Ajax-loader

További értékelések

Az alábbi értékelések a Moly.hu-ról származnak. A Rukkola értékelésekhez kattints ide.


eme
5.0/5

Óóó, ​ezt meglepően jó volt olvasni. Pár oldal, míg az ember belezökken a stílusába, nyelvezetébe, utána pedig már csak úgy lubickol benne. Ez a regény is egyik bizonyítéka annak, hogy az ember mesélésre (is) született. Mit számít az a röpke majd kétezer év – a mese örök. Ízes, zamatos a nyelvezete, fordulatos, kalandos a történet, alakjai hétköznapi emberek, akiken néha jót nevetsz, máskor elszörnyűlködsz, néha szereted, néha utálod őket. De mindenképp többet és többet akarsz olvasni róluk, meg akarod ismerni világukat. Néha már azt sem tudod, ki mesél kinek, egymásba fonódnak a szálak, majd szépen kibogzódnak, a mese pedig szövődik szépen, színesen, néha pajzánul, néha humorosan, máskor elgondolkodtatóan. És annyira érdekes látni, hogyan fűződik tovább más mesékbe, hogyan adják szájról szájra, tollról tollra évszázadok múltán. Itt egy Boccaccio novella, ott egy Grimm mese alapja, mint megannyi álmából ébredő Csipkerózsika. És a legértékesebb gyöngyszem: Ámor és Pszyché története, amiben mindent megtalálunk: korképet, társadalomkritikát, realizmust, iróniát, humort, ármányt, szerelmet, féltékenységet, kapzsiságot, szeretetet és megbocsájtást, isteni világban tükröződő evilágot – istenek tanácsában kikarikírozott szenátust, fiára ráripakodó isten-anyát, mostohaként kiszolgáltatott, de jutalmát elnyerő Hamupipőkét.
És ha a változatos történetek sora nem lenne elég – a regény vége újabb fordulattal szolgál, új megvilágításba helyez mindent, értelmet ad a kalandnak. Beavat a misztériumba.


Kicsi ​koromban nagyon szerettem a Xéna és Herkules sorozatokat, azt a világot, amit bemutattak, a mítoszok és legendák világát, amikor még az istenek köztünk éltek.
Nagyjából ilyen világba kalauzolt el Apuleius is. Minden sarkon mágia, istenség, emberi gyarlóság, szerelmi csatározások vártak rám; és bár kezdetben idegennek tűnt számomra ez az élet, ahol az isteni szféra és az emberi szféra ilyen szoros kapcsolatban van egymással, hamar magába szippantott, olyannyira, hogy alig vártam, hogy újra belépjek ebbe a világba, hogy újra olvashassak egy érdekes, vagy éppen pajzán mesét, hogy együtt bolyongjam be Luciussal ezt a világot – fizikailag, és szellemileg is – a meséken keresztül. Mert – teljen el bár kétezer év – a meséknek még mindig hatalmuk van! A mese, az elmesélt történet az igazi kapocs a múlt-jelen-jövő között, amíg mesélünk, átadjuk a tudásunkat, az élettapasztalatunkat, és közben még szórakozunk is. És ha mi vagyunk a hallgatók, akkor meg éppen, hogy tanulunk, és szórakozunk általa. És Luciussal barangolni azt jelentette, hogy mi is leülünk az öreg néni mellé, és óhajtva hallgatjuk, ahogy elmondja Amor és Psyché csodálatos történetét, vagy más mesélő mellett figyelünk feszülten. A mesének ilyen közösségi szerepe is van. És ez a mesefüzér ezt is szépen felépíti.*
Nagyon szerettem ebben a világban lenni! Érdekes történetek, érdekes nyelvezet, nagyon sok házasságtörés, sok szamár-bőgés ( :P siránkozás), sok varázslat, és a csodás Amor és Psyché történet, ami engem is lenyűgözött – nem is a története inkább a hangulata, a megfogalmazása.
Külön érdekesség volt, hogy sok más irodalmi olvasmányomnak felfedezhettem a gyökerét, vagy felhasznált motívumokat; egy ilyen például a varázsszeres szelence, ami átváltoztatja az embert, ami visszaköszönt az egyik kedvenc könyvemben, [[http://moly.hu/konyvek/mihail-bulgakov-a-mester-es-margarita|A Mester és Margaritá]]-ban is.
Nem gyerekeknek való olvasmány, de aki kicsit is vonzódik a mitológia világa iránt, annak bátran, tiszta szívből ajánlom!

*Román irodalomból beszéltünk még sokat a mesélés-elmesélés fontosságáról, a [[http://moly.hu/konyvek/mihail-sadoveanu-hanul-ancutei|Hanul Ancuței]] kapcsán, és elgondoltam, hogy furcsa, hogy ez a többezer éves bevállt műfaj, a mesefüzér miért nincs jelen a magyar irodalomban is?! Persze, az én ismereteim hiányosak, szóval, ha mégis van ilyen, kérlek, jelezzétek!


ppeva
5.0/5

Nagyon ​jó volt! Hihetetlen, hogy közel két évezreddel ezelőtt íródott. Mesék, pajzán történetek, regék és mondák szövődnek egymásba, színezik a rövidke alaptörténetet. És mindennek köszönhetően ennyi éven keresztül fennmaradnak, és élvezhetően, átélhetően maradtak fenn.
Inkább a kegyetlenségek miatt éreztem +18 karikásnak. Persze van benne szex is, de mi ez a manapság szokásos és elfogadott leírásokhoz képest. A szamaras leírást meg inkább viccesként olvastam, mint egyes férfiak örök álmának (bocs!) megjelenítését… naná, én, a nagy csődör…


alaurent
5.0/5

Kamaszkorom ​egyik meghatározó élménye volt a könyv, nem először olvasom újra. Ma már nem a pajzán, szabados történetek miatt. Apuleius nagyon friss nyelvezetű író, és az emberiség nagy, közös történetgyűjteményének szép darabjait tartalmazza ez a műve. Nem annyira a szamár kalandjairól szól, az csak kerettörténetet ad az úton-útfélen felszedett-hallott történetek elmesélésére. Ezek pedig nagyon sok helyről ismerősek: Boccacciótól, a magyar népmesekincsből, Grimm fivérektől. Ez nem von le semmit az értékükből, nekem nagyon tetszett sokadik verzióban is, többedszer elolvasva is. Marad a kedvencek között…


encus625
5.0/5

Már ​a saját ókoros kihívásomra is el szerettem volna ezt a könyvet olvasni, de akkor mégis mást választottam. Nagy szerencsénk van nekünk magyaroknak, hogy egy Révai József fordította ezt a könyvet. Hiába kétezer éves, mégis olvasható, ugyanakkor régies nyelvezete van. Tulajdonképpen a könyv nem más, mint mesék a mesében. Néhol már annyira bele lehet feledkezni a történetekbe, hogy a végére el is felejtettem, hogy ki mesél és kinek.


Fapicula
4.0/5

Érdekes ​volt, pajzán, olvasmányos, néhol szellemes néhol kissé perverz, ám valahogy mégis nagyon nehezen haladtam vele.
Viszont felkeltette a figyelmemet, hogy a közbeszúrt történetek java részében a nők a fő gonoszok, aljas, szemérmetlen, kétszínű némberek :)


virezma
4.0/5

Fordulatos, ​mint a Candide, pajzán, mint a Dekameron. Mégis mindkettőt megelőzi. Sőt az a gyanúm, hogy a Szentivánéji álom szamarát is előlegezi. Amor és Psyche sztoriját meg mindig is szerettem olvasni. Jó volt ez a szamárbőrbe bújt kalandvágta.


Noro
4.5/5

Az ​első ponyvaregény: van benne kaland, erotika, krimi, fantasy… minden, ami szórakoztatja az olvasót régen és ma. És emellett még a stílusa is szép. Egyedül az utolsó rész az, ami nem feltétlenül a kívánt hatást váltja ki a modern olvasóból: mert nagyon helyes, hogy Lucius kalandjai során ráébred, mi igazán értékes az életben, de a szerző ezt holmi egyiptomi misztériumvallásokhoz köti, amelyről azért nehéz elképzelnem, hogy annyival többet érne Jupiternél és peretuttyánál :)


Izolda
4.0/5

Az ​első pár oldal kicsit katyvasz, de aztán megszokja az ember, hogy ez itt az ókori dekameron. Ami persze baromság, mert fordítva. :)
Egyrészt szórakoztató, nagyon más világ. Másrészt ennyi erőszakot! Na, meg a vége felé az erősen 18-karikás fejezet…
Sajnálom, hogy így lett vége, annyira nem illik az egészhez ez a paposdi.
A legjobb rész az Amor és Pysche volt #, minden erőszakossága ellenére#.


Megdöbbentően ​jó! Nem gondoltam volna, hogy ilyen szórakoztató olvasmány, nehéz ókori elmélkedésre számítottam!
De ezzel szemben olyan könyvvel ismerkedhettem meg, amelynek gyors, könnyen olvasható a cselekménye, az elbeszélések és a kerettörténet is végig érdekes, az ember csak megy és megy ezzel a szamárral…
A közbeiktatott sztorik mind hozzáadtak valamit az egészhez, hol elborzad, hol felnyerít az ember, hol új, hol réges-régi történetekkel találkozik. (Amor és Psziché meséjét végre teljes egészében ismerhetem.)
Mindenképpen ajánlatos elolvasni, egyedül a vége felé kezdett csak laposodni a dolog, akkora talán már telítődtem a soook-sok kalanddal.


← Vissza a könyv adatlapjára


Értékelések

Rukkola értékelés
3.0/5

Statisztika

8.3
átlagos pontszám i
0
aktív példány
0 példány értesítés alatt
0 prerukkolt példány
0 elérhető példány
0 eladó példány
0
stoppolás
0
folyamatban lévő rukk / happ

Címkék

Kollekciók