Ajax-loader

Fahidi Éva könyvei a rukkolán


Fahidi Éva - A dolgok lelke
Auschwitz felszabadításának hetvenedik évfordulójára új kiadásban jelenik meg a túlélő Fahidi Éva tíz évvel ezelőtt írt rendkívül népszerűen fogalmazó, személyes családregénye, A Dolgok Lelke. Az idén kilencven éves szerző hatvan év hallgatás után, mindent elsöprő szeretettel írja meg családja, egyben a XIX. - XX. századi, vidéki zsidó polgárság történetét. Német és magyar méltatói szerint ritka lehetőséget teremt ez a nagyszerű, szinte lektűrszerűen olvasmányos könyv, hogy célközönsége, a mai 16 - 30 évesek egy igazán hiteles, közérthető és szeretetre méltó elbeszélő tollából ismerkedhessenek meg egy sorsdöntő korszakkal, még mielőtt élő tanuk híján örökre feledésbe merül a háború előtti békebeli világgal együtt.

Fahidi Éva - Anima ​Rerum
A ​Dolgok Lelke nem egy újabb holokauszt-könyv. Családregény, korrajz, történelmi dokumentum - páratlanul olvasmányos, érzékletes stílusban. Titka az a határtalan szeretet, ahogyan a 2015-ben 90 éves holokauszt-túlélő, Fahidi Éva az övéiről ír: az idillikus debreceni zsidó nagycsaládnak jólétet biztosító édesapa, a közös életet kormányzó szép és szerető édesanya, a sorstól ajándékba kért és kapott kishúg és még számtalan kedves rokon népesíti be a felhőtlenül boldog, mesébe illő gyermekkort. A könyv lapjain egy olyan kislány mindennapjai elevenednek meg, aki tizenhét éves koráig irigylésre méltó jómódban, boldogságban és szeretetben élt. Gyönyörűek a lét apró-cseprő eseményei, a féltve őrzött emlékek: a papa és a mama regényes megismerkedése, a nagyszülői háznál töltött nyarak, a vidéki polgárcsalád életének mozzanatai, a nagymosások menete, a csodálatos sütemények vagy a szigorú koreográfiával eltett gyümölcslekvárok íze - mind-mind olyan közel hoz minket Fahidiékhoz, hogy szinte filmként pereg le szemünk előtt a történet. A Dolgok Lelkét talán azért is olyan jó olvasni, mert teljesen áthatja a szerző - és egyben a főhős - személyisége. Mégis, hogyan lehet feldolgozni, ha az embert egy ilyen idilli, boldog gyermekkorból kiszakítják, és a földi pokol legmélyebb bugyraiba hurcolják, ahol rajta kívül minden hozzátartozóját megölik, és ahonnan egyes-egyedül kell hazatérnie? Sehogy. De a túlélés egyetlen módja az lehet, amit Fahidi Éva tett: a szeretteire, a boldog békeidőkre, nem a szomorú múlt részeként emlékezik, hanem olyan csodás kedvességgel, amilyen csak keveseknek adatik meg.

Kollekciók