Ajax-loader

Hankiss János könyvei a rukkolán


Hankiss János - A ​magyar géniusz
„Ha ​a magyar földet és a magyar embert határozott körvonalú, erős jellegzetesség juttatja a más nemzetekhez tartozó művelt emberek eszébe, milyen az a kép, amely a magyarságról az idegen közvéleményben él?” A képanyaggal gazdagon illusztrált kötet arra a kérdésre keresi a választ, hogy mit adott Európának a „magyar arc”, mi Magyarország kulturális szerepe Európa életében? Hankiss János professzor kultúrtörténete egy emberöltő után jelenik meg újra, és aktualitásából mit sem vesztett az évtizedek alatt. Dr. Hankiss János ny.egyetemi tanár a háború előtt legfontosabb feladatának tekintette: intézeti munkáját a Debreceni Francia Intézetben, a hazai népművelést és a magyarság értékeinek közvetítését szerte Európában és a világban. S miközben minden idegszálával hitt ennek a népnek az értékében, az ország küldetésében, világosan látta, hogy a magyar kultúra akkor válik teljessé, ha Európába és a világba is kisugárzik. A magyar szellem a középkorban éppúgy, mint később – azon kívül, hogy vére áldozásával megvédte a nyugatot a barbár keleti támadások ellen –, sokat tett hozzá Európa eszmeiségéhez, régtől fogva ezer szállal kötődött a nyugati civilizációhoz, kultúrához; gondoljunk csak a céhtanoncok külföldi tanulmányútjára, festőink barbizoni munkáira, költőink párizsi kalandozásaira; arra, hogy az ország Szent István korában elsőként vette fel a kereszténységet, és tette fel mementóul a királyi koronára a keresztet; a királyi család tagjai oly komolyan vették küldetésüket, hogy Szent Erzsébetet, Boldog Margitot adták a krisztusi gondolatnak és hivatásnak. Boldog Özséb a pálos rendet alapította, magyar lányok lettek Európa fejedelmeinek feleségei, ugyanakkor onnan is hoztak feleséget a magyar uralkodók. Ez a könyv, amely a készülőben lévő nemzetközi városi találkozó idejében jelent meg, ahová a fél világ szakértőit várták, a kellő pillanatban jelent meg, ahhoz, hogy bemutassa a magyar lelkiséget, a tettrekészséget, a munkát, amely itt folyik, és nem utolsósorban azokat a művelődési, művészeti, zenei alkotásokat, amelyek ezen a földön születtek. Talán nem csoda, ha ez a kis nép többet és fontosabbat hívott életre, mint sok más, jobb (és sokkal nyugodtabb) körülmények között élő nép: hiszen képes volt arra a tettre, hogy ahol elakadt vagy ahol mások jobbak voltak, behívjon német (ipar, földművelés), holland (üzletember, termelő), olasz (építészek), bolgár (kertész, termelő), tót (kézimunka, szakmák), román (erdőművelés, állattenyésztés) stb. szakembereket, akik közül sokan letelepedtek, és értékes, szorgalmas tagjai lettek a társadalomnak. Sokan magyarokká váltak, büszke sváb felvidéki és erdélyi szász családfők vállalták magyarságukat, hogy csak Márai nevét említsük a sok közül azért, mert ő volt Hankiss János mellett az, aki az európai gondolatért mindig és csökönyösen síkra szállt!

Hankiss János - Hajnali ​három / Habfürdő
A ​könyv a korábban megjelent, közel azonos című mű "alapvetően" átdolgozott, bővített kiadása. A szerző szavai szerint: "Ez a könyv új. Ez nem jelenti azt, hogy "elkövetője" bármit is visszavon abból, amit a régebbiben gondolt". Műfajilag sem változott, vallomások és intelmek elegyednek az esszészerűen megírt szövegben, amelynek alapszövete a visszaemlékezés a szerző saját életére, ifjúságára, hibáira és erényeire, tűnődés életének főbb állomásain, a jázminok, a Duna-part és a magnóliák felidézése, amelyekről kedvenc városai - Debrecen, Győr és Szombathely - jutnak eszébe.

Hankiss János - Az ​árnyak hosszúra nyúlnak
Az ​író hivatása szerint orvos, kandidátus, de régóta eljegyezte magát a szépirodalommal. Úgy tartja, a művészet a gyógyítás egyik eszköze. A Magyar Orvosírók Körének alapítója, az Orvosírók Világszövetségének vezetőségi tagja. 1989-ben elnyerte az orvosírók legnagyobb kitüntetését, a Cesare Pavese-díjat. Eddig hat kötete jelent meg. E könyve izgalmas kalandregény, országokon átívelő nyomozással, szerelmi bonyodalmakkal, a XX. század nagy kérdéseivel vívott lelkiismereti harccal. "A lelkiismeret kalandregénye" - ahogy fülszövegében maga az író minősíti.

Hankiss János - Európa ​és a magyar irodalom
Európa ​és a magyar irodalom annyit jelent, hogy irodalmunk nyugati értelemben vett irodalom s igazi értékét és szerves funkcióit ebből a szemszögből is meg kell mérni. De ennek a megmérésnek igazi értelme csak azzal a föltevéssel lehet, hogy irodalmunk magyar. Ha nem volna gyökeresen magyar, az energiák birtokáért küzdő Európát vajmi kevéssé érdekelhetné. Önmagunk szempontjából pedig azért kell elvégezni ezt a feladatot, mert íróink és nemzeti nagyjaink európai síkban keresték útjaikat, s ebben várják ítéletüket; és mert mi, köznapi magyarok oly sokat kínozzuk magunkat azzal a fölösleges dilemmával, hogy "Nyugat vagy Kelet?", "európaiság vagy magyarság?" A magyarság és Európa olyan eszmények, amelyeknek léte nem függhet mástól, mint amitől az eszmények függhetnek: a beléjük vetett becsületes hittől. A többi - epizód.

Hankiss János - Hajnali ​három
Az ​ember fölriad álmából és rárontanak az élet nagy kérdései: Kudarc és bizonytalanság, elkeseredés, boldogságvágy, betegség, szorongás, a gyógyulás göröngyös útja. Súlyos kétségek, de a sötét mögött mindig ott dereng valami kis fény: a remény. Ez a könyv életünk dilemmán és szépségein töpreng: a szerelem gyönyörűségén és nehéz próbáin, azon, hogy gyerekeinkkel átéljük-e mindazt, ami bearanyozná életünket? A 80-a évek sikerélménye támad fel 20 év távlatából az új, III. kiadásban, bizonyítva, hogy ami benne forrong, ma is éppolyan izgalmas és kikerülhetelen.Hiszen emberek vagyunk, boldogságra vágyók, ugyanakkor sérülékenyek. Egy olvasó azt írta róla: Ez a bibliám, mindig előveszem, ha valamiben elakadtam. Egy másik levélből: Ez a könyv adott erőt, amikor kétségek között vergődtem.A szerző orvos,segíteni szeretne, gyógyítani akar. Kinek szólnak ezek a rövid irások?. A fiatalnak, aki keres. A csalódottnak, viagasztalásul. Az idősnek, bíztatásul, erőt adásul. A boldognak, nehogy morzsányit kihagyjon abból, ami az övé lehet. Azaz majd mindenkinek ma, vagy holnapután. Ha elakad, ha valami fáj, ha bíztatásra szorul.

Hankiss János - Egy ​orvos töpreng
Orvosnak ​lenni iszonyú: közösséget vállalni a fájdalmasan tökéletlen, felületes tudománnyal. Szenvedni a tehetetlenségtől, attól, hogy szinte sohasem tudunk tökéletes munkát végezni, csak foltozgatunk, javítgatunk... De orvosnak lenni gyönyörű is: úgy élni, hogy valaki(k)nek mindig szüksége van ránk. Ha másért nem, azért a gyenge, bukdácsoló tudásért, amivel be tudunk adni egy fájdalomcsillapító injekciót, fel tudunk írni egy köhögés elleni szirupot, erőt tudunk önteni az elesettbe. Ha csak egy percre is, ha csak két napra is, vissza tudjuk adni a hitét. Az orvosi szakma az egyetlen a világon, ahol nem válunk soha fölöslegessé. Amíg igazi orvosok vagyunk, mindig kellünk valakinek. Orvosnak lenni csodálatos!

Hankiss János - Tormay ​Cécile
Felidézem ​erőt adó emlékét: a voltaképpen törékeny, szőke asszonyt, aki mégsem tette egy pillanatra sem a gyöngeség vagy segítségre szorulás benyomását. Talán azért, mert szép szürke szemeiből a jóság és erő olyan szövetsége sugárzott, amilyent a kor leghíresebb vezérférfiainál sem tapasztaltam. Hallom a meleg zengésű hangot, amely méltó szárnya volt a szép és hatalmas gondolatnak. És érzem a lélek biztos lebegését az élet fölött: a ma már tökéletes harmóniát az életpálya küzdelmessége és a remekművek örök nyugalma között, a túlfinomult kultúra elszigetelő célzata és a közéletnek nagy emberekre szomjazó porondja között.

Kollekciók