Ajax-loader

Tandori Dezső könyvei a rukkolán


Tandori Dezső - A ​Rossz Reménység Foka
EGY ​ZÉRÓ-KŐRE Tandori mindig mindent újrakezd. Nekikezd – minek, kinek? Tandori mindig mindent utoljára mond, mást sem tesz, mint az értelmes lezárás beépített ütemére figyelmez, a látható leszállás pillanatát jósolja, várja. Tandori sohasem kezd semmit elölről, szövegei mögött mindenkor a megörökített, feljegyzett időnek irdatlan tömege, tapasztalása sorakozik és őrzi az emlékezés fontos zálogát. Tandori verse sohasem ér véget: nemcsak tud arról a teljesíthetetlen időkihívásról, amiről beszél, de éli is azt, igézetében halad, kételyein törik el. Igen, Tandori új könyve ezek szerint megint újraindul, csak hogy a szakaszos végetérés megállójáig, patt-helyzetéig jusson. És nem, Tandori ezúttal sem remél új fordulatot, de folytatja a létével egy-hosszú eredettelen menetelést. Utolsó szó nem hangzik, csak utolsó szavak. Készül, és el nem készül a valamikori végtárgy, melynek szüntelen közelsége mind mélyebb ismerősséggel, a soha-viszontlátás rossz reményével bíztat. Merthogy volt itt egyszer valami, ami megélt-értett jelenében örökre elveszett. Helyette fokok és fáradt visszakerülés ígér elérhetést, friss érintést, kapcsolódást. „Mi kezdődött és mi végre” – már régen elfeledtük, eltájolódtunk igazától, de egy zéró-kő, indulásnyi-érkezésnyi, rajtra-célra, győztes kudarchoz, íme, megint készen áll. (Tóth Ákos)

Tandori Dezső - Aforiz ​dió, aforiz mák
Az ​élet álom, az élet mákony, az élet dióny, az élet álomizma, áporizma. Az aforizma tesz róla, hogy az élet mégse legyen kizárólag áporizrma. A kortárs magyar líra élő klasszikusának aforizmái, „kertjének diói, mogyorói, mákjai” kerültek az Aforiz-dió – aforiz-mák „kamrájába”. Szikrányi remekművek, rímbölcsességek, máskor hömpölygő gondolatfüzérek és ceruzakarcok csokra a kötet, amelyben Tandori füzetlapokra lejegyzett reflexiói között kalandozhatunk.

Tandori Dezső - Ne ​lőj az ülő madárra!
Jó ​író nem törekszik arra, hogy sokféle hangon szóljon, mint egy zenekar, nincs sok témára szüksége, hogy a mindnyájunknak fontosról szóljon. Tandori hangja eltéveszthetetlen, s nem azért annyira megnyerő, mert eltéveszthetetlen, hanem mert személyhez szóló. Regényének hőse maga az író, életének mindennapi környezete, munkája, játékai, személyek, állatok, tárgyak. A látszólag csupán a személyes élet szférájában érvényes kapcsolatok és viszonyok észrevétlenül jelképessé válnak, egyre általánosabbá és közösségivé, egyre nagyobb ívűek lesznek. Ez a regény valami nagyon fontosat, mindnyájunk számára érvényeset mond el az életről, a munkáról, a világ apró dolgairól, amelyeket a nagyoktól csupán egy kis lépés választ el. A lépést együtt tesszük meg az íróval, hiszen amennyire az íróról, annyira az olvasóról is szól ez a regény; s ki ne tudná egy történet hősének helyébe magát behelyettesíteni?

Tandori Dezső - Medveálom ​madárszárnyon
Tandori ​Dezső, amikor verset ír a medvéiről és madarairól, kicsit beenged minket saját világába. Sétálunk a medvés-madaras Duna-parton, a medvés-madaras városban, nézzük a sakktáblát és a gombfocipályát, az élet örök feladványait medveszemmel. Lehetünk újra gyerekek, a komoly dolgokat még komolyan vevők, elmélyülten játszók. Jó benne lenni ebben a verseskötetben, ahol folyton magunkba ütközünk, miközben a medvék és madarak mulatságos csetlés-botlásairól olvasunk. A Medveálom madárszárnyon versei korábban csak folyóiratokban jelentek meg. Egy kötetben olvasni őket különleges irodalmi élmény.

Tandori Dezső - Ki ​nem feküdt halál
"Ez ​a regény a Torlandó szörfpóker egyenes folytatása. Csak az egyenes jó görbe. De görbe egyenessel jutunk ahhoz is, hogy miféle halál itt a KI NEM FEKÜDT HALÁL? Az Avon-gyilkosságok? Aligha. Az életbenmaradottak dolgai lennének ezek? Az Olvasó nyilván észreveszi azt a prózatrükköt, hogy regényt írok egy másik regény olvasásából. KÉREM EZT A REGÉNYT VÉGIGOLVASNI-LAPOZNI. A kert látszólag elaltat. De az agy-rázkódtatás a végén jön!!! Ha nem is a legvégén. Magam nem rejtőzöm nagy eszmék, szenvedélyek, pletykák, aktualitások, közbeszéd-szereplések védfalai mögé. Regényt írok. A technika korában a regénytechnika a fő-fő kérdés. Már aki bírja az iramát. Magam itt a regénytechnika maximumán megint egy jót fejlesztettem; egy jót rúgtam. Itt tartunk!!! Ha volna búcsúzásra mód, remélem, regénytechnikailag a világ élvonalában búcsúznék. Ha vitatható is, hogyan tudok írni, hogyan nem." (Tandori Dezső)

Tandori Dezső - Tandori ​Light - Elérintés
Ez ​egy látszókönyv. Valóját csak az ismerheti meg, aki megismerésre, ködhámozásra is kész. Titkokkal együtt élni is bír. "Tandori Dezső és a Scolar Kiadó különleges vállalkozása ez a kötet, melyben a költő maga válogatta össze kimagasló, mívesen végfokon álló régebbi és mai verseit, s a nem könnyű témákat költői magyarázatokkal látta el. Így az olvasót maga Tandori engedni be egy szélesebb kapun a "lélekbe", a légi könnyedségek rejtelmes, ám földi súlyokkal terhes világába. Tandori "pozitív cunaminak" minősíti könyvét, ahol "rémfotók" vallanak Jekyll doktorról és Hyde úrról, madárkákat és lovakat érzékelhetünk tiszta szellemi szárnyalásban, s legfőképpen megtudhatjuk, hogy csaknem ötven év költői-szellemi tevékenysége hogyan zár teljes kört, s miként suhan a végső teljesség felé. E "látszókönyv" valóját csak az ismerheti meg, aki megismerésre, ködhámozásra is kész, s titkokkal együtt élni is bír. Tandori Dezső 2013-ban 75 éves - e kötettel köszöntjük a költőt." (a Kiadó)

Tandori Dezső - Kolárik ​légvárai
"Igazi ​esszék"-et ígér Tandori Dezső legújabb kötetében. Miközben állítja, meggyőződéssel vallja, hogy minden elemző hamisítatlan légvár-építő. Ha Tandori Dezső nem verset ír, akkor is költő. Nem hihetjük, hogy tud úgy is írni, hogy egy idő után ne lenne egyértelmű: költő sorait olvassuk. Együtt van a magyar és a világirodalom, s közvetlen közelükben a képzőművészet. Tandori mindig csak olyan művészekről ír, akikhez erős köze van, akik számára egészen személyes élményt, már-már közeli ismerőst jelentenek. Irodalomról és képzőművészetről született elemzései két vonulatban követik egymást: egyik a személyesebb-önéletrajzi, a másik a tárgyszerűbb, elemző típusú tanulmány.

Tandori Dezső - Vissza ​a sírból
"Kemény ​idegekkel vedd kezedbe ezt a könyvet, Olvasó...!" Szoktak ilyen hangzatos szavakkal ajánlani a Már-Már-Megszokott-Izgalom (Akció) könyvei közül egyet-egyet. Ám itt a szerzőnek voltak talán erős idegsodronyai, hogy négy - legalább négy! - Nagy Londoni Lókalandot átélve vissza tudott jönni a sírból. A lovak "rémtörténetei", Hong-Kong, Barátok Nélkül, Promalee (anyja neve Oralee) és a többi: remélhetőleg karizmatikus szobrok, az én emlékezetemben feltétlenül. Rejtélyesen odakerültek az Életembe. De - ezzel a vallomással tartozom - be is végezték egy kalandos korszakomat. Csalódásodra leszek, Olvasó, de a Nagy Utazás históriája nálam ezzel végetért.

Covers_26554
elérhető
4

Tandori Dezső - Zombi
A ​Zombi önéletrajzi utalásokkal teli mű, mely kortárs és klasszikus világirodalmi művek sokaságával mutat rokonságot, pl. Bret Easton Ellis legújabb regényével (Holdpark): a "történet" hátterében maga Tandori áll, aki ismer valakit, aki a kéziratot írta. A személyiség megtöbbszöröződik, a léttel, annak valóságával kapcsolatban megoldhatatlannak tetsző filozófiai kérdések foglalkoztatják a főszereplőt. A történetet ezen a szálon kapcsolódik a Chandler-féle amerikai krimi, illetve inkább a thriller világához. A főszereplő nem képes sorsát irányítani, átláthatatlan és felfoghatatlan események és döntések vették át az irányítást; a valóság szülte összevisszaságban elkeseredetten próbálja előkeríteni gyerekeivel Dél-Amerikába szökött feleségét, és megfejteni, hogy új barátjával, a mackóval csak gondolati szinten kommunikál-e, a medve tényleg létezik, vagy párbeszédeiket csak a képzelete szülte.

Tandori Dezső - Galambocskám
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Tandori Dezső - "Hol ​élsz te?"
Hangzatos, ​bár mostanra alig tetszetős – gondolom – egy ily bejelentés: „Most, hogy ebben a könyvben élek…” Ez a könyv egy kánikulai nyár végére jött össze, és oly sok más évszakban készült (a szó megannyi értelmében), hogy ideje meghatározhatatlan. Voltam közben beteg, ittas, boldogtalan, reménykedő, kényszermunkás (anyagi ügyek intézése! még jó, ha vannak), szerencsétlenkedtem és boldogkodtam, s más tavasz, tél, ősz. Nem élünk egyetlen könyvben sem, semmi se „arról szól” (amiről szól ez??), semmiben nem gondolkodunk... ...Igyekszem arról gondolkozni, hogyan is élhetnek a XX. század lírájának néhány magyar költőjével, költőjének művében stb. mások. Tehát bizalmaskodás nélkül „hogyan élhetsz”, „hol élsz”, ha ilyesmiben élsz, te. Senkire nem gondolok eme „te” megszólítással, így hát még magamat sem zárom ki. Hol élsz, ha a költészettel élsz.

Tandori Dezső - Játék-történet
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Tandori Dezső - Valamivel ​több
Kezdetben ​volt a játék. Egyszer festeni kezdtem. Túl sokat dolgoztam akkoriban egy-egy nap; kellett valami. Van is egy ilyen "képem" - volt képem kitenni a falra. Arasznyi négyzet, bordó alapon sok fehér freccsentés: mintha egy hajdani budapesti platánfa alól emeltem volna ki, egykori veréb-toronyház alól. Pontosan fogalmaztam: nekem valahogy az a platánfa is csak "hajdani", ha a madarakat olyan módszeresen leirthatták róla. Elveszett ott némi játékosság. A fáknak ott nincs igazi "játéka". Talán a legszebb dolog a játékban, hogy a zenészek a hangszereken szintén játszanak. S hogy mit tekintünk zenének, mit hangszernek? Én midig úgy szerettem volna játszani, hogy szép a gyep, ápolt, magam vagyok a legrondább az egész környezetben, és vigyorgok. Felrúgom a labdát, bele a fába, attól a madarak csak elrepülnek. Kedvelem az egészet. Aztán, ha jól csinálom a játékomat, elvisz egy elsőligás csapat, később meg visszatérek a kis klubhoz, játékos-edzőnek. És madarakkal foglalkozom az öbölben. Tehát: társas óhajok. A koalák is így adódtak. Nem voltak ők se mindig nemzeti értékek Ausztráliában. És szerencse kérdése, hogy az ember - ember lesz-e vagy más. Koala. Vagy veréb. Képemre, melyen fönt három freccsentés mintha maga is madár lenne, azonnal rászállt első verebünk. Aki most is a vállamon ül, hogy ezt írom. érdekes, hogy a kép címe: MADARAK ELVÁLÁSA (BÚCSÚJA), vagy: SZÜLETÉSNAPI ÜNNEPSÉG. Hát van nyelv, ahol ez a kettő hasonlóan hangzik? Van. Szinte minden van ezen a világon. Volt már, hogy egymás mellé terült a négy ász; vannak játékmedvék, akiket négy emelet romjai alól kotortam ki: ők az első játékaim. Valamit most az időrendről. Ezt a könyvet 1977 tavaszán írtam. Utána jöttek tehát a verebek. Többen kérdezik: mi lett a koala-kártyabajnokságokkal. Válasz: élénkebben zajlanak, mint valaha. Madaraink is klubtagok lettek azóta. És így tovább. Készülünk az 1982-es jubileumra. Akkor lesz tízéves a bajnoki szisztéma. Kártyázni barlangban kezdtem. 1944 telén. Két szék volt a barlang. (Az egyik még akkor is megvolt, amikor ez a Tornakönyv készült; azon ültem, ahogy írtam.) A gránát a szemközti házba csapott be; a házat azóta lebontották. Szép fű van a helyén, szép fák, csak éppen a labdarúgás helyett a madáretetésre alkalmasabb hely. A játék: nem "talán". Nem kísérlet. A játék: bizonyosság. Ahogy Zelk Zoltán írja: a kártya végzetes szabály. A kötészet pedig - kényszerű igazmondás, miközben a Föld... hát, az döcög így-úgy, néha kisiklik. A játék: nos, jó, hogy van. Rend, melyet jó betartani. És nincs-e benne a Tornák Rendszerében maga a legnagyobb remény? Hogy amikor kijelölöm a Jubileumi Torna (a majdani Második Különtorna) utolsó fordulóját: "1982. február 2.; Medve Nap", holtbizonyosan bízni látszom benne, hogy azt a napot - megérem? Játszani mindig megéri. És a "magunk megjátszásából" csak el kell hagyni az elszánást meg az önzést - és ott a játék. A kezdet. Örülök, hogy mindig újrakezdhetem. Tandori Dezső

Tandori Dezső - Válogatott ​versek
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Tandori Dezső - Madárlátta ​tollaslabda
"Ha ​az embernek hirtelen madara lesz, azt hiszem, nem is tudja igazán, hogy mije van. Azt gondoltam jómagam is, hogy: hát igen. Csipog; most először hallok ebben a lakásban verébcsipogást. Már úgy, hogy a veréb itt van, bent. Felvettem magnóra. Először láttam az ebédlőasztalunkon madarat ugrálni. Lefényképeztem. Aztán szerettem volna valahogy úgy egészen közel kerülni hozzá. Ezért láttam hozzá mégis a rajzolásához. Most meg csak ültem és féltem. Néztem a kosarat, néztem, ahogy felébredt, ahogy elkezd mocorogni, matatni; lehunytam a szemem, annyira féltem. Ahogy jöttem vele a parkon át, ezek az érzések mind megvoltak bennem, de csak most tudtam róluk. És most értettem meg, hogy nem rajtam múlik az egész... Éreztem, itt nem arról van szó, hogy először csipog a lakásban madár, először ugrál az asztalon veréb, hanem...." Hanem? Hogy miről is van valójában szó, arra a regény ad választ. A regény, amely egy izgalmas nyomozás története. Hogy milyen ügyben folyik a nyomozás? Érjük be annyival, hogy egy Ügyben s a teljes igazság felderítése érdekében. Egy tizenötéves fiú a teljes igazságot keresi. Arra keres választ, hogy "ha valami nem úgy van, akkor az emberek miért csinálnak úgy, mintha úgy lenne." És a nyomozás végén, ha nem is derül fény a teljes igazságra, mégis fontos felfedezésre jut hősünk, s az olvasó is, aki vele együtt éli át a lelkiismeretes és lelkiismereti nyomozás minden egyes mozzanatát.

Tandori Dezső - Medvék ​minden mennyiségben
A ​költő medvéi: mackók a játékboltból, bazártrafikból, áruházból, mackók a desszertesdoboz fedeléről, üvegmackók, de talán még képzeletbeli mackók is. Vegyes társaság, de mégis igaz jóbarátok, társak. Lehet velük beszélgetni, ki lehet találni, mire gondolnak, mit néznek, látnak, mire vágynak, mi az, amire a nagyokat intik. Pirongatni, korholni lehet őket, rájöhettünk apró cseleikre, úgy tehetünk, mintha... Lehet velük játszani, de ők is játszanak velünk. Egy szó, mint száz; nagyon fontos, hogy a versekből megtudhatunk mindent, "amit a játékmackókról tudni kell". De talán még többet is ennél, mert ezekben a medvékben emberi érzések élnek, mosoly és könny csillog a szemükben, emlék, részvét, szeretet bujkál bolyhos testükben.

Tandori Dezső - És ​megint messze szállnak
... ​délutáni repóráját (mikor már fáradt volt, még kevesebbet mozgott) tenyeremben kezdte tölteni. Ráhajthattam kezem a fejére - veréb ezt alig engedi -, lehunyta szemét, kéklett a szemhéja, aludta igaz álmát, még élve.

Tandori Dezső - A felhúzható medveorr
Minden tárgyhoz emlék és érzés kötődik. A játékmackókból is szeretet árad, báj és mosoly. A bűvös kis társulat - az író előző mesekönyveihez hasonlóan - itt is egy boldog család érzetét kelti, ahol könnyed, kellemes hangulatú költeményekbe szőve történik "a Dolgok Kutyagolása". Gondokkal-bajokkal teleültetett létezés-kertünkben üdítően hat e melegség, játékosság, amely néhol káprázatosan költői. A nyelvi találékonyság még fordulatosabbá, olvasmányosabbá teszi a verebek és medvék közötti párbeszédet.

Tandori Dezső - Még ​így sem
Rengeteg ​nagyszerű vers Ottliktól Charlie Parkerig. 1978

Rainer Maria Rilke - Tandori Dezső - Prágai ​házioltár
Újabb ​világirodalmi értékű fordítás az ezer arcában is mindig egy TD-től. A 2012-es év költőnk életében egyfajta beteljesítő hálaadás volt az ifjú Rilke felé: a PolíSz folyórat folyamatosan tette közzé a kötet darabjait. Európa 19. századvégi Prágája és a 20.-21. század lírájának mágiája - így együtt az 2012-es év magyar költői remeklése! A kötet hatalmas ciklusrendszere akár az ódon város utcáinak, sikátorainak és történelemre tekintő múltjának is összegzése. Tandori munkája igazi Közép-európai szimbiózis. Egység, amely megmutatja, milyen is lehetne történelmünk, ha népeink a lélek elkerülhetetlen ösvényein érintkeznének egymással, mint hajdan a középkor társzekereinek utasai. Rilke katolicizmusa köztudott. Tandori úgynevezett egzisztencialista kereszténysége kevésbé. A vallásosságtól érintett líra jelentőségét Dante óta éppen mindenkori hétköznapisága, aktualitása adja. Ebben a tekintetben is kortársi jelentősége van ennek a 81 költeménybe sűrített prágai városnézésnek.

Tandori Dezső - Döblingi ​befutó
"Magyarországon ​most szinte mindannyiunk élete változásban, ha nem éppen válságban van. Az a stabilitás is megingott, amely az én életemet tulajdonképpen fura módon Széchenyi jegyében határozta meg:ötvenkettedik éve élek a Lánchíd és az Alagút mellett, látom az Akadémiát-a nagy gróf művei érintenek meg naponta. Az emberélet stabilitását semmi sem helyettesítheti:mégis, valami váratlan fordulat segítséget hozhat, amolyan bírjátok ki valahogy péntekig jelleggel. Bécsben, Széchenyi István utolsó lakhelye környékén, Döblingben járva nem is sejtettem, hogy még ugyanaznap délután szenvedélyesen meg fog ragadni a nevezett nagy magyar egy további műve-mármint az általa nálunk meghonosított mű-, a lóverseny. Igaz, megannyi szeretett madaram pusztulása után kezdtek jönni a lovak. S rájöttem, mestereim-Ottlik, Pilinszky, Mészöly Miklós, Nemes Nagy Ágnes-műveiből a lovak már rég-rég szólnak hozzám. Bécset Párizs, majd a Rajna-Ruhr vidék lóversenypályái követték. Találtam egy különös, bódító szenvedélyességű lételemet, amely pótcselekvés is, nem is...erről a kavargásról, nagyon valósághűen és csupa hiteles mozzanatot sorakoztatva, tárgyszerű hűséggel is, szól ez a regény. Kopott szó:mégis a túlélés, a kibírás folyamatosságát keresem benne, ill. számolok be arról, hogyan lett meg a számomra, most átmenetileg, ez"

Tandori Dezső - A ​meghívás fennáll
1977. ​július 9-én, egy szombati napon azzal a kéréssel ébredtem, hogy ha lehet, engem úgy most egy darabig ne nagyon keressenek az események, a dolgok pedig hagyjanak békén. Még aznap, 1977. július 9-én délelőtt aztán máskép alakult, s azóta is egyfolytában és homlokegyenest ellenkezőleg zajlik minden. Kérésemnek, keveset mondok, nem lehetett meg a címzettje. Hozzátehetném: szerencsére. De a szerencsével vigyáznék. Hiszen ahogy kérésemet a reggelizőasztalnál kifejtettem, hallanom kellett - és hallottuk is - három emelet mélységből azt a bizonyos hangjelenséget vagy zajt. Kitartóan szólt a hang, egészen addig, amíg végül tőle teljesen függetlenül lementünk, és akkor megkezdődött. De hát itt kezdődött-e, vagy már az előző napi halottal? Vagy még pár héttel korábban? Amikor valaki ott kapaszkodott fölfelé, reménytelenül, egy fa törzsén, aztán leszedtük, s mert nem bíztunk magunkban, keresztültaxiztunk vele a városon, a legjobb helyre, így hittük, ahol azután még három napot élt? Vagy tavaly indult mindez, az akasztott madárral? S az a haláltusa egy papírkosárban? 1977. július 12-e hajnalán, pár karnyújtásnyira onnét, félálomban, ébredezés zajainak véltem. Itt kezdődött? Vagy azzal inkább, hogy nem és nem akartam feladni; valahogy olyan középkoriasan nekivágtam, és akkor tényleg akartam, hogy történjenek az események, és jöjjenek a dolgok, és ezt kérni könnyebb? Pedig ott ezt a kérést teljesíthette nehezebben és bajosabban a címzett. És mégis. És nekem újra alkalmam lett nyugtalannak lenni és írni. Egyelőre csak a következőket: Kövi veréb, vagy énekes veréb, nyugtom fölébe fogsz-e lengeni! Vagy más-hont kéne e merengeni ily messzi kérdés fél-közeleképp? Hanem ha épp így jó ha-mily vidék! Ember-vidék; hol nyakonönteni, fagylalásul, nem fog a helybeli, ha meg nem trolykolom vállát-fejét. Ha kő, ha ének, nem hat el odáig, hol a fagy idején leslágozott barátokkal együtt nyugszom; fölébem virágtolvaj hajol, köz-rokon ásít, agyag-részeg sírásó tántorog; se ember, se veréb felem nem érzem.

Tandori Dezső - Ördöglakat
"Azt ​hiszem, kevés ilyen könyv van a világon is: gyûjtemény vagy ember-enciklopédia, egy teljesen sajátos ember- képzôdmény vallomásai. Vannak aforizmák, rajz-aforizmák, tényleg ördöglakatok, a nyelv (messze, közel) ördöglakatainak felismerései, vannak mélyen érzelmi rajzok." "Van (a kb. 100 könyv és kiállításfüzetem közt) talán jobbkönyvem nem is egy, de ilyen monstre szellemi könyvem egy sincs. Ahol ennyi az átütő anyag (a rajzolatok), ilyen megdöbbentően mai-őszinte a duma (pardon). Volt mit megszűrni, ez szuper mód csak az esszencia. Tehát ez annak, aki ilyet szeret, annak, aki mazsolázgatni akar, kifogyhatatlan olvasmány, nézmény. Aki előre akar haladni benne, egy esetlegesnek látszó, de örökké visszacsatoló ’regénye’ van, amely egyre inkább sűrűsödik szövegessé, de ott is bőven rajzos és aforizmás. A bódulat érzését fokozza a sokszori ’befejeződés’. A Mindig Van Rajta Túl érzete." Tandori Dezső

Tandori Dezső - Mesélj ​rólam, ha tudsz
Köztudomású, ​hogy Micimackó nem nagyon okos, udvariasabban mondva: okos, de nem nagyon. Ezzel Róbert Gida természetesen tisztában van, Micimackót mégis nagyon szereti, nem ennek ellenére hanem ezért, ezzel a - mondanánk mi, okosak - fogyatékossággal, illetve tulajdonsággal együtt. Tradoni, aki felügyelő ugyan, bár sosem él a felügyelői címe biztosította jogokkal, előnyökkel - ha léteznek ilyenek -, pontosan ilyen viszonyban van Dömötör nevű barátjával. Dömi hasonlít Micimackóra, már csak azért is, mert ő is medve, s mert ő is gyakorta eltéved képzelet és valóság útvesztőiben. A felügyelő tapintatosan segítségére siet ilyenkor, mi több, tisztelettudó - csak befelé kuncogni, Tradoni! - udvariassággal.

Tandori Dezső - Erdei ​nagytakarítás
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Tandori Dezső - Szép ​Ernő
"Ismerkedéseim ​szerint Szép Ernő a huszadik századi világköltészet fontos, nemes, sajátosan kiemelkedő alakja volt és marad. Döbbenetes emberközelség, egyetemes világlátás a legapróbb részletecskék révén is: íme a prózaíró Szép Ernő." (A szerző)

Tandori Dezső - A ​legjobb nap
SEMMIT ​BOLDOGABBAN! (Mint hogy „ezt” írjam) Az eredeti gépelés, látom, félrevitte ezt: SEMMINT BOLDOGABBAN lett… de ez vicc csupán, irodalmias műveltségemé. Nem, nem, Tóth Ákos, alakulón jóbarátom, a Tiszatáj, örök kiadóm, amíg bírjuk szusszal, Keserü Ilona, Ottlik-jegyben és a szent festészet utolérhetetlen anyag-jegyével, kutyakölyök-írókori pálya-társam… soroljam-e. Semmit boldogabban, mint e napot. Ah, hogy nevezetteknek mindenben nem tesz kedvére általánosan és általam a sors! De minden megvan (Ottlik), azért. Költői pályám két mutatóujjamon alapult, azaz kapcsolódott a Szellem áramkörébe (ha!), s most mindkét kezem tönkremenet… ennek ellenére bírva lesz ez még (ha…). Ám van új veréb, a nyomorék lábú Csipsz. Bízzunk hát. Az első szakasz, eléggé bámulatos, gólyalábakon állt, pár oly kurta költeményen-szövegecskén, melynek filozófiai felülmúlása máig sem történt meg, részemről sem, azért, mert a „zen” (vagy az analitikus Wittgenstein) érintése volt. A „sárga könyv” még (a Hamlet-Egyetlen zsengéi és felülmúlhatatlan eredményei után) a költészet formai-eszmeformálási kalandját vállalta. Valóban Gruppe-vagy-Listás versenyre nyerési eséllyel benevezhető lovam azonban a „Mennyezet…” óta volt, le is nézték ezt az ítészek honi illőséggel. A „Feltételes…”-kötet összefoglalta, hol jobb, azaz sokkal jobb, hol közepesebb produktumokkal az elébbieket. Innen jött a „Mennyezet”-kezdte pályaszakasz második része, ezt dolgozza fel Tóth Ákos, nem-minősítem-hitelesem, aki munkáimat továbbra is gondozni fogja (megkértem rá), s aki bizonyára megvalósítja majd a szegény TD-pályáról szóló értékelés-részt is. Fogadják jól, kérem, e munkát, hálám all round. Tandori Dezső

Tandori Dezső - A ​becsomagolt vízpart
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Tandori Dezső - Utolsó ​posta Budapest
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Tandori Dezső - Műholdas ​rózsakert
Tandoriról ​köztudott, hogy íróként, grafikusként, a zene területére tett kirándulásaival, versmondóként a művészeti ágak összhangzatának híve. Műfordítói tevékenységéért több nemzetközi kitüntetést kapott. A "Lombos ágak szívverése" után most rég várt "versfordításregénynek" örvendhetünk, melynek - látni fogja az olvasó - bizony, saját története is van. A Babitsra utaló és nagyon is mai című gyűjtemény mintha egyetlen, sokoldalú költő műve lenne. Egyvégtében olvasni jó először, majd itt-ott felütve keresni a megkedvelt darabokat. Vonzó sajátsága, hogy a hagyományosabb szépség hívének és az újat keresőknek egyaránt megfelel tematikai és verstípusbeli sokféleségével. A főszereplő az Idő és a Természet. A szerzők! Coleridge és Rilke, Beckett és Yeats, Klee és Ernst Jandl és sokan még - klasszikusok és friss felfedezések az avantgárd utáni modernségből is.

Tandori Dezső - Kalandos ​Angliák
1999-ben ​repültem utoljára, Dublint hagytam ott úgy, hogy már esőben sapkám feltenni, ahhoz is fáradt voltam. Még 2005-ig játszogattam Bécsben angliai futamokat, irodán… de a dolog véget ért. A szent irodalom azonban, behajózós-kedvem kora óta, nekem nem ért véget. Három kis kötetet gyűjtöttem egybe itt, a legutolsó 2006. decemberi írás-rajzolás. Kuriózum talán, első pillantásra is. A „Walton”-ba kicsit jobban el kell mélyedni, hajrá, bele! a „…más verebek” mackója kézen fogva vezeti Olvasóját. Főmedvémtől ezt el is várom. Mivel ez a kötetterv hirtelen adódott, beugrásszerűen, Kiadómnak külön nagy behajózós köszönet. Amíg bírjuk!

Tandori Dezső - Sohamár. ​De minek?
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Kollekciók