Ajax-loader

Vladimir Nabokov könyvei a rukkolán


Vladimir Nabokov - Összegyűjtött ​elbeszélések 1. - Egy naplemente részletei
"Ez ​az egyik legnagyobb élvezet, amit ismerek - kitárni az ablakot egy fülledt estén, és nézni, ahogy jönnek. Mindegyik máshogy viselkedik a lámpafényben: az egyik csendesen megtelepszik a falon, és könnyűszerrel beskatulyázható; a másik csapongva neki-nekiveri magát a lámpaernyőnek, míg végül rezgő szárnnyal és égő szemmel az asztalra esik; a harmadik bebarangolja az egész plafont. Módszerem, hogy kikészítek poharakat, mindegyikbe teszek egy trisós vízbe mártott vattadarabot, aztán ráborítom a poharat a zsákmányra... ennél pompásabb időtöltés nincs is a világon" - írta Nabokov a lepkevadászatról. Fordítsuk ezt most úgy, hogy a lepkevadász az Olvasó, a lepkék pedig a novellák - fantasztikus, mágikus, melankolikus történetek, leleményes intellektuális játékok, metafizikai mélységekbe hatoló, az emberi lélek legmélyebben levő húrjait megérintő írások - köztük legalább egy tucatnyi remekmű. Jó vadászatot, pompás időtöltést mindenkinek!

Vladimir Nabokov - Pnyin ​professzor
Eszményien ​kopasz fej, teknőckeretes szemüveg, majomszerű felső ajak, tweedzakóba bújtatott díjbirkózó törzs és vörös alapon lila rombuszmintás gyapjúzokni - ez Pnyin professzor, aki oroszt tanít egy amerikai egyetemen, miután elmenekült az "elkommunizált" Oroszországból. Fura egy figura: ha azt gondolja, hogy nyer tizenkét percet, biztosan elveszít két órát.

Vladimir Nabokov - Laura ​modellje
Igazi ​irodalomtörténeti szenzáció Nabokov utolsó, befejezetlen regényének megjelenése - és csemege a szerző sok millió olvasójának világszerte. Bepillanthatunk annak a zseniális elmének a működésébe, amely halhatatlan remekművek egész sorát alkotta meg. Az 1977-ben elhunyt Nabokov azzal bízta feleségére, Verára a kéziratot, hogy égesse el, de az asszony nem volt rá képes. Mikor 1991-ben ő is elhunyt, a hagyaték Nabokov fiára szállt. A kézirat egy svájci széfben pihent, és Dmitri Nabokov hosszas vívódás után döntött úgy, hogy engedi a megjelentetését. A 138 jegyzetlapon fennmaradt kézirat egy művészi erotikus regény kezdeménye: hősei egy Philip Wild nevű tudós és felesége, a szexuálisan túlfűtött Flora. A regény főként a halál kérdéseivel foglalkozik - Wild meditáción keresztül próbálja elpusztítani önmagát...

Vladimir Nabokov - Összegyűjtött ​elbeszélések 2. - Első szerelem
Mire ​Vladimir Nabokov (Szentpétervár, 1899-Montreux, 1977) a Lolitá-val, a Gyér világgal, az Adá-val a huszadik század legnagyobb írói közé emelkedett, már elfordult a novellisztikától. Ifjú emigránsként azonban nemhogy előszeretettel, de Csehovhoz, Bunyinhoz mérhető mesteri szinten művelte a kisprózát, amelyet a regény "kis alpesi formájának" nevezett. Jórészt az 1920-as és az 1950-es évek eleje között, oroszul írt, majd Dmitri fiával angolra fordított novelláinak gyűjteményes kötete 68 címet tartalmaz. Ezek most az Európa Könyvkiadó szerzői sorozatának zárásaként, két kötetben jelennek meg, s így immár a magyar olvasó is teljes képet kaphat Nabokov prózai életművéről. "Ez az egyik legnagyobb élvezet, amit ismerek - kitárni az ablakot egy fülledt estén, és nézni, ahogy jönnek. Mindegyik máshogy viselkedik a lámpafényben: az egyik csendesen megtelepszik a falon, és könnyűszerrel beskatulyázható; a másik csapongva neki-nekiveri magát a lámpaernyőnek, míg végül rezgő szárnnyal és égő szemmel az asztalra esik; a harmadik bebarangolja az egész plafont. Módszerem, hogy kikészítek poharakat, mindegyikbe teszek egy trisós vízbe mártott vattadarabot, aztán ráborítom a poharat a zsákmányra... ennél pompásabb időtöltés nincs is a világon" - írta Nabokov a lepkevadászatról. Fordítsuk ezt most úgy, hogy a lepkevadász az Olvasó, a lepkék pedig a novellák - fantasztikus, mágikus, melankolikus történetek, leleményes intellektuális játékok, metafizikai mélységekbe hatoló, az emberi lélek legmélyebben levő húrjait megérintő írások - köztük legalább egy tucatnyi remekmű. Jó vadászatot, pompás időtöltést mindenkinek!

Covers_113391
elérhető
13

Vladimir Nabokov - Másenyka
Ki ​tudja, mi a fontosabb, az első szerelem vagy az első regény egy író életében? A magyar olvasó már megismerhette Vladimir Nabokov oroszul és angolul írott életművének több mint a felét, ám a legelső regényt, amely az első szerelemről szól, csak most veheti a kezébe. Az 1917-es orosz forradalom miatt emigrációba kényszerült, arisztokrata családból származó író emlékeit hatalmasra nagyította a távolság, az a honvágy, amely egy visszavonhatatlanul eltűnt hazához és az ott hagyott emlékekhez is fűzte. Mint egyik interjújában írja, az elveszett hazából, ebből a lerombolt házból ő csak a legfontosabb dolgot hozta el, annak kulcsát, vagyis az anyanyelvét. Az 1926-ban Berlinben megjelent regény az idegenbe szakadás torokszorító látlelete, bepillantás egy panzió orosz lakóinak sorsába, mindennapjaiba. A remények és csalódások, a céltalanság és önáltatás között vergődő főhőst csak első szerelmének felidézése tudja bénultságából kizökkenteni. Miközben újra átéli ifjúkorának lelkesültségét, ösztönösen rátalál a belső szabadság felé vezető útra. Másenyka, ez a "csodásan vidám lány" - akinek alakját Ganyin, a kallódó emigráns képzeletében újjáteremti - különböző neveken, sok alakban átlényegülve számtalanszor felbukkan még Nabokov életművében. Ő Tamara az író önéletrajzában, a Szólj emlékezet!-ben: vele élte át Nabokov élete első nagy szerelmét; de felfedezhetjük vonásait Lolitában, Adában és valamennyi felejthetetlen nőalakban, akikben a gyermeki ártatlanság féktelen érzéki örömmel párosul.

Covers_79853
elérhető
14

Vladimir Nabokov - Adomány
Az ​1935-37-ben, Berlinben született Adomány Vladimir Nabokov első írói korszakának kimagasló alkotása, melynek az elhagyott szülőföld iránti nosztalgia adja költői lüktetését. A mű főhőse, Fjodor Godunov-Cserdincev Berlinben élő fiatal orosz író (családja a bolsevik forradalom elől menekült el), akinek épp megjelent az első verseskötete, most pedig apjáról akar könyvet írni, aki nagy természettudós volt, és 1916-ban eltűnt egyik expedícióján. Ám ehelyett - miközben már egy nagy szerelem is sarkallja - előbb lázas hévvel megírja Csernisevszkij életrajzát, maró gúnnyal ábrázolva a XIX. századi orosz írót, aki később Lenin kedvence lett, ám Fjodor szemében megtestesíti mindazt a hitványságot, amit az igazi írónak kerülnie kell. A könyvnek - ellentétben Fjodor verseivel - nagy kritikai visszhangja van, sőt botrányt kelt: az emigráns orosz irodalom nagyjai nem tűrik, hogy egy kezdő író így kigúnyolja a nagy klasszikust. (A mű első kiadásában aztán a Csernisevszkijről szóló fejezet nem is szerepelhetett: az élet bájosan utánozta a regényt.) S végül - Zina ihletésére - Fjodor nekiáll a nagy mű, az Adomány megalkotásának, amely elsősorban hódolat az "igazi" orosz irodalom előtt.

Vladimir Nabokov - Király, ​dáma, bubi
Életműsorozatunk ​újabb darabja a szerző fiatalkori, 1928-ban alkotott bravúros regénye. Látszólag egyszerű szerelmi háromszögről van szó: Franz jómódú nagybátyjához, Dreyerhez költözik, és a boltjában kezd el dolgozni, de beleszeret Dreyer feleségébe. S ők ketten tervezgetni kezdik Dreyer meggyilkolását... Berlini emigrációjában Nabokov viszolyogva figyelte a német nemzetben játszódó folyamatokat, s számos művében szinte profetikusan vetítette előre egy embertelen diktatúra kialakulását. E korai művének alakjaiban a weimari Németország tipikus kispolgárát ábrázolta, akit könnyű manipulálni, elveszti józan erkölcsi ítélőképességét, egyre jobban dehumanizálódik - s aki, mint a narrátor mondja, ,,majd nagyobb bűnöket is el fog követni". 1972-ben Gina Lollobrigida főszereplésével készült film a regényből.

Vladimir Nabokov - Áttetsző ​testek
Nabokov ​1972-ben írt kisregénye több kritikusa szerint olyan, mint egy bonyolult gépezet által mozgatott kis makett (az író \nagy\ műveinek kicsinyített modellje): egy humorral, bájjal, megejtő könnyedséggel teremtett csöppnyi viág, melynek szereplői az író kénye-kedve szerint cselekednek, az ő fantáziájából születnek, s oda is térnek vissza, miután eljátsszák szerepüket. Nabokov arra csábít, hogy próbáljuk megérteni ezt a kis gépezetet (vagyis lényegében az ő zseniális agyának működését), gyakran segít is ebben, máskor tévutakra vezeti az olvasót, pimaszul játszik vele, de mindvégig érezhető, hogy a trükkös, szellemes játéknak azért komoly tétje is van: az öregedő művész a halállal, a halálon túli lét rejtélyével és saját halálfélelmével akar szembenézni, még ha elbújik is teremtett alakjai mögött. Azt az elképzelhetetlen szellemi létezést próbálja mégiscsak elképzelni, amelynek nézőpontjából e világi sorsunk áttetszővé válik: így lesz áttetszővé a regény főhősének, az irodalmi szerkesztő - és az önmaga szövegként felfogott életét is szakadatlanul, de reménytelenül korrigáló - Hugh Personnek az élete is, aki véletlenül, holdkóros álmában megöli élete nagy szerelmét, s hátralevő életét börtönökben és elmegyógyintézetekben tölti. A regény szellemnarrátora - aki maga is \áttetsző test\ - mindent lát és mindent tud (s mivel földi életében regényíró volt, bizonyos fokig \alkotja\ is a valóság szövetét és szövegét), de a végkifejletet ő sem képes megjósolni, mert hiába minden írói-szerkesztői-teremtői bravúr: a jövő nem létezik, az \csak egy szófordulat, a gondolkodás káprázata\.

Vladimir Nabokov - Gyér ​világ
Az ​1962-ben megjelent Gyér világ Nabokov talán legtökéletesebb alkotása, a XX. századi világirodalom egyik csúcsteljesítménye. Egy megrázó költemény és a hozzá írt kommentárok alkotják a regényt, amely egy nagy költő, John Shade utolsó művének és halálának, és egy király száműzetésének történetét meséli el. John Shade 999 soros költeménye önmagában is remekmű: lányának öngyilkossága ihlette a halállal és a túlvilággal való kegyetlen szembenézést, amelyben az életöröm és az élet tragikuma szikrázik össze a nagy kérdéssel: mily hajnal, mily élet / Várja a síron túl, minő ítélet? A költő halála után barátja, a rejtélyes Charles Kinbote veszi magához a kéziratot, ellátja kommentárokkal, s gondoskodik a kiadásáról, ám ezekből a kommentárokból legfőképpen a Zembla nevű ország királyának, Kedvelt Károlynak a története kerekedik ki: Zemblán forradalom tört ki, sokáig a palotájában tartották fogva a királyt, akinek kalandos körülmények között sikerült elmenekülnie, ám az ország új urai egy titkos ügynököt bíznak meg az elpusztításával... Valójában milyen kapcsolat fűzi össze a költeményt és a kommentárokat? És a költőt Kinbote-tal? És ki a gyilkos? Sőt: ki a szerző? Shade alkotja meg a zemblán király alakját, vagy az emigrációba és inkognitóba kényszerített zseniális király írja a költeményt is? Annyi bizonyosan mondható, hogy e talányos műben Nabokov saját életének legnagyobb traumáit dolgozta fel: hogy a bolsevik forradalom miatt el kellett menekülnie hazájából, s hogy a család emigrálása után apját, a liberális politikust 1922-ben Berlinben orosz monarchisták agyonlőtték.

Vladimir Nabokov - Kétségbeesés
Nabokov-életműsorozatunk ​újabb darabja a szerző korai regényei közé tartozik: 1932-ben, Berlinben írta, s egyik különlegessége, hogy nyilvánvalóan dosztojevszkiji hatásra született. Nabokov mintegy versenyre akart kelni nagy elődjével, s részben A hasonmás, részben a Bűn és bűnhődés motívumait szőtte bele a könyvébe. Az előbbit Nabokov remekműnek tartotta, az utóbbit a nyárspolgári könnyzacskókat megcélzó melodrámánál alig értékelte többre. Hermann, egy német származású orosz emigráns, aki most csokoládégyáros Berlinben, Prágába tett üzleti útján felfedez egy csavargót, aki tökéletes hasonmásának tűnik. "Zseniális" bűncselekmény terve fogan meg benne, s végül - bár a sors mintha le akarná beszélni róla - meg is valósítja... S aztán megírja remekművének - a bűncselekménynek - a történetét, mintegy igazolandó zsenialitását, melyet a durva közönség nem értett meg - s úgy dönt, annak az orosz emigráns írónak küldi el regényét, aki biztosan értékelni fogja elegáns stílusát és az olvasó elé állított ravasz csapdáit. A Kétségbeesés Nabokov kevésbé ismert művei közé tartozik, pedig talán ez a legizgalmasabb regénye - nagy hatással volt például Fassbinderre és Tom Stoppardra, akik 1978-ban borzongató, szürreális hatású filmet készítettek belőle Despair - Utazás a fénybe címmel.

Vladimir Nabokov - Ada
Nabokov ​1969-ben megjelent regénye elragadóan romantikus s ugyanakkor zavarba ejtően különös történetet mesél el: két testvér, Van Veen és Ada szerelmét, testi és lelki lángolását gyerekkoruktól hosszú életük végéig. S az Ada egyben ágas-bogas családregény is, amellett filozófiai mű és áradó fantáziával megalkotott sci-fi. A történet ugyanis nem a mi Földünkön játszódik, hanem annak ikerbolygóján, Antiterrán (vagy Demonián), melynek lakói közül egyesek sejtik a mi Földünk - a Terra - létezését. Sőt némely beteg elmék a Terra bolygó fogalmát a "másvilággal" vagy a Valódi Világgal azonosítják. Vagy épp afféle idilli utópiának sejtik, bár Van Veen, az efféle hallucinációk pszichológus kutatója és szakértője szerint "az emberi értelem és az emberi test azon a testvérbolygón talán még keservesebb kínzásokat szenved el", mint Demonián. Mi, terralakók mindenesetre otthonosan érezhetjük magunkat Antiterra világában, jóllehet a geográfiája sok mindenben különbözik a miénktől: az amerikai, az orosz és a francia kultúra itt egyetlen nagy országban olvad össze (és Oroszország helyén Tatária nyúlik el a maga kegyetlen diktatúrájával), s bár egy katasztrófa miatt itt betiltották az elektromosságot, az emberi szenvedélyek éppúgy lángolnak, mint minálunk. Az Ada a Lolita párja merész témáját, az erotika finom ábrázolását és a próza szövetének gazdagságát tekintve, s főhősének, a zseniális filozófus, pszichológus, regényíró s korántsem mellesleg kimeríthetetlen potenciájú Van Veennek az elméjében Nabokov sok mindent összefoglalt mindabból, amit a világ természetéről - az időről, az emlékezésről, a lélekről, a nyelvről, a szavakról, Istenről, a pszichoanalízisről, a relativitáselméletről és korunk egyéb mítoszairól - gondolt.

Vladimir Nabokov - Baljós ​kanyar
A ​Baljós kanyar drámai erejű vízió a huszadik század emberéről, akit egy izmosodó zsarnoki állam fenyeget - olyan állam, mely az Egyenlőség és Közösség jól ismert jelszavainak leple alatt elpusztítja a szabad gondolatot és minden igaz és mély emberi érzelmet és kapcsolatot. A nyitó jelenettől kezdve, mely egy kórházban játszódik, a filozófus Adam Krug felesége meghal, az utolsó lapokig, melyeken a szerző, mint Prospero a Vihar végén, visszaveszi az uralmat a képzelete által teremtett lények fölött, iszonyatos, egyre növekvő intenzitású dráma zajlik, melynek "színe" egy álom hátborzongató, villódzó ragyogása. A Baljós kanyar, Nabokov 1946-ban alkotott regénye páratlanul finom művészi eszközökkel megformált antiutópia, mely izzó gúnnyal parodizálja a fasizmust, a kommunizmust és a modern kor minden kannibál eszméjét, s melynek ritmusát egy szerető, gyászoló, megözvegyült, aggódó szív dobogása és egy zseniális elme lüktetése adja...

Vladimir Nabokov - Lectures ​on Literature
For ​two decades, first at Wellesley and then at Cornell, Nabokov introduced undergraduates to the delights of great fiction. Here, collected for the first time, are his famous lectures, which include Mansfield Park, Bleak House, and Ulysses. Edited and with a Foreword by Fredson Bowers; Introduction by John Updike; illustrations.

Vladimir Nabokov - Szólj, ​emlékezet!
A ​Szólj, emlékezet!-nek 1966-ban jelent meg a végleges változata, amikor Nabokov – főként a Lolitá-nak köszönhetően – már a világ legismertebb írói közé tartozott. A sokak által a világirodalom legművészibb önéletrajzának tartott regény különös lélektani feszültségét a paradicsomi gyermekkor utáni sóvárgás, az emigránslétből az oroszországi évekre való visszatekintés nosztalgiája adja. Megismerkedhetünk Nabokov szüleivel, egy idilli polgári élettel a XX. század első éveiben, különös fénytörésben, egy érzékeny gyerek szemén keresztül látjuk a kor politikai csatározásait, ragyogó portrékat olvashatunk a nevelőnőkről és tanárokról, akiket Nabokov az emlékezet múzsája, Mnémoszüné segítségével bámulatos élethűségben varázsol elénk… Megtudhatjuk, hogyan kezdődtek Nabokov egész életen át tartó szenvedélyei: a lepkék, a sakkfeladványok és az irodalom iránti rajongása… S azt is, ki volt ifjúkori szerelme, akinek alakja ilyen-olyan metamorfózisok nyomán oly sok regényében megjelenik. Majd jönnek az 1917-es zűrzavaros események és a Nabokov-család emigrálása; a cambridge-i évek, a berlini élet és az első írói sikerek; a berlini orosz irodalmi emigráció képei: Bunyin és Hodaszevics alakja… S aztán a nagy szerelem – melyről Nabokov hallgat, de érezni, hogy minden sora mögött ott van Vera, a felesége –, Dmitrij fiuk születése és első évei: a legapróbb mozzanatokig fölidézett idő csodája: „Tudod, még mindig érzem a csuklómban a gyermekkocsi-tologató fortélyainak emlékét: könnyed nyomás a fogantyún, és a kocsi máris ágaskodik, felkecmereg az útpadkára.” A Szólj, emlékezet leginkább a sors finom belső motívumainak feltárása, semmint hagyományos önéletrajz: a szó egyik legnagyobb XX. századi mesterének különlegesen érzékeny remekműve.

Vladimir Nabokov - Terra ​incognita
Elbeszéléseit ​- akár regényeit - olvasva azt tapasztaljuk, hogy Nabokovról nagyjából mindent el lehet mondani, amit íróról, irodalomról eddig elmondtak, és mindennek az ellenkezője is igaz. Ugyanúgy írt "sült realista" műveket, mint metafizikai, ismeretelméleti kérdéseket jungi ősképekkel, gnoszeológiai bohóctréfákkal megjelenítő, szójátékokból formált regényeket; vannak művei, amelyek "lefekszenek" az elvárásoknak, máskor úgy semmibe veszi az éppen uralkodó ízlést, mint egy feudális nagyúr legutolsó jobbágya lelkivilágát; életszagú orosz emigránsok, német, amerikai kisemberek együtt jelennek meg a világirodalom jellegzetes figuráinak tulajdonságaival felruházott "absztrakt" hősökkel; a hétköznapi élet lestrapált színhelyeiről járatlan metafizikai mezőkre nyílik írásaiban átjárás - és hogy ezt a bőséget megduplázzuk, említsük meg, hogy oroszul és angolul is egyforma színvonalon írt.

Vladimir Nabokov - Nézd ​a Harlekint!
Nabokov ​utolsó regénye, amely halála előtt három évvel, 1974-ben jelent meg, egy orosz-amerikai író, Vagyim Vagyimovics N. önéletrajza. Szatirikus portré önmagáról, paródia, az író magánéletét fürkésző életrajzírók kigúnyolása? Sokféleképpen értelmezték már ezt a rejtélyes művet, amelynek hőse oly sok mindenben hasonlít Nabokovhoz,s ugyanakkor mégis szinte az ellentéte. Vagyim Vagyimovics megbízhatatlan narrátor, aki arra sem emlékszik pontosan, hogy hány felesége volt (mint kiderül, négy), de a magánéletében sohasem találja meg a boldogságot - jóllehet ő valójában átéli azt, amit Humbert Humbert a Lolitá-ban: egy Bel nevű kamasz lánnyal utazza be Amerikát. Mulatságos, szellemes, meghökkentő regény - egy nagyszerű életmű méltó lezárása.

Vladimir Nabokov - Lolita ​(német)
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Vladimir Nabokov - Camera ​obscura
Bruno ​Kretschmar köztiszteletben álló műgyűjtő, vonzó külsejű, jó kedélyű férfi, feleségét is, kislányát is szereti, s mégis hiányzik valami az életéből. Ez a valami természetesen az igazi, nagy szerelem - nem hagyja nyugodni a "titokzatos, értelmetlen vágy, hogy olyan ifjú szépségeket birtokoljon, akiket úgysem érinthet meg soha." A tizenhat éves Magda Peters is csak homályosan sejti, mire vágyik. A messzi távolban ott dereng előtte az ünnepelt filmszínésznő képe. Egy elegáns, fókaprém galléros kabátot viselő úr lakkozott autóba ülteti... De egyenlőre csak szegény jegyszedőlány egy berlini moziban. Bruno Kretschmart talán a végzete sodorja éppen ebbe a moziba, hogy megláthassa azt a "gyönyörű, félelmetesen gyönyörű arcot..."

Vladimir Nabokov - A ​szem / A bűvölő
A ​szem (1930) Nabokov kevésbé ismert művei közé tartozik, ugyanakkor az irodalomtörténet állandó hivatkozási pontja, mint az első remekmű, mely a megbízhatatlan narrátor témáját járja körül. A jómódú orosz emigránsok körében játszódó kisregény főszereplője, Szmurov egyre-másra váltogatja identitását: bolsevik vagy fehérgárdista, reménytelenül epedő szerelmes vagy homoszexuális, sőt éppenséggel öngyilkos - mindig az, aminek mások látják, akik maguk is sorban ugyanolyan furcsa, tükörszerű helyzetbe kerülnek, mint az övé. A szem a nabokovi életmű egyik fő motívumát: az emberi személyiség eredendő titokzatosságát ragyogtatja fel. A bűvölő-t (1939) Párizsban írta Nabokov, ez volt az utolsó orosz nyelven alkotott műve, az - ős-Lolita -, azaz a későbbi nagy regény - első kis lüktetése -. Egy pedofil férfi beleszeret egy serdületlen kislányba, s hogy a közelébe juthasson, elveszi az anyját feleségül. A feleség meghal, a férfi magával viszi a lányt egy utazásra. A - bűvölő - sejti, talán tudja is, hogy őrült, és soha nem biztos abban, nem vált-e mások számára is nyilvánvalóvá az őrültsége, de a bizonytalanságban is igyekszik tiszteletben tartani a normális magatartás szabályait. A kislány iránt tiszta, atyai érzelmeket is érez, de minduntalan felülkerekedik beteg énje; ráadásul e kettősségnek még tudatában is van. A látás kifinomultságának, az azonosulás és távolságtartás borotvaél-táncának, a komolyság és az irónia számtalan egybemosódó árnyalatának köszönhetően A bűvölő - áttetszően - bonyolult, mint az ékkövek, amelyeket az aberrált ékszerész napközben csiszolgat.

Vladimir Nabokov - Strong ​Opinions
In ​this collection of interviews, articles, and editorials, Nabokov ranges over his life, art, education, politics, literature, movies, and modern times, among other subjects. Strong Opinions offers his trenchant, witty, and always engaging views on everything from the Russian Revolution to the correct pronunciation of Lolita.

Vladimir Nabokov - Nevetés ​a sötétben
Albert ​Albinus köztiszteletben álló művészettörténész, vonzó külsejű, jó kedélyű férfi, feleségét is, kislányát is szereti, s mégis hiányzik valami az életéből. Olyan fiatal lányokról álmodik, "akikkel sohasem ismerkedett meg; csak elsuhantak mellette, és egy-két napig a veszteség reménytelen érzését hagyták maguk után, amitől a szépség azzá válik, ami: az arany mennyországgal szemben álló távoli, magányos fa; fodrozódó fény egy híd belső ívén, olyan dolog, amit teljesen lehetetlen megragadni". A tizenhat éves Margot Peters is csak homályosan sejti, mire vágyik. A messzi távolban ott dereng előtte az ünnepelt filmszínésznő képe, "ahogy a mozivászon szépeként tündököl, fantasztikus szőrmebundát visel, és egy fantasztikus szálloda portása segíti ki egy fantasztikus autóból, óriási esernyőjét a feje fölött tartva..." De egyelőre csak szegény jegyszedőlány egy berlini moziban. Albinust talán a végzete sodorja éppen ebbe a moziba, hogy megláthassa azt az arcot, "amelynek minden részlete olyan elbűvölő". A Nevetés a sötétben különleges helyet foglal el Nabokov életművében: kifejezetten a regény megfilmesítése járt a fejében, amikor írta (végül is csak 1969-ben készült belőle film Tony Richardson rendezésében), s így talán ez a legolvasmányosabb regénye, de a varázslómester, a virtuóz stiliszta kedvelői a melodramatikus felszín alatt ezúttal is felfedezhetik a nabokovi fortélyokat és a későbbi nagy mű, a Lolita első szívdobbanásait is. A regény 1932-es első, orosz nyelvű kiadásának fordítása Camera obscura címmel már megjelent magyarul (1994-ben). Az angol nyelvű változat 1938-ban látott napvilágot Laughter in the Dark címen, s ez nem egyszerű fordítás volt: maga Nabokov alaposan átírta a könyvét. Életműsorozatunkban most ennek a változatnak a fordítását adjuk közre: Kretschmarból Albinus, Magdából Margot lett - de ami fontosabb: e későbbi, érettebb regényben még hátborzongatóbb a tragédia, amely az érzéki szenvedély vak, megalázott áldozatává váló Albinust éri.

Vladimir Nabokov - Pnin ​(angol)
Professor ​Timofey Pnin, previously of Tsarist Russia, is now precariously positioned at the heart of campus America. Battling with American life and language, Pnin must face great hazards in this new world: the ruination of his beautiful lumber-room-as-office; the removal of his teeth and the fitting of new ones; the search for a suitable boarding-house; and, the trials of taking the wrong train.

Vladimir Nabokov - Meghívás ​kivégzésre
Cincinnatus ​C. az egyetlen átlátszatlan ember az átlátszó lények között: az egyetlen ember a fantomok városában. Halálos bűn ez ebben a különös, a bolsevizmus és a nácizmus borzalmait parodisztikusan egyesítő, de leginkább mégis sajátosan nabokovi világban. Cincinnatust halálra ítélik, bezárják egy erődbe, s még azt is elvárják tőle, hogy barátkozzon össze kínzóival és majdani hóhérjával. Ám Cincinnatus csak saját lelkének hangjára figyel, valamilyen lélekmélyi és e világon túli titkot akar megfejteni. Sikerül-e, sikerülhet-e egyáltalán a titok megfejtése és az élettelen bábok világából való menekülés? A regény talányos, felkavaró és zavarba ejtő befejezése mindent megmagyaráz, és mégis nyitva hagy minden kérdést.

Vladimir Nabokov - A ​Luzsin-védelem
A ​kötet arról szól, hogyan őrül meg egy magányos sakkzseni. Fokozatosan az a rögeszme keríti hatalmába, hogy egy világméretű sakkjátszmába keveredett, minden félmozdulatban, elejtett szóban fondorlatot, ellene irányuló lépést lát. Ebből a regényből érthetjük meg igazán, miért nevezte Nabokov magát "kiegyensúlyozott őrült elmének".

Vladimir Nabokov - Ada, ​or Ardor
Published ​two weeks after his seventieth birthday, Ada, or Ardor is one of Nabokov's greatest masterpieces, the glorious culmination of his career as a novelist. It tells a love story troubled by incest. But more: it is also at once a fairy tale, epic, philosophical treatise on the nature of time, parody of the history of the novel, and erotic catalogue. Ada, or Ardor is no less than the supreme work of an imagination at white heat.

Vladimir Nabokov - Sebastian ​Knight valódi élete
Nabokov ​első angol nyelven írt regénye (1939) a szerző önéletrajzi ihletésű műveinek egyike. Egy nyomozásnak és egy életrajz megírásának a kísérlete: egy Sebastian Knight nevű, félig orosz származású zseniális író életét és halálának titkát próbálja megfejteni Knight öccse, aki korábban csak ritkán találkozott vele. A narrátor nyomozásának célja, hogy megtalálja azt a titokzatos nőt, aki összekuszálta a nagy író életét, de egy mélyebb, filozofikus szinten a mű azt a nagy kérdést teszi fel, hogy mennyiben rekonstruálható az emberi élet a rendelkezésünkre álló töredékek alapján. Mint minden Nabokov-mű, ez is a finom utalások, egymásba kapaszkodó motívumok bámulatos szövevénye: a hamisítatlan művészi próza kedvelői élvezettel követhetik végig a regény sakkmotívumait (bizonyos elemzések szerint a szöveg egy bonyolult sakkjátszmaként is értelmezhető), esetleg választ kereshetnek arra a kérdésre, hogy valójában ki alkotja meg a történetet, ki irányítja a véletleneket, amelyek a narrátort a titok közelébe vezetik, s aztán az utolsó pillanatban mégis eltérítik tőle.

Vladimir Nabokov - Pale ​Fire
In ​Pale Fire Nabokov offers a cornucopia of deceptive pleasures: a 999-line poem by the reclusive genius John Shade; an adoring foreword and commentary by Shade's self-styled Boswell, Dr. Charles Kinbote; a darkly comic novel of suspense, literary idolatry and one-upmanship, and political intrigue.

Vladimir Nabokov - Lolita ​(angol)
In ​1954 Vladimir Nabokov asked one American publisher to consider "a firebomb that I have just finished putting together." The explosive device: Lolita, his morality play about a middle-aged European's obsession with a 12-year-old American girl. Two years later, the New York Times called it "great art." Other reviewers staked a higher moral ground (the editor of the London Sunday Express declaring it "the filthiest book I've ever read"). Since then, the sinuous novel has never ceased to astound. Even Nabokov was astonished by its place in the popular imagination. One biographer writes that "he was quite shocked when a little girl of eight or nine came to his door for candy on Halloween, dressed up by her parents as Lolita." And when it came time to casting the film, Nabokov declared, "Let them find a dwarfess!" The character Lolita's power now exists almost separately from the endlessly inventive novel. If only it were read as often as it is alluded to. Alfred Appel Jr., editor of the annotated edition, has appended some 900 notes, an exhaustive, good-humored introduction, and a recent preface in which he admits that the "reader familiar with Lolita can approach the apparatus as a separate unit, but the perspicacious student who keeps turning back and forth from text to Notes risks vertigo." No matter. The notes range from translations to the anatomical to the complex textual. Appel is also happy to point out the Great Punster's supposedly unintended word play: he defends the phrase "Beaver Eaters" as "a portmanteau of 'Beefeaters' (the yeoman of the British royal guard) and their beaver hats."

Vladimir Nabokov - Tündöklés
Bíborszínű ​naplementék, éjszakai pisztolyos útonálló, forró, nyugodt nyár egy provanszi faluban, a svájci Alpok sziklás szirtjei - Martin, a Tündöklés romantikára éhes, örök kamasz főhőse mindezt átélheti, mégis úgy érzi, nem teljes az élete. Hiába beavató kalandja egy érett asszonnyal, hiába az örömlányok ölelése, mégis a sóvárgó és reménytelen szerelem tartja vonzásában. Oroszországból emigrál, Cambridge-ben tanul, Berlinben is él, ahogyan megalkotója, Vladimir Nabokov is, aki ennek a regényalakjának adta kölcsön legtöbb önéletrajzi vonását. És nekiadta a természetre gyönyörrel rácsodálkozó tekintetét is, hogy megmutassa a végtelen tenger tükrét, az éjszakai vonatút villódzásait, a tücsökciripeléses, tobzódó és merengő mediterrán idillt. Martin végül egy nagy tervnek, egy kockázatos, magányos akció előkészítésének szenteli életét, amelynek értelme az, hogy élete ettől értelmet nyer.

Vladimir Nabokov - Végzetes ​végjáték
Az ​1930-ban Berlinben kiadott Végzetes végjáték arról szól, hogyan őrül meg egy magányos sakkzseni. Fokozatosan az a rögeszme keríti hatalmába hogy egy világméretű sakkjátszmába keveredett, minden félmozdulatba, elejtett szóban fondorlatot, ellene irányuló lépést lát. Ebből a regényből érthetjük meg igazán, miért nevezte Nabokov magát "kiegyensúlyozott őrült elmének", annyira hitelesen ábrázolja a megőrülés folyamatát, annyira belülről - a gyermek Luzsint nyilvánvalóan magáról mintázta - hogy néha az olvasó is úgy érzi, hogy meginog vele a világ, ám a szerző fölényes biztonsággal mozog az emlékek, sakklépések, kényszerképzetek forgatagában, játszik, könnyedén és virtuózan, mint a legnagyobb sakkjátékosok s még arra is marad ereje, hogy néha mosolyogjon: a szerző "normális" énje bölcs iróniával szemléli végtelenül esetlen hőse vergődését, a Luzsin-védelem bukását, s a tragikus végjátékot.

Vladimir Nabokov - Lolita
Sokféle ​pletyka és félreértés övezi a nálunk jobbára csak hallomásból ismert Vladimir Nabokovot és híres-hírhedt regényét, a Lolitá-t. E nevezetes könyv éppúgy végigjárta a maga kálváriáját, mint századunk más jelentős, a pornográfia vádjával illetett regénye, például Lawrence Lady Chatterley-je, vagy Joyce Ulysses-e. A félreértések legfőbb forrása a regény eseménytörténete. A Lolita főhőse-elbeszélője, Humbert Humbert, francia születésű irodalomkutató és elvetélt író, akit perverz vágyak gyötörnek. Hányatott múltat hagy maga mögött, s gyanús idegenként kóvályog Amerikában. A javakorabeli férfi jelenét Lolitával, szállásadónője tizenkét éves lányával való találkozása szabja meg. Humbert előbb a gyermek közelébe férkőzik, majd amikor az árvaságra jut, a gondviselője, rabtartója és rabszolgája, kínzója és áldozata lesz. A démonikus viszony hátteréül az ezerszínű és végtelen Amerika szolgál, az óceántól óceánig nyújtózó Újvilág, melyet a duett többszörösen végigutazik, mígnem Quilty, a titokzatos drámaíró elrabolja Lolitát, hogy a maga - Humbertnél nem kevésbé perverz - vágyait élhesse ki rajta. A szerelmétől, léte értelmétől megfosztott Humbert végül fölleli és megöli ellenség-hasonmását. Ez a hihetetlenül gazdag, irodalmi allúziókkal, utalásokkal, már-már rejtvényekkel átszőtt mű azonban sokkal több egy szerelmi-szexuális kapcsolat taglalásánál: ízig-vérig művészregény, amely metaforikus áttétellel művészet és élet, alkotói képzelet és nyers életanyag, művész és polgár viszonyát, azaz egy jellegzetesen huszadik századi témát dolgoz fel egy esztétikai életszemlélet jegyében.

Kollekciók