Ajax-loader

Alberto Moravia könyvei a rukkolán


Alberto Moravia - A ​római lány
Vajon ​miért züllik utcalánnyá Adriana, aki gyarlóságában is csupa érzés, csupa szép emberi tulajdonság? Mert anyja a maga elrontott életének egész keserűségével erre neveli? Mert csalódik első nagy szerelmében, s úgy érzi, számára örökre elérhetetlen az egész valójával sóvárgott családi élet? Mert észreveszi a kiáltó ellentétet a gazdagok ragyogó világa s a maga szegényes élete között? Mert úgy érzi, könnyebb az élet az utcán, mint a varrógép mellett? Vagy egyszerűen a lelke mélyén lappangó rossz hajlamoknak enged? Moravia regénye azért kitűnő, mert nem egyetlen okkal magyarázza hőse bukását: aprólékos gonddal elemzi, hogy roncsolja egy fiatal lélek rostjait a bűnös társadalom ezerféle mérge.

Alberto Moravia - A ​leselkedő
Én ​elsõsorban a szememmel élem az életet, írja bevezetõjében a regény ifjú franciatanár hõse. Kényszeresen és tehetetlenül bámulja vélt vagy valós rémképeit: a Szent Péter-bazilika fölé képzelt atomfelhő gombáját, vetélytársaként rettegett sikeres apját, saját rejtélyesen viselkedő feleségét, aztán egy néger lányt, aki mintha egy erotikus Mallarmé- versből lépett volna elő, s végül lesi és egyben közszemlére teszi önmagát is, igen, a kukkolót a lehetõ leghálátlanabb szerepben, az áldozatéban. Tehetetlenül és kényszeresen, mert tudja, hogy a beteg, öreg, de diadalmas apák és gyönge fiaik egyformán az ördög szánalmas játékszerei. Moravia világéletében elkötelezett voyeur volt, de valószínűleg ebben a regényében a legtöményebb az olvasó kulcslyukélménye. Itt mindennemû kapcsolatban és dimenzióban a szexus dominál, mindegy, hogy apa-fiú viszony, Mallarmé, a 68-as kontesztáció vagy az atomháború fenyegető veszélye a téma. Szemérmetlen regény. Szemérmetlenül jó. Alberto Moravia (1907 - 1990) az erotikus tematika virtuóza és a lélektani ábrázolás atyamestere, az olasz irodalom és filmművészet emblematikus alakja. Huszonkét évesen adja közre első regényét, A közönyösök-et, amellyel szinte berobban az irodalmi életbe, s amely miatt óhatatlanul összeütközésbe kerül a fasiszta rezsimmel. A fojtogató hazai légkörbõl külföldre menekül, csak 45 után tér vissza Rómába. Közben sorra írja regényeit, cikkeit, tanulmányait, darabjait, színházat csinál, a kulturális közélet meghatározó személyiségévé válik. 1952-ben megkapja a legrangosabb irodalmi díjat, a Stregá-t. Regényeiből többek közt Vittorio de Sica, Bernardo Bertolucci, Mario Soldati, Jean-Luc Godard közremûködésével rendre filmfeldolgozások készülnek. Korának legnépszerûbb és legbotrányosabb olasz írójaként megadatik neki, hogy a főszereplő öntudatával élje végig a huszadik századot. Az önmagát a morál esztétájának nevezõ Moravia impozáns életművébõl most hatkötetes sorozatot bocsát közre a kiadó. A mûvek sorrendben: Agostino (Kisregények), A római lány, A megalkuvó, Egy asszony meg a lánya, A figyelem, A leselkedő.

Alberto Moravia - A ​megalkuvó / Agostino
Vajon ​mit hozunk magunkkal gyermekkorunkból? Megszabják-e jelenünket, életutunkat azok a lélekformáló, rontó-építő válságok, amelyek a gyermeket, a tulajdon arcát kereső kamaszt érik? Moravia mindenesetre kedvvel ábrázolja az emberré érés nehéz, testi-lelki feszültségekkel terhes pillanatait. Erről szól 1944-ben írott kis remeke, az Agostino is: a fiatal és még szép anya bűvöletében élő kis polgárfiú egyszer csak ráeszmél, hogy olyan meghittnek tudott kapcsolatuk jóvátehetetlenül megromlik: riadtan döbben rá, hogy anyja külön életet él, hogy udvarlója van. Otthonos világa hirtelen idegenné válik, s újat még nem tud helyette találni. Az Agostinóban az író főként a finom lélekrajzra ügyel. Lélektani tanulmánynak tetszik első pillantásra A megalkuvó is: egy tartalmas kapcsolatok híján nevelkedő, rossz ösztönei rabságába kerülő gyermek felnőtté érését rajzolja meg Moravia. Csakhogy a regény hőse, Marcello, olyan korban él, amikor a kártékony hajlamok az intézényekben, hivatalokban szinte korlátlan lehetőséget kapnak, veszedelmesen felerősödnek. A fasiszta Olaszországban szánandó gyerek-hősünk gátlástalan dúvaddá züllik. S miközben Moravia szennytelen pontossággal boncolja Marcellót, közegét: a két világháború közti olasz társadalmat is átvilágítja. Így válhat ennek a kisiklott sorsnak a rajza egy sötét korról mondott kemény ítéletté.

Alberto Moravia - A ​megvetés
Riccardo ​Molteni, a becsvágyó drámaíró, hogy feleségének biztosítsa a kényelmes polgári jólétet, s megteremtse irodalmi munkásságához az anyagi függetlenséget, irodalmi bérmunkára vállalkozik: filmforgatókönyveket ír egy sikeres és gazdag producernek. Imádott felesége azonban - s éppen a kecsegtető jólét küszöbén - fokozatosan elhidegül tőle. Miért változott felesége szenvedélyes szerelme közönnyé, megvetéssé? Riccardo lázasan gyötrődve keresi az okot, mígnem egy drámai jelenetsorban minden megvilágosul előtte. Moravia ezúttal is alaptémáját, a férfi és nő viszonyának ideiglenességét, a tartós kapcsolatra való képtelenséget ábrázolja, pontos lélekrajzzal mutatva be, hogyan támadnak apró repedezések a mindennapi élet, a szokások felszínén, miképpen romlanak meg az elemi állapotukban tiszta érzések, s mint válik két ember kapcsolatában tragikussá mindaz, ami korában feloldódhatott a szerelemben. A történet csupa drámai feszültség, valósággal sodorja az olvasót a végkifejlet felé.

Alberto Moravia - A ​megalkuvó
„Mi ​mindannyian ártatlanok vagyunk... De mindannyian elveszítjük ártatlanságunkat, ki így, ki úgy... Ez az élet rendje." Hogyan lesz az emberből gyilkos? Először csak bogarat öl, később macskát, aztán már minden mindegy? A lányosan szép arcú Marcellót örökösen csúfolják az osztálytársai. Egy komisz diákcsíny következtében a kisfiú tragikusan végződő homoszexuális kalandba keveredik. Az ösztönei zűrzavarában tájékozódni képtelen gyerek magára marad a bajával, évekig cipeli a bűne terhét, s egyetlen vágya, hogy egyszer majd leszámolhasson vele, és végre ő is rendes, normális életet éljen. Ezt a rendet, ezt a normalitást felnőttként a fasizmusban, a házasságban és a hivatalnoki pontosságban véli megtalálni. Elvárásoknak akar megfelelni, parancsokat akar teljesíteni. Az alapjában véve tiszta szándékú Marcello azonban a gyerekkori tévelygéshez képest sokkal tragikusabb helyzetbe kerül... A regény 1951-ben jelent meg. Eleven kép egy sötét korszakról és egy borongó férfilélekről. Talán a legékesebb bizonyíték amellett, hogy Moravia „a morál esztétája."

Alberto Moravia - A ​figyelem
A ​figyelmetlen ember „messzire néz, talán erős távcsövet használ, s nagyon jól látja a város romjait az előző éjszakai pusztító földrengés után. De nem veszi észre, hogy ugyanakkor az orra előtt meghasad a föld, és saját háza mindjárt összeomlik." Nagy összefüggésekben szemléli a világot, azt azonban nem látja meg, hogy saját tisztességesnek hitt felesége valójában kerítőnő, aki tulajdon lányát is kész kiközvetíteni. Még a vérfertőzés sem riasztja vissza. A regény újságíró főhőse ezzel a ténynyel kénytelen szembesülni. Élete romjain elhatározza, hogy naplószerű tárgyilagossággal rögzíti magánélete eseményeit, hogy feljegyzései alapján A figyelem címmel regényt írjon. Klasszikus metaregény a mű, pikáns témája ellenére valóságos regényelméleti szeminárium. Moravia precízen ábrázol és elemez, vet össze képzelt, álmodott és valós dolgokat, s végső soron elméletben és gyakorlatban egyaránt a realista regény mellett kötelezi el magát. Csak az a kérdés, hol vonjuk meg a realizmus határait, hiszen a valóságból semmit: az álmokat és a hazugságokat sem lehet kirekeszteni...

Alberto Moravia - A ​közönyösök
A ​fiatal Moravia keserű és vonzó regénye (1929) római polgárkörnyezetbe ágyazza egy bágyadt nemzedék tragédiáját, és egy szerelmi sokszög kapcsán villantja fel a két háború közti korszak társadalmi és erkölcsi válságát. Egy őszinteségre és élményre szomjas fiatalember, egy mindutalan rögtönzésre kényszerülő, üres-közönyös komédiás kudarcra ítélt, panaszos tisztaságvágya szélesül itt nemzeti önvizsgálattá, és már az európai politikai láthatár elsötétülésének kezdetén közvetve arra int, hogy az eszménytelenség űrjét kártékony társadalmi erők tölthetik ki; ez a tehetetlen ifjúság embertelen hatalmak prédája, a kibontakozó fasizmus nyersanyaga lehet, közönyébe a rombolás szelleme plántálhat érzést, sőt fanatizmust, akár egy terrorlegény vadállati indulatait.

Alberto Moravia - Egy ​asszony meg a lánya
Alberto ​Moravia jó hatvan évig volt a huszadik század olasz irodalmi életének egyik főszereplője. Nálunk hosszú évtizedeken keresztül ő számított az első számú olasz írónak. Regényeinek, elbeszéléseinek hosszú sora jelent meg újra meg újra magyarul is, legtöbbnyire az Európa Könyvkiadó gondozásában. A Közönyösök, A megalkuvó, A megvetés, Az unalom, A figyelem, az 1934 vagy akár Levelek a Szaharából "egzisztencialista" Moraviája éppúgy hatalmas közönségsikert aratott, mint a "neorealista" Moravia: az, aki a Római történetek-et, A római lány-t, vagy a filmen is világhírűvé tett Egy asszony meg a lányá-t írta. A két Moravia valójában egy és ugyanaz. Ahogy a gazdag életmű valamennyi Moravia-hőse, az asszony meg a lánya, Cesira és az ő baljósan esendő, szépséges Rosettája sem csak a háborúvég zűrzavarából kivezető utat keresi feketézők, állativá aljasult emberek, jóhiszemű tévelygők, parasztok, nácik és fasiszták, katonák és martalócok ijesztő nyüzsgésében, hanem egyúttal az élhető és átélhető emberi életet, a szabályt, a mintát is a városok, a falvak valóságos és a hagyomány, az értékek képletes pusztulásának közepette.

Covers_19150
elérhető
2

Alberto Moravia - 1934
Az ​új Moravia-regény címe Orwell antiutópiájára, az 1984-re utal; csak épp az 1934 nem a jövőről, hanem a múltról fest ijesztő torzképet. A regény helyszínén, a capri szigeti panzió szecessziós kulisszái közt, a nyaraló német nácik nyüzsgésében ott téblábol nemcsak a - már-már komikusan - boldogtalan Lucio, a lét abszurd tragikumát panaszló, polgári értelmiségi, hanem Sonia, az élőhalott, emigráns orosz terroristanő is, sőt Heinrich von Kleist és Friedrich Nietzshce szelleme is. Nyugat és Kelet, Észak és Dél, régmúlt és közelmúlt: mind belefér ebbe a torzképbe. És az olvasó is belefér, mert rabul ejti a szerelmi ponyvaregénybe illő történet. Az álmodozó, romantikusan dekadens Beatébe szerelmes-e Lucio, vagy az életet habzsoló, harciasan náci Trudéba? Mi több: egy vagy két személyt takar-e a két név? És halált, "konszolidált" kétségbeesést vagy boldog felszabadulást hoz-e a szerelme? És élet-halál rejtelmek vagy megalázó tréfa áldozata-e Lucio? És egyáltalán: áldozat-e? Az 1934, ez az izgalmas múltkarikatúra, ízig-vérig mai, komoly és modern mű, az utóbbi évek legjobb Moravia-regénye.

Alberto Moravia - Római ​történetek
Római ​kisemberekről szólnak Moravia történetei: egy pincérről, aki egyszer csak kiszolgálógépből emberré válik, gondolkozni kezd, majd ki is mondja, amit a vendégekről gondol, groteszkül mulatságos helyzeteket teremtve. Egy vagányról, akinek egy tízezer lírás hamis bankót kellene felváltania, s a váratlan gazdagság reményében egy csapásra megváltozik életüteme. Egy szabaduló fegyencről, akiben fogsága alatt ellenállhatatlanul megérik az elhatározás: bosszút áll azon, aki ártatlanul börtönbe juttatta, s a találkozáskor hasztalan próbál úrrá lenni indulatain: tőrt döf hajdani barátja mellébe. Moravia egyszerű történetei az emberi lélek titkairól szólnak, Alakjait legtöbbször végletes helyzetben mutatja be, amikor lepattog róluk a mindennapi élet, a szokások máza, s megbicsakló hangjuk valami mást mond, mint amit az eszük parancsol.

Alberto Moravia - Kisregények
Moravia ​négy kisregénye közül az első, Az álarcosbál 1941-ben jelent meg, s a képzeletbeli latin-amerikai diktátor groteszk alakjában az olvasók Mussolinira ismerhettek. Terso tábornok nevetséges figurája, tragikomikus szerelmi kalandja, a leváltását megelőzni akaró rendőrfőnök látszatmerényletének kudarca, a korrupció, a fényűzés, a rendőrterror és az ügyefogyott anarchista próbálkozások bírálata: ragyogó szatíra, tele váratlan fordulatokkal, izgalommal. Az Agostino: egy tizenhárom éves kamasz drámai találkozása a felnőttek világával. Agostino nyaralás közben, a tengerparton döbben rá, hogy szép, fiatal anyja - nő is, aki egy férfi társaságában hirtelen megváltozik. A fiú gyermeki szeretetét homályos érzéki vágy, kíméletlen kíváncsiság, kiábrándultság váltja fel, éppúgy lelki válságba kerül, mint Luca Az engedetlenség-ben, amikor ráeszmél, hogy a vallásos-morális szabályokra épülő élet tulajdonképpen undorító képmutatás. A serdülőkor érzelmi viharairól sokan és sokat írtak már, de ilyen költőien, elmélyülten és megragadóan csak kevesen. A hitvesi szerelem egy látszatra boldog házasságban élő, gondtalan, gazdag dilletáns írói próbálkozásának és érzelmi életének a csődjét, az alkotó munka és a felszínes életélvezés kibékíthetetlen, gyötrő elletétét ábrázolja mesteri lélekrajzzal.

Alberto Moravia - Az ​unalom
Az ​unalom, amelyről e regényben szó van, nem a munkálkodó ember életében nagy ritkán előforduló és pihentető üresjárat, nem a kisgyerekek unatkozása, hanem gyötrelmes, kínzó lelkiállapot, életforma, úgy is mondhatnók: elidegenülés. Dino, a regény hőse, nem tájképek vagy absztrakt kompozíciók festése közben unatkozik olykor-olykor: egyáltalán nem fest, és mint idegen tárgyat nézi a fehér vásznat, az ecsetet. Pompás szeretője van, Cecília; de a lány is - hiába öleli kétségbeesetten - idegen marad tőle, Dino nem tudja igazán birtokolni. A semmibe foszló Cecília akkor lesz valóság, amikor megjelenik a színen Luciani, a másik szerető, a munka nélküli színész, akivel a festőnek ezután osztoznia kell. Fogadás a Via Appia előkelő villájában, szerelmi légyott a festőnegyed műtermében, féltékenykedés, tűnődés a kórházi ágyon - izgalmas jeletek során közeledünk a végső megoldáshoz, amely mégsem végső, mert Dino és a többiek világában soha nincs végső megoldás. Alberto Moraviát nem kell bemutatnunk a magyar olvasóközönségnek, hisz annyi regénye, elbeszélése jelent meg nálunk. Mégis, a Moravia-rajongók úgy érezhetik, hogy Az unalom sűrítve adja a neves olasz író erényeit, a kiváló társadalom- és lélekrajzot, a lebilincselő előadásmódot, a helyzetek megelevenítését. Nyilván ezt értékelték Olaszországban - ahol öt év alatt huszonhat kiadást ért meg a regény, filmre vitték külföldön is, két tucat országban, ahol fordításban megjelent. Az unalom világszerte fogalom lett: az elidegenülés kórképe, tudományos igényű szépirodalom analízise. Moravia nem szereti hőseit, sem a pénzsóvár anyát, sem a vetélytárs pénzéből élő Lucianit, sem Dinót, a mama pénzét megvető, de a mama pénzéből élő, sőt a mama pénzét lopkodó, élhetetlen és feltehetően tehetségtelen Dinót, sem az állatian primitív és vonzó Celíliát: tudományos megalapozottsággal boncolja társadalmukat és mond felette ítéletet. Mégis, ha van a regénynek olyan szereplője, akit az író különös gonddal, majdnem hogy együttérzéssel rajzolt meg, az Cecília, korunk egyik lánya, aki semmiről nem vesz tudomást, öntudatlanul éli a maga életét, és csal meg, gyötör halálra másokat.

Alberto Moravia - Római ​utazás
Moravia ​a XX. sz. olasz irodalmának egyik legjelentősebb és legnépszerűbb alkotója. A Római utazás utolsó nagy regénye. Egy húszéves fiatalember tér vissza szülővárosába, gyermekkora színhelyére. Szabadulni akar gyermekkora megrázó élményétől, amikoris tanúja volt életvidám anyja szeretkezésének egy idegen férfival. Mario, a fiatalember új és új szerelmi kísérleteivel, hol akaratlanul apja leendő feleségébe botlik, hol egy másik, múltjával küszködő asszony és 14 éves lánya vetélkedése kavarja fel szexuális életét. - A férfi és a nő viszonyának örök aktualitására keres választ az író, freudi alapon éppúgy mint konkrét szerelmi aktusokon keresztül, utolsó nagy művében, amely szinte összegzése egész életpályáját foglalkoztató témáknak. A művel a kiadó Moravia eddig magyarul kiadatlan műveinek sorát nyitja meg.

Alberto Moravia - Történelem ​előtti történetek
A ​teremtés hajnalán játszódnak a meghökkentő történetek, amikor Ter Mészet anya kedve szerint változtatja a világot, amikor Dino Szaurusz és barátai népesítik be a földet, s amikor a furcsa kavalkádba belép a semmirekellő Ává-dávám és Évé-vava. Moravia életművében szokatlan színfolt ez a mulatságos és meglepő gyűjtemény. Történetei igazi mesék, nem csak gyerekeknek.

Alberto Moravia - Én ​és őkelme
Az ​olvasó egy szép nagy sárgarépát lát e könyv címlapján. Diszkrét fügefalevél próbálja takargatni. Szüksége is van rá, hiszen őkelmét, főhősünk türelmetlenül ágaskodó férfiasságát jelképezi. Szüntelenül izgatott párbeszédben állnak, én és ő, őkelme a jogait követeli, hősünk viszont végre szerelmi kalandok nélkül szeretné megrendezni élete első filmjét. Harcuk háttere Róma. Győztese? Ez az, amit nem árulhatunk el.

Alberto Moravia - Racconti ​romani
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Alberto Moravia - Agostino
A ​kötet Moravia korai kisregényeinek legjavát tartalmazza. Az álarcosbál tragikomikus szerelmi kaland, egy képzeletbeli diktátor groteszk története a hatalom csalóka mámorában. Az Agostino egy tizenhárom éves kamasz sokkoló találkozása a felnőttek világával. A fiú nyaralás közben, a tengerparton ébred rá, hogy anyja a férfiak szemében nem elsősorban anyuka, hanem kívánatos nő. Az engedetlenségnek ugyancsak kamasz fiú a hőse. Luca undorodva szemléli szülei kicsinyes, képmutató életét. Elutasítja, nem kíván benne részt venni. Egyvalami fékezi meg a mindenre kiterjedő engedetlenségben: a bontakozó érzéki vágy. Jellegzetesen „moraviás” beavatási szertartás. A hitvesi szerelem lélektanilag is izgalmas kérdést feszeget: mi kell a nőnek? Fényűző élet, alkotómunkába temetkező férj, boldog házasság – vagy a közönséges, durva és alantas, lopott „szerelem”? Alberto Moravia (1907–1990), az erotikus tematika virtuóza és a lélektani ábrázolás atyamestere, az olasz irodalom és filmművészet emblematikus alakja. Huszonkét évesen adja közre első regényét, A közönyösöket, amellyel szinte berobban az irodalmi életbe, s amely miatt óhatatlanul összeütközésbe kerül a fasiszta rezsimmel. A fojtogató hazai légkörből külföldre menekül, csak 45 után tér vissza Rómába. Közben sorra írja regényeit, cikkeit, tanulmányait, darabjait, színházat csinál, a kulturális közélet meghatározó személyiségévé válik. 1952-ben megkapja a legrangosabb irodalmi díjat, a Stregát. Regényeiből többek közt Vittorio de Sica, Bernardo Bertolucci, Mario Soldati, Jean-Luc Godard közreműködésével rendre filmfeldolgozások készülnek. Korának legnépszerűbb és legbotrányosabb olasz írójaként megadatik neki, hogy a főszereplő öntudatával élje végig a huszadik századot. Az önmagát „a morál esztétájának” nevező Moravia impozáns életművéből most hatkötetes sorozatot bocsát közre a kiadó. A művek sorrendben: Agostino (Kisregények), A római lány, A megalkuvó, Egy asszony meg a lánya, A figyelem, A leselkedő.

Alberto Moravia - Levelek ​a Szaharából
Szaharai ​tévutakon, Rituális tánc az éjszakai őserdőben, Krokodilvadászaton, Látogatás egy szultánnál. Vendégségben egy varázslónál. Gróf Teleki Sámuel nyomában - ilyen, kedvcsináló alcímek is hirdethetnék ezt a könyvet, Alberto Moravia afrikai útirajzainak gyűjteményét, De ilyenek is: Defoe és Joseph Conrad, Mark Twain és a Grimm testvérek nyomában. Moraviát mindig, minden egyformán és egyszerre foglalkoztatja. Számára természetes, hogy a Zaire folyón hajózva Conrad naplóját olvassa; az Afrika szívében kalandozó értelmiségi számára az úti élmények befogadása, illetve az élmények feldolgozása, a kulturális "hasznosítás" úgyszólván egyidejű művelet. Hápogó lelkendezésnek vagy fölényes, európai legyintésnek ezekben az útirajzokban nincs nyoma. Szigorú pontosságukon legfeljebb a Moraviánál oly szokatlan meghatottság ejt néha-néha csorbát: a sivatag-óceánok, tengernyi szavannák és kútmély dzsungelek időtlenségéből egyszer s mindenkorra kirekesztett ember szomorúsága.

Alberto Moravia - Gyilkosság ​a teniszklubban
Moravia ​legtöbb elbeszélése a szerelemről szól. A szerelemről, amely boldogsággal kecsegteti az embert, de gyakran keserű kiábrándulásba fordul, hiszen alantas érdekek, szennyes célok, mohó önzés, képmutató előítéletek tapadnak hozzá. Moravia szerelmesei körül mindig ott nyüzsögnek a tiszta emberi érzések vámszedői: a züllött semmirekellők, körmönfont csalók, kíméletlen zsarolók, dörzsölt szélhámosok. Mire is mehetne köztük a pattanásos, félszeg egyetemista, akit megszédít a csúnyácska, de ellenállhatatlanul erotikus kisugárzású leány a fülledt levegőjű penzióban? Mi lehet a sorsa az előkelő életre és gyöngéd érzelmekre szomjazó vidéki asszonynak, aki megcsömörlik a kisvárosi mindennapok reménytelen egyhangúságától? Kicsiholhatja-e a megszállottan fösvény ügyvédből egy szenvedő szépasszony hirtelen támadt szenvedélye az önzetlen szerelmet? Vagy ravasz élősdi az asszony is, mint züllött környezete? A szerelemről szólnak ezek az elbeszélések, de mindig valami többről is: Moravia - akár világhírű regényeiben - az élet drámai, sokszor tragikus vagy tragikomikus csomópontjait ragadja meg, válságos pillanatokat, amelyekben egy egész világ mutatja meg kendőzetlen arcát.

Alberto Moravia - Sette ​racconti (Easy Readers)
"Sette ​racconti" é una scelta tratta di famosi Racconti Romani, in cui popolani e piccolo-borghesi della capitale narrano, in prima persona, le loro avventure o piú spesso le loro disavventure. La descrizione del popolo minuto che incontriamo: camerieri, borsaneristi, ladranculi, trafficanti di ogni genere, anche se non é una realtá sociale, ma una colorita stilizzazione di Moravia, riesce ad affascinare per il tono vivace e l'umorismo acerbo dello scrittore.

Alberto Moravia - Lázadás
Moravia ​1978-as, a magyar olvasók számára eddig ismeretlen regényében egy csodaszép és mindenre elszánt fiatal lány, Desideria mondja el megvilágosodásának történetét. Egy bizonyos belső hangról mesél, melynek hatására a lopástól, a prostitúciótól, az orgiáktól, de még az emberrablástól vagy a vérfertőzéstől sem riad vissza. Ez az emberi társadalom alapértékeit kikezdő lázadás eleinte csak, mint terv él a lány bensőjében, idővel azonban nekilát a megvalósításnak is... Pokol, egyes szám első személyben, Támadás a cenzorok ellen, A gyilkos ideológia, Moravia belső forradalma - ilyen és ehhez hasonló főcímek jelentek meg Moravia regényéről a korabeli sajtóban. A kitüntetett figyelem nem ok nélküli, hiszen a "Lázadás" Moravia legmozgalmasabb, legszókimondóbb és legmegosztóbb regénye. Az írótól megszokott igényes irodalmi nyelvet ugyanis durva, obszcén kifejezések tarkítják, és a formabontó stílus heves érzelmeket váltott ki a mélyen vallásos, puritán olasz olvasóközönségből. A regényre a megjelenést követő időszakban kritikák özöne zúdult: az "új hullám" támogatói harsányan ünnepelték, a konzervatívabbak értetlenkedtek. A Lázadás igazi botránykönyv, mely senkit sem hagy közömbösen, és még ma, több mint harminc év távlatából is mély érzéseket vált ki az olvasóból.

Alberto Moravia - Az ​én Itáliám
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Kollekciók