Ajax-loader

Egy karthauzi szerzetes könyvei a rukkolán


Jó, ​ha felidézzük itt azt a tanácsot, amelyet Szent Ignác ad a Lelkigyakorlatokban: „Abban a pontban, amelyben megtaláltam azt, amit kívánok, időzzem el mindaddig, amíg el nem teltem, anélkül, hogy a továbbhaladás miatt nyugtalankodnék.” „Mert nem a sok tudással lakik jól és elégül ki a lélek, hanem ha a dolgokat bensőleg érzékeli és ízleli.” (4. utasítás és 2. megjegyzés) Tehát nem kell mindazoknak a különböző cselekedeteknek és érzelmeknek létrejönniük, amelyekre Ignác utal. Semmiben sem szabad korlátozniuk Isten Lelkének a működését. Minél előbbre tart a lélek a szemlélődésben és az Istennel való egyesülésben, ezek a cselekedetek és érzések annál inkább összeolvadnak, és a szerető és bízó hit egyszerű tekintetévé egyesülnek, arra a Legfőbb Jóra vetett pillantássá, akit a lélek egyre teljesebben birtokol, és egyre mélyebben ízlel. A szándékosan gyakori Szentírás-idézetek egyike-másika a kegyelem fényében akár az elmélkedés egész idejére elegendő táplálék lehet. Ezek az iránymutató gondolatok tehát főként az imaélet kezdetére vagy szárazság idején nyújthatnak segítséget. Néhány megjegyzés pedig talán megelőzi, hogy kerülőutakra tévedjünk vagy időt veszítsünk. Ennek a kis elmélkedési útmutatónak a gyümölcsöző használatához jó, ha az utasítások részletes alkalmazása előtt áttekintő képet alkotunk róluk, amiben a következő oldalon található „Általános váz” segít. Amikor már elég jól ismerjük a kifejtő részben megadott utasításokat, és úgy érezzük, hogy azokat tovább kellene egyszerűsíteni, akkor megint elég lehet az „általános váz” akár egészében, akár csak a főbb vonalait felhasználva, míg Isten még nagyobb és egységében még gazdagabb egyszerűségre nem vonz, és Ő maga létre nem hozza a valóban EGYEDÜL SZÜKSÉGESet.

Kollekciók