Ajax-loader

Szerb Antal könyvei a rukkolán


„Ez ​a könyv Marie Antoinette királyné nyakláncának híres történetérõl szól, vagyis a francia forradalom elõzményeirõl. A szokott történelmi életrajzoktól egyrészt abban különbözik, hogy nem életrajz, másként és fõleg pedig abban, hogy nem elégszem meg az események elmondásával, hanem igyekszem elmagyarázni azokat, elõzményeikkel és következményeikkel együtt. Így kísérlem meg egy rendkívül kalandos és mégis elejétõl végig igaz történet keretében bemutatni XVI. Lajos korának francia társadalmát, irodalmi és érzelmi életét, nevezetes figuráit, és az egészet egy eleven és szuggesztív tablóba állítani össze, amely képet ad arról, hogy miért kellett kitörnie a francia forradalomnak.” - Szerb Antal nyilatkozata (Bibliotheca, 1943)

Egy ​fiatal magyar tudós XVII. századi misztikusok után kutat a British Museum könyvtárában. Earl of Gwynedd, a Pendragon család feje meghívja várába, és Mrs. Eileen St. Claire, egy csodálatos fiatal nő, titokzatos gyűrűt küld az Earlnek az ifjú tudóssal. Így kezdődik Szerb Antal egyedülállóan izgalmas, nagyszerű szatirikus detektívregénye, amely a legendákkal teli, varázsos walesi tájra viszi el az olvasót, ahol a képzelet szülte kísértetvilág a kor valóságos kísérteteivel ütközik össze egy hatalmas örökségért folyó izgalmas hajsza keretében.

Mikor ​döbbenjen rá egy férfi, hogy nem adhatja föl ifjúsága eszményeit, és nem hajthatja fejét „csak úgy" a házasság jármába, ha nem a nászútján? Szerb Antal regénybeli utasa holdvilágos transzban szökik meg fiatal felesége mellől, hogy kiegészítse, továbbélje azt az ifjúságot, amely visszavonhatatlanul elveszett. A szökött férj arra a kérdésre keresi a választ, hogy a lélek időgépén vissza lehet-e szállni a múltba, vajon torzónak maradt élet-epizódokkal kiteljesíthető-e a jelen, és megszabadulhat-e valamikor az ember énje börtönéből vagy hazugnak gondolt „felnőttsége" bilincseitől? Az Utas és holdvilág a magát kereső ember önelemző regénye. Mihály, a regény hőse hiába akar előbb a házassága révén konformista polgári életet élni, s hiába szökik meg ez elől az élet elöl, a regény végén ott tart, ahol az elején: mégis bele kell törnie mindabba, amibe nem akar. „És ha az ember él, még mindig történhet valami" - ezzel a mondattal zárul a finom lélektani részletekkel megírt, először 1937-ben megjelent regény, amely első megjelenése óta hatalmas világsikerre tett szert.

Szerb ​Antal novelláinak minden eddiginél teljesebb gyűjteményét kapja kezébe ezzel a kötettel az olvasó. Több elbeszélése most kerül először kötetben kiadásra. Az irodalomtörténetek alkotója, a tanulmányíró Szerb Antal gyakran szépírói beleérzéssel, könnyedséggel eleveníti meg az elvontabb tárgyakat is - a novellista pedig szinte tudós készültséggel, sokoldalú műveltségét kamatoztatva, igényes elemzésekkel és míves csiszoltsággal írta elbeszéléseit. Nemcsak tematikája, hanem írásainak megformálása és nyelvi hangszerelése is sokféle, változó. Történelmi legendákat szólaltatott meg újra, népiesebb motívumokat és lovaghistóriákat modernizál, személyes emlékeket, eseményeket idéz fel líraian és elemző tudatossággal. A Szerelem a palackban elbeszélései meghitt és maradandó élménnyel gazdagítják az olvasót.

Ennek ​a könyvnek a családi könyvespolcokon, megbújó, sárguló példányaihoz folyamodtak segítségért a diákok abban az időben is, amikor tilalmasnak számított felvilágosultan polgári szemlélete és szellemtörténeti módszere miatt. Később, amikor már megjelenhetett ugyan, de a marxista irodalomtudomány gondosan hozzáadagolta az „ellenmérget": a szigorú elvi kritikát, a kiadó pedig kigyomlálta a legveszedelmesebbnek ítélt részeket, ezt lapozták fel a diákok és az irodalomkedvelők, ha az irodalom irodalmi megragadására szomjaztak meg a túlegyszerűsítő vagy éppenséggel túlbonyolító tankönyvi dogmák után.Most, amikor kultúránk értékeinek újfajta, felszabadult számbavétele áll előttünk feladatként, és ehhez oly ingatag támaszt ad az elmúlt korszak irodalomtörténet-írása, különösen időszerűvé vált Szerb Antal műve, amelynek számos tézise megdöbbentően friss maradt ennyi év elteltével is, de a vitára ingerlő gondolatait is beragyogja a tiszta fényű, nemes okosság, arra késztetve az olvasót, hogy maga is őszintén, kritikusan és személyes érdekeltséggel figyelje az írott szót, ahogy Szerb Antal írt és olvasott.

Egy ​király megunja a magas tábornoki gallért és azt a sok más korlátot, ami őt a közönséges halandóktól elválasztja. Forradalmat szervez maga ellen, és otthagyja ősei trónját. De milyen foglalkozást válasszon, amikor az uralkodáson kívül semmihez sem ért? Természetesen szélhámos lesz. De ehhez sincs semmi tehetsége, a szélhámosságot csak színleli. Szerencsére a véletlen jóvoltából egészen rendkívüli helyzetbe kerül: azt kell szélhámoskodnia, hogy az, ami - VII. Olivér exkirály. Mi ez? A legősibb vígjátéki forrás, a személycsere egy fejtetőre állított változata? Paradoxonok halmozása a kor divatja szerint? Vagy az egzisztencialista filozófia egyik legizgalmasabb problémájának - mi a személyiség? - játékos feldolgozása és persziflázsa egyszerre? Szerb Antal 1942-43-ban A. H. Redcliff angol írói álnév mögé rejtőzve jelentette meg ezt a bűbájos regényt, s nem sokkal ezután Ex címmel vígjáték formájában is feldolgozta a történetet.

"Ami ​ezekben a cikkekben azonos a legjobb Szerb-írásokkal, az a folttalan világosság. A politikai tiltakozásnak végtelenül sok változata lehetséges, és ezeknek az írásoknak a kristályos gondolati tisztasága, stiláris átlátszósága, a mondatoknak utolsó zugig kivilágított egyértelműsége szintén a tiltakozás egy neme volt, protestálás egy dühödt és sunyi kor gázködű, halálos halandzsája ellen" írta e könyv első kiadásának előszavában Kardos László. Hiszen ezeknek az írásoknak nagy része akkor keletkezett, amikor a tollat már kiütötték Szerb Antal kezéből, és csak egy-két lap volt, ahová pár szellemes, szórakoztató oldalt írhatott, ami a háború vigasztalanságában egy tisztább és bölcsebb világ igézetét és ígéretét jelentette. E cikkek könnyedsége mögött rendkívüli kultúra rejtőzik, az író éppoly otthonosan mozog a krétai királyok palotájában, mint Berzsenyi udvarházában; a szellemesség a tudósnak azt a képességét jelenti, amellyel megeleveníti az adatokat, élővé teszi a neveket és a számokat. Ebből a könyvből - mely az első kiadás anyagán kívül számos eddig kötetben meg nem jelent írást tartalmaz - világosan kiolvasható Szerb Antal esztétikai rendszere, irodalomtörténeti felfogása, etikája, világnézete - és a Varázsló-ban minden közelebb kerül a mához, élethez és valósághoz. Itt a hétköznap fontosabb, mint a csoda. De nemcsak az van benne, ami megvalósult, haem az is, amire még készült: pár oldalon könyvkoncepciókat, nagyarányú irodalomtörténeti összefoglalásokat mond el. Ebből a könyvből sejthetjük meg igazán, milyen gazdag poggyásszal ment el."

„Ha ​a három pompás köteten, a világirodalom regényes életén, mohón és szinte megállás nélkül átvágtuk magunkat, s az első kábulatból ocsúdva visszaidézzük a szinte fizikai jóérzést, amit a rohanás okozott, rájövünk, hogy fiatalságunk támadt fel, és sodort szeszélyes törtében magával... Csak a húszas éveink ismerték a céltalan vélemények, sommás ítéletek pergőtüzét, az értékelések és újjáértékelések, a felfedezések és megtagadások, a célzások és idézetek záporozást, a vélemények fuldokló bőségét, érvek és ellenérvek kifogyhatatlan csatáját. A hajnalig tartó baráti vitákon alkoholnál részegítőbben szállt fel a könyvek gőze, megülte agyunkat, hogy támolyogva mentünk ki a szabad levegőre. Térben és időben milyen felelőtlen száguldás volt ez, népek és stílusok, egyének és korszakok seregszemléje, micsoda távoli szellemek lettek barátainknál bizalmasabbak, szerelmeinknél ismertebbek számunkra, mennyi titok részesei voltunk, miket életük és műveik sugalltak. Voltak kegyencek közöttük, akiknek cinkos módra elnéztük gyengéit, hahotázva idéztük csínyjeit, könyveiken keresztül-kasul szaladgáltunk, mint a játszótereken. Másokat dobogó szívvel tiszteltünk, műveikbe olyan áhítattal léptünk, mint a templomba, és szorongva mutogattuk egymásnak rejtett kincseit. Olvasni, minél többet olvasni, érezni, minél többet érezni - vallottuk mi is a századvég eszményét; beszélni róla, minél többet beszélni - kapcsoltuk hozzá a magunk fiatal igényét." - Halász Gábor

A ​"Budapesti kalauz marslakók számára" (1935) című vékonyka kötetben egy különös kirándulás részesei lehetünk. Egy olyan kirándulásnak, melyben a csillagokból érkező vándorral és a hozzá csatlakozó íróval végigjárjuk a főváros legjellegzetesebb részeit, megtekintjük házait, hídjait, utcáit és templomait, rácsodálkozunk a Dunára vagy akár a budai hegyekre, kalandozunk a Várkertben, sőt, még néhány jellegzetes kerületet is megismerünk. Hogy mindez benne van egy szokványos útikönyvben? Első hallásra - talán. Aki azonban elolvassa a kötetet, rádöbben, hogy ez a legcsekélyebb mértékben sem marslakóknak íródott, legalábbis nem a szó szoros - földönkívüli - értelmében. Éppen ellenkezőleg: Szerb Antal hazánk, pontosabban Budapest "marslakóinak", vagyis az ott élő, esetleg oda látogató idegeneknek (idegenkedőknek?) próbálja bemutatni a fővárost úgy, ahogy még sosem nézték és sosem látták, a maga költőiségében - számtalan versidézettel, irodalomtörténeti utalással és ironikus megjegyzéssel tarkítva, melyeket egy "valódi marslakó" - valljuk be - nem igazán értene.

"...Szerb ​Antal egész munkásságának van valami különleges, finom könyvi jellege. Olyan ember írásai ezek, akinek a betű, a könyv, az irodalom mindennél fontosabb, döntőbb, mélyebb és sorsformálóbb valóság volt az életben. A világ közepe a Könyvtár volt számára, itt volt elemében, itt lélegzett a legújabb ózonban. S aki ilyen élet láttára vértelenséget vagy papiroszörgést emleget, annak nincs sejtelme arról, hogy ez a létforma mennyire teljes, sőt túlcsorduló lehet heves és tragikus, mámoros és boldog élményekkel, hogy mennyire duzzadóan igaz, piros és eleven tud lenni az ilyen élet is, gyakran töményebb és feszültebb bármi másnál."

Szerb ​Antal eddig földolgozatlan írói hagyatékának talán utolsó nagyobb gyűjteményét kapja kézbe az Olvasó. Olyan könyvbírálatokat, írói arcképeket, kis esszéket, amelyek 1922 és 1944 között jelentek meg honi lapokban, s amelyeket első kiadásuk óta nem közöltek újra.

Szerb ​Antal kis könyve nemcsak az irodalommal hivatásszerűen foglalkozóknak hasznos kézikönyv, hanem az érettségire, felvételire készülő diákoknak is - értékítéleteinek pontosságát, irodalmi érzékenységét bizonyítja az, ahogyan a számára még kortárs irodalmat elemzi. A kötet végén bibliográfia segít megtalálni azokat a műveket, melyek elolvasásához Szerb Antaltól kedvet kaptunk.

A ​fehér mágus Szerb Antal válogatott novelláinak gyűjteménye, a korai Nyugat-novelláktól kezdve az érett író-irodalmár utolsó, folyóiratban közölt elbeszéléséig. Ezek az írások a két irodalomtörténet, az esszék és a regények mellett magukon viselik a "szerbantalosság" sajátos jegyeit. S melyek e novellák főbb témái? - "Szerelem és nő, de mindig az érzelmes és túl okos bölcsész szempontjából; a két háború közötti London és Párizs világa, amelybe oly gyermekes és oly örök költői mohósággal vetették bele magukat ösztöndíjas bölcsész esszéistáink és bölcsész novellistáink; azután az irodalom és költészet fájdalmas-nevetséges szerepe a társadalomban; majd a történelem: ez a bölcsészek számára örökös elérhetetlen ellenméreg - legyen az a középkor legendateremtő hite, a reneszánsz hexameteres brigantisága, vagy akár csak a szecesszió legalább következetes végigzüllése." (Szentkuthy Miklós)

Először ​jelenik meg önálló kötetben Szerb Antal 1936-os olaszországi útinaplója, melynek néhány jelenete az Utas és holdvilág lapjain kapott később költői formát. Város és tájleírások, kultúrtörténet, finom megfigyelések, és mindezek ellenpontjaként a harmincas évek Európája. Az Utas Velencéből Vicenzán, Veronán és Ravennán át jut el San Marinóig, hogy ráakadjon a Harmadik Toronyra, amely - még hiszi - segít átvészelni a szörnyű kort, amelyben élnie adatott. A szöveghez korabeli fekete-fehér fényképeket válogattunk.

Szerb ​Antal gyerek- és ifjúkorában szenvedélyes naplóíró volt, később csalódott a műfajban. (Egy alkalommal bevallotta, hogy arra számított, érett korában hallatlanul izgalmasnak fogja találni régi naplójegyzeteit, ám rájött: egy közepes regény is jobban érdekli, mit saját naplójának olvasása.) Ehhez képest a most megjelent, gyakorlatilag az összes fellelhető naplójegyzetet tartalmazó kötet túlnyomó része a kistizenéves és a húszas évei elején járó író és irodalomtörténész jegyzeteit tartalmazza, a kései Szerb Antal már csak pár oldalnyi naplót hagyott hátra, ez sem napló igazán, inkább idézetek, aforizmák, találó megállapítások gyűjteménye. A cserkésztáborról tudósító, önneveléssel elfoglalt, magyar és világirodalmi kultúráját megalapozó, a Sík Sándorral (tanárával és cserkészparancsnokával) éjszakába nyúlóan beszélgető kisdiák naplófeljegyzései egy bűbájos Szerb Antal-regényt ígérnek, pótolnak. Már irodalomtörténeti dokumentumnak bizonyulnak a húszas évek elejének naplóoldalai, a barátokra (Hevesi András, Halász Gábor stb.) lelt, saját későbbi munkáinak ötleteit magában hordozó, a korszak irodalmi életéről is valló Szerb Antal feljegyzései. És életrajzi vonatkozásban is igen érdekesek ezek a feljegyzések: szerelmekről, a nosztalgiákról, tervekről, az Utas és holdvilág című regény önéletrajzi hátteréről szólnak, korántsem csupán a Szerb Antal-kutatásnak nyújtva megbecsülhetetlen anyagot. A Naplójegyzetek érdekes, vonzó, felfedezésekre is módot nyújtó olvasmány, ám e/sősorban azoknak ajánlható, akik a Szerb Antal-i életműben otthon vannak.

A ​könyv legfőbb érdekessége (azon túl, hogy számos eddig nehezen hozzáférhető szöveget ad közre) hogy itt, a könnyedebb műfajú írásokban érvényesül igazán Szerb Antal briliáns stílusa.A Magvető Kiadó három kötetben adja közre Szerb Antal összegyűjtött irodalomtörténeti írásait. Az új kiadásban külön csoportosítottuk a világirodalmi, a magyar irodalommal foglalkozó, illetve a vegyes tárgyú tanulmányokat és nyilatkozatokat. Mindhárom kötet tartalmaz eddig kiadatlan cikkeket, lektori jelentéseket, valamint az eligazodást segítő jegyzeteket és névmutatót.A harmadik kötet a szerző vegyes tárgyú írásait, útirajzait, nyilatkozatait, interjúit és a Nagy írók kis mondatokban című kisantológiát tartalmazza. Szabadon kalandozva az irodalom és a művelődéstörténet legkülönfélébb területein még mélyebb betekintést enged gondolkodásmódjába, világszemléletébe. Ez a kötet valódi csemege minden olvasónak.

Dünyanın ​en önemli eleştirmenlerinden ve yazın tarihçilerinden biri olarak bilinen Antal Szerb, Spengler'in öncülük ettiği yazın morfolojisi okulunun en parlak temsilcilerinden biriydi. Kısa süren yaşamında verdiği birbirinden zengin yapıtlarla yazın tarihinin değerlendirilmesi konusunda tümüyle farklı ve çarpıcı bir yöntembilim önerdi. Yazarın bir kısmını da toplama kampında kaleme aldığı bu etkileyici çalışma, binlerce yıllık yazın tarihine dair alternatif ve kapsayıcı bir okuma sunuyor. Yazının kökenlerinden geleneğe, öncü kopuş hareketlerinden bağımsızlara kadar tüm bir yazın tarihini baştan sona kat eden bu çalışma yirminci yüzyılın başlıca eleştiri metinlerinden biri olarak değerini koruyor. Trajik yaşam öyküsü İkinci Dünya Savaşı'nın bitmesine sadece dört gün kala sona eren bu büyük yazın tarihçisinin kuşaklardır okunan klasik yapıtı artık Türkçe'de.

2002-ben ​a Magvető Kiadó három kötetben gyűjtötte össze Szerb Antal rövidebb terjedelmű, tudományos írásait. Ezek közül az első, és legterjedelmesebb a világirodalmi témájú tanulmányokat tartalmazza. A kötetet két hosszabb írás vezeti be: az első, a könyv címadója, egy alapos és szellemes áttekintés a huszadik század első negyedének legfontosabb nagyregényeiről, különös tekintettel a francia, angol, amerikai és német nemzetiségű szerzők műveire. A másik monografikus jellegű esszé az Angol irodalom kis tükre címet viseli, és a kezdetektől, az óangol nyelven született Beowulftól egészen az 1920-30-as évek legnépszerűbb szerzőiig (pl. H. G. Wells vagy John Galsworthy) nyújt áttekintést; majd az írás rövid kitérővel zárul, amely során betekintést nyerhetünk a korabeli ír és Egyesült Államokbeli irodalomba (W. B. Yeats, W. Whitman, Henry James). A kötet legnagyobb része rövid, néhány oldalas tanulmányokból áll, a lehető legkülönfélébb irodalmi munkák, korstílusok és művészek hatalmas csoportját fogva át, Szerb Antal érdeklődésének egységébe fogva. Végezetül könyvismertetőket és kritikákat olvashatunk, amelyek közül jó néhány korábban még nem volt hozzáférhető nyomtatásban. (Montcalm)

Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Csak ​egy maradt meg, ami közös minden emberben: a mese. A sárkányok és a tündérek mindnyájunkban egyformán bennünk élnek. Ha mélyebben magunkba nézünk, a sárkány ott bent sokkal valóságosabb, mint a repülőgép. Ha a repülőgépek egyszerre mind elpusztulnának, a következő nemzedéknek talán már nem is volna semmi képzete a repülőgépről. De sárkányok mindig lesznek, amíg emberek élnek a földön..."

Szerb ​Antal az egyik legolvasottabb írónk és legszellemesebb irodalomtörténészünk. Sikerének titkára éppúgy rávilágít ez az életművét "összesűrítő" kötet, mint arra, hogy miként gondolkodott az életről és a könyvekről (ami persze nála nagyjából ugyanaz). A világ sokkal több, mint amennyit véges érzékeinkkel felfogunk, véges szavainkkal kifejezhetünk. Tulajdonképpen a nőkkel való foglalkozást szokták életnek nevezni. A nőket differenciálszámítással és kettős könyvvitellel is meg lehet hódítani, ha az ember kellő intenzitással mondja el. A szövegre úgysem figyelnek. A női szépség elmúlik, az életkedv is elmúlik, de él a vers, a tiszta forma, és dacol a tovatűnő idővel. Egy nép egységes maradhat akkor is, ha szétszórják tagjait országhatárok. Egységes és nép maradhat a közös szellemi örökségben, a kultúrában. A történelem mindig utólag alakul ki.

Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

A ​kötet címében szereplő "válogatott" jelző arra utal, hogy a közgyűjteményekben fennmaradt levelek közül csak a tartalmukban érdekeseket, informatívakat tesszük közzé, az egy-két soros, formális közlések bemutatásától tartózkodunk. Kötetünkbe felvettük azon írásokat is, amelyek már megjelentek valamelyik folyóirat vagy kötet lapjain. Különösen nagy gondot fordítottunk a fiatal Szerb Antalt bemutató sorok közlésére, melyek közül szerencsére számos maradt fenn. Közülük külön említést érdemelnek a húszas évek elején szüleihez, valamint unokatestvéréhez, Faludi Jánoshoz írt levelek, továbbá azon sorai, melyeket Tanay Magda tanárnőhöz intézett, és amelyek túlnyomó többsége Párizsban és Londonban kelt. Hasonlóképpen nagy hangsúlyt fektettünk a tragikus vég küszöbén íródott levelek közlésére, melyekben a családját megnyugtatni vágyó sorok között hangot kap Szerb értetlensége a borzalmak felett, s vágya, hogy ismét "ember lehessen".

Kollekciók