Ajax-loader

Lakatos Menyhért könyvei a rukkolán


Lakatos Menyhért - A ​hosszú éjszakák meséi
A ​gazdag és drámai életanyagot feldolgozó, művészi erejű, látomásos híradás - az immár több kiadást megért Füstös képek - a cigányság életének évszázadokon át őrzött szokásaival ismerteti meg olvasóit. Lakatos Menyhért most új műfajban jelentkezik. A folklór elemeit a maga művészi eszközeivel kiteljesítő, felnőtteknek szóló meséje, A paramisák ivadékai, csak egyik gyöngyszeme a készülő, nagy mesefüzérnek, melyet A Hosszú éjszakák meséi címmel foglal keretbe. Ez a mese az érdemtelenül mellőzött, kitaszított szegényekről szól, s nekik szolgáltat igazságot. A mesebeli "jó király" felemeli az elnyomottakat, akik erejükkel, tudásukkal a hatalom mellé állnak, s attól kezdve az igazság és a jog uralkodik a paramisák országában.

Lakatos Menyhért - Akik ​élni akartak
A ​Füstös képek, az első magyar cigányregény szerzője azt firtatja könyvében hogy az utóbbi évtizedekben végbement társadalmi változásokból "mennyi az igaz" - a cigányokra nézve., Másképpen mondva: kedvezőbbre fordult-e a cigányság helyzete. A választ szokatlan, mégis jelképpé növő történettel keresi meg Lakatos Menyhért. Egy cigánytelep a maga keserves erőfeszítése árán, minden "külső" segítség nélkül téglagyárat hoz létre, mely megszabadítaná a nyomorúságos cigánysorstól, és kiválthatná az évszázadok óta tartó elszigeteltségből. Az üzemből azonban kiforgatja a helyi termelőszövetkezet, kiforgatja a gyanakvás,az előítélet és a féltékenység. Ebből a kifejletből derül ki: "mennyi is igaz" az említett változásokból. Mégis a kudarc ellenére, valamilyen átalakulás kezdődött el a telep életében. Ha anyagi és életforma-természetű hasznot nem is húztak a téglakészítésből a telep lakói, olyat azonban, amelynek erkölcsi és magatartásbeli értéke van, igen: ugyanis a munka, mondhatni: a teremtő cselekvés segítette őket abban hogy szabaduljanak némileg a régestelen-régen természetükké rögződött babonáktól, rossz szokásoktól és vonásoktól, és eljussanak addig a belátásig, miszerint vissza lehet ugyan álmodni olyannak a világot mint amilyen a múltban volt , "de úgy élni benne, mint akkor, már nem lehet."

Lakatos Menyhért - Angárka ​és Busladarfi
A ​cigánymesék különös világát idéző kötet két nagyobb lélegzetű kalandos történetet foglal magába. Az első arról szól, hogyan szállt szembe Angárka, az igaz szívű királyfi a gonosz banyával, s hogyan szerezte meg ezer veszély között az aranykacsát, az aranyhajú lányt és ráadásul az aranyszőrű táltos ménest. Izgalommal követjük azt is, mi történt Busladarfival, az unatkozók országának trónörökösével, amikor elkártyázta az életét, és az ördögök királyának udvarában kellett emberfeletti feladatokat megoldania, hogy visszakaphassa azt. Angárkának táltos lova, Busladarfinak szerelmese, Judinca segített legyőzni gonosz ellenségeiket, de ehhez a jó varázserejű tündéri hatalma sem lett volna elég, ha hőseink nem jó szándékú, igaz szívű emberek. A költőien szép meséket Kereszte Dóra ihletett illusztrációi kísérik.

Lakatos Menyhért - Csandra ​szekere
A ​széles körben ismert, nagy sikerű Füstös képek és a mesék világa után Lakatos Menyhért novellákkal jelentkezik az irodalomban. Gyermekkori élmények, ősi hiedelmek, nyomasztó háborús emlékek élnek tovább ezekben az írásokban, de a múlt és jelen, a jó és rossz összevetésében már erőteljesebben mutatkozik a feltörekvő szándék küzdelmes, de eredményesebb útjának vállalása. A szerző józan realizmussal ábrázolja szűkebb közösségének sorsát, életformaváltását, s bírálja a visszahúzó erőket. A kötet figyelemre méltó darabja a felszabadulást követő, éledező új élet. Szűkebb pátriája, Vésztő önálló köztársasággá való kikiáltásának változatos és derűs története elevenedik meg az Egy Körös menti köztársaságról című kisregényében. Kevesen tudják, hogy működött országunkban ez a mini-köztársaság, önálló szervezetként, sőt önellátó közösségként. Ezekre a hónapokra visszaemlékezve írta meg Lakatos Menyhért ifjúkori emlékeit, melyek történelmünk egyedi és mulatságos epizódját örökítik meg.

Lakatos Menyhért - A ​hét szakállas farkas
Élt ​egyszer egy cigányasszony, szegényen, nagy nyomorúságban, nem volt egyebe hét éhes fiánál meg egy rozoga kecskénél. Egy szerencsétlen napon eltűnt a kecske. A fiúk azt hazudták, hogy széttépték a farkasok. \"Ó, bárcsak farkasokká válnátok magatok is - átkozta meg fiait a szegény asszony -, mert a kecskére rosszul vigyáztatok!\" És lám, az átok megfogant. Hogyan éltek farkas képében a cigányasszony fiai, s hogyan váltak ismét emberekké, erről szól Lakatos Menyhért fordulatos meséje, amelyet komlói cigánygyerekek, a városi képzőművész-szakkör tagjai illusztráltak.

Lakatos Menyhért - Hosszú ​éjszakák meséi
Lakatos ​Menyhért meséi gyermekekhez, felnőttekhez egyaránt szólnak. A népmesékhez és a klasszikusokhoz hasonlóan egyszerre ragadják meg képzeletünket és érzelmeinket, szórakoztatnak, gyönyörködtetnek. És tanítanak is, nem utolsósorban az olvasás örömére. Különleges világuk ablakot nyit a cigányság messziről hozott kultúrájára, átélt és átélhető történeteik bekapcsolják az olvasót maivá varázsolt, sajátos mítoszaikba.

Lakatos Menyhért - Az ​öreg fazék titka
Ez ​a szép mese egy cigány kisfiú, Szenecske és pajtásai: a cica meg a kutya váratlan szerencséjéről szól. Ha a macska akkor éppen nem sütkérezett volna, ha a kutya meg nem irigyelte volna, s ha a nagymama nem hajította volna szemétre az öreg fazekat, ez a mese is másképpen szólna. Hogy mi történt voltaképpen, az kiderül a könyvből, melyet Keresztes Dóra színes rajzai díszítenek.

Lakatos Menyhért - Füstös ​képek
- ​Jó puha a kezed, mintha selyemből lenne. - Ha a nyelvedre vigyázol, hosszú életű leszel, ha nem, ezzel nyúzlak meg - próbáltam vigasztalni. - Azt csinálsz velem, amit akarsz, te vagy az uram. - Én, én. Én vagyok a te urad, a parancsolód, aki, ha kell, reggelig gyötri veled a szalmát, agyonver, lehúzza a bőröd, csak kenyeret ne kérj, mert egy karéjnak nem vagyok ura. Lakatos Menyhért

Lakatos Menyhért - Tenyérből ​mondtál jövendőt
Különös, ​magával ragadó hangulatú, sűrű atmoszférájú versek kicsiny gyűjteménye a kötet, amelynek címadó hosszúverse egy tenyérjóslásból élő cigányasszony sorsába sűrítve mondja el a cigányság és - rajta keresztül - az emberiség küzdelmes, lehetetlen és értelmetlen gátakkal szemben is helytálló, ám szükségképpen elsorvadó életét. Lakatos Menyhért verseinek motívumai a cigányélet jellegzetes kellékeiből alakulnak ki: suhognak a selyemkendők és a rózsás szoknyák, lobognak a tábortüzek és szél cibálja a rongyos sátrakat, ám e rekvizitumok mégsem pusztán egy vad, egzotikus, nomád élet díszletei vagy kellékei, hanem a tragédiákban bő cigánylét képei, metaforái. ; Átok és pusztulás, tűzhalál és gyilkos indulatok, félelmetes látomások és az üresség, kopárság felületei sorolódnak az első ciklus verseiben (Elhamvadtak a nagy tüzek; Holocaust; Még mindig siratunk; Édeni álmok). Ezekre szinte ráfelelnek az elragadó, magafeledő szerelmi vallomások, erotikus játékok, érzelmes dalok (Várlak; Visszaálmodni már nem tudom; Sarilnak stb.), ám a második ciklus darabjainak végpontján is ott dereng az elmúlás, a hanyatlás sejtelme, az öregség, rokkantság, kopottság réme. A harmadik rész a cigánylurkók költészete (Altató; Mi legyek?; Jó a jó.; Aludj el.), a búfeledtető, kissé nyers bájú meséké. Az utolsó ciklus a létértelmező, a lét értelmét szívósan, már-már daccal kereső versek gyűjteménye (Lemondás; Hajamba izzó zsarátot tűzök; Törött amphorák). ; E gazdag motivika, színes témavilág igen erőteljes, hatásos, már-már erőszakosan harsány képek sorában jelenik meg; hatalmas indulatok lendülnek égnek-földnek - egy sokat szenvedett nép szószólója a költő: "Puszta kopott subáját borzoló szél / vak nyilai fúródnak csontjaimig. / Málló kövek rengetegében / szikkadó emléket tapintanak ujjaim" (Atomszonáta). Lakatos Menyhért őszinte, mélyen átélt és hitelesen izzó, okoltan érzelemtelített versvilágát olykor a harsányság, a keresetlen nyerseség, máskor a csintalan játékosság jellemzi. Nem tár föl a költő nagy életmélységeket, nem szárnyal föl intellektuális szférákba, de amit megragad - a cigányság életérzését -, azt evokatív erővel ábrázolja. Lakatos Menyhért lírája - igazi sorsköltészet.

Lakatos Menyhért - A ​titok
Lakatos ​Menyhért (Vésztő, 1926) 1970-ben jelentkezett írásaival, s hamarosan jelentős sikert aratott az azóta több ízben és számos idegen nyelven is megjelent Füstös képek (1975) című, ma már klasszikusnak számító regényével. 1976-ban és 1993-ban József Attila-díjjal ill. Füst Milán-jutalommal ismerték el írói teljesítményét. További művei: Angárka és Busladarfi (1978), A hét szakállas farkas (1978), A Paramisák ivadékai (1979), Az öregfazék titka (1981), Csandra szekere (1981), Akik élni akarnak (1982), A kosszú éjszakák meséi (1995). Lakatos Menyhért prózaművészetét az elemi erejű mesélőkedv és mesélni-tudás jellemzi. Történetei mindig többrétegűek - a kifejező írói nyelv rejtett vagy kevésbé rejtett mitológiai, népmesei elemeket hordoz, miközben eleven és érzelemteli históriákat közvetít. Könyveinek különös sajátossága, hogy az olvasó nem érzékeli a távolságot, azt a bizonyos üvegfalat, ami őt a könyv szereplőitől és helyszíneitől elválasztja. Épp ellenkezőleg, éreznie kell, hogy nincs menekvés: amiről olvas, az magához vonzza, annak már ezután végzetesen részévé és tudójává vált.

Kollekciók