“Ug-lomi történetében Wells kamatoztatta természettudományos képzettségét, sok geológiai és őslénytani ismeretet nyújt. A történet az őskőkor első szakaszában játszódik, a neander-völgyi emberkultúrában, de a felvázolt földrajzi, éghajlati és élettani viszonyok alapján mindenképp az író által jelzett időpontnál korábban, az utolsó jégkorszak előtt, tehát 70-100 ezer éve. De nem is a tudományos pontosság és a hitelesség a lényeges, hanem az írói képzelet remeklése. Egyetlen figurába sűrítve – mégis valószerű és meggyőző ábrázolásban – látjuk itt azt a fejlődést, amelyet talán csak nemzedékek százain át tett meg az őskőkor embere. Ug-lomi a maga találékonyságával, nyughatatlan kíváncsiságával, képzelőerejével és bátorságával az örök emberi értékek hordozója, és a gyengéd, ugyancsak bátor és önfeláldozó Eudena méltó párja.” (Tótfalusi István: Kőkori történet)

“Az Ádám előtt tulajdonképpen darwinista regény, Darwin igazságának szépirodalmi bizonyítása akar lenni. Szerencse, hogy nem ez, nem csak ennyi lett. Mert a könyv tudományos anyagának egyik részét azóta megcáfolta a modern kutatás; másrészt megállapításaiban London nem mindig a tudomány szavát figyelte, hanem a maga mesélőkedvét. A könyv szerkezeti fogása például – a faji emlékezés rendkívüli erejű feltörése – nagyszerű írói ötlet, lehetővé teszi egy sereg bonyolultabb megfigyelés elmondását, módot ad a korszerűből egészen mai fogalmakba csapó stílus játsziságára, de ilyen fokon tudományosan aligha állja meg a helyét. Hiba volna azonban a könyv tudományosságát egészen elmarasztalni, hiszen Nagyfogú története mégiscsak az ember kialakulásának lényegében igaz szépirodalmi példázata; vérbeli mese, a mesélés minden gyönyörűségével, a fantázia szabad játékával, jónak és rossznak igazán mesei szembenállásával. S ha mese is, robusztus, valóságízű mese ez a kis regény: igazi London-mű, írója hibáival és erényeivel.” (Szász Imre: Ádám előtt)