Ajax-loader

Pomogáts Béla könyvei a rukkolán


Pomogáts Béla - Történelmi ​sorsfordulók
A ​kötetben szereplő tanulmányok képet adnak arról, hogy a magyar irodalom miként dolgozta fel az első világháborús eseményeket, majd ezek tragikus trianoni következményeit. Ady Endre, Szabó Dezső, Kuncz Aladár, Makkai Sándor és mások műveiben megfogalmazott következtetéseket és tanulságokat fájdalmas szükség ismernünk, mert tudnunk kell, hogy mi történt velünk, mi ebben a mi felelősségünk és miben játszott szerepet a nagyhatalmak, közöttük a békecsináló nagyhatalmak elfogultsága, közönye, rosszindulata.

Pomogáts Béla - Hazatérő ​irodalom
"Pomogáts ​Béla irodalomtörténészi munkásságának számottevő részét képezte a nyugati, "emigráns" magyar irodalom jeles alkotóinak méltatása, hazai bemutatása. Tette ezt a polgári értelmiségi hitet és meggyőződést gerincbe törni akaró Kádár-korszakban is, bátran, következetesen. Folytatta ezt a munkát a demokratikus változások után is. Pomogáts kérdése, értelmezői dilemmája egyben kulturális létünk egyik nagy dilemmája: a vasfüggöny megszűnte után hazatérőben-e, otthonra lelt-e Magyarországon nyugati literátoraink ténykedése? Szükség van-e még odakint a magyar költők, írók hangjára?" (Balázs Tibor)

Pomogáts Béla - Történelmi ​látleletek
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Pomogáts Béla - Egy ​eszme indul
Kosztolányi ​Dezső így az akkor még álnéven (Végvári) publikáló költőről: „Népszerűsége művészi szempontból is érthető. Mozgalmas és mozgató képzelete van, egészséges megjelenítő-képessége és ízlése, mely megóvja attól, hogy mint költő visszaéljen a helyzetével, arra törekszik, hogy - szerényen és nemesen - csak a maga érzéseivel hasson. Nem kimondottan programversek. De éppen ezért, a művészi jóhiszeműségük folytán válnak alkalmassá, hogy sok millió ember érzését tolmácsolják a hangverseny-dobogón is. Végvári, mint művész, nem dolgozik meglepő eszközökkel, egyaránt fölhasználja a régi-klasszikusokat és az új-moderneket is, a stílje még sincs eredetiség nélkül.”

Pomogáts Béla - Jelenidő ​az erdélyi magyar irodalomban
Tartalom Bevezetés Hagyományok ​és előzmények A felszabadulás után Nemzetiségi önismeret A számvetés költészete Az idős költőnemzedék) Az emlékezés jegyében (Az idős elbeszélő nemzedék) A költészet szabadságharca (Derékhad költői) Valóság és példázat A derékhad írói A Forrás költői A Forrás elbeszélői Az Echnox írói köre Játék és történelem (A drámairodalom fejlődése) Magunk keresése (Szociográfia és útirajz) Kitekintés Írói kislexikon Jegyzetek Irodalom

Pomogáts Béla - Kuncz ​Aladár
"Mindenki, ​aki örökké ismétlődő táncfiguráiban végiglejt, az újság, a hiánytalan megvalósulás, a természet fennhéjazó illúzióját az élettől eltanulja, és tele torokkal kiáltja: mi vagyunk a vagyunk, s rajtunk kívül minden más álomkergetés. Így szól a farsangi menet a művészhez, ki ha talán ideig-óráig a vidám farsangolókkal együtt is kiabál, de közülük csakhamar kiáll, és a belső hangra figyel, mely lelkéből nemes íveléssel bontakozik ki és szívet facsarón az elveszett álomvilágra emlékezteti." Kuncz Aladár

Pomogáts Béla - Regénytükör
A ​gyűjtemény három évtized magyar regényirodalmába enged betekintést, harminchárom regény alapján. Regénytükör - a szónak kettős jelentése van. Tükrözi az új magyar regényt, láthatóvá válnak érdekes alkotó egyéniségek, lebilincselő történetek, emberi magatartások. Az új magyar regény azonban maga is tükör, bemutatja az ország történetét, a magyar társadalom átalakulását. Ebből a tükörből nemcsak a felszabadulás óta eltelt három évtized, hanem a megelőző korszakok képe is kibontakozik. "Ahhoz a fiatal olvasóhoz szólunk - írja könyve előszavában Pomogtás Béla -, aki e könyvekben nemcsak kalandos cselekményt, néhány órás önfeledt szórakozást keres. Hanem eligazító szót, emberi vallomást, történelmi magyarázatot."

Pomogáts Béla - Kisebbség ​és humánum
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Pomogáts Béla - A ​székely tanítónő
Azok ​között a fogalmak között, amelyeket a magyar történelem szentesített és a közmegegyezés elfogadott, a nemzet és az irodalom fogalma mindig egymással szoros kapcsolatban állt. Teremtő kölcsönösség jött létre közöttük, egyfelől a nemzeti történelem, s azok a törekvések, amelyek e történelem során érvényesülni kívántak, és igen gyakran vereséget szenvedtek, mindig meghatározták irodalmunk vállalt feladatait, küldetéstudatát, többnyira abban az értelemben, hogy magának az irodalomnak kellett helyreállítania a nemzet megbolott szellemi egyensúlyát, vagy megtört politikai és kulturális egységét, másfelől hagyományosan az irodalomban konstituálódtak azok a személyiségjegyek, amelyeknek összessége a magyarság nemzeti jellegét teszi. A magyar irodalom, még az európai áramlatokat követő törekvéseiben is, mindig nemzeti volt, és a magyar nemzetnek nem egyszer irodalma adott szellemi keretet és közösségi indentitást. Balassi Bálinttól Berzsenyi Dánielig, Vörösmarthy Mihálytól Ady Endréig, és Illyés Gyulától Nagy Lászlóig mindig a "nemzet" és az "irodalom" alkottak egymással lényegi kapcsolatban álló fogalmakat. Ez a fogalompáros valóságos Janus-arccal néz ránk a múltból és bizonyára a jelenből: ami az egyik oldalról szemlélve egy történelmi emberközösség küzdelme a megmaradásért, az a másik oldalról szemlélve magas rendű művészi érték történeti folytonossága és rendszere, s ami az egyik nézetben gondolat, költői kép és versforma, az a másik nézetben emésztő küzdelem és gyötrelem azért, hogy tizenötmillió ember otthont találjon a népek közösségében, és képes legyen kibontakoztatni a maga szellemi és erkölcsi értékeit.

Béládi Miklós - Pomogáts Béla - Rónay László - A ​nyugati magyar irodalom 1945 után
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Pomogáts Béla - A ​tárgyias költészettől a mitologizmusig
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Pomogáts Béla - Versek ​közelről
Tartalom Bevezetés Kassák ​Lajos: Óda 1948 Fodor József: Óh dinnyék illata Illyés Gyula: Óceánok Zelk Zoltán: Aki bejárta a világot Vas István: Óda a tegnapi asszonyokhoz Takáts Gyula: Fakutyán, fényben Jékely Zoltán: A budai Kapisztrán-toronyhoz Weöres Sándor: Canzone Benjámin László: Mi van a hold túlsó felén Csanádi Imre: Erdei vadak, égi madarak Pilinszky János: Harbach 1944 Nemes Nagy Ágnes: Mesterségemhez Kormos István: Tél Normandiában Váci Mihály: Édes hazám Nagy László: Tűz Simon István: Almafák Juhász Ferenc: Tűzliliom az éjszakában Fodor András: Hegyek és tavak Garai Gábor: Koránkelők Csoóri Sándor: Elengednélek, visszahívnálak Tandori Dezső: Egy vers születése Bella István: Halotti beszéd Veress Miklós: A néhai poétára A versek lelőhelye Irodalmi tájékoztató

Pomogáts Béla - Az ​újabb magyar irodalom 1945-1981
Tartalom Előszó TÖRTÉNETI ​ÁTTEKINTÉS (Hosszmetszet) Az irodalom élete Előzmények és irányzatok Újrakezdés és folytatás (1945-1948) A szocialista fordulat: eredmények és ellentmondások (1948-1956) Az új magyar irodalom kibontakozása (1957-1968) Új korszak kezdetén (1969-1981) A költészet A felszabadulás után Ellentmondások költészete Költészet és emberi teljesség A jelen áramában Hagyomány és újítás (Műfaji összefoglalás) Az elbeszélő irodalom A felszabadulás után Vállalkozások és kísérletek Valóság és epika A jelen áramában Az életszerűségtől a példázatig (Műfaji összefoglalás) A drámairodalom A felszabadulás után A drámairodalom válsága és megújulása Dráma és társadalom 1957 után Nemzeti dráma, modern dráma (Műfaji összefoglalás) ÍRÓK ÉS MŰVEK (Keresztmetszet) Élő hagyományok Költők a századelőről (Heltai Jenő, Dutka Ákos, Szép Ernő, Gellért Oszkár, Sík Sándor, Áprily Lajos, Füst Milán) Elbeszélők a századelőről (Laczkó Géza, Hatvany Lajos, Bölöni György, Benedek Marcell, Lesznai Anna, Dénes Zsófia, Csathó Kálmán, Szántó György, Tersánszky Józsi Jenő) A második nemzedék költői (Szabó Lőrinc, Fodor József, Nadányi Zoltán, Török Sophie, Marconnay Tibor, Lovász Pál, Fekete Lajos, Berda József, Bárdosi Németh János, Pákozdy Ferenc, Berczeli A. Károly, Keresztury Dezső) A második nemzedék írói (Remenyik Zsigmond, Németh Andor, Komlós Aladár, Gyergyai Albert, Zsolt Béla, Kellér Andor, Török Sándor, Széchenyi Zsigmond, Bohuniczky Szefi, Molnár Kata, Thury Zsuzsa, Illés Endre) A Nyugat örökösei (A harmadik nemzedék) Költészet és haladás. A harmadik nemzedék költői I. (Vas István, Zelk, Zoltán, Horváth Béla, Vihar Béla, Hajnal Gábor, Hegedüs Zoltán, Rónai Mihály András, Hunyady István, Devecseri Gábor) Költészet és mítosz. A harmadik nemzedék írói II. (Weöres Sándor, Jékely Zoltán, Hajnal Anna, Kálnoky László, Toldalagi Pál, Károlyi Amy, Karinthy Gábor, Habán Mihály) Költészet és valóság. A harmadik nemzedék költői III. (Képes Géza, Takáts Gyula, Kiss Tamás, Rónay György, Csorba Győző) Ábrázolás és értelmezés. A harmadik nemzedék írói (Kolozsvári Grandpierre Emil, Bóka László, Keszi Imre, Thurzó Gábor, Sőtér István, Szentkuthy Miklós, Ottlik Géza, Birkás Endre) Vallomás és krónika. Írók a harmadik nemzedék környezetében (Boldizsár Iván, Román György, Sziráky Judit, Palotai Boris, Móricz Virág, Ignácz Rózsa, Ruffy Péter, Bajomi Lázár-Endre, Benedek István, Bernáth Aurél, Borsos Miklós, Major Máté, Granasztói Pál, Várkonyi Nándor) Szórakoztató és ismeretközlő irodalom (Passuth László, Hegedüs Géza, Raffy Ádám, Dallos Sándor, Székely Júlia, Kellér Dezső, Gádor Béla, Darvas Szilárd, Feleki László, Hámos György, Tabi László) A népi mozgalom írói A néphagyomány örökösei. A népi mozgalom költői I. (Erdélyi József, Sinka István, Bakó József, Mátyás Ferenc) Népiség és nyugatosság. A népi mozgalom költői II. (Illyés Gyula, Jankovich Ferenc, Győry Dezső, Dudás Kálmán, Tóth Endre) Népiség és realizmus. A népi mozgalom prózaírói I. (Németh László, Kodolányi János, Tamási Áron, Féja Géza, Tatay Sándor, Bibó Lajos, Sási Sándor, Fekete István, Illés Sándor, Jócsik Lajos) Népiség és szocializmus. A népi mozgalom prózaírói II. (Veres Péter, Szabó Pál, Barsi Dénes, Morvay Gyula, Kamjén István, Csoór István, Kárász József, Darvas József, Erdei Ferenc) Irodalom és szocializmus. A forradalom költői. A Tanácsköztársaság nemzedéke (Balázs Béla, Gábor Andor, Lányi Sarolta, Madarász Emil, Várkonyi Nagy Béla, Nádass József, Hernádi György, Hidas Antal, Várnai Zseni) A forradalom elbeszélői. A Tanácsköztársaság nemzedéke (Barta Lajos, Gyetvai János, Illés Béla, Gergely Sándor, Kahának Mózes, Tamás Aladár, Háy Gyula, Sík Endre, Lengyel József) Szocializmus és Nyugat-hagyomány (Nagy Lajos, Déry Tibor) Szocializmus és avantgarde (Kassák Lajos, Csuka Zoltán, Palasovszky Ödön, Tamkó Sirató Károly) A szocialista költészet harmincas években indult nemzedéke (Gereblyés László, Hollós Korvin Lajos, Kiss Ferenc, Keszthelyi Zoltán, Szüdi György, Földeák János, Vasvári István, Vészi Endre, Benjámin László) A szocialista próza harmincas években indult nemzedéke (Sándor Kálmán, Goda Gábor, Barabás Tibor, F. Rácz Kálmán, Kovai Lőrinc, Rideg Sándor, Oravecz Paula, Balázs Anna, Vas Zoltán, Horváth Márton, Vadász Ferenc) A felszabadulás nemzedékei. Írók 1945 után A humanista örökség vonzásában. Az Új Hold költői (Pilinszky János, Nemes Nagy Ágnes, Somlyó György, Rákos Sándor, Rába György, Jánosy István, Végh György, Vidor Miklós, Lakatos István, Lator László, Mészöly Dezső) A valóság vonzásában. A "fényes szelek" nemzedéke II. (Simon István, Kormos István, Csanádi Imre, Simonyi Imre, Darázs Endre, Fodor András, Rab Zsuzsa) A közélet vonzásában. A "derékhad" költészete (Kónya Lajos, Sipos Gyula, Kuczka Péter, Tamási Lajos, Reményi Béla, Pákolitz István, Jobbágy Károly, Timár György) Valóság és példázat. Az Új Hold prózája (Mándy Iván, Mészöly Miklós, Szabó Magda, Szobotka Tibor, Gera György, Szász Imre) Valóság és önvizsgálat. A "derékhad" írói I. (Sarkadi Imre, Örkény István, Karinthy Ferenc, Szeberényi Lehel, Bárány Tamás, Major Ottó, Hubay Miklós, Gyárfás Miklós) A valóság krónikásai. A "derékhad" írói II. (Cseres Tibor, Mesterházi Lajos, Urbán Ernő, Dobozy Imre, Erdős László, Nemes György, Bihari Klára, Fehér Klára, Szőnyi Sándor, Szentiványi Kálmán ) A derékhad "második hulláma" (Fekete Gyula, Molnár Zoltán, Gergely Mihály, Mocsár Gábor, Molnár Géza, Katkó István, Fábián Zoltán) Az őszinteség költői. Az ötvenes évek közepének lírikusai (Csoóri Sándor, Tornai József, Szécsi Margit, Takács Imre, Bihari Sándor, Kalász Márton) Az Emberavatás írónemzedéke (Sánta Ferenc, Galgóczi Erzsébet, Szabó István, Kamondy László, Somogyi Tóth Sándor, Szántó Tibor, Fejes Endre, Moldova György, Csurka István) Az új magyar irodalom nemzedékei. Írók 1956 után A szocialista megújulás költői. A Tűztánc nemzedéke (Váci Mihály, Garai Gábor, Demény Ottó, Héra Zoltán, Csanády János, Györe Imre, Ladányi Mihály, Soós Zoltán, Baranyi Ferenc) A gondolati megújulás költői (Görgey Gábor, Eörsi István, Gyurkovics Tibor, Páskándi Géza, Kárpáti Kamil, Mezei András, Stetka Éva, Orbán Ottó, Gergely Ágnes, Székely Magda, Tóth Judit, Marsall László, Parancs János, Horgas Béla, Vasadi Péter, Beney Zsuzsa, Tandori Dezső) Az új népiség költői (Csukás István, Kiss Dénes, Papp Lajos, Hatvani Dániel, Bodosi György, Galambosi László, Hervay Gizella, Ágh István, Bella István, Buda Ferenc, Ratkó József, Tóth Bálint, Bisztray Ádám, Bertók László) A társadalmi változások írói (Galambos Lajos, Timár Máté, Tóth Béla, Sipkay Barna, Csák Gyula, Végh Antal, Gáll István, Kertész Ákos, Baráth Lajos, Thiery Árpád, Bor Ambrus, Rákosy Gergely, László Anna, Raffai Sarolta, Jókai Anna) A nemzedéki tájékozódás írói (Szakonyi Károly, Gerelyes Endre, Bertha Bulcsu, Lázár Ervin, Bárdos Pál, Fenákel Judit) Valóságábrázolás és modellalkotás (Hernádi Gyula, Kardos G. György, Gulyás János, Albert Gábor, Sándor Iván, Maróti Lajos, Gyurkó László, Sükösd Mihály, Kondrád György, Száraz György, Fekete Sándor) Új költői nemzedék (Utassy József, Kiss Benedek, Szepesi Attila, Tamás Menyhért, Kiss Anna, Veress Miklós, Rózsa Endre, Sárándi József, Apáti Miklós, Petri György, Oravecz Imre, Szentmihályi Szabó Péter, Gutai Magda, Takács Zsuzsa) Új elbeszélőnemzedék (Simonffy András, Módos Péter, Asperján György, Császár István, Csörsz István, Munkácsi Miklós, Marosi Gyula, Csalog Zsolt, Balázs József, Ördögh Szilveszter, Bereményi Géza, Csaplár Vilmos, Czakó Gábor, Hajnóczy Péter, Kurucz Gyula, Lugossy Gyula, Oláh János, Vámos Miklós, Vathy Zsuzsa, Lengyel Péter, Nádas Péter, Fábián László, Esterházy Péter, Spiró György, Dobai Péter) Határokon túli magyar irodalom (Kitekintés) Romániai magyar irodalom Csehszlovákiai magyar irodalom Jugoszláviai magyar irodalom Kárpát-ukrajnai magyar irodalom Nyugati magyar irodalom Irodalmi tájékoztató Irodalmi díjasok Névmutató

Pomogáts Béla - A ​romániai magyar irodalom
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Pomogáts Béla - Magyar ​irodalom - határok nélkül
A ​kötet írásai a magyar kulturális nemzet eszméjének szolgálatában állnak. Szerzőjük ezért foglalkozik bennük olyan írástudókkal, éljenek ők egykoron a mai Magyarországon, Erdélyben, a Felvidéken, Kárpátalján, Délvidéken vagy éppen a nyugati világban (emigrációban), akik maguk is a nemzeti irodalom, illetve a "kulturális nemzet" egységének tudatában írtak, alkottak. Néhány kivétellel (Dobos László, Borbándi Gyula) azon írókról, költőkről szóló írások gyűjteménye ez a könyv, akik a huszadik század első felében már jelen voltak a magyar irodalmi életben: a régebbi múltból Ady Endre, Babits Mihály, Kosztolányi Dezső és Bánffy Miklós, a közelebbiből Illyés Gyula, Németh László, Veres Péter, az erdélyi Reményik Sándor, Kós Károly, Kuncz Aladár, Makkai Sándor, Karácsony Benő, Dsida Jenő, és Jékely Zoltán, a nyugati világban tevékenykedő Kovács Imre és Wass Albert. Mindannyiuk közös meggyőződése volt, és a szerzőé is az, hogy csak egyetlen magyar irodalom van - határok nélkül, és amit a történelem durván összetört, azt az alkotó szellemnek az irodalom világában kell helyreállítania.

Pomogáts Béla - A ​marosvécsi várban
Az ​Erdélyi Helikon és az Erdélyi Szépmíves Céh körül gyülekező írók közössége a korszak egyik leginkább figyelemre méltó irodalmi szerveződése volt, termékeny példát adott arra, hogy az irodalmi értékek szolgálata és a közösségi-nemzeti elkötelezettség a legkevésbé sem állhat egymással szemben, és ennek a két szellemi stratégiának a képviselete mindenképpen előnyös szellemi és közéleti pozíciót jelent. A művészi elveket, amelyek az európai elkötelezettséggel jártak együtt és a nemzeti küldetés vállalását, amelynek politikai vagy legalábbis közéleti tartalma volt, nem egyszer állította szembe egymással a két világháború közötti (meg az utána következő) korszak. Nos, az Erdélyi Helikon irodalmi kultúrája azt tanúsította, hogy ez a két orientáció nem csak békésen megfér egymással, hanem természetes módon kiegészíti egymást, és együttesen a hatékony cselekvés támasza lehet. Ez az összegző szemlélet és magatartás mindenképpen olyan szellemi, közéleti értékek kialakítását, szolgálatát tette lehetővé, amelyek ma is követendő példát jelenthetnek.

Pomogáts Béla - Régió ​Európában: a Vajdaság
Pomogáts ​Béla felvidéki és erdélyi hasonló témájú kötetei után ezúttal a délvidéki vonatkozású írásait is elolvashatjuk egy csokorba szedve. Megvizsgálja a nemzet és irodalom kérdését, a hagyományok értékmegőrző szerepét, majd időben haladva tekinti végig a vajdasági vonatozású irodalom történetét. A klasszikusok (Kosztolányi, Csáth, Herceg János, Szirmai Károly) mellett a mai irodalmi műhelyeket is megismerhetjük (Híd, Létünk, Életjel, Üzenet, Új Symposion), illetve a mai "vajdasági írástudókról" olvashatunk egy fejezetet: Tolnai Ottó, Szeli István, Pap József, Bori Imre és más szerzők munkásságát ismerhetjük meg közelebbről.

Pomogáts Béla - Változó ​világban
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Pomogáts Béla - Jékely ​Zoltán
POMOGÁTS ​BÉLA Az erdélyi költő Jékely Zoltán élete nagy részét Budapesten töltötte, csupán tizenhét éves koráig, majd 1941 és 1946 között élt Erdélyben, mindazonáltal ihlető élményei, az erdélyi magyarság iránt tanúsított elkötelezettsége, mondhatnám így: „erdélyi patriotizmusa” következtében erdélyi költőnek kell tekintenünk. Elégikus költő volt, csupa emlék, reflexió, elvágyódás, jellegzetes gesztusa a búcsú, lelkiállapota a múltra révedés, a világ iránt érzett testvéri részvét. A múltban kutatva, emlékeken merengve fedezte fel önmagát, személyiségének titokzatos, benső tájait. Az önelemzés mintha költői élettervet valósított volna meg, a múlt kutatása akár szándékos lehetett, a vallomás azonban mindig ösztönös, megnyilatkozásait a pillanat ihlete és kényszere hívta ki. Oly természetesen írt verset, ahogy a romantikusok, vagy később Verlaine és Apollinaire. Nem szerette a „laboratóriumi” költészetet, a formakereső kísérletezést, noha a formának, akár a formateremtésnek is fölényes mestere volt. Mester, aki hangpróbák nélkül énekelte a legváltozatosabb dallamokat, és aki műfordításaiban bizonyította, hogy milyen biztonsággal tud bánni a legravaszabb formákkal és újításokkal is. Nemcsak természetessége avatta költővé, akár a fogalom romantikus értelmében, hanem hangja is: a bel canto szárnyalása, zengése, önfeledt dallama. Abban is a romantikusok és a szimbolisták rokona volt, hogy legfőbb eszközének a muzsikát választotta.

Pomogáts Béla - Varázskörben
Irodalmunk ​helyzete, sorsa, kilátásai miatti aggodalmait osztja meg olvasóival Pomogáts Béla.Az irodalom világát is átható politikai küzdelmek a korábbiaknál jobban szorítják politikai kalodába a magyar kisebbségi irodalmakat, különösen Romániában, Szlovákiában és Kárpátalján. A Széchenyi-díjas irodalomtudós bizalma fogyatkozóban van, ezért is kell közreadni ezeket az irodalmi és történelmi látleleteket. Ha tudatában vagyunk helyzetünk romlásának, indokoltabbnak érezzük összegyűjteni az ellenállás erőtartalékait.

Pomogáts Béla - Radnóti ​Miklós
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Pomogáts Béla - Faludy ​György
Faludy ​György élete jellegzetes huszadik századi "odüsszeia". Önéletírásának egy helyén arról beszélt, hogy tizenhat éves korában olvasta Camille Flammarion, múlt századi francia csillagásznak egy könyvét. Ez a munka a többi között a huszadik század kivételes csillagászati eseményeit jelentette be. Eszerint teljes napfogyatkozásra, 1944-ben az Ausztráliától keletre fekvő Új-Kaledóniában, teljes holdfogyatkozásra pedig 1968-ban az Egyesült Államokban Boston és Baltimora körzetében lehet számítani. Faludy mindkét eseménynél jelen volt: 1944-ben mint a Japán ellen harcoló amerikai hadsereg önkéntese, 1968-ban pedig mint egy amerikai egyetem vendégprofesszora. Életének menete mindig rendkívüli események és baljós csillagzatok vonzásában haladt, az igazi alkotó nyugalmat, amelyre fiatal költőként egykoron vágyott, talán csak második amerikai emigrációja három évtizedében, majd a végleges hazatérését követő évtizedben sikerült megszereznie. Írói pályája hét évtizedének nagyjából csak a felében élhetett félelem nélküli nyugalomban. Máskülönben szüntelen üldöztetés és menekülés volt a sorsa: zaklatott életútja során négy kontinensen is megfordult: Európán kívül Afrikában, Észak- és Dél-Amerikában és Óceániában, Budapesten kívül huzamosabb időt töltött el Bécsben, Párizsban, Londonban, Firenzében, Málta szigetén, New Yorkban és Torontóban, emellett az Andrássy úti államvédelmi székház vallató kamráiban, a kistarcsai és a recski kényszermunkatáborokban, az Egyesült Államok hadseregében, volt újságíró, egyetemi tanár és munkanélküli, szembefordult a huszadik század mindkét totalitárius diktatúrájával: a fasizmussal és a kommunizmussal. Ha a modern magyar költészetnek van Odysseusa, az minden bizonnyal ő, aki nemcsak a messze tengereket járta be, hanem a huszadik századi történelem mitologikus szörnyetegeivel is találkozott. Hosszú életének kilenc évtizedében szinte mindent látott, mindent megtapasztalt, amit a mögöttünk lévő kaotikus és kegyetlen évszázad hozott.

Pomogáts Béla - Irodalmunk ​szabadságharca
Az ​1956-os magyar forradalom és szabadságharc nem 1956-ban kezdődött. A Nagy Imre nevével fémjelzett júniusi kormányhatározatok után örvendetes olvadás keződött meg szellemi életünkben. A korábban elhallgattatott írók, költők- mások mellett a volt kommunista Déry Tibor, Pilinszky János, Nagy László, Szabó Lőrinc- felemelték szavukat a rákosista vezetés és módszereik ellen. Újra megjelent az 1949-53 között indexre tett könyvek egy része. Pomogáts Béla kitűnő könyve bemutatja, hogyan tért vissza a magyar irodalom arra az útra, melyről 1938-ban erőszakkal letérítették, hogyan élénkült meg a magyar szellemi élet különösen 1955 után. Az Írószövetség közgyűlése, majd az óriási botrányt kavart tiltakozó Memorandum jelezte, hogy forradalom zajlik az értelmiség soraiban. Október 23. után az írók a megújuló közéletben is aktív szerepet játszottak, s bár eszmeileg igencsak különböző platformon álltak- egy szűk, sztálinista csoportot leszámítva mindannyian egyetértettek a forradalom célkitűzéseivel. Hogy aztán 1957-ben következzen a kádári apparátus kegyetlen megtorlása…

Kenyeres Zoltán - Pomogáts Béla - Radnóti Sándor - Tarján Tamás - Tüskés Tibor - Az ​élő magyar líra
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Bodnár János - Pomogáts Béla - Magyar ​Odysseus
E ​közel 300 fotót, dokumentumot és egyéb korabeli illusztrációt tartalmazó kötet nemcsak Faludy György rendkívül izgalmas, kalandos és hihetetlenül tartalmas életét öleli fel, hanem a XX. század kortörténete is egyben. Ez a könyv igazi kuriózum, minthogy Faludy György élete során számos alkalommal volt kénytelen maga mögött hagyni múltjának emlékeit. Mégis sikerült életének állomásait és főbb eseményeit rekonstruálva egy olyan gyűjteményt létre hozni, melyben a barátok, családtagok áldozatos segítségének köszönhetően összegyűlt az összes még fellelhető fénykép, feljegyzés. Olyan, az olvasók előtt eddig ismeretlen részletekre is fény derül, mint például Faludy György szűkebb családjának története vagy az utóbbi tíz évben tett utazásainak kalandjai. Minden olyan olvasó számára, akit érdekel egy szélsőségeiben tipikus XX. századi emberi sors, aki, ha csak töredékeiben is, de ismerte Faludy György életét, vagy akit csak egyszerűen lenyűgözött a Pokolbéli víg napjaim című életrajzi regény - bedekkerként szolgál ez a könyv.

Kollekciók