Ajax-loader

Elizabeth Wurtzel könyvei a rukkolán


Elizabeth ​Wurtzel alig múlt húszéves, amikor megírta ezt a könyvet a depressziójának történetéről, s ma már Sylvia Plathszal és Willam Styronnal együtt a "depresszió-irodalom" legfontosabb szerzői között emlegetik. Wurtzel szerint Plath és Styron könyve túlságosan udvarias, bocsánatkérő volt; ő egy "rock-and-roll könyvet" akart írni: vadul, teljesen kitárulkozva mesél a szüleihez fűződő és a depresszióját úgy-ahogy magyarázó kapcsolatáról, szenvedéseiről, őrült szerelmi és szexuális kalandjairól, pszichológusairól és pszichiátereiről, öngyilkossági kísérletéről, segítőkész egyetemi barátairól, akiknek végül az agyára ment állandó, megmagyarázhatatlan kínlódásával. A "regény" végén, utószóként közölt esszéjében Wurtzel a Prozac-jelenségről ír - a kilencvenes évek elején megjelent csodaszerrel őt is "meggyógyították", de Wurtzel szerint nem felhőtlenül jó hír az, hogy Amerikában jóformán mindenkinek, aki szomorúságra panaszkodik, három perc alatt felírják a Prozacot (vagy valamilyen hasonló, depresszió elleni szupergyógyszert). Az igazi depresszióval ugyanis nem olyan könnyű elbánni, s miközben mindenütt mesterségesen boldoggá tett emberek szaladgálnak, az "igazi" depressziósok bajára ma sem tudja senki a megoldást - mert hiszen a világ bajait sem lehet holmi neurotranszmitterekre ható molekulákkal megoldani. Wurtzel élete mindenesetre valamennyire egyenesbe jött: sikeres rockzenekritikus és írónő - két könyvet publikált a Prozac-ország óta.

Some ​catastrophic situations invite clarity, explode in split moments: You smash your hand through a windowpane and then there is blood and shattered glass stained with red all over the place; you fall out a window and break some bones and scrape some skin.

Elizabeth ​Wurtzel published her memoir of depression, Prozac Nation, to astonishing literary acclaim. A cultural phenomenon by age twenty-six, she had fame, money, respecteverything she had always wanted except that one, true thing: happiness. For all of her professional success, Wurtzel felt like a failure. She had lost friends and lovers, every magazine job she'd held, and way too much weight. She couldn't write, and her second book was past due. But when her doctor prescribed Ritalin to help her focus-and boost the effects of her antidepressants -- Wurtzel was spared. The Ritalin worked. And worked. The pills became her sugar...the sweetness in the days that have none. Soon she began grinding up the Ritalin and snorting it. Then came the cocaine, then more Ritalin, then more cocaine. Then I need more. I always need more. For all of my life I have needed more... More, Now, Again is the brutally honest, often painful account of Wurtzel's descent into drug addiction. It is also a love story: How Wurtzel managed to break free of her relationship with Ritalin and learned to love life, and herself, is at the heart of this ultimately uplifting memoir that no reader will soon forget.

Bitch ​is a tract on the history of manipulative female behavior. By looking at women who derive their power from their sexuality, Wurtzel offers a trenchant cultural critique of contemporary gender relations. Beginning with Delilah, the first woman to supposedly bring a great man down (latter-day Delilahs include Yoko Ono, Pam Smart, Bess Myerson), Wurtzel finds many biblical counterparts to the men and women in today's headlines. In five extended essays, she links the lives of women as demanding and disparate as Amy Fisher, Hillary Clinton, Margaux Hemingway, and Nicole Brown Simpson. Wurtzel gives voice to those women whose lives have been misunderstood, who have been dismissed for their beauty, their madness, their youth. She finds in the story of Amy Fisher the tragic plight of all Lolitas, our thirst for their brief and intense flame. She connects Hemingway's tragic suicide to those of Sylvia Plath, Edie Sedgwick, and Marilyn Monroe, women whose beauty was an end, ultimately, in itself. Wurtzel, writing about the wife/mistress dichotomy, explains how some women are anointed as wife material, while others are relegated to the role of mistress. She takes to task the double standard imposed on women, the cultural insistence on goodness and society's complete obsession with badness: what's a girl to do? Bitch tells a tale both celebratory and cautionary as Wurtzel catalogs some of the most infamous women in history, defending their outsize desires, describing their exquisite loneliness, championing their take-no-prisoners approach to life and to love.

Kollekciók