Ajax-loader

Simon Márton könyvei a rukkolán


Covers_242296
elérhető
95

Simon Márton - Polaroidok
Simon ​Márton új verseskötete a nagyvárosi szorongás szótára. Szélesvásznú történeteket mesél el néhány szóban vagy egy-egy mondatban, a félig kihunyt fényreklámok tömörségével. Baltával és körömollóval esik neki a nyelvnek, mintha mindig azt az egyetlen elrugaszkodási pontot keresné, ahol költészet és valóság egymásba zuhan. De miután megtalálta és megmutatta nekünk, udvariasan hátralép, és csak annyit mond: ''Uram, íme, a szakadék, amit rendelt.''

Maros András - Parti Nagy Lajos - Dragomán György - Gerlóczy Márton - Tasnádi István - Vámos Miklós - Kemény Zsófi - Simon Márton - Kiss Tibor Noé - Karafiáth Orsolya - Tíz ​igaz történet
Ez ​a kötet tíz emberi jogi jogsértés történetét mutatja be. Az áldozatokat az Amnesty International lelkiismereti foglyoknak tekinti, rajtuk keresztül próbálja felhívni a figyelmet rendszerszintű jogsértésekre, és hétköznapi embereket mozgósítva javulást elérni az esetükben. Az olvasó most tíz magyar író: Dragomán György, Gerlóczy Márton, Karafiáth Orsolya, Kemény Zsófi, Kiss Tibor Noé, Maros András, Tasnádi István, Parti Nagy Lajos, Simon Márton, Vámos Miklós interpretációjában találkozhat a sorsukkal. Az Amnesty International független, demokratikus szervezet, több mint hétmillió ember globális mozgalma. Az emberi jogok védelmét kormányoktól, politikai pártoktól, egyházaktól, ideológiáktól és gazdasági érdekektől függetlenül végzi, tőlük pénzt nem fogad el, és az általa védett személyek nézeteivel nem foglalkozik - kivéve, ha azon nézetek erőszakra uszítanak, amit a szervezet elutasít. Az AI kutatásokat végez, melyek alapján az emberi jogi sérelmek megszüntetésére ajánlásokat fogalmaz meg, hogy lobbizást és sajtómunkát is magában foglaló kampányok segítségével igyekezzen érvényesíteni ezeket a hatóságoknál, kormányoknál és más döntéshozóknál. Tudjon meg többet az Amnesty International Magyarországról, és legyen Ön is részese a változásnak: www.amnesty.hu

Simon Márton - Dalok ​a magasföldszintről
A ​legelső vers végén egy zuhanó gépet talál az olvasó. A gépben egy alvó utast, az utas fejében egy álmot, ami nem derülhet ki soha. A kép romantikus és leleplező: ezek a versek tele vannak szenvedéllyel, pedig látszólag semmi nem áll messzebb tőlük, mint a romantikusság. Inkább tűnnek nagyon szomorú és nagyon pontos blogbejegyzéseknek. Vagyis őszinték, mint egy napló, de olvasókhoz beszélnek. Mindenkihez, aki maradt már egyedül. Aki Simon Márton verseihez fordul vigasztalásért, nem csalódik. Éppen azt fogja kapni tőlük, amivel át lehet vészelni egy magányt: igen, ez most ilyen. Meghalt egy anya. Elmúlt egy szerelem. Volt, nincs. Igen, most üresség van. De ez az üresség jó, most éppen ez kell, mert enélkül nincs jövő. Márpedig jövő igenis van. Erőt és tartást kap az olvasó ezekből a versekből. Segítenek élni.

Kollekciók