Ajax-loader

Zoltán Gábor könyvei a rukkolán


A ​bácsi eteti a szárnyasokat. Még a felesége szoktatta őket a párkányra, és mikor a néni meghalt, ezek, mintha mi se történt volna, jelentkeztek a táplálékért. "Az etetést nem lehet abbahagyni. Egy házasságot abba lehet hagyni, egy etetést nem" mondja a bácsi. Szárnyasok, mondom, mert a bácsinak nem mindegy, hogy galamb vagy gerle, az egyiket, hagyományosan, elűzi erről a párkányról, a másikat szívesen fogadják, és etetik. A bácsi felesége a gerléket táplálta. A galambok számára a bácsi se tart mást, csak hesst és heves karmozdulatokat. Ellentétben énektanárommal, ezzel a mindig kissé kapatos, jó kedélyű férfiúval, aki a fröccsöt szereti és a fekete hajú kislányokat. Meg a galambokat, és míg ezeket eteti, a gerléket hajkurássza. Azon az állásponton van, hogy a gerlék nem őshonosak. "Mint a nevük is mutatja, balkáni kacagó gerle, ők nem idevalósiak. Nemrég jöttek be. Semmi keresnivalójuk nálunk. Ők szarják össze a várost."

„Háta ​támasztékot talált egy jó nagy hordó oldalában, a lábát föltehette, volt hely. Nedves, cukros maradt a bőre. meg kell majd mosni, gondolta. De nem úgy lett, Zsolt megcsókolta a lábfejét, aztán nyalta, mint macska a kölykét.” Egy budai bérházba titokzatos fiatalok költöznek és alakítják ki sajátos életüket. maguk közé fogadják azokat, akik ki akarnak szállni a tömegtársadalom rendjéből. De mégsem mindenkit, csak azt, aki megfelel bizonyos próbákon...Zoltán Gábor 1960-ban született. Két novelláskötete jelent meg: Vásárlók könyve (1997), Erények könyve (1999). A Szőlőt venni az első regénye.

Az ​elbeszélő mohó ember, legalábbis alaptermészete szerint. Ezért is tartja olyan fontosnak, hogy egyik életét aszkétaként élje. De gyerekkorában még csak tétován csillogott rá az aszkétaság fénye, mint délutáni alváshoz bespalettázott szobában a parkettán megbicsakló sugár; tudott órákon át bámulni egy macskák által a veranda lépcsejére helyezett kígyódögöt, de máskor bizony mohó volt és szeleburdi. Így esett, hogy a kamrában fölnyitott egy üveg mézet és beleivott. Lassan mozdult a szájhoz tartott üvegben a méz, majd elérte az ajkakat, tömör folyam, végighömpölygött a nyelv útján a torok felé... Leszakadt fullánk rejtőzött a mézben, vagy döglött méh, mit a torkos gyerek lenyelt, vagy éppen a tárt szájba, mint bódító barlangba röppent be egy méh vagy darázs - ki tudná megmondani? Mindenesetre előbb éles, majd tompuló fájdalom vette birtokába a nyelv tövét, és lett ott gyorsan növekvő duzzanat, nehezülő lélegzetvétel... De aztán a veszélyt elhárította a kihívott és időben érkező orvos, úgyhogy az elbeszélő felnőtt és éli többszörös életét.

Az ​a doktor Faust, akivel az olvasó a Fekete bársony című regény lapjain találkozik, vajmi kevéssé emlékeztet a Goethe által megörökített fausti emberre, akit a megismerés szenvedélye fűt. Zoltán Gábor Faustja a XXI. század eleji Magyarországon él. Értelmiségi. Kisember. Lúzer. Igényei szerények, tündöklése pitiáner, bukása szánalmas. Ugyanakkor nemcsak sajnálható, hanem szerethető is. Az ördög sem az igazság éles elméjű felismerője immár, mint Goethe művében volt, inkább egy középszintű menedzser és egy bírósági végrehajtó keveréke. Csöppet sem ártalmatlan, viszont legalább annyira mulatságos, mint amennyire nevetséges. Faust és az ördög viszonyán keresztül Zoltán Gábor fergeteges szatírát rajzol arról a világról, melyben mindennapi életünk napjai peregnek.

A ​második világháború végnapjaiban játszódó regény a nyilasok szemszögéből mutatja meg, milyen is az, amikor valaki(k) egy eszme nevében önként, kéjjel öl(nek), nemcsak parancsra. Zoltán Gábor Budapesten született 1960-ban. A városmajori templomban keresztelték. Ahol nem sokkal korábban Kun páter prédikált. A Maros utcában nőtt fel. Ahol a nyilasok tömeggyilkosságokat rendeztek. 2010 után szánta rá magát, hogy lehajoljon az előtte heverő témához. Hogy megismerje a Városmajor múltját. Mindenekelőtt azt, hogy mi, miért és hogyan történt 1944-45 telén.

Kollekciók