Ajax-loader

Szabadi Judit könyvei a rukkolán


A ​magyar szecessziónak csaknem a legutóbbi évekig igen mostoha volt a sorsa. Csak amikor az ötvenes évektől kezdve Nyugat-Európában, majd lassanként Közép-Európában is "felfedezte" a jelenkor ezt az évtizedekig feledésbe merült művészeti-szellemi áramlatot, kezdtünk fölfigyelni arra, hogy Budapest utcaképét milyen erősen formálta a szecesszió, és a magyar iparművészetben is önálló áramlatot alkotott. De még akkor is kétséges volt: létezett-e egyáltalában magyar szecessziós képzőművészet. Szabadi Judit könyve ennek a kérdésnek a megválaszolására vállalkozik. Noha a magyar szecesszió nem nőtt olyan egységes és különösen nem olyan forradalmi irányzattá, mint például a belga art nouveau vagy a német Jugendstil, 1890 és 1914 között, azaz egy negyedszázadon át formálta képzőművészetünk arculatát. A szerző a magyar szecesszió szeszélyes természetéhez, extrém vonásaihoz, váratlan felíveléseihez igyekezett alkalmazkodni akkor, amikor könyvében külön fejezetet szentelt a szecesszió epizodistáinak, és külön azoknak, akiknek munkásságában sorssá növekedett a "modern stílus". Ebben az összefüggésben ismerjük meg Ferenczy Károly, Vaszary János, Csók István, Fényes Adolf, Egry József, Iványi Grünwald Béla, Lesznai Anna szecessziós periódusát és azokat a lenyűgöző életműveket - Rippl-Rónai Józsefét, Gulácsy Lajosét és Csontvárí Kosztka Tivadarét -, melyekben egységbe forrt az új szellemi áramlat életérzése, stiláris kifejezésmódja és alkotói magatartása. A stílus tudatos és programszerű megvalósítását képviseli a század elején szerveződött gödöllői művésztelep, élén Körösfői_Kriesch Aladárral és Nagy Sándorral. A könyv a képzőművészet valamennyi műfajában - a festészetben, grafikában, szobrászatban - áttekinti és értékeli a szecesszió hazai jelentkezését és szerepét. Egyben része, mintegy első állomása egy nagyobb vállalkozásnak, amely arra hivatott, hogy a századelőnek ezt a jellegzetes művészeti áramlatát az építészet és az iparművészet vonatkozásában is bemutassa. A könyvet 332 fekete-fehér és 32 színes kép illusztrálja.

A ​Képzőművészeti Kiadó ismeretterjesztő sorozata, amelynek segítségével a művészattörténet megismerése élményközpontú, szemléletes és interaktív - a maga korlátozott lehetőségeivel, persze. Minden füzet három művész munkásságát öleli fel, mindegyik művész hat-hat művének reprodukcióját is mellékelve. A mellékelt reprodukciók a füzet végében találhatók, hogy az olvasó maga is részt vehessen a füzet végleges kialakításában: alapos olvasás szükséges a megfelelő hely megtalálásához, ahová a reprodukció beragasztható. Az itt kapható füzetekhez a mellékletek érintetlenek

Gulácsy ​Lajos (1882-1932) a századforduló magyar festészetének egyik legmagányosabb és egyben legrejtélyesebb alakja. Miközben mûvészetét már életében csodálat övezte, 1907 és 1911 között megrendezett kiállításai komoly sikert arattak, egész élete folyamán súlyos megélhetési gondokkal küszködött, amihez lassanként, elmebajának kiteljesedésével a mûvészeti életbõl való kirekesztettsége társult. Noha azóta a gyûjtõk körében az egyik legkeresettebb és legdrágább mûvészként ismerik, a hamisítványok özöne, a szakmai körök „feledékenysége”, az értetlenség és a közöny kövületeivel falazzák el az alakját. Mindebben nagy szerepe volt a festõ különc személyiségének és tragikus, elmebajba torkolló sorsának. Pályája a betegség okozta megszakítások miatt csupán tizenöt évet ölel fel; 1919-tõl 1932-ben bekövetkezett haláláig már megszakítás nélkül peregnek napjai az elmegyógyintézet falai között. Mindez hozzájárult hagyatéka szétszóródásához, a hamisítványok elszaporodásához és személyisége és életmûve torzításához. De bizonyára hozzájárult és hozzájárul ehhez látomásos mûvészete besorolhatatlansága is. Szabadi Judit mûvészettörténész, a Képzõmûvészeti Egyetem professzora monográfiájában különös érzékenységgel avatja be az olvasót Gulácsy rendkívüli mûvészi világába, munkája minden eddiginél teljesebb képet nyújt errõl a kivételes alkotószemélyiségrõl. A szépirodalmi stílusban megírt könyv nemcsak szakmai elmélyültségével tûnik ki, hanem élvezetes olvasmány is. A szöveget csaknem több mint 200 fekete-fehér kép illusztrálja.

Ki, ​milyen alapon, honnan "számítja" a képzőművészeti modernizmust? Szabadi Judit minden témában megtalálja azt a pontot, ahonnan ő másként látja, és teszi mások számára is beláthatóvá a már ismert vagy eddig még ily módon fel nem tárt művészettörténeti tényeket. Alkotói életútjának legfontosabb darabjait tartalmazó, szépirodalomként is olvasható könyve a modernizmus sorskérdésit koherens egységben láttatja. Egyedi szemléletét esszéisztikus stílusban fogalmazza meg, s tanulmányai továbbgondolásra késztetnek minden olvasót, legyen az "laikus" avagy szakember. A magyar századelő és az európai modernizmus egybejátszatása, egymásra-montírozása a korszak izgalmas aszimmetriája ellenére is megteremti az egységet a tanulmánykötet két ciklusa között. A könyvet olvasva talán lehetőség nyílik majd arra is, hogy tovább töprengjünk a magyar és az egyetemes festészet korrelációjának máig megoldatlan kérdésein. A kötet 1969 és 2005 között keletkezett, e kiadás számára kiegészített, nem egy esetben újrafogalmazott írásai egy gazdag tudományos pálya ívét rajzolják meg. Egy tudományos pályáét, mely önmagában is tananyag lehetne.

Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Avantgarde ​kezdeményezések a 60-as évek magyar festészetében.

Rippl-Rónai ​József (1861-1927) "egyszemélyes esztétikai forradalmával" a legtöbbet tette azért, hogy a magyar festészet felzárkózhatott a modern európai művészethez. Fiatal festőként jó érzékkel választotta lakóhelyéül Párizst, azt a várost, ahol leginkább megérinthették a művészet új áramlatai. Korai korszakának síkszerűen komponált, rafinált vonalvezetésű, visszafogott tónusú, finoman dekadens színezetű képei a francia art nouveau jegyeit viselik magukon. Miután visszatért Magyarországra, stílusa megváltozott: a kisvárosi környezet jellegzetes figuráit, polgári enteriórjeit ábrázoló képein erősebben hagyatkozik a mindennapok reális mozzanatainak megfigyelésére. Ezekben a művekben, melyeket gyöngéd líra jellemez, már az érett művész mediatív hajlama mutatkozik meg. Szabadi Judit érzékenyen elemző tanulmánya, a kortársak, valamint a művész visszaemlékezései, s a közel nyolcvan színes illusztráció az egyik legnagyobb magyar festő életművével ismertetik meg az olvasót. (Új kiadás, angol, német és francia kísérőszöveggel.)

Kollekciók