Ajax-loader

Woody Allen könyvei a rukkolán


Nem ​kétséges, hogy van túlvilág. Csupán az a kérdés: milyen messze van a belvárostól, és meddig tart nyitva? Váratlan események adódnak. Az egyik ember kísértetet lát. A másik hangokat hall. A harmadik arra ébred, hogy bilibe lóg a feje. Ugyan hányan akadnak közöttünk, akik még sohasem érezték tarkójukon egy jéghideg kéz érintését, mikor épp egyedül voltak odahaza? (Én ugyan nem, hál' istennek, de hányan igen!) Mi lehet e tapasztalatok mögött? Vagy ha nem mögöttük, hát előttük? Igaz-e, hogy egyesek képesek a jövőbe látni, vagy szellemekkel társalogni? És van-e rá mód, hogy az ember a halála után is zuhanyozhasson?... Csupa lélekbe markoló, időszerű kérdés. Vajon megfelel-e rá Woody Allen, akit a magyar közönség eddig mint filmszínészt, filmírót, filmrendezőt – Annie Hall, Manhattan, Játszd újra, Sam!, Szentivánéji szexkomédia – ismer? Nem követünk el indiszkréciót, ha eláruljuk: nemcsak ezekre a kérdésekre talál választ a Nyájas Olvasó a Woody Allen humoreszkjeiből válogatott gyűjteményben, hanem a csetlő-botló emberi lét számos egyéb fontos, vagy még fontosabb problémájára. Hogy csak néhányat említsünk, mutatóba: Jó, de képes erre a gőzmozdony?; Kopog a Halál; Kalauz kevésbé ismert balettekhez; Rosszlányok a menzán; Ha az impresszionisták fogorvosok lettek volna – akinek pedig ennyi jó kevés, az lapozzon bele a kötetbe, melynek címe és természetesen legfőbb témája: LELKI JELENSÉGEK VIZSGÁLATA

Woody ​Allennek ez az első gyűjteménye három fantasztikus klasszikusa, a Na, ennyit erről, a Tollatlan jószág és a Mellékhatások óta. Ezúttal olyan könyvet sikerült írnia, amely nem csupán az emberi lét legalapvetőbb kérdéseit válaszolja meg, de a mű mérete is tökéletes ahhoz, hogy az asztal lába alá téve megakadályozzuk vele a bútordarab billegését. „Pénteken felébredtem, és mivel az univerzum tágul, a szokásosnál hosszabb ideig tartott, amíg megtaláltam a köntösömet” – magyarázza a Pattanásig feszülten című, fizikáról szóló írásban. Az ihletett racionalitás egyéb szárnyalásaiban olyan szereplőkkel találkozunk, amilyeneket csak Allen tud kitalálni: Jasper Deeyobellel, Flanders Listcookatscal és a független filmmogullal, E. Coli Biggsszel, hogy csak néhányat említsünk. Akár a művészetről ír, akár a szexről, az ételekről vagy a bűnözésről („Pugh rendőr, amióta az eszét tudja. Apja hírhedt bankrabló volt, és Pugh csak úgy tudott vele időt tölteni, ha letartóztatta.”), ellenállhatatlanul humoros. Az Ez a penna kiadó című írásban egy hollywoodi nagykutya ráakad a szerző könyvére egy kis, vidéki boltban, és szavaival e pompás kötetet is találóan jellemezhetjük: „Tulajdonképpen – mondja a producer – sose láttam még, hogy eladatlan példányokat alágyújtósként árulnak.” Woody Allen szerteágazó pályája komikusként, íróként és filmrendezőként immár több mint öt évtizedet ölel fel. Gyakran ír a New Yorkerbe, és – több más mű mellett – ő a fent említett, méltán nagy sikerű három kötet szerzője.

Akárcsak ​előző két könyvében, Woody Allen a Tollatlan jószág szösszeneteiben is előszeretettel rántja le a leplet mindenről, amiről lerántható. Otthonosan mozog az irodalomban, a filozófiában és a művészettörténetben, nagy élvezettel figurázza ki a sznobokat. Úgy tesz mint akinek fikarcnyit sem imponál Szókratész, Kant, Kierkegaard, vagy akár Descartes... hogy Strindbergrol, Freudról és Kafkáról már ne is beszéljünk.

Ha ​Önt érdekli – hogyan közelíti meg Woody Allen az olyan fontos létkérdéseket, mint a halál, az elhízás meg a szervezett bűnözés, és – hogy miért foglalkoztatja a szendvics feltalálása, a felnőtt-oktatás, a híres emberek mosodaszámlája és a latin-amerikai forradalom, kóstoljon bele a kötetben található woodyságokba, és garantáltan azt kapja majd, amire számított! Ízelítőül néhány morzsa a bölcs ember csacskaságainak kifogyhatatlan tárházából: * A halál szerzett tulajdonság. * Ha az ember halhatatlan lenne, mekkorára rúgnának a hentes-számlái? * Az ma sem világos, hogy a disznóhús miért tilalmas a vallásos zsidók számára, de egyes törvénytudók szerint a Tóra úgy rendelkezik, hogy csak bizonyos éttermekben ne együnk disznóhúst. * Nincsen semmi rossz az örök semmiben, ha az ember az alkalomhoz illően van öltözve. Na, ennyit erről. És mellesleg: evés közben jön meg az étvágy.

Tudtad, ​hogy nem csupán a gyógyszereknek, hanem magának az életnek is vannak súlyos, dermesztően hatékony, ám egyszersmind roppant vicces mellékhatásai? Netán mindezek egyszerre? Itt van például a nagy ember, Sandor Needleman, aki bele is hal, a könnyáztatta, gyászoló tömeg mégis megszakad a röhögéstől, midőn a búcsúztatását hallgatja.

Ki ​ne emlékezne Woody Allen filmjeinek sziporkázóan szellemes poénjaira! Itt most megtudhatjuk, milyen a polgári engedetlenség, milyen a szabadegyetem, milyen a New York-i alvilág vagy az entellektuelek világa Woody Allen-módra. Mosolyra fakasztó, kacagtató, fanyarul ironikus.

A ​csetlő-botló, bizonytalan, suta manhattani komikus, Alvy Singer egy teniszklubban ismerkedik meg a vonzó Annie-vel, és a maga idegbeteg módján azonnal bele is szeret. A többi, ahogy mondani szokás, ma már történelem - mégpedig filmtörténelem, ugyanis ez a máig páratlanul népszerű Woody Allen talán legkiemelkedőbb alkotásának, az Oscar-díjas Annie Hallnak az alaphelyzete. A cinikus Alvy és az önmagát kereső Annie bontakozó kapcsolatának hol romantikus, hol komikus, hol pedig szánalmasan kisszerű epizódjai - a kirándulások, a civakodások, a közös szexuális tapasztalatok - egyszerre tükrözik és parodizálják a New York-i értelmiségi társadalom életmódját, gondolatvilágát. A történet egy szerelem tündöklésének és bukásainak neurotikus mementója, a sziporkázó poénoknak köszönhetően mégis végtelenül szórakoztató.

Comprising ​the classic bestsellers Getting Even, Without Feathers, and Side Effects, this definitive collection of comic writings is from a man who needs no Introduction. Really - this book has no Introduction. The Insanity Defense reveals many sides of Woody Allen as he holds forth on the most human of urges (“Why does man kill? He kills for food. And not only for food: frequently there must be a beverage”); reflects on death (“I don't believe in an afterlife, although I am bringing a change of underwear”); and notes the effect on history wrought by trick chewing gum, the dribble glass, and other novelties. There is also an inspiring story of the futile race to beat Dr. Heimlich to the punch: “The food went down the wrong pipe, and choking occurred. Grasping the mouse firmly by the tail, I snapped it like a small whip, and the morsel of cheese came loose. If we can transfer the procedure to humans, we may have something. Too early to tell.”

"Ob ​intellektuelle Diskussionsstoffe, Sexualprobleme oder Diskurse über die Kunst, Philosophie und die gesellschaftlische Kumminkation, alles verarbeitet Woody Allen zu tragikomischem, absurd-groteskem Material, zu Belegen für unsere gesellschaftliche Eiszeit. Allen selbst ist keine wehleidige Figur mehr mit traurigem Verlierergesicht, sondern ein Mann, der die Niederlagen mit Zynismen und Selbstironie trägt, aber auch mit der Sensibilität eines Zweiflers, der sich die Seele am Gehirn wundscheuert." _Wolfram Knorr / Die Weltwoche_ "Woody zeigt uns den kleinen Outsider, den kleinen Träumer und Spinner, den machtlosen, sich selbst reflektierenden Intellektuellen, einen Fremden in einer rasenden Welt der Leistungen. Wir brauchen diesen Verilerer, der uns glauben macht, daß so zu verlieren mehr bedeutet als bürgerlich zu gewinnen." _Peter Zadek / Der Spiegel_ Der Band enthält als Welterstausgabe das komplette Drehbuch und 20 Fotos aus dem Film.

The ​illustrated screenplay of Woody Allen's most successful film to date, which has already received higher praise and bigger boxoffice returns than Annie Hall. Photographs.

Here, ​in his first collection since his three hilarious classics Getting Even, Without Feathers, and Side Effects, Woody Allen has managed to write a book that not only answers the most profound questions of human existence but is also the perfect size to place under any short table leg to prevent wobbling. In hysterical flights of inspirational sanity we are introduced to a cast of characters only Allen could imagine: Jasper Nutmeat, Flanders Mealworm, and the independent film mogul E. Coli Biggs, just to name a few. Whether he is writing about art, sex, food, or crime, he is explosively funny. In “This Nib for Hire,” a Hollywood bigwig comes across an author’s book in a little country store and describes it in a way that aptly captures this magnificent volume: “Actually,” the producer says, “I’d never seen a book remaindered in the kindling section before.”

One ​of a hand-picked selection of some of the most popular and cult-worthy titles on Faber and Faber's extensive list of film scripts.

A ​humor classic by one of the funniest writers today, SIDE EFFECTS is a treat for all those who know his work and those just discovering how gifted he is. Included here are such classics as REMEMBERING NEEDLEMAN, THE KUGELMASS EPISODE, a new story called CONFESSIONS OF A BUGLAR, and more.

The ​classic, with 316,000 copies sold to date.

Here ​they are--some of the funniest tales and ruminations ever put into print, by one of the great comic minds of our time. From THE WHORE OF MENSA, to GOD (A Play), to NO KADDISH FOR WEINSTEIN, old and new Woody Allen fans will laugh themselves hysterical over these sparkling gems.

Woody ​Allen összegyűjtött írásainak e második kötetében a szerző ismét tanúbizonyságát adja páratlan tájékozottságának és bámulatosan sokrétű műveltségének. A kötet tehát egyfelől a tudás kincsestára, másfelől pedig a búskomorság és a depresszió legjobb ellenszere, hiszen Woody Allen humora és a blőd gondolattársítások iránti nyilvánvaló vonzalma még a tragikus eseményekről szóló írásokat is vidám olvasmányokká varázsolja. A könyvből egyebek között megtudhatjuk, hogy milyen tanácsot adott a cipősámfák ügyében Albert Einstein a nácik elől Amerikába menekülő tudóstársának; miként gyorsította meg a bélyegilletéki törvény megszületését György király parókájának eltűnése, és minek kellett történnie ahhoz, hogy a Júdás névre hallgató derék eb a hátsó lábaira állva elénekelje a De jó, hogy lány vagyok című dalocskát. Természetesen azok sem fognak csalódni, akik arra kíváncsiak, hogy gyógyítható-e pszichoanalízissel a kagylóktól való kóros rettegés, illetve síléccel az önkéntelen levitáció. Bár az olvasó nyilván már a pénztárcáját keresi, a kötet megvásárlására késztető végső érvként elé tárjuk azt is, hogy Woody Allen szerint az emberiség ismét válaszúthoz ért. Az egyik ösvény a kétségbeesésbe és reménytelenségbe torkollik. A másik a teljes pusztulásba.

Woody ​Allen írásait olvasva csak kapkodjuk a fejünket: honnan tud ez az ember ennyi mindent? Még a történelemben, a filozófiában és a vallási kérdésekben jártas olvasók is kénytelenek lesznek elismerni, hogy van mit tanulniuk a szerzőtől, hiszen eleddig senki más nem próbált meg választ adni az olyan alapvető kérdésekre, mint hogy miért tett le végül Hitler arról, hogy pofaszakállt növesszen, mi keserítette meg Schopenhauer utolsó éveit, illetve hogyan tiltakozott Baumel rabbi, a vityebszki bölcs azon méltánytalan rendelkezéssel szemben, amely megtiltotta, hogy az orosz zsidók a gettón kívül kamáslit viseljenek. Ha mindehhez még hozzátesszük, hogy a világ azt a felismerést is Woody Allennek köszönheti, miszerint a descartes-i axiómát - ,,Gondolkodom, tehát vagyok" - jobban ki lehet fejezni azzal a felkiáltással, hogy ,,Nicsak, ott megy Edna egy szaxofonnal!", akkor talán már nem is kell túl sokat győzködni az olvasókat arról, hogy múlhatatlan szükségük van a méltán világhírű szerző e könyvére, amelynek lapjain - egészen bizarr helyzetekben - felejthetetlen alakok egész sorával találkozhatnak (Oidipusz királytól Shakespeare-ig, a maffiavezérektől a bölcs rabbikig, Van Goghtól Freudig) - ráadásul mindegyikükön jóízűt nevethetnek is. ,,A pantomimos hozzáfogott, hogy leterítsen egy piknikpokrócot, rajtam pedig ismét kitört a régi zavarodottság. Ugyanis vagy piknikpokrócot terített le, vagy egy kisméretű kecskét fejt. Ezt követően nagy műgonddal levette cipőjét, csak abban nem vagyok biztos, hogy a cipője volt-e, mert az egyikből ivott, a másikat pedig postázta Pittsburghbe. Azt mondom: >>Pittsburghbe

Kollekciók