Ajax-loader

R. D. Laing könyvei a rukkolán


R. ​D. Laing mindent megtesz annak érdekében, hogy sajátos gubancainkat még jobban sikerüljön begörcsölni, melyeknek kibogozását tényleg csak azt tudja, aki nemcsak végigkíséri a példákkal alaposan megfűszerezett könyvét, hanem fejezetenként pihenőt tartva szembeül önmagával és kioldja az éppen elétáruló csomóit. De hogy minél jobban kedvcsináló és egyben segédkező is legyen ez a kivonat, íme fejezetenként egy – egy szösszenetnyiség.

R. ​D. Laing Beszélgetések gyerekekkel című könyvében két gyermekének, Natasának és Ádámnak beszélgetései: a gyerekek kérdései és a szülők, Jutta és Ronnie Laing válaszai olvashatók. Ajánljuk mindenkinek, gyermekeknek és felnőtteknek, és - mivel szinte teljesen a gyermekek hangján szólal meg - gyermekekkel foglalkozóknak, pedagógusoknak, pszichológusoknak egyszóval, bárkinek, aki az emberek közti kommunikációval, annak kudarcaival vagy éppen sikereivel foglalkozik.

A ​„TÉNYLEG SZERETSZ… ? GUBANCOK” sajátos átmenet a tudományos esszé, a filozofikus elmélkedés, az aforizma és az abszurd vagy nonszensz költészet között. Élethelyzeteket, azok „gubancait” megjelenítő költői munka és szaktudományos értekezés az emberi kommunikáció zavarairól. A paradoxon erejével sarkall elmeélesítő töprengésre, önmagunk vizsgálatára.

"Laingnek ​tanítványa, munkatársa, inasa voltam 1974-től 1989-es haláláig. Kapcsolatunk változott az idők során: előbb a páciense voltam, aztán a tanítványa, kollégája, végül a barátja lettem. Ó bátorított arra, hogy verekedjek az igazságért, hogy "szkeptikosszá", kételkedő nyomozóvá váljak; ő tett keresővé, aki nem éri be a kész válaszokkal és tovább keres. Pascal nyomán ő is rájött, hogy szeretnénk ugyan valami szilárd, végső, megingathatatlan támpontot, mégis jobb ellenállnunk a biztonság- és bizonyosságkeresés kísértésének. Ebben az utolsó könyvében Laing többször is fölteszi a kérdést, amit a legtöbb pszichiáter szerint nem szükséges kimondani: mit tegyen az ember, ha nem tudja mit tegyen? Laing kerüli a dogmát, s tudja, hogy milyen sokat nem tud. Úgy is olvashatjuk ezt a könyvet, mint egy pszichiáter esettanulmányát."

Doktor ​Laing azzal szerzett széleskörű nemzetközi elismerést, hogy az "antipszichiátria" apostolaként lépett fel. Ő a problémáival küzdő embert nem "meghibásodott gépezetnek" tekinti, hanem gondjainak empátiás elfogadása révén megérteni próbálja. Írási azért kerülnek szükségszerűen közel az irodalomhoz, mert a pszichiátriai elemzés eszközeivel feltárt emberi kapcsolatokról szólnak. A Tényleg szeretsz...? az életben nap mint nap előforduló "alaphelyzeteket" mutat be lírai átköltésben; s az olvasó a kora reneszánsz angol költészet, Robert Burns, a modern pop-songok stílusjegyeire egyaránt ráismerhet.

In ​The Divided Self (1960), Laing contrasted the experience of the "ontologically secure" person with that of a person who "cannot take the realness, aliveness, autonomy and identity of himself and others for granted" and who consequently contrives strategies to avoid "losing his self". Laing explains how we all exist in the world as beings, defined by others who carry a model of us in their heads, just as we carry models of them in our heads. In later writings he often takes this to deeper levels, laboriously spelling out how "A knows that B knows that A knows that B knows..."! Our feelings and motivations derive very much from this condition of "being in the world" in the sense of existing for others, who exist for us. Without this we suffer "ontological insecurity", a condition often expressed in terms of "being dead" by people who are clearly still physically alive.

Annak ​ajánljuk ezt a könyvet, aki valami újat és meglepőt szeretne hallani a pszichoterápiáról, és a pszichiáteri munkáról, nem pedig azt, amit már úgyis tud. Milyennek látom a Te viselkedésedet? Te milyennek látod az enyémet? Én mit gondolok arról, hogy Te milyennek látod az én viselkedésemet, és Te mit gondolsz arról, hogy én milyennek látom a tiédet? Ilyen és sok más hasonló kérdést tesz fel Ronnie Laing, a XX. századi pszichiátria nagymestere. Laing komolyan vette a hippokráteszi esküt: az orvos célja nem az, hogy „jót tegyen, hanem az, hogy megbizosodjék arról, nem tesz rosszat” Megkérdezi azt is, miért szakadt el az ember saját belső világától, miért kapaszkodik görcsösen a külvilágba, amelytől pedig nem sok jót remélhet? Ha pedig valakinek elege lesz ebből a külvilágból, hátat fordít neki és elvonul saját belső világába, miért bélyegezzük őrültnek, s miért akarjuk mindenáron kirángatni onnan – holott hagyhatnánk, hogy végigvigye útját a saját lelkében, s önerőből visszatérjen közénk. Laingnek ezzel az 1967-ben írt rendkívüli szépségű és mély „pszichoesszéjével” inditjuk el antipszichiátria sorozatunkat.

Laing ​attacks accepted assumptions about the nature of "normality" with a challenging view of the mental sickness built into our society.

In ​1958, while working at the Tavistock, John Bowlby introduced Laing to Gregory Bateson's double bind theory of schizophrenia. Intrigued, Laing engaged another Glaswegian, Dr. Aaron Esterson, in an intensive phenomenological study of more than 100 families of diagnosed schizophrenics in the London area. In 1962, Laing travelled to meet Bateson and his co-workers in Palo Alto (and elsewhere across the U.S.A.) In 1964, Laing and Esterson published the results of their study in a brilliant and deeply disturbing book, Sanity, Madness & The Family, which John Bowlby described as the most important book about families in the 20th century.

Kollekciók