Ajax-loader

Lázár Ervin könyvei a rukkolán


Ott, ​ahol az Orgona utca a Levendula utcába torkollik, áll egy ház, magas kőkerítéssel, nagy kerttel és a kertben egy régi-régi pajtával. A kőkerítéses házban a kisfiú lakik az édesapjával, a régi-régi pajtában pedig a kisfiú oroszlánja, akit Bruckner Szigfridnek hívnak. Szokatlan név egy oroszlánnak - de hát maga az oroszlán sem mindennapi oroszlán. De mennyire nem az! Sokan - így például a kisfiú édesapja - még azt sem hiszi el, hogy az öreg oroszlán ott él a régi pajtában, s arra gyanakodnak, hogy Bruckner Szigfridet meg a többi oroszlánt, sőt talán az egész különös történetet csak a kisfiú találta ki, hogy legyen mivel játszania.

Lázár ​Ervin az 1970-es, 1980-as években a Magyar Rádió számára több hangjátékot írt, melyek kötetbe gyűjtve először 1990-ben jelentek meg. A Franka Cirkusz tíz hangjátéka felnőtteknek szól, mégis - akárcsak a novellákban - szinte valamennyiben jelen van a csodás elem. A szerző - "tündéri realizmusára" jellemző módon - a sivár valóság és a mese- és álomvilág összefonódásával jellemzi groteszk helyzetekbe került szereplőit.

Lázár ​Ervin legújabb meséinek válogatása, Réber László grafikáival. A címadó írás mellett a kötetbe a Vérengző Alfréd, az Állatmese, A szeplős boszorkány és A durci mókus című meséit vette fel a szerző. A címadó történet egy furcsa birodalom hétköznapjaiba enged bepillantást.

Lázár ​Ervin mindmáig egyetlen regénye először 1971-ben látott napvilágot, s keltett igazi feltűnést a magyar irodalom újdonságaira érzékenyen figyelő olvasók táborában. A fehér tigris egy meseszerűen valószínűtlen és csodás elem magától értetődően természetes kezelésével beszél a korabeli (és mindenkori) hétköznapi ember erkölcsi próbatételéről. Vagy ahogyan az irodalomtörténet fogalmaz (mert a regény azóta bevonult az irodalomtörténetbe) "olyan krízis-szituációt hordoz magában, amely alapvetően választásra kényszeríti a főhőst, Makos Gábort. A fiatal mérnökhöz hozzászegődő és csodás tulajdonságokkal rendelkező tigris olyan lehetőségeket teremt, melyekkel valahogyan élni kell. Makos a kihívást elfogadja, ám nagyszerű helyzetével visszaél: nincs ereje a felajánlott jót véghez vinni, helyette erőszakkal kíván győzni." A csodálatos tulajdonságokkal megáldott tigris a teljes hatalom szimbóluma, amelynek gazdája a jót is, de a rosszat is korlátozás nélkül képes megvalósítani. Az ember utópisztikus énjének a csodás megtestesülése, s a regény szomorú kérdése, ami az ember örök dilemmája is egyúttal, hogy miért nem vagyunk képesek cselekedeteinkkel valóra váltani jobbik énünk vágyait és reményeit, olyankor sem, amikor ennek látszólag nincs akadálya, s miért maradunk mindig alul saját emberi tulajdonságaink rossz erkölcsi beidegződéseivel szemben? Lázár Ervin regénye az ember erkölcsi állapotának egyik alapvető-örök kérdését ábrázolja a 20. századi ember világában.

Lázár ​Ervin novelláinak három évtized alatt megjelent anyagából készült a válogatás. Az a finommívű, néhány kivételtől eltekintve frappáns, rövid ívre szabott elbeszélésforma, amely az író legszemélyesebb mondanivalóit hozza színre, való és képzelet, pontos tényszerűség és mesés lebegés együttesét alkotja. Már a kötetnyitó novellában is: egy vidéki cirkuszelőadás, ahol minden a helyén van, a közönség is köznapi, s mégis: a bűvész trükkje nem leleplezhető - s épp ez a titka, hogy nincsen (A bűvész). A városba szakadt fiatalember élményköreként idézi meg több írás is azt a hajdani pusztát, melynek élménygazdag elevenségéből, emberi tisztaságából, gyermeki varázsából egy csipetnyi is vigasztalás lehet (Rozmaring; Veréb a Jézus szívében). Ez a "tündéri realiz- mus"-ra való képesség, a naivitás tartományainak megőrzött integritása ad magyarázatot arra, hogy Lázár Ervin sikeres gyermekkönyvei és "felnőtt" elbeszéléseinek képzeletvilága egymáshoz illenek. Az írói személynek két alakmása van: Illés Ezsaiás és Simpf, s mindkettőben az álmodozó, a világ képtelen, szürrelisztikus megnyilatkozásaira nyitott személyiség rajzát adja az író. Ez a "szívjó" embertípus az esendők pártján áll (A kuka), képzeletvilágának teremtményeivel vonul ki a rideg valóságból (Egy lapát szén Nellikének), titkos dolgokért, köznapi ember nem sejtette ügyekért érezve felelősséget (A föld szíve). A kötet utolsó harmadában szereplő elbeszéléseket, párbeszédes fantáziajátékokat ismételten a felnőtt és a gyermek, szülő és aprócska lány egymásra ható világlátása jellemzi. Nem "gyermekszáj"-írások ezek, hanem a nyelvi és a képi fantázia együttes futamai, valamiről, ami a valónál igazabb, mégha a történet "nemlétező" valóságba vezet is át. A kötetbe gyűjtött három tucat elbeszélés érzékeny, komolyságában is játékos kisepikát nyújt az olvasóknak - Lázár novellisztikájának legjavát, amely minden olvasónak bátran ajánlható.

Lázár ​Ervin idén lenne nyolcvan esztendős – de immár kerek tíz éve, hogy nincs köztünk. Legszebb felnőtt novelláinak válogatásával tisztelgünk a nagy mesélő előtt, aki „tündérrealizmusával” a felnőtteket is ugyanúgy elvarázsolja, ahogy a gyerekeket a Négyszögletű kerek erdő vagy épp Szegény Dzsoni és Árnika történetével. „– Mit csinálsz, te Isten átka? – kérdezte tőle az öreganyja, a hangjában féltés meg túlcsorduló szeretet, mert mi tagadás, ezt az unokáját szerette legjobban. – Fölugrok az égbe – nevetgérezett Hötöle.” A kötetet válogatta Komáromi Gabriella.

Lázár ​Ervin "csodaíró". Csodálatos ez a képessége, hogy könyvei mindenkihez szólnak. Olyan természetesen bánik tollal-papírral, mint akinek nincs természetesebb közege, mint a betű. És csodaíró, mert csodákat ír le: gyerekangyalokat, emberarcú virágokat, kikiáltásukat ünneplő csodaköztársaságokat, hét napkoronggal dicsekvő égboltokat. Csodakertjének legizgalmasabb titka - ha irodalmiasan akarunk fogalmazni: a naiv mese elegyítése az intellektuális groteszkkel, és ha egyszerűen akarunk fogalmazni: a titok nyitja az, hogy Lázár Ervin jó író.

Nem ​mindennap fordul elő a modern irodalom életében, hogy az írói eredetiség, a magas esztétikai minőség egybeessen a nagyérdemű olvasóközönség körében kivívott népszerűséggel. Hogy az olvasók kedvtelve és évtizedeken át nem lankadó, szíves érdeklődéssel olvassák is egy kortárs elbeszélő képzeletünket fellobbantó "meséit"; mert közben ösztönösen érzik, hogy nem mese az, amit a kezükben tartanak, hanem egyfajta halálosan komolyan veendő látlelete a közös emberi létnek, amit az író, a lélek ősi természetgyógyásza azért vetett papírra, hogy szívünkben megtisztulva elviselhessük azt, amin változtatnunk egyébként nem lehet. Válogatottan jó írások Lázár Ervin e kötetbeli elbeszélései.

“… ​Bab Berci nem szerette a füvek, fák, madarak némaságát. Csak a füvek, fák, madarak csendjét szerette. Megvárta, míg fölzengett a bizakodó csönd, és máris az orránál tartott: persze, e miatt a túlméretezett szörnyeteg miatt van minden, e miatt a tokmányorr miatt, e miatt az uborkaorr miatt… mit orr?! Ormány! Egy bánatos, vöröslő hegycsúcs, egy Kilimandzsáró, egy Popocatépetl, egy Mohendzsodáro, nem, a Mohendzsorádo az nem hegy, az egy romváros, mindegy, akkor is ez az ormány, ez az oka mindennek! Ahogy a nátha észreveszi, rikoltva felkiált, felkiáltván rikolt, és egyetlen rohammal boldogan benn terem, ez kell nekem, ez az én otthonom, rikogat a nátha, Bab Berci orra nekem egy kastély, egy katedrális, Bab Berci orra az én váram, ordibálja elragadtatottan, és soha többé semmilyen fortéllyal kiűzni nem lehet. Na igen. Bab Berci egy lepedőnyi kockás zsebkendőt húzott elő, és nagyot tüsszentett bele. Ettől már meg sem rezdült az erdő, megszokta már Bab Berci tüsszögését, mondhatnánk úgy is, Bab Berci tüsszögése az erdő csendjéhez tartozott.”

Téged ​is gyakran meglátogat a Szomorúság? Akkor irány a Négyszögletű Kerek Erdő, ott nincs hatalma! Egy napon becsönget majd hozzád Mikkamakka, és elvezet a tisztáshoz, ahol már sok különc, elvarázsolt barátja lelt új otthonra. A Bikfi-bukfenc-bukferenc meséiből kiderül, hogy mi a leghatásosabb gyógymód Szörnyeteg Lajos, a legjobb szívű behemót álmossága ellen. Ló Szerafin, a kék paripa egy futóverseny közben még önmagát is legyőzi. Vacskamati különleges virágot kap a születésnapjára, és kiderül róla, mekkora nagy, egyetemes, világméretű csaló. Végül a gonosz Kisfejű Nagyfejű Zordonbordon betiltja a bukfencezést, de az erdőlakók túljárnak az eszén. Klasszikus történeteiket Buzay István groteszk humorú rajzai öltöztetik új köntösbe a Móra Kiadó Lázár Ervin-sorozatában.

Lázár ​Ervin klasszikus meséje Mikkamakka, Ló Szerafin, Szörnyeteg Lajos, Bruckner Szigfrid, Kisfejű Nagyfejű Zordonbordon, Vacskamati, na és persze Dömdödöm közös életéről a Négyszögletű Kerek Erdőben...

Doktor ​Hertelendi Róbert, Öregapó seregélye nem mindennapi madár volt. A megtévesztésig híven tudta utánozni a szekérnyikorgást, a rigófüttyöt, kotkodácsolásával még a baromfiudvart is zavarba hozta. Kár, hogy egy tavaszon nem tért vissza, a gyerekeknek, Öregapó barátainak már nem volt szerencséjük megismerkednsi vele. A meghitt beszélgetések, közös kirándulások során mégis sok érdekességet tudnak meg a madarak életéről. Arról, hogy miért nem szabad baglyot lőni, hogy valóban halálmadár-e a kuvik, arról, hogy messziről hogyan lehet megkülönböztetni egymástól a gólyát és a gémet, meg hogy mi történik, ha egy fészekbe véletlenül két kakukktojás kerül. A mű derűs világát híven tükrözi a szép, színes illusztráció.

Egy ​mese Csillagszeműről és az erdő megannyi csodabogaráról. Csillagszemű bogár-főhősünk küldetése az, hogy felkutassa a jótékony varázsvirágot, mely beteg Szivárványos barátjának egyetlen gyógyírja lehet. Lázár Ervin és Lázár Zsófia első közös műve.

"Az ​Egér az Erdei Kocsma pultján ült, egy borral teli mogyoróhéjat tartott a kezében, és a csillagokról mesélt." (A hazudós Egér). A gesztenyeorrú cserkesz így mesél: "... egyik szemem mandola, másik szemem mandula, a derekam mandolin" (Mese Julinak). Mikkamakka társaságában ott van az előkelő Okker család leszármazottja és riválisa, a nemes Ultramarin... (Szökevény szeplők; A Kék meg a Sárga). Majom és Hangya reménytelenül vetélkednek, a furfang segíti a gyengébbet (Az igazságtevő nyúl). A rubinszemű hernyó megmenekülése egy kis hangyán múlik, ő azonban nem bukkan elő (A fába szorult hernyó). Egyik-másik szereplő ismerős a klasszikus állatmesékből. Aesopus és La Fontaine "hőseihez" hasonlóan történetük tanulsága most is több ezer éves bölcsesség - mint minden igaz emberi mondanivaló - de a régi tanulságok ízig-vérig modern "hangszerelésben" jelennek meg; sok a humoros, groteszk elem a mesékben. A szerző meséinek gyűjteményes kötete a felnőtteket is tiszta, szép élménnyel - a költészet élményével - ajándékozza meg.

Lázár ​Ervin beszélget a kislányával, szóval együtt szövik a mesét. Kiről szólhat másról egy ilyen mese, mint a becsületes, egyszerű szegény legényről, a jószívű királykisasszonyról, a hirtelen haragú királyról és a vasorrú bábáról, aki természetesen összekeveri a dolgokat. Végül helyreáll a rend, és szegény Dzsoni feleségül veheti Árnikát, és elnyerheti vele a királyságot is. Minden olyan egyszerű, de mégis annyi mindenen lehet elgondolkozni. És mi jobb alkalom arra, hogy az emberi jóságon, barátságon, szereteten elgondolkodjunk, mint egy közös mesélés apa és lánya között? Lázár Ervin és kislánya új mesei világba kalauzolja el az olvasókat; ebben a könyvben nincs jelen Mikkamakka, sem Vacskamati, még Bruckner Szigfrid sem, de a Hétfejű Tündér szeretetvilágának minden szépségét megtaláljuk benne. Réber László magával ragadó bájjal, mély humorral teszi láthatóvá Lázár Ervin mesevilágát.

Lázár ​Ervin meséinek széles és minden korosztályt felölelő olvasótábora most új hősökkel ismerkedhet meg: Berzsiánnal, a költővel s barátaival: Sróf ezermesterrel, Violinnal, a fülrepesztő zenésszel meg a locska-fecske Zsebenci Klopédiával, aki mindig tud valami okosat mondani. A négyük barátságáról, összeveszéséről, kibéküléséről és a kedves Didekivel, no meg a sötét Áttentő Redázzal való találkozásáról szólnak ezek a hasonlíthatatlan Lázár Ervin-mesék, amelyeknek világát Réber László ragyogó, színes illusztrációi elevenítik meg.

Lázár ​Ervin (1936) a mai magyar prózairodalom talán legeredetibb hangú elbeszélője, s ez a méltán megcsodált eredetiség valóban az "írói hang" varázslatos tulajdonsága, amivel az író "megénekli" a világát. Ebben a kötetében a valaha volt pusztát és embereit, ahol gyerekkorát töltötte. Lázár Ervin ugyanis a Tolna megyei Alsórácegrespusztán nevelkedett, ez volt az ő gyerekkorának az Édenkertje, s nem is titkolja, hogy a nagyvárosból, ahol évtizedek óta él, "állandó nosztalgia húz vissza falura, isten háta mögötti helyekre". Ez az isten háta mögötti emberi világ volt az ő írói képzeletének a nevelője, s kincses emlékeiből táplálkozik ma is, mert ez ugyanolyan gazdag és kimeríthetetlen terepe a teljes fényű létezésnek, mint a metropolisok vagy a megalopolisok kavargó-nyüzsgő élete, s az ember, akinél - Szophoklész szerint - "nincs csudálatosabb", szívének reményeivel és sorsának nyomorúságával ebben a valóságot írói látomásokkal és költészettel át- meg átszőtt "Csillagmajorban" ugyanúgy megmutatkozik, mint a világnak bármelyik más színterén.

Lázár ​Ervin több, kisebb-nagyobb füzetbe, rendszertelenül jegyezte fel a napi eseményekhez kötődő gondolatait, témáit, ötleteit, olykor csak egy-egy telefonszámot vagy pár szavas reflexiót valamely olvasmányára, máskor meg egész novellát, mesét írt be a naplóként használt füzetekbe. E füzetek tehát egymással párhuzamosan teltek meg vagy maradtak félbe, s ezért lehetetlen naplójegyzetei közreadásakor időrendet tartani. Az egyes füzeteket tartalmazzák e kötet fejezetei.

"- ​Segítség! - jajdult föl Szörnyeteg Lajos. A halálmegvető bátorságú oroszlán, a nagyhangú Bruckner Szigfrid se düllesztette a mellét. Azt suttogta: - Meneküljünk! Kisfejű Nagyfejű Zordonbordon diadalmasan nézett a berezelt társaságra. - Hiába is menekülnétek. Körül vagytok zárva. Bármerre futtok, a pomogácsok kezére juttok. Erre lett aztán igazi haddelhadd! Futkostak, ugráltak, jajgattak, siránkoztak. Csak az egy Dömdödöm támaszkodott szótlanul, karba tett kézzel egy fának."

Az ​író ezúttal egészen más irányból közelít a gyerekek felé: a rövid írásokban nem nekik, hanem róluk szól, nem mesei fikciót teremt, hanem leírja, hogyan viselkednek a gyerekek különféle helyzetekben, hogyan reagálnak a világra, mi az, ami belőle fontos nekik. A legtöbb írás szereplői saját gyerekei, lánya és fia. Megkapóan szép történetek ezek, egyrészt líraiságuk, az apa-gyerek kapcsolat finom leírása (Szárnyas emberem), másrészt a gyermeki őszinteség, tisztaság, a gyermeki látásmód igazságának érzékeltetése miatt (Általános leszerelés). A gyerekek mindent meg tudnak magyarázni és mindenből játékot tudnak csinálni: a fél pár zoknik eltünéséért, a könyvek szamárfüleiért, az apa ráncaiért és ősz hajszálaiért a szamárfülező manót teszik felelőssé (Szamárfül). A Stregovác és a Csapda című írásokban óriási ellentét feszül a felnőttek és gyerekek szemléletmódja között, pontosabban azoké a felnőtteké között, akik elfelejtettek már játszani, nem tudják, hogy táltos paripán bárki száguldozhat ma is... Az ő ellentéteikről szól a Százpettyes katica és a Tüskés varabin, melyek bebizonyítják, hogy nincsenek mindig pontos határvonalak valóság és mese között. A tizenhat rövid irás után egy-talán önéletrajzi indíttatású - kisregény következik. A Veréb a Jézus szívében kamaszodó hőse cisztercita rend diákjaiként erősen zárt közösséget alkotnak. Közéjük érkezik új fiúként Veréb, aki kiállja a parasztgyereknek járó kegyetlenkedéseket, igazságtalanságokat, de hiába bántalmazzák őt testileg és lelkileg is, s hiába szeretne ő is a többiek közé kerülni, amikor világossá válik számára, hogy ez csak hazugságok és megalkuvások árán lehetséges, nemet mond. A gyerekkorukat őrző, erre emlékeztető felnőtteknek különös élményt jelenthet a könyv.

Lázár ​Ervinnek ez a kései meséje sajátos körülmények között született: a szokásos sorrendet megfordítva itt az illusztrátor kérte meg az írót, hogy írjon számára mesét. Lázár Ervin a rá jellemző mulatságos fordulattal úgy tett eleget a kérésnek, hogy a kitűnő képzőművész, Pittmann Zsófi alakját is beleszőtte a történetbe. A két alkotó közös munkája igazi különlegességet kínál az olvasónak.

A ​fiatal író első novelláskötete hét év terméséből állt össze. Olyanok ezek az elbeszélések, mint az évgyűrűk a fán, mutatják a fejlődést, gyarapodást, témában, látásmódban, művészi eszközökben. Az első témakör gyökere a gyermekkorba, a faluba nyúlik vissza, de hamarosan uralkodóvá válnak a mai és főképp városi témák, a mai fiatalság erkölcsi és magatartásbeli problémái. A kötet egészét azonban egységbe foglalja az író tehetségének sajátos jellege, amely inkább a finom, hangulatszerűen megírt mozzanatokra, kimondatlan szavakra és elrejtett gondolatokra építi az elbeszélést, nem a drámai és mozgalmas cselekményre. Ez az írói magatartás és alkotásmód teszi oly árnyaltan érdekessé Lázár novella-alakjait, s ez tölti meg a novellákat feszültséggel és lírával.

Lázár ​Ervin új kötete novellákat tartalmaz. Annak az izgalmas művészi kísérletnek az eredményeit, mely már a korábbi novellákban és mesékben s legutóbb A fehér tigris című regényben is megújuló eredetiséggel örvendeztette meg az olvasót, s melynek távolabbi célja egy öntörvényű írói világ megteremtése. Lázár Ervin ezt a világot a valóság, a költészet és a mese elemeiből, vaskos, nyers tényekből s illanóan könnyű anyagból formálja nyugtalanítóan széppé s feszültségekkel teljessé. Írásaiban a valóság és a mese egymásra hat, összefonódik, szétválik, játékuk különös feszültséget teremt; a látszólag könnyű ötlet meglepően és mégis logikusan mély összefüggésekre utal, a groteszk, nemegyszer szürrealista helyzetekből varázslatos és emberi törvényű világ bontakozik ki. Az írói játéknak komoly és egyértelmű funkciója van: egy szépség és emberség után sóvárgó s a gyermeki teljesség-igényt a férfikorban is őrző lélek önkifejezése.

Lázár ​Ervin mindmáig egyetlen regénye először 1971-ben látott napvilágot. A fehér tigris egy csodás elemre épülve ábrázolja a korunkbéli (és mindenkori) hétköznapi ember erkölcsi próbatételét. Mit kezd az ölébe hullott mesés és korlátlan hatalom birtokában? Sajnos, nem tud úrrá lenni az emberi természet rossz erkölcsi beidegződésein, és jobbik énünk vágyainak valóra váltása helyett nyers erőszakot gyakorolja. A Franka cirkusz tíz hangjátéka a szerző tündéri realizmusára jellemző módon a valóság és a mese összefonódásával jellemzi írói világának groteszk helyzetekbe került szereplőit.

"Akkor ​ajaj. Meg hajaj. Mert csendes esőben mélabús manócskák születnek, viharban mérgesek, szélben érdesek, zivatarban kotnyelesek, éjjel titokzatosak, holdvilágoson bölcsek, viharoson rosszmájúak, akkor meg, amikor a Rohadtsarok felől jön a rossz idő, rontó-bontók."

Lázár ​Ervin két korábbi, állatokról szóló könyvét (Öregapó madarai; Lovak, kutyák, madarak) gyűjtöttük egy kötetbe, s új illusztrációkkal adjuk közre.

A ​másik Télapó puttonyában Lázár Ervin két téli meséje rejtőzik, a szerzőtől megszokott játékos, vidám, megindító hangnemben, Szalma Edit kedves rajzaival. "- Mit is mondtál, miből raktatok nagy tüzet hideg teleken, amikor gyerek voltál Rácpác-egresen? - Rőzséből - nyögöm, és a dobhártyámon már dörömbölnek a fagyhalál bimbamjai. - Azt is hoztam! - kiált Télapó. - Mit? - Rőzsetüzet. - Már hogy hoztál volna, kedves Télapó, amikor nincs is több zsebed? - De-de! - mondja büszkén, és megfordul. Tényleg! A farzseb! Kedves szülők, csak farzsebes nadrágot vegyetek a gyerekeiteknek!"

Okosabban ​kellene bánni az embereknek a természettel. Úgy, hogy minden élőlény meglelje benne a maga nyugalmas élőhelyét. - Nagy, nyugodt erdő kellene? - kérdezte a fiam. - Az is. Estefelé egy rajzot tett elém. Kesze-kusza vonalak hálózták be a papírt, a rajz alján valami fűrésszerű, bökős képződmény, a tetején pöttyök, foltok, köröcskék, oválisok. - Ez a Nagy Nyugalmas Erdő. Ezt most éjszakára itt hagyjuk, és amelyik állatnak nincs nagy nyugalmas erdeje, az a sötétben ideköltözik. Másnap reggel, rögtön ébredés után, nagy óvatosan megközelítettük a rajzot. A Nagy Nyugalmas Erdőben, egy öreg fán, tényleg ott ült a rétisas. Az elefánt is eljött. Ez meg fürj, sólymok, orrszarvú, még erszényes farkas is van. Boldogan néztük a vidám állatseregletet, s ők is boldogan néztek vissza ránk. Megmenekültek. Rátaláltak a Nagy Nyugalmas Erdőre.

Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Részlet ​a könyvből: "A feketerigó a ligetben élt. Sárga csőre volt, ragyogó cipőgombszeme - és persze fekete volt, mint a szurok. Azért is hívják feketerigónak. Nem tudom, ki hogy van ezzel a fekete színnel. Nyilván van, akinek nem tetszik, mert hiszen a narancssárga sokkal vidámabb, a türkizkékről és a meggypirosról nem is beszélve. De aki jobban odafigyel, annak a fekete is tetszik, ebben bizonyos vagyok. Hiszen annyiféle fekete van. Kékesen fénylő fekete, puha fekete, éjfekete, játékos fekete, meleg fekete és ki tudja, még hány. A feketerigó fénylő fekete volt. És nem tetszett neki a fekete szín. Se fénylőn, se puhán. Dühösködött. Egy darabig még csak nem is fütyörészett - mert még vidámnak gondolná valaki. Azt mondogatta mérgesen: "Csk, csk, csk!" Olyan szép piros tollakat akart, mint a vörösbegyé, zöldeket, mint a gyurgyalagé, fehéret, mint a kócsagé, s olyan cifrát, mint a papagájé. Ezért volt dühös. Úgy hitte, ő a legrútabb madár a ligetben."

Ámi ​Lajos (1886-1963) Szamosszegen élt. Apja cigány-kovács volt, anyja magyar parasztcsaládból származott. Cigánynak tartotta magát. Fiatal korában ipari üzemekben dolgozott. Írni-olvasni nem tudott. Erdész Sándor néprajzkutató 1958-1962 között 262 meséjét gyűjtötte össze. A meséket 1968-ban három kötetben az Akadémiai Kiadó jelentette meg. A kötetekből kilenc mesét választottam, hogy hozzáférhetőbbé tegyem a mesekedvelő gyermek és felnőtt olvasók számára. Átdolgozásaimban igyekeztem a lehető leghívebben megőrizni az eredetiket. - Lázár Ervin

Lázár ​Ervin a kimeríthetetlen magyar mondakincs legszebb darabjait dolgozza fel. Az Attiláról, a honfoglaló és kalandozó magyarokról, a tatár és török elleni harcokról, Lehel kürtjéről, Szent Istvánról, Szent Lászlóról, Mátyás királyról és másokról szóló jól ismert történeteket nemcsak újrameséli, hanem varázslatos írói világának részévé teszi: művészetének derűs, groteszk elemeit, eltéveszthetetlen stílusát megőrizve, valósággal újraalkotja azokat.

A ​Helikon Kiadó népszerű Hangzó Helikon-sorozatának legújabb kötetében Lázár Ervin műveinek a Sebő együttes által megzenésített változata hallható, a CD-hez mellékelt kötetben pedig maguk a mesék is olvashatók. A kötetet Lázár Ervinről és a Sebő együttesről készült fekete-fehér fotók díszítik.

Kollekciók