Ajax-loader

John Updike könyvei a rukkolán


John Updike - Végpont ​és más versek
John ​Updike, utolsó kötetét tartja kezében az olvasó, néhány héttel halála előtt állította össze verseiből. Mint költőt a magyar közönség eddig talán nem ismerte, pedig annak idején versekkel kezdte irodalmi pályafutását méghozzá humorosokkal. Regényei és novellái aztán túlragyogták ezeket, de Updike egész életében, a vég küszöbén is hű maradt a költészethez. A hetedik X-be már a 2001. szeptember 11-e utáni Amerikában lépett - ennek lenyomata is tetten érhető nagyrészt rímtelen szonettekből álló ciklusokban, de a hangsúly óhatatlanul az emlékezésen van, a szerző főleg a számára kedves személyeket és helyeket eleveníti fel.

John Updike - Szegényházi ​vásár / A farm
A ​farm történetét az elbeszélő szemével látjuk: Joey a harmincas éveiben járó üzletember elviszi újdonsült második feleségét, Peggyt és annak kisfiát, Robertet látogatóba édesanyja farmjára. A farm gazos, elvadult, használhatatlan, de anyja görcsösen ragaszkodik hozzá. A beteg, magányos öregasszonyban hallatlan hisztérikus energia van, a hétvégi látogatás csupa érzelmi hullámzás, sértődésekkel, vitákkal, veszekedésekkel és engesztelődésekkel, s közben mozaikokban feltárul Joey két házasságának valamint apja és anyja házasságának története.

John Updike - Gyere ​hozzám feleségül
Jerry ​Conant szereti Sally Mathiast, - de Sally nem a felesége, Sally szereti Jerry Conantot, - de Jerry másnak a férje. Számtalanszor megírt téma: szerelmi háromszög, válás... A könyv azonban mást mond a szerelemről; azt, hogy az nem két ember magánügye, hogy van felelősség is, sőt hogy a szerelem maga nem egyértelmű érzés. Jerry is, Sally is tétován bolyong abban a morális félhomályban, amit a lelkiismerete, neveltetése ellen lázadó érzelmei borítanak rá; bolyong, de nem talál kiutat, a hagyományos kötöttség nem elég erős, hogy szerelmét lehűtse, a szerelem nem elég erős, hogy e félhomályt eloszlassa. Az élet nem fekete-fehér, mint a sakktábla, nincsenek szigorú szabályai - mindössze egy biztos: minden emberi kapcsolat, férj-feleség-szerető, szülő és gyermek kapcsolata egyaránt bonyolult, s mind fájdalmat rejt - a sérült lelkiismeret fájdalmát.

John Updike - Apám ​könnyei és más elbeszélések
John ​Updike posztumusz novelláskötete ez: már csak fél évvel a halála után jelenhetett meg. Búcsúzik benne irodalmi világától, mintegy még egyszer, utoljára körbejárva örök témáit: ifjúkor, szerelmek, kisvárosi lét, házasság, külföldi utazgatások. A „Magánrégészet” félig eltemetett rétegek soraként veszi szemügyre az életet, a „Teli pohár” a megrögzött öregkori szokások egy-egy túlcsorduló pillanatába sűrít egy életnyi boldogságot. A „Séta Elizanne-nel” és a „Hazáig” osztálytalálkozói visszaviszik hősüket a rég múlt, közös ifjúságba, ahol a címadó darab narrátora a számára legbecsesebb énjét „tartja letétben”, „ha mégoly ritkán néz is felé”. A felnőtt kori utazgatásokat Marokkó, Florida, Spanyolország, Itália, India egzotikus helyszínei idézik. A gyermeklét meghatározó mozzanatait és misztériumait „A gyámok”, az „Égilakók nevetsége”, a „Kinderszenen” térképezi fel. A szerelmi élet esetlegességei, sutaságai és fájdalmai a „Szabad”, az „Esendő asszonyok”, „A jelenés”, a „Kimaradás” savanyú komédiáiban öltenek testet. Vagyis, ahogyan már Updike-tól megszokhattuk: Amerika, az amerikai létforma rémlik föl előttünk a nagy gazdasági válságtól a 9/11-es borzalomig, ragyogó megfigyelésekben, emlékidézésekben, fantáziafutamokban.

Covers_10234
elérhető
17

John Updike - Nyúlháj
Az ​én koromban, ha az ember hátán viselné mindazt a nyomorúságot, aminek valaha tanúja volt, reggel föl se kelne – magyarázza Nyúl tétova, kapkodó, megházasodott és apai örömöknek elébe néző fiának, Nelsonnak, akivel nem tud zöld ágra vergődni, aki megállapodott polgári nevelésének rendjét kikezdi, akit szeret is, de inkább ki nem állhat, talán éppen azért, mert kísértetiesen hasonlít húsz évvel ezelőtti önmagára. 1979–80 fordulóján, az apósától örökölt Toyota- és használtkocsitelep vezetőjeként, változatlanul felesége, Janice oldalán, anyósával egy fedél alatt, rögzült baráti körébe zárva Nyúlnak már esze ágában sincs futni. Legfeljebb kocog: Valamikor régen, ha Janice ilyen volt, a félelme mintha őt is megfertőzte volna, és futott tőle; de most, hogy benne vannak a korban, tudja jól, hogy soha el nem fut... Mi marad hát Nyúlnak? A pennsylvaniai kisváros, Brewer mindennapi gondjai, a már szinte rutinszerű erotikus fantaziálgatások, no meg egy „igazi” kaland is: feleségcsere egy nyaralás alkalmával – s mindenekfelett a megbékélés egy gondolattal: hogy nagyapa lett, következésképpen negyvenhét éves korára újabb szög került a koporsója fedelébe.

John Updike - E ​gyönyörű zöld planétán
John ​Updike, akit a magyar olvasó eddig csak mint kíváló regényírót és novellistát ismerhetett, az amerikai kritikaírásnak is jelentős alakja, immár több, mint húsz éve az egyik legolvasottabb irodalmi hetilap, a New Yorker külső munkatársa. Mint könyvbírálót szinte minden érdekli: recenziót, miniesszét közöl - számos más egyéb között - Flaubert, Joyce, Kafka és Hemingway leveleiről, Bellow, Vonnegut, Cheever, Belij, Lem és Barbara Pym regényeiről, Bruno Schulzról, Roland Barthes-ról, Isaiah Berlinről, Cioranról. Ezeken kívül megtalálható még kötetünkben három fontos, alapos tanulmánya az amerikai irodalom három nagy úttörőjéről: Hawthorne-ról, Melville-ről és Whitman-ról. Élvezetes, nagy információs anyagot hordozó írások ezek: Updike földrajzi színteret, családi környezetet, vallási és politikai meghatározásokat, alkotói magánkörülményeket, irodalmi szokásokat és követelményeket vázol fel és rajzol hősei köré, hogy minél közelebb férkőzhessék a tárgyiasult művekhez.

Covers_37274
elérhető
16

John Updike - Nyúlcipő
Nyúl ​– nemrég még egy kisváros középiskolájának kosarassztárja, ma, huszonévesen, az 1950-es évek vége felé áruházi ügynök – nemigen akar beleszokni a házaséletbe. A gépies-népies amerikai udvarlás után (légyottok kölcsönlakásban meg az autó hátsó ülésén) feleségül vett Janice hamar teherbe esett, és máris iszik: az asszony méla unatkozása mintegy eljövendő életük szürkeségét vetíti a körvonalazatlan, de igen intenzív ábrándokat kergető Nyúl elé. Azt a fajta szürkeséget, amely szülei megsavanyodott házasságában, apja robotéletében, apósa kisszerű ügyeskedésében, anyja és anyósa örök elégedetlenségében ölt testet előtte. Az első szökési kísérlet csupán egy eszeveszett autózás, a második azonban egy prostituált karjai közé vezet – Ruthban az igazi szerelem (talán csak félig csalóka) ígéretét látja hősünk. Ám Janice közben megszüli második gyereküket, s Nyulat visszarántja a kötelesség – testi-lelki terelgetői nemcsak a család, a mindkét ági szülők, a munkáját fáradt-lelkesen végző pap, hanem önnön, alakulófélben lévő felelősségérzete is.

John Updike - Rabbit ​At Rest
In ​John Updike’s fourth and final novel about Harry “Rabbit” Angstrom, the hero has acquired a Florida condo, a second grandchild, and a troubled, overworked heart. His son, Nelson, is behaving erratically; his daughter-in-law, Pru, is sending him mixed signals; and his wife, Janice, decides in midlife to return to the world of work. As, through the year of 1989, Reagan’s debt-ridden, AIDS-plagued America yields to that of the first George Bush, Rabbit explores the bleak terrain of late middle age, looking for reasons to live and opportunities to make peace with a remorselessly accumulating past.

John Updike - Bech ​bolyong
Updike ​olyan író, aki szereti a hőseit; vissza-visszatér hozzájuk, hogy életük alakulásáról beszámoljon. A Magyarországon most először megjelenő Bech-sorozatból egy fiktív írói portré kerekedik ki. Címszereplője, Henry Bech 1923-ban született, s az ötvenes években megjelent első regénye, a Poggász nélkül egy csapásra ünnepelt íróvá teszi szerte a világon. A nagyregénynek szánt A kiválasztottak-at azonban a kritika úgy lehúzza, hogy Bechen elhatalmasodik a krónikus írásgörcs, és hosszú ideig abból él, hogy különböző egyetemeken és külföldi előadókörutakon tart felolvasásokat, mint a kortárs amerikai irodalom megbecsült képviselője. Kelet-Európába, a Távol-Keletre, Afrikába és Ausztráliába tett utazásai során Bech lépten-nyomon szexuális kalandokba bonyolódik rajongóival vagy kísérőivel, és rájön, hogy egy író egészen érdekes és fölöttébb jövedelmező pályát futhat be anélkül is, hogy bármit írna, pusztán múltbeli érdemei alapján. Aztán váratlanul feleségül veszi Bea-t, egy régi barátnője húgát. Jeruzsálemben, ahol a mézesheteiket töltik, Bech csak fanyalog, Skóciában, a keresztény Bea őseinek földjén viszont ő érzi otthonosabban magát. Élete akkor vesz újabb fordulatot, amikor tizenöt évi kínlódás után végre megírja a rég várt regényt, a Nagy merészen-t.

John Updike - Nyúlfark
A ​Nyúlfark a Nyúl-regények ötödik, utolsó darabja. Olvasók ezrei kérték számon az írón a Nyúlszív megjelenése után: vajon tényleg meghalt-e Harry Angstrom azokban a rejtélyes utolsó mondatokban. Nos, meghalt, de nem felejthető - számunkra éppoly kevéssé, mint hozzátartozói számára. A szokásos tíz év elteltével megjelenik hát a színen egy új figura, Harry és Ruth törvénytelen lánya, immár harminckilenc esztendősen, az új évezred hajnalán. És éppen úgy felkavarja ennek a jellegzetes-tipikus amerikai családnak az életét, ahogyan az az apjának volt szokása. Nyúl művét folytatja, mondhatnánk: emberségükre emlékezteti az embereket.

John Updike - The ​Afterlife and Other Stories
To ​the hero of the title story of this collection, all of England has the glow of an afterlife: “A miraculous lacquer lay upon everything, beading each roadside twig . . . each reed of thatch, each tiny daisy trembling in the grass.” All of these stories, each in its own way, partake of this glow, as life beyond middle age is explored and found to have its own exquisite dearness. As death approaches, existence takes on, for some of Updike’s aging characters, a translucence, a magical fragility; vivid memory and casual misperception lend the mundane an antic texture, and the backward view, lengthening, acquires a certain grandeur. Here is a world where wonder stubbornly persists, and fresh beginnings almost outnumber losses.

John Updike - Isten ​velünk vonul
1910-ben, ​egy forró júniusi délutánon Clarence Wilmot tiszteletest elhagyja a hite. Lemond lelkipásztori hivatásáról, és enciklopédiát áruló, házaló ügynöknek áll. A sikertelen, megkeseredett ember egyetlen vigasza az akkoriban terjedő újdonság: a mozi. Clarence fia, Teddy is híján van a hitnek, de egy derék metodista lányt vesz feleségül, s az ő lányukból, Estherből, aki legfőképpen önmagában hisz és imái mindig meghallgatásra találnak, huszadik századi amerikai istennő lesz - filmcsillag, egyike a legnagyobbaknak. Esther - művésznevén Alma De-Mott - elhanyagolt fia, Clark pedig egy fanatikus vallási szekta tagjaként olyan televíziós apokalipszisben találja magát, amilyenre az utóbbi években több, világszerte megdöbbenést keltő példa akadt. Így teljesíti be azt a sorsot, amely nemcsak a Wilmot család történetéből, hanem az amerikai nemzet életében máig is ható eszményekből következik: a hol rejtetten izzó, hol hevesen fellobbanó küldetéstudat egy önfeláldozó, a megváltásra reményt adó gesztusban csúcsosodik ki.

John Updike - Brazília
John ​Updike tizenhatodik regénye századunk hatvanas éveinek Brazíliájába viszi az olvasót. A tizenkilenc éves, fekete bőrű utcagyerek, Tristáo és a tizennyolc éves, fehér bőrű, gazdag Isabel a Copacabanán ismerkedik meg egymással. Lángoló szenvedélyük szembeállítja őket a konvenciókra épülő brazil társadalom szokásaival és magatartási normáival, ezért állandó konfliktusba kerülnek környezetükkel. Tristáo anyja, a Rio de Janeiro nyomornegyedében élő prostituált ugyanúgy ellenzi kapcsolatukat, mint Isabel politikus apja, aki mindenre elszánt bérencek segítségével igyekszik visszaszerezni eltévelyedett lányát. A szerelmesek azonban családjuk ármánykodásai ellenére kitartanak egymás mellett, s Brazília ősrengetegében próbálnak új otthonra lelni, tudatosan vállalva az elkerülhetetlen szenvedést hozó házasság minden következményét, s egyetlen percre sem inognak meg abban a hitükben, hogy a sors egymásnak rendelte őket. Életük fontos fordulóponthoz érkezik, amikor a gyötrelmekbe belefáradt Isabel végső kétségbeesésében egy sámánhoz fordul segítségért, s e találkozás a szó szoros értelmében varázslatos módon megváltoztatja sorsukat. Az átfogó társadalomábrázolásra törekvő regény bepillantást enged a modernizálódó Brazília legkülönbözőbb népcsoportjainak és társadalmi rétegeinek hétköznapjaiba. Updike a tőle megszokott fantáziadús metaforákkal teletűzdelt nyelven, vaskos naturalizmussal és szigorú tárgyilagossággal beszéli el a modern kori Trisztán és Izolda csodás eseményeket sem nélkülöző, mértani pontossággal kifeszített szerkezetbe foglalt történetét.

John Updike - Gertrud ​és Claudius
Updike ​tizenkilencedik regénye a dán királyi pár előtörténetét meséli el, mielőtt még Shakespeare Hamlet-jének cselekménye megkezdődne. Megelevenedik Gertrud leánysága apja, Rorik király félig még őspogány, félig már reneszánsz udvarában, dinasztikus házassága azzal a férfival, akiből később Hamlet király lesz, valamint már érett fővel folytatott viszonya férjének öccsével, Claudiusszal, akit itt még Fengnek neveznek. Az ifjan a Német-római Birodalmat járó, művelődő és kalandokat kereső, nyelveket beszélő Claudius, valamint a meleg szívű, érzelemdús (s immár királyné) Gertrud között igazi (és nagyon érzéki) szerelem szövődik, amelyet azonban korán beárnyékol a férj halála s a diszfunkcionális családot előrevetítő, komor és hideg lelkű Hamlet királyfi figurája. A regény története ott ér véget, ahol a Shakespeare-dráma jószerivel indul: anyjának és mostohaapjának sikerül rávennie Hamletet, hogy ne menjen vissza Wittenbergbe, hanem maradjon az udvarban. �Most már minden rendben lesz�, sóhajt föl megkönnyebbülten Claudius...

John Updike - Bech: ​a Book
The ​Jewish American novelist Henry Bech—procrastinating, libidinous, and tart-tongued, his reputation growing while his powers decline—made his first appearance in 1965, in John Updike’s “The Bulgarian Poetess.” That story won the O. Henry First Prize, and it and the six Bech adventures that followed make up this collection. “Bech is the writer in me,” Updike once said, “creaking but lusty, battered but undiscourageable, fed on the blood of ink and the bread of white paper.” As he trots the globe, promotes himself, and lurches from one woman’s bed to another’s, Bech views life with a blend of wonder and cynicism that will make followers of the lit-biz smile with delight and wince in recognition.

John Updike - Falvak
Az ​idősödő író összegez: John Updike huszonegyedik s bizonyára legönéletrajzibb jellegű regénye a vidéki, falusi-kisvárosi Amerikába visz el bennünket, a korai "olingeri elbeszélések" és kisregények tájára. Főhőse, Owen Mackenzie életútját követhetjük nyomon születési helyétől, a pennsylvaniai Willow városkától egészen nyugdíjas koráig, a massachusettsi Haskells Crossing gazdag öregek lakta falujáig. Időben a két település közé esik a connecticuti Middle Falls, ahol Owen, a korai komputerprogramozó, társával, Ed Mervine-nel, megalapítja a sikeres E-O Adatkezelés nevű vállalatot egy régi fegyvergyárban, a Chunkaunkabaug-folyó partján. Fejlődésregény a Falvak. Owen nemcsak technikai ismeretekben halad előre, hanem érzelmiekben is: a három "falu", ahol élnie adatik, főleg női lakosai révén, az ifjonti ártatlanságot is lehántja róla. Gyermekkora óta érezte a dolgok napsütötte, hétköznapi felszíne alatt ásító baljós szakadékot, ám arról is meg volt győződve, hogy szerencsés csillagzat alatt született. Az életében megforduló nők, köztük két felesége, Phyllis és Julia, a tanítómesterei. És Owen hálás, néha megrendült tanítvány: "Milyen szép is az asszony, meztelenül a sötétben! Mennyire méltatlanok a férfiak a nők szépségére és irgalmára! " Diadalokon és kudarcokon, sőt tragédiákon át szexuális élete egyre inkább beleolvad a "falvak" nyújtotta közösség menedékébe: "Egy falu titkokból szövődik, igazságokból, amelyeket jobb nem kimondani, házakból, amelyekben kevesebb az ablak, mint az átlátszatlan fal."

John Updike - Rabbit ​Redux
The ​year is 1969, the end of a revolutionary decade, when men walked the moon and controversies raged over the Vietnam War, civil rights, women's liberation, morality and its decline. A liberated Rabbit Angstrom loses his wife to a hotshot used car salesman dripping with Vitalis and acquires a menage that includes his teenage son, a spaced-out white chick, and an evangelical black man. Rabbit lives a life that is bent, a normal life refracted in a funhouse mirror. He courts complications, all the more bizarre for their believability.

John Updike - S.
Sarah, ​aki levelei aláírásaként gyakorta használja nevének címadó kezdőbetűjét, egy jól kereső kórházi belgyógyász-orvos felesége. A negyvenes éveinek elején jár, lányuk - egyetlen gyermekük - egy angliai egyetem hallgatója, s a gyermeknevelés utáni, új életszakaszba érve a hősnőben lassan megérlelődik az elhatározás, hogy felmondja a férjét mindenben kiszolgáló, a háztartást rendben tartó, hűségesen várakozó hitves szerepét. Döntésében nem egy másik férfi iránt érzett szerelmi fellángolás vezeti, hanem az, hogy társaságban végzett közös jógagyakorlatok és meditációk során megismerkedik a védikus tanokkal, amelyek test és lélek addig soha nem tapasztalt harmóniáját, a mindentől és mindenkitől szabad függetlenség nyugalmát ígérik neki. Eloldozva a családi kötelékeket, egy Indiából áttelepült guru vezette vallási kommunába költözik, valahova a mexikói határ közelébe, ám a hónapok múlásával rá kell jönnie, hogy belső békéjét itt sem találhatja meg; túl sok álságosság és hamisság rejlik a közösség életében is... Közben lánya a boldog házasság kikötője felé tart, terhes lesz - így az esküvő sem késhet soká. Sarah csöndesen belenyugszik a nagymamai státuszba, férjéhez írt utolsó levele azonban arról tanúskodik, hogy a "nagy kaland" azért nem múlt el nyomtalanul: múltját-érzelmeit nem elnyomva, hanem tudatosítva vállalja a független magányt. Régi-új íz a regényben a bravúros irodalmi rájátszás Nathaniel Hawthorne klasszikus alkotására, A skarlát betűre. Finom megfelelések sora hangsúlyozza a hasonlóságot Sarah és Hawthorne hősnője között, jelezve, hogy e problematika korántsem újkeletű a földrésznyi országban, ami azonban csak az S. sajátja: az üzlet és magasztos gondolatok, praktikum és metafizika összefonódásának ábrázolása az amerikai mentalitásban.

John Updike - Ilyen ​boldog se voltam
John ​Updike, bár kitűnő regényeivel hódította meg a magyar olvasóközönséget, voltaképpen az elbeszélés mestere. Nyersanyaga: a tiszta naturália, az élet egy-egy jelentéktelen, futó pillanata - amelyből a felfogás és a feldolgozás érzékenysége formál "örök érvényű" műalkotást. Legfőbb érdeme: az árnyalatok bősége és finomsága, a jelzések váratlansága és költői igazságtartalma - és mindenekelőtt: a stílus, a metaforákba sűrített, pontos és fantáziadús elbeszélő nyelv. A kötet Updike gazdag novellaterméséből nyújt reprezentatív válogatást.

John Updike - Rabbit ​Is Rich
The ​hero of John Updike's Rabbit, Run (1960), ten years after the hectic events described in Rabbit Redux (1971), has come to enjoy considerable prosperity as Chief Sales Representative of Springer Motors, a Toyota agency in Brewer, Pennsylvania. The time is 1979: Skylab is falling, gas lines are lengthening, the President collapses while running in a marathon, and double-digit inflation coincides with a deflation of national confidence. Nevertheless, Harry Angstrom feels in good shape, ready to enjoy life at last -- until his son, Nelson, returns from the West, and the image of an old love pays a visit to his lot. New characters and old populate these scenes from Rabbit's middle age, as he continues to pursue, in his erratic fashion, the rainbow of happiness.

John Updike - Az ​élet alkonyán
Az ​amerikai próza talán legkiválóbb élő mesterének új kötete huszonkét elbeszélést tartalmaz. Többnyire csendes alkonyfényben izzó novellákat, amelyek szereplői, rég túljutva a fontos eseményeken, a halál közeledtével önmagukba visszahúzódva azt vizsgálják, ki vagy mi is volt igazán az övék, hogyan összegezhető az életük, mi marad utánuk. Szemükben a világ áttetszővé, varázslatosan törékennyé válik, de azért tartogat meglepetéseket, az egyre távlatosabb emlékezés pedig az egykor kevésbé jelentős történéseket, dolgokat is felnagyítja, új színben mutatja. A kötet néhány írása megrázó erejű, felkavaró remekmű: A farmház, amelynek szereplője, miközben anyja halálát követően kiüríti a régi házat, felidézi anyja és a saját életét, szülei házasságát; az Utazás a holtakhoz, amelynek hőse a kórházban halálos betegen fekvő barátnőjénél tett látogatása után szégyentelenül gyáván menekül a halál elől; a Nagyszülősködés, amelyben az újdonsült nagyapa csecsemő unokáját a kezében tartva futó idegenséget érez és rájön, hogy "semmi sem a miénk, hacsak nem az emlékeinkben". Emellett olvashatók könnyedebb hangvételű, szórakoztató történetek is külföldön - Olaszországban, Írországban, Skóciában, a Földközi-tengeren - turistáskodó amerikaiakról. Updike, az emberi érzelmek olykor kegyetlenül éles szemű és mindenkor finom tollú ábrázolója nemegyszer szemérmes, férfias megrendüléssel vagy alig leplezett szentimentalizmussal ír az élet alkonyáról - kézbe veszi és felmutatja a vigyorgó koponyát, de ezzel nem lehangol, hanem gyönyörködtet bennünket.

John Updike - A ​zeneiskola
"...Sűrű ​ködpára gyűlt meg az ívlámpák felső szegélyének fényplafonja körül, ragyogásuk kioltotta a csillagokat, s az ég romantikusan üres és meghitten közeli lett, mint a halál, amely lenyúlt néha, és kicsippentette egyik-másikunkat egy totálkáros autó roncsai közül. Ha felmentünk a hátsó sorba, és felálltunk a padra, a stadion kőpereme fölött kiláttunk a város házaira, és éreztük a hideg novemberi levegőt, mint valami óceán fekete jelenlétét a hajókorláton túl, s amikor a meccs után eljöttünk, és ennek a lakónegyed-városrésznek a csöndbe borult utcáiból visszanéztünk, hatalmas, fénytől gőzölgő járművet láttunk mögöttünk, az oszlopsorok ívei lángoltak, mint a kabinablakok, a stadion nagy, süllyedő hajónak rémlett, és mi voltunk a híres-hírhedt katasztrófa túlélői..." Vidéki futballmeccsről hazafelé ballagó gimnazisták - egy tengerparti kisváros rejtélyes, kortalan lakója, a mindenkit ismerő, de senki által sem ismert indián - egy örökké elválóban levő, de egymástól se véradáson, se Rómában szabadulni nem tudó házaspár - egy mitikussá növő bolond angol, a hely szelleme az amerikaiak számára idegen egyetemi városban - a Trisztán és Izolda-történet levélformában előadva - látogatás egy furcsa pszichológusnál - emlékek a szívszorongató gyermekkorból - egy bolgár költőnő a hidegháború kulturális közegében... Érzések, hangulatok, remények, tétova várakozás, újrakezdés, veszteség és megszenvedett harmónia. John Updike-nak, a XX. század egyik legnagyobb novellistájának ez a kötete 1966-ban született.

John Updike - A ​Rabbit Omnibus
Now ​in one volume the first three novels in John Updike's chronicles of Harry 'Rabbit' Angstrom. RABBIT RUN, RABBIT REDUX, RABBIT IS RICH

John Updike - My ​Father's Tears and Other Stories
A ​beautiful, moving collection of short stories, in many of which Updike revisits the haunts of his childhood from the vantage point of old age. In "Fiftieth" old friends reconnect at a class reunion, and one of them is left wondering, 'What does it mean: the enormity of having been children and now being old, living next to death.' In the story "The Full Glass" the protagonist describes somewhat ruefully the rituals of old age. Before going to bed, he raises his nightly water glass 'drinking a toast to the visible world, his impending disappearance from it be damned.' In "Varieties of Religious Experiences" a grandfather, visiting his daughter in Brooklyn Heights, watches the tower of the World Trade Centre fall, and his view of a God is forever altered. Again and again in these memorable stories, Updike strikes to the heart, giving words to what is so often left unsaid. He is at once witty, devastatingly observant, touching - and, of course, a consummate storyteller. This is a collection that will be admired and cherished.

John Updike - Az ​eastwicki özvegyek
Több ​mint három évtized telt el az események óta, melyeket John Updike huszonöt évvel ezelőtti regényében, Az eastwicki boszorkányok-ban lefestett. A három elvált nő -- Alexandra, Jane, Sukie -- azóta otthagyta a várost, újraházasodott, megözvegyült. Gyászukat és magányukat úgy orvosolnák, ahogyan az az özvegyeknek már szokásuk: járják a világot, olyan idegen földekre merészkednek el, mint Kanada, Egyiptom, Kína, és felújítanak régi ismeretségeket. Egyszer csak Sukie és Jane megkérdezi Alexandrától: mi lenne, ha egy nyaralás erejéig visszatérnének Eastwickbe? A régi Rhode Island-i tenger menti település, ahol sok haszontalanságot műveltek hajdanán az ördögi Darryl Van Horne ösztönzésére, még mindig tartogat a számukra varázslatot. Darrylnek ugyan nyoma veszett, szeretőik pedig megöregedtek vagy meghaltak, de azért még lenyűgözik őket a falu ismerős utcái és helyei, ahol régen felszabadult, hatalommal bíró nőkként élvezték életük pajzán delét. És a helybeliek között még mindig akadnak, akik nem felejtették el őket, akik a vesztüket kívánják. Hogyan birkóznak meg egykori gonosz praktikáik következményeivel, egy rejtélyes és megdöbbentő ellenvarázslattal s a rohamos öregedéssel -- erről szól ez az egyszerre elbűvölő és baljós folytatás, a 2009 januárjában elhunyt nagy író utolsó regénye.

John Updike - Az ​eastwicki boszorkányok
Három ​fiatal, több gyermekes elvált asszony éli az életét a magánnyal vívott nehéz küzdelemben, New England egy tengerparti kisvárosában. A női magány legyűréséhez viszont férfi szükségeltetik - s női praktika, boszorkánytudomány. Ez pedig, a férjüket elhagyott és férjüktől elhagyott asszonyok ereje, ellenségeskedést, megkövező indulatokat szül a jámbor polgárok szívében. Hiszen, mint köztudott, a boszorkány az ördöggel praktikál, lelkét is eladja neki. S lelkét az ördögtől csak másik boszorkány - vagy más férfi - perelheti vissza. Ennyi Updike új regényének lényegi mondandója. Sovány. Sovány? Attól függ, hogyan mondja el valaki. Updike mosolygós-frivolan, a témát a hétköznap szintjéről fél kézzel a boszorkánymítosz - festett - egére fölhajítva. S ez, ha jól meggondoljuk, nem is olyan könnyű - erre akkor jön rá az olvasó, ha a fejére visszahulló "mondanivalót", két kézzel, sikerül elkapnia. Updike mesteri könnyedséggel használja az időtlen idők óta meglevő írói eszközöket, ismeri alakjait - testüktől a lelkük, a múltjuk mélyéig -, ismeri a társadalmat, a közvetlen környezetet, ami formálja őket, s amit szakadatlanul formálnak maguk is. S legfőképp: ismeri a folyamatot, amelynek során a társadalom is, regényalakjai is formálódnak.

John Updike - Bech ​befut
John ​Updike zsidó alteregója, a Bech bolyong-ban megismert Henry Bech 1923-ban született, és az ötvenes években első regénye, valamint egy kisregény megjelenése után világszerte óriási népszerűségnek örvendett; a nagyregénynek szánt művét érő kritikák hatására alkotói válságba került, s míg bestsellerét meg nem írta, jobbára egyetemeken és külföldi országokban tartott felolvasásokat és író-olvasó találkozókat, melyek során rendre pikáns kalandokba bonyolódott a legkülönfélébb korú, nemzetiségű és vallású nőkkel. Henry Bechet most hetvenévesen látjuk viszont: idősebb lett, de bölcsebb aligha. A gyengébb nem körében továbbra is változatlan népszerűségnek örvend; nem így írótársai és kritikusai között - vesztükre, mert az évek múltával Bechet mind rögeszmésebben foglalkoztatja (visszamenőleg is) tulajdon hírneve és műveinek fogadtatása, s szokatlan módját választja a bosszúállásnak. Vén fejjel egy nő miatt vállalja el a Francia Akadémia mintájára létrehozott különös művészeti testület elnöki posztját, aztán rájön, hogy nem is olyan rossz érzés hatalmat birtokolni. És jóllehet a Nagy merészen óta semmi említésre méltót nem publikált, végül olyan elismerésben részesül, amely termtőjének is régóta kijárna.

Alice Adams - Amy Bloom - John Cheever - Ernest Hemingway - A. M. Homes - Andrea Lee - Joyce Carol Oates - Edna O'Brien - Julie Orringer - James Purdy - Graham Swift - John Updike - David Foster Wallace - Fay Weldon - Poolside
Poolside ​is a waterproof collection of fourteen stories about the satisfactions (and tribulations) of swimming lessons, summer scenes at club pools, chance encounters at the rec center-and just plain floating. The perfect companion for a day of dipping and people watching, Poolside is as necessary as sunscreen for achieving maximum poolside bliss. Poolside features internationally acclaimed authors Alice Adams, John Updike, Joyce Carol Oates, David Foster Wallace, Ernest Hemingway, John Cheever, and AM Homes, as well as emerging voices such as Julie Orringer and Andrea Lee.

John Updike - Nyúlfark ​és más történetek
A ​tucatnyi vadonatúj elbeszélés a régi, megszokott Updike-témakörök háza tájára látogat el ismét: az Olinger nevű pennsylvaniai kisvárosba, a magányos farmra, ahová a hős kamaszkorában költözött ki családjával (s ahol A farm című kisregény is játszódott), a hajdani, mára megöregedett iskolatársak nosztalgikus - szexuálisan még mindig vonzó összejöveteleire, a nem csupán talmi csillogású, de mindig bohém New York értelmiségi világába. A humánum, a szeretet dominál mindegyikben, legyen szó akár egy öregasszony macskakolóniájáról, akár egy fiúnak esendő, de esendőségében is horgonyként - s talán példaként - szolgáló apja iránti érzéseiről. A hidegháború idején a Szovjetunióban turnézó bendzsóművész pedig éppúgy a Bech-regények terepét idézi föl, mint a valóban Bechről szóló darab, amely meghatóan kerekíti le ennek a bűbájos-amorális figurának a történetét. A kötet fő attrakciója azonban a Nyúl-tetralógia kisregény méretű kódája. Olvasók ezrei kérték számon az írón a Nyúlszív megjelenése után: vajon tényleg meghalt-e Harry Angstrom azokban a rejtélyes utolsó mondatokban. Nos, meghalt, de nem felejthető - számunkra éppoly kevéssé, mint hozzátartozói számára. A szokásos tíz év elteltével megjelenik hát a színen egy új figura, Harry és Ruth törvénytelen lánya, immár harminckilenc esztendősen, az új évezred hajnalán. És éppen úgy felkavarja ennek a jellegzetes-tipikus amerikai családnak az életét, ahogyan az az apjának volt szokása. Nyúl művét folytatja, mondhatnánk: emberségükre emlékezteti az embereket.

John Updike - Galambtollak
– ​Hát ott élünk. És ott is maradunk mindörökre. – Habozott egy kicsit, csak utána mondta, hogy »mindörökre«, aztán megint habozott, és utána azt mondta: – Csak te nem maradsz ott, Allen. Te el fogsz menekülni, el fogsz repülni. – Néhány madár körözött a völgy fölött, a szemünk magasságában, róluk jutott eszébe anyámnak ez a kép, ösztönösen, én mégis úgy éreztem, hogy erre az utat mutató szóra vártam egész gyerekkoromban.” Updike második, immár klasszikusnak számító novelláskötete az 1959 és 1962 között írt darabokat tartalmazza, amelyeket azóta is életműve javához sorolnak. A Nyúlcipő, A kentaur és A farm születésének ideje ez, s maga a szerző így jellemzi akkori írásait: „Időben és térben is elhagyunk embereket, mintegy akaratlagosan, s ezáltal bűntudat ébred bennünk, tartozunk nekik, a holtaknak, a cserbenhagyottaknak, legalább annyi tisztelettel, hogy újrateremtjük őket.” A kisvárosokban vagy akár isten háta mögötti farmokon cseperedő fiúk, az elbeszélések hősei valamiképpen mind kirínak környezetükből: vagy „többre hivatottak”, vagy kitaszítottak, sokszor az elviselhetetlenségig önközpontúak. Ki is repülnek egytől egyig, ki külföldre, ki a nagyvárosba, ki csak egy másik államba, és korántsem biztos, hogy sokra viszik, de egy biztos: nem tudnak végképp elszakadni. Hol a gyermekkor színtere, hol csak a „csupasz föld”, hol egy régi szerelem, hol egy haldokló szülő vagy nagyszülő húzza-vonzza vissza őket abba a másik, másfajta természetbe, ahol, úgy érzik, talán teljesebb, lekerekítettebb volt az életük. De ott sem mindig találnak nyugalmat. Valami hiányzik az amerikai létformából, s ezt éppen olyan jól illusztrálhatja az, ami a kocsicserénél történik, mint bármi más: „Apám elhajtott a régi kocsival a dűlőúton, éppúgy, mint máskor, s amikor visszajött, új volt a kocsi, a régi eltűnt, nyoma veszett, visszamállott az ásványi világba, amelyből elővarázsolták, el volt bocsátva egy áldás, egy csók, mindenféle végrendelkezés és búcsúceremónia nélkül. Nekünk, amerikaiaknak szükségünk van a ceremóniákra, talán ez az értelme, tengerész, annak, amit írtam.”

John Updike - Brazil
In ​the dream-Brazil of John Updike’s imagining, almost anything is possible if you are young and in love. When Tristão Raposo, a black nineteen-year-old from the Rio slums, and Isabel Leme, an eighteen-year-old upper-class white girl, meet on Copacabana Beach, their flight from family and into marriage takes them to the farthest reaches of Brazil’s phantasmagoric western frontier. Privation, violence, captivity, and reversals of fortune afflict them, yet this latter-day Tristan and Iseult cling to the faith that each is the other’s fate for life. Spanning twenty-two years, from the sixties through the eighties, Brazil surprises with its celebration of passion, loyalty, romance, and New World innocence.

John Updike - A ​kentaur
A ​könyv egy esendő, hétköznapi amerikai tanárember életének keserves utolsó három napjáról szó. Minden apróságnak megvan a maga mély értelme, a függönyt meglibbentő szellő a sors szele, s emlékezete mélyén a könyv minden szereplője az emberiség közös emlékkincsét hordozza. Az ősi múlt és a legmaibb ma kibogozhatatlanul egybeszövődik. Ám az író nem reflektorral világít az ember legmélyébe, nem sebészkézzel, hideg fejjel vájkál az élő és titkos sötétben, csak szelíd és láttató fényeket villant, a többit az olvasóra bízza. A múltat és jelent, a merész, modern képeket és a mitológiát, az átélt és képzelt történést nem kell szálaira szedni: az a maga teljességében kerek, lírai megformált egész.

Kollekciók