Ajax-loader

Erich Maria Remarque könyvei a rukkolán


Erich Maria Remarque - A ​fekete obeliszk
Az ​egyre keserűbb író a második világháború utáni évtizedekben írta ezt a Magyarországon mindeddig nem igazán ismert remekművet. Azokban az években, amikor kihúnyt megint az optimizmus fénye, hogy netán az emberiség megelégelte már a háborút, és a közeljövőben fel fog ragyogni a világbéke napja. "A világ békéje! Soha nem beszéltek róla többet, és tettek érte kevesebbet, mint a mi időnkben!" - fogalmazza meg az író ennek a regényének bevezetőjében. "Ezért nem árt, ha egyszer visszamegyek azokban a csodálatos években, amikor a remény zászlóként lobogott felettünk, és olyan gyanús dolgokban hittünk, mint emberiség, igazságosság, tolerancia - és abban is, hogy egyetlen világháborúnak elegendő tanulságul kell szolgálnia egy emberöltő számára." Ezek a "csodálatos évek" az első világháború utáni Németországban zajlanak. A történések hősei sírásók, prostituáltak, temetkezési vállalkozók és a Werdenbürcki Költők Klubja. A legjobban fizetett mesterségek a kifordult világban! A szűk helyszín is ennyi csupán, a Városi Temető és a mellette található utcák épületei: borbélyok, sírkövesek, egy elmegyógyintézet. De a világ mégis tele lelkesedéssel, hiszen a "nap besüt a Heinrich Kroll és Fiai Síremlékkészítő Cég irodájába. 1923. áprilisa van, és az üzlet jól megy..."

Erich Maria Remarque - Három ​bajtárs
A ​húszas évek végén három fiatalember téblábol Berlinben. A világháborút ugyan túlélték, de igazi életüket, személyiségüket otthagyták a lövészárokban. Tengődnek egyik napról a másikra, járják a kocsmákat, éjszakai lokálokat, kurvákkal, selyemfiúkkal, lecsúszott egzisztenciákkal beszélgetik végig a napot, csak pillanatnyi jelenük van, múltjuk, jövőjük nincs. És akkor feltűnik Patrice, a gyönyörű, tüdőbajos lány, beleszeret az egyik fiúba, a boldogság szele meglegyinti őket, de mindketten tudják, a beteljesülés soha nem érkezhet el, hiszen a tragédia ott lebeg a fejük fölött...

Erich Maria Remarque - Szerelem ​és halál órája
A ​Szerelem és halál órája, a talán legtöbbször megjelent műve Remarque-nak, 1952/53-ban íródott, a háború utáni Németország hihetetlenül friss élményeiből táplálkozva. Ugyan a szerző maga nem vett részt a második világháborúban, sőt ellene tiltakozva hagyta el Németországot már a hitleri hatalomátvételkor, és Marlene Dietrichhel együtt a legaktívabb antifasiszta németek voltak. Mégis ugyanaz az élmény, ami a Nyugaton a helyzet változatlan című regényét tette halhatatlanná, íratta meg a már jóval érettebb íróval ezt a regényt: a fájdalom a sok értelmetlenül elpusztult fiatal élet miatt - és a szolidaritás a tehetetlen, kiszolgáltatott, itt a halál órájában már szinte pőrére vetkőzött emberrel. Akinek a szerelemre is csak kurta órája van, mert meghalni rendelte őt az emberi butaság - nem a történelem.

Erich Maria Remarque - A ​Diadalív árnyékában
A ​regény cselekménye 1938-1939-ben játszódik, a második világháború baljósan ellentmondásos légkörében. Az emigránsok áradata Párizs felé indul. Ravic doktor német koncentrációs táborból szökött át. A menekülő orvos sorsában, viszontagságaiban találkozhat az olvasó a fény és árnyék, szerelem és prostitúció, becsület és aljasság, igaz emberség és ocsmány besúgás minden válfajával. Remarque regénye jó értelemben vett bestseller, a könyvét cselekményesség, életszerű párbeszédek jellemzik, túlfűtött erotikája és itt-ott hatásvadászó izgalomkeresése ellenére ezt azzal éri el, hogy minden sorából kiérzik a kisemberek iránti őszinte rokonszenv s az elnyomók elleni gyűlölet. Remarque legjobb regényeit következetes antimilitarista és antifasiszta állásfoglalás, cselekményesség, életszerű párbeszédek és figurák jellemzik, későbbi művei (Az égnek nincsenek kegyeltjei; Lisszaboni éj; Árnyékok a paradicsomban stb.) azonban nem haladják meg a szórakoztató irodalom színvonalát.

Erich Maria Remarque - Éjszaka ​Lisszabonban
1942, ​Lisszabon. A város, az ország: utolsó menedéke azoknak, akik a hitlerizmus elől menekülnek zárt határokon, őrségen, rendőrkopók és nyomozók gyűrűjén át. Portugália azért menedék, mert onnan nyílik az út a biztonság felé: Amerikába. A világszerte népszerű, sok millió példányban olvasott író regénye színhelyén is életműve nagy, izgalmas és tanulságos témáját bontja ki, vizsgálja tovább: a háborúét és az emigrációét. A történet éjszakáján két német emigráns férfi beszélget. Egyiküknek vágyálma, hogy meneküljön, de nincs se vízuma, se hajójegye. Másikuknak mind a kettő megvan. Hajóra szállnia végül mégis annak lehet majd, akinek a beszélgetés kezdetén nem voltak iratai: reggelre vannak már, mert beszélgetőtársa átadja saját iratait. Az iratairól lemondó, az emigránstársát a szabadságba segítő ember képtelennek tetsző nagylelkűségét, áldozatát az a történet indokolja meg, amelyet a már nem továbbmenekülni, hanem maradni akaró menekült a lisszaboni éjszakában elmond. Hányatott élete drámáját, üldöztetései történetét, szerelmének halállal zárulásáét.

Erich Maria Remarque - Im ​Westen nichts Neues
"... ​ein Stück Literatur, dem die Jahrzehnte nichts anhaben konnten, weil aus ihm eine Menschenstimme spricht, die sich bemüht, gefaßt über Unmenschliches zu sprechen." (Günter Blöcker in der Frankfurter Allgemeinen Zeitung.) Dieses Buch, das weltweite Verbreitung gefunden hat, bedarf keiner besonderen Einführung oder eines empfehlenden Hinweises. Unmittelbar nach seinem ersten Erscheinen ist es bereits zu einem Begriff geworden, weit über die Grenzen Deutschlands. Sein sensationeller Erfolg erklärt sich daraus, daß hier in einer einmaligen und bisher einzigartiger Weise, nur vom Ethos der Wahrhaftigkeit und der Ehrlichkeit getragen, das Kriegserleben und -erleiden von Millionen Menschen ins gestaltete Wort gehoben wurde: die Wirklichkeit des Krieges aus der Perspektive der Betroffenen, phrasenlos und einfach und sehr menschlich, so genau wiedergebend, daß diese Millionen nur bekennen konnten: Ja, so ist es gewesen, so und nichts anders. Mit leidenschaftlicher Zustimmung, aber auch mit krasser Ablehnung dort, wo sich ein engstirniger Nationalismus in seinen kurzsichtigen Interessen verletzt fühlte, haben die Leser und Kritiker in der ganzen Welt Stellung genommen. Der Verlauf der geschichtlichen Ereignisse hat der aufrüttelnden Anklage Remarques auf bitterste Weise recht gegeben. Der Weltbestseller wurde 1930 zum erstenmal verfilmt, nach fünfzig Jahren jetzt zum zweitenmal: mit Richard Thomas und Ernest Borgnine in den Hauptrollen.

Erich Maria Remarque - Die ​Nacht von Lissabon
Portugal ​1942 - letzter Fluchtpunkt im von den Nazis besetzten Europa. Im Hafen von Lissabon starrt ein Mann auf ein Schiff, das für ihn die Rettung sein könnte - doch er besitzt weder Geld noch Visa. Da bietet ihm ein Unbekannter zwei Schiffspassagen an, unter einer Bedingung: Er will ihm in dieser Nacht die Geschichte seines Lebens erzählen...

Erich Maria Remarque - Station ​am Horizont
Station ​am Horizont ist der schönste der frühen Romane Erich Maria Remarques, die Geschichte vom Lebemann und Rennfahrer Kai, von Männerfreundschaft und Rivalität, von drei Frauen, von Ruhelosigkeit und Exzess in einer trägen, verwöhnten Gesellschaft. Eine Entdeckung für jeden Remarque-Freund!

Erich Maria Remarque - Spark ​of Life
509 ​is a political prisoner in a German concentration camp. For ten years, he has persevered in the most hellish conditions. Deathly weak, he still has his wits about him and he senses that the end of the war is near. If he and the other living corpses in his barracks can hold on for liberation--or force their own--then their suffering will not have been in vain. Now the SS who run the camp are ratcheting up the terror. But their expectations are jaded and their defenses are down. It is possible that the courageous, yet terribly weak prisoners have just enough left in them to resist. And if they die fighting, they will die on their own terms, cheating the Nazis out of their devil's contract.

Erich Maria Remarque - A ​katona
A ​háború utolsó két évében a harcmodor technikai fejlődése olyan elképesztően ugrásszerűen fejlődött, hogy az egyes ember élete teljességgel a véletlentől vált függővé. A hadseregek sok katonája, akik szinte tökéletesen felőrlődtek a lövészárkokban, az állóháború két vagy három éve alatt alig kerültek szemtől szembe az ellenséggel, a foglyok kivételével, akiket valamely döntő eljárás után ejtettek. A régi, hősies értelemben vett háborús dicsőség megszűnt létezni. A háború értelmetlen borzalommá vált, amelyben a gépi erők széthúzzák, agyonsújtják és szétdarabolják az embert. A lövészárokban lapuló embernek nincs mit tennie, mint hogy passzív beletörődéssel megvárja, eltalálja-e a harci szer vagy sem, ugyanúgy, ahogy bajtársainak százait és ezreit eltalálta; és ha éppen előbújhat az árokból, az nem személyes bátorságának köszönhető, csupán jó csillagzatának, jósorsának.

Erich Maria Remarque - Der ​schwarze Obelisk
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Erich Maria Remarque - Nyugaton ​a helyzet változatlan
Erich ​Maria Remarque 1898-ban született, s a tanárképző padjából került az első világháborúba. Húszéves korában szerelt le. Ő és társai, akikkel egyszerre vonult be, semmi egyebet nem láttak a világból, csak az iskolát és a frontot. A Nyugaton a helyzet változatlan az ő szenvedéseik és kiábrándulásuk története. Hőse, Paul Baumer, csak apró vonásokban különbözik társaitól. A lövészárok élete nagyjából egyforma emberekké gyúrja őket. A front iszonyata mindent kiéget belőlük, egyetlen erényük, egyetlen kincsük marad: a bajtársiasság. Megrázóan igaz, őszinte írás ez a regény. Óriási sikerét kétségtelen értékei mellett annak is köszönhette, hogy megjelenésekor már szükséges volt a belőle harsogó figyelmeztetés: íme, valójában ez a háború, vigyázzatok, nehogy újra belesodorjanak benneteket! Hiszen ekkoriban egy müncheni sörház asztalai mellett már a második világháború sikerére isznak az osztrák káplár hívei. De ami ebben a sodró lendületű regényben a humánum magas hőfokán megfogalmazódik, ma is eleven problémája az emberiségnek, s még sokáig nem veszíti érvényét.

Erich Maria Remarque - Csend ​Verdun felett
...Bühler ​rohanva megkerülte a mellvédet és kétségbeesetten megpróbálta figyelmeztetni. De késő volt. Az őrnagy már tüzelt. Egy vékony fiatal hang kiáltása hallatszott, és a test visszahanyatlott az árokba. Egy pillanatig szorongató csend támadt, utána ordítás hallatszott, és megindult a megsemmisítő támadás. "Lőjetek! Jönnek!", kiáltotta az őrnagy. Ekkor mi is tüzet nyitottunk. Töltöttünk és lőttünk, mint az őrültek, töltöttünk és lőttünk, hogy csak túl legyünk már azon az iszonyatos pillanaton. Az egész front mozgásban volt, az ágyukat is bevetették, és ez így ment egész éjszaka. Reggelig tíz embert vesztettünk, köztük volt az őrnagy és Bühler is...

Erich Maria Remarque - ...és ​azután
Remarque ​e műve a méltán világhírű Nyugaton a helyzet változatlan folytatása. Közismert és népszerű első részével ellentétben Magyarországon 1931 óta nem talált kiadóra, noha szerves folytatása, kiegészítése amannak, ott kezdődik valahol, ahol az véget ér - ha véget érhet egyáltalán. "Mindenki békéről, fegyverszünetről beszél. Mindenki változik. Ha ismét csalódás lesz a vége, összeroskadunk..." A hír igaz, a háborúnak valóban vége. ... És azután?

Erich Maria Remarque - Állomás ​a horizonton
Remarque ​első sikere, a Nyugaton a helyzet változatlan című regényének megjelenése után eleinte elhallgatta korai publikációit, később pedig "ifjúkori bűnök" felkiáltással intézte el a dolgot. Kötetünkben három ilyen "ifjúkori bűnt" jelentetünk meg, abban a reményben, hogy e három, eddig ismeretlen Remarque-regény sem okoz majd csalódást a szerző rajongóinak. Mindháromnak - ahogyan azt Remarque-tól már megszokhattuk - érdekes, fordulatos a cselekménye, amelyet élő, eleven figurák szőnek-fonnak érdekes, néha egzotikus környezetben. Az álomzug külön érdekessége, hogy önéletrajzi regény, a szerző saját fiatalságát, indulását, művészbarátai társaságát örökíti meg. Az "álomzug" pedig nem más, mint atyai jó barátjának, mentorának lakása, ahol a fiatal, induló művészek otthont és lelki támaszt találtak. A Gam a Remarque későbbi regényeiből már jól ismert, vonzó, nyugtalan nő története, aki Indiától Afrikán át, a leggyönyörűbb, legegzotikusabb tájakon keresi a boldogságot, nemkevésbé érdekes, gazdag nagyvilági rajongói körében. Az Állomás a horizonton 1927-ben jelent meg, egy berlini képes sportújság hasábjain, folytatásokban. Mi másról is szólhatna hát, mint a versenyről, a győzni akarásról sportban és szerelemben egyaránt. A regény kerete egy autóversenyre készülődés, és maga az autóverseny, melynek feszültségekkel teli ábrázolása egyedülálló, igazi írói bravúr.

Erich Maria Remarque - Az ​ígéret földje
Remarque ​1933-ban, már világsikert elért íróként, emigrálni kényszerült Németországból. Ettől kezdve regényeinek középpontjában az emigráns lét állt. Az ígéret földje megrázó élményt nyújt. Szereplői a New York-i német emigráció jellegzetes figurái. A regény története nem fejeződik be, végére a szerző 1970. szeptember 25-én bekövetkezett halála tett pontot. Így a mű, semmi kétség, végrendelet is, Remarque "végszava", életének és életművének nagy kommentárja, viharos szerelmeinek, csalódásainak, barátságainak, küzdelmeinek és amerikai újrakezdésének - töredékessége ellenére is - hatalmas tablója.

Erich Maria Remarque - All ​Quiet on the Western Front
Paul ​Baumer enlisted with his classmates in the German army of World War I. Youthful, enthusiastic, they become soldiers. But despite what they have learned, they break into pieces under the first bombardment in the trenches. And as horrible war plods on year after year, Paul holds fast to a single vow: to fight against the principles of hate that meaninglessly pits young men of the same generation but different uniforms against each other--if only he can come out of the war alive.

Erich Maria Remarque - Der ​Funke Leben
Ein ​deutsches Konzentrationslager in der Schlußphase des Zweiten Weltkrieges. Nur ein Funke Leben trennt die Insassen noch vom Tod. Doch mit den immer näher rückenden Alliierten keimt in den letzten Überlebenden wieder ein Funke Hoffnung ...

Erich Maria Remarque - A ​paradicsomban is ott a pokol
Amerika ​az életet jelenti számukra, ám a nácizmus elől menekülő emigránsoknak hamarosan rá kell döbbeniük, hogy csak a puszta életet. Szorongásaik, fájdalmaik, a múlt tragédiái a vágyott, és mesebeli színekkel felfestett paradicsomba is elkísérik őket. Hiába születnek barátságok, szövődnek szerelmek, a szülőföld elvesztése, a számkivetettség mindezt szomorú pótcselekvéssé változtatja. De közben az élet nem áll meg, létezni kell, sugallja Remarque, és hősei ezt teszik: élteti őket a remény, s egyikük számára a rövid boldogság is elérkezik Natasa, a gyönyörű manöken személyében....

Erich Maria Remarque - Hiába ​futsz
Két ​halálra ítélt bújik egymáshoz: Lillian a súlyos tüdőbeteg, egy svájci szanatóriumból menekült el, Clerfayt autóversenyző, világháborús roncs, akinek az állandó kockázat az ópiuma. Boldogságuk a pillanaté, illúzió, amelyet az egymásra találás mámora változtat rövid valósággá. Még egyszer felszikrázik nekik az élet, belemerülnek, habzsolják, és közben pontosan tudják, hogy számukra nem sok nap a világ, nekik az idő múlása a tévedhetetlen végzetet jelenti...

Erich Maria Remarque - Győztesek ​és legyőzöttek
Ki ​ne olvasta volna a "Nyugaton a helyzet változatlan" című könyet? A nagy sikerre való tekintettel Remarque megírta a "Győztesek és legyőzöttek" című regényét, amely szerves folytatása az ismert történetnek. Tomboló járványok közepette, kétségbeejtő helyzetben hátrálnak a német csapatok. a lövészárkok gázzal beterítve, ez az a hely, ahol a halál mindennapos vendég... Kevés a lőszer, nincs élelem a század mégis hősiesen helytáll. És a végső összeomlás előtt végre - talán - elhallgatnak a fegyverek

Erich Maria Remarque - Szeresd ​felebarátodat
Hitler ​már uralomra jutott Németországban, felállították a koncentrációs táborokat. Zsidók és a rendszernek nem tetsző különböző pártállású nők-férfiak menekülnek el otthonról, rajzanak szét Európa különböző országaiba. A legtöbben Bécsből indulnak, köztük a főhős, egy fiatal fiú is, aki szerelmével végre befogadó országra szeretne lelni. Az emigráns tömegtől minden állam fél, kitoloncolják őket, Ausztriából Csehszlovákiába, aztán vissza, aztán Svájcba, majd Párizsba, egyik börtönbe be, a másikból ki... Keserves és lehangoló kalandok után a fiú és szerelme Párizsban valamelyes nyugalomra lel. Munkát találnak, és nem várat magára a happy end sem: beutazó vízumot kapnak Mexikóba. A könyv pergő cselekményű, izgalmas, egyszerre fájdalmas és felemelő.

Erich Maria Remarque - Szikrányi ​élet
" ​- Ha ennek vége lesz - mondta lassan az 509-es -, kíváncsi vagyok, mennyi ideig tart, míg te is ugyanolyan ellenségem leszel, mint ezek itt a toronyban. - Nem sokáig. Itt kényszerűen együtt voltunk a nácikkal szemben. Ez megszűnik, mihelyt véget ér a háború." E párbeszédre a mellerni munkatábor felszabadulása előtti utolsó napok egyikén kerül sor két fogoly között. A táborban politikai foglyok, köztörvényes bűnözők és zsidók együtt szenvedik el az SS vadállati kegyetlenkedéseit, az élelemhiányt, az embertelen körülményeket. Aki az éhezés és kínzások következtében munkaképtelenné válik, átkerül a Kis Táborba, ahol vagy tífusz, vagy vérhas, vagy tüdőgyulladás végez vele. Ám ahogy a front közeledik, a tábor egyre inkább a szervezett belső ellenállás irányítása alá kerül. Remarque döbbenetes erővel jeleníti meg, miként sikerül a Kis Tábor veterán lakóinak ébren tartani magukban az élet szikráját, amely a közeli felszabadulás reményétől fellobbanva emberfeletti teljesítményekre teszi őket képessé. Az 509-es, akinek teste ugyan átélt kínzások nyomait viseli, lelkében azonban talán a legerősebb a szikra, a Kis Tábor veteránjainak vezetője lesz. Az egykori liberális gondolkodású újságíró és Werner, a munkatábor kommunista foglya, a belső ellenállás egyik fő szervezője, vállvetve harcol az SS ellen. A történelem ismerői tudják, mi a folytatás, és a fenti idézettel Remarque sem hagy semmi kétséget felőle. És mégis: Bucher és Ruth, "lágerszerelmük" legcsodálatosabb beteljesüléseként, együtt indul el a táborból, egyenes derékkal, nem lopakodva, vissza se nézve. Minden tábor elhagyható...

Kollekciók