Ajax-loader

Nyirő József könyvei a rukkolán


Nyirő József - Az ​elszántak
Ellentmondásos ​időkben, 1943-ban jelenik meg Nyirő József "Az elszántak" című novelláskötete. Az újságíró, publicista szerző kitörő örömmel ünnepli Észak-Erdély Magyarországhoz való visszatérését, a művész, a szépíró viszont mind nagyobb aggodalommal figyeli a háború veszedelmét. Ebben az ugyancsak sajátos helyzetben novellái két érzelmi véglet között hullámzanak, egymás után kerül ki tolla alól a drámai sűrítettségű, balladai tónusú elbeszélés, meg a nem felhőtlenül derűs, inkább könnyes-mosolyos, góbéskodó novella. Nyirő alaptézise, elbeszéléseinek kiindulóhelyzete ezúttal is az, hogy az isten által oly jónak, nemesnek teremtett székelységet a kemény-kérlelhetetlen történelem folytonos megpróbáltatásoknak teszi ki, egy-egy hősének olyan sorscsapásokat kell elszenvednie, amennyit szerencsésebb nemzetek generációk alatt sem élnek át.

Nyirő József - Halhatatlan ​élet
A ​román fennhatóság alatt élő székely nép küzdelmes sorsát ábrázolja 1940-ben íródott kötetében a szerző. A jellegzetes tréfákkal fűszerezett, mégis drámai hangvételű epizódokban egy udvarhelyszéki legény, a dolgos és életrevaló Bojzás Küs Dani életének legfontosabb szakaszát, családalapításának történetét követhetjük nyomon. Az ifjúság, a szerelem, a család és az örömteli események mellett azonban a fiatal párnak szembe kell néznie a mindennapi élet megannyi keserűségével is. Dani és Anikó hamar megtapasztalja, hogy az élet küzdelmek sorozata, ahol a boldogság múlandó, de a kudarcra ítélt emberi erőfeszítéseknek maradandó emléke marad. A mindennapi élet nehézségeit, a szegénységet, a kilátástalanságot, a családot érő sorscsapásokat csak tovább súlyosbítja az idegen hatalom pusztuláshoz, tragédiákhoz vezető elnyomása. A végzet és a drámai sors megjelenítésén átragyognak az író nyelvi leleményei, az ízes székely humorral teli évődések és kalandok, a szülőföld iránti határtalan szeretet, ám eloszlatni nem tudják a regény komor hangulatát. A tragikus vég ellenére mégis hinnünk kell - mert az író elhiteti velünk - hogy van magyar jövő Székelyföldön.

Nyirő József - Júlia ​szép leány
"Legyen ​magyar, legyen erdélyi, legyen egyetemes!" - így fogalmazta meg elvárásait az erdélyi magyar íróközönség felé a múlt század harmincas éveiben az erdélyi magyar színjátszás feltámasztására létrejött kolozsvári Thália Rt. Valljuk meg: nagy kihívás ez egy drámaíró számára! A tehetségekben nem szűkölködő helikoni írónemzedék azonban fényesen kiállta a próbát: Tamási Áron, Hunyady Sándor, Bánffy Miklós, Kós Károly és más, jeles erdélyi szerzők művei sorra sikert arattak mind az erdélyi, mind az anyaországi színpadokon. E sorba illeszkednek Nyírő József ekkortájt született színművei.

Nyirő József - Életet ​tanultunk
Nyirő ​József ismeretlen vagy alig ismert, életében kötetbe nem került, leginkább folyóiratok hasábjain megjelent elbeszéléseinek foglalata ez a könyv. A novella Nyirő számára több mint irodalmi műfaj: alkotói módszer, hisz regényeinek szerkezetét is ezekből építette fel. A kötet valamennyi ízes, fordulatos, székely tájnyelven alkotott prózai írása önéletrajzi ihletésű. Nyirő József 1889. július 28-án a történelmi Magyarországon, Erdélyben, Székelyzsomborban látta meg a napvilágot. Legkorábbi elbeszélései a női Mária Kongregációk folyóiratában, a győri Nagyasszonyunk 1909-1910-es évfolyamában jelentek meg. Beöltözéskor című első elbeszélését is a győri könyvtárosok segítségével sikerült kötetbe illeszteni. A gyulafehérvári papneveldébe való beiratkozástól az egyházi rendből való kiválásig, a nősüléstől az I. világháborút lezáró trianoni békediktátumig, a kisebbségi lét megtapasztalásáig, az erdélyi irodalmi élet sűrűjébe való bekerüléstől a hontalan bujdosók emigrációs létéig követik nyomon az írások Nyirő József életútját, a halálos ágyán tollba mondott utolsó imáig. A túlvilág küszöbén elmormolt végső fohászában az író nem magáért aggódik, hanem feleségéért, családjáért, magyar nemzetéért: írása végső vallomás a szülőföld szeretetéről, magyarságáról. A kötet minden egyes írása arról tanúskodik, hogy Nyirő József a Trianon utáni erdélyi irodalom legkiválóbb szerzőinek egyike, a nemzeti emigráció köztiszteletben álló nagy alakja volt, de elsősorban hű magyar és emberséges ember. Úgy illő, hogy neve fennmaradjon, amíg magyarok élnek e földön.

Nyirő József - Székely ​tragédia
Nyirő ​József kevésbé ismert, életében kötetbe nem került, leginkább folyóiratok hasábjain megjelent novelláinak foglalata ez a könyv. Az ízes erdélyi szó ötvösének igazi műfaja a novella. A kötetből népének tragikus életérzése sugárzik, az író rövidprózákba, feszes-tömör, néhol allegorikus-szimbolikus megoldású, balladás hangvételű írásokba sűrítette a székelység életérzését, drámai olykor tragikomikus helyzetét, amelybe Erdély magyarsága került, és amelynek lesújtó hatásán sem a nép, sem az író nem tudott felülemelkedni. Ám a székely apostol művei mégsem gyűlöletre, hanem szeretetre tanítanak, az írásokból a székelyek csalódások és megpróbáltatások ellenére is töretlen és törhetetlen hite tárul elénk. Az íróra annyira jellemző tragikus események itt is jelen vannak, de sokszor napfényes jelenetek szomszédságában. Üdítően hat a meg-megjelenő góbés furfang, s még Uz Bence alakja is felbukkan, azokban a novellákban, amelyeket az író nem dolgozott bele a regénybe. Nyirő írói eszköztárának egész gazdagsága felvonul: remek jelenetező képessége és dramaturgiai hajlama, az ízes székely nyelvjárás és a népi misztika ismerete, finom lélektani megfigyeléseinek árnyaltsága, nyelvi jellemábrázoló tehetsége, természetfestő ereje, melyek kifogyhatatlan mesélőkedvvel párosulnak. Mindez egy olyan író tollából, aki szenvedélyesen szerette szülőföldjét és az ő népét, azt a közösséget, amelyből vétetett, és akikre rendkívül büszke is volt..

Covers_4474
elérhető
27

Nyirő József - Uz ​Bence
A ​regény valamennyi fejezete egy-egy epizód Uz Bence mulatságos vagy megindító, hétköznapiságukban is különös kalandjaiból. Folyton ő méretik meg: emberségből, helytállásból, kitartásból, becsületből, észjárásból. A nép egyszerű, ám góbésan csavaros eszű gyermeke csendőrrel és turistákkal, városi vadász urakkal és adóvégrehajtóval megesett nevettető esetei vagy övéivel való könnyes-érzelmes történetei mind-mind adalékok a székelység népkarakterológiai képéhez. A nép erényeit és elenyésző gyöngeségeit testesíti meg, szükségszerű tehát, hogy túlrajzolt legyen. Ilyen találékony, derűs, furfangos – ám, ha a sors úgy hozza, együtt érző és áldozatosan segítő – ember a valóságban aligha létezik, de Nyirő nem is jellemrajzot ad, hanem egy népcsoport, a kisebbségi sors szorításában vergődő székely nép vágyott–álmodott karakterét, követendő magatartásának mintáját, életstratégiáját mintázta meg egy személybe sűrítetten. A regényben Uz Bence egyenrangú társa a táj: a csíki havasok vadregényes világa. Nyirő hangja ennek megfelelően "székelyes", a tájnyelv minden ízét-zamatát beépíti regényébe.

Nyirő József - A ​zöld csillag
"A ​regény szereplői az életből vett, hús-vér alakok. Az egyik németországi menekülttáborban valóban élt egy egészen kivételes képességekkel megáldott magyar, aki bizonyos dolgokat meg tudott érezni, ahogyan ő mondta: "látni".

Nyirő József - Hűség ​és áldozat
"Győzelemre ​rendelt az a nép, amelynek olyan fia van, akinek a hamvaitól is félnek." Az ízes erdélyi szó ötvöse szenvedélyesen szerette szülőföldjét és az "ő népét". Kiderül ez a "székely apostol" műveiből, s a műveinek esszenciáját tartalmazó gondolatgyűjteményből is.

Nyirő József - Havasok ​könyve
"...az ​eleven élettel nyüzsgő, csodálatos titkokkal telített székely havasról mesél szebbnél szebb, izgalmasnál izgalmasabb történeteket ez az új könyv, melynek címe: Havasok könyve. Megszületett a székely dzsungel-könyv. A mi madaraink énekelnek benne fülünknek ismerős dalokat, a mi állataink beszélnek anyánktól tanult, édes nyelven, megértjük a székely ősvadon zúgását, a hulló fenyőtoboz zaját, a bokrok és a fák minden parányi neszét. Sírni lehet a gyönyörűségtől. (...) A fontos csak az, hogy olyan írásmű született, amilyen az egész világirodalomban kevés van, s a maga nemében páratlan. A leíróművészet európai érvényű iskolapéldája. Sok-sok idő múltán is bizonyára örömet és megifjító, bűvös italt nyújt majd az élet vándorútján megfáradottaknak, és számos nyelven hirdeti a szépség és jóság hervadhatatlan igéit. Talán a Gulliver és a Robinson társa is lesz valamikor, ki tudja. Tündéri havas, erdők, vadonok világa, sohasem halhat meg a te varázslatos romantikád! Magyar nyelv, sohasem némulhat el a te zengő szépséged, melyet most egyetlen könyvbe sűrítve a kezemben tartok." Dsida Jenő Keleti Újság (Kolozsvár), 1937. február 8.

Nyirő József - Karácsony ​a havason
A ​Nyirő József karácsonyi elbeszéléseiből feltáruló székely világban az Ünnep egyszerű, tiszta, sallangoktól mentes és páratlanul gazdag a maga nyerseségében is. Aminthogy az emberek is ilyesfélék. Végtelenül egyszerűek az örömeik, ám megingathatatlan a ragaszkodásuk a Karácsonyhoz, néha még pokolra is mennek, hogy a kitartás végül mégis ünnepet teremtsen. Akkor is, ha éppen rászabadul a havasra a pusztító hóvihar, tajtékos, tomboló, fehér lovaival, és akkor is, ha látszólag a lelküket kell eladniuk érte. Hálásak lehetünk a székely apostolnak a mai fül számára kedves, soha nem hallott ősi szavakért, s mindazért, ami a székelység szívének a legmélyéről fakad szentestekor már évszázadok óta, az összetartozást erősítő szokásokért, a soha, sehol le nem írt, a megmaradást szolgáló, maguk szabta törvényekért. Olvassuk nyitott szívvel az írásokat, amelyekkel bennünket ajándékoz meg a szerző, hogy ne feledjük: volt idő, amikor Karácsonykor a sokkal kevesebb több volt, ahogy manapság a több mérhetetlenül kevesebb…

Nyirő József - Madéfalvi ​veszedelem
A ​Madéfalvi veszedelem igazi "székelyregény", amely egy magára hagyott népi közösség történelmi sorsának, "szenvedéstörténetének" elbeszélésével hívja fel a figyelmet arra, hogy Erdély maradék magyar karakterének fenntartására és védelme nem képzelhető el a székely közösség védelme nélkül. A regény a székely határőrség szervezésének véres történelmi tragédiáját mutatja be. 1764. január 7-én hajnalban a császári katonaság hihetetlen kíméletlenséggel támadt az álmukból felvert székelyekre, a támadásnak több mint négyszáz halálos áldozata és több mint ezer sebesültje volt, közöttük asszonyok és gyermekek. A kollektív ábrázolás medrében a madéfalvi vérengzés áldozatai mintegy közös személyiséget kapnak, az elszenvedett tragédia nem pusztán sok-sok egyén személyes tragédiája, hanem egy egész népé.

Nyirő József - A sibói bölény
Nincs

Nyirő József - A sibói bölény
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Nyirő József - Kopjafák
Nyirő ​elbeszélései, különösen, 1933-ban megjelent Kopjafák című kötetének írásai maguk is értelmetlenül elpusztult és halálba kergetett emberekről szólnak. A huszonegy novellából álló ciklus minden darabja egy-egy balladába illő szerencsétlen emberi sorsot örökít meg. A Kopjafák elbeszéléseinek hangnemét súlyos emberi tragédiák szabták meg, mindazonáltal ezeket a tragédiákat valami engesztelő remény is átszövi. Nyirő, igaz, otthagyta a papi pályát, vallásos hitét viszont megőrizte, továbbra is bízott abban, hogy az isteni gondviselés igazságot fog szolgáltatni a gyűlölködés és az erőszak ártatlan áldozatainak. Könyvének lírai, mondhatnám így is: prózaversszerű bevezetőjében arról beszél, hogy az élet végül le fogja győzni a halált, s az egymást követő nemzedékeknek az életnek ezt a mélyebb igazságát kell szolgálniok: "Régi idők öreg kopjafái alatt alussza álmát az én népem, mohos temetőkben, vadvirággal takart padmalyos sírokban, szép madárszó mellett. Egy az élet a föld fölött és a föld alatt..."

Nyirő József - Havasi ​tragédia
Nyírő ​József maradandó képekben mutatja be Erdély és a székely nép életét, történetét, hagyományait, észjárását és lelkiségét. A Havasi tragédia nagyrészt az író eddig kötetben meg nem olvasható elbeszéléseinek, publicisztikai írásainak a gyűjteménye. A történetek zöme gyilkos indulatokról, kíméletlen erőszakról, emberi kiszolgáltatottságról, fiatalon elfojtott életekről szól - a történelmi végzettel szüntelenül küzdeni kényszerülő székely nép tragikus életérzését szólaltatja meg. Az író emléke és életműve hosszú ideig megközelíthetetlen volt - e régóta várt visszatérésnek gazdag dokumentuma ez a kötet, amelynek írásai még teljesebbé és árnyaltabbá teszik azt a képet, amelyet a havasok népének krónikásáról ismerünk.

Nyirő József - Az ​én népem
AZ ​ÉN NÉPEM A regény laza szerkezetét Botár Béla, a fiatal református lelkész életíve tartja össze. Beiktatásától kezdve követhetjük nyomon az ő és a kisebbségi sorsra jutott székely faluja életét. Az ő mindenütt jelenlévő alakja fogja össze ezt a rengeteget szenvedő, naponta megpróbált népet. Az inuk szakadtáig küszködő barmokat vezető szekeres gazda észre sem veszi, hogy mindenórás felesége a boglya tetején életet ad gyermeküknek; a félholtan beteg kislányt édesanyja a nagykendővel a székhez köti, hogy gyógyulását mímelhesse haragos apja szemében; a Magyarországon végzett orvos, akinek a román állam nem honosította diplomáját csak az éj leple alatt keresheti föl a betegeket, akik a vizsgálat díját amúgy sem tudnák a körorvosnak kifizetni; az öreg székely, aki ökreit adta el fia iskoláztatására, az öngyilkosságba kergeti a gyerekét, mert folyton elbukik a román nyelvvizsgákon. Naponta és minden szereplő életében dráma zajlik a Székelyföldön, miközben a jóvágású román főbíró, Pompelu elcsavarja a falusi életbe belesavanyodó papné fejét, miközben az állását vesztő református tanító megtagadja nemzetét és hitét, hogy álláshoz jusson a román állami iskolában, miközben a tehetetlen falu szeme láttára árvíz sodor el egy házat anyástól, gyermekestől... Az író epizódról epizódra haladva, folyvást egy-egy novellát alkotva fest körképet a román fennhatóság alá került Székelyföld életéről, ugyanakkor azt is bemutatja, a székelyek sem bűntelenek, ahogyan a románságra is jellemző az emberség, az empátia, a nemzeti különbségeken fölülemelkedő szolidaritás: a prahovai román parasztok a maguk halottjaként gyászolják azt az idegen magyar fiút, aki nyelvvizsga kudarcai miatt már-már eszelős kóborlása közben az ő falujukban végez magával. Katartikus hatású olvasmány.

Nyirő József - Néma ​küzdelem
Az ​erdélyi történelem tragikus tapasztalatait fejezi ki az 1944-ben megjelent Néma küzdelem című regény. Hőse egy erdélyi magyar szórványtelepülés, azaz annak lakói, akik hiába szeretnének földhöz jutni, helyettük román bankok közvetítésével román parasztok szerzik meg a felparcellázott grófi birtokot. A regénytörténet a 19. század végének egyik súlyos társadalompolitikai mulasztását eleveníti fel, minthogy a magyar földbirtokosok és politikusok szűklátókörűsége következtében az erdélyi föld fokozatosan román kézre került, és ezáltal az erdélyi román térnyerés eszköze lett.

Nyirő József - A ​sibói bölény
II. ​József császár és idősebb Wesselényi első pillantásra ismerősök amint kilépnek a história ködéből a művészet verőfényébe. Két egymástól teljesen idegen világ csap össze személyükben, s mindegyik önmagában hordozza tragikumát. A császár tragikuma az, hogy nagy eszméi nem valók a kornak, metsző értelme nem törődik a szív, a tradíció, az anyanyelv, a szent szokások hatalmával, boldogítani akarja népeit, de csak simára és szürkére nyesné, ezért jóakarata társtalan és reménytelen marad.Összeomlása végül teljes, mert teljesen öntudatos. "Sorsára hagyom a világot" - mondja gőggel, mikor haldoklik. De a gőgben végtelen keserűség tengere hullámzik.

Nyirő József - Máté, ​a kutya
Érző, ​gondolkodó, öntudatos lények Nyírő József novelláinak állatszereplői, csodálnivaló, igazi karakteres szereplők, akik minden esetben példát mutatnak tetteikkel, szilárd jellemükkel. Ennek az erdei-mezei világnak a képviselői emberi nyelven szólalnak meg, egy valóságos értékrend képviselőiként, antropomorfizált alakjuk rendkívül hatásosan közvetíti mindazt, amit a szerző frappánsan így fogalmazott meg egyik írásában: " Rájöttem, hogy az igazán hűséges, talpig becsületes, szilárd jellemű ebek, kik azt mondják: Itt állok, nem tehetek másképp! ma nincsenek is. Ezek egytől egyig kifeküdtek gazdájuk sírjára és ott pusztultak el. A többi alkalmazkodott a mai viszonyokhoz, elveszítette egyéniségét, különböző világáramlatok hatása alá került és úton-útfélen szervezetekbe tömörül. Megfertőzte őket a nagyváros." A tizenhét elbeszélés szereplői: a gazdájával együtt haló kutya (Máté, a kutya), a fiát elvesztő, megtébolyodott medve (Az anyamedve), a vak koldus fölött őrködő kutya (A kutyánk), az égő házban a végsőkig fészke, azaz tojásai mellett kitartó tyúk (Biri, a tyúk) vagy az egyik napról a másikra felnőtté vált farkasfiú (Első lesen), illetve az ártatlan őz, akinek "egyetlen bűne, hogy egyszer titkos szerelmű vággyal megcsókolta egy éjszaka a patak vizében látszó holdat" (Az őz) lírai hangvételű, lebilincselő olvasmányokban elevenednek meg a szép kivitelezésű kiadvány lapjain.

Nyirő József - Arénába ​űzve
" ​Nagy, igaz sikerre számíthat Nyirő Józsefnek, a kiváló erdélyi írónak új könyve, amely szintén ehhez a műfajhoz tartozik. Memoárszerűen mondja el saját élményeit az író, aki pályája kezdetén pap volt. Ez a könyv úgy mondja el egy pap viharos, megrázó külső és belső élményeit, mint Remarque a katonáét, vagy Munthe az orvosét. És mint ahogy Remarque sokkal több, mint egyszerű katona, Munthe sokkal több, mint kitűnő orvos, úgy Nyirő József is sokkal több, mint egy fiatal pap, aki elvégezte a szemináriumot, plébános volt a nép között, végig kínlódta a háborút és az összeomlás szörnyű éveit, és végül is lelkiismereti és egyéb okokból letette a reverendát. Nyirő József sokkal több ennél: ragyogó író, igazi költő, akinek rengeteg a mondanivalója, és szuggesztív erővel mondja is el. Egy nagy, növekvő lelki válság története az egész könyv, amelynek egyes részei nyers, keserű realitásukkal felejthetetlenek. Különösen megkapóak azok a fejezetek, amelyek a háborús élményekről szólnak. A pap és az igaz ember lelkiismerete lázadozik itt a háború ellen, mint ahogy más helyeken a szociális igazságtalanságok elleni tiltakozásra kényszeríti ez a lelkiismeretét. Őszinték és izgalmasak ezek a vallomások, amelyeken keresztül meglátjuk egy kor keresztmetszetét. "

Makkai Sándor - Nyirő József - Az ​Erdélyi Helikon magyarországi barátainak Aranykönyve 1937
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Nyirő József - A ​síbói bölény / Úz Bence
Nyirő ​József többek között a Jézusfaragó ember, A síbói bölény, az Uz Bence, és a Mádéfalvi veszedelem írója 1889 július 18-án született Székelyzsomborban. Novelláinak jellegzetessége az egyszerű, falusi ember életének bemutatása. írásainak gyakori szereplője a halál, amely nem mint a vég jelenik meg, hanem, mint a természettel való egyesülés, mint az élet velejárója, mint az emberi sors beteljesülése. 1953 október 13-án, 64 évesen száműzetésben halt meg. Hamvai ma is Madridban pihennek. A síbói bölény Két ember áll a küzdőtéren, két sokra hivatott férfiú. A sors szeszélye folytán egymás ellenfeleivé válnak, ám személyes összecsapásra mégsem kerül sor közöttük, hiszen a társadalmi ranglétra más-más grádicsán állnak. Egyikük egy hatalmas birodalom teljhatalmú ura, másikuk mindössze egy tartomány kis birtoka fölött rendelkezhet. Kegyelmi pillanataikban mindketten érzik, hogy a másik jót akar, de a ráció nem hajlik meg az érzelmek súlya alatt. Egyikük egy letűnt kor szellemével, megcsontosodott szokásrendjével vívja küzdelmét, a modernizáció, a túlélés érdekében, a másik önmagával és ellenfele rendelkezéseivel, ugyancsak a túlélés érdekében. Az egyikük II. József, a másik Wesselényi Miklós, a sibói bölény. A tét nagy: a birodalom átmentése az új korba, melynek vészes széllökései folyamatosan érkeznek Párizs irányából, az elnyomottak terheinek enyhítésével, rendteremtéssel egyfelől, Erdély önállóságának megtartása, illetve az újra felfedezett magyar nyelv megóvása a megsemmisüléstől másfelől. A két férfi között pedig ott áll két asszony is, egyikük puritán erkölcsű, férjéért és családjáért mindenre elszánt feleség, a másik szerencsétlen sorsú, erkölcsileg kevésbé feddhetetlen, de nemes lelkű, szerelme beteljesüléséért hatalmas áldozatokra kész szerető. És a sorsok, vágyak, szándékok egymásba fonódnak, a végeredmény pedig az esetek zömében: csalódások, tragédiák, magány, börtön, halál, és az ezekkel járó vér és gyász, és vajmi ritkán: megkapó szépségű gesztusok, felemelkedés, öröm és siker. II. József útja rideg, kedélytelen palotai magányba, Wesselényié pedig hideg, koszos, egészséget próbáló börtönmagányba vezet. A kérdés: van-e innen visszaút? És mi lesz a két gyönyörű nővel? Legvégül pedig: mi lesz Erdéllyel? A válasz Nyirő József eme kitűnő művében rejtőzködik. Úz Bence Az őstermészet romlatlan emberének történetét átszövi és gyönyörűen kihímezi Nyirő József prózában is költői nyelve, gyönyörű és folyamatos mesélőkészsége. Hol édes, hol keserű humora a legtragikusabb helyzeteket is emberien sokszínűvé és mélyen a lélekbe gyökerező igazzá teszi. A székely nép lelkének ezerféle megnyilvánulása és hangulata egymást követi Uz Bence havasi életének során, melynél igazabban és többféle színben még senki sem rajzolta meg a ezékely népet.

Nyirő József - A ​megfeszített
Magyarországon ​1939-ben jelent meg először és ezidáig utoljára Nyirő-drámakötet, ekkor adta ki a Révai a székely író színpadi balladáját, a Júlia szép leányt díszes, halinás kötésben. A Kairosz Kiadó az első Nyirő drámakötet megjelenésének hatvanadik évfordulóján, 1999 karácsonyán, a téli könyvvásáron küldi a könyvesboltokba az életműsorozat tizenötödik kötetét, A Megfeszített címen az erdélyi szerző drámáit, misztériumjátékait. A II. bécsi döntés előtt Budapesten, a Nemzeti Színházban sikerre vitt Jézusfaragó ember, a mádéfalvi veszedelem vészkorszakát felidéző Új haza, az Operaházban bemutatott Júlia szép leány, továbbá az 1945 után, az emigrációban fogant Fonó a székelyeknél, A Megfeszített és A Próféta a magyar drámairodalom szerves része, igaz értéke. Hiszem, hogy a jövő nemzeti elkötelezettségű színtársulatai felkarolják a székely dráma ügyét, sikerre viszik Nyirő József színjátékait.

Nyirő József - Isten ​igájában
Az ​író alteregója - Harghitay József - nem elhivatottságból, hanem kötelességtudatból lesz pap, hogy özvegy édesanyját és testvéreit eltarthassa. Már a szemináriumban gyötri az önvád, hogy csupán képzeli vagy hazudja hivatástudatát. Később, fölszentelt papként eszmél rá, valójában székely népét kell szolgálnia, a nyomorúságban vergődő, mindenkitől kiszipolyozott, senkitől nem segített erdélyi magyarságot. Átéli a faluban a háború kitörését, a lelkesedés első mámorából való irtózatos kiábrándulást, a szörnyűségek szörnyűségének igazi arcát, a front mögötti életet, a nyomorult ki falu szenvedését, ahol ő is mint plébános folytonos nyomorban él, a nép naiv felbuzdulásait és hálátlanságait, a hadikórház borzalmait, aztán a végleges katasztrófát, a román impériumot, a magyar sors veszendőségét. (...)

Nyirő József - Mi ​az igazság Erdély esetében?
A ​kötet címadó nemzetpolitikai tanulmánya, a Mi az igazság Erdély esetében?, a súlyos betegséggel küzdő író utolsó életszakaszában keletkezett, de csak 1953. október 16.-án bekövetkezett halálát követően került nyilvánosságra. 1954.-ben, folytatásokban közölte a Katolikus Magyarok Vasárnapja. Nyirő József az erdélyi sajátságok és a külön erdélyi út túlzott hangsúlyozásával szemben a Kárpát-medence egysége mellett érvel, vallja, hogy Erdély ezer esztendőn át Magyarország szerves része volt. Ez így volt jól, és ma is így kellene legyen. Egyértelmű, hogy a székely író szívéhez az egységes Kárpát-medence és a történelmi Magyarország feltámasztásának gondolata áll legközelebb, de más megoldást is elfogadna. Megoldásnak tekintené Erdély kettéosztását úgy, mint ahogyan az 1940.-ben történt, de ugyanígy szívesen fogadná, ha a transzszilvanizmust valló írók két háború közötti álma megvalósulna. Létrejönne az Erdély földjén békében, szabadságban és egyenlőségben élő három nép országa, a független Erdély. Nyirő hitt, vagy inkább hinni szeretett volna abban, hogy a nagyhatalmak képesek felülbírálni saját tévedéseiket.

Nyirő József - Íme, ​az emberek!
"Íme, ​az ember!" - mondja Pilátus János evangéliumában, felkínálván a megkínzott Jézust az embereknek, hogy azok megtartsák a földi életnek, és ekkor még bízik a szerencsés fordulatban. "Íme, az emberek!" - mutat rá Nyirő kortársaira, s gesztusában nyomasztóan több a reménytelenség, a lemondás és a keserűség, mint Pilátuséban. Ő már nem bízik a szerencsés fordulatban. Talán mert jobb emberismerő. A negyvenes évek világháború sújtotta Európájában ez egyébként több mint természetes. Ezzel napjaink olvasója is tisztában van. Azzal viszont már kevésbé, hogy a háború befejezése sokak számára nem a Gonosz fölötti győzelem örömmámoros, zászlólengetős, pezsgőpukkantós, kalapot-sapkát levegőbe dobálós, katonaölelgetős ünnepnapjait hozta el, hanem a pokoljárás egy újabb nyitányát. Mert a fegyverek ugyan már nem dörögnek, de a háború nyomán kialakult katonai-politikai helyzetben továbbra is sok millió hazáján kívül rekedt vagy rekesztett embernek kell üres kézzel szembenéznie a létbizonytalanság, gyökértelenség, reményvesztettség és jövőtlenség lélekölő támadásával, sőt a halállal is: vagy a foglyokkal való embertelen bánásmód, vagy a hazatoloncolás következtében. Nyirő regénye egy maroknyi magyar menekült háború utáni kálváriájának állít emléket.

Nyirő József - A ​csillagig érő emberek I-II.
A ​székely író ismeretlen vagy alig ismert elbeszéléseinek közzététele egyfajta összegzés. A novella Nyirő Józsefnél több mint irodalmi műfaj: alkotói módszer. Jobbára regényeinek szerkezetét is előre megkomponált elemekből: elbeszéléseiből és novelláiból építi fel. Nyirő József 1889. július 28-án a történelmi Magyarországon, Erdélyben, Udvarhely megyében, a homoródi járásban, Székelyzsomborban látta meg a napvilágot. Ünnepelhetnénk-e méltóbban születésének 120. évfordulóját, mint forrásértékű novellái, elfelejtett elbeszélései, önálló alkotásként megjelent regényrészlet-variációi, humoreszkjei és lírai hangvételű szépprózai írásai közzétételével? A teljes gyűjtemény száztíz ízes, fordulatos, székely tájnyelven alkotott prózai írást tartalmaz. Az I. kötet 54 elbeszélést tartalmaz.

Nyirő József - Jézusfaragó ​ember
Amikor ​Nyirő József 1924-ben, az ismeretlenségből előlépve, leteszi a _Jézusfaragó ember_ c. novelláskötetét a magyar olvasóközönség asztalára, nem sejtheti, hogy olyan kötetet tett le e sokat látott „asztalra”, amelyet majdan többen a nyirői életmű csúcsának tartanak... Szokatlan dolog ez, mintha az operaénekes már az első fellépésén kiénekelné a magas C-t. Szokatlan és kényes, mert igaz ugyan, hogy lenyűgözi a közönséget, de egyúttal magasra is teszi a mércét. Hogy az éppen csak megszületett erdélyi magyar irodalom részéről erőteljes felütés volt ez a könyv, mi sem bizonyítja jobban, mint hogy olyan neves kritikusok méltatják lelkesen és elismerően, mint Németh László vagy Jancsó Béla. A tekintetben is mérföldkő e mű, hogy nyitánya egy olyan sorozatnak, amely rövid időn belül a két világháború közötti magyar irodalom egyik kedvenc témájává avatja a Trianonnal idegen impérium alatt rekedt Székelyföldet és székelységet. _„A székelyek emelt elmével járnak. Nem barom mellett baktató parasztok ők, hanem Isten jobbjának árnyékai, kiknek értelme röptében táplálkozik, mint a fecske”_ - olvashatjuk mindjárt az első oldalon. És valóban, Nyirő székelyei e novellákban nem hétköznapi emberek, hanem mitikus hősök mitikus időben és térben. De a görögök óta tudjuk, hogy a mítoszok hőseinek élete távolról sem fenékig tejfel... Viszont lebilincselő olvasmány. A javából.

Nyirő József - Leánykérés ​a havason
Balladás ​hangvételű, drámai erejű, novelláiban és regényeiben különös figyelmet szentelt a táj, a természet leírására : részletesen mutatja be a szereplőket körülvevő növény- és állatvilágot kitérve az évszak jellegzetességeire, az állatok viselkedésére, s az emberben keltett érzésekre. A történetek cselekményei túlnyomórészt a hegyekben, erdőkben, a székely falvakban játszódnak, a szereplők pedig hétköznapi egyszerű emberek, hétköznapi történetekkel. Állandó szereplő a csavaros eszű, ravasz székely atyafi, aki megtréfálja a kívülállóként jelentkező urakat, az elbeszélőt, a falukutató diákot, az arra tévedő üzletembert. A Nyírő-novellák jellegzetessége az egyszerű, falusi ember élete fordulópontjainak a bemutatása : az élet és a halál, a munka és az emberek közti viszonyok, amelyeket az ösztönök és a természeti erők irányítanak. A történetek a környezet részletes leírásával kezdődnek, de a szereplőt körülvevő természet bemutatása a történettel párhuzamosan folytatódik. A táj részletes leírása után az éppen folyamatban levő történet közepén találja magát az olvasó, mintha messziről épp most érkező vendég toppana be hirtelen a házba nem tudván semmit az adott helyzet kialakulásáról. Nyírő írásainak gyakori szereplője a halál. Találkozunk a havasokon élő pásztor halálával s a kisgyerek halálával is. De a halál nem mint vég jelenik meg, hanem mint a természettel való egyesülés, mint az élet velejárója, mint az emberi sors beteljesülése.

Nyirő József - Székelyek
Nyirő ​elbeszélő művészetének megvan az a nagy ereje, amely mindjárt magához ragadja az olvasót. Semmi külön feladatot nem ad neki, nem zavarja meg rejtélyeivel. Írásainak nincsenek külön titkai. Belterjesen kibomlik mindaz, amit történetei nyújtanak. Könnyű, varázslatos, kristályos és szivárványos folyású magyar beszéde könnyedén kap föl szárnyaira, s amikor letesz, érezzük, hogy mindent látunk, amit meg akart mutatni nekünk. A nagy elbeszélők ellenállhatatlan erejét hordja ez a nyelv, s kis elbeszélésekben és rajzokban legzavartalanabb a hatása. Székelyek című kötetének néhány olyan elbeszélése van, amelyet nem lehet elfelejteni. De az egész kötet, első novellagyűjteménye, a Jézusfaragó ember óta, Nyirő legművészibb és leggazdagabb hatású könyve. A kötetet kiegészíti három, eddig könyvben meg nem jelent novellája.

Kollekciók