Ajax-loader

Szerencsés Károly könyvei a rukkolán


Szerencsés Károly - A ​nemzeti demokráciáért
"A ​monarchia széthullása és a megemészthetetlen trianoni összeomlás után sokan voltak, akik felismerték, hogy az a társadalmi és politikai berendezkedés, amely Magyarországon meghonosodott beteg, s hogy ebbe belepusztulhat a magyar állam és maga a magyarság is. Sokan sokféle diagnózist állítottak fel s számos orvosságot is ajánlottak a "nemzethalál" elkerülésére. Míg a diagnózisok között több volt a helyes, az orvosságok, amit ajánlottak csaknem halálos méregnek bizonyultak. A Tanácsköztársaság balos ultraradikalizmusa, a fehérterror tobzódása, a tekintélyelvűség bénító eluralkodása, a demokráciában "veszélyeket látó" konzervativizmus szívóssága, a fajvédelem, a "zsidókérdés" elővétele, a "nemzeti szocializmus" kaszáskeresztestől nyilaskeresztesig húzódó íve, a kommunista világforradalmárok ideküldött szekciója: mind-mind méregnek bizonyult, s nem orvosságnak. Ehhez járult a területrabló utódállamok követelő nacionalizmusa, a német majd az orosz (szovjet) birodalom brutális beavatkozása, a két vesztes világháború, két bosszúálló békeszerződés. E körülmények rettenetesen megnehezítették a jobb sorsra érdemes politikusok dolgát a XX. század derekán. Legtöbbjük megmérettetett, s nagyon könnyűnek találtatott. Volt azonban egy szűk csoport, amely immúnis maradt mindenféle diktatórikus törekvéssel szemben, fellépett mind a két előjelű szélsőség ellen, állandó küzdelmet folytatott a fennálló társadalmi, politikai rendszer javítása érdekében. Kimutatta a német és a szovjet nagyhatalom valódi céljait, magyarellenes törekvéseit, akkor is, ha azokat "barátságba", "szövetségbe" csomagolták. Útjában állt e kis csoport a mindenkori győztes nagyhatalmak érdekeinek és hazai kiszolgálóik, az örök muszkavezetők érdekeinek is. Sorsuk így vált szükségszerűen bukássá, így lettek előbb ellenzékiek, majd "ellenségek" az 1935-1944-es időszakban, s a világ nagy fordulása után 1945-1947-ben is. A világ fordult akkorát, hogy előbb baloldali, majd jobboldali szélsőségnek titulálták őket, holott maguk alig változtak."

Szerencsés Károly - A ​politikai fejlődés fő irányai a II. világháború után
Elnyomás, ​osztályharc, a tömegek kizsákmányolása, elnyomottak lázadása, a diadalmas szocializmus mint az emberiség fejlődésének csúcspontja – ebből állna a történelem? Talán Madáchnak van igaza, amikor olyan érzés kelt olvasójában, hogy az emberiség históriája kudarcok sorozata? Az állam valóban az elnyomó osztály erőszakszervezete? Erőszakos, az emberre ránehezedő közhatalom? És ha az, akkor csakis ebben a vonatkozásban határozható meg? Akkor talán a besenyők meg az uzok voltak a boldog népek, amelyek el sem jutottak az államalapításig? Megannyi kérdés, amely óhatatlanul felmerülhet abban a szerencsétlen diákban, aki az elmúlt évtizedek haza történelemkönyveiből volt kénytelen tanulni, no meg abban a még kevésbé szerencsés tanárban, aki mondanivalóját kényszerült e tankönyvek tartalmához és szemléletéhez igazítani. Megannyi kérdés, amelyre csak lassan érkezik a kielégítő válasz, hála néhány tudományos-ismeretterjesztő műhelynek, mint a TIT Szabadegyeteme vagy a História című folyóirat. Az IKVA Könyvkiadó kiadványsorozatában olyan műveket jelentet meg, amelyek háttérinformációt nyújtanak a használatban lévő tankönyvek közölt adataihoz, ahol szükséges, helyre is igazítják az avult ténymegállapításokat, és ami a legfontosabb: új, korszerű történelemszemléletet adnak közre a történelmi folyamatok jobb megértésére törekvők számára. Ilyen vonatkozásban a sorozatban megjelenő történelmi tanulmányok egyaránt hasznosak tanár és diák részére. A tanulmányokat úgy kell olvasni, hogy azok kiegészítik, sok esetben módosítják, de nem helyettesítik a történelemtankönyveket. Azokkal együtt használva viszont megbízható, korrekt ismereteket adnak.

Szerencsés Károly - Magyarország ​története a II. világháború után (1945-1975)
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Szerencsés Károly - Tizenhárom ​életrajz
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Szerencsés Károly - Magyarország története a II. világháború után
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Szerencsés Károly - Rákosi ​Mátyás a Forgács utcában
Kevés ​babérral, sok félelemmel, mámorok híján, magammal viaskodva írtam ezt a könyvet, s mulasztások ezreit a lelkemben érezve csukom be most a füzetet. Az Olvasóé már minden, mi enyém volt, s bele foglaltatott. Megszabadultam a Haláltól, betegségtől, sikertől, szabadságtól, szerelemtől, szomorúságtól, dühtől, dactól, félelemtől, hittől, szülővárostól és lidérces messze fénytől. Az a fény – a magyar történelem riasztó évtizedeinek fénye – átjárja e könyv számos novelláját is. Nem lehet másként, hisz történész vagyok. Ott ülök Rákosi Mátyással az Akadémia utcai pártszékház lefüggönyözött dolgozószobájában, ott szorongok a GULAG-ra induló marhavonaton, az utcán futok 1956. október 23-án...

Szerencsés Károly - Eltékozolt ​évtized
Miért ​éppen a hetvenes évtized vizsgálatát tűzi ki céljáule tanulmány? Egyre több jel mutat arra, hogy a XXI. század politikai, gazdasági, társadalmi és kulturális folyamataira nem a „legendás hatvanas évek”, vagy a szocialista rendszert megbuktató nyolcvanas évek vannak döntő hatással, hanem sokkal inkább a szívósan máig ható hetvenes évtized. Ezért érdemes foglalkozni ezzel az időszakkal. Ebben az évtizedben nem pusztított háború, nem volt forradalom, sem lökésszerű beavatkozás a gazdaságban (például államosítás, kollektivizálás) és még az 1968-as csehszlovákiai katonai intervencióhoz hasonló trauma sem érte a társadalmat. Az évtized tízes éveitől ez a »nyugalom« ismeretlen volt Magyarország számára.

Földesi Margit - Szerencsés Károly - A ​rebellis tartomány
Ötvenhárom ​év Magyarország történetében. Fáradt asszony áll a kopott konyhaasztal előtt, az ablak nyitva. Krumpoliból süteményt készít a gyerekeknek, autó suhan el az ablak előtt, a hátsó ülésen ismerős férfi ül, csak egy pillanatra látja, de iszonyú emlékeket idéz az az eszelős tekintet: Szálasi Ferencet viszik körül Budapesten, hogy lássa a pusztítást, amelyet "nem ellenzett". S múlnak a hónapok, az asszony áll az pusztítást, amelyet "nem ellenzett". S múlnak a hónapok, az asszony áll az ablak előtt, már ismét tavaszodik, még mindig a férjét várja, aki hadifogságban van, valahol Szibériában, egy tar törpe - csak így hívja magában a szónokot - kétszázezer ember előtt ígéri, hogy hazajönnek, hazahozza őket, de nem tűrheti tovább a reakció tobzódását. A gyerekek - akiket végül is egyedül nevel - cserepednek, csasztuskát is tudnak, aztán egyszer, egy októberi délutánon elmaradnak, nem jönnek, pedig a kedvencük, krumplis tészta az ebéd, s már lövések hallatszanak, s az asszony dermedten látja az egyik gyerekember szemében a hideg halált, a félelmet, s a másikéban a dacot, a szeretetet, a könnyet. Az asszony ott áll a konyhában, a falvédőre tűzve mind a három lap, amely húsz év alatt Kanadából érkezett, a másik fiát várja, hogy a P-20-as motorral végre beforduljon az utcába, jön is a "gyerek" - már harminchat-, Kádár János Angyalföldön sakkozik, mondja a rádió, s minden olyan mozdulatlan. Aztán megint tömegek az utcán, vízlépcső meg Erdély, "kerekasztal", köztársaság! Otthon ülnek, a fia és ő, a tv-ét nézik: "Csak ne lőjenek fiam, csak ne lőjenek." Az asszony a konyhában izgatottan sürög-forog, tizenhat éves unokáját várja, még sosem látta. Alig beszél magyarul. Ötvenhárom év Magyarország történetében. Erről szól e könyv.

Szerencsés Károly - Véna
Napló ​arról, hogyan küzd és marad alul az ember a betegséggel vívott harcban. Már nincs remény, a küzdelem kimenetele nem kétséges. Novellák arról, hogyan menekülnék mégis, hogyan futok nap mint nap borzongató sivatagokban, s miért nem érhetem el az Óceánt? Esszék arról, hogyan mozdul bennünk minden pillanatban a nemzet? Egyetemi katedrán és pusztai zugban, s beteljesül-e a rettenetes herderi jóslat? Tollrajzok költőkről, írókról és történelmi személyiségekről, akik segítenek minket eligazodni az útvesztővé vált világban, s megőrizni lelkünket és különleges fajtánkat. Mindez együtt áramlik a "Vénámban", nyugtalanító ösztönök társaságában.

Szerencsés Károly - Az ​ítélet: halál
Milyen ​fájdalmas, tragikusan izgalmas történelme van annak az országnak, ahol alig több mint száz év alatt hat miniszterelnököt állítanak bíróság elé, ítélnek el. Végeznek ki. Nem az akasztófa, vagy a halált hozó golyó az első képzettársítása a gondolkodó embernek a "miniszterelnök" szó hallatán. Sokkal inkább a bársonyszék, a csillogás, a hatalom, annak elismerése (tán irigylése is), hogy a miniszterelnök nagy horderejű döntéseket hozhat, egy ország, egy nemzet sorsának irányítója lehet, azzá válhat. S mégis a magyar történelem olyan, hogy az általa felszínre hozott embereket hat esetben is önmaga küldte a halálba. Hat különböző emberről, kvalitásról, sorsról van szó. Olyan mértékben más ez a hat ember, s olyan különböző morált, szellemiséget képviseltek, a szabad polgári állam megteremtésének ideájától a hungarizmuson át a kommunizmusig, hogy nevük egymás mellett szerepeltetése némi csodálkozást, mi több, ellenérzést válthat ki első olvasásra. Hogyan vethetők, hasonlíthatók össze ők hatan, Batthyány Lajos, Bárdossy László, Imrédy Béla, Szálasi Ferenc, Sztójay Döme és Nagy Imre? A válasz a politikai perekben rejlik. Ez a könyv azt elemzi, mutatja be, hogyan és miért ítélték halálra ezt a hat magyar miniszterelnököt.

Szerencsés Károly - A ​kékcédulás hadművelet
Korszerű ​történelem érettségizőknek és felvételizőknek. Az 1947-es választások a gátlástalan kommunista hatalomátvétel legfontosabb tényezőjeként rögzültek a politikai közvéleményben. A Magyar Kommunista Párt (MKP) valóban eredményesen alkalmazta a nyomásgyakorló technikák szinte teljes állományát, ugyanakkor 1947 nyarán még nem volt abban a helyzetben, hogy meggátolja a választók döntő többségének szabad politikai akaratnyilvánítását. A korrekt elemzés érdekében figyelembe vesszük azokat a torzító tényezőket, amelyek a választási eredményeket a tényleges politikai tagoltságtól eltérítették. Hubai László (vokscentrum)

Szerencsés Károly - Felesé-G-em ​könyve
Az ​életet köszönni? A mosolyt. Egy érintés selymes pillanatát. A repülést. Az emelkedést. A távlatot, ahonnan látni a Földet, amelyet egyébként soha nem láthatunk. S a Földön látni Magyarországot, benne Rákoshegyet, Csillaghegyet, a Vízivárost, látni szerelmünk színtereit. Látni G-t, s érezni nyugtalan szívverésünket. Egy életen át. A szerelmet. Mindazt, amit Tőled vártam, s meg is kaptam. Ez a feleségem könyve. De a magasból látni a Föld egyéb zugait is. Innen még a múlt is látszik. Csak a jövő bizonytalan. De egyszerre élünk több korszakban: a pökhenid szocializmusban és a sokféle éhségű szabadságban. Látszik ebből a távlatból családom és nemzetem múltja is. Elmosodva ott látom dédapámat a szőlőben görnyedve, nagyapámat a műhelyben, apámat és anyámat a zűrzavaros évtizedekben, és megbecsülöm az igazságot, mégha kellemetlen is. A kényelmes emlékezés nem a kenyerem. Sem családi sem nemzeti keretek közt. Mégis: köszönöm az életet: őseimnek és Neked! A mosolyt. A várakozást, a teremtést: gyermekeimet és azok gyermekeit. A túlélt éveket. Ezek az évek is értékesek, mégha kevés kegyelem is jellemezte őket. Inkább kínok és szenvedés. Mégis! Mégis... Köszönöm, hogy elkábítottál, hogy szomjúságom enyhítetted, hogy megkerestetted velem a drágaköveket, s rávettél, hogy könnyedén szétszórjam őket. A Jelen is itt mozdul e kötetben, de a Jelen korlátokat is jelent. Bosszantóan szűkítő perspektívákat. Engem a korláttalan emberek érdekelnek, akik nem a jelenben, hanem a Múltban vagy a Jövőben élnek. Én is a jelenből lassan kilépek, s új erőket a Múltból, s talán a Jövőből merítek. De mindenhol ott táncol G., s hallani vélem az Úr szavát. A szépség szenvedélyének nagy ára van. Erről szól ez a könyv. Szerencsés Károly

Estók János - Szerencsés Károly - Híres ​nők a magyar történelemben
Királynők, ​királynék, fejedelemasszonyok, politikusok feleségei, színésznők, írók, költők szerepelnek a kötetben. Olyanok, akik életútja a magyar vagy a szomszéd népek történelmével érintkezett, összefonódott. Az életrajzi részeket a női léthez kapcsolódó források, levelek, naplórészletek és egyéb anyagok gazdagítják. A fordulatos életrajzokat érdekes művelődéstörténeti elemek teszik még színesebbé és élőbbé.

Szerencsés Károly - Ahogy ​rendeltetett
"Valami ​fontosat akartam mondani életről, szerelemről, országról, de most, mikor átadom az Olvasónak e könyvet, érzem: mániákusan csak azt a pillanatot kerestem, mikor omlik össze minden. A XX. század hetvenes éveiben járunk, ahová még elért a tatáőrokkal viaskodó magyarok vére, s ahol a központi elvtársak vezetésével épült a szocializmus. Hencegőn egyszerűnek tűnt a jövő, s mégis összeomlott minden: élet, rendszer, szerelem, de megmaradt az ország, s az ember is, hogy tökéletesedjen és szabadabb legyen: ahogy rendeltetett. Így lesz minden Halál után: sok szomorúság és sok öröm, új Élet, mely adatott az új embereknek. S már nem is fontos éltem-e én?"

Simon István - Szerencsés Károly - Azok ​a kádári "szép" napok
A ​múlt folyamatainak elemzése, megismerése nem zárható évtizedek béklyóiba, a politikai, társadalmi, gazdasági, kulturális mozgások nem pihennek meg az évtized küszöbén, nem igazodnak a naptárhoz. Gyakran van úgy, hogy jól elhatárolható korszakok semmibe veszik a naptári évtizedeket, évszázadokat és kizsarolják maguknak a saját határaikat. A klasszikus „ötvenes évek" bizonyosan elkezdődtek már a negyvenes évek végén s csak felfogás kérdése, hogy véget értek-e 1956-ban, vagy tartottak a hatvanas évek elejéig. Így van ez a XX. század hetvenes évtizedével is, mégis érdemes foglalkozni a „hetvenes évekkel", mert ennek az időszaknak megvan a maga jól körülhatárolható, más évtizedekkel össze nem keverhető hangulata, politikai stílusa, gazdasági és kulturális élete, ideológiai rendszere. És a múltba visszanéző emlékezet is megtartotta a „hetvenes éveket", mint olyan korszakot, amelyet - a mindennapok szintjén - elkerültek a XX. század magyar történelmére oly jellemző megrázkódtatások. Ebben az évtizedben nem pusztított háború, nem volt forradalom, sem lökésszerű beavatkozás a gazdaságban (például államosítás, kollektivizálás) és még az 1968-as csehszlovákiai katonai intervencióhoz hasonló trauma sem érte a társadalmat. Az évszázad tízes éveitől ez a „nyugalom" ismeretlen volt Magyarország számára. A mélyben persze ott találjuk a gazdasági, politikai, demográfiai válság jeleit, de a válságot az évtizedben még sikerült elfedni. Így válhatott a Kádár-korszak „fénykorává" a hetvenes évtized, ha máshol nem is, emberek millióinak megcsalt emlékezetében. Jellemezte e korszakot a politikai stabilitás - ami persze a diktatúra stabilitását jelentette egyben. Jellemezte a politikamentesség lehetősége: immáron nem élet halál kérdése, s nem is egzisztenciális létkérdés a politikai igazodás. (Mint a korábbi évtizedekben annyiszor.) A megszilárdult kommunista-szocialista rendszer visszavonulási lehetőségeket is biztosított: a magánéletbe, a szakmai karrierbe, de adott esetben akár külföldre is. Az évtized addig egész nemzedékeknek elérhetetlen anyagi gyarapodást, biztonságot kínált, mégpedig úgy, hogy a megszerzett javakat immáron nem fenyegette semmiféle központi beavatkozás. És kínált más - az évszázadban a végletekig korlátozott lehetőséget - például az utazást. Százezrek, milliók kelhettek útra, ha méltatlan körülmények között is, de megláthatták a világot a Fekete-tengertől akár az Atlanti óceánig....

Kollekciók