Ajax-loader

Mág Bertalan könyvei a rukkolán


"Mit ​csinálsz itt? - kérdezte az apa. Semmit, nézem a vizet. Aztán mind a ketten leguggoltak mellém. Ugye mondtam neked, hogy itt lesz valahol, szólt az anyukám apukámhoz. Apa rákiáltott anyára, és azt mondta, ez így nem mehet tovább, érted? Hát mit akarsz? - kérdezte anyu. Már megmondtam, holnap intézkedem. Anyu felállt, nem tudom mit tett, de egy kalapáccsal, amit a táskájából vett ki, nagyot ütött apa fejére, aki lefordult, aztán még egyszer rávágott. Ne, ne anyukám, kértem, ezt ne tedd! Te bolond, az a hülye apád el akart téged vitetni a rendőrséggel. - És aztán? - Apa ott feküdt véres fejjel. Anyuka lehúzta a kabátját, nadrágját, cipőjét meg az ingét. Csak a rövid alsónadrág maradt rajta, és begördítette a Dunába. Gyere gyorsan, menjünk haza, mondta." Bestiális gyilkosságok nyomában Magos őrnagy és csoportja - a népszerű szerző új könyve.

"Maga ​mindezek után hazament, és a szülei szeme láttára megpofozta a húgát. Ordított, hogy nem tűri, hogy a húga börtöntöltelékkel sétálgasson. A húga erre azt válaszolta, hogy ő nagykorú, magának ehhez semmi köze. Hogy őszinte legyek, ebben a húgának kell igazat adnom. Ő sose vonta magát felelősségre, hogy kinek udvarol, vagy kit óhajt feleségül venni. De folytatom. Maga ezután dühösen, határozottan kijelentette: "Ha még egyszer meglátlak vele, agyonverlek téged is, őt is!" Maga, barátom, szerencsére csak félig tartotta be a fenyegetését, a húgát nem verte agyon, viszont kegyetlenül végzett Rózsás Pállal."

- ​Úgy vélem, mérgezés következtében halt meg - mondta a doktor. - Mikor? - Tegnap késő délután, vagy az esti órákban. A boncolás elrendelése feltétlenül szükséges a pontosabb időmeghatározáshoz és a méreg megállapításához. Magos őrnagy intett kollégáinak, és velük együtt belépett a szobába, ahol a fényképész és az ujjnyomszakértő már javában dolgozott. Kürtösi Zoltán lelógó lábakkal, eltorzult arccal, hanyatt hevert az ágyon...

"Rendkívüli ​jelentés érkezett Miskolcról, tegnap este 9 óra körül ismeretlen tettes kétszer rálőtt Szenes Bélára. A sérültet a mentők életveszélyes állapotban szállították kórházba." "Eldördült a pisztoly, két golyó fúródott Sztoján Rodics testébe. De a súlyosan sebesült Rodicsnak maradt annyi ereje, hogy rávesse magát támadójára." A két pisztolylövést húsz év választja el egymástól, egy egyik merénylet Miskolcon, a másik Belgrádban történt. Van-e közöttünk valami összefüggés? Magos őrnagy és munkatársai hosszú, sokszor kilátástalannak tűnő, zsákutcába torkolló munkával kiderítik az igazságot. A kötet mindkét története példázza, hogy kideríthetetlen bűntény nincs, a legravaszabb bűnöző sem menekülhet.

"A ​fészerben szörnyű látvány fogadott bennünket. Bár sok hasonló gyilkosságot láttam, ami itt a szemem elé tárult, az minden eddig tapasztalt borzalmon túltett. Egy férfi, akinek a feje a sok rátapadt alvadt vértől alig volt kivehető, félig a falnak dőlve ült. A lábánál vértől vöröslő kisebb balta hevert. Úgy véltem, az áldozat fejére mért egyetlen hatalmas baltacsapástól eredhetett a sok vér, amely elborzasztó hátteret rajzolva vörösre festette a falat."

Ez ​a könyv, amelynek címoldalán Mág Bertalan portréja látható, a szerző visszaemlékezéseinek harmadik, befejező kötete. Az első és a második részhez hasonlóan - A színésznő halála, Az amatőr bankrabló - ez sem életrajzi adatokkal untatja az olvasót, hanem a hatvanas évek legérdekesebb bűnügyeinek izgalmas nyomozásairól számol be. A könyvből megtudhatjuk, hogy ki ölte meg a Tisza környéki tsz elnökhelyettesét, és a balatoni Borka villa magányos lakóját, megismerkedhetünk egy görög férfi titokzatos halálával, a barbár gyermekgyilkossal, és még fél tucat érdekes nyomozás történetével.

Részlet ​a könyvből: "- Járt valaki a halott szobájában? - kérdezte Magos őrnagy a Pozsonyi úton levő ház első emeletén. - Az orvoson kívül senki - válaszolta a lépcsőházra nyíló lakás ajtaja előtt álló rendőr. - A lakó által kihívott orvos állapította meg a halál beálltát és kijelentette, szerinte bűncselekmény történt. Magos őrnagy két munkatársa - Bordás és Mérai főhadnagy -, a rendőrorvos, fényképész és ujjnyomszakértő társaságában érkezett meg a helyszínre, ahol a bejelentés szerint Kürtösi Zoltán negyvenegy éves társbérleti lakos hirtelen meghalt. Vagy öngyilkosságot követett el, vagy megölték. Míg a rendőrorvos, daktiloszkópus és fényképész megkezdték munkájukat a halott szobájában, Magos és két kollégája továbbra is az előtérben maradt. Mérai és Bordás az őrnagy mellett állva jegyezgetésre készen, elővették blokkfüzeteiket. - Ki fedezte fel a halálesetet? - tette fel a második kérdést Magos. - A társbérlő felesége, Gyepes Béláné. Nevének elhangzásakor máris közeledett az előszoba vége felől egy 45-50 év körüli, jó külsejű asszony. - Itt vagyok kérem - mondta."

Mág ​Bertalan ebben a könyvében négy jól felépített, mozgalmas elbeszélést ad közre, hosszabb-rövidebb formában. Nemcsak a nyomozások logikáját élvezhetjük, hanem egyfajta józan hétköznapi bölcsességét is- ahogy azt Magos örnagytól az évtizedek során megszokhattuk. A kötet legjobb novellái "A fojtogató kéjgyilkos" és a "Gyilkosság a hegyen" pedig azt bizonyítják, hogy Mág történetei a mai konjuktura könyvek mellett sem szorulnak háttérbe, sőt még akkor is képesek az olvasók figyelmét teljesen odavonzani, amikor amazok már kimentek a divatból.

- ​Megölték, megfojtották - felelte Magos őrnagy kérdésére a rendőr orvos. - És hogyan? - Megzsinegelték. Helyesebben: kötelet tekertek a nyakára, és felakasztották - mutatta az orvos -, itt ni, erre a vastag ágra. Ez volt az első megállapítás, amit Magos az ismeretlen, húsz-huszonkét éves, szőke nőről megtudott. A lány (vagy fiatalasszony) tetemét egy arrafelé sétáló házaspár kutyája fedezte fel nem messze az Ördögorom csárdától, benn az erdő sűrűjében. Amíg az orvos a vizsgálatot végezte, az őrnagy csak állt, és a fiatal nő elgyötört arcát, kiemelkedő szemét nézte. Úgy érezte, mintha a halott üveges szeme őt vádolná, azt kérdezné tőle: "Miért hagytatok megölni? Miért öltek meg? Kutasd fel a gyilkost, tégy igazságot!" Négy bűnügyi történet a háború utáni évekből - A népszerű szerző legújabb könyve

Mégis, ​mi a véleménye? - kérdeztem a művésznő inasát. - Maga szerint miért lettek egyszerre, mindketten öngyilkosok? - Öngyilkosok? - kapta fel a fejét, aztán félrenézett, mint akit valami rosszaságon kaptak. Hallgatott, szemét a padlóra szegezte. - István, figyelj rám! Mág Bertalan vagyok, én vezettem a nyomozást ebben a szerencsétlen ügyben. Nekem mindent elmondhat, ígérem, soha nem élek vissza vele. Egy pillanatra rámnézett, aztán újra a padlóra bámult. Percek múltak, látszott, hogy István lelkében vihar dúl, nem tudta, mondja, ne mondja, ami felzaklatta. Nagysokára halkan, alig hallhatóan azt mondta: - Én azt hiszem, hogy csak a tanár úr lett öngyilkos. - És a művésznő? - Őt... - megint elhallgatott s csak egy idő múlva szólalt meg. - Előre is bocsánatot kérek a feltételezésemért, de sajnos azt hiszem, hogy egy hirtelen rátört, elborult pillanatában, megölte a... a... tanár úr.

Gyilkosság...gyilkosság... ​Szirénázó rendőrautó, az ablak alatt csődület, a kaput bezárja az ijedt házmester, bent megrémült, egymásra gyanakodó, egymást gyanúsító szomszédok... Egy "klasszikus detektívregény" is kezdődhetne így. A különleges azonban az, hogy amiről szó van: megtörtént. A rejtélyes lábnyom, a kifosztott lakás, a holttest, a véres balta az valódi, és valódi a bűnt kiváltó indíték: a féltékenység, a nyereségvágy, a gyűlölet vagy a környezet korlátolt-babonás előítélete, amely cselekvésre késztette a történetek kezdetén még "ismeretlen tettest". S míg dolgozik a daktiloszkópus, a fényképész, az orvosszakértő, már munkába kezdenek a nyomozó kollégák, az egész bűnüldöző apparátus... Mág Bertalan nyomozó főcsoportvezető gyakran nagy bravúrral, izgalmas fordulatok közepette megoldott "eseteket" beszél el, és az olvasó előtt lépésről lépésre tárulnak fel a tények, s a nyomozás vezetőjével szinte egy időben fejtődik meg a titok, a talány, hogy ki a gyilkos.

Nézzük ​a tényeket - meditáltam. Az egyik bűnesetben valaki húsklopfolóval szétveri a férfi fejét, a másikban valaki megfojt egy félig részeg prostituáltat. Nevezzük az egyiket A, a másik B változatnak. Az A változat tettese férfi lehetett, mert az orvos szerint férfiakra jellemző rendkívül erős csapásokat mért az áldozatára. A B változat tettese is férfi lehet, mert a boncolási jegyzőkönyv szerint nem csupán megfojtotta azt a szerencsétlen nőt, de elroppantotta az ádámcsutkáját is. Ezek alapján elképzelhető a "két gyilkosság, egy tettes" változat. De vannak lényeges különbségek is a két bűncselekmény végrehajtásában.

"Az ​ujjnyom-szakértő kirohant a szobából, szokatlanul feldúltnak látszott, és szinte dadogva kiabálta: - Őrnagy elvtárs, őrnagy elvtárs! - Mi az? - nézett rá Magos. - Jöjjön be! Magos berohant. A szakértő a fal felé mutatott: nézzen oda, őrnagy elvtárs! Magos a fal mellett, félig ülő helyzetben egy férfit pillantott meg, a melle körül a pizsamája csupa vér volt. Azonnal odaugrott, és megfogta a férfi kezét." Mi történt az áldozattal? Kik a tettesek? Semmi nyom, csak a golyó, amit a férfi testében találnak. De a fejlett bűnügyi technika és a gondos nyomozói munka segítségével elfogják a bűnösöket. A kötetben kilenc fordulatos és nehéz nyomozás történetét írja meg Mág Bertalan, több sikeres könyv szerzője. Nyomozó csoportjával végzett fáradságos és sokszor kilátástlannak tűnő munkáját izgalmas, feszültséggel teli elbeszélésekből ismerheti meg az olvasó.

Régebben, ​amikor kettesben voltunk, az édesapám behívott a hálóba, kissé félrehúzta a ruhásszekrényt, és a hátsó falán az odaragasztott ív papíron arra a vonalra mutatott, ami a rajzon lefelé haladt. Akkoriban nem is nagyon figyeltem oda, azt hittem, bolondozik, kicsit többet ivott a kelleténél, mert valami olyasmit mondott, hogyha netán történne vele valami, és Andor bátyám nem térne vissza, tudjam, hol keressük, ami nekünk jár. Közben az arca kivörösödött, a lélegzete elakadt. Belehanyatlott a fotelba, félrehajtotta a fejét. Nagyon megijedtem, kiszaladtam egy pohár vízért. Megitattam, orvost akartam hívni, de ő intett, hogy ne. Kis idő múlva hozzátette, hogy már jobban érzi magát... És akkor egy különös megjegyzést tett. Azt állította, hogy már több ízben is életveszélyesen megfenyegették.

Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

A ​három férfi lassan felment a lépcsőn. A plébános ajtaja előtt megálltak. A káplán kopogott egyszer, kétszer... többször is egymás után. Válasz nem jött. A kántortanító lehajolt, belesett a kulcslyukon. Bár a kulcs nem volt a zárban, mégsem látott semmit. - Mit tegyünk? - néztek kérdőn egymásra. - Próbáljuk meg kinyitni az ajtót. És ha nem megy, törjük be - szólt a sekrestyés. - Azt nem lehet - mondta a káplán -, talán nincs is a szobájában. - Hol lenne? kérdezte rosszallóan a kántortanító. - Azt tudom, hogy az este keresztelőn volt - felelte a káplán. - Nagy vacsora volt. Lehet, hogy még nem jött vissza. - De igen, visszajött - szólt közbe a sekrestyés. Ekkor a felesége is felszólt a lépcső aljáról: - bizony, visszajött, úgy éjjel egy és kettő között. - Honnan tudja? - kérdezte a káplán. - Hallottam, amikor bezárta a kaput. S úgy hallottam, mintha beszélgetett volna valakivel... Végül is közös elhatározással benyomták az ajtót. A szobában sötét volt, a redőnyök leeresztve. A sekrestyés felkattintotta a villanyt. - Úristen! - kiáltotta el magát, és falfehér lett. A káplán és a kántortanító is visszahőkölt a borzalmas látványtól. A plébános véres fővel részint a földön, részint a párnázott lábtartón feküdt. Merev, halálos mozdulatlanságban...

Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Részlet ​a könyvből: "Hatan robogtunk két autóban, a Németvölgyi útra. A Főkapitányság ügyeletére, reggel nyolc órakor, Tóth Géza építész telefonon bejelentette felesége öngyilkosságát. Közlése szerint az asszony pisztollyal ölte meg magát. Beléptünk a Németvölgyi úti kertes ház lépcsőházi kapuján. Ahogy az ilyenkor lenni szokott, több lakó már összeverődve tárgyalta az esetet. - Tóth Géza lakása? - érdeklődtem tőlük. - Szemben, a sarokban lévő ajtó - szólt egyikük. Továbbmentünk. A kilincsre nem zárt ajtót lábbal kissé belöktem. Az előszobában, negyven év körüli, magas férfi jött elénk."

Tizenkét ​szörnyű magyar bűnügy történetét ismerheti meg ebből a kötetből az olvasó, mely válogatás Mág Bertalan bűnügyi elbeszéléseiből. A tizenkét írás legrégebbi darabja 1969-ben, a legújabb 1971-ben született, tehát csak az idősebb krimi kedvelők emlékezhetnek rájuk, mint a bűnügyi elbeszélés magyar mesterének első írásaira. Húsz év múltán újraolvasva ezeket a történeteket bizonyossá lehetünk benne, hogy pontosan és érzékletesen tükrözi a korszak bűnügyi arculatát. S ez nem véletlen, hiszen Mág Bertalan mindig megtörtént eseteket dolgoz fel, illetve alakít át némi írói furfanggal elbeszéléssé; ráadásul minden leírt esetet első kézből ismer, ugyanis mint a Belügyminisztérium bűnügyi csoportvezetője személyesen vezette a nyomozást, és fogta el a tettest a szóbanforgó ügyekben.

"Megint ​cseng ez az átkozott telefon! - Halló! Ki beszél? Értem, Nagytétényből. Mit óhajt, őrmester?! - Jelentem, hogy a disznóhizlalda környékén egy meztelne férfi holttestét fedezték föl a földmérők." S a telefon gyakran cseng a gyilkossági csoport vezetőjének lakásán, hivatalában s újabb és újabb jelentések futnak be. Kasszafúrásról, ahol egy parányi nyom sem maradt, szállodai lopásról, amelyben minden nyom félrevezető, gyilkosról, akit csak az áldozatai leplezhetnének le. A címadó történet valamennyinél izgalmasabb, fordulatosabb, s igazi példája annak a sokszor hangoztatott megállípításnak, hogy az élet túltesz bármilyen kitalált bűnügyön. Tizenkét esetet tartalmaz a kötet, valamennyinek a nyomozásában részt vett a szerző, s most valamennyi olvasóját végigvezeti azokon az utakon és tévutakon, melyeket neki kellett végigjárnia, míg leleplezte a bűnösöket.

- ​A gyilkos kereshetett valamit - szólalt meg Magos, miután egyedül maradt kollégáival és az orvossal -, a kihúzott fiókok,a földön heverő apró tárgyak erre vallanak. - Közelebb lépett a függönyhöz.- Nézzétek, a véres kezét ebbe törölte. No meg ez a nyitott ablak... - Valószínűleg az ablakon keresztül távozott - mondta ki Magos gondolatát Németh. - Feltehetőleg. De hogyan jutott be? - töprengett Magos. Hat bűnügyi elbeszélés, hat rejtélyes bűntény - Mág Bertalan új kötete.

Mág ​Bertalan A holtak nem beszélnek és Az áruló golyóstoll című köteteiből válogatta ki ennek a gyűjteménynek a történeteit. Tizenegy bűnügy fáradságos, aprólékos, időnként tévutakba torkolló, de végül is sikeres nyomozási munkájában vehet részt az olvasó a szerző kalauzolásával. A bűnüldözés nehéz munkáját izgalmas, feszültséggel teli elbeszélések mutatják be. Ezek a megtörtént bűnesetek szépen példázzák, hogy a valóság sokkal meglepőbb, fordulatosabb, mint bármelyik kitalált bűnügy.

- ​Nem kell üzennie, asszonyom - állította meg a szózuhatagot Magos -, mert Petelei ügyvéd úr holnap reggel tiszteletét teszi nálunk a rendőrségen. Méltatlankodás helyett inkább azt mondja meg, hogyan történt, hogy Goldner Vilma végrendelete után, rövid idő múlva Emma már magára íratta a Vilma halála után reászálló összes ingó és ingatlan vagyonát? Milyen módon vette őt rá erre? Olyan súlyosnak vélte a cukorbetegséget, hogy az bármikor végezhet vele, mint ahogy az rövidesen be is következett? - De hiszen öngyilkos lett! - kiabálta. - Öngyilkos?! - kérdezte vissza elnyújtva Magos. - Kitől tudta meg, hogy Emma öngyilkos lett, hiszen az ő halála előtt maga négy-öt nappal bevonult ide a kórházba.

A ​lakásajtó csak félig volt behajtva. Az előszobában negven év körüli, magas férfi sietett elénk. - Tóth Géza építész - mutatkozott be. - A halott? - kérdeztem - Bent fekszik az ágyon. -Orvos látta? -Igen. De amint megfogta a feleségem kezét, nyomban megállapította, hogy a halál már több órája beállt. Fiatal asszony volt a halott. Hanyatt hevert az ágyon, derekától lefelé a paplannal kissé betakarva. Szőke haja részben elföldte az arcát. Felsőteste a melle körül merő vér volt. Testét vékony, szétnyíló hálóing takarta...

...elővettem ​vékony, fekete kesztyűmet, felhúztam, és jobb kezemben fogtam a pisztolyt. Felugrottam, gyorsan az ajtóhoz siettem. Néhány pillanatig hallgatóztam. Hallottam a fürdőszobában a víz csobogását. Bal kezemmel lenyomtam a kilincset, és benyitottam. Félig meztelenül állt a fürdőszobában, éppen leakasztotta a nagy törülközőt a tartórúdról, fejét kissé lehajtotta. A víz még mindig csobogott, így nem hallotta meg, hogy beléptem. Nem vártam meg, amíg észrevesz, léptem kettőt-hármat, a pisztolyt hirtelen a mellének szegeztem, és meghúztam a ravaszt. Nem volt nagy a dörrenés, de abban a pillanatban kibuggyant a vér a melléből... Mág Bertalan négy új bűnügyi története

Az ​orvos megállapította, hogy a koponyát a jobb fül közelében két ütés érhette. Az egyiktől a koponyacsont betört. - Látod ezeket az ütésnyomokat? - Hogyne! - Csakhogy egyik sem halálos. - Akkor mitől halt meg? - kérdezte Magos, miközben az orvos lassan a hátára fordította a holttestet. - Ettől - mutatott a torkára. - Éspedig? - A gyilkos rálépett a még élő, de eszméletlen ember torkára. - Ritka kegyetlen tett. - Az. A tettes ádáz ellensége lehetett az ügyvédnek...

"- ​Segítség! Segítség! - visszhangzott a segélykérő jajkiáltás az egyik bérház kapuja előtt a koromsötét, hideg téli éjszakában. Egy bugyiig levetkőztetett nő kétségbeesetten dörömbölt a kapun. Alig telt el néhány perc, amikor rövid gatyára vetkőztetett férfi ugrott be a nő mellé a kapualjba és most már kettős erővel ordítoztak segítségért és még erősebben verték a kaput. A házmester - bár kiáltásuk behallatszott a belső udvarra - nem tudni mi okból, , nem engedte be őket."

Részlet ​a könyvből: " - Nem értem, nincs otthon, vagy annyira mélyen alszik, hogy nem hallja a csöngést? - Szólt a folytonosan tárcsázó tiszt. - Ne hagyd abba, hívd tovább - biztatta kollégáját a főkapitányság ügyeletének vezetője. - Mindig bejelenti, ha eltávozik hazulról. Azon csodálkozom, miért nem veszi fel a felesége. További öt percnyi kísérletezés után, megszólalt Magos őrnagy álmos, fátyolozott hangú "Halló"-ja. Az ügyelet vezetője kikapta a kagylót a tiszt kezéből. - Na végre! Már fél órája csörgetünk hozzád. A kocsi már vár a kapud előtt. - Ezek szerint fuccs a pihenésnek. Pedig azt reméltem, ma végre sikerül úgy istenigazából kialudni magam. Szóval régóta hívtok? Jó, hogy a feleségem elutazott, ha ő itthon van, szokása szerint gyorsan ugrik a készülékhez, és így ezt a félórás haladékot sem nyerhettem volna meg. Most mennyi az idő?"

A ​szerző ebben a regényében nemcsak történeteket, hanem a kialakuló demokratikus rendőrség, a bűnüldöző-nyomozó apparátus megalakulását, létrejöttének kezdeti lépéseit írja meg. Írása történelmi dokumentum is.

"Mindketten ​nekifeszültek az ajtónak és addig erőlködtek, míg nagy nehezen be tudtak jutni. Laci rögtön felgyújtotta a villanyt. - Úristen! - kiáltott fel. - Az apám! A földön véres fejjel ott feküdt Tatár bácsi. A két férfi lehajolt és rémülten tapasztotta fülét a sérült ember mellkasára. A szív gyengén, de egyenletesen dobogott, a házfelügyelő alig hallhatóan nyögött. - Maradjon itt - szólt Laci Gerához. - Hozok orvost. - De mielőtt elindult volna, még benyitott a kivilágított szobába. Szabó Ágnes keresztben feküdt az ágyon. Laci rákiáltott, de nem kapott választ."

Részlet: Az ​orvos azonnal közölte vizsgálatának summázatát: - A tettes egy ismeretlen tárggyal, feltehetően vasrúddal, leütötte áldozatát, aztán megfojtotta, behúzta a bokorba és közösült vele. A szadista gyilkos összeharapdálta a fiatal nő mellét és combját. Az eset feltehetően augusztus tizenegyedikén déli egy óra körül történhetett, egy igen erős eső vagy zivatar időszakában. A többi észrevételemet majd a boncolás után írásban rögzítem. A fiatal vidéki nyomozóhoz fordultam: - Mondja, milyen nyomokat sikerült összegyűjteni a helyszínen? - Sajnos a nyomokat elmosta az eső...

Megtörtént ​bűnügyi történet.

Részlet ​a könyvből: Vasárnap délután négy óra lehetett. Kissé hűvösen fújt a szél. Az eget vastag felhőréteg takarta és a nap csak rövid pillanatokra bukkant elő a felhők mögül. A kissé hűvös és szeles idő a nyár végét jelezte. Megindult az őszi futballidény és ilyenkor a futballrajongók százai, ezrei tülekedtek a villamos- és autóbuszmegállóknál. Mindenki igyekezett, hogy kiérjen futballcsapatának premierjére. Magos őrnagy is egy fotelban ülve a televízión keresztül nézte a futballmeccs közvetítését. Még tíz perce sem játszottak, amikor Magos szinte magából kikelve hangosan felmordult: - Nahát! Ez borzasztó! Ez a Dunai megint két méterről az égbe rúgta a labdát! - Majd visszajön... - jegyezte meg a felesége. - Micsoda, ki, vagy mi jön vissza? - Hát a labda. - Ugyan - legyintett mérgesen -, te ehhez nem értesz. Az izgalmas pillanatok egymást követve lassan-lassan a meccs végét jelezték, amikor élesen megszólalt a telefon. Még a tv képernyője is beleremegett.

Kollekciók