Ajax-loader

Salman Rushdie könyvei a rukkolán


Salman ​Rushdie, angol-indiai regényíró, Bombay-ben született, középosztálybeli muzulmán családban. 1981- ben megjelent "Midnight's Children" (Az Éjfél gyermekei) című regénye hozza meg számára a nemzetközi hírnevet és a Booker-díjat. Legismertebb műve a "The Satanic Verses" (Ördögi versek), melyért 1988-ban Whitebread-díjat kapott. Ez az a könyve, amelyért Khomeini Ajatollah halálra ítélte, s az író egy darabig rejtőzködni kényszerült. A Grímusz mágikus hatású, gyönyörű mese, Rushdie első műve. Későbbi írásaihoz hasonlóan, tobzódik a szájhagyomány, a mitológia, a vallás, a "fantasy" elemeiben. A könyv élet és halál, élhetetlenség és halhatatlanság nagy kérdéseiről szól, sziporkázó szellemességgel és kivételes nyelvi leleménnyel. Főhőse, Szárnyaló Sas, az axona indián, aki kontinenseken és korokon át üldözi a címszereplő Grímuszt, a nagy varázslót, mert az a halhatatlansággal megajándékozta ugyan, de a békés öregedés titkával már adósa maradt.

Magas, ​ifjú utazó érkezik Akbar udvarába, aki magát "Mogor dell'Amore"-nak, azaz a Szerelem moguljának nevezi, és olyan mesével bódítja az udvar és a város népét, amely megbabonázza hallgatóságát. Az idegen azt állítja, hogy egy elveszett hercegnőnek a fia, aki varázserővel és boszorkányhatalommal bír, s akinek kegyéért üzbég hadurak, a perzsa sah, firenzei szerencselovagok és oszmán hadvezérek küzdöttek. Amikor a varázserejű lány szerelmesével hazatér, a város a lábai előtt hever, de vajon igaz-e Mogor története? És ha igaz, hol rejtőzik a hercegnő? Ha pedig hazugság – egy olyan világban, amelyet a női varázslatok uralnak –, Mogort a vérpad várja... Salman Rushdie, indiai születésű brit író, akire mohamedán vallási vezetők kimond-ták a fatvát. A MAN Booker-díjas szerző neve komoly irodalmi védjegy, az író számos nemzetközi zsűri tagja, regényei világszerte sikerlistásak.

Az ​amerikai terrorizmusellenes harc főnökét fényes nappal, India nevű lánya házának küszöbén megkéseli a tulajdon kasmíri sofőrje, egy titokzatos alak, aki Sálímár bohócnak nevezi magát. Mindenki politikai gyilkosságra gyanakszik, miközben Sálímárt a bosszú vezérelte… Hármuk életét egy végzetes szerelem története kapcsolja össze, ami Kasmírba nyúlik vissza, a gyümölcsösök és méhesek, a hegyek és tavak, a zöld szemű nők és gyilkos férfiak e földi paradicsomába, amely az indiai–pakisztáni viszály nyomán tűnik szinte örökre elveszettnek. Salman Rushdie indiai születésű brit író, akire mohamedán vallási vezetők kimondták a fatvát. A MAN Booker-díjas szerző neve komoly irodalmi védjegy, az író számos nemzetközi zsűri tagja, regényei világszerte sikerlistásak. Háromszor nősült, két fia van, jelenleg New Yorkban él . Az Ulpius-ház öt kötettel indítja útjára a Salman Rushdie-életműsorozatot.

Az ​iszlám világban halálra ítélt Salman Rushdie 1983-ban publikálta Szégyen című regényét, melyben Pakisztán szomorú múltját és jelenét tárja a világ elé. Allegorikus hősnője, Szufija Zenobia mint első gyermek szégyent hozott családjára, hiszen fiúnak kellett volna születnie. Elutasítással és szeretet nélkül nő fel, ráadásul négyéves kora táján agykárosodás éri, értelmi fogyatékosként egyetlen kommunikációs eszköze az elpirulás lesz. Rushdie mágikus realista írói világában ezzel az eredendő tisztaság megtestesítője, aki képtelen hazug álcát ölteni, s így a látszatszerűséggel fenntartott társadalmi normáknak megfelelni. A lány kívül kerül a normalitáson, s a kultúra minden lehetséges határvonalát átszakítja. Szufija tágas vidékeken csatangol, csimbókos hajjal, durva-barnára cserzett bőrrel, tűzlövellő szempárral. Olyan vérengző vadállat válik belőle, sárkány vagy fehér párduc, aki brutálisan veszi el állatok és védtelen emberek életét. Az író több szálat működtet egyszerre: a kudarcba fulladó családi történet metaforikus szálánál is erőteljesebben bontakozik ki Afganisztán és Pakisztán történelmének egészen konkrét és izgalmas olvasata. S képet kaphatunk az iszlám fundamentalizmus gyökereiről is, és arról a hétköznapivá szelídített elvetemültségről, mely a terrort és a diktatúrát működteti.

"Az ​élet maga a düh... szexuális, ödipális, politikai, mágikus, brutális... a legszebb magasságainkba és a legdurvább mélységeinkbe hajt bennünket... Ezek vagyunk, ennek az álcázására neveljük magunkat - a bennünk rejlő, rettenetes emberi állatéra, a teremtés szertelen, transzcendens, önpusztító, gátlástalan uráéra. Az öröm csúcsaira emeljük egymást. Kitépjük egymás kurva tagjait." Malik Solanka, az eszmetörténész és babakészítő egy napon kilép az életéből, egyetlen magyarázó szó nélkül otthagyja családját, és elszökik New Yorkba. Düh tombol benne, ezért attól fél, hogy veszélybe sodorja azokat, akiket szeret. A példátlan bőség idején, Amerika gazdagságának és hatalmának tetőpontján érkezik meg New Yorkba, ahol le akarja "radírozni" magát. Falj fel, Amerika, imádkozik, és adj békességet. Körötte azonban mindenütt ott a düh. A taxisofőrök szitkokat fröcsögnek. Egy sorozatgyilkos betondarabbal öli a nőket. A metropolisz pitiáner csetepatéi és zsigeri bosszúságai beborítják. De közben elszabadulnak az ő gondolatai, érzelmei és vágyai is. Két fiatal nő is magával ragadja. Az egyik Mila Milo, az utca laza császárnője, a számítógépkalózok királynője, aki Szerbiából menekült Amerikába, a másik Neela Mahendra, aki még messzebbről, a csendes-óceáni Lilliput-Blefuscu polgárháború dúlta szigetéről érkezett. Volt feleségével kiegészülve ők testesítik meg a három Fúriát, akiknek sikolyától Malik Solanka egyre csak menekül. Salman Rushdie műve egyszerre könyörtelen és szurokfekete komédia, az emberi természet legsötétebb oldalának zavarbeejtő feltárása és igéző erejű szerelmi történet. Megdöbbentő képet rajzol ugyanakkor New Yorkról is, amelyet pontosan a könyv megjelenésekor sújtott a szeptember 11-i terrortámadás, s ezért talán Rushdie az utolsó, aki hűen ábrázolhatta azt a valaha volt, és soha többé ugyanúgy nem létező várost.

Salman ​Rushdie új, világokon átívelő és kultúrákat összefogó regényében, mely az angol és amerikai kiadással egy időben jelenik meg magyar nyelven, szinte a lehetetlent kísérti. Hőseit, Ormus-Orpheuszt és Viná-Eurüdikét, először - mint a kor ünnepelt rocksztárjait - felrepíti az égi és földi csillagok közé, ahol galaxisok ütköznek egymásnak és kebelezi be egyik a másikát, majd leviszi őket a föld alá, az Alvilágba, ahonnan - akárhogy szeretné is ezt a mítoszokhoz szokott olvasó - nincs visszatérés. A történetet elmesélő fényképész, Ráí, aki maga is a regény egyik főszereplője s a Víná után áhítozó hősszerelmes, Bombay szülötte, akár a szerző, s a két másik hőssel együtt innen indul világhódító útjára, előbb Angliába, aztán mindannyiuk álmainak földjére, Amerikába. Ő soha nem jut el olyan óriási magasságokba, mint Víná és Ormus, a legendás rockzenekar, a VTO alapító tagjai és oszlopai, akiknek orpheuszi életútja mellett Rushdie végigköveti a rockzene, mint a század második felét meghatározó kulturális képződmény történetét is. Ezek a bálványok azonban, hiába tekintik őket isteneknek, ugyanúgy küszködnek sorsukkal, az egymás mellett létező és egymással harcoló univerzumokkal, a talpul alatt recsegő-ropogó, majd végül a Víná talpa alatt megnyíló és őt elnyelő földdel, mint Ráí, a világ háborús zónáit megjáró és a láthatatlanná válás képességét tökélyre fejlesztő szerző-mesemondó (igen, így kell láthatatlanná válnia a fatvá miatt még mindig rejtőzködni kényszerülő Rushdie-nak is), vagy mint mi valamennyien, akik itt élünk ezen a - mi tagadás - tökéletlen sártekén.

A ​portugál Vasco da Gama leszármazottai; Spanyolországból a XV. században száműzött, a dél-indiai Kocsinban letelepedett zsidók; a bombayi felső tízezer; művészek, dilettánsok és korrupt városatyák. Egy zseniális, gyermekeivel látszólag mit sem törődő, festőművész anya, aki napokra eltűnik műtermében, hogy a "Mór képek" végtelen sorozatát fesse; egy látszatra pipogya, valójában minden hájjal megkent apa, aki üzelmeit fűszerkereskedelemmel és hintőporgyártással álcázza, s akitől politikusok és maffiafőnökök rettegnek; három nővér - Ina, Minnie, Mynah -, akik öccsükhöz és apjukhoz hasonlóan egész életükben féktelen és fékezhetetlen anyjukkal küszködnek. Ebben a családban és környezetben éli dupla sebességű életét a könyv főhőse, Moraes Zogoiby, a Mór, aki Boabdilt, Granada utolsó szultánját is az ősei közt tudhatja, s aki ugyanolyan számkivetett, mint ama szerencsétlen mór, aki az Alhambrát elhagyva még egyszer visszanézett és - mit tehetett volna? - sóhajtott egy utolsót. Így sóhajtja el a Mór is családja történetét, melyben - mint már annyiszor Rushdie műveiben - most is a "Hol éljek? Hol élhetek? az egyik legfontosabb kérdés. Választás azonban nincs. Moraes nem találja meg a maga "Móruzsálemjét", de legalább nem úgy jár, mint az a boldogtalan földbirtokos, aki ott áll az Indiát és Pakisztánt elválasztó szögesdrót között, és mivel fogalma sincs, melyik oldalon fekszik a birtoka, csak annyit bír kipréselni magából: "Ó puff neki, hihihi, az fix iksz, az esztelen lámpa bablencséje!" Rushdie ebben a regényben megismétli korábbi remekműve, _Az éjfél gyermekei_ bravúrját: Kiapadhatatlan fabulázó kedvvel, nyelvi leleménnyel és képzelettel egy olyan világot teremt, amely minden hihetetlen részletével együtt hiteles, minden egzotikuma ellenére egyetemes, s összhatásában egyszerűen lenyűgöző.

Szépségesen ​költői és bájos írások gyűjteménye Salman Rushdie első novelláskötete. Mintha varázsszőnyegen utaznánk a három ciklusra osztott kilenc elbeszélésben föltáruló korok, helyszínek és események között, melyek látszólagos különbözősége és esetlegessége végül egységes egészet alkotva a kizárólagosság, a tiszta faj, a tiszta kultúra és a tiszta vallás elméletei ellen, a kulturális és vallási pluralizmus szükségessége mellett érvel. A "Kelet" az Angliában élő, ismeretlen vőlegényhez készülő szépséges pakisztáni lány, valamint egy ravasz özvegyasszony által megigézett riksásfiú esetét beszéli el, míg a pénzkölcsönző tragikomikus története a mágikus realizmus gyöngyszeme. A "Nyugat" Tristam Shandy stílusában mesél a Hamlet udvari bolondjának hányattatásairól, a felszínes örömökből kiábrándult, a konkrét és absztrakt "otthon" után vágyó fogyasztói társadalomról, és a dicsőséget már-már szerelmes hevülettel kívánó Kolombuszról. A "Kelet, Nyugat" a két világ szintézise, melyben az Indiából bevándorolt narrátor egy vörös hajú walesi őrültet tisztel guruként, a magukat Star Trek-hősöknek képzelő indiai diplomaták szikh szélsőségekseket üldöznek, a kötet témáit összegző zárótörténet, az idős dada és az egykori sakknagymester megkapó románca pedig szorosan összefonódik egy tinédzser fiú - Rushdie - férfivá érésének történetével. A szerző, miként az olvasó, előbb az egyik, majd a másik világhoz húz, végül azonban nem hajlandó választani. "De nekem is kötelek vannak a nyakamon, a mai napig kötelek vannak rajta, húznak erre és arra, Keletre és Nyugatra, a hurkok szorulnak parancsolóan: válassz, válassz. Ugrálok, horkantok, nyerítek, ágaskodom, rugdosok. Kötelek, nem választok köztetek. Lasszók, pányvák, egyikőtöket sem választom. Halljátok? Nem választok." Az 1947-ben Bombayben született, két anyanyelvű (angol és urdu) Salman Rushdie 1981-ben vált világhíressé. Az éjjfél gyermekei című - García Márquez Száz év magány-ához hasonlított - regényével, amely magyarul is megjelent, akárcsak következő műve, a Szégyen és meseregénye, a Hárun és a Mesék Tengere. Az Angliában élő írót 1989-ben Sátáni versek című könyve miatt iszlám fundamentalisták halálra ítélték, s a regényt nyilvánosan elégették.

Salman ​Rushdie korunk legnagyobb mesemondója „Volt egyszer Alifbá országában egy szomorú város, minden városok legszomorúbbika […] Ennek a városnak az útvesztőiben, túl a tört szívekre emlékeztető romházak negyedén, élt egy Hárún nevezetű vidám kis fickó, egyetlen gyermeke a mesemondó Rasíd kalifának, kinek vidámságáról regéket regéltek szerte a szomorú városban […] Aztán valahogy minden elromlott. Talán beszivárgott végül a város szomorúsága az ablakon. Mikor egy nap, strófa közben, mintha csak kikapcsolták volna, elhallgatott Szoraja éneke, Hárún tudta, hogy bajok lesznek. De hogy mekkorák, azt nem is gyanította.” Salman Rushdie indiai születésű brit író, akire mohamedán vallási vezetők kimondták a fatvát. A MAN Booker-díjas szerző neve komoly irodalmi védjegy, az író számos nemzetközi zsűri tagja, regényei világszerte sikerlistásak. Háromszor nősült, két fia van, jelenleg Padma Lakshmi modellel él New Yorkban.

A ​Sátáni versek 1989-es megjelenése óta a szólásszabadság jelképe. Számos kiadást ért meg, népszerűsége mindmáig töretlen, ami azt bizonyítja, hogy nem botránykönyv, és nem istenkáromló fertelem, hanem a 20. század megkerülhetetlen, rendkívüli jelentőségű irodalmi alkotása. Valójában miről is szól a híres Sátáni versek? Arról, hogy a jó és a rossz édes útitársak, elválaszthatatlan kebelbarátok. És arról, hogy a világ korántsem fekete-fehér, igennem. A fátyolról, mely mögé halandónak nincsen betekintés.

Az ​Angliában élő indiai származású író regénye nagyszabású vállalkozás: India, Pakisztán és a majdani Banglades történetét dolgozza fel 1947-től, a függetlenség elnyerésétől a hetvenes évek végéig. A regény egyik fontos szála látszólag egyszerű családtörténet, kezdve Szalím nagyapjától, Aziz doktortól egészen Szalím reménytelennek látszó testvérszerelméig húga, Dzsamíla iránt, aki valójában nem húga, mert Szalím "váltott" gyermek: egy angol-indiai család csecsemőjével cserélték el a kórházban s így csöppent bele a népes, jómódú, bombay-i mohamedán családba. A család kasmíri eredetű, oda vágynak vissza, ám Indiát és Pakisztánt éppen a Kasmír miatti konfliktus taszítja háborúba 1965-ben, s az időközben Pakisztánba költözött család egy bombatámadás során Szálim és Dzsamíla kivételével elpusztul. Így kapcsolódik a személyes és családtörténet a nagy történelemhez: 1971-ben Pakisztán kettészakad, India beavatkozik a polgárháborúba, milliószámra menekülnek a bangladesiek, Dzsamíla eltűnik, Szálim pedig fáradtan és kiábrándultan Indiába megy. Mindez akár száraz történelmi adathalmaz is lehetne, de Rushdie igen tehetséges író: regénye színes, mozgalmas és eredeti, módszerében és ambícióiban kissé García Márquez Száz év magányára emlékeztet, csakhogy egy még sokkal változatosabb, egzotikusabb és ismeretlenebb világot tár fel, amelyben népek, vallások, kultúrák keverednek és harcolnak egymással, s ehhez járul még az író gazdag mesélőkedve, gyakran maró társadalomkritikája és pompás humora. Rendkívül élvezetes olvasmány.

A ​tall, yellow-haired young European traveler calling himself 'Mogor dell'Amore', the Mughal of Love, arrives at the court of the real Grand Mughal, the Emperor Akbar, with a tale to tell that begins to obsess the whole imperial capital. The stranger claims to be the child of a lost Mughal princess, the youngest sister of Akbar's grandfather Babar: Qara Koz, 'Lady Black Eyes', a great beauty believed to possess powers of enchantment and sorcery, who is taken captive first by an Uzbek warlord, then by the Shah of Persia, and finally becomes the lover of a certain Argalia, a Florentine soldier of fortune, commander of the armies of the Ottoman Sultan.When Argalia returns home with his Mughal mistress the city is mesmerized by her presence, and much trouble ensues. The "Enchantress of Florence" is the story of a woman attempting to command her own destiny in a man's world. It brings together two cities that barely know each other - the hedonistic Mughal capital, in which the brilliant emperor wrestles daily with questions of belief, desire and the treachery of sons, and the equally sensual Florentine world of powerful courtesans, humanist philosophy and inhuman torture, where Argalia's boyhood friend 'il Machia' - Niccolo Machiavelli - is learning, the hard way, about the true brutality of power. These two worlds, so far apart, turn out to be uncannily alike, and the enchantments of women hold sway over them both. But is Mogor's story true? And if so, then what happened to the lost princess? And if he's a liar, must he die?

1989. ​február 14-én, Bálint-napon Salman Rushdie-t felhívta a BBC újságírója, és közölte vele, hogy Homejni ájatullá "halálra ítélte". Ő első ízben hallotta a fatva szót. Bűne? Hogy írt egy regényt A sátáni versek címmel "az iszlám, a Próféta és a Korán ellen". Így kezdődik az a rendkívüli történet, amelyben egy író a föld alá kényszerült, házról házra költözött, s közben állandóan felfegyverzett rendőrök védték. Megkérték, hogy válasszon álnevet, amelyen a rendőrök szólíthatják. Ő kedvenc íróira gondolt, s az ő nevüket vegyítette; így jutott eszébe Conrad és Csehov - Joseph Anton. Hogyan él együtt az író és családja több mint kilenc éven át a gyilkosság fenyegetésével? Hogyan folytatja a munkát? Hogyan lesz szerelmes, és hogyan szakít? Hogyan formálja gondolatait és tetteit az elkeseredés, hogyan és miért botladozik, hogyan tanul meg ellenállni? Rushdie e kiváló memoárban először meséli el ezt a történetet; annak történetét, hogy miképp vívta meg korunk egyik döntő fontosságú csatáját a szólásszabadságért. Beszél a felfegyverzett rendőrök melletti élet hol nyomasztó, hol komikus valóságáról és a védelmezőivel kialakított szoros kapcsolatról; arról a harcáról, hogy megszerezze kormányok, titkosszolgálati főnökök, kiadók, újságírók és írótársak támogatását és megértését; valamint arról, hogy miképp nyerte vissza a szabadságát. Rendkívül őszinte és becsületes, lenyűgöző, provokatív, megindító és létfontosságú könyv ez. Mert ami Salman Rushdie-val történt, az az első felvonása volt egy drámának, amely valahol a világban még ma is nap mint nap játszódik.

A ​dazzling story told for the love of story by the greatest of storytellers gives us a novel of wisdom and pleasure for all ages, in which a young boy must battle his way through a dangerous world in order to save his father. On a beautiful starry night in the city of Kahani in the land of Alifbay, a terrible thing happened: twelve-year-old Luka's storyteller father, Rashid, fell suddenly and inexplicably into a sleep so deep that nothing and no one could rouse him. To save him from slipping away entirely, Luka must embark on a journey through The Magic World, encountering a slew of phantasmagorical obstacles along the way, to steal the Fire of Life, a seemingly impossible and exceedingly dangerous task. Rushdie proved that he is one of the best contemporary writers with Haroun and the Sea of Stories (1990). While Haroun was written as a gift for his first son, Luka and the Fire of Life, the story of Haroun's younger brother, is a gift for Salman's second son on the occasion of his twelfth birthday. Lyrically crafted and filled with frolicking wordplay, this is Salman Rushdie at his best.

In ​this brilliant novel, Salman Rushdie masterfully combines history, art, language, politics, and religion. Set in a country "not quite Pakistan," the story centers around the families of two men-one a celebrated warrior, the other, a debauched playboy-engaged in a protracted duel that is played out in the political landscape of their country. Shame is a tour de force and a fitting predecessor to the author's legendary novel, The Satanic Verses.

This ​collection of 75 of Salman Rushdie's candid personal essays--an informative companion to his fiction--provide a record of his thoughts on various aspects of our world: politics, religion, the lives and work of fellow writers (including an elegy for Raymond Carver), movies (one of Rushdie's passions), the experiences of immigration and exile, and his own books.

Vina ​Aspara, a famous and much-loved singer, is caught up in a devastating earhtquake and never seen again. This is her story, and that of Ormus Cama, the lover who finds, loses, seeks and again finds her throughout his extraordinary life in music. It is narrated by Ormus's childhood friend, Rai.

Saleem ​Sinai is born at the stroke of midnight on August 15, 1947, the very moment of India’s independence. Greeted by fireworks displays, cheering crowds, and Prime Minister Nehru himself, Saleem grows up to learn the ominous consequences of this coincidence. His every act is mirrored and magnified in events that sway the course of national affairs; his health and well-being are inextricably bound to those of his nation; his life is inseparable, at times indistinguishable, from the history of his country. Perhaps most remarkable are the telepathic powers linking him with India’s 1,000 other “midnight’s children,” all born in that initial hour and endowed with magical gifts. This novel is at once a fascinating family saga and an astonishing evocation of a vast land and its people–a brilliant incarnation of the universal human comedy. Twenty-five years after its publication, Midnight’s Children stands apart as both an epochal work of fiction and a brilliant performance by one of the great literary voices of our time.

In ​this timeless, haunting portrait of the people and the politics of Nicaragua, Rushdie brings to life the palpable human facts of a country in the midst of a revolution. Rushdie went to Nicaragua in 1986, harboring no preconceptions of what he might find. What he discovered was overwhelming: a culture of heroes who had turned into inanimate objects and of politicians and warriors who were poets; a land of difficult, often beautiful contradictions. His perceptions always heightened by his special sensitivity to "the views from underneath," Rushdie reveals a land resounding with the clashes between history and morality, government and individuals.

From ​one of the great novelists of our day, a vital, brilliant new book of essays, speeches and articles essential for our times. Step Across This Line showcases the other side of one of fiction’s most astonishing conjurors. On display is Salman Rushdie’s incisive, thoughtful and generous mind, in prose that is as entertaining as it is topical. The world is here, captured in pieces on a dazzling array of subjects: from New York’s Amadou Diallo case to the Wizard of Oz, from U2 to fifty years of Indian writing, from a tribute to Angela Carter to the struggle to film Midnight’s Children. The title essay was originally delivered at Yale as the 2002 Tanner lecture on human values, and examines the changing meaning of frontiers in the modern world -- moral and metaphorical frontiers as well as physical ones. The collection chronicles Rushdie’s intellectual journeys, but it is also an intimate invitation into his life: he explores his relationship to India through a moving diary of his first visit there in over a decade, “A Dream of Glorious Return.” Step Across This Line also includes “Messages From the Plague Years,” a historic set of letters, articles and reflections on life under the fatwa. Gathered together for the first time, this is Rushdie’s humane, intelligent and angry response to a grotesque threat, aimed not just at him but at free expression itself. Step Across This Line, Salman Rushdie’s first collection of non-fiction in a decade, has the same energy, imagination and erudition as his astounding novels -- along with some very strongopinions.

The ​author briefly recounts the making of "The Wizard of Oz" and discusses its plot, music, and themes.

Just ​before dawn one winter's morning, a hijacked jetliner explodes above the English Channel. Through the falling debris, two figures, Gibreel Farishta, the biggest star in India, and Saladin Chamcha, an expatriate returning from his first visit to Bombay in fifteen years, plummet from the sky, washing up on the snow-covered sands of an English beach, and proceed through a series of metamorphoses, dreams and revelations. The Satanic Verses is a wonderfully erudite study of the evil and good entwined within the hearts of women and men, an epic journey of tears and laughter, served up by a writer at the height of his powers.

Haroun ​is the son of Rashid, the greatest of all storytellers who conjures up magical worlds and brings laughter to the city of Alifbay. Then one terrible day, everything goes wrong. Haroun's father runs out of stories to tell. Haroun is determined to return the storyteller's gift to his father.

Flapping ​Eagle, a young Indian, receives the gift of immortality after drinking a magic fluid. Tiring of the burden of eternal life, he sets out on a monumental search for the mystical Calf Island, where he can rejoin the human race. His journey is peopled with strange characters.

E ​hányatott sorsú mű Salman Rushdie harmadik regénye. A szerzőre Az éjfél gyermekei világsikere és Booker-díja után derült égből csapott le a végzet Homeini ájatulláh személyében, aki A sátáni versek megjelenése nyomán és a műből kiragadott részletek alapján kimondta rá a fatvát, amely nem csupán kiközösítést jelent, hanem halált is. Nagy-Britannia ekkor úgy döntött, hogy a nyugati demokrácia nevében megvédi a szerzőt, aki jó tízéves bujkálásra kényszerült. A regény maga – lévén irodalom – természetesen senkit és semmit nem fenyeget. Remekmű, amely szól életről és hitről, szabadság- és istenkeresésről, Keletről és Nyugatról, valamint arról is, hogy az ember, bárhogy kapálódzik ellene, élete végéig ott hordozza magában a szülőföldjét. Mindezt Rushdie varázslatosan egyedi, mesemondó, a magyar Olvasók előtt már jól ismert nyelvén. S bár a fatva azóta sem szűnt meg, hiszen csak az vonhatja vissza, aki kimondta, ő pedig már nincs az élők sorában, a szerző nemcsak hogy a szabadságát nyerte vissza, de újabb és újabb mesterművekkel örvendezteti meg olvasóit.

Salman ​Rushdie legújabb regényében káosz uralkodik a földön. A nagy vihar után emberek emelkednek a levegőbe, mintha megszűnne a tömegvonzás, hasadékok nyílnak az emberek meg a dzsinnek világa közt, és dzsinnek áramlanak át rajtuk, mert uralmuk alá akarják hajtani a földet. Mr. Geronimónak, a két lábbal a földön álló kertésznek látogatója érkezik: Dunjá, a dzsinn hercegnő, aki régi szerelmét, a nyolcszáz évvel ezelőtt élt filozófust, ibn Rusdot látja a férfiban, s ezért a világok háborújában az emberek oldalára áll. Salman Rushdie 1947-ben, nyolc héttel India függetlenségének kikiáltása előtt született Bombayban. Tizennégy éves korától Angliában végezte tanulmányait, Cambridge-ben történésznek tanult. 1981-ben Az éjfél gyermekeivel robbant be az irodalmi köztudatba. Olyannyira, hogy azonnal meg is kapta érte a Booker-díjat, sőt huszonöt esztendővel később, amikor az összes addigi nyertest versenyeztették, még az úgynevezett Bookerek Bookerét is. A könyv amerikai megjelenése után a New York Times Book Review azt írta róla, hogy ,,olyan, mintha egy kontinens rátalálna a hangjára".

In ​the near future, after a storm strikes New York City, the strangenesses begin. A down-to-earth gardener finds that his feet no longer touch the ground. A graphic novelist awakens in his bedroom to a mysterious entity that resembles his own sub–Stan Lee creation. Abandoned at the mayor’s office, a baby identifies corruption with her mere presence, marking the guilty with blemishes and boils. A seductive gold digger is soon tapped to combat forces beyond imagining. Unbeknownst to them, they are all descended from the whimsical, capricious, wanton creatures known as the jinn, who live in a world separated from ours by a veil. Centuries ago, Dunia, a princess of the jinn, fell in love with a mortal man of reason. Together they produced an astonishing number of children, unaware of their fantastical powers, who spread across generations in the human world. Once the line between worlds is breached on a grand scale, Dunia’s children and others will play a role in an epic war between light and dark spanning a thousand and one nights—or two years, eight months, and twenty-eight nights. It is a time of enormous upheaval, where beliefs are challenged, words act like poison, silence is a disease, and a noise may contain a hidden curse.

Acclaim, ​success, and controversy follow every one of Salman Rushdie's writings. His novels and stories have won him awards and made him both famous in the literary world and a catalyst for protests worldwide. For nearly a decade after publication of The Satanic Verses, he faced a bounty on his life. Although Rushdie has participated in a great number of interviews, many of his most revealing conversations were published in journals and newspapers throughout the globe-not only in England and the United States, but also in India, Canada, and across Europe. Conversations with Salman Rushdie, the first collection of interviews with Rushdie, brings together the best and some of the rarest of the interviews the author has granted. Though many know Rushdie for his novels, what most do not realize is the breadth of Rushdie's writing and thinking. There are many other Salman Rushdies-the travel writer, the crafter of short stories, the filmmaker, the "children's" story writer, the essayist and critic, and the unflinching commentator on contemporary culture, particularly on race and inequality. "The speaking of suppressed truths is one of the great possibilities of the novel", he tells the Third World Book Review", and it is perhaps the main reason why the novel becomes the most dangerous of art forms in all countries where people, governments, are trying to distort the truth". Rushdie talks extensively about the creative process, about his views on art and politics, and about his life before and after the fatwa. Articulate, witty, and learned, he shows the side of himself that sparks such controversy. While not necessarily seeking to provoke, Rushdie shows how controversy is ofteninseparable from the politically charged situations and issues that compel him to write. Rushdie takes risks in his writing, pushing both the novelistic form and language to its limits. "Dispense with safety nets", he says in Imaginary Homelands. These interviews reveal a man with a powerful mind, a wry sense of humor, and an unshakable commitment to justice.

A ​collection of six short stories in which Rushdie explores the relationship, the shared history, and the misunderstandings that both bind and separate East and West. From the winner of the Booker Prize for "Midnight's Children", and the Booker of Bookers in 1993.

Los ​Angeles, 1991. Ambassador Maximilian Ophuls, one of the makers of the modern world, is murdered in broad daylight on his illegitimate daughter India's doorstep, slaughtered by a knife wielded by his Kashmiri Muslim driver, a myscerious figure who calls himself Shalimar the clown. The dead man is a World War II Resistance hero, a man of formidable intellectual ability and much erotic appeal, a former US ambassador to India and subsequently America's counter-terrorism chief. The murder looks at first like a political assassination, but turns out to be passionately personal. This is the story of Max, his killer, and his daughter - and of a fourth character, the woman who links them, whose story finally explains them all. It is an epic narrative that moves from California to Kashmir, France and England, and back to California again. Along the way there are tales of princesses lured from their homes by demons, legends of kings forced to defend their kingdoms against evil. There is kindness and magic, capable of producing miracles, but there is also war, ugly, unavoidable, and seemingly interminable. And there is always love, gained and lost, uncommonly beautiful and mortally dangerous. Everything is unsettled. Everything is connected. Lives are uprooted, names keep changing - nothing is permanent. The story of anywhere is also the story of everywhere else. Spanning the globe and darting through history, Rushdie's narrative captures the heart of the reader and the spirit of a troubled age.

„Tőled ​még a gatyám is táncra akar perdülni”– így beszélnek a leselejtezett istenek Lukával, aki lehetetlennek tűnő feladatra vállalkozik: ki akarja menteni apját a halál karmai közül. Hosszú útján látása perifériáján – akár egy számítógépes játékban – mindig ott van, hány élete van még, és hány szintet teljesített, de szerencsére mindig akadnak segítőtársai, például a vidri Inzultáná és az ő vidrái vagy a Ropogtat nevű mókus, aki segít megértenie a kiszuperált istenek mondandóját. Rushdie e művével egy régi ígéretet teljesít: Milan nevű kisebbik fia mindig azt kérdezte tőle, mikor ír neki is egy könyvet, mint Zafarnak, a nagyobbnak, aki a Hárún és a Mesék Tengere című művet kapta apjától. És mivel a szerző úgy gondolta – joggal –, hogy a gyereknek tett ígéretet soha nem szabad megszegni, megírta a Hárún folytatását.

On ​February 14, 1989, Valentine’s Day, Salman Rushdie received a telephone call from a BBC journalist who told the author that he had been “sentenced to death” by the Ayatollah Khomeini. It was the first time Rushdie heard the word fatwa. His crime? To have written a novel called The Satanic Verses, which was accused of being “against Islam, the Prophet, and the Quran.” So begins the extraordinary story of how a writer was forced underground, moving from house to house, with the constant presence of an armed police protection team. Rushdie was asked to choose an alias that the police could call him by. He thought of writers he loved and various combinations of their names. Then it came to him: Conrad and Chekhov—Joseph Anton. How do a writer and his family live with the threat of murder for more than nine years? How does he go on working? How does he fall in and out of love? How does despair shape his thoughts and actions, and how does he learn to fight back? In this remarkable memoir, Rushdie tells that story for the first time; the story of the crucial battle for freedom of speech. He shares the sometimes grim, sometimes comic realities of living with armed policemen, and the close bonds he formed with his protectors; of his struggle for support and understanding from governments, intelligence chiefs, publishers, journalists, and fellow writers; and of how he regained his freedom. Compelling, provocative, and moving, Joseph Anton is a book of exceptional frankness, honesty, and vital importance. Because what happened to Salman Rushdie was the first act of a drama that is still unfolding somewhere in the world every day.

_Haroun: ​What's the use of stories that aren't even true?_ I asked that question and the Unthinkable Thing happened: my father can't tell stories anymore. That means no more laughter in the city of Alifbay and now the place stinks of sadness. So it's up to me to put things right. If the water genie Iff can take me on the Hoopoe bird Butt all the way to Gup City then maybe, just maybe, I'll be able to persuade the Grand Comptroller to give my father his Story Water supply back. Trouble is, that is strictly forbidden, one hundred percent banned, no way Jose territory... _Luka: What do sea monsters eat?_ _The Old Man of the River of Time: Fish and Ships. Why was six afraid of seven?_ _Luka: Because seven eight nine._ Luckily, my father is the Riddle King and taught me everything I know. But the stakes are high in this riddle battle, couldn't be higher in fact! To save my father from Un-Life, I've got to beat the Old Man and steal the Fire of Life that burns at the top of the Mountain of Knowledge. Only problem is that nobody in the entire recorded history of the World of Magic has ever successfully stolen the Fire of Life... Includes exclusive material: In the Backstory you can read an interview with the author and solve some fiendish riddles!

Fury ​is the story of a dollmaker whose dolls run wild, of living women turned into dolls and then broken, and of a revolt on the planet's far side led by an army of living dolls. Fury is a novel of an old, deep love gone wrong, of a second, twisted passion rooted in wrongness, and of a third, passionate love that just might turn out right. Fury is a novel of furious energy, a study of the workings of fury at the heart of human lives: the personal fury that poisons human relations, the psychotic fury that fuels murderers, the social fury born of our raised and disappointed hopes, the creative fury that sets free our greatest gifts, the political fury that starts revolutions and burns whole cities down. Fury is a novel of today, an utterly contemporary portrait of life at the beginning of the third millennium, life in New York during an apparently endless time of prosperity that is paradoxically also a time of barrenness in many people's lives, and also in the world-empire that America rules, although it barely knows where it is.