Ajax-loader

Agatha Christie könyvei a rukkolán


Néhány ​óra múlva felébredt, vagyis inkább felriadt. Tudta, hogy mi ébresztette fel: egy hangos nyögés, szinte kiáltás, valahonnan egészen közelről. És a következő pillanatban harsányan megszólalt egy csengő. Poirot felült, és meggyújtotta a lámpát. Most vette észre, hogy a vonat áll. Valószínűleg egy állomás. A kiáltás megijesztette. Emlékezett rá, hogy a szomszéd fülke Ratchetté. Felkelt, és kinyitotta az ajtót, éppen akkor, amikor a kalauz végigsietett a folyosón, és bekopogott Ratchett ajtaján. Poirot résnyire nyitva hagyta az ajtót, és figyelt. A kalauz még egyszer kopogtatott. Megszólalt egy csengő, és egy távoli fülke ajtaja fölött kigyulladt egy lámpa. A kalauz hátrapillantott. Ebben a másodpercben megszólalt egy hang a szomszéd fülkében franciául: Semmi baj. Tévedtem. Rendben van, monsieur. A kalauz elsietett, és bekopogott azon az ajtón, amely fölött égett a lámpa. Poirot megkönnyebbült szívvel visszabújt az ágyba, és eloltotta a villanyt. De előbb még megnézte az óráját. Nulla óra harminchét perc volt.

"- ​A nevem Hercule Poirot, és valószínűleg én vagyok a világ legnagyobb detektívje. Egészen biztos benne, hogy nem találkozott a feleségével a vonaton? - Mire akar kilyukadni? Azt akarja... azt akarja mondani, hogy én... én öltem meg? Hirtelen fölnevetett. - Nem szabad dühbe jönnöm, ahhoz ez túl nyilvánvaló képtelenség! Hiszen ha én öltem volna meg, minek kellett volna ellopnom az ékszereit?"

"-....Az ​a megbízatásom, hogy megrendezzek egy gyilkosságot. Poirot nagyot nézett. - Na, nem igazi gyilkosságot - nyugtatta meg Mrs. Oliver. - Holnap itt nagy kerti mulatság lesz, és újdonságképpen műsorra tűznek egy társasjátékot is. Amit én rendezek. A címe: Hol a hulla? - És hogy megy ez a játék? - Természetesen van egy áldozat. Vannak rejtjelek, és vannak gyanúsítottak. Csupa sztereotip figura, tudja, a vamp, a zsaroló, az ifjú szerelmesek, a baljós komornyik és a többi. Fél korona a belépti díj, és aki benevez, annak megmutatják a rejtjeleket, meg kell találnia az áldozatot és a gyilkos fegyvert, ki kell találnia, hogy ki a gyilkos és mi volt a gyilkosság indítéka. - Tehát azért hívatott, hogy segítsek önnek megrendezni ezt a játékot? Poirot nem is próbálta kirekeszteni a hangjából a felháborodott szemrehányást. - Még mit nem? Azt én magam is elintézem. Minden készen áll holnapra. Nem, én egészen más okból kérettem ide. - Meglehet, hogy egyszerűen bolond vagyok - mondta -, de attól tartok, valami itt nincs rendben..."

Gorman ​atyát haldokló asszonyhoz hívatják, ám hogy Mrs. Davis mit gyónt a papnak, az csak a regény végén derül ki: Gorman atyát ugyanis még aznap meggyilkolják. A nyomozást vezető Lejeune felügyelőnek önkéntes segítőtársa akad: Mark Easterbrook, a fiatal történész, aki - akaratán kívül - olyan események tanúja lesz, hogy nem maradhat tétlen. Így kerül a Sárgaszínű Lóról elnevezett hajdani fogadóba. Ebbe a házba azonban nem az éjszakai nyugalom utáni vágy hajtja a vendégeket, hanem újonnan feltámadt érdeklődésük a fekete mágia iránt... Agatha Christie regénye különös világba kalauzolja az olvasót. Lehetséges, hogy a középkori babonák, okkult tanok - és nem utolsósorban a modern tudomány - segítségével rontás, betegség, sőt halál hozható bizonyos nemkívánatos személyekre? A válasz bízvást még Agatha Christie leggyakorlottabb olvasóit is meglepi.

Elszántam ​magamat, hogy elmondom... az egészet! Valakinek el kell mondanom, különben beleőrülök... Tudja, mitől félek? HOGY MEG FOGNAK ÖLNI! Kaptam egy levelet... Fredericktől, a HALOTT FÉRJEMTŐL! Azt írta, ha valaha hozzámegyek egy másik férfihoz, MEGÖL! Én mégis hozzámentem Erichez... És két nappal az esküvőnk után kaptam ezt a levelet:Nem engedelmeskedtél. Nem menekülhetsz. Te csak Frederick Bosner felesége lehetsz! Meg kell halnod. Megrémültem... de Eric mellett biztonságban éreztem magam. Aztán megkaptam a második levelet:...

Van ​egy nagyszerű hely Londonban. Bertram Szállónak hívják. Mintha csak száz évet visszaforgott volna az idő. Csupa olyan ember, akikkel máshol nem lehet találkozni Csodálatos öreg hercegnők. És valamennyi régi angol étel szerepel az étlapon, és remek régi angol bifsztek, pudingjuk van! Olyat még nem kóstoltál! És hatalmas hátszínszeletek, és micsoda ürüborda, és békebeli angol tea, és tüneményes angol reggelik! És meleg is van. Hatalmas kandallók... Történhet vajon ilyen hamisítatlan, békebeli környezetben – bűntény? Történhet? Ön kitalálta! A hamisítatlan békebeli környezet (ami külön¬ben nem is olyan egészen hamisítatlan) – sötét üzelmeket takar "Igyekszünk vendégeink minden óhaját teljesíteni" – mondja a tökéletes szálloda tökéletes üzletvezetője. Ám némely vendégnek különös óhajai vannak... És a bájos, törékeny, vidéki öregkisasszony, Miss Marple, eltűnődik... És amikor már ő is, az olvasó is úgy érzi minden rejtély megoldódott – a szerző még az utolsó lapra is tartogat egy kis meglepetést!

Az ​Agatha Christie-krimik rajongói már ismerik Tuppence-t és Tommyt, a két kalandvágyó fiatal "magándetektívet", akiknek karrierje ebben a regényben indul, amikor megalapítják az Ifjú Kalandorok Rt.-t. Maguk sem hiszik, hogy milyen veszélyes vállalkozás megkeresni Jane Finnt, a fiatal amerikai lányt, és az eltűnt dokumentumokat, ha útjukat folyton keresztezi a titkos ellenfél.

Tíz ​egymásnak ismeretlen ember meghívást kap egy pazar villába. A villa egy sziklás, elhagyatott szigeten áll, amely sziget néger fejhez hasonlít, arról kapta a nevét is. A villa titokzatos tulajdonosáról mindenféle pletykák keringenek. A vendégek, bár valamennyiük múltjában van valami, amit legszívesebben elfelejtenének, reménykedve és örömmel érkeznek meg egy pompás nyári estén a sziklás öbölbe. A tulajdonos azonban nincs sehol... A felhőtlennek ígérkező napokat egyre félelmetesebb események árnyékolják be. A sziget látogatóit a különös fordulatok hatására hatalmába keríti a rettegés. Tízen érkeznek. Hányan távoznak? A bűnügyi regény koronázatlan királynőjének talán legjobb, leghíresebb művét tartja kezében az olvasó.

– ​Van kedve megnézni egy gyilkos fényképét? – kérdezte a szederjes képű Palgrave őrnagy. Ám Miss Marple még nem is válaszolhatott, amikor a háta mögül közeledő léptek zaja hallatszott... Csodálatosan ragyog a Karib-tenger azúrkéksége fölött a nap, gondtalanul sütkéreznek a strand meleg fövenyén az Arany Pálma-szálló vendégei, aki pedig színvonalasabb szórakozásra vágyik, kedvére tanulmányozhatja a nyugat-indiai szigetek egzotikus állat- és növényvilágát, mint az elválaszthatatlannak tűnő baráti négyesfogat: a higgadt, jó modorú Edward és Evelyn, meg a hangos Greg és a vidám Lucky. Este zene szól, hangulatvilágításnál táncolnak a párok: a szálloda újdonsült ifjú tulajdonosai, Tim és Molly nem kímélik a fáradságot, ha vendégeik kényelméről van szó. És mégis...? És mégis. Rejtély az Antillákon! Avagy: ki elégelte meg a szószátyár őrnagy szűnni nem akaró történeteit...? Kinek volt az útjában a szép fekete Victoria? ki zavarja meg a békés nyaralók éjszakai álmát...? Rejtély az Antillákon! De sebaj: mindenkit megnyugtathatunk – Miss Marple fölött eljárt az idő, de a bájos öreg hölgy mégsem hagyja magát. Kötögetés, csevegés, némi kis finom hallgatózás – és a rejtély nem marad örökre Rejtély!

Li ​Chang Yent tekinthetjük a Nagy Négyes agyának. Ő az irányító és a mozgatóerő. Ezért őt az Egyesnek nevezem. A Kettest ritkán említik a nevén. Őt egy S-sel jelölik, két vonallal áthúzva - a dollár jelével. Ő képviseli a gazdagság hatalmát. A Hármas minden kétséget kizárólag nő és francia nemzetiségű. A Négyes... Itt elcsuklott a hangja és elhallgatott. Úgy tűnt, hogy valami legyőzhetetlen félelem hatalmasodott el rajta. A vonásai eltorzultak...

A ​ndroverben Alice Ascher az áldozat… B exhillben a bájos Betty Barnard… C hurstonban Sir Carmichael Clarke-ra csap le ABC, a titokzatos gyilkos! D e ki lesz a következő?… E setleg mégis megakadályozza a bűnténysorozatot Hercule Poirot, a zseniális magándetektív? G yilkosság a trafikban, a tengerparton, a parkban és a moziban… H ány betűje van az ABC-nek? I deje volna már, hogy a rendőrség tegyen valamit! J öhet-e még ezek után újabb meglepetés? K i keríti kézre a titokzatos ABC-t? L egyen nyugodt a Nyájas Olvasó: M ég mielőtt az ABC elfogy, N yugvópontra ér a nyomozás is! O lyan eredménnyel, amilyet senki más nem produkál, mint P oirot, a zseniális magándetektív!

„Ezúton ​tudatjuk, hogy október 29-én, pénteken du. fél hétkor a Little Paddocksban gyilkosság lesz elkövetve. Minden külön értesítés helyett.” Ezzel az újsághírrel indul a Gyilkosság meghirdetve, Agatha Christie hat legjobb regényének egyike, amellyel a Magvető Könyvkiadó az írónő születésének 100. évfordulójáról emlékezik meg.

Thomas ​Betterton, a ZE-hasadás kidolgozója nyomtalanul eltűnt egy párizsi konferenciáról. A titkosszolgálat kíváncsi rá, mi történt vele. Felesége aggódik, és biztos benne, hogy elrabolták vagy meggyilkolták a férjét. Hónapokkal később, amikor már nem bírja tovább a bizonytalanságot, bejelenti a titkosszolgálatnak, hogy orvosa tanácsára szeretne külföldre utazni, pihenni. De a repülő, amin utazik, lezuhan, és Olive Betterton a kórházban meghal. Hilary Craven úgy érzi, mindent elvesztett. Öngyilkos akar lenni, de megakadályozzák benne. Egy titokzatos férfi rábeszéli, válassza inkább az életveszélyt: adja ki magát Olive-nak, hiszen ugyanolyan árnyalatú a haja. Hátha kapcsolatba lépnek vele, és eljut oda, ahová Betterton szökött. Hilary ott áll Olive Betterton kórházi ágya mellett, mikor az asszony haldoklik. Utolsó szavai egy butuska gyerekvers sorai. Igazi kalandregény a legnagyobb krimiírónő tollából. Más kiadónál, más fordításban már megjelent ezen a címen.

Sir ​Charles Cartwright, a híres színész, otthagyta a világot jelentő deszkákat. Elvonult a tengerpartra, Loomouth-ba egy kis vityillóba (legfeljebb tizenkét szoba!). Barátai fogadásokat kötöttek, hogy hat hónapnál nem bírja tovább, de ő már majdnem két éve ott él. Talán azért nem unatkozik, mert vitorlázik és vendégségeket rendez londoni barátainak. A mostani hétvégét nála tölti Mr Satterthwaite és maga Hercule Poirot is. De az, hogy tizenhárman készülnek vacsorához ülni, valóban balszerencsét hoz: Babbington tiszteletes hirtelen remegni kezd és meghal. Természetes halál vagy gyilkosság? Hercule Poirot és a rendőrség az előbbire gyanakszik, Sir Charles az utóbbira. És legördül a függöny - vége az első felvonásnak. Következik a második, majd a harmadik, mindegyikben egy-egy hullával. Szerencse, hogy a világításról Hercule Poirot gondoskodik, így nem kell sötétben tapogatóznunk!

Hercule ​Poirot, minden idők leghíresebb nyomozója halott. Miss Marple, a zseniális szimatú öregkisasszony sincs már az élők sorában. Alkotójuk, Agatha Christie is eltávozott 1976-ban - és mégis új meglepetéssel szolgál híveinek: angol kiadója kötetbe gyűjtötte a szerző élete során folyóiratokban, elfeledett antológiákban megjelent írásait, és átnyújt belőlük egy csokorravalót - méghozzá nem is akármilyen csokorravalót - Christie hűséges olvasótáborának. A kilenc elbeszélés Agatha Christie jeles tulajdonságainak egy-egy tükörcserepe, s egybegyűjtve ragyogó tükre a szerzőnek. Akad a kötetben romantikus elbeszélés, a misztikum határát súroló história, humorral elegyített krimi, kincsvadászat és igazi-valódi detektívtörténet, hullával, gyanúsítottakkal és természetesen tettessel - akinek kilétére ki más derít fényt, mint a halhatatlan Hercule Poirot!

Hercule ​Poirot éppen unatkozik, amikor levelet kap Franciaországból. A Dél-Amerikában meggazdagodott milliomos, Paul Renauld kéri azonnali segítségét, mert életveszélyben van. Poirot Hastings kapitány társaságában nyomban át is kel a Csatornán, azonban késve érkezik. Renauld-ot előző éjjel meggyilkolták. Míg a francia rendőrség és Poirot különböző módszerekkel nyomozni kezd, Hastings kapitány egy szép színésznőnek udvarol, akit a vonaton ismert meg, s aki váratlanul felbukkan a gyilkosság színhelyén...

Mrs. ​Argyle-t, a dúsgazdag, jótékony hölgyet, három leány és két fiú örökbe fogadó anyját holtan találják a nappalijában. Valaki piszkavassal szétverte a fejét. A rendőrség úgy véli, tudja, ki a tettes. Letartóztatják az egyik mostohafiút, Jackót, aki ellen vannak bizonyítékok – s akinek volna alibije, csakhogy az úrvezető, aki a gyilkosság időpontjában felvette a kocsijába, nem kerül elő. Jackót elítélik, és meghal a börtönben. Eltelik két esztendő. Dr. Calgary, a sarkkutató hazatér Angliába. Régi újságokat lapozva megdöbbentő hírre bukkan. Feltámadnak benne az emlékek. Két évvel azelőtti balesete, az amnézia… Tennie kell valamit. Dr. Calgary biztos benne, hogy a rendőrség tévedett. Cselekszik. Jackót törvényileg rehabilitálják. De a család nehezen elnyert békéje odavan. Mert ha nem Jacko, a fekete bárány a gyilkos, akkor ki? Csak a közvetlen környezet valamelyik tagja követhette el a szörnyű tettet. De kicsoda? A szelíd, tudós férj? A ragaszkodó, fiatal titkárnő? A cseléd? A lányok? A másik fiú? Még egy gyilkosságba és egy gyilkossági kísérletbe kerül, míg dr. Calgary levezekli „vétkét”, és bravúros amatőr nyomozással felgöngyölíti az eredeti és az új bűnügyeket.

Ahol ​Hercule Poirot megjelenik; ott biztos, hogy történik valami. Ezúttal egy Párizs-Croydon között közlekedő repülőgép a helyszín. Rejtélyes és brutális módon megölnek egy utast. A tettes nem lehet más, csak a gépen tartózkodó személyek közül valaki. De ki? A krimiíró, aki így próbálja igazolni egyik elméletét? Netán az az arisztokrata hölgy, aki így próbálja igazolni egyik elméletét? Netán az az arisztokrata hölgy, aki így szeretné elleplezni magánélete sötét foltjait? Mindenki gyanús. Még maga a híres detektív, Hercule Poirot is. Tehát nem marad más lehetőség a számára, mint kideríteni az igazságot.

„Ez ​a könyv egyike különleges kedvenceimnek. Évekig tartogattam, tervezgettem, fontolgattam: – Egy szép napon – mondtam magamban –, majd ha sok időm lesz, és igazi élvezetre vágyom – hozzákezdek! – Az a tapasztalatom, hogy az ember könyvei közül ötnek a megírása – munka és egyéb – élvezet. A _Ferde ház_ tiszta élvezet volt… Akárhogyan is: a Ferde ház jóformán mindenkinek tetszett, joggal hiszem hát, hogy a legjobb könyveim közé tartozik. Nem tudom mi juttatta eszembe a Leonides családot – egyszercsak itt voltak. Hát mit tehettem: elszegődtem krónikásuknak” – írja könyvéről Agatha Christie.

Anglia ​kies zöld mezőinek közepén kicsiny falu Styles St. Mary. A nagy parkban álló stylesi kastély lakóit megkímélte a háború - mégsem boldogok. Vasakarattal kormányozza háza népét a kastély úrnője, aki a környék - és a család - bőkezű jótevőjének szerepében tetszeleg, de a zsebpénzt bizony szűken méri szeretteinek. Gőgös szívét azonban egy szép napon ostrommal veszi be a faluba vetődő szakállas idegen, és a kastély úrnője készségesen nyújtja kezét (és pénztárcáját) a nála vagy húsz esztendővel fiatalabb "drága Alfred"-nek. Persze, az ilyesminek ritkán jó a vége... A stylesi kastélyban bekövetkező titokzatos bűnügyet azonban végül sikeresen deríti fel a menekült belga detektív: Hercule Poirot - aki _A titokzatos stylesi eset_ című Agatha Christie-regényben lépett első ízben az olvasók elé, hű tisztelője, Arthur Hastings kapitány társaságában. Az első világháború alatt játszódó regény színhelyére, a stylesi kastélyba hívja barátját sok-sok év elteltével az elaggott, de korántsem szenilis Poirot a _Függöny_-ben; és az őszbe csavarodott, de változatlanul romantikus lelkű Hastings, mint mindig, most is hűségesen engedelmeskedik dicső barátjának. Stylesban most sem honol boldogság; más a tulajdonos, mások az életkörülmények - a hajdani kastély ma fizetővendégek lakhelye -, de az ódon falak között megint csak bűntény történik, és természetesen megint csak Poirot az, aki mindent kiderít - végül, de ezúttal utoljára...

A ​Coral tyúkszemtapasz- és lábápolószer-gyár gazdag tulajdonosát váratlanul elragadja a halál. Fia, lánya nincs: öccsei, húgai, sógornői búcsúztatják díszes temetésén a rájuk váró csinos örökség reményében. Mindnyájan alaposan rászorulnak némi pénzmagra. A temetést követő bőséges villásreggeli után kiderül, hogy nem ok nélkül reménykedtek, s immár a rózsásabb jövő boldog tudatában sajnálkozhatnak a megboldogult hirtelen halálán, amikor az egyik örökös váratlanul megszólal: - Hiszen meggyilkolták, nem?! És másnap - őt gyilkolják meg otthonában. Van-e összefüggés a két haláleset között, s ha igen, milyen? A boldog örökösök közül gyilkolt-e valaki, s ha igen, miért? Ezt a rejtélyt kell megoldania Hercule Poirot barátunknak, a belga mesterdetektívnek - s talán nem árulunk el nagy titkok, ha megnyugtatjuk a nyájas olvasót: Poirot ezúttal sem hagyja cserben a zseniális képességeiben reménykedőket.

Az ​Angkatell-házban természetesen mindenkinek volt oka és lehetősége a gyilkosságra: a ház asszonyának és urának, a meghívott és hívatlan vendégeknek, a rokonoknak és az idegeneknek. Agatha Christie érthetetlen módon mindig ugyanazt a sémát használva mindig új, meghökkentő megoldásokat talál. Most - Poirot mester értő irányításával - egy úszómedence, egy doboz gyufa és különféle lőfegyverek kusza halmazából kristálytisztán kiderül a könyv végére, hogy ki követte el a HÉTVÉGI GYILKOSSÁG-ot.

Alig ​másfél év telt el azóta, hogy Marple kisasszony megoldott egy bizonyos rejtélyt az Antillákon, s ezzel sikerült néhány ifjú hölgy életét megmentenie. Nyomozótársa, a goromba, de aranyszívű Mr. Rafiel időközben meghalt, ám ügyvédei útján, levélben utólag még megkéri az öregkisasszonyt: göngyölítsen fel (neki teendő személyes szívességként) egy újabb bűnügyet. Azt azonban, hogy miről volna szó, nem részletezi. Apránként derül ki, hogy itt nem ifjú hölgyeket kell megmenteni - az ifjú hölgyek (mint utóbb kiviláglik, szám szerint ketten) már meghaltak, sőt, már a gyilkost is elítélték. De hiába hogy a bűnös raboskodik, amint Marple kisasszony újra felveszi a fonalat, tovább szaporodik a halottak száma, mi több, őt magát is halálos veszedelem fenyegeti, s bizony ha Mr. Rafiel nem nyújtana neki hatékony segédkezet a túlvilágról...

Mr. ​Rex Fortescue gazdag ám kétes ügyletektől sem visszariadó üzletember. Amikor gyönyörű titkárnője behozza délelőtti teáját, megissza, majd heves görcsök közt meghal. Neele felügyelő hamar kideríti, hogy nem a teától - még a reggelijébe tettek lassan ható mérget. A gyanú így a családra terelődik s úgy tűnik, igencsak mindenkinek lett volna oka rá, hogy eltegye láb alól az öregurat. Nem áll gyanún felül a személyzet sem; fiatal, második feleségének alighanem szeretője van, különben miért végrendelkezett volna a jóképű fiatalember javára. Percy fiával üzleti nézeteltérései voltak (igaz, ő üzleti úton távol volt, de hátha a felesége?); lányát, Elaine-t nem engedte férjhez menni; s alighanem piszkos üzleteivel is szerzett magának egypár halálos ellenséget. A gyanúsítottak száma csökken ugyan, amikor a feleség teájába ciánkáli kerül, a mafla kis szobalányt pedig megfojtják, de az ügy semmivel sem lesz világosabb, amíg meg nem érkezik Miss Maripe a szerencsétlen szobalány egykori úrnője. A bölcs vénkisasszony addig-addig cseveg a ház népével, míg rá nem jön először a bűntettek különös körülményeit megmagyarázó gyerekversikére (ebből derül fény az egyik legérthetetlenebb körülményre, a Mr. Fortescue zsebében talált maréknyi rozsra) majd ki nem deríti az igazi tettest - aki természetesen a legjobb alibivel rendelkező, legvalószínűtlenebb személy.

Tommy ​és Tuppence fölött eljárt kicsit az idő. A második világháború elején kénytelenek tudomásul venni, hogy az ő tudásukra már nincs szükség, hiszen jönnek a fiatalok, többek között az ő gyerekeik is. De aztán mégiscsak megkérik Tommyt, segítsen egy német ügynök kézre kerítésében. Alig van nyom, amin elindulhatna, még azt sem tudni, nőt vagy férfit keres. A Sans Souci panzióban száll meg álnéven, és reméli, hogy veleszületett kitartása és józan esze nyomra vezeti. Másban nem bízhat. De Tommyt ilyen apróságok nem bátortalanítják el. Tuppence pedig, hiába igyekeznek távol tartani a veszélytől, természetesen beleveti magát a sűrűjébe...

Mrs. ​McGinty halott – mert megölték a fejére mért brutális ütéssel, s megtakarított pénzének is nyoma vész. A gyanú rögtön sunyi, pénzszűkében levő lakójára, James Bentleyre terelődik, akinek a ruháin felfedezik az idős áldozat vérének és hajának nyomait. Valami mégsem stimmel: Bentley egyszerűen nem úgy néz ki, mint egy gyilkos. Poirot azt hiszi, megmentheti ezt az embert az akasztófától – csak azzal nem számol, hogy a saját élete is óriási veszélyben van. És az idő egyre fogy…

Mélyben ​forrongó indulatok, ármány és szerelem, rejtélyes gyilkosság 4000 évvel ezelőtt… Agatha Christie, a krimi koronázatlan királynője ebben a könyvében igazi meglepetéssel szolgál rajongóinak: ezúttal az ókori Egyiptom misztikus világába röpíti vissza olvasóit. A bájos és ifjú özvegy, Renisenb férje halála után visszatér apja házába, a Nílus partjára. A fényűzően gazdag, népes szülői házban látszólag béke honol, de a felszín alatt mohó hatalomvágy, kapzsiság, féltékenység végzi pusztító munkáját. Amikor pedig a koros, öntelt családfő, Imhotep gyönyörű, fiatal ágyast hoz a házhoz, a pattanásig feszülő indulatok gyilkosságba torkollnak…

___ ​A nyomozói pályáról való visszavonulását fontolgató "modern Herkules", azaz Hercule Poirot elhatározza, hogy mitológiai névrokonához hasonlóan tizenkét "munkát" végez el - felderíti tizenkét rejtélyes, a maga nemében "klasszikus", sőt "mitológiai vonatkozású" bűneset elvetemült tettesét...

Rosemary ​Barton szép, fiatal, gazdag, boldog - miért lenne öngyilkos? De ha nem öngyilkos lett, akkor legközelebbi családtagjai és barátai közül tett ciánt a pezsgőjébe valaki. De ki akarhatta volna a halálát? George Barton, a férje el sem tudja képzelni, megrendezi hát egy évvel felesége halála után ugyanott, ugyanazokkal a vendégekkel a vacsorát, hátha kiderül valami. Ki is derül: újabb haláleset történik. Biztos hát, hogy Rosemary sem önkezével vetett véget az életének. Gyanúsítottakban szokás szerint nincs hiány. Agatha Christie ismét zseniális bűntényt alkotott - minden nyom ott van a szemünk előtt, csak nem vesszük észre...

Nagy-Britanniában ​1929-ben, Magyarországon viszont csak 1995-ben jelent meg először a G. K. Chesterton fő művének tartott, Az ember, aki Csütörtök volt című regény hatásait tükröző regény, A Hét Számlap rejtélye. Melynek helyszíne Chimneys, Lord Caterham vidéki kastélya, ahol fiatalokból álló vidám társaság vendégeskedik. Egyikük sem éppen korán kelő, ám akad közöttük egy, Gerald Wade, aki minden képzeletet felülmúlóan sokáig alszik. Olyannyira, hogy mire leér reggelizni, szinte már ebédre terítenek. Ez persze nem csak a háziasszonyt, hanem a többieket is bosszantja, ezért – legalábbis szerintük – remek tréfát eszelnek ki, néhány hangosabbnál hangosabb ébresztőóra közreműködésével. Csakhogy a fiatalember másnap nem hogy a megszokottnál korábban, de egyáltalán nem érkezik le a reggelihez. Mi több, később sem. Majd megjelenik az inas, aki szörnyű hírrel szolgál az érdeklődőknek: „… a szerencsétlen fiatalember örökre elaludt.” Majd kicsivel később az akkori társaság újabb tagja leheli ki lelkét. Már az első haláleset is kétségeket ébresztett egyes emberekben, ám ez a második komoly lavinát indít el – minden szinten. Főleg, mert mindkét esetben szóba kerül a Hét Számlap, ám senki nem tudja biztosan, mi is az pontosan. Csak annyiban lehetünk biztosak, hogy valami rejtély van a dologban. És persze nincs olyan rejtély, amit Lady Eileen Brent ne akarna felderíteni. Főleg, ha érintett az ügyben. Miss Marple és Hercule Poirot helyett vele, és a két „tökfilkóval” kell beérnünk. A rend hivatalos őreit pedig Battle főfelügyelő képviseli. Persze nincs könnyű helyzetben, de ehhez valószínűleg már hozzászokott. Vagy ha nem, hát most alkalma nyílik rá. Miss Brent ugyanis olyan, de olyan dolgokat művel…

Hercule ​Poirot tökéletesen elrendezte az életét. Amióta szögletes teasüteményt is lehet kapni, nem csak kereket, teljes a boldogsága. Ráadásul neki dolgozik a titkárnõk gyöngye, Miss Lemon is, aki képtelen hibázni. Vagy mégis? Egy reggel Poirot három hibát talál egy egyszerû levélben. Miss Lemon bevallja, hogy nõvére gondjai vonják el a figyelmét. Nõvére egy diákszállót vezet, és mostanában egyre-másra tûnnek el különféle dolgok, sztetoszkóptól gyémántgyûrûn és hátizsákon át az ócska flanelnadrágig. Poirot azonnal kész segíteni, mert elbûvöli az eltûnt tárgyak tarka kavalkádja. Elmegy, hogy elõadást tartson a detektívmunkáról, és közben megismerje a szállón lakó fiatalokat. Ettõl persze felgyorsulnak az események, és amikor megtalálják az elsõ hullát, már nem mulatságos, hanem véresen komoly a probléma. Mi közük lehet az ellopott villanykörtéknek a szétszabdalt selyemsálhoz és hátizsákhoz? Kinek van másik útlevele a hivatalos mellett? Poirot tudja, ha ezekre a kérdésekre megtalálja a választ, megoldódik minden gondja. És közben egyre több a hulla…

Agatha ​Christie ma a legolvasottabb írók egyike, világszerte kétmilliárd kötete jelent meg. Csillag Betlehem felett című művében eddig ismeretlen oldaláról mutatkozik be: karácsonyi ihletésű versekkel, gyermeki tisztaságú történetekkel lepi meg olvasóit. A betlehemi jászolnál egy angyal jövendőt mond Máriának, lehetősége ajánlva, hogy megváltozzék a világtörténelem... Egy haszontalan csacsi, miközben Egyiptomba menekíti a Szent Családot, megtanulja, mi az igazi szeretet... Mrs. Hargreaves szerette volna szeretni az embereket, ám ez sehogyan sem sikerült neki. Egy napon azonban megérintette egy különös idegen... Agatha Christie versei és novellái a karácsony valódi üzenetét hozzák el az olvasónak.

E ​könyv Agatha Christie utolsó Miss Marple regénye. A kedves, idős, kotnyeles hölgy búcsúzóul is kitesz magáért: nem mindennapi pszichológiai érzékkel derít fényt egy olyan bűntényre, amelynek létéről nincs is tudomása senkinek. Gwenda Reed esküvője után házat keres, ahol férjével nyugodt boldogságban élhetne. És megtalálja azt a villát, amelyről álmodott. Azt a házat, amelyet keresett… De az öröm, ami a költözködéssel és berendezkedéssel jár, hamar szertefoszlik. Gwendát nyugtalan, furcsa rémképek gyötrik, de nem talál rájuk magyarázatot. A hihetetlen és véletlen események egybeesése Miss Marple figyelmét is felkelti, s kitartó szívóssággal addig nyomoz, amíg fény nem derül a dél-angol udvarház rejtélyeire. Az olvasót mindvégig izgalomban tartó cselekmény feszültségét Agatha Christie páratlan hangulatot, atmoszférát teremtő előadása csak tovább fokozza.

A ​semmiből tűnik elő, úgy jár-kel, mint a régi mesék láthatatlan Harlequinje. A titokzatos Mr. Quin váratlanul felbukkan egy régi vagy rövid idővel érkezése előtt elkövetett bűntény színhelyén. Senki sem ismeri - ő viszont ismeri az események valamennyi főszereplőjének múltját! Soha nem állít semmit - ám ügyesen feltett kérdéseivel olyasmire emlékezteti a történetek részeseit, amire addig maguk sem gondoltak, imígyen, segítve elő a rejtélyes bűnügyek megoldását...

Kollekciók