Ajax-loader

Nagy Olga könyvei a rukkolán


Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Nagy Olga folklorista, néprajzi író, regényíró ifjúsági regénye, melyet 1960-ban írt.

Nagy Olga folklorista, néprajzi író, regényíró 1965-ben írt ifjúsági regénye.

Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

"E ​realista fogantatású történetek, melyeket parasztasszonyoktól magnószalagról jegyeztem le, megrázó vallomások a múltbeli parasztcsalád életéről. Drámák és konfliktusok, melyek férj-feleség, szülő-gyermek, öregek és fiatalok együttéléséből születik. Egyféle családszociográfia, melyet a belülről való láttatás, az élmény, az intimitás jellemez. Feltűnő jegyük az intenzív érzésvilág, mely minden asszonyi vallomásból árad; a szavak, a mondatok mögött indulatok lobognak, elfojtott vágyak sejlenek fel. Olyan vallomásfüzér ez, melyet az elbeszélők nem közösségnek szántak, s talán csak egy megrendült pillanatban avatnak be fájdalmas titkaikba egy-egy megbízható és együttérző személyt. Ezáltal az elbeszélések óhatatlanul is olyan mélylélektani indítékokról árulkodnak, melyeket az elbeszélő talán nem is sejt. Bár egyedisorsok villannak elénk, a történetekhez fűzött reflexiók és kommentárok, a közösségi gondolkodásmód, értékítélet jegyeit is magukon hordozzák.Egészében véve a sok egyéni sorstörténet, kaleidoszkópszerűen ugyan, az asszonyok szemével látott és láttatott egységes világot tár elénk. Egyben ismeretlen szellemi tájakról való híradással is szolgál arról: hogyan szerettek, szenvedtek, küzdöttek és vállalták az életet ezek az egyszerű, de erős asszonyok! A kötet még meglepetéssel is szolgál: a megélt történeteket népi elbeszélésekké avatja a kimondás belső kényszere, a paraszti gondolkodásmód epikus természete, valamint az egyéni tehetség. "

"Több ​mint három évtizedes mesegyűjtés és folklószociológiai kutatás után most jött el számomra a szintézisteremtés ideje. Ha eddig jobbára csak a mese variációs lehetőségeit mutattam be, azt, hogy miképp alakíthatja a népi képzelő- és alkotóerő a nemzedékről nemzedékre hagyományozódó mesekincset - most már a miértekre is feleletet szeretnék adni: melyek azok a mozgástörvények, amelyek a mese sajátos esztétikumát meghatározzák" - írja a szerző

Nagy ​Olga, az erdélyi magyar folklór egyik legkiválóbb kutatója sok kötetnyi népköltészetet mentett meg az enyészettől. Jószemű és szerencsés kezű kutató, évtizedes munkája során egyszer rádöbbent arra, hogy miután a mese rákerült a megnetofonszalagra, a mesélő még gyakran szeretne tovább beszélni, de már nem a nagymúltú, nemzedékről nemzedékre szálló hagyományról, hanem saját életéről, a világ dolgairól, örömeiről és bánatairól. Az olvasó csalódottan legyint: mi ebben a fölfedezés? Minden embernek megvan a maga baja, miért érdekes ez? Nagy Olga arról győz meg, hogy a kimondott szónak nemcsak akkor van értéke, ha hagyományos értelemben folklór, hanem a legegyszerűbb tárgyú beszélgetésben is, ha korra, emberekre jellemző szemléletet tükröz. Csak meg kell találni a beszélni tudókat és hagyni kell őket beszélni. Erdélyben, a Székelyföldön, még közelebbről Marosszéken, Havad községben talált csoportosan emberekre, akik az ünnepi szó" mellett a hétköznapi"-t is súlyosan mondják ki. Az erdélyi magyar falu beszédkultúráját ismerve, ez a tény önmagában még nem jelentene különös dolgot, Havad azonban a maga racionális, református voltában sajátos közösség. Nagy Olga sok éve végez néprajzi kutatást itt. Cikkeiben és ebben a könyvben is utal rá, hogy egy teljes falumonográfia vár kiadásra Havadról. Ami abból kimaradt - írja itt -, az került ebbe a kötetbe. Ezt a falut környezeténél is jobban meghatározta vallása, mégis sok tekintetben elszakadt a tradícióktól. Furcsa ellentmondás, de igaz: Havad nem igazán tipikus erdélyi magyar falu, de az innen világgá futó szavak" olyan általános emberi érzéseket és megfigyeléseket hordoznak, hogy számot tartanak érdeklődésünkre. A folklorista hat ciklusba rendezte az interjúkat. Az első kettő a férfiról és a nőről szól. Míg a férfiaknál a munka és a katonáskodás, a nőknél a mélylélektan kutatására valló eszközöket is használva, a család, a szülőhöz, gyerekhez, férjhez való viszony kerül előtérbe. A könyv nézőpontját legpontosabban talán a harmadik fejezet képviseli. Címe a bibliából származik: Orcád verítékével, az alcím népi szociográfia nem egészen találó, több is, kevesebb is annál. Nem az élet leírásával találkozunk itt, hanem anyagi oldalainak, a megélhetés esélyeinek különböző szempontú értékelésével, vallomásokkal. A következő fejezet voltaképp az előző pontos folytatása. Az anyagi gondok és a szerzés lehetősége egyaránt hozzájárultak ahhoz, hogy manapság kevesebb vidámságot lásson Havad, mint valaha, amikor a szegénység sokkal mindennaposabb vendég volt házaiban. Az ötödik fejezet a legterjedelmesebb, majdnem egyharmadát teszi ki a kötetnek. Törvények és törvényszegők címmel paraszti etiká"-nak nevezi a szerző, pedig itt a bűnökről elhangzottaknak csupán töredékét találjuk, a verekedőkről-kötekedőkről, a tolvajokról, a gyilkosokról és a nemi erkölcs elleni vétkezőkről mondják el véleményüket a havadiak. Sokszor egymásnak ellentmondóan, nemzedékek szerint elkülönülve, de - úgy tetszik - itt a legszigorúbb és legpuritánabb elveket vallva. Logikus lezárás az életről, az életsorsról, vallásról, halálról elhangzottaknak az utolsó fejezetbe tömörítése. Tartalmi ismertetés közben szinte elfeledkeztünk Nagy Olgáról, pedig bevezető tanulmánya és rövid utószava szorosan hozzátartozik a kötethez. Nem szakad el tőle, pedig tehetné, ha a szóbeliség elméleti kérdéseiről értekezne. A bevezetőben hogy elmondja, miként jutott el a havadiak tradíción kívüli beszéltetéséhez, hogyan irányította a beszélgetéseket, melyek a könyvcímmel szemben nem mind futnak világgá, hanem egy faluközösség kiérlelt élettapasztalatait közvetítik felénk.

Milyen ​volt ez a Szidi-féle világ? Színes, költői világ: Stuárt Mária, Ofélia, Júlia, Sasfiók világa. Ide húzódott be Szidi a hosszú nyári napokon, miután úgy-ahogy elvégezte az "undok főzést és mosogatást". És ebben a világban ő volt a Stuárt Mária, ő volt Ofélia és a gyöngéd bájos Júlia. Képzeletbe ott látta magát, a hatalmas reflektor fényekkel megvilágított színpadon: kibomlott hajjal szenved, s éli át egy őrült perceit, vagy rajongva hallgatja az erkélyen Rómeóját. Nagyon is szüksége volt arra, hogy "felfedezze" az igazi világot! Azt a valóságot, amely körülötte erőteljesen zajlik, s amely szebb, izgalmasabb minden költői világnál!

Szakmai ​körökben a legjelentősebb kortárs magyar néprajzkutatóként becsülik a Kolozsvárott élő Nagy Olgát, a közönség inkább gyűjtőként, a Parasztdekameron összeállítójaként ismeri. Iszonyú erőfeszítéseket tett a Ceaușescu-rezsim körülményei között, hogy kutatásai eredményét elméletileg is összefoglalja. A táltos törvénye, Népese és esztétikum címá könyve 1978-ban még napvilágot látott, Alkotás és befogadás - Meseszociológiai vizsgálat című munkája azonban már nem jelenhetett meg. ___Új könyve az utóbbi évek legjelentősebb magyar néprajzi-irodalomtörténeti-irodalomelméleti munkája, amely az eddiginél jóval nagyobb látószögű lencsével veszi szemügyre tárgyát. Nagy Olga - korántsem egyedül - a realizmust epizódnak tekinti az emberi szellem történetében, csalókának bizonyult illúziónak, amely ahelyett, hogy érthetővé tette volna a világot, eszménye, a ráció, a haladás révén inkább mind áttekinthetetlenebbé. Az irodalom és a mese közös eredetéből, a mítoszból indul ki, az irodalmiságban és a szóbeliségben közös világlátásból. Ugyanaz a kulturális örökség vált a beavatottak irodalmává, a beavatatlanok népmeséjévé, de mindegyikben megőrződött a "hősközpontúság" és a "hőssel szembe álló gonosz", a "happy endes lezárás", a szándék, hogy a való helyett annak javított mását adva vigaszt nyújtson a történet. Azonos társadalmi felismerés, tapasztalat fejeződik ki a mitikusból eredő "magas" és "mély" kultúrában: az ember sebezhető, az élet vigasz nélkül elviselhetetlen. Az irracionális örök jelenvaló, mint Nagy Olga mondja: a modernben, a népmesében egyaránt kifejeződik az abszurd. Az előbbiben visszatekintésként az ősihez, az utóbbiban közvetlen örökségként. E felismerésből kiindulva kezdte újra alaposabban vizsgálni a tréfás mesék "kiforgatott" világát, amelyben a profán és mitikus harcol, majd megbékél egymással. ___Négy fejezetben, a tárgy meghatározta szempontból az irodalmi esztétikum történetét mondja el az őskultúrától a modernig: Lotman, Dumézil, Meletyinszkij után is tud újat mondani. Ha szűk körnek is szóló, de izgató, gondolkozásra kényszerítő, nagyszerű könyv.

Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

"A ​hajnalcsillag elsőnek ragyogott fel az égen és utolsónak húnyt ki. Az embert mindig ébren találta, a szürkület beálltáig még végezte nappali munkáját, és hajnalosan már talpon volt. A hajnalcsillag sajnálta, és kissé talán le is nézte a parányi embert, aki izgatottan jön-megy, sürgölődik. Vajon mivégre sürgölődik annyit az ember - gondolta -, mikor maga, meg amit alkotott, olyan parányi, hogy elvész a nagy világmindenségben. Odament hát a Csodálatos Naphoz, a mindenség atyjához, éltetőjéhez, és megkérdezte: Ó drága Nap, te bevilágítasz minden teret, és beragyogsz az emberek világába is. Magyarázd meg, kicsoda a parányi ember, meg mivégre él, sürgölődik?" Nagy Olga, a magyar néprajz erdélyi tudósa (1921-2006) számtalan népmesét gyűjtött a Mezőségben, Marosszéken és Kalotaszegen, erdélyit, mezőségit, cigányt. Az eredeti népmesék mellett maga is írt meséket, amelyek az ízes nyelvet megőrizve "tudatosabban" akarnak átadni emberi értékeket: tanítanak hűségre és nagyvonalúságra, a másik ember tiszteletére, kíváncsiságra, szorgalomra - és a humor szeretetére. Egész meseciklust írt "Bolondfalváról", a folyton panaszkodó, folyton a másikra mutogató vagy csodaváró emberekről, akik közé megérkezik Füttyös, az életvidám és eszes legény, hogy előbb álmélkodjon, majd csak kacagjon, kacagjon. A mesekönyvet Kun Fruzsina sziporkázó, szivárványos rajzai illusztrálják.

"... ​miért érzem szükségét annak, hogy immár a "túlsó partról" - ugyanis mikor e sorokat írom, betöltöttem a 78. évet - megírjam még ezt a vallomást? Valójában egyfajta "önmagam körüljárása" kíván ez lenni. Mivé lettem? Hogyan sáfárkodtam a Teremtőtől nyert adottságokkal, melyekkel el kell majd számolnom Előtte? Sikerült-e Emberként (így, nagy E-vel!) megmaradni ebben a kusza és gyilkos világban? Egyáltalán lehetséges-e ezt megvalósítani? Vagy inkább arról van szó, hogy a túlélés nevében, abban az illúzióban ringatjuk magunkat: Mi, ugyebár, mindent megpróbáltunk..." "Nehéz önmagunkról és életünkről vallani. Bár évek óta készülök megírni életem történetét, évek óta készítem hozzá a jegyzeteket, gondolatokat, valahogy mégis mindmáig elodáztam a megírását. E halogatásba tudat alatt az is belejátszott, hogy hirtelen felötlött bennem a kételkedés: ha már megírtam életem történetét, akkor mi marad még hátra. Hisz ez lesz az utolsó munkám! S ha már nem lesz mit megírnom, nem hull-e életem a semmibe? Aztán talán-talán még azt is felfedezném, hogy nincs már cél, tehát nincs már további értelme az életemnek..." Nagy Olga (Nagyernye, 1921. január 2. - Sepsiszentgyörgy, 2006. november 2.) erdélyi magyar folklórkutató, etnológus. Marosvásárhelyi középiskolai évei után a református teológia hallgatója lett, majd férjhez ment és szült négy gyermeket. Közben szerezte meg a tanítónői oklevelet."

http://www.romapage.hu/kultura/hircentrum/article/7913/295/

Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Barangolásaim ​varázslatos tájban című könyvemben azokról a barangolásaimról szeretnék beszámolni, melyekről bízvást elmondhatom: elvarázsolt tájban történtek, egy olyan világban, amelyben a fantáziát még nem béklyózta le az a ráció, amely napjainkban már-már mitikus fényben ragyog. A cigányok között szerzett élmények alakították ki bennem azt a kételyt, amely már nem hihet abban, hogy a „homo technicus" önmagában boldoggá teszi a világot. És végül, de nem utolsó sorban éppen a legutóbbi időkben végbement pogromok késztettek e könyv megírására. Úgy éreztem, meg kell szólalnom, el kell mondanom saját élményemet, tudásomat, őszinte barátságomat, mely e népcsoportokhoz fűz. Kérem az Olvasót, hogy így olvassa élménybeszámolómat, mely - bátran állíthatom - szöges ellentétben van mindazzal, amit erről a sokat szenvedett, évtizedeken át lenézett, végig diszkriminációt szenvedett népcsoportról tud.

Mi ​indokolja a paraszti értékrend vizsgálatát egy olyan időpontban, amikor már megkezdődött a paraszti kultúra és ezen belül az értékrend átváltozása, illetve bomlása? Talán épp ez adhat ösztönzést arra, hogy számba vegyük a még számba vehető és a még meglévő nyomokból (olykor pedig épen maradt elemek alapján), s rekonstruáljuk azt az értékmodellt, amely nélkül nem érthetjük meg a népi valóság, a népi kultúra lényegét és természetét. Ismerjük a nép szokásait, hagyományait, amelyekhez - a kívülálló számára sokszor érthetetlenül - ragaszkodik, de nem ismerjük azokat a mozgatórugókat, amelyek magatartását, szokásait, ragaszkodását vagy éppen ezektől való eltávolodását magyarázzák. Ezt pedig csak azáltal érthetjük meg, ha az illető közösség hagyományában megvizsgáljuk az értékrend szerepét" Ezt a vizsgálatot végezte el Nagy Olga kolozsvári néprajztudós néhány gazdag hagyományokkal rendelkező erdélyi faluban.

Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

A ​kiváló erdélyi néprajz-, népmesekutatót számos hazai kiadású munkájából is (Gyónás, Táltos és Pegazus, Poraiból újraéledő főnix) már jól ismerheti az érdeklődő olvasó. Jelen művében azt kutatta, kereste milyen rejtetten és álcázva szövi át, sőt kuszálja össze a mítosz az emberiség történelmét; hogyan határozza meg máig, ugyancsak rejtetten és álcázva... sorsunkat, ünnep és hétköznapjainkat, végzetes, gonosz korunkat". De nem szabad, hogy elveszítsük hitünket. Ebben segít a szerző, hiszen gondolkodtató sorait mindvégig a tőle megszokott mélységes humanizmus hatja át.

Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Nagy ​Olga, a kiváló erdélyi néprajzkutató, a Hősök, csalókák, ördögök, a Táltos és Pegazus és más nagyhatású könyvek szerzője ezúttal a keresztény hitélmény eredetét, történelmi változásait vizsgálja, a mágiák és mítoszok világától a középkori dogmákon át napjaink vallási gondolkodásformáiig. A Poraiból újraéledő főnix egy tudós vallomása a kereszténység megtartó erejéről.

„A ​CIGÁNY NÉPMESE” című ezen kötetünk ízléses formában mutatja be a Kárpát - medencei cigány népmesekincs jellegzetes történeteit. A szórakoztató mesék mellett a kötet különleges értékeket hordoz a néprajzosok, az antropológiával foglalkozók, valamint az érdeklődő felnőttek számára is, a cigány kultúra eredetét, sajátosságait és Európában betöltött szerepét taglaló tanulmányok miatt. Csak néhány mesecím mutatóba: A gömböcfiú, Mujkáló Zlotári, Az ólomfejű barát, Bogo, hej!, Hogyan éltek ezelőtt a cigányok? Az arany hajfürt, Csalóka Péter. A tanulmány 60 oldalon át A cigányok vándorútjától, a Cigány népi kultúrán keresztül vezet bennünket a Mesealakok kialakulásáig. Izgalmas kultúrtörténeti mű, a nyitott befogadó ember, elsősorban a felnőttek számára. „A cigány népmese” című ezen kiadványt a cigány kultúra eredetét, sajátosságait és Európában betöltött szerepét ebből a kötetből tanulmányozni kívánó olvasóinknak ajánljuk, de a szórakoztató mesék mellett a kötet különleges értékű a néprajzosok, az antropológiával foglalkozók, valamint minden érdeklődő felnőtt számára is.

"Nagy ​utat tett meg a mese hőse, míg Prométheusztól, az isteni hérosztól a ravasz, furfangos kópéig eljutott. Egyetlen hős ő, csupán színét változtatta meg. Mert a mesei hős mindig mitikus: erre kötelezi a kozmikus küzdelem, melyet vívnia kell a gonoszság kipusztíthatatlan, százfejű hidrájával! Ugyanakkor mindig ember is, még ha aranyhaja van is; még ha csillag ragyog is a vállán; hiszen vízre eresztik, elássák, fejét karóba húzzák. S mert emberi nyugtalanság űzi, úttalan útjain túl a világ térségein magányosan bolyongja be az alvilág sötét zugait, miként a Nap, Hold és Szélvész birodalmát. A mese az Ember története, akinek hőssé kell válnia, hogy emberségét megőrizze."

Kollekciók