Ajax-loader

Alberti Gábor könyvei a rukkolán


Alberti Gábor - Kleiber Judit - Farkas Judit - Vonzásban ​és változásban
Ez ​a kötet két olyan tudományos műhely együttműködésének az eredménye, amelynek több alkotó is közös tagja: Alberti Gábor, Farkas Judit, Kleiber Judit és Károly Márton. Az egyik műhely: a PTE Nyelvtudományi Doktori Iskolája, amely a Kassai Ilona iskolavezető asszony által alapított Nyelvész Doktorandusz Füzetek éves kiadványaiban teszi közzé egy-egy tanév (vagy egy megelőző nagyobb időszak) pécsi nyelvészdoktorandusz- esszéinek a legjavát, időnként egyetlen markáns téma köré csoportosítva a műveket. Ehhez a műhelyhez kapcsolódik – jelenlegi vagy egykori hallgatóként – a fenti három szerzőn kívül Borbély Angéla, Dóla Mónika, Fóris Ágota, Hoppa Enikő, Kántor Gyöngyi, Kispéter Hajnalka, Nagy Péter, Szabó Mária Helga, Szabó Veronika, Wéber Kata és Wohlmuth Kata. A másik műhely: a 10 éven keresztül OTKA által fenntartott ReALIS Elméleti és Számítógépes Nyelvészeti Kutatócsoportja a PTE BTK Nyelvtudományi Tanszékének, amely 2011 májusától egy TÁMOP program támogatását élvezi. A három „közös” tagon kívül idekapcsolódik Balogh Kata, Bódis Zoltán, Farkas Lívia, Kilián Imre, Ohnmacht Magdolna, Viszket Anita és az észt Tamm Anne.

Alberti Gábor - ReALIS
ReALIS: ​Kölcsönös és élethossziglani interpretációs rendszer (REciprocal And Lifelong Interpretation System), egy formális alapokon nyugvó elmélet arról, hogy hogyan értelmezzük a diskurzussá összeálló mondatainkat, figyelembe véve az egymásról való kölcsönös tudásunkat is és modellt alkotva a teljes életünk során felhalmoz(ód)ott információról - ezáltal reális képet nyújtva a kommunikációs folyamatról és a kommunikáló emberi elmék működéséről. A szerző az ELTE matematikus és angol szakfordító szakán végzett 1988-ban. 2006-ban a nyelvtudomány akadémiai doktora lett. 1991-től a Pécsi Tudományegyetemen tanít, jelenleg tanszékvezető egyetemi tanárként a Nyelvtudományi Tanszéken. Könyvismertető a Magyar Terminológia című folyóiratból: http://www.akademiai.com/content/u6576426r3tq1v62/?p=c8a077ea246d4dfbbb4087fe9cfe162e&pi=14

Alberti Gábor - Matematika ​a természetes nyelvek leírásában
Ahogy ​a Nyelv kutatói haladnak előre elszántan a szerkezet és a jelentés titkainak feltárásában, bonyolult és szövevényes struktúrákba gabalyodnak minduntalan. E szövevényes struktúrák az értő szemek számára előbb-utóbb kitárulkoznak, mélyükön megcsillan az a szabályosság, melynek létében a kutatók eleve hittek. Ennek eléréséhez azonban a nyelvtudomány hagyományos eszköztára már nem elégséges, szükség van annak a tudománynak a segítségére, amely az elemek közötti lehetséges struktúrákat elvontan, a maguk belső szépségének feltárása céljából vizsgálja. Ez a tudomány a matematika; amely a nyugati gondolkodás számára nem egy a tudományok közül, hanem a tudományosság maga: az a „nyelv”, melyen meg tudjuk fogalmazni az elvont összefüggéseket, az a szilárd alap, melyre önálló életre kelő, termékeny tudományos elméleteket lehet felépíteni. Ajánljuk a könyvet mindazoknak, akikben elszánt érdeklődés él a modern nyelvtudomány iránt, akár szerették korábban a matematikát, akár nem. Az előbbieknek izgalmas, modern matematikai ágak bemutatását ígérjük (közülük a formális grammatikák és automaták elméletét emeljük ki), míg az utóbbiakat avval kecsegtetjük, hogy egy egészen más matematika világába nyernek bepillantást, mint amivel korábban találkoztak. A szerző a Pécsi Tudományegyetem Nyelvtudományi Tanszékének egyetemi tanára, matematikus diplomával (ELTE TTK 1988) rendelkező kandidátusa (MTA TMB 1993) a nyelvtudománynak; a generatív szintaxis, illetve a formális, lexikai és diskurzusszemantika kutatója és oktatója.

Alberti Gábor - Medve Anna - Generatív ​grammatikai gyakorlókönyv
A ​Generatív grammatikai gyakorlókönyv I. kötetének a bevezetőjében ezt írtuk: "Az elemzett példaanyag mögött egy koherens transzformációs generatív leírást kínálunk a magyar nyelvről: egy szintaktikai modellt, amelyet a 1992-es Kiefer-kötet nem teljesen egy keretben fogant részelméleteiből és a magyar generatív nyelvészetben azóta született fontosabb eredményekből gyúrtunk össze." Ez a generatív modell az I. kötet sorai között, lábjegyzeteiben, fejezeteinek szakmai és olvasói bevezető megjegyzéseiben bújt meg, illetve cikkeinkben, konferenciaelőadásainkban tudtuk bemutatni egyes részleteit. Most élek az alkalommal, hogy egységes bemutatására is sort kerítsek, a Pécsi Tudományegyetem Nyelvtudományi Tanszékén tartott Mondattan évfolyamelőadásom anyagának ismertetése keretében. Mindenekelőtt azonban felidézem és megerősítem az első két kötet kiindulópontját. Változatlanul a magyar mondattan mindezidáig legteljesebb és legalaposabb leírásának tartjuk a Strukturális magyar nyelvtan mondattani kötetét (Kiefer 1992), a korábbi akadémiai nyelvtanok (pl. Tompa 1961-62) modern köntösben jelentkező utódjának. Olyan teljességre törekvő mondatelemző vizsgálódásra kívántuk hívni az olvasót, amely elméleti alapul a Strukturális magyar nyelvtan lapjain bemutatott magyar szintaxist veszi. Ez a szintaxis azonban sajnos egy szigorú értelemben nem létezik, mert a Kiefer-kötet szerzői egyrészt kutatói szuverenitásuk egy részét nem áldozták fel a közös modell érdekében, másrészt nem is minden elemzési kérdésben hoztak (egyértelmű) döntést, hiszen ez egy tudományos mű esetében így korrekt. Mi tehát megpróbáltuk elegyengetni a különbségeket és kitölteni a hézagokat, mert az oktatásban viszont ezt ítéljük a saussure-i strukturalizmus szellemében a legnemesebb célnak. Mindebben segített a "Strukturális" megjelenése óta eltelt másfél évtized, hiszen figyelembe vehettük a magyar transzformációs generatív nyelvészet újabb fejlődési irányait, amelyek mögött a nemzetközi porondon lejátszódott minimalista fordulat (Chomsky 1995) hatása áll. Így jött tehát létre Medve Anna szerzőtársam és a pécsi mondattanoktatásban részt vállaló sok-sok kollégánk közreműködésével az a magyar transzformációs generatív grammatika, amit a következő fejezetekben ismertetek. Alberti Gábor Pécs és Budapest között, 2006. március 8-án

Kollekciók