak nevezhetjük (...) Tudományának kútjából az meríthet igazán, akinek vödrén elég hosszú a kötél."

Jung, ​századunk első felének híres svájci pszichológusa Freud barátja és követője volt, majd maga is elindított egy új mélylélektani irányzatot. "Föld és lélek" című esszéjében röviden összefoglalja legfontosabb gondolatait. Képet ad a lélek tudatos és tudadattalan összetevőiről, a történelem folyamán feledésbe merült ősi, kollektív tudattartalmakról. Bemutatja a női és férfi lelkialkat eltéréseit, az ellentétes nemről bennünk élő "imagót". Érdekes példákat idézve megvizsgálja, milyen determináció érvényesül a környezet (a föld) és az egyének, illetve a népek lelkialkata között.

Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

"A ​szexualitás szempontjának nevetséges és már-már beteges túlhangsúlyozása voltaképpen tünete egy jelenkori szellemi zavarnak, amelynek főleg az az oka, hogy korunknak nincs helyes fogalma a szexualitásról." "A szerelem csak annak fedi fel legrejtettebb titkait és csodáját, aki képes a feltétlen odaadásra és érzelmi hűségre."

Csak ​akkor van esélyünk rá, hogy kikapaszkodjunk a veremből, ha beleestünk - C.G.Jung mondta egyszer ezt a mély értelmű gondolatot. Az e kötetben összegyűjtött Jung-idézetekből kiderül: a gyógyulás akarását mindig a szenvedés kényszeríti ki. Érdemes eltöprengenünk Jung egyes gondolatain - ennek jótékony hatása lehet. Tanulhatunk mind a jó, mind a rossz tapasztalatokból. A nagy svájci terapeuta megtanít rá, hogyan tudunk realista módon és tanulásra készen szembenézni a szenvedéssel és a betegséggel. Jung segít kikapaszkodnunk a veremből.

A ​gazdagon illusztrált kötet nemcsak rendkívül érdekes summázatát adja az ufó-jelenség történetének, de pszichológiai és nem-pszichológiai magyarázattal is szolgál a jelenség lényegéről. Választ keres olyan kérdésekre, hogy ha az ufók valóságosak, ugyan mi fán teremnek. Ha fantáziaképek, miért öltik fel pontosan ezt az alakot? Miért akarunk hinni bennük? Miért ez a nagy felhajtás körülöttük a sajtóban? Miért harsogják túl a hírek a kételkedőket? Miért kívánatosabb, hogy legyenek ufók, mint hogy ne legyenek?

Álom ​és valóság csodás találkozását örökíti meg e kötet, mely nemcsak az önmagunkról szóló ismeretek új tartományait csatolja a már kialakult világképünkhöz, hanem lényeglátó és élvezetes összefoglalását is adja századunk egyik legnagyobb pszichológusa, Carl Gustav Jung gondolatrendszerének. Jung kapcsolódása a freudi tanokhoz közismert. Kevesen tudják viszont, mi az a nagyon lényeges különbség, mely a két tudós mentalitása között megmutatkozik. Freud számára az álom vágyteljesítés, ezzel szemben Jung az álmokban a „tudattalan önkifejezéseit" véli felfedezni. Az álomszimbólumok véleménye szerint egy olyan psziché megnyilvánulásai, amely a tudatos lélek felügyeletén kívül esik. Az organikus és pszichés növekedés elveiben nincs különbség. „Amint a növény virágot hajt, úgy hozza létre a lélek a maga szimbólumait. Minden álom ennek a folyamatnak a bizonyítéka." A kötet az egyes szimbólumok értelmezése, és eredetének bemutatása mellett az egyetemes kultúrtörténetet átfogó kalauzként is szolgál.

"Semmi ​nincs lelkileg erőteljesebb hatással a gyermekekre, mint a szülők meg nem élt élete." "Az anyai szeretet a felnőttkor legmeghatóbb és legfeledhetetlenebb emlékeihez tartozik, s minden formálódás, minden változás titkos gyökerét. a hazatérést, a magába szállást, a minden kezdetnek és végnek hallgatag őstalaját jelenti."

C. ​G. Jung (1875-1961) a modern lélektan egyik nagy alakja, az analitikus pszichológia megalapítója. Szerteágazó munkássága során figyelme kiterjedt a kultúra ősmúltjára is, de a fókuszba korunk emberét állította - a többszörösen megpróbált, ám önmagára, rendeltetésére eszmélni rest embert, aki egyénként és kisebb-nagyobb közösségeiben egyre veszedelmesebb módon inkább áldozatnak hajlamos tekinteni magát, semmint a Föld egészséges változásra kész és elkötelezett, felelős gazdájának, felebarátai "őrzőjének". Pedig ennek elmulasztása ön- és közrombolás, hiszen mindenki mások gyökeres megváltozását sürgetné, holott azt csak önmagunkon kezdhetjük. Gondolatait, amelyek tematikus csoportosításban jelennek meg sorozatunkban, azzal a szándékkal adjuk közre, hogy a jungi életmű segítő üzenete könnyebben eljusson a válságokkal, problémákkal küzdő mai emberhez, és minél több olvasó számára valósulhasson meg a termékeny eszmecsere századunk egyik bölcs öregjével.

C. ​G. Jung a modern lélektan egyik nagy alakja, az analitikus pszichológia megalapítója. Szerteágazó munkássága során figyelme kiterjedt a kultúra ősmúltjára is, de a fókuszba korunk emberét állította - a többszörösen megpróbált, ám önmagára, rendeltetésére eszmélni rest embert, aki egyébként és kisebb-nagyobb közösségeiben egyre veszedelmesebb módon inkább áldozatnak hajlamos tekinteni magát, semmint a Föld egészséges változásra kész és elkötelezett, felelős gazdájának, felebarátai "őrizőjének". Gondolatait, amelyek tematikus csoportosításban jelennek meg sorozatunkban, azzal a szándékkal adjuk közre, hogy a jungi életmű segítő üzenete könnyebben eljusson a problémákkal küzdő mai emberhez.

Vannak ​örök, kimeríthetetlen témák, amelyek új megvilágításban új dimenziót nyernek. Ilyen az élet, a halál, a vallás, a kereszténység, a jó, a rossz, a szenvedés, a gyógyítás, a szexualitás, a szerelem, a házasság - hogy csak néhányat említsünk. S ha ezeket a témákat olyan ember fejti ki, mint C. G. Jung, a modern lélektan egyik nagy alakja, az analitikus pszichológia megalapítója, akkor biztosak lehetünk abban, hogy érdemes kézbe vennünk a könyvet, ismereteink gyarapodnak, érzelmeink letisztulnak, és sokkal több megértést tudunk tanúsítani problémákkal küszködő embertársaink iránt. Sorozatunk tíz kötetét azoknak ajánljuk, akik szeretik az aforizmákat, a mély bölcsességeket hordozó gondolatokat, s képesek arra is, hogy e gondolatokat életre keltsék a mindennapok forgatagában.

"C. ​G. Jung (1865-1961) a modern lélektan egyik nagy alakja, a modern pszichoanalitika megalapítója. Gondolatait, amelyek tematikus csoportosításban jelennek meg sorozatunkban, azzal a szándékkal adjuk közre, hogy a jungi életmű segítő üzenete könnyebben eljusson a válságokkal, problémákkal küzdő mai emberhez, és minél több ember számára valósulhasson meg a termékeny eszmecsere századunk egyik bölcs öregjével." "A halál a lélek számára ugyanolyan fontos, mint a születés, s ugyanúgy, mint a születés, integráns része az életnek."

In ​the spring of 1957, when he was eighty-one years old, C. G. Jung undertook the telling of his life story. At regular intervals he had conversations with his colleague and friend Aniela Jaffé, and collaborated with her in the preparation of the text based on these talks. On occasion, he was moved to write entire chapters of the book in his own hand, and he continued to work on the final stages of the manuscript until shortly before his death on June 6, 1961.

Vannak ​örök, kimeríthetetlen témák, amelyek új megvilágításban új dimenziót nyernek. Ilyen az élet, a halál, a vallás, a kereszténység, a jó, a rossz, a szenvedés, a gyógyítás, a szexualitás, a szerelem, a házasság - hogy csak néhányat említsünk. S ha ezeket a témákat olyan ember fejti ki, mint C. G. Jung, a modern lélektan egyik nagy alakja, az analitikus pszichológia megalapítója, akkor biztosak lehetünk abban, hogy érdemes kézbe vennünk a könyvet, ismereteink gyarapodnak, érzelmeink letisztulnak, és sokkal több megértést tudunk tanúsítani problémákkal küszködő embertársaink iránt. Sorozatunk tíz kötetét azoknak ajánljuk, akik szeretik az aforizmákat, a mély bölcsességeket hordozó Gondolatokat, s képesek arra is, hogy e Gondolatokat életre keltsék a mindennapok forgatagában.

C. ​G. Jung (1875-1961) a modern lélektan egyik nagy alakja, az analitikus pszichológia megalapítója. Szerteágazó munkássága során figyelme kiterjedt a kultúra ősmúltjára is, de a fókuszba korunk emberét állította - a többszörösen megpróbált, ám önmagára, rendeltetésére eszmélni rest embert, aki egyénként és kisebb-nagyobb közösségeiben egyre veszedelmesebb módon inkább áldozatnak hajlamos tekinteni magát, semmint a Föld egészséges változásra kész és elkötelezett, felelős gazdájának, felebaráti "őrizőjének". Pedig ennek elmulasztása ön- és közrombolás, hiszen mindenki mások gyökeres megváltozását sürgetné, holott azt csak önmagunkon kezdhetjük. Gondolatait, amelyek tematikus csoportosításban jelennek meg sorozatunkban, azzal a szándékkal adjuk közre, hogy a jungi életmű segítő üzenete könnyebben eljusson a válságokkal, problémákkal küzdő mai emberhez, és minél több olvasó számára valósulhasson meg a termékeny eszmecsere századunk egyik bölcs öregjével.

A ​modern tudomány képviselői közül kétségtelenül Carl Gustav Jung /1875-1961/ volt az a személyiség, aki először merte komolyan venni az alkímiát, s aki ugyanakkor a legnagyobb figyelmet is szentelte neki. E komolyságot és figyelmet semmi sem mutatja jobban, mint az a több mint kétezer oldal, amelyet Jung - mind mennyiség, mind minőségi életművéből az alkímia tanulmányozásának szentelt. Jung óta már tudományos oldalról sem lehet az alkímiát pénzsóvár aranycsinálók áltudományos hókuspókuszának minősíteni. Ma már mindenkienk illik tisztában lenni azzal, hogy az alkímia - amely komolyan vette a jézusi parancsot: "Legyetek... tökéletesek, amint a ti mennyei Atyátok is tökéletes!" - maga a scientia perfectionis, a tökéletesség tudománya, s tulajdonképpeni mivolta a modern tudományok közül nem annyira a kémiával, mint inkább a pszichológiával rokonítja. A jelen munka - mely először 1955 - 1956-an jelent meg - alkimista kifejezéssel élve nemcsak Jung alkímiai tematikájú munkásságának kvintesszenciája, hanem bátran tekinthető az egész életmű végső konklúziójának is. Ő maga önéletrajzi művében így nyilatkozott róla: Csak ezzel a könyvvel "lett pszichológiám végérvényesen a valóságba állítva, s mint befejezett egész, történelmileg megalapozva. Ezzel teljesítettem feladatomat, elvégeztm munkámat, amely most már megállja a helyét. S abban a pillanatban, amikor elértem a talajt, a számomra tudományosan még felfogható végső határába ütköztem, a transzcendensbe, az önmagában vett archeiptikus lényegbe, amelyről többé már semmiféle tudományos kijelentés nem tehető."

"A ​szankszrit mandala szó általános jelentése: 'kör'. A vallási gyakorlat és a pszichológia rajzolt, festett, térben megformált vagy eltáncolt képeket ért alatta... "

"A ​lélek képek egymásutánisága a legtágabb értelemben, de nem valami véletlen egymásmelletti vagy egymás utániság, hanem egy minden mértéket meghaladóan értelmes és célszerű felépítmény, az élettevékenységek képekben kifejezett szemléletessége" (C. G. Jung)

Jung ​(1875-1961) a hires svájci pszichológus, a három mélylélektani iskola (Freud, Jung és Adler) egyikének megalapitója szerint a lélektan az a tudomány, amely a legfontosabb számunkra, hiszen egyre nyilvánvalóbb, hogy nem az éhinség, nem is a földrengés, nem a mikrobák s nem is a rák, hanem az ember jelentik az emberre nézve a legnagyobb veszélyt, mégpedig azért, mert nem rendelkezik kellő védelemmel azok ellen a pszichés járványok ellen, amelyek a legnagyobb természeti katasztrófáknál is sokkal pusztitóbbak. Épp ezért messzemenően kivánatos lenne a pszichológiai ismeretek olyan fokú elterjedése, hogy az emberek megértsék, merről fenyegeti őket a legnagyobb veszély. Ehhez kiván segitséget nyújtani az a két előadás, amelyeket e kötet tartalmaz.

A ​modern pszichológia egyik igen jelentős, sokat vitatott vezéralakja, Freud tanítványa - ellenlábasa - és művének, részben, folytatója, a svájci Carl Gustav Jung memoárjaiban számos belső - lelki - "emléket", megfejtett-megfejtetlen "álmot", gondolkodásra serkentő "gondolatot", néhány izgalmas esettanulmányt, valamint természeti népek körében szerzett úti élményt hagyott az utókorra. Dr. Buda Béla írja a kötethez csatlakozó, Jung munkásságát a mai lélektan tükrében elemző tanulmányában: "Jung - ez nem kétséges - európai örökségünk része. Hatása a pszichológián, a pszichoterápián túl a művelődéstörténetben, a társadalomfilozófiában, az irodalomelméletben, sőt kiváló szépírók alkotásaiban is lemérhető. Elég, ha a Svájcban letelepedett Kerényi Károly munkásságára utalunk. [...] Visszaemlékezéseinek most megjelenő gyűjteménye plasztikusan mutatja személyiségét. Olyan ember áll az olvasó elé, aki mélyen átélte egyedi sorsát, igyekezett megérteni önnön lényegét és megvalósítani önmagát; a szó legteljesebb értelmében európai volt. Élete - az említett buktatókkal is - példázatos és keresésre sarkalló. Bízunk benne, hogy itt közreadott gondolatai fölkeltik majd az olvasó érdeklődését a szerző többi műve iránt is, s hogy ezek ismeretében maga is tehet néhány lépést előre az objektív önmegismeréshez vezető úton."

"A ​tudattalan problémáját annyira fontosnak és korszerűnek tartom, hogy nézetem szerint súlyos veszteség lenne, ha ez a mindeneket oly közelről érintő probléma nehezen hozzáférhető szakfolyóiratok hasábjaira száműzve, a művelt közönség látókörén kívül, könyvtári polcokon tengetné árnyékéletét. A most folyó háborút kísérő pszichológiai jelenségek - mindenekelőtt az általános ítélőképesség hihetetlen elvakultsága, a kölcsönös rágalmazási hadjárat, az elképzelhetetlen pusztítási düh, a hazudozás gáttalan árja, s az ember képtelensége arra, hogy a véres démont megállítása útjában - mindennél alkalmasabbak, hogy a rendezett tudatvilág alatt nyugtalanul szunnyadó kaotikus tudattalant a gondolkodó ember számára szembeszökővé tegyék. Ez a háború kegyetlenül megmutatta minden kultúrembernek, hogy alapjában véve még barbár, s egyszersmind azt is, hogy mily kegyetlen fenyítés vár rá, ha még egyszer eszébe jutna saját rossz tulajdonságaiért szomszédját tenni felelőssé. Mert az egyes ember pszichológiája azonos a népek lélektanával. Amit a nemzetek tesznek, azt teszi az egyes ember is, s amíg az egyes ember megteszi, meg fogja tenni az egész nemzet is." Részlet Jung előszavából könyve első, 1916-os kiadásához.

C. ​G. Jung a modern lélektan egyik nagy alakja, az analitikus pszichológia megalapítója. A jungi mélylélektan alapfogalmai közszájon forognak, de pontos megértésükhöz elkel némi segítség. Ezt nyújtja ez a lexikon - amely Jung különböző műveiből tartalmaz fontos fogalmi citátumokat.

1935-ben ​a hatvanas éveiben járó Jung professzor öt előadásból álló kurzust tartott a londoni Tavistock Klinikán a legkülönbözőbb iskolákból érkezett pszichiátereknek és pszichoterapeutáknak. Az előadásoknak és az azokat követő vitáknak anyagát adja közre ez a könyv. Jung előadásaiban azokra az alapelvekre összpontosított, amelyekre saját munkássága épült. Két fő területről beszélt: egyrészt a lélek szerkezetéről és tartalmairól, másrészt a kutatásokban és gyógyításban használatos eljárásokról, köztük a szóasszociációs tesztről, az álomanalízisről, az aktív imaginációról, az álmokban előforduló szimbólumok ősi jelentéseiről. Az előadásokat kiváltképpen élvezetessé tette Jung szemléletes és szellemes beszédmódja, személyiségének az írott szövegen is átsugárzó varázsa, valamint pszichológiájának lenyűgöző szellemi ereje. A könyv, melyet az olvasó kézben tart, nem csak kitűnő bevezetést nyújt Jung analitikus lélektanának alapjaiba, hanem komoly adósságot is törleszt; s remélhetőleg ösztönzője lesz a kultúrtörténeti jelentőségű gondolkodó további megismerésének.

Eddig ​csak kivonatosan jelent meg magyar nyelven az életműsorozat 6. kötete, a szerző legismertebb, legnépszerűbb műve. A lélek tipikus struktúráit és működési módjait mutatja be, segítve önmagunk és embertársaink megértését. Az itt bevezetett fogalmak azóta nem csak a pszichológiában, hanem részben a köznyelvben is elterjedtek.

Vannak ​örök, kimeríthetetlen témák, amelyek új megvilágításban új dimenziót nyernek. Ilyen az élet, a halál, a vallás, a kereszténység, a jó, a rossz, a szenvedés, a gyógyítás, a szexualitás, a szerelem, a házasság - hogy csak néhányat említsünk. S ha ezeket a témákat olyan ember fejti ki, mint C. G. Jung, a modern lélektan egyik nagy alakja, az analitikus pszichológia megalapítója, akkor biztosak lehetünk abban, hogy érdemes kézbe vennünk a könyvet, ismereteink gyarapodnak, érzelmeink letisztulnak, és sokkal több megértést tudunk tanúsítani problémákkal küszködő embertársaink iránt. Sorozatunk tíz kötetét azoknak ajánljuk, akik szeretik az aforizmákat, a mély bölcsességeket hordozó gondolatokat, s képesek arra is, hogy e gondolatokat életre keltsék a mindennapok forgatagában.

C. ​G. Jung (1875-1961) a modern lélektan egyik nagy alakja, az analitikus pszichológia megalapítója. Szerteágazó munkássága során figyelme kiterjedt a kultúra ősmúltjára is, de a fókuszba korunk emberét állította, a többszörösen megpróbált, ám önmagára, rendeltetésére eszmélni rest embert, aki egyenként és kisebb-nagyobb közösségeiben egyre veszedelmesebb módon inkább áldozatnak hajlamos tekinteni magát, semmint a Föld egészséges változásra kész és elkötelezett, felelős gazdájának, felebarátai őrizőjének. Pedig ennek elmulasztása ön- és közrombolás, hiszen mindenki mások gyökeres megváltozását sürgetné, holott azt csak önmagunkon kezdhetjük. Írásait, gondolatait azzal a szándékkal adjuk közre, hogy a jungi életmű segítő üzenete könnyebben eljusson a válságokkal, problémákkal küzdő mai emberhez, és minél több olvasó számára valósulhasson meg a termékeny eszmecsere századunk egyik bölcs öregjével.

C. ​G. Jung sokáig agyonhallgatott életművét egyre-másra megjelenő kötetek igyekeznek megismertetni a magyar olvasóval, ám az anyag olyan bőséges és sokoldalú, hogy az értő válogatónak nem okoz gondot újabb és újabb gyöngyszemeket kicsippenteni belőle . Bodrog Miklós ezúttal öt, 1929 és 1951 között született írást választott fordításra - mindük a pszichoterápia alapkérdéseivel foglalkozik, különös tekintettel e gyógymód és a lelkigondozás viszonyára.

Jung ​az analitikus pszichológia, illetve a komplex lélektan megteremtője. Kutatásainak fő iránya a mélylélektan problémakörét érinti; megalkotta a kollektív tudattalan elméletét, mely az emberiség ősi tapasztalatainak a lelkünkben megbúvó rétegét jelenti. Ezek a jellegzetes képi szimbólumok, ún. archetípusok formájában rendeződnek el és törnek fel olykor a tudattalanból. ; Jung e művében az istenkép - amely minden emberben evidenciaként meghúzódó attribútumként, azaz archetípusként van jelen - alapkérdéseit boncolgatja. Könyvének középpontjában az ótestamentumi Jób áll, akit Isten iszonyú sorscsapásokkal sújtott. Jób a megpróbáltatásokat igazságtalannak érezte, s szívében harag gyúlt az Úr ellen. Jung szerint az Ótestamentum e könyve "fontos mérföldkő abban a fejlődésben, amely az istenképzetet az ember képéhez közelítette". Már az előszóban figyelmeztet, hogy amit megkísérel, az tulajdonképp a reánk hagyományozódott vallási képzetekkel való elemző perlekedés lesz. Könyvében Isten személyének ellentmondásosságára világít rá, mondván, hogy Isten "féltékeny és érzékeny lénye, mely bizalmatlanul fürkészte az emberek hűtlen szívét s legtitkosabb gondolataikat is, személyes viszonyt kényszerített ki önmaga s az ember között." Az Isten által vert embert bemutató Jób könyvén kívül a Szentírás egyéb könyveire is utal, érdekes lélektani összefüggéseket tárva fel. ; A munka, melyben tulajdonképpen Jung valláspszichológiai nézeteit foglalja össze, gondolatgazdagságával - minden, filozófiai jártassággal bíró olvasónak izgalmas olvasmányt ígér.

Ez ​a kötet olyan válogatás, amely Jungnak a gyermekkor pszichológiájáról szóló írásait tartalmazza. Magvát az a három előadás alkotja, amelyet Az analitikus pszichológia és a nevelés címmel tartott. Jung úgy véli, hogy a szülők és nevelők lelki állapota mértékadó a gyermek növekedési és érési folyamatában, különösen a szokatlanul tehetséges gyermekek esetében. A szülők közötti nem kielégítő lelki viszony fontosságát a gyermekkor pszichogén zavarainak okaként hangsúlyozta. Kötetünk írásai cáfolják azt a még mindig közkeletű előítéletet, hogy Jung pszichológiája csupán az élet második felével foglalkozik, illetve végső soron arra vonatkozik. Egy olyan korban, amikor az összes nevelési alapelv megkérdőjeleződik, minden olvasó sokat tanulhat Jung írásaiból, mivel ő bizonyos szempontból pedagógiai problémákkal foglalkozik. Önnevelés nélkül másokat nevelni éppoly kevéssé lehetséges, mint emberi érettséget elérni tudatosság nélkül.

Az _Aión_ ​azt a keresztény korszakot határolja körül, amely Krisztus eljövetelével kezdődik és az Antikrisztus fellépésével végződik. C. G. Jung _a mély-én keresztény, gnosztikus és alkimista jelképeit_ vizsgálva, utánajár a keresztény eonon belüli pszichológiai körülmények változásainak. A fontolgatások középpontjában az a kísérlet rejlik, hogy megmagyarázza, kiegészítse a mély-én archetípusát és kapcsolatba hozza a hagyományos Krisztus-képpel. Emellett az is döntő jelentőségű, hogy úgy tűnjön fel Krisztus, mint a mindent magába foglaló teljesség szimbóluma, amely egyesíti magában egy bizonyos archetípus összes jellemző vonását. A jungi pszichológiai kritika a privatio boni teológiai tanára összpontosul, amely szerint a rossz nem ellentétes a jóval, hanem ennek csökkenését jelenti. A gonosz hatalom kirekesztése folytán Krisztus csak az archetípus egyik felének felel meg, a másik fél az Antikrisztusban bukkan fel. A rossz valóságának a jó feltétlen ellentéteként való tagadása olyan metafizikai dualizmusba torkollik, amelyben elkülönül egymástól ég és pokol, és egymással ellentétes hatalmak lesznek. E keresztény hagyomány fényében, amely voltaképpen tagadta a rossz valóságát, vizsgálja Jung az emberi individuáció pszichológiai szempontjait.

Az ​archetípusok és a kollektív tudattalan C. G. Jung analitikus felfogásának központi fogalmai. Eredetüket a szerző legkorábbi publikációjáig, a Zur Psychologie und Pathologie sogenannter occulter Phänomene (1902) című orvosi disszertációig követhetjük vissza, amelyben egy fiatal hisztériás médium fantáziáiról számol be, és hasonló forrásokat követve vizsgálódik. A nevezett két fogalomra számos későbbi írásában utal; lassanként egyre határozottabb körvonalat öltöttek az első meghatározások, amelyeket azonban mindig újrafogalmazott, míg végül ki nem alakult az elmélet stabil magva (a szó eredeti értelmében finomította a "meglátásait"). Jelen kötet olyan munkákból áll, amelyek 1933 és 1955 között keletkeztek, és a címként szolgáló két fogalmat körvonalazzák, dolgozzák ki. Az első három tanulmányt ("A kollektív tudattalan archetípusairól", "A kollektív tudattalan fogalma", "Az archetípusról, különös tekintettel az animafogalomra") elméleti alapvetésnek tekinthetjük. Ezeket olyan publikációk követik, amelyek egy-egy archetípussal foglalkoznak, nevezetesen az "anya", az "újjászületés", a "gyermekisten" illetve az "isteni lány", majd a "szellem" motívuma a népmesék alapján, és az úgynevezett "csaló" (kópé). Legvégül az archetípusok és az individuációs folyamat kapcsolatának vizsgálata következik, amelyet a szerző először elméleti síkon a "Tudat, tudattalan és individuado" című írásban, majd gyakorlati síkon egyetlen individuációs folyamat képsorozata révén mutat be, amely az analitikusi munkájából származik. A mandalák központi szimbolikájával foglalkozik a kötet két utolsó tanulmánya.

A ​provocative and enlightening look at spiritual unease and its contribution to the void in modern civilization Considered by many to be one of the most important books in the field of psychology, Modern Man in Search of a Soul is a comprehensive introduction to the thought of Carl Gustav Jung. In this book, Jung examines some of the most contested and crucial areas in the field of analytical psychology, including dream analysis, the primitive unconscious, and the relationship between psychology and religion. Additionally, Jung looks at the differences between his theories and those of Sigmund Freud, providing a valuable basis for anyone interested in the fundamentals of psychoanalysis.