Ajax-loader

Csáth Géza könyvei a rukkolán


E ​század elején egy csodálatos fantáziával és íráskészséggel megáldott fiatal nő került a budapesti Moravcsik-féle elmeklinikára. Akkortájt végezte ott éppen klinikai gyakorlatait dr. Brenner József fiatal orvos, Csáth Géza néven országos hírű novellista és zenekritikus. Rendkívül sokoldalú tehetség: zenél és zenét szerez, felfedező értékű zenekritikát ír, ráérez a legújabb festészeti ízlésre, s úttörője a novellaműfajnak. Akármibe fog, mindig és mindenben megelőzi kora gondolkodását, ízlését, műveltségét. Így van ez orvostudományi munkásságával is. A nagy tekintélyű, de konzervatív iskolát képviselő Moravcsik professzor égisze alatt a szakmában még igazán sehol el nem ismert freudi módszereket alkalmazza betege pszichés védelmi mechanizmusainak föltárásában, megismerésébe. A korszak magyar tudományosságát a teljes nyitottság jellemezte az új törekvések iránt. Még a konzervatív Moravcsik és orvosgárdája is eltűrte, sőt segítette kezdő orvosa freudista kísérleteit. Egy zseniális adottságokkal rendelkező elmebeteg, egy zseniális fiatal orvos és lélekbúvár író, valamint egy minden újra fogékony tudományos környezet szerencsés találkozása eredményeképpen született meg Az elmebetegségek pszichikus mechanizmusa. Ez a munka azonban nemcsak tudománytörténeti jelentőségű. A laikus számára is rendkívüli olvasmányélmény. Nemcsak azért, mert A. G. naplóföljegyzései, pszichéje védelmére kialakított szimbólumai szépírói értékűek, hanem azért is, mert Csáth Géza a tudós pontosságával s a finom érzékenységű szépíró beleérző képességével deríti föl A. G. lelkivilágának legtitkosabb zugait.

A ​modern magyar próza első, máig nagy hatású alakja Csáth Géza. Orvos és író, az emberi test és lélek alapos ismerője, a század eleji fénylő, fülledt szecesszió magyar hőse irodalmunkban. Legerősebb alkotói igénye az ember újrafelfedezése. A valóság és a képzelet síkján egyforma biztonsággal mozog, az idill, a tragikum és a groteszk egyaránt vonzza, az örökkévalóságba lendítő gyönyör éppúgy érdekli, mint a fájdalom misztikumának színes tüzei. Sokat írt a nőkről. Válogatásunkban ezen írásait kötöttük csokorba, s nyújtjuk át - nem csak nőknek. Nővé válásról, évődésekről, hódításokról, nagy szerelmekről és csalódásokról, féltékenységről, a házasélet jó és rossz oldalairól, férfiak nőkkel kapcsolatos okoskodásairól és a nők másságáról szólnak a novellák. Csáth szerette a nőket, ahogy az élet egyéb örömeit is. Az életvágy, a nagybetűvel írt Élet lázas igenlése mélyről eredő, jellegzetes alapélménye volt. Az élet szükségszerű fájdalmai elől azonban folyamatosan menekült, így álmai tökéletes asszonyát is csak a narkotikumtól bódult álmokban találhatta meg.

Egy ​tragikus életű s ma már szinte elfeledett novellista tömör, félelmetes életművének legjavát tartalmazza ez a gyűjtemény Illés Endre válogatásában; Csáth Gézáét, aki fél évszázaddal ezelőtt a modern magyar próza egyik nagy előfutára és megújítója volt. Jelentkezése az irodalomban, amely a Nyugat indulásával egy időre esett, a kölyök Rimbaud indulására emlékeztet. Korán kibontakozó, tékozlóan gazdag, sokoldalúan színes tehetség volt, aki az írás mellett remekül rajzolt, festett, hegedült, zongorázott és zenét is szerzett (ő írta annak idején a Nyugatban Bartókról és Kodályról az első elismerő kirtikákat, s húszéves fejjel, harmadéves medikusként olyan feledhetetlen remekművét, mint az Anyagyilkosság. Aztán bekövetkezett tékozló és mohó életének végzetes találkozása a morfiummal, amely fiatalon elroncsolta gazdag tehetségét, elpusztította az új magyar irodalomnak talán legmerészebb ihletőjét, kinek műveiből az irodalmi rokonság szálai Kosztolányi Dezsőhöz és Karinthy Frigyeshez éppúgy elvezetnek, mint Nagy Lajoshoz vagy Ady Endréhez. Ez a gyűjtemény tartalmazza Csáth Géza életművének színejavát. A válogatás munkája az írónak életében megjelent hat kötetére alapozódott (A varázsló kertje (1908), Az albíróék (1909), Délutáni álom (1911), Janika (1911), Schmith mézeskalácsos (1912), Muzsikusok (1913), de a gyűjtemény tizenhat olyan elbeszélést is tartalmaz, amely ebben a kötetben lát először napvilágot. A Pál és Virgina, Hétfő, Jutalom, Ismeretlen házban, Történet egy gyógyszerészettan-hallgatóról, A kút, Egyiptomi József, Tálay főhadnagy, "Souvenir", Dénes Imre c. elbeszéléseket korabeli napilapokból (Budapesti Napló, Pesti Napló, Népszava, Világ) és irodalmi folyóiratokból (A Hét, Nyugat, Esztendő) gyűjtötte össze a sajtó alá rendező; az Elfeledett álom, Katonai behívó, A kis Emma, Kisfiúk, Vasút, A kis varrólány vasárnapja c. elbeszélések pedig az író hagyatékából kerültek elő. Szépirodalmi Könyvkiadó, 1964

Csáth ​Géza munkássága iránt az idő múlásával egyre nagyobb érdeklődés nyilvánul meg, méghozzá nemcsak szépirodalmi munkái, hanem tudományos dolgozatai iránt is. Igaz, az utóbbiakból jóval kevesebb jelent meg, mint az előbbiekből, holott hívei és a szakmabeliek körében köztudott, hogy Magyarországon az elsők között tette magáévá Freud elméletét, aminek nyomai novellisztikájában is fölfedezhetők. Ez a gyűjtemény javarészt ismeretlen, nyomtatásban először megjelenő elmeorvosi tanulmányokat tartalmaz, a freudi mélylélektan és álomértelmezés témaköréből, így a kötet mintegy kiegészítője a korábban megjelent Egy elmebeteg nő naplója című tanulmánygyűjteménynek.

Napló ​azokból az évekből, amikor a pszichoanalízissel elkezdett foglalkozni, és a sok önelemzéstől elment a kedve az írástól. "A születő gondolatot mintegy csirájában megöli a kritika." Egy fürdőhelyen kezdett el dolgozni orvosként. Unatkozó hölgyek álltak sorban a kegyeiért. Rákapott a szerekre. Egyre durvábban nyúlt hozzájuk. És próbált leszokni. Belső vívódások, hátrahagyott gondolatok.

A ​fölébredés – igaz – elviselhetetlen szenvedéseket okoz. És a szenvedések soká tartanak. A világosság reggel harsogó akkordokban dübörög végig az utcákon. És az ablakok tejüvegje meg a színes függönyök nem védenek ellene, mert bántó recsegő ritmusos lármájával áthatol mindenen és követelően hí. Menni kell. Rossz arcú és alacsony emberi lények közé, akik azt hiszik, hogy e nemtelen és kegyetlen muzsika az Élet törvénye s amit ők élnek az maga az élés. Ők elevenen kiugranak az ágyukból amelyben álomtalan ostoba alvással aludtak. Frissen megmosdanak és dicsérik a hideg vizet, amely pedig fájdalmakat okoz. Izmaikkal és eszükkel munkához látnak, amelynek fáradtsága csak szégyent kelt a szívben. Abban a szívben, amelynek nem kellenek többé a nyomorúságos apró kellemességek, csak egy: a komoly, szomorú gyönyör! A verekedésből győztesen kerülni ki, vére fáradság után megpihenni: mindez nem gyönyörűség csak a fájdalom megszűnése. Akik a fájdalmakat érzéketlen türelemmel viselik azoknak ez elég és sok is. Ők gonoszak, de haragudni nem szabad rájuk. Jóllehet miattuk van úgy, hogy az életet nem lehet berendezni tisztán az ős, szent gyönyör számára, ami pedig az élés egyetlen célja.

Évek ​óta csillapíthatatlan érdeklődés övezi a 20. század egyik legkülönösebb prózaírójának, Csáth Gézának összegyűjtött novelláit. A kötet tartalmazza az író életében megjelent öt novelláskötetének anyagát, valamint azokat az elbeszéléseket, amelyek a korabeli napilapokban, folyóiratokban láttak napvilágot. Az olvasó olyan remekművekkel találkozhat a könyv lapjain, mint az Apa és fiú, az Anyagyilkosság, A béka, A varázsló halála és A kis Emma. A magyar prózairodalom e maradandó érékei az életmű egésze szempontjából is kiemelkedő jelentőségűek.

Csáth ​Géza az első világháború idején írta nagyszabásúra tervezett emlékiratait. Írói munkásságának talán legnagyobb szabású vállalkozását jelenítik meg ezek az eddig ismeretlen háborús visszaemlékezések és a magánlevelezés - még akkor is, ha részben töredékesen maradtak is fenn -, mivel pontosabb információkat szolgáltatnak az író világnézetéről, viszonyáról a magyarsághoz, a monarchiához. A levelekből jól nyomon követhető tragédiája a ,,méreggel", a morfiummal való küzdelem, ezzel kapcsolatos titkolódzása, apjával és feleségével való kapcsolata, viszonya Szabadkához, a kiterjedt Decsy, Brenner és Kosztolányi családhoz. Ezért hazája szétesésének tragédiája mellett személyes leromlásának folyamatát is nyomon követhetjük. Visszaemlékezései mentesek a harci cselekmények leírásától, hiszen Csáth a fronton töltött időszak alatt (1914. augusztus 3. - 1915 tavasza) mindvégig a távolabb lévő hadikórházakban dolgozott, előbb a szerb, majd az orosz hadszíntéren. Memoárja elsősorban közvetlenül a háború előtti hangulatot, a korabeli Budapest képét, a közvélekedést, a hadikórházak mindennapjait tárja elénk - tükröt tartva az utókornak az akkori világ olyan eseményeiről, amelyeket az mára már jórészt elfelejtett.

Csáth ​Géza a századelő magyar irodalmának egyik legeredetibb alkotója volt. Sokoldalú tehetség: a zene, a képzőművészet és az irodalom egyaránt vonzotta, humán adottságai ellenére furcsamód mégis az orvosi pályát választotta. Ideggyógyász lett, s hivatása gyakorlása során szokott rá a morfiumra. A drog-függőségből élete végéig nem tudott szabadulni, elméje lassan elborult, végül - miután megölte feleségét - öngyilkos lett. Irodalmi pályafutását a korabeli lapokban, folyóiratokban kezdte, amelyek számos, mind máig ismeretlen írását rejtik. Ezekből gyűjtött össze egy kötetre valót Urbán V. László irodalomtörténész. A most közölt novellák többségének középpontjában a férfi és a nő kapcsolata áll, e sajátos viszony - úgy tetszik - különösen izgatta az írót. Olvasmányos stílus, finom erotika, s a polgári konvenciók elleni lázadás jellemzi ezeket a fiatalkori elbeszéléseket is, csakúgy, mint a későbbi érett műveket.

Azokban ​az években, amelyekben Csáth Géza írói pályája kialakult, az irodalom az orvosi lélektantól kapta a legfontosabb ösztönzéseket. Csáth Géza tudatában volt annak, hogy a korán elszenvedett lelki sérülések, gyötrő élmények következményei az élet végéig elkísérhetik az embert. Megvolt a bátorsága ahhoz, hogy megmutassa, milyen fontos szerepe van a gyerekek ösztönvilágában a szexuális hajlamok, szadista indulatok, félelmek és féltékenységek bonyolult kölcsönhatásának, hitelesen ábrázolta a sokszor ellentétes indítékokból következő konfliktusokat, összeomlásokat, tragédiákat. Kötetünkben a novellákon kívül közreadjuk Csáth Géza legjelentősebb színpadi művét, a Hamvazószerda című álomjátékot, néhány értékes tanulmányát (A vallások és mítoszok pszichológiája, A művészetek elemzése és az emberismeret stb.), valamint legfontosabb zenekritikai írásait.

Csáth ​Géza (1888-1919) a századelő egyik legizgalmasabb, legígéretesebb tehetsége, a modern magyar próza előfutára. Korán kibontakozó, tékozlón gazdag, sokoldalúan színes tehetség volt, az írás mellett remekül rajzolt, festett, hegedült, zongorázott, zenét is szerzett, ő írta az első elismerő bírálatokat Bartók Béláról és Kodály Zoltánról, s húszévesen, harmadéves medikusként olyan felejthetetlen remekművet alkotott, mint a kötetünkben is szereplő _Anyagyilkosság_. "Csáth Géza orvos- írta róla unokafivére, Kosztolányi Dezső. - Pszichiáter, aki tudja, hogy lelki életünkben nincsenek csodák és véletlenek, lelkünk történései éppen olyan végzetesek, mint a szívünk, a vesénk, a májunk működése, és a haragunk, az ambíciónk idegreakcióját szabályos görbékben lehet levetíteni a fehér lepedőre." "Mindenütt s mindenhol a fájdalom, mely a kéj véglete. És az iszonyat, mely megint csak a kéjbe torkollik - írja róla Illés Endre. - Meglesni a romló anyag iszonyú elváltozásait, a magány esszenciáját, az őrületbe csukló fintorokat, a test titokzatos kiterjedéseit, a halál kiütköző tigrisfoltjait: ezek a pillanatok Csáth Géza novellatémái." ___Korai, nagy sikerei, írótársainak lelkes elismerése után bekövetkezett Csáth Géza tékozló és mohó életének végzetes találkozása a morfiummal; a méreg fiatalon elroncsolta gazdag tehetségét, elpusztította az új magyar irodalom e merész ihletőjét. Elméje elborult, alig harmincéves korában öngyilkos lett. ___Gyűjteményünk - Illés Endre válogatásában - Csáth Géza életművének javát, legtömörebb, legkeményebb elbeszéléseit adja, olyan remekeket, mint a _Trepov a boncolóasztalon_, _A varázsló kertje_, _A vörös Eszti_, _Anyagyilkosság_, _Schmith mézeskalácsos_, _Tálay főhadnagy_ vagy a címadó _Apa és fiú_.

Csáth ​Géza, eredeti nevén Brenner József (Szabadka, 1887. február 13. – Kelebia és Szabadka közelében, 1919. szeptember 11.) magyar író, orvos, zenekritikus. Kosztolányi Dezső unokatestvére.

A ​modern magyar próza első, máig nagy hatású alakja Csáth Géza. Orvos volt, író volt, az emberi test és lélek alapos ismerője, a század eleji fénylő, fülledt szecesszió magyar hőse irodalmunkban. Legerősebb alkotó igénye az ember újrafelfedezése. A valóság és a képzelet síkján egyforma biztonsággal mozog, az idill, a tragikum és a groteszk egyaránt vonzza, az örökkévalóságba lendítő gyönyör éppúgy érdekli, mint a fájdalom misztikumának színes tüzei. Sokat írt a nőkről. Válogatásunkban ezen írásait kötöttük csokorba, s nyújtjuk át - nem csak nőknek. Nővé válásról, évődésekről, hódításokról, nagy szerelmekről és csalódásokról, féltékenységről, a házasélet jó és rossz oldalairól, férfiak nőkkel kapcsolatos okoskodásairól, a nők másságáról szólnak a novellák. Csáth szerette a nőket, ahogy az élet egyéb örömeit is. Az életvágy, a nagybetűvel írt Élet lázas igenlése mélyről eredő, jellegzetes alapélménye. Az élet szükségszerű fájdalmai elől azonban folyamatosan menekült, így álmai tökéletes asszonyát is csak a narkotikumtól bódult álmokban találhatta meg.

Csáth ​Géza ezen novellái alapvetően társadalomkritikai fogantatásúak. Azt mutatják be, hogy a közösségi élet minden lehetősége és formája lesüllyedt, tönkerement, alantassá vált. Az emberi társulás a legtöbb esetben brutalitáshoz vezet, kegyetlen, állati ösztönök törnek fel és teszik tönkre a világot, amelynek operettkellékei között a századelő embere még olyan önhitt biztonságban érezte magát. Néhány novellában még csak azt érezzük, hogy a harmónia bomlott meg valahogy, aztán egyre egyértelműbben bontakoznak ki a valóság agresszív, félelmetes tendenciái. Még a gyermekek játéka is kegyetlen gyilkossághoz vezet, és kegyetlenségbe torkollik minden, ahol két ember szövetkezik egymással.

"A ​némaság mindentudókká teszi a nőket." "Itt normális parlamentáris eszközökkel nem fog soha uralomra jutni a nemzet többsége, csak erőszakos eszközökkel lehetne sikert, változást remélni. Azt, hogy a látszatalkotmányból valódi alkotmány legyen. De ehhez az volna szükséges, hogy az egész nemzet együtt szálljon síkra a saját érdekeiért, mert ha nem, akkor egy áruló kisebbség az ő relatív hatalma árán sikerrel árulhatja el újra és újra az összesség érdekeit". "Az emberek addig élnek, amíg igazuk van, mert amint tévednek a világ és a dolgok megítélésében, lassankint elkedvetlenednek, elszomorodnak, elkopnak és elmennek... meghalnak".

A ​modern magyar próza első, máig nagyhatású alakja Csáth Géza. A háborúban szolgálatra rendelt orvos élete fokozatosan tárul föl előttünk. A napló hol töredékesen, jelzésszerűen rögzíti az eseményeket, máskor pedig bővebben, kedvvel időzve a leírások részleteiben. Feleségével, Olga asszonnyal töltött órái jelentik a megnyugvást, ahogy a testi örömök a kikapcsolódást a szörnyűségek sorozatából. Amikor csak teheti, olvas, diplomáciai iratok gyűjteményét tanulmányozza. Érteni akarja a politikát, az őt közvetlenül körülvevő világot. Közben iszonyatosan sokat dolgozik. Sérülteket lát el, sokszor hajnalig fönt van, tisztítja és kötözi a sebeket. És a bejegyzések a fokozódó morfiumadagokról... Hatalmas harcot vív önmagával, orvos lévén tudja, mi vár rá. Leírja és elemzi álmait. A napló jelentős részét teszik ki az álomanalízisek.

A ​kötet Csáth Géza elbeszéléseiből ad válogatást. Válogatta és a jegyzeteket készítette: Osztovits Szabolcs.

A ​morfium rabjává és áldoztává vált orvos-íróban a kóros szenvedély azért alakult ki, mert úgy érezte, képtelen elviselni sorsával kapcsolatban a valóság tudomásulvételét, nem tud beletörődni abba a gondolatba, hogy súlyos betegség áldozata lehet. A kábítószer okozta eufória és a modern lélektani áramlatok, a pszichoanalízis megtermékenyítő, fölszabadító hatása mutatkozik meg Csáth Géza ún. álomnovelláiban, illetve azokban az elbeszélésekben, amelyek az álom irreális területein messze túlhaladva , rögeszmés emberek képzeletvilágát mutatják be. Különös fogékonysággal ír a félelem, a szorongás, a képzelődések megszállottjainak életérzéséről. A kötet ezeket a novelláit gyűjtötte csokorba.

Csáth ​Géza a XX. század eleji irodalmi modernség egyik legtehetségesebb képviselője. Életműve összetett, sokirányú, egyénisége nyugtalan: egyszerre orvos, pszichoanalitikus, drámaíró, novellista, publicista, festő, zenész és kritikus. A kötet a manapság egyre népszerűbb író legjobb novelláit gyűjti egybe.

Csáth ​Géza legelső irodalmi kísérletét veheti kézbe az olvasó, egy lokális vonatkozású, érdekes, színes meseszövésű szatirikus regényt: A mű a Bácskai Hírlapban jelent meg folytatásokban, s amelyet a szerkesztőség két másik tagjával közösen írt. A regénynek nagy sikere lett, s ez buzdította Csáthot a további írásra.Nem kétséges, hogy a történet célja a mulattatás volt. Van, amikor a helyi vonatkozásokat illetően, a közügyek és a közállapotok epés rajzában szatirikus élt kap a humor, de ez a tendencia nem következetes. Hiszen a főhős valóban hős, egyszerű, tehetséges és okos bunyevác ember, alakja inkább humoros, mint nevetséges, de a történet összefüggéseiben minden mulatságossá válik körülötte.Olvasmányosságán túl is tanulságos ez a mű. Kivált a szemlélet miatt, amellyel a város fiatal írójelöltjei a provincializmusból való kitörés szabadkai erőfeszítéseit, saját közegüket nézték.

A ​hat írást tartalmazó kötet első három története az analitikus novella magyar megvalósulása: az olvasó az íróhoz hasonlóan mindent megtud a szereplőkről, még azt is, amit azok meg sem értenek magukról. Az olvasónak magának kell levonnia a következtetéseket, sokszor éppen az ironizáló író ellenében. A negyedik novellától kezdve azonban a hang sokkal személyesebbé válik, és az analízis eredménye sem annyira biztos.

Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Kosztolányi ​Dezső unokaöccse, a zenerajongó orvos, aki az elsők között ismerkedett meg Freud tanaival, "átkozott írónak" ítélhette magát - joggal. Alig 32 évesen, súlyos morfinizmusa okozta delíriumában agyonlőtte feleségét, majd önmagával is végzett. Ez a korán megszakadt, iszonyatos lelki küzdelemmel súlyosbított életút bizonyítja, hogy Csáth Géza (1887-1919) életműve torzóban maradt, de azt is, hogy az különleges értékekben bővelkedik. Az utóbbi tíz évben Csáth-reneszánszról beszélhetünk: nemcsak a szakemberek, hanem a széles olvasótábor is felismerte a szabadkai szépíró zseniális tehetségét. Csáth ugyanis az emberi lélek ismeretlen és kiszámíthatatlan mélységeit kutatja, a racionálisan fel nem tárható ösztönökről beszél olyan világszínvonalú elbeszélésekben, mint A béka, A varázsló halála, Az Anyagyilkosság, A kis Emma stb. Kötetünk az író legizgalmasabb elbeszéléseit adja közre, köztük egy olyat - A Rosenberg gyakornoka címűt -, amely először jelenik meg kötetben.

Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Tartalom: ​ Színdarabok: A Janika Horváték Fiúk, lányok Zenés(nek szánt) színdarabok: Zách Klára Hamvazószerda Kisvárosi történet Jelenetek: Kis családi dráma Nagy Balázs - Kis Balázs Párbeszéd a szeretetről A gyermek A sarlach Függelék Utószó Jegyzetek

Csáth ​Gézáról kevesen tudják, hogy szépírói tevékenysége mellett zenekritikusi munkássága is igen jelentős, korának egyik "nagy műveltségű, finom tollú" kritikusa volt (Éjszakai esztétizálás, 711092; Ismeretlen házban. 2. köt., 772643), de említést érdemel zeneszerzői tevékenysége is (pl. Hamvazószerda című drámájához komponált zenét). Csáth zeneszerető és zeneértő családban nőtt fel, ő maga is zenésznek készült és csak a sikertelen Zeneakadémiai felvételi után döntött az orvosi pálya mellett. A muzsikához ezer szállal kötődő író, már gimnazista korában zenekritikákat, zenei tárgyú kisesszéket írt a Bácskai Hírlap számára. Fővárosi medikusként, pedig a Budapesti Napló, a Nyugat, a Huszadik Század, a Népszava, A Polgár, a Vasárnapi Újság és a Világ című periodikumok közölték zeneszerzőkről szóló írásait, kritikáit. A most megjelent, nyolc zeneszerző portrét (Bach; Beethoven; Haydn; Schumann; Wagner; Chopin; Grieg; Erkel Ferenc) tartalmazó kötet, először 1911-ben jelent meg, majd 1971-ben az Éjszakai esztétizálás című kötet Függelékében. A széles olvasóréteghez szóló írások, igen árnyaltan, egy-egy zeneszerző stílusának lényegére mutatnak rá, de egyben jól tükrözik Csáth Géza zenei ízlését is. A rövidke esszékben az általa megfigyelt két zeneszerzőtípus ("abszolút zenész", "program-muzsikus") alkotói módszerét, valamint a zeneszerzés lélektani hátterét fejti ki. A kötet - nemcsak a zene iránt érdeklődő, hanem minden, Csáth Géza elbeszéléseit kedvelő olvasónak ajánlható.

A ​Kossuth Kiadó új, tizenhat kötetes sorozata egymás társaságában kínál világirodalmi nagyságokat és magyar klasszikusokat, olvasmányokat a diákoknak, az újraolvasó felnőtteknek, az egykori élményeket fölidéző ínyenceknek. Párban Petőfi és Csáth Géza, Krúdy Gyula és Rejtő Jenő, Arany János és Thomas Mann, Moliére és Karinthy... Regények, novellák, drámák, amelyek egy életen át elkísérnek.

,,A ​nap fényesen, fehéren süt. A szél fúj; az árnyék zöldes, hűvös. Ez az árnyékszín és a fehér nap meg a ragyogó ég meg a szél különösen hatnak az emberre. Soha nem érzett sejtelmek kélnek az emberi lélek belsején. Ilonkával álmodtam." Csáth Géza 1903. április 13-i naplóbejegyzése kezdődik így. Kishúga, az ötéves Ilonka három hete halott, és a halállal folytatott hosszú küzdelem felnőtté érleli a 16 éves kamaszt. Olyan felnőtté, aki a megtapasztalt elmúlás tükrében fájdalmasan érzéki, titkos jelentésekkel telített képekben látja a hétköznapi világot, aki időlegesnek lát mindent, ami harmónia és idill. Az ügyesen festegető, muzsikáló és írogató gyermek a napló lapjain a szemünk láttára válik hármas-művésszé, aki alakjait, Kosztolányit idézve, árnyból és húsból gyúrja: ,,Vagy a fejök, vagy a szívök, vagy a lábuk köd: ködemberek." Naplóját 10 éves korában, 1897. április 7-én, egy szerdai napon kezdi vezetni. Fő témája sokáig az időjárás és az iskolai történések, meg hogy mi volt ebédre-vacsorára, mit csinált az a szemtelen Trüsze dajka, mikor következik kedvenc étele, az olajos káposzta. Ám ahogyan múlik az idő, tekintete úgy jár be egyre nagyobb köröket. Gimnazista naplóiból már mikrotörténeti részletességgel rajzolódnak ki a Brenner és Kosztolányi család hétköznapjai, az a polgári miliő, amelyben fontos szerepet játszanak a társas összejövetelek, a születés- és névnapok, a házi és a nyilvános muzsikálás, az irodalom és a színház. De láthatóvá válnak a politikai és társadalmi preferenciák is, az a sokszor meghökkentő és nagyon ellentmondásos értékrend, amely átszövi a szabadkai polgárság mindennapjait. Az iskolai koncerteken pedig, ahol hegedűjátékával arat sikert, már ott vannak a tanítóképzős lányok, és egyre gyakrabban tűnik fel a napló lapjain Irén, anyika húga, az asztal alatti ,,fuszlizások" és az első szerelem... Az életmű-sorozat e kötete Csáth Géza 1897 és 1904 között született naplóit tartalmazza. A későbbi feljegyzések és memoárok még sok titkot rejtenek. A folytatás különösen izgalmasnak ígérkezik - a titkok megfejtésének azonban a korai naplók őrzik a kulcsát. Az eredeti kéziratok alapján sajtó alá rendezte: Molnár Eszter Edina és Szajbély Mihály

Aki ​a síkságot látni akarja, annak meg kell másznia a hegyet. Csáth Géza nem volt rest az ormokra kapaszkodni. Zenélt, zenét szerzett és írt a zenéről, hogy megértse titkát. "Hallom és elfelejtem. Látom és elhiszem. Csinálom és megértem." Konfuciusz tapasztalata érződik Csáth minden, a zenéről írott mondatában. Titkok tudója volt, titkok tudósa, aki egyre többet tudott egyre kevesebbről. Kortársként nehéz befogadni a gyökeresen újat. Ő azonnal megértette Bartók zsenijét, rögtön tudta, kicsoda Schönberg. A szecesszió Budapestjének nemzetközi színvonalú hangversenyéletéről és operabemutatójáról megragadó egyszerűséggel írja személyes-szenvedélyes beszámolóit. Mindegy, hogy Wagnerről ír vagy egy Schubert-dalestről, Beethoven-szimfóniáról vagy Brahms kamaradarabjairól. Csáth a zenei élménynek, ennek a semmihez sem hasonlítható, és semmivel nem helyettesíthető élménynek a krónikása. Minden mondatával "lelki tükörrendszereink"-et segít beállítani, hogy egyszerre tudjunk figyleni a zeneszerzőre, az előadóra - és önmagunkra. Személyessége sosem tolakvó. Csak annyit jelent: számára a zene nélkülözhetetlen szellemi-lelki táplálék, "személyes ügy". Kevesekről írhatnánk le jó lelkiismerettel: nyúlfarknyi recenziókban is író marad. S mivel íróként a legnagyobbak testvére, zenészként megengedheti magának, hogy csodálójuk legyen. Bachnak, Puccininek, Chopinnek, Debussynek. A művészi munkáról azt vallja, hogy annak alapja a "csodálkozás. A psziché meghatott rmeegése, átizzása az impressziók hatása alatt. Az élet átértésének gyönyöre ez. Semmit sem kapunk vele, és mégis végtelenül gazdagodunk általa." Ennek a végtelen gazdagodásnak, az élet átértésének lehetünk részesei a Zene hallgatása - és Csáth olvasása révén.

A ​könyvünkben közreadott naplók Csáth Géza alkotói pályájának csúcsán készültek.

Csáth ​Géza novellái szűkszavúan és "tárgyszerűen" szerkesztett alkotások: az elmeorvos-író sebészre valló pontossággal hatol a kamaszlélek mélyére, feltárva a serdülő természetes bájával keveredő kegyetlen és féktelen indulatokat, a felnőtt világ "leképezésének" kiszámíthatatlan következményeit (Anyagyilkosság, A kis Emma halála.) Hibátlanul diagnosztizálja az elmebetegség észrevétlen lopakodását és elhatalmasodásának folyamatát (Dénes Imre), az ópiumszívás saját tapasztalatai árán megismert mennyei gyönyörét és pokoli utóhatásait (Ópium). Legkedvesebb írásainak tárgyait a gyermekkorból meríti: meseszerű elemekkel elegyített emlékképek (A varázsló kertje), gyerekszerelmek ábrázolásai formájában (A Vörös Eszti), ámbár a gyermekkor iránti nosztalgiája néha lidércesen kínzó álomvíziók képében ölt novellatestet (A béka).

Csáth ​Géza naplóinak az életműsorozatban megjelent első kötete ("Méla akkord: hínak lábat mosni") a tízéves gyermek feljegyzéseivel indult és a pályaválasztás dilemmáival, az orvosi egyetemre való beiratkozással fejeződött be. Habár 1904 decemberében felhagyott a naplóírással, s úgy döntött, "életének minden nevezetes mozzanatát nyomtatásra adja", két évvel később újra elővette a félbehagyott füzetet. A jelen kötet, a második, az újrakezdéstől, 1906 januárjától 1914 első feléig kíséri Csáth életének alakulását. Időközben neves író és zenekritikus lett, befejezte az egyetemet, elmeorvosi szakkönyvet adott közre, s minden jel arra mutatott, hogy komoly klinikai karrier előtt áll. 1910-től azonban fokozatosan az orvosként könnyen elérhető morfium rabjává vált, 1913-ban pedig - noha nem volt meggyőződve döntése helyességéről - megházasodott. A most először a teljesség igényével összegyűjtött feljegyzéseiben, amelyek jelentős része korábban nem jelent meg nyomtatásban, jól nyomon követhető az állandó kétségekkel, az impotenciával, a hipochondriával, a morfiummal való vívódása. A legszerencsétlenebb megoldásokra jutott, amelyek néhány év leforgása alatt tragédiába sodorták életét. Az életút és az életmű alakulásának megértése szempontjából naplóinak ez a legfontosabb kötete, amelyben ugyanakkor meg-megcsillan a szépíró Csáth írásművészetének különös szépsége is.

Rejtelmek ​labirintusában. Összegyűjtött esszék, tanulmányok, újságcikkek Csáth magyarországi monográfusa, Szajbély Mihály (l.: 900552) által szerkesztett kötet a tragikus sorsú "hármasművész" (Csáth a zene, a képzőművészet és az irodalom egyaránt kiváló ismerője és művelője volt) publicisztikájának eddigi legteljesebb kiadását tartalmazza. Korábban megjelentek már cikkei az Ismeretlen házban (772643); és zenei írásai az Éjszakai esztétizálás című (711092) kötetében. A rendkívül színes esszék, tanulmányok, kritikák és újságcikkek soraiból egy nagy műveltségű és alapos olvasottságú alkotó portréja rajzolódik ki. ; Csáth orvos volt, s ha cikkeiben az álmokról, az öngyilkosságról, a zenéről, a modern természettudomány kérdéseiről, vagy akár egy-egy frissen megjelent könyvről írt, tollát mindig az orvos tárgyilagos racionalitása vezette. A korabeli lapokban (Bácskai Hírlap; Budapesti Napló; Az Érdekes Újság stb.) megjelent társadalmi, pszichológiai, népszerű orvostudományi, esztétikai tárgyú cikkeiből ugyanis "külön-külön és együttesen is egy világnézet, egy természettudományos és esztétikai világfelfogás bontakozik ki". Csáth szépirodalmi munkásságát ismerő olvasó előtt tehát most kiteljesedhet az a kép, amely a morfinista író álomszerű, különös hangulatú novellisztikáját olvasva sejlett fel előtte. A lélek mélységeit hideg precizitással feltáró író publicisztikájának tematikai sokfélesége is azt az embert mutatja, aki hol belülről, hol pedig kívülről szemlélte az eseményeket, az emberi életet; készen bármilyen meghökkentő diagnózis felállítására. Írásaiból kitűnik, hogy elsősorban a mindennapi élet "lélekállapotai" izgatták, azaz az emberi léleknek a körülötte zajló eseményekre adott megnyilvánulásai. Csáth számára ugyanis az újságírás nem kenyérkereső foglalkozás volt, hanem csupán alkalmi kedvtelés, s ez magyarázza, hogy valójában sohasem vált hivatásos újságíróvá, sohasem dolgozott lapok belső munkatársaként. Így - miközben a most újra olvasható cikkeiben "az élet dolgaira" reflektál - egyúttal igyekszik feltárni azok mozgatórugóit, törvényszerűségeit is. ; A kötetet, amelyben az írások részleges tematikai elrendezésben szerepelnek - s amely fontos adalékként szolgál a csáthi életmű teljesebb megismeréséhez - rövidítésjegyzék, az orvosi kifejezések magyarázata, az első és a későbbi megjelenések időpontját és helyét tartalmazó jegyzetek, valamint a szerkesztő utószava egészíti ki.

Kollekciók