Ajax-loader

Carl Gustav Jung könyvei a rukkolán


Carl Gustav Jung - Freud ​és a pszichoanalízis
Jelen ​kötet Jung 1906 és 1916 között született főbb műveit tartalmazza Freudról és a pszichoanalízisről. Aki ismeri Jung műveit, megállapíthatja, hogy gyakran történik bennük utalás Freud nézeteire vagy elméleteire: a szerző érdeklődését a századelőtől egészen élete végéig lekötötte ezek kommentálása. E kötet ugyan nem ad átfogó képet Freudról és a pszichoanalízisről, azonban kellő áttekintést nyújt arról, hogyan változtak Jung nézetei a témáról.

Carl Gustav Jung - Két ​írás az analitikus pszichológiáról
A ​Két írás az analitikus pszichológiáról alapvető fontosságú mű, melyet az egyik legjobb bevezető olvasmánynak tartanak Jung munkásságához, és egyaránt ajánlott jungiánus és nem jungiánus olvasóink számára. A jungi fogalomrendszer az orvosi praxison túlmenően a szellemi, lelki vizsgálódás széles körében jelenik meg; ez a lényegre törő, csillogó logikájú okfejtés a modern humán ismeretvilág alapművei közé sorolható. Célja a tudattalan természetének és pszichológiájának nagy ívű feltérképezése, háttér-információk és bevezetés nyújtása a későbbi vizsgálódásokhoz. Történetileg Jung és Freud szoros együttműködésének végét jelzi, és kiolvasható belőle az a szándék, hogy Jung egységes keretbe foglalja Freud és Adler munkásságát. A kötet két esszét tartalmaz, melyek a jungi pszichológia leglényegesebb nézetein alapulnak. A függelékben megtaláljuk az írások eredeti változatát is. Mindkettőt a szerző halála után fedezték fel, és nagy segítséget nyújthatnak a jungi gondolkodás evolúciójának feltárásában.

Carl Gustav Jung - Az ​alkimista elképzelésekről
Az ​életműsorozat (C. G. Jung Összegyűjtött munkái; röviden: ÖM) 13. kötete az alkimista elképzelésekkel foglalkozik. Jung az 1920-as évektől kezdve nagy figyelmet szentelt az alkímiának, mert úgy vélte, bensőséges kapcsolatban áll azokkal a jelenségekkel, amelyekkel a tudattalan pszichológiája gyakorlati okokból kénytelen foglalkozni. A kötetben olvasható öt hosszú tanulmány az alkímiai filozófiai és vallási vonatkozásait tárgyalja. Ezekben több állandó témáját dolgozza fel új megközelítésből: Az aranyvirág titka (egy ősi kínai jógakönyv), Zoszimosz látomásai és Paracelsus személye gyakran visszatérő motívumok Jung munkásságában. Az aranyvirág titkához írt kommentárban az ősi kínai filozófiák (különösen a tao), a vallás és az alkímia kapcsolatát vizsgálja. Zoszimosz látomásainak következtetéseit a psziché és a kollektív tudattalan szempontjából értelmezi. Paracelsusról például így ír: „Paracelsus valamennyi filozofáló alkimistához hasonlóan azt kereste, ami képes hozzáférni az ember sötét, testhez kötött természetéhez, a lélekhez, amely világba és anyagba ágyazottságában megfoghatatlanul, idegenszerű, démoni alakokban önmaga számára rémisztően nyilvánul meg, és szerinte az életet megrövidítő betegségek titkos gyökere.” A filozófusok fájában a következő gondolatot fejti ki: „A tudattalan archetípusos megjelenítéseiben gyakorta találkozunk a fa vagy általában a csodás növény képével. A továbbiakban elsőként az individuális képek reprodukcióját és elemzését adom, vizsgálódásom második részében pedig az alkímiából ismert »filozófusok fájáról« és annak történeti vonatkozásairól szólok. A képek az alkotó fantázia spontán produktumai; egyetlen tudatos indítóokuk azon élmény kifejezésének szándéka, mely akkor születik, mikor a tudat úgy fogad be tudattalan tartalmakat, hogy nem tesz erőszakot a tudattalanon, nem szakítja ki őket onnan.” Jung ezúttal különösen sok illusztrációt használ mondanivalója szemléltetésére: a könyvet 42 páciensének rajzai és festményei egészítik ki.

Carl Gustav Jung - Az ​elmebetegségek pszichogenezise
A ​magyar nyelven eddig még nem publikált kötet Jung munkásságának hazánkban alig ismert oldalát mutatja be. A kilenc írás elsősorban a tudattalan és a skizofrénia (akkori elnevezéssel: dementia praecox) viszonyát tárgyalja. Központi témájuk a szerző azon meggyőződése, hogy a skizofrén betegek kezelésében döntő fontosságú a pszichológiai aspektus. Eszerint fontos, hogy az elsőre érthetetlennek tűnő élményvilágot és tüneteket a terapeuta elfogadással, megértéssel és akár egyfajta értelemadással közelítse meg. Bár a Jung által kidolgozott konkrét módszert sokan vitatják, szemlélete azonban úttörő jelentőségű a pszichiátria és a pszichológia történetében. Fontos adalék továbbá, hogy a Jung és Freud között kibontakozó levelezés a kötet első írása, az 1906-os A dementia praecox pszichológiájáról: egy kísérlet kapcsán kezdődött el. Mint tudjuk, Freud az álmokat tekintette a tudattalanba vezető királyi útnak. Jung hasonlóságot vélt felfedezni az álmodók és a pszichotikus betegséggel küzdők (mindennapi szóhasználattal élve: őrültek) élményei és képzetei között. Úgy vélte azonban, hogy ezek a mélyebb rétegeket érintő zavarok a tudattalannak ugyancsak egy mélyebb rétegébe nyújtanak betekintést, méghozzá a különböző archetípusos képekből felépülő kollektív tudattalanba. Ez a személyes tudattalannal ellentétben nem az individuum emlékeinek és tapasztalatainak tárháza, hanem egy minden emberben közös kollektív tapasztalati kinccsé. Ez a második, mélyebb rétege kerül napvilágra a tudattalannak a pszichotikus zavarokkal. Mint látjuk, a kötet jelentőségét tovább növeli, hogy betekintést nyújt abba, a skizofrénia vizsgálatán keresztül hogyan jutott el Jung a kollektív tudattalan és az archetípusok felfedezéséig, életművének oly fontos mérföldköveihez. Az ide vezető királyi út a pszichotikus élményvilág vizsgálatán keresztül vezetett. Hogy pontosan hogyan, azt e kötet írásai mutatják be.

Carl Gustav Jung - Az ​archetípusok és a kollektív tudattalan
Az ​archetípusok és a kollektív tudattalan C. G. Jung analitikus felfogásának központi fogalmai. Eredetüket a szerző legkorábbi publikációjáig, a Zur Psychologie und Pathologie sogenannter occulter Phänomene (1902) című orvosi disszertációig követhetjük vissza, amelyben egy fiatal hisztériás médium fantáziáiról számol be, és hasonló forrásokat követve vizsgálódik. A nevezett két fogalomra számos későbbi írásában utal; lassanként egyre határozottabb körvonalat öltöttek az első meghatározások, amelyeket azonban mindig újrafogalmazott, míg végül ki nem alakult az elmélet stabil magva (a szó eredeti értelmében finomította a "meglátásait"). Jelen kötet olyan munkákból áll, amelyek 1933 és 1955 között keletkeztek, és a címként szolgáló két fogalmat körvonalazzák, dolgozzák ki. Az első három tanulmányt ("A kollektív tudattalan archetípusairól", "A kollektív tudattalan fogalma", "Az archetípusról, különös tekintettel az animafogalomra") elméleti alapvetésnek tekinthetjük. Ezeket olyan publikációk követik, amelyek egy-egy archetípussal foglalkoznak, nevezetesen az "anya", az "újjászületés", a "gyermekisten" illetve az "isteni lány", majd a "szellem" motívuma a népmesék alapján, és az úgynevezett "csaló" (kópé). Legvégül az archetípusok és az individuációs folyamat kapcsolatának vizsgálata következik, amelyet a szerző először elméleti síkon a "Tudat, tudattalan és individuado" című írásban, majd gyakorlati síkon egyetlen individuációs folyamat képsorozata révén mutat be, amely az analitikusi munkájából származik. A mandalák központi szimbolikájával foglalkozik a kötet két utolsó tanulmánya.

Carl Gustav Jung - Föld ​és Lélek / Az archaikus ember
Jung ​(1875-1961) a hires svájci pszichológus, a három mélylélektani iskola (Freud, Jung és Adler) egyikének megalapitója szerint a lélektan az a tudomány, amely a legfontosabb számunkra, hiszen egyre nyilvánvalóbb, hogy nem az éhinség, nem is a földrengés, nem a mikrobák s nem is a rák, hanem az ember jelentik az emberre nézve a legnagyobb veszélyt, mégpedig azért, mert nem rendelkezik kellő védelemmel azok ellen a pszichés járványok ellen, amelyek a legnagyobb természeti katasztrófáknál is sokkal pusztitóbbak. Épp ezért messzemenően kivánatos lenne a pszichológiai ismeretek olyan fokú elterjedése, hogy az emberek megértsék, merről fenyegeti őket a legnagyobb veszély. Ehhez kiván segitséget nyújtani az a két előadás, amelyeket e kötet tartalmaz.

Carl Gustav Jung - Gondolatok ​a jóról és a rosszról
C. ​G. Jung (1875-1961) a modern lélektan egyik nagy alakja, az analitikus pszichológia megalapítója. Szerteágazó munkássága során figyelme kiterjedt a kultúra ősmúltjára is, de a fókuszba korunk emberét állította - a többszörösen megpróbált, ám önmagára, rendeltetésére eszmélni rest embert, aki egyénként és kisebb-nagyobb közösségeiben egyre veszedelmesebb módon inkább áldozatnak hajlamos tekinteni magát, semmint a Föld egészséges változásra kész és elkötelezett, felelős gazdájának, felebarátai "őrzőjének". Pedig ennek elmulasztása ön- és közrombolás, hiszen mindenki mások gyökeres megváltozását sürgetné, holott azt csak önmagunkon kezdhetjük. Gondolatait, amelyek tematikus csoportosításban jelennek meg sorozatunkban, azzal a szándékkal adjuk közre, hogy a jungi életmű segítő üzenete könnyebben eljusson a válságokkal, problémákkal küzdő mai emberhez, és minél több olvasó számára valósulhasson meg a termékeny eszmecsere századunk egyik bölcs öregjével.

Carl Gustav Jung - Lélektani ​típusok
Eddig ​csak kivonatosan jelent meg magyar nyelven az életműsorozat 6. kötete, a szerző legismertebb, legnépszerűbb műve. A lélek tipikus struktúráit és működési módjait mutatja be, segítve önmagunk és embertársaink megértését. Az itt bevezetett fogalmak azóta nem csak a pszichológiában, hanem részben a köznyelvben is elterjedtek.

Carl Gustav Jung - Analitikus ​pszichológia
1935-ben ​a hatvanas éveiben járó Jung professzor öt előadásból álló kurzust tartott a londoni Tavistock Klinikán a legkülönbözőbb iskolákból érkezett pszichiátereknek és pszichoterapeutáknak. Az előadásoknak és az azokat követő vitáknak anyagát adja közre ez a könyv. Jung előadásaiban azokra az alapelvekre összpontosított, amelyekre saját munkássága épült. Két fő területről beszélt: egyrészt a lélek szerkezetéről és tartalmairól, másrészt a kutatásokban és gyógyításban használatos eljárásokról, köztük a szóasszociációs tesztről, az álomanalízisről, az aktív imaginációról, az álmokban előforduló szimbólumok ősi jelentéseiről. Az előadásokat kiváltképpen élvezetessé tette Jung szemléletes és szellemes beszédmódja, személyiségének az írott szövegen is átsugárzó varázsa, valamint pszichológiájának lenyűgöző szellemi ereje. A könyv, melyet az olvasó kézben tart, nem csak kitűnő bevezetést nyújt Jung analitikus lélektanának alapjaiba, hanem komoly adósságot is törleszt; s remélhetőleg ösztönzője lesz a kultúrtörténeti jelentőségű gondolkodó további megismerésének.

Carl Gustav Jung - Beszélgetések ​és interjúk
Ez ​a gyűjteményes kötet C.G.Jung személyiségét több, mint ötven visszaemlékezésen, rádió-, televízió- és filminterjú szövegén keresztül mutatja be, kezdve az iskolatárs emlékeitől az utolsó interjúig, melyet 1961-ben, halála előtt egy hónappal adott. Ezek az írások csaknem hat évtizedet fognak át - sok esetben búvópatakként rejtőztek újságok megsárgult lapjain, megfakult féktekercseken, esetleg kazettákon vagy éppen kortársak fiókjaiban jegyzetfüzetekbe zárva. Barátok - Esther Harding, Charles Baudouin, Mircea Eliade, Miguel Serrano - és ismerősök - Victoria Ocampo, Alberto Moravia, Charles Lindbergh és mások -, Jung egykori hallgatói, tisztelői, művének folytatói és emlékének ápolói beszélnek a huszadik század egyik nagy egyéniségéről. Sajátos, a maga nemében szokatlan háttérbeszélgetésnek lehetünk részesei, amelynek során a leghitelesebb forrásból értesülhetünk Jung munkásságának legfőbb vonulatairól, sok újat megtudunk munkamódszeréről és tapasztalatairól, világnézetéről és felelősségtudatáról. A könyv olvasása közben úgy érezzük, mintha egy kellemes teázás mellett hallgathatnánk egy bölcs öregember megfontolásra érdemes szavait.

Carl Gustav Jung - Lélekgyógyászat
C. ​G. Jung sokáig agyonhallgatott életművét egyre-másra megjelenő kötetek igyekeznek megismertetni a magyar olvasóval, ám az anyag olyan bőséges és sokoldalú, hogy az értő válogatónak nem okoz gondot újabb és újabb gyöngyszemeket kicsippenteni belőle . Bodrog Miklós ezúttal öt, 1929 és 1951 között született írást választott fordításra - mindük a pszichoterápia alapkérdéseivel foglalkozik, különös tekintettel e gyógymód és a lelkigondozás viszonyára.

Carl Gustav Jung - C. ​G. Jung alapfogalmainak lexikona
C. ​G. Jung a modern lélektan egyik nagy alakja, az analitikus pszichológia megalapítója. A jungi mélylélektan alapfogalmai közszájon forognak, de pontos megértésükhöz elkel némi segítség. Ezt nyújtja ez a lexikon - amely Jung különböző műveiből tartalmaz fontos fogalmi citátumokat.

Carl Gustav Jung - Gondolatok ​a szenvedésről és a gyógyításról
Csak ​akkor van esélyünk rá, hogy kikapaszkodjunk a veremből, ha beleestünk - C.G.Jung mondta egyszer ezt a mély értelmű gondolatot. Az e kötetben összegyűjtött Jung-idézetekből kiderül: a gyógyulás akarását mindig a szenvedés kényszeríti ki. Érdemes eltöprengenünk Jung egyes gondolatain - ennek jótékony hatása lehet. Tanulhatunk mind a jó, mind a rossz tapasztalatokból. A nagy svájci terapeuta megtanít rá, hogyan tudunk realista módon és tanulásra készen szembenézni a szenvedéssel és a betegséggel. Jung segít kikapaszkodnunk a veremből.

Carl Gustav Jung - Erinnerungen, ​Träumen, Gedanken
Noch ​kurz vor seinem Tod hat C. G. Jung wesentliche Gedanken über sein Leben und Werk seiner Mitarbeiterin Aniela Jaffé erzählt und sie mit der Aufzeichnung und Edition betraut. Einzelne Teile dieser Veröffentlichung hat er noch selbst verfasst. Das Buch eröffnet überraschende Ausblicke sowohl für den, der mit dem Werk C. G. Jungs vertraut ist, wie auch für den, der sich noch nicht mit ihm beschäftigt hat. Es gibt kaum eine bessere Einführung in die Geisteswelt des Begründers der Analytischen Psychologie.

Carl Gustav Jung - Modern ​Man in Search of a Soul
A ​provocative and enlightening look at spiritual unease and its contribution to the void in modern civilization Considered by many to be one of the most important books in the field of psychology, Modern Man in Search of a Soul is a comprehensive introduction to the thought of Carl Gustav Jung. In this book, Jung examines some of the most contested and crucial areas in the field of analytical psychology, including dream analysis, the primitive unconscious, and the relationship between psychology and religion. Additionally, Jung looks at the differences between his theories and those of Sigmund Freud, providing a valuable basis for anyone interested in the fundamentals of psychoanalysis.

Carl Gustav Jung - Titokzatos ​jelek az égen
A ​gazdagon illusztrált kötet nemcsak rendkívül érdekes summázatát adja az ufó-jelenség történetének, de pszichológiai és nem-pszichológiai magyarázattal is szolgál a jelenség lényegéről. Választ keres olyan kérdésekre, hogy ha az ufók valóságosak, ugyan mi fán teremnek. Ha fantáziaképek, miért öltik fel pontosan ezt az alakot? Miért akarunk hinni bennük? Miért ez a nagy felhajtás körülöttük a sajtóban? Miért harsogják túl a hírek a kételkedőket? Miért kívánatosabb, hogy legyenek ufók, mint hogy ne legyenek?

Carl Gustav Jung - A ​szellem szimbolikája
Kötetünk ​két tanulmányt tartalmaz, ezekben Jung a pszichológiai gyakorlatban szerzett felismeréseit alkalmazza a folklór, illetve a vallás képzet- és fogalomvilágára. A "mesebeli szellem fenomenológiájához" című írás tömör, lényegretörő, szinte bravúros példája a jungi analízisnek. A második tanulmány ("Kísérlet a Szentháromság dogmájának értelmezésére") talán kissé közelebb is esik a magyar olvasók műveltségi köréhez, és igen mély bepillantást enged magának a vallásnak a lelki természetébe, közelebbről a kereszténységébe, megmutatva, hogy a meseelemzésben már megismert teljesség-kép milyen démoni, illetve isteni alakokban ölthet testet, milyen lelki küzdelmet kell megvívnia az emberi léleknek ahhoz, hogy ősemlékekkel, ősképekkel teljes világot valamiképpen tudatosítani tudja.

Carl Gustav Jung - The ​undiscovered self
Written ​three years before his death, The Undiscovered Self combines acuity with concision in masterly fashion and is Jung at his very best. Offering clear and crisp insights into some of his major theories, such as the duality of human nature, the unconscious, human instinct and spirituality, Jung warns against the threats of totalitarianism and political and social propaganda to the free-thinking individual. As timely now as when it was first written, Jung's vision is a salutary reminder of why we should not become passive members of the herd.

Carl Gustav Jung - Gondolatok ​az életről és a halálról
"C. ​G. Jung (1865-1961) a modern lélektan egyik nagy alakja, a modern pszichoanalitika megalapítója. Gondolatait, amelyek tematikus csoportosításban jelennek meg sorozatunkban, azzal a szándékkal adjuk közre, hogy a jungi életmű segítő üzenete könnyebben eljusson a válságokkal, problémákkal küzdő mai emberhez, és minél több ember számára valósulhasson meg a termékeny eszmecsere századunk egyik bölcs öregjével." "A halál a lélek számára ugyanolyan fontos, mint a születés, s ugyanúgy, mint a születés, integráns része az életnek."

Carl Gustav Jung - Gondolatok ​a vallásról és a kereszténységről
C. ​G. Jung a modern lélektan egyik nagy alakja, az analitikus pszichológia megalapítója. Szerteágazó munkássága során figyelme kiterjedt a kultúra ősmúltjára is, de a fókuszba korunk emberét állította - a többszörösen megpróbált, ám önmagára, rendeltetésére eszmélni rest embert, aki egyébként és kisebb-nagyobb közösségeiben egyre veszedelmesebb módon inkább áldozatnak hajlamos tekinteni magát, semmint a Föld egészséges változásra kész és elkötelezett, felelős gazdájának, felebarátai "őrizőjének". Gondolatait, amelyek tematikus csoportosításban jelennek meg sorozatunkban, azzal a szándékkal adjuk közre, hogy a jungi életmű segítő üzenete könnyebben eljusson a problémákkal küzdő mai emberhez.

Carl Gustav Jung - Memories, ​dreams, reflections
In ​the spring of 1957, when he was eighty-one years old, C. G. Jung undertook the telling of his life story. At regular intervals he had conversations with his colleague and friend Aniela Jaffé, and collaborated with her in the preparation of the text based on these talks. On occasion, he was moved to write entire chapters of the book in his own hand, and he continued to work on the final stages of the manuscript until shortly before his death on June 6, 1961.

Carl Gustav Jung - Válasz ​Jób könyvére
Jung ​az analitikus pszichológia, illetve a komplex lélektan megteremtője. Kutatásainak fő iránya a mélylélektan problémakörét érinti; megalkotta a kollektív tudattalan elméletét, mely az emberiség ősi tapasztalatainak a lelkünkben megbúvó rétegét jelenti. Ezek a jellegzetes képi szimbólumok, ún. archetípusok formájában rendeződnek el és törnek fel olykor a tudattalanból. ; Jung e művében az istenkép - amely minden emberben evidenciaként meghúzódó attribútumként, azaz archetípusként van jelen - alapkérdéseit boncolgatja. Könyvének középpontjában az ótestamentumi Jób áll, akit Isten iszonyú sorscsapásokkal sújtott. Jób a megpróbáltatásokat igazságtalannak érezte, s szívében harag gyúlt az Úr ellen. Jung szerint az Ótestamentum e könyve "fontos mérföldkő abban a fejlődésben, amely az istenképzetet az ember képéhez közelítette". Már az előszóban figyelmeztet, hogy amit megkísérel, az tulajdonképp a reánk hagyományozódott vallási képzetekkel való elemző perlekedés lesz. Könyvében Isten személyének ellentmondásosságára világít rá, mondván, hogy Isten "féltékeny és érzékeny lénye, mely bizalmatlanul fürkészte az emberek hűtlen szívét s legtitkosabb gondolataikat is, személyes viszonyt kényszerített ki önmaga s az ember között." Az Isten által vert embert bemutató Jób könyvén kívül a Szentírás egyéb könyveire is utal, érdekes lélektani összefüggéseket tárva fel. ; A munka, melyben tulajdonképpen Jung valláspszichológiai nézeteit foglalja össze, gondolatgazdagságával - minden, filozófiai jártassággal bíró olvasónak izgalmas olvasmányt ígér.

Carl Gustav Jung - Álom ​és lelkiismeret
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Carl Gustav Jung - The ​Red Book
“The ​years, of which I have spoken to you, when I pursued the inner images, were the most important time of my life. Everything else is to be derived from this. It began at that time, and the later details hardly matter anymore. My entire life consisted in elaborating what had burst forth from the unconscious and flooded me like an enigmatic stream and threatened to break me. That was the stuff and material for more than only one life. Everything later was merely the outer classification, the scientific elaboration, and the integration into life. But the numinous beginning, which contained everything, was then.” These are the words of the psychologist C. G. Jung in 1957, referring to the decades he worked on The Red Book from 1914 to 1930. Although its existence has been known for more than eighty years, The Red Book was never published or made available to the wide audience of Jung’s students and followers. Nothing less than the central book of Jung’s oeuvre, it is being published now in a full facsimile edition with a contextual essay and notes by the noted Jung scholar Sonu Shamdasani and translated by Mark Kyburz, John Peck, and Sonu Shamdasani. It will now be possible to study Jung’s self-experimentation through primary documentation rather than fantasy, gossip, and speculation, and to grasp the genesis of his later work. For nearly a century, such a reading has simply not been possible, and the vast literature on his life and work has lacked access to the single most important document. This publication opens the possibility of a new era in understanding Jung’s work. It provides a unique window into how he recovered his soul and constituted a psychology. It is possibly the most influential hitherto unpublished work in the history of psychology. This exact facsimile of The Red Book reveals not only an extraordinary mind at work but also the hand of a gifted artist and calligrapher. Interspersed among more than two hundred lovely illuminated pages are paintings whose influences range from Europe, the Middle East, and the Far East to the native art of the new world. The Red Book, much like the handcrafted “Books of Hours” from the Middle Ages, is unique. Both in terms of its place in Jung’s development and as a work of art, its publication is a landmark.

Carl Gustav Jung - W. Y. Evans-Wentz - John Woodroffe - Alexandra David-Neal - Luise Göpfert-March - Naropa - Bevezetés ​a buddhista halálfilozófiába
A ​kötet a halál és a bardo (köztes lét) témáját mutatja be a tibeti buddhizmus tanain keresztül. A következő tanulmányok olvashatók a könyvben: A. David-Neal: A Bardo Thos-sgrol (Tibeti Halottaskönyv); Sir J. Woodroffe: A halál tudománya; C. G. Jung: A Bar-do thos-sgrol pszichológiai magyarázata; Bardo tanítások; Naropa: A halál utáni állapotról szóló tan.

Carl Gustav Jung - A ​pszichoterápia gyakorlata
C. ​G. Jung egyike a múlt század szemléletformáló tudósainak. Általa nyertünk betekintést a psziché azon régióiba, melyekről addig csak a szépirodalomban, drámairodalomban és képzőművészetekben találkozhattunk. Írt a spiritizmus pszichopatológiájáról, foglalkozott gnosztikus tudósok írásaival, tanulmányozta az alkímiát, de érdekelték a mikrofizika új eredményei is, és mindezeket integrálta tudatos gondolkodásába. Olyan új fogalmakkal gazdagította a pszichológiát és a pszichoterápiát, mint a kollektív tudattalan, a szinkronicitás, az archetípusok, a típustan és a legbenső lényegünket jelentő Selbst melyek már általános használatúvá váltak. Rendkívül széleskörű és elmélyült kutatásai alapján felállította a lélek természetes fejlődési folyamatának egy új teóriáját, melyet individuációs processzusnak nevezett el, és ebből fejlesztette ki a jungi analitikus pszichológia elméletét és gyakorlatát, melynek gerincét az álommunka képezi. Jung pszichológiája analitikus pszichológia, mert elfogadja a Freud nevéhez fűződő pszichodinamikai alapelveket, értelmezve és kiterjesztve azokat; nevezetesen az embert egészlegességében, testi-lelki-szellemi-transzcendens mivoltában szemléli. Világosan látta, hogy az egyes embert csak az emberiség múltját, jelenét és jövőjét is magában foglaló kultúrtörténeti egységben lehet megérteni. Ezért kutatását kiterjesztette a pszichológia határterületeire, a vallástörténetre, filozófiára, etnográfiára, mitológiákra.

Carl Gustav Jung - Szellem ​és élet
C. ​G. Jung (1875-1961) a modern lélektan egyik nagy alakja, az analitikus pszichológia megalapítója. Szerteágazó munkássága során figyelme kiterjedt a kultúra ősmúltjára is, de a fókuszba korunk emberét állította, a többszörösen megpróbált, ám önmagára, rendeltetésére eszmélni rest embert, aki egyenként és kisebb-nagyobb közösségeiben egyre veszedelmesebb módon inkább áldozatnak hajlamos tekinteni magát, semmint a Föld egészséges változásra kész és elkötelezett, felelős gazdájának, felebarátai őrizőjének. Pedig ennek elmulasztása ön- és közrombolás, hiszen mindenki mások gyökeres megváltozását sürgetné, holott azt csak önmagunkon kezdhetjük. Írásait, gondolatait azzal a szándékkal adjuk közre, hogy a jungi életmű segítő üzenete könnyebben eljusson a válságokkal, problémákkal küzdő mai emberhez, és minél több olvasó számára valósulhasson meg a termékeny eszmecsere századunk egyik bölcs öregjével.

Carl Gustav Jung - Az ​alkímiai konjunkció
A ​modern tudomány képviselői közül kétségtelenül Carl Gustav Jung /1875-1961/ volt az a személyiség, aki először merte komolyan venni az alkímiát, s aki ugyanakkor a legnagyobb figyelmet is szentelte neki. E komolyságot és figyelmet semmi sem mutatja jobban, mint az a több mint kétezer oldal, amelyet Jung - mind mennyiség, mind minőségi életművéből az alkímia tanulmányozásának szentelt. Jung óta már tudományos oldalról sem lehet az alkímiát pénzsóvár aranycsinálók áltudományos hókuspókuszának minősíteni. Ma már mindenkienk illik tisztában lenni azzal, hogy az alkímia - amely komolyan vette a jézusi parancsot: "Legyetek... tökéletesek, amint a ti mennyei Atyátok is tökéletes!" - maga a scientia perfectionis, a tökéletesség tudománya, s tulajdonképpeni mivolta a modern tudományok közül nem annyira a kémiával, mint inkább a pszichológiával rokonítja. A jelen munka - mely először 1955 - 1956-an jelent meg - alkimista kifejezéssel élve nemcsak Jung alkímiai tematikájú munkásságának kvintesszenciája, hanem bátran tekinthető az egész életmű végső konklúziójának is. Ő maga önéletrajzi művében így nyilatkozott róla: Csak ezzel a könyvvel "lett pszichológiám végérvényesen a valóságba állítva, s mint befejezett egész, történelmileg megalapozva. Ezzel teljesítettem feladatomat, elvégeztm munkámat, amely most már megállja a helyét. S abban a pillanatban, amikor elértem a talajt, a számomra tudományosan még felfogható végső határába ütköztem, a transzcendensbe, az önmagában vett archeiptikus lényegbe, amelyről többé már semmiféle tudományos kijelentés nem tehető."

Carl Gustav Jung - A ​filozófusok fája
A ​tudattalan archetípusos megjelenítéseiben gyakorta találkozunk a fa vagy általában a csodás növény képével. A továbbiakban elsőként az individuális képek reprodukcióját és elemzését adom, vizsgálódásom második részében pedig az alkímiából ismert "filozófusok fájáról" és annak történeti vonatkozásairól szólok. A képek az alkotó fantázia spontán produktumai; egyetlen tudatos indítóokuk azon élmény kifejezésének szándéka, mely akkor születik, mikor a tudat úgy fogad be tudattalan tartalmakat, hogy nem tesz erőszakot a tudattalanon, nem szakítja ki őket onnan. - C. G. Jung

Carl Gustav Jung - Gondolatok ​a látszatról és a létezésről
Vannak ​örök, kimeríthetetlen témák, amelyek új megvilágításban új dimenziót nyernek. Ilyen az élet, a halál, a vallás, a kereszténység, a jó, a rossz, a szenvedés, a gyógyítás, a szexualitás, a szerelem, a házasság - hogy csak néhányat említsünk. S ha ezeket a témákat olyan ember fejti ki, mint C. G. Jung, a modern lélektan egyik nagy alakja, az analitikus pszichológia megalapítója, akkor biztosak lehetünk abban, hogy érdemes kézbe vennünk a könyvet, ismereteink gyarapodnak, érzelmeink letisztulnak, és sokkal több megértést tudunk tanúsítani problémákkal küszködő embertársaink iránt. Sorozatunk tíz kötetét azoknak ajánljuk, akik szeretik az aforizmákat, a mély bölcsességeket hordozó gondolatokat, s képesek arra is, hogy e gondolatokat életre keltsék a mindennapok forgatagában.

Carl Gustav Jung - Gondolatok ​a természetről
Vannak ​örök, kimeríthetetlen témák, amelyek új megvilágításban új dimenziót nyernek. Ilyen az élet, a halál, a vallás, a kereszténység, a jó, a rossz, a szenvedés, a gyógyítás, a szexualitás, a szerelem, a házasság - hogy csak néhányat említsünk. S ha ezeket a témákat olyan ember fejti ki, mint C. G. Jung, a modern lélektan egyik nagy alakja, az analitikus pszichológia megalapítója, akkor biztosak lehetünk abban, hogy érdemes kézbe vennünk a könyvet, ismereteink gyarapodnak, érzelmeink letisztulnak, és sokkal több megértést tudunk tanúsítani problémákkal küszködő embertársaink iránt. Sorozatunk tíz kötetét azoknak ajánljuk, akik szeretik az aforizmákat, a mély bölcsességeket hordozó Gondolatokat, s képesek arra is, hogy e Gondolatokat életre keltsék a mindennapok forgatagában.

Carl Gustav Jung - A ​nyugati és a keleti vallások lélektanáról
A ​vallási problematika középponti helyen áll C. G. Jung életművében. Csaknem mindegyik írása, s különösen az idősebb éveiben születettek, foglalkozik a vallási jelenséggel. Amit Jung vallás alatt ért, az nem valamely meghatározott hitvalláshoz kötődik, hanem – saját megfogalmazásában – »gondos és lelkiismeretes figyelembevétele annak, amit Rudolf Otto találóan numinózumnak nevezett«. Ez a meghatározás a vallás összes formájára érvényes, beleértve a primitíveket is, és megfelel Jung tiszteletteljes és toleráns beállítottságának még a nem keresztény vallásokkal szemben is. Jung nagy érdeme, hogy felismerte a különböző vallási formák alapját képező közös ősi képzeteket mint az emberi lélek archetipikus tartalmait. A modern ember egyre inkább elveszíti a hagyományos hitvallásokból merített biztonságát. Napjainkban vallási vonatkozásban mély elbizonytalanodás uralkodik. A Jung által közvetített új látásmód lehetővé teszi az áthagyományozott értékek megértését, és új értelemmel tölti meg a megmerevedett formákat. Pszichológia és vallás című írásában Jung egy modern embernek az alkímiával egybecsengő álomsorozata alapján mutatja be a tudattalan psziché működését. A Szentháromság dogmájáról szóló művében Jung párhuzamokat mutat ki a kereszténység és az egyiptomi királyteológia, valamint egyes babilóniai és görög elképzelések között, míg a szentmise szövegével foglalkozó munkájában azték rítusokat és alkímiai szövegeket használ fel az összehasonlításhoz. A Válasz Jób könyvére című művében Jung szenvedélyes érintettséggel ír az ambivalens istenképről, melynek átalakulása az emberi lélekben pszichológiai megértést igényel. A neurózisok gyakori vallási feltételezettségének fölismeréséből született A pszichoterápia és a lelkészi tevékenység kapcsolatáról, valamint a Pszichoanalízis és lelkipásztorkodás című dolgozat, melyekben Jung a pszichológia és a teológia együttműködésének szükségességét hangsúlyozza. Kötetünk második részében főként a Kelet vallási írásaihoz készült kommentárokat és bevezetőket gyűjtöttünk egybe. Ezek lényegében a nyugati és keleti kifejezési formák és felfogásmódok szembeállítását és összehasonlítását mutatják be. Ebbe a kötetbe vettük fel a Ji Kinghez, ehhez a mitikus őskorból származó kínai bölcseleti és jóskönyvhöz írott előszót is. Miután a jóslásnak mindig köze van a csodáshoz, a numinózishoz is, és az ősi tradíció szerint a Ji King jóserejű mondásaiban foglalt tanításokat is »gondosan és lelkiismeretesen« figyelembe kell venni, kézenfekvő a vallásossal való közeli kapcsolata. Jung összes művein belül azért fontos ez az előszó, mert magának a jóslásnak a lényegével és érvényességével foglalkozik, tehát az értelmes véletlenek területét érinti, amelyeket nem az ok-okozatiság, hanem az általa kidolgozott szinkronicitási elv alapján kell magyarázni.

Kollekciók