Ajax-loader

legfrissebb rukkolások

Most érkeztek, lehet őket vinni, mehet a rukk 'n' roll!


Mindig ​csak embereket szerettem fényképezni. Városok, épületek, műemlékek soha nem vonzottak mint fényképészt. Amszterdammal sem volt másképp – eleinte. Megcsodáltam ékszerdoboz házait, a vízi életet a csatornákon, a meseszerű éjszakai fényeket – mindent, amiben egy odalátogató gyönyörködhet. De öt év nyolc látogatása során egyetlenegy képet sem készítettem. Fényképezni akkor kezdtem, amikor először úgy éreztem: meg kell őríznem magamnak azt, amihez személyes közöm van. Amihez kötődöm, amire jó visszagondolni, ami hiányzik, amiről jó álmodozni. Egyszóval: amikor beleszerettem Amszterdamba. A világvárosba – ahol nem érzem a modern idők rohanó tempóját. Ahol meleg nyári estéken, mint nálunk faluhelyen, öregek és fiatalok egyaránt kiülnek a ház elé. Ahol a barna kávéházakban ma is törzsasztala van a baráti társaságoknak, s évek óta ugyanazok ugyanoda járnak – beszélgetni. Ahol a városépítészet nem monumentálisban és grandiózusban gondolkodott, hanem emberi léptékű házakban. Ahol bárkán lakni nem extravagancia vagy szegénység, csak egyszerűen a tengerhez, hajózáshoz szokott emberek kötetlenebb életformája. Ahol már jó ismerősömnek mondhatom a sarki kávéház tulajdonosát s az ablaktisztítót, az öreg nénit, akit egy utcabálon fényképeztem, amint táncra perdült a verkli hangjaira s azt a fogorvost, aki kedvenc időtöltésként dobolni szokott a lakóbárkáján. Amióta beleszerettem Amszterdamba – fényképezem is. Műemlékházai között a számomra legfontosabbat: sokszínű emberi arcát. Korniss Péter

A ​hétéves, amerikai Cedric Errol, szegény, özvegy édesanyjának és egész környezetének kényeztetett kedvence, vígan éli a maga gyerekéletét. Ám egy szép napon nem várt fordulatot vesz az élete: angliai sosem látott nagyapja, Dorincourt grófja, magához veszi egyetlen örökösét, Cedricet. Az önző, rideg nagyurat első látásra leveszi a lábáról a bájos, bizalomteli kisfiú - a gróf féltékenyen megpróbálja elválasztani imádott anyjától a gyereket. F. H. Burnett múlt századi amerikai írónő immár klasszikusnak számító regénye sok bonyodalom után a három ember egymásra találásával ér véget.

A ​klasszikus író nagyszerű válogatásával egyszerre szólította meg a "két hazát élők " gyermekeit odakint az Újvilágban és itthon az Óhazában a történelem-felejtő generációk fiait-lányait. E szép kiállítású kettős könyv lélekmentő, nemzetmentő olvasmány: "Isten kardja csak akkor csillog majd újra, és vezeti győzelemre megint a hunok s magyarok ivadékait, amikor egyek lesznek újra, mint a hajdani időkben, egy szándék, egy akarat, egy cselekedet, Öregisten parancsa szerint."

Egyszer ​régen, valamelyik másik világban, Delainben élt Roland király. Nem volt különösebben jelentős uralkodó, de béke és nyugalom honolt a birodalmában. Telt-múlt az idő, a király haja őszbe csavarodott, s bizony gondoskodnia kellett utódról. Nőül vett egy kedves, jólelkű ifjú nemeshölgyet, Sashát, kitől két fia született, Peter és Thomas. A fiúk csepredtek, tanultak, elsajátították mindazt, amit a hercegeknek kell, hogy majdan az idősebbikből jó király váljon, s a fiatalabb mindenben támasza legyen. Hanem ott élt az udvarban Roland fő tanácsadója, Flagg, a nagyhatalmú varázsló, maga a megtestesült gonosz. Ő bizony nem akarta, hogy béke és nyugalom legyen - feltett széndéka volt, hogy feldúlja a birodalmat, háborút és viszályt szít, mert csak akkor érezte jól magát. Intrikált és ármánykodott, merényletet követett el a fiatal királyné ellen, rontást hozott az emberekre. Sasha halála után ő vette a kezébe a hercegek nevelését. Peter határozott jellemű, daliás ifjúvá serdült, akire a kevésbé jó képességű, előnytelen külsejű Thomas mindig féltékeny volt. Ezt használta ki a sötét lelkű Flagg aljas terve megvalósításához: csapdát állít Peternek, eltávolítva ily módon az útból, s midőn a gyenge Thomas lesz a király, ő kedvére mozgathatja, mint egy bábot, s megvalósíthatja a baljós álmát, a káoszt... Nem véletlen, ha ismerős neveket fedez föl a történetben, Kedves Olvasó, mert Stephen Kingnek ebben az izgalmas, fordulatos fantasymeséjében kissé mintha a Setét Torony világában járnánk, ahol a jó és a gonosz erők vívják igazából soha véget nem érő harcukat... Európa Könyvkiadó, 2006

M. ​Hrabovszky Júlia - a lassan feledésbe merült írónő nem csupán azért érdekes emlékiratszerző, mert Márai Sándor nagy-nagynénje, hanem azért is, mert nyitott, fogékony asszony, aki hosszú élete során - a 19. század közepétől a 20. század közepéig - nagyon sok történelmi és társadalmi eseményt tapasztalt közelről s örökítette meg élményszerűen. (Ő még látta a magyar milleniumot , az 1900. évi párizsi világkiállítást, az első világháborút, a történelmi Magyarország felbomlását és számtalan más fordulatot a második világháború bezárásáig. Sorsa nagyon különböző helyzetekbe, sőt országokba sodorta: Budán és Kassán gyerekeskedett, bácskai és bánáti városokban bálozott, Bécsben és Herkulesfürdőn nevelősködött, éveket töltött Párizsban, fiatalasszonyként Bukarestbe költözött, és rengeteget utazott Ausztriában, Olaszországban, Franciaországban. Élt szegényen és jómódúan, ünnepelt társasági kedvencként és keményen dolgozó, független értelmiségi nőként, boldog asszonyként és magányos özvegyként, rangos lapok külföldi tudósítójaként és az irodalomból „kikopott" szerény nyelvtanárnőként, de mindig megőrizte tartását, megmaradt „grande dame"-nak. Ahogy Márai írta: „Volt benne valami elpusztíthatatlan, valami elemien sugárzó, melyet később idő, nyomorúság, magány és csalódások sem tudtak meghamisítani. Zsülí néni igazi nő volt, a "fin de siécle" remekműve, ritka tünemény. Emlékiratai egy különleges személyiség vallomásai egy különleges korról.

Megbotránkoztató, ​ugyanakkor szívbe markoló történet egy nem mindennapi szerelemről egy szaúdi herceg és egy magyar nő között. Gamal ibh Hussein Ál-Szudairi a milliomosok megszokott életét éli, míg egy üzleti tárgyalás alkalmával Budapestre érkezik. Ridegsége és elhatárolódása az új világgal szemben hamarosan átalakul valami egészen mássá. Vannak érzések, melyek korlátokat döntenek le, és embereket formálnak át. Mindezt azért, hogy új útra léphessenek. Miként vállalhatja föl egymást két ember, akik oly különbözőek? Miként lépnek új útra, vagy veszik fel a harcot saját lelkükkel szemben? És mikor jönnek rá, hogy valami végleges és megváltoztathatatlan Borsa Brown, a több ezer példányban eladott Maffia triógia sikerszerzőjének legújabb és eddigi legizgalmasabb regénye sajátos, erotikával fűszerezett stílusával dolgozza fel a kényes témát. Csakúgy, mint eddigi könyveiben, elzárt világba kalauzol, érdekes karaktereket és élethelyzeteket, emberi kapcsolatokat mutat be, melyeket kellőképpen színez csattanós párbeszédekkel. Az erotikus részekre tekintettel 18 év feletti olvasóknak ajánlott!

Elizabeth ​Wurtzel alig múlt húszéves, amikor megírta ezt a könyvet a depressziójának történetéről, s ma már Sylvia Plathszal és Willam Styronnal együtt a "depresszió-irodalom" legfontosabb szerzői között emlegetik. Wurtzel szerint Plath és Styron könyve túlságosan udvarias, bocsánatkérő volt; ő egy "rock-and-roll könyvet" akart írni: vadul, teljesen kitárulkozva mesél a szüleihez fűződő és a depresszióját úgy-ahogy magyarázó kapcsolatáról, szenvedéseiről, őrült szerelmi és szexuális kalandjairól, pszichológusairól és pszichiátereiről, öngyilkossági kísérletéről, segítőkész egyetemi barátairól, akiknek végül az agyára ment állandó, megmagyarázhatatlan kínlódásával. A "regény" végén, utószóként közölt esszéjében Wurtzel a Prozac-jelenségről ír - a kilencvenes évek elején megjelent csodaszerrel őt is "meggyógyították", de Wurtzel szerint nem felhőtlenül jó hír az, hogy Amerikában jóformán mindenkinek, aki szomorúságra panaszkodik, három perc alatt felírják a Prozacot (vagy valamilyen hasonló, depresszió elleni szupergyógyszert). Az igazi depresszióval ugyanis nem olyan könnyű elbánni, s miközben mindenütt mesterségesen boldoggá tett emberek szaladgálnak, az "igazi" depressziósok bajára ma sem tudja senki a megoldást - mert hiszen a világ bajait sem lehet holmi neurotranszmitterekre ható molekulákkal megoldani. Wurtzel élete mindenesetre valamennyire egyenesbe jött: sikeres rockzenekritikus és írónő - két könyvet publikált a Prozac-ország óta.

*** ​BELLWETHER-DÍJAS REGÉNY *** Egyedül Rachel, egy dán édesanya és egy fekete édesapa gyermeke éli túl azt a családi tragédiát, amely egy végzetes reggelen következett be chicagói házuk tetején. A kislány új gyámot kap, az afroamerikai nagyanyjával egy többnyire feketék lakta közösségbe kerül, ahol világosbarna bőre, kék szeme és szépsége miatt folyamatosan a figyelem középpontjába kerül. Ez a figyelem végigkíséri, ahogy cseperedik és próbálja feldolgozni a gyászát, miközben lassan megérti, hogy az anyja titka és tragédiája milyen kapcsolatban áll saját bizonytalan identitásával. A fiatal félvér lány megrázó és szívbemarkoló története a társadalom rassz- és osztályfelfogását veszi célba, és a Washington Post a megjelenés évében az év regényének választotta a társadalmi igazságossággal kapcsolatos témákkal foglalkozó legjobb irodalmi kéziratért járó Bellwether-díjas írást. ,,A lány az égből - szárnyal... Energiájáról az élénk színekkel megrajzolt szereplők gondoskodnak, s az, ahogyan egymást látják. Durrow-nak fantasztikus füle van a párbeszédekhez, képes egyetlen sorral remények és félelmek egész tárházát életre kelteni." - New York Times ,,Ígéretes debütálás... [Durrow] modern történetet szőtt identitásról és túlélésről." - The Washington Post ,,Komplex és komoly regény a félvér amerikaiak életéről... Magával ragadó és elgondolkodtató olvasmány" - Minneapolis Star Tribune ,,Megindító, csodálatos első regény... Durrow erőt sugárzó regénye méltó rá, hogy helyet kapjon az amerikai életérzés klasszikus történetei között." - The Miami Herald Durrow Rachelje fiatal félvér nő, akit semmiképp sem neveznék tragikus szereplőnek. Bár bonyolult utat tesz meg az elidegenedés és a kétségbeesés útvesztőjében, végül olyan nővé érik, akinek saját hangja van, és nyitott a világ számtalan lehetőségére... Emelkedj fel! Szárnyalj! Lépj tovább! Elegáns csomagolásban ezt az üzenetet kapja kézhez az olvasó." - The Huffington Post ,,Feszes próza, konfliktusos végkifejlet, és mély reflexió rasszizmusra és faji identitásra: ezek visszhangoznak a műben, anélkül, hogy az politikai vagy bármilyen más túlságosan konkrét üzenetet közvetítene, miközben a történet egyszerre működik mind modern felnőttéválási meseként, mind releváns társadalmi kommentárként." - Publishers Weekly

A ​zseniális amerikai filmrendező abszurd rajzai és versei. Tim Burton rendezőt ötletesen hátborzongató vizuális zsenialitása tette világhírűvé. Egyedi látványvilágú animációs filmjeinek – ezeknek a keserédes, modern tündérmeséknek – köszönhetően mára beírta magát a filmtörténelembe. A saját maga által illusztrált kötet hősei egytől egyig meg nem értett, tragikus sorsú kölykök, akik mindent megtesznek, hogy szeretetet és megértést találjanak kegyetlen világunkban. Burton természetesen olyan morbid és abszurd, ugyanakkor kedves humorral ír róluk, hogy mikor olvasás közben kicsordul a könnyünk, nem tudjuk: a sírástól vagy a nevetéstől.

A ​történet minden új és új generációt meghódít, amióta Defoe Robinsonja megszületett. Robinson hajótörése, élete a lakatlan szigeten, leleményessége ahogyan mindennapjait megszervezi, a művészek, pedagógusok, tudósok kimeríthetetlen példa- és hasonlattára, amikor arról kell szólniuk, hogyan alkotta meg a munka az ember életét, hogyan tette egyre tökéletesebbé magát az embert. Ne fosszuk meg gyermekeinket ettől az élménytől, Robinson magányos küzdelmének tanulságától - adjuk kezükbe ezt a könyvet - megannyi olvasónemzedék első feledhetetlen élményét.

A ​nagyközönség Szabó Magdát elsősorban mint regényírót ismeri és szereti, talán nem is tartja számon, hogy költőként indult. A Szilfán halat teljes gyűjteménye Szabó Magda verseinek. A régi kötetekben megjelent költeményeken kívül mintegy ötven ismeretlen verset tartalmaz, köztük a Szüret című hosszabb elbeszélő költeményt, az utolsó háborús ősz és szüret egy epizódjának verses regényét.

1994 ​március végén, a müncheni Szabad Európa Rádiónál lévő állását elveszítve, úgy érezte Lángh Júlia, hogy "jön a jel, a kacsintás, az Isten ujja", mikor azt olvasta egy francia lapban, hogy óvónőt keresnek egy évre Nigerbe, egy bozótfaluba. Nem ő lett volna, ha el nem fogadja az ajánlatot. Le is töltötte rendesen egy évét a bozótban, amiről ugyan kiderült, hogy korántsem bozót, de attól nem kevésbé igazi Afrika, félsivatag, homokszél fújta trópusi tájék. Az erről az évről beszámoló könyv páratlan a maga nemében: miben sem hasonlít a "feleség voltam".-féle beszámolókhoz (már csak azért sem, mert Lángh nem felségként, hanem teljesen egyedül ment Afrikába), de az egzotikus vidékeket bemutató útleírásokhoz sem. Nem, mert az írónő nem a tájat, nem az embereket, nem a politikai viszonyokat, nem az ősi (vagy éppen újonnan felvett) szokásokat, nem az étkezési, vallási, szexuális stb. furcsaságokat, különlegességeket kívánta megörökíteni, nem ismereteket kíván terjeszteni, hanem egész egyszerűen egy hasonlíthatatlan élményt kívánt visszaadni: azt és csak azt, ami őt érdekelte, mélyen egzisztenciálisan érintette, megfogta, vagy éppen megdöbbentette, megijesztette, degusztálta. Egy pillanatig sem kívánt szerepet játszani, magát adta, öntörvényűen, és azt írta le, amit ő kapott, és úgy, ahogy ő érezte-élte. Persze mérhetetlen mennyiségű "érdekesség" is van a könyvben: a bozótfalubéli, kizárólag az ő számára készített illemhely részletes leírása éppúgy megtalálható, mint a soknejűség ember- és asszonyközelből való megfigyelésének eredményei, de nem ez a lényeg. A lényeg egy páratlan líraiságú önmegnyilatkozás, egy páratlan környezetben és környezetből. - Az útleírások kedvelői is örömüket találhatják a könyvben, de elsősorban az igazi irodalmat, a dokumentumokat kedvelőket fogja majd magával ragadni a mű.

652 ​magyar sportoló rövid életrajzát tartalmazza ez a lexikon. Ők azok, akik az 1896 és 2002 között megrendezett 27 nyári és 19 téli olimpia valamelyikén egyéni vagy csapatversenyben dobogós helyen végeztek. A szócikkek, ahogyan az egy lexikonhoz illik, tömörek és pontosak, tartalmazzák az összes keresztutalást, így az eligazodás közöttük egyszerű. Az olimpikonok biográfiái mellett az olimpiai szempontokból legfontosabb hazai sportegyesületeket is ismerteti a könyv. A számos melléklet, táblázat, többek között éremtáblázat, eredményességi táblázat fokozza a kötet hasznos kézikönyv jellegét. Körülbelül háromszáz fotó segít még inkább eligazodni a honi sport legnagyobbjai között. A könyv a 2000-ben megjelent első kiadás jelentősen bővített, átdolgozott és javított változata.

Orwell ​1943/44-ben írott műve - amelynek a szerző a Tündérmese alcímet adta - ténylegesen a sztálini korszak szatírája, a Lenin halálától a szovjet-német megnemtámadási egyezményig terjedő időszakban, de természetesen minden elnyomó, totalitárius rendszerre ráillik. Egy angol farm - Mr . Jones Major-ja - a színhely, ahol az állatok a disznók vezetésével megdöntik az Ember uralmát, és a maguk igazgatta Állatfarm-on élik először szabadnak, derűsnek látszó, majd egyre jobban elkomoruló életüket. Az 1984 írójának már ebben a művében is nagy szerepet játszik a történelmi dokumentumok meghamisításának motívuma. Visszamenőlegesen megváltoznak, majd feledésbe merülnek az állatok hajdani ideológusának, az Őrnagynak eszméi, a Napóleon nevű nagy kan ragadja magához a hatalmat, és - természetesen mindig a megfelelő ideológiai magyarázattal - egyre zordabb diktatúrát kényszerít állattársaira. A kezdeti jelszó pedig - Minden állat egyenlő - érdekesen módosul... A könyvet Ralph Steadman egyedülálló rajzai illusztrálják.

Ha ​egyszer szemtanúk állitják, hogy Herman Border feleségét és két gyermekét a nácik agyonlőtték, nem az a legtermészetesebb, sőt legtisztességesebb, ha hősünk feleségül veszi anyja volt cselédjét, azt a lengyel parasztlányt, aki a maga és családja életét kockáztatta, hogy őt bújtassa, megmentse? Na és mi van akkor, ha egy szép napon arra eszmél, hogy egyszerre három hús-vér asszony törvényes férje? Sírni-nevetni, lehetetlen történet.

Az ​Elhagyott szerető színhelye: egy baranyai falu, mely a nagybirtok karmai közt vergődik, a harmincas évek végén, és a maga módján igyekszik túlélni a nehéz napokat. A regény központi alakja serei Sere Tamás gazdatisz, a bérleti gazdaság embereivel cinikusan bánik, egyébként "hét határban ismert" szoknyavadász. Megmártózik sok szennyben, belelép a történelem mocsarába i, könnyedén veszi az akadályokat, mert a nagy buktatókat óvatosan-sandán elkerüli. Amíg volt iskolatársa felőrlődik a testi-lelki megpróbáltatások közt, addig ő tönkreteszi - tönkreteheti - mások életét, becsapja Évát, a pesti lányt, aki pár hónapig nagybácsikájánál tartózkodik. Közben Sere azon spekulál, hogy tudná megkaparintani egy pécsi kisasszony száznyolcvanezer pengős örökségét.

Nehéz ​megindultság és fölháborodás nélkül olvasni Bartis Ferenc könyvét. 1945-ben nem a békés építőmunka és nyugalom köszöntött a Székelyföld tájaira, hanem a román hatalmi önkény megtorló terrorja, a ki tudja miért, bosszúálló vérengzések időszaka. Csak a szerző szülőfalujából rövid hetek leforgása alatt több mint háromszázan estek áldozatául a népirtásnak, és senki nem számlálta máig össze, hány embert kínoztak nyomorékká, kergettek az őrületbe vagy az öngyilkosságba. Ám mindez még csak a pokol első köre volt; a kollektív szenvedés helyébe itt ugyan az önéletrajzi ábrázolás lép, amely azonban nem nélkülözheti természetesen a közösség meghurcoltatásának perspektíváját. Bartis élete - túlzás és pátosz nélkül mondható - golgotás sors volt: kínzókamrától börtöncelláig, kihallgató pincétől a vízzel elárasztott sötétzárkáig vezetett. Mi volt az író ezerszer megbűnhődött vétke? Annyi, hogy legális úton (műveivel, illetve hivatalos beadványaival) és féllegális módon (irodalmi, művelődési körök szervezésével) próbált meg az emberi jogoknak, a humánum egyetemes eszméinek megfelelő bánásmódot kérni az erdélyi magyarságnak. Nem előjogokért, nem közösségi autonómiáért emelt szót, csupán az emberhez méltó létezés minimális föltételeiért. Ezért pedig Romániában 1945-től válogatott kínzások, a józan emberi ész számára szinte fölfoghatatlan lelki és fizikai gyötrelmek járnak. A haláltáborok irodalma után az olvasó úgy gondolná, immár nem érhetik meglepetések, csakhogy Bartis ellenőrizhetően adatolt, hiteles beszámolója erre rácáfol: a román államvédelem (Securitate) hihetetlen találékonysággal párosult öncélú kegyetlenkedése, horrort megszégyenítő brutalitása bizonnyal példa nélküli a 20. század utolsó harmadának Európájában.

Forty-two-year-old ​Vinnie knows lots of things. He knows new books and school shoes are expensive. He knows his teenage daughter keeps getting into trouble and he knows his eight-year-old has wet the bed every night for the past year. What Vinnie doesn't know is where his wife is, or how he will ever get better at single fatherhood. Ellen knows how much it costs to take a taxi to the cemetery. She knows she's too scared to get behind the wheel of a car ever again and she knows that what happened was all her fault. What Ellen doesn't know is that Vinnie is about to need her to face her fears. And neither of them knows they're going to change the other's life forever.

Szocialista ​lányregény? Nocsak... De mielőtt még bárki legyintene vagy megmosolyogná, érdemes belelapoznia a könyvbe, majd végigolvasnia Marton Mária új regényét. A Tájképre nincs idő ugyanis nem akarja áltatni olvasóját: szó sincs benne a szocializmus védelmezéséről, mint ahogy távol áll szándékától e korszak utólagos, dühös leleplezése is. Sőt, jótékonyan nélkülözi a visszatekintő elbeszélések feledékenységét és édes-keserű fűszerét, a nosztalgiát. Akkor hát mit akar ez a regény? - kérdezhetnénk joggal. Talán nem többet, de nem is kevesebbet: úgy nézzen vissza egy korra - amit jobb híján szocializmusank nevezünk -, hogy éltek, szenvedtek és szerettek itt emberek, akik... Nos, hogyan is? Ez derül ki a regényből, fájdalmasan és szomorúan, derűvel, és ha tetszik, a lányregények érzelmi sorsfordulataival, amelyek viszont soha nem jutnak el az érzelgősségig. Ettől megóv a regény elbeszélőjének önmegértő tárgyilagossága és részvéte. "Szemedben éles fény legyen a részvét..."- talán e híres verssor lehetne a regény mottója: hangsúly az "éles fény"-en.

˝Ezüstös ​holdfényben fürdik a munkásszálló a békés éjszakában. A kivilágított portásfülke néha fénykörébe húz egy-egy görnyedten botorkáló emberalakot, majd azt is elnyeli a kapu mögött leselkedő sötétség, és újra csend lesz. Holdbéli nyugalom ül az épületeken, a sötét ablakok mögött ezernyi ember alszik. Fiatalok és öregek, ártatlanok és vétkesek, győztesek és elbukottak - most csak alvók. Sokfelől érkeztek. Volt, aki szabadon jött, és volt, akinek jönni kellett. Volt, aki magával hozta és megtartotta, növelte emberségét, és volt, aki a maradékot is elvesztegette. Vonatra szálltak Szabolcsban és Baranyában, Békésben és Nógrádban, Borsodban és Csongrádban, egybegyűltek és szétszóródtak Budapesten. Most megpihennek, mélyen alámerülnek álmaikba, s mint hajdan, az anyaölben, arcuk sima, ártatlan. Pihenjenek békében.˝

William ​Conrad a náci párt ügynöke, egyike a névtelen ügynököknek, akik az árnyékban dolgoznak hazájuk dicsőségéért. A következő feladata nem könnyű: be kell épülnie London politikai köreiben, elnyerni a bizalmukat, és fontos információkat szolgáltatni a Führernek. Úgy kell viselkednie, mint a náci rezsim áldozatának, és legádázabb ellenségének. Hamis papírokkal és simulékony természetével mindez sikerül is. Conrad terve kész, de számításába hiba csúszik., azonban az ő szakmájában ez végzetes lehet.... A dogok nem úgy alakulnak, ahogyan ő szeretné, és közben kitör a II. világháború...

Balladás ​hangvételű, drámai erejű, novelláiban és regényeiben különös figyelmet szentelt a táj, a természet leírására : részletesen mutatja be a szereplőket körülvevő növény- és állatvilágot kitérve az évszak jellegzetességeire, az állatok viselkedésére, s az emberben keltett érzésekre. A történetek cselekményei túlnyomórészt a hegyekben, erdőkben, a székely falvakban játszódnak, a szereplők pedig hétköznapi egyszerű emberek, hétköznapi történetekkel. Állandó szereplő a csavaros eszű, ravasz székely atyafi, aki megtréfálja a kívülállóként jelentkező urakat, az elbeszélőt, a falukutató diákot, az arra tévedő üzletembert. A Nyírő-novellák jellegzetessége az egyszerű, falusi ember élete fordulópontjainak a bemutatása : az élet és a halál, a munka és az emberek közti viszonyok, amelyeket az ösztönök és a természeti erők irányítanak. A történetek a környezet részletes leírásával kezdődnek, de a szereplőt körülvevő természet bemutatása a történettel párhuzamosan folytatódik. A táj részletes leírása után az éppen folyamatban levő történet közepén találja magát az olvasó, mintha messziről épp most érkező vendég toppana be hirtelen a házba nem tudván semmit az adott helyzet kialakulásáról. Nyírő írásainak gyakori szereplője a halál. Találkozunk a havasokon élő pásztor halálával s a kisgyerek halálával is. De a halál nem mint vég jelenik meg, hanem mint a természettel való egyesülés, mint az élet velejárója, mint az emberi sors beteljesülése.

A ​gyermek a legszentebb áldás az emberiség életében, a legnagyobb feladat a jövő, a boldog jövő felépítése számukra. Vajon e cél felé halad ma az emberiség? A tudatosan elhatározott és tervezett gyermekáldás fogadása, a létrejött élet logikus és ésszerű, de mindenképpen az évezredek alatt összegyűjtött tapasztalatok alapján történő alakítása, nevelése, táplálása az emberiség legfontosabb feladata, ami egyben a saját, közeli jövőnk alapja is.

A ​könyv az egyesekről szól. Hogy kik ők, nem találják ki? Könnyítésül eláruljuk: vannak kettesek is. Példának okáért maga a szerző. Mellesleg van olimpiai aranyérme, és úszott Európa csúcsot, vezette a világranglistát, és nevelte a jövő úszóreménységeit, közöttük a saját lányát, Andreát, volt gyógyszerész és mesteredző, írt egy nagysikerű könyvet az életéről, sportpályafutásáról, jelenleg pedig főfoglalkozású nagymama... Nő szól tehát a teremtés koronáiról, sok-sok jellemző epizódot felsorakoztatva írásai "tárgyáról". Stílusa könnyed, oldott, nyomát sem leljük feminista szándéknak. Székely Éva nem kirekeszt, ellenkezőleg, derűs humorral összehozza a nemeket. Egyeseket és ketteseket.

Elfeledve, ​elhagyatottan, szegényen, hatvanhárom éves korában halt meg Rembrandt Harmesz van Rijn, minden idők egyik legnagyobb festője. Egyszerű leydeni molnár fiaként indult el annak idején Amszterdamba, hogy meghódítsa művészetének a várost és az egész Németalföldet. Életének boldog és szomorú időszakai, nagy sikerei és bukásai elevenednek meg a könyv lapjain, melyet a mester műveiről készült harminchárom fekete-fehér és színes reprodukció egészít ki.

Amikor ​Linda Dumars befeküdt a bostoni kórházba, hogy csontvelő-átültetést hajtsanak végre rajta, tudta, hogy a beavatkozás kockázattal jár. De az rémálmaiban sem jutott eszébe, hogy közben valaki, valamely ismeretlen okból ellopja mélyhűtésben tárolt velőjét. Alex Glauberman, a műkedvelő detektív - egykor maga is rákbeteg - egy zsarolási ügyben kezd nyomozni a csontvelőt átültető doktor, Jay Harrison megbízásából. Hamarosan rádöbben, hogy a két ügynek köze van egymáshoz. Miközben Alex versenyt fut az idővel, hogy Lindának ne kelljen meghalnia, megválaszolatlan kérdések garmadájával találja szemben magát. Ki a valódi célpont? A doktor? A beteg? A kórház? Vagy valaki más? Mi köze mindehhez a doktor múltjának, s a múltból felbukkant figuráknak? Milyen titkokat rejt egy furcsa vers, egy naplótöredék? Amíg Alex a rejtett féltékenységek, szerelmi szólak, ambíciók és gyanúk hálóját bogozza, Linda Dumars esélye a túlélésre vészesen fogyatkozik...

Sok ​regény szól a házasságtörésről, mind közül a leghatalmasabb Tolsztoj Anna Kareniná-ja. Karenina szerelmét és megsanyargatását egy évszázad múltán is közel érezheti magához az olvasó, noha az Anna körül zsibongó nagyvilági társaság elegáns könyörtelenségének rajza immár csak híradás az elsüllyedt történelemből. "A világirodalom legnagyobb társadalmi regénye" - Thomas Mann méltatta így az Anna Kareniná-t - egyszerre volt Tolsztoj művészi búcsúja a szerelemtől és gondolati előkészülete a prófétaszerepre. Egy kötetben szinte két regény: Annáéban Tolsztoj elmondhatta mindazt, amit az érzéki rajongásról egyáltalán tudott, és amit csak művészi alakban mondhatott el, Levinében pedig megfestette önarcképét, a helyzetével erkölcsileg meghasonlott földesúrét, akinek önvizsgálatát és felismeréseit később már csak röpiratok nyelvén vagy a gondolatnak szigorúan alárendelt szépprózában tudta megfogalmazni.

A ​történet főszereplője Alex Gauberman, bostoni autószerelő. A negyvenéves férfi rákbeteg, de a kemoterápiának köszönhetően viszonylag normális életet él. Egy nap a postahivatalban egy ismeretlen férfi megbízást ad neki, hogy küldjön el egy csomagot Németországba. Másnap a férfi ismét feltűnik, de ezúttal összevert, véres arccal. Az új megbízásért pénzt is ajánl, azonban a feladat közel sem egyszerű. Alexnek vissza kell szereznie azt a csomagot, amit előző elküldött. Egy kikötése van az idegennek, bármi áron vissza kell szerezni a küldeményt. Alex útra kel, és kis időn belül az életéért kell küzdenie. Ellenségei most már nem csak mikroszkopikus méretűek, hanem „a világ nagyon is látható rákos daganatai”. Maffiózók, újfasiszták, gyilkosok, és egy félrecsúszott magánélet elferdült lelkű áldozatai. A veszélyek közepette Alexet csupán egy rendőrfelügyelő és egy különös szerelem segíti. A könyv írója nem ismeretlen a hazai olvasók előtt, igaz a fiatalabbak nem biztos, hogy emlékeznek rá. Majdnem húsz évvel ezelőtt nálunk is nagy siker volt Csontvelőátültetés című regénye. Szóban forgó kötetünk eredetije 1988-ban jelent meg Return to sender címmel. Magyar nyelvre Sz. Stein Imre fordította, és a Delej kft. gondozásában jelent meg.

Carol ​és férje, Miche, hosszú távollét után érkezik haza provence-i birtokukra, azt remélve, hogy együtt tölthetik a nyarat. De váratlan sorscsapás éri őket, s Carol egyedül marad. Nem lehet tudni, mit hoz a holnap. A Boldogság és Provence lapjain nem csak hősnőnk olívaligeteiben, de a birtok határát átlépve abban a mesés világban is kalandozhatunk, amelyet vadászok, költők, méhészek és vaddisznók népesítenek be. Miközben a trubadúrok emlékeinek nyomába eredünk, megnyílik előttünk a szépséges, ám olykor embertelenül kegyetlen Provence szíve, míg az állhatatos Carol a gyönyörű természet, a csodálatos dél-francia táj meg a bőséges szüret segítségével újra rátalál a boldogsághoz vezető útra. Carol Drinkwater fényes színésznői karrierrel, és világsikerű regények sorával büszkélkedhet. Provence-i emlékeit felidéző trilógiájának első és második része - Szerelem és Provence, illetve Érzékek és Provence - után, a befejező rész minden eddiginél elevenebb, színpompásabb mediterrán világa minden bizonnyal el fogja bűvölni rajongóit.

Galántai ​József a 20. század történelmének kiváló ismerője. Könyvében részletesen bemutatja a világháború okait és bőséges teret szentel a nagyhatalmi egyensúlyban a 20. század elején bekövetkezett eltolódásoknak és a politikai-katonai ellentétek kiéleződésének. Áttekinti a világháború előzményeit, többek között a nagyhatalmak fegyverkezését, a Balkán-háborúkat követő politikai átrendeződést, a szövetségi rendszerek végleges kialakítását célzó diplomáciai küzdelmeket. A kötet legnagyobb részét természetesen a világháború események részletes bemutatása és elemzése teszi ki. A könyv azonban nem szorítkozik pusztán a harci cselekmények bemutatására: kitér azok diplomáciai következményeire, elemzi az egyes országokban bekövetkezett politikai változásokat, nagy hangsúlyt helyezve az összefüggések feltárására is. A szerző felhasználja a legújabb kutatási eredményeket is, és bőséges forrásanyaggal támasztja alá megállapításait. A könyvet gazdag térképanyag teszi szemléletessé, a további tájékozódást pedig a fejezetenkénti igen alapos bibliográfia segíti.

John ​Fowles, a kortársi angol regényírás rangos képviselője nevével _A lepkegyűjtő_ címlapján találkozhatott először a magyar olvasó. Világsikert aratott s most Harold Pinter és Karel Reisz filmjén újabb diadalútját járó műve, _A francia hadnagy szeretője_ az utóbbi évtizedek egyik legizgalmasabb és legsokrétűbb angol regénye. Romantikus elbeszélés a tizenkilencedik századból, egy viktoriánus jegyesség felbomlásának és egy nagyon is modern szerelemnek a megkapó története, élvezetes, szellemes és gondolatgazdag korrajz a tizenkilencedik századi Anglia társadalmáról, szokásairól és eszmevilágáról - s mindez egy minden ízében modern szerző tudatosságának, fölényes és játékos iróniájának a mérlegén. Két kor, két lelkület, két világ éa két irodalmi forma vívja játékos párviadalát, majd nyújt békülékeny kezet egymásnak, pontosan száz év távlatából, a könyv lapjain: az a tizenkilencedik századi Anglia, amelyet a kor nagy realistái, Dickens, Thackeray, George Eliot és Thomas Hardy örökítettek meg számunkra felejthetetlenül - és modern korunk, a maga kétkedőbb, zaklatottabb, de talán merészebb tudatosságával, melynek foglalata a modern kísérleti regény. Ennek a tudatosságnak és ennek a regényformának mestere John Fowles; fölényes íráskészségre valló, színes, cselekményében és gondolati anyagában egyaránt lebilincselően érdekfeszítő regénye, _A francia hadnagy szeretője_ rá a bizonyíték.

A ​Matura Plus 2 egy háromrészes sorozat (18+4 Mintafeladatok, Matura Plus, Matura Plus 2) harmadik kötete: szisztematikusan tanítja a nyelvtant bővíti a szókincset fejleszti a sikeres középszintű érettségi vizsgához szükséges készségeket, feladattípusai megfelelnek az érettségi vizsgakövetelmény előírásainak, tartalmazza az érettségi vizsgakövetelmény témaköreit és altémáit. A könyv célja: felkészítés az írásbeli érettségire és egyéb nyelvvizsgákra az olvasott szöveg értése, hallás utáni értés, íráskészség, nyelvhasználat és szókincs sokoldalú fejlesztése, az írásbeli vizsgatechnikák elsajátítása, a tanultak rendszerezése.

Kollekciók