Ajax-loader

Lányi András könyvei a rukkolán


Lányi András - Elképzelt ​közösségeim
A ​modern utáni és történelem végi Európában széles körű az egyetértés, hogy nincs egyetértés, de ne is legyen. Ezért válik gyanússá minden kísérlet arra, hogy megállapítsuk, kik vagyunk; gyanús már maga a többes szám első személyű igealak használata, különösen felszólító módban. Egy meghatározhatatlan népesség pedig szükségképpen és korlátlanul nyitott mások felé. Gondot legfeljebb az okozhat, hogy mit értsünk egyáltalán "másokon", ha egyszer nem tudhatjuk, hol kezdődnek "ők", meddig vagyunk "mi", s miről vesszük majd észre, ha már nem "mi" vagyunk.

Lányi András - Hölgyek ​titkára
Mindenki, ​aki Lányi András által szőtt történetben felbukkan, halálos biztonsággal tudni véli, hogy mi az igazság az emigrációba kényszerült egykori ’48-as alezredes, Szabó Ágoston és leány rokona, Zorica szerelme ügyében. Mindenki írásos dokumentumokra hivatkozhat, levélre, feljegyzésre, naplóra… A szerelmes románcból és fondorlatos kémtörténetből szőtt virtuóz regény rejtélyeinek nyitjára rájöve az olvasó felteheti a kérdést: melyik korhoz volt hű a szerző, a 19. vagy a 20. század végihez-e? Melyik kor is az, amelyben senki sem az, aminek mondja magát?

Lányi András - Egy ​örömóda titkos záradéka
Ma ​a politika nem hatalomgyakorlás, hanem társadalomépítés. És mi az építés valamennyi eszközének híján vagyunk: tudásnak, pénznek, időnek és ami a legfőbb - bizalomnak, hogy amit építünk, megáll. Ehhez most nem elég a hatalmat megragadni. Az emberek képzeletét kell megragadni. A hatalomnak nincs hatalma rajtunk. Ha van: a jóra nincs. A hatalommal nincs mit kezdeni. Ha nem kezdünk vele semmit, nem lesz hatalom.

Lányi András - Egy fellebbezés elutasítása
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Lányi András - A ​fenntartható társadalom
Az ​egyes természettudományi részterületek kutatóinak többsége szerint a jelenlegi népesedési, technológiai és környezethasználati trendek hosszú távon mindenképpen fenntarthatatlanok. Függetlenül attól, hogy a következő évtizedekben sikerül vagy nem sikerül a romlást némileg mérsékelni.

Lányi András - A ​globalizáció folyamata
A ​tudományos és technikai haladás történelmileg szükségszerű diadalába vetett hit a huszadik század végére súlyos kétségeknek adta át a helyét. A természet legyőzése, a legyőzött természet kifosztása és elpusztítása szemlátomást nem járt az ember felszabadításával. Többé nem a fejlődés áldásaiba vetett bizalom igazolja tetteinket, hanem a beletörődés a dolgok menetének kikerülhetetlenségébe és megváltoztathatatlanságába. A kötet szerzője esszéjében a globalizáció és a napjainkban javában zajló ökológiai katasztrófa kérdéskörét járja körül.

Lányi András - A ​kettészakított üstökös
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Lányi András - Együttéléstan
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Lányi András - Oidipusz
Oidipusz ​válasza logikus és téves. Megtévesztették a számok. Mert az ember nem négy, nem kettő és nem három: az ember az, ami számokkal nem mérhető. A mennyiség uralma a vak természeti erők uralmának egyenes folytatása: hatalom önismeret nélkül.

Lányi András - Az ​ember fáj a földnek
Az ​ember soha sem az, ami, hanem az és még valami, amit megtesz annak tudatában, hogy cselekedhetne másképpen is. És úgy marad hű önmagához, hogy „átáll” a Mások oldalára, akiknek ügyéért felelősséget vállal. Tudja, hogy az olyasmit követel tőle – szeretetet, megértést –, amihez nincs joga: önként részesíthetjük csak ezekben egymást. Ezért emberközpontú etika úgy lehetséges, ha középpontjában nem az Én áll, hanem a Te. Egymásért szenvedni jobb, ezerszer jobb, mint egymástól szenvedni. A nélkülözhetetlen ökoetika szerintem ennyi és nem több.

Lányi András - Valahol ​megint utat vesztettünk
"Megírtam, ​hogy nem érdemes megírni. De nem olvasták el. Azok se, akik szintén megírták. Tehát nem érdemes megírni, hogy nem érdemes megírni. Kár, hogy megírtam."

Lányi András - Az ​írástudók áru(vá vá)lása
Az ​irodalmi tömegkultúra a két világháború közti Magyarországon

Lányi András - Porcelán ​az elefántboltban
Azért ​lettünk zöldek, mert nem volt más választásunk. Feléltük a jövőnket, elfogyott. A korlátlan növekedés illúziójáért cserébe feláldoztuk a természet és a kultúra világának gazdag változatosságát: ettől persze nem a hatalmunk nőtt, hanem a kiszolgáltatottságunk. Az ipari szenny mint a vízözön borítja el a földet, többé nincs hová menekülnünk a katasztrófa elől, önmagunk elől. Amit a természettel művelünk, ezen túl nem technológiai, hanem erkölcsi kérdés.

Kollekciók