Ajax-loader

kollekció: Szerzői Filmklub

Ami feltétlenül a polcodon kell, hogy legyen! Magyar nyelvű filmművészeti alapkönyvtár az első és egyetlen magyar nyelvű filmművészeti szakkönyvkiadó, a Francia Új Hullám Kiadó ajánlásával.


Jean Renoir - Életem ​és filmjeim
Renoir ​maga volt "a" francia film - írta 1952-ben a francia új hullám szellemi atyja, André Bazin. Az újhullámos rendezők szeretetteljes tisztelettel "le patron"-nak (a gazda) nevezték, aki nemcsak örököse a francia hagyományoknak (apja a festő Auguste Renoir), de egyenrangú folytatójuk is a filmművészetben, s aki egyszerre elkötelezetten társadalmi érdeklődésű rendező és ritka tehetségű, formateremtő alkotó. Kötetünk három "tételben" mutatja be Jean Renoir munkásságát. Az első Renoir különös "önéletírását", mindenekelőtt filmjeiről (előkészületeikről, forgatásukról, fogadtatásukról) írt vallomásos jegyzeteit tartalmazza; a második a francia új hullám két jeles képviselőjével, François Truffaut-val és Jacques Rivette-tel folytatott érdekes és tanulságos "szakmai beszélgetéseit" közli, a befejező rész pedig bő válogatást nyújt Renoir hallatlanul izgalmas levelezéséből. A levelek címzettjei között - a családtagokon kívül - ott találjuk a dokumentumfilm atyjának tartott Robert J. Flahertyt, a neves forgatókönyvíró Dudley Nicholst, az író és barát Pierre Lestringuezt, a producerek példaképének tartott Pierre Braunbergert, a világhírű színésznő barátot, Ingrid Bergmant, és az újat akarók közül a számára legkedvesebbet, Francois Truffaut-t.

Bíró Yvette - A ​hetedik művészet
Századik ​évfordulójához közeledve a hetedik művészet sem kerülte el a tündöklések és hanyatlások korszakait. Sokan a film válságáról, ha nem haláláról beszélnek. Pedig a polgárjogot nyert szerzői film érvényesülése mellett inkább a film médium izgalmas osztódásának vagyunk tanúi, amint televízióval, hirdetéssel, szórakoztató komputer-videójátékkal szövetkezve és hadakozva alkalmazza a nyelv egyre szofisztikáltabb eszközeit. A maga értékeinek pontos számbavételére ma talán nagyobb szükség van, mint valaha. Bíró Yvette, a legendás szaklap, a Filmkultúra egykori szerkesztője, Jancsó-filmek dramaturgja, ma a New York University professzora A film formarnyelve és A film drámaisága című munkáiban - a hetedik művészet sikeréveiben - az elsők között fogalmazta meg a nagykorúvá lett film megújuló nyelvének, drámai szerkezetének adottságait s helyét a művészetek Parthenonjában. Számadása a talentumról, a filmtörténet maradandó példáival illusztrált felfedező kedvű elemzései és kommentárjai generációk számára jelentettek összegzést és eleven stílusú kalauzt a filmművészet tehetségének megértéséhez és legkedvesebb filmjeink élvezetéhez. Agyonolvasott példányaik mára már az antikváriumok polcairól is elfogytak. Ám újbóli megjelentetésüket nemcsak ez indokolja, hiszen bárhogy ítéljük is meg a film mai helyzetét, módosult társadalmi szerepét, a filmírás, a tér-és időformálás érzékletesen kidolgozott módszerei elévülhetetlen vívmányok maradtak.

Egri Lajos - A ​drámaírás művészete
AZ ​ÍRÓK BIBLIÁJA ELŐSZÖR MAGYARUL! A drámaírás művészete – mely eredetileg drámaírók, színházi emberek számára készült – a XX. század második felére a forgatókönyvírók Bibliája, féltve őrzött titka lett Hollywoodtól Berlinig. A magyar származású, de Amerikában tanító Egri Lajos ezzel a korszakos művével – Arisztotelész Poétikájára építve, és azzal több ponton vitába is szállva – kitörölhetetlen nyomot hagyott a nemzetközi filmírásban. A drámaírás művészete több mint hat évtizeddel első, New York-i kiadása (1942) után most jelenik meg először magyarul – azt is mondhatnánk, közkívánatra. Reményeink szerint a kiadó égető hiányt pótol az utóbbi időben új életre kapó magyar forgatókönyvírás területén, és egy nemzeti kultúrkincs is elnyerheti végre méltó helyét – szerzőjével együtt – a magyar irodalom pantheonjában. A közhely ez esetben hatványozottan igaz: Egri könyve egyetlen íróember polcáról sem hiányozhat, minden kommunikációval, szövegírással és természetesen filmezéssel foglalkozó szakember számára megkerülhetetlen alapmű. EGRI LAJOS (1888-1967) Egerben született. A harmincas években íróiskolát alapított New Yorkban. A tanítás mellett színdarabokat írt és állított színre szerte Európában és Amerikában. Élete utolsó éveit Los Angelesben töltötte a filmipar tanácsadójaként.

Pier Paolo Pasolini - Eretnek ​empirizmus
Pier ​Paolo Pasolini a 20. század olasz társadalmának egyik legkiemelkedőbb alakja. Magyarországon elsősorban mint filmrendező ismert, jelentős műveiből jó néhány hozzáférhető video- és DVD-tékákban, illetve olykor a mozikban. Pasolini filmes életműve egyetemi, főiskolai kurzusok tárgyai. Az író, költő, a debatter-újságíró, a tanulmány- és esszéíró azonban jószerivel ismeretlen idehaza, jóllehet néhány költeménye olvasható magyarul. Kötetünk a Magyarországon "ismeretlen" Pasolinit kívánja bemutatni, mindenekelőtt azt az embert, akinek a számára az életben talán a nyelv a legfontosabb. Ezért választottuk közlésre Eretnek empirizmus című kötetét, amely a nyelvről, a szépirodalom nyelvéről, de legfőképpen a film nyelvéről írott munkáit tartalmazza. Köztudott, hogy a hatvanas évek elején megjelent írásai, amelyek közül magyarul eddig A költői filmnyelv olvasható, milyen mély benyomást gyakoroltak a nyelvészekre, szemiotikusokra és a filmalkotókra is. Úgy véljük, az olasz filmrendező hívei és a hazai olvasóközönség jelentős része kíváncsi a gondolkodó, esszéista Pasolinire, amit bizonyítanak a 2005 őszén, halálának harmincadik évfordulóján lezajlott magyarországi megemlékezések is.

Andrew László - Minden ​(kép-)kocka egy Rembrandt
Az ​„Every Frame a Rembrandt”, a híres, magyar származású, amerikai operatőr, Andrew Laszlo világszerte, számos nyelven megjelent könyve, amely most végre magyarul is elérhetővé válik a hazai filmes szakma számára. Ez a könyv a szerző több földrész különböző egyetemein tartott előadásainak összefoglalója, amely nem csupán a szakmabeliekhez szól, bár elsősorban nekik kétségkívül tanulságos olvasmány, ám a filmezés iránt érdeklődő civilek számára maga a rácsodálkozás erre a sokrétű mesterségre és művészetre. Andrew Laszlo öt, Magyarországon is bemutatott filmjének elemzésével, a hozzájuk kapcsolódó kihívások, emlékek, küzdelmek és „sztorik” segítségével vall és tanít imádott szakmájáról, mesterségéről és művészetéről. A „Minden (kép-)kocka egy Rembrandt” magyar változatának létrehozására három filmes szakember fogott össze: Edelényi János fordítását szakmai szempontból Máthé Tibor és Aradi László ellenőrizte. Mindhárman egyetértettek abban, hogy Andrew Laszlo tapasztalatainak leírásával komoly értéket közvetít mindenki számára, aki a filmes szakmák bármelyikében tevékenykedik. Meglehet, a könyvben ismertetett technikák egy része felett eljárt az idő, és a ma operatőrének más kihívásokkal kell szembenéznie, de az operatőri gondolkodásmódról, a képalkotás fontosságáról és felelősségéről írott őszinte gondolatok örökérvényű igazságokat tartalmaznak. “Andrew László könyvéből azt is megtudhatjuk, hogy a megszerzett alapos, mélyreható ismeretek és tapasztalatok a nyersanyag, a kamera, a világítás, az egyéb felszerelések, a labor-utómunka és vetítés terén, miként adnak biztos eszközöket az alkotó operatőr kezébe.” Aradi László a Magyar Filmlabor Kft. ügyvezető igazgatója okleveles gépészmérnök A szerző maga így ajánlja könyvét: „Azt tapasztaltam, hogy a filmes hallgatók egyre jobb elméleti alapképzésben részesülnek, de nincs alkalmuk szakembertől hallani a filmkészítés napi gyakorlatáról. Az előadássorozatom végén gyakran hallom, hogy a résztvevők két nap alatt többet tanultak a filmkészítésről és a fényképezésről, mint az egész megelőző szemeszter során.” „A fejezetek különböző pontjain partizánmeséket is fogok mesélni, amelyek valóban megtörténtek, akár az éppen tárgyalt, vagy egy másik film forgatásán. A mesék egy része technikai jellegű, más részük a belső villongásokkal foglalkozik, némelyikük humoros, és vannak szomorúak is. ”

Covers_23975
elérhető
17

Ismeretlen szerző - A ​kortárs filmelmélet útjai
A ​könyv egy olyan hiánypótló szöveggyűjtemény, amely a kortárs filmelméletek Magyarországon jobbára ismeretlen irányzatait mutatja be. Stephen Heath, Noel Burch, Laura Mulvey, Torben Grodal és mások írásait magyar nyelven csak egy-két tanulmány erejéig olvashattuk, így a válogatás mindenképpen úttörő vállalkozás a filmtudomány aktuális kérdéseinek honi megismertetése terén.A könyv négy fő irányzatot emel ki a kortárs filmelmélet tendenciái közül: az elemzés-értelmezés kérdéseit, a filmes elbeszélés különböző problematikus pontjait, valamit a műfajelmélet és a kognitív megközelítés kérdéskörét. Mind egyik témában találhatunk olyan tanulmányokat, amelyek mára az irányzat legismertebb, legalapvetőbb szövegeivé váltak, mint Stephen Heath írása a filmes elbeszélés téralkotásáról, Laura Mulvey a feminista filmes megközelítést megalapozó tanulmánya, vagy David Bordwell leírása a kognitivizmusról, valamint olyan szövegeket is, amelyek az adott irányzat aktuális, újabb keletű problémaival foglalkoznak. A gyűjtemény alapvető kézikönyve lesz a filmes tanulmányokat folytató diákoknak, az őket oktató pedagógusoknak, és bátran ajánlható mindenkinek, akit elmélyülten érdekel a filmmûvészet és a filmtudomány.

Máté Judit - Monica ​Vitti
Lakatlan ​szigetre készül. Egyetlen útitársat vihet csak magával. Kit vinne? Tucatnyi hasonló kérdésre válaszoltak két évvel ezelőtt a megkérdezett olaszok a "Doxa Közvéleménykutató Intézet" kérdőívein. Az adatok feldolgozása után kiderült, hogy Nilde Jotti, a képviselőház kommunista elnöke után Monica Vitti a legtiszteltebb, legnépszerűbb nő Olaszországban, s hogy ő az a színésznő, aki ötvenévesen még a mai huszonéves férfiak számára is az "Álmok Asszonyát" jelenti. Mi van, pontosabban ki van e szőke olasz filmsztár álombeli képe mögött? Szeretném az olvasót valóban szemtől szembe hozni Monica Vittivel. Abban a kivételes helyzetben vagyok, hogy személyes ismeretség révén mutathatom be Vittit. Éppen ezért nehéz a feladatom. Évekig dolgoztam Rómában, gyakran találkoztam vele, s mindig csodálkoztam azon, milyen különös hatása van. Amíg beszélgettünk, s forgott a magnetofon szalagja, oly sodró egyéniség volt, hogy mindannyiszor azt a benyomást keltette bennem: ma jobban ismerem, mint tegnap. Csak miután elköszöntünk egymástól, s én visszahallgattam a tekercset, jöttem rá, szemfényvesztés az egész. Ma még kevésbé ismerem, mint tegnap.

Martin Ferenc - A ​félelem képei
A ​kötet Fritz Lang németországi pályafutása alatt készült filmjeivel foglalkozik. Nem monografikus igényű könyvről van szó. A tanulmány stílustörténeti szempontból tekinti át az életmű első szakaszát. A szerző arra keresi a választ, hogy Lang jellegzetes képi megoldásai hogyan teremtik meg a félelem atmoszféráját németországi műveiben. A társadalomkritikai olvasatokkal szemben a tanulmány formai-stiláris szempontú elemzései Fritz Lang filmjeinek esztétikai kvalitásaival ismertetik meg az olvasót.

Covers_121686
Tavasz ​és nyár között Ismeretlen szerző
elérhető
3

Ismeretlen szerző - Tavasz ​és nyár között
A ​cseh és szlovák filmművészeti "új hullám" a század hatvanas éveinek egyik legkáprázatosabb szellemi áramlata volt. Legjobb rendezőinek - Jiri Menzelnek, Milos Formannak, Vera Chytilovának és másoknak - alkotásai (többek közt: a Szigorúan ellenőrzött vonatok, a Fekete Péter, a Százszorszépek) azóta is maradandó élményünk. A kötet magyar írók, Bereményi Géza, Eörsi István, Kornis Mihály, Galsai Pongrác, magyar filmrendezők és kritikusok, Gazdag Gyula, Maár Gyula, illetve Bíró Yvette, B. Nagy László, Dániel Ferenc, Hegedűs Zoltán, Létay Vera különböző újságokban, folyóiratokban megjelent írásait, elemzéseit, interjúit gyűjti egybe, az első kritikáktól a legfrissebb beszélgetésekig - igyekezvén megrajzolni e ma is aktuális filmművészeti irányzat portréját.

Covers_299586
elérhető
3

Ismeretlen szerző - A ​Balázs Béla Stúdió 50 éve
A ​Balázs Béla Stúdió, a ,,BBS" a '80-'90-es évekig megkerülhetetlen fogalom volt egyetemista, értelmiségi és művész körökben. Most lép felnőtt korba az a generáció, amelyik már nem tudja, mi az a BBS, és nem is sejti, hogy a Balázs Béla Stúdió a világ filmművészetének páratlan, egyedülálló műhelye volt. 271 rendező, 50 év, 511 film - ez a Balázs Béla Stúdió számokban kifejezve. Műfajok tekintetében a teljes spektrumot felölelik az itt készült alkotások: kisfilmek, nagyjátékfilmek, dokumentumfilmek, animációs filmek, kísérleti filmek, experimentális filmek, videóművek, művészeti dokumentációk stb. A fiatalok szűk szakmai köréből 1959-ben létrejött filmklubot az Aczél György nevével fémjelzett kádárista kultúrpolitika emelte be a hivatalos filmgyártás rendszerébe 1961-ben. Szervezetbe tömörítve felügyelete alatt kívánta támogatni a Filmművészeti Főiskoláról kikerült fiatal filmművészeket. A BBS fiatal alkotói a kezdetektől a filmnyelv megújítására, a filmmel való kísérletezésre használták ezeket a politika által megszabott kereteket. Az évek során úgy tematikájában, mint a filmes kísérletezést tekintve, esztétikai és politikai értelemben egyaránt egyre merészebb alkotások kerültek ki a stúdióból. A magyar filmművészet számos képviselője a BBS-ben kezdte pályafutását. Többek között: Szabó István, Sára Sándor, Elek Judit, Gazdag Gyula, Huszárik Zoltán, Rózsa János, Ragályi Elemér, Tarr Béla, Xantus János, Enyedi Ildikó, Bódy Gábor.

Bikácsy Gergely - Andrzej ​Wajda
"Úgy ​gondolkozol, mint a XIX. század romantikus költői. A lengyel film Mickiewicze lennél?" - kérdezi a kötet interjúrészletében az egyik lengyel filmkritikus Andrzed Wajdától. A kérdés a Wajda-filmeket ismerő olvasó számára meghökkető: romantikus alkotó lenne Wajda? Önvallomásokból, interjúkból, kritikákból, forgatókönyv-részletekből áll össze, mint valami színes mozaik, az egyik legismertebb lengyel rendező portréja, aki a lengyel iskola 1957-58-as fellendülésekor indult. Munkássága a divathullámtól függetlenül, az újdonságíz megszűnése után is kommentárok, értékelések tucatját váltja ki, személye akkor is előtérben áll, ha nem alkot új filmet vagy ha éppen gyengébb művet rendez. Mindez arra mutat: jelentősége több, mint műveinek összessége, filmjei. Mennyivel? Miért? Erre kívánunk választ adni.

Karcsai Kulcsár István - Vittorio ​De Sica
"Én ​csak egyféleképpen tudok filmet csinálni. Csak egy alkotó vénám van. És ahhoz hű maradok. Nem érdekelnek új hullámok, divatok, én az emberek érzemeire akarok hatni, az érzelmek pedig időtlenek, nem mennek ki a divatból, ma éppen olyanok, mint száz évvel ezelőtt. Hogy lépést tartsak a divattal, pornográf filmeket kellene forgatnom, közönségeseket, mint amilyenek ma futnak? Álljak be a többiek közé? Én az időn kívül álló filmjeimmel öt Oscart nyertem, az utolsót a Finzi-Continiékkel, amelyért hetvenévesen tüntettek ki. Nos? Ennek ellenére azt kellene gondolnom, hogy tévedtem? Hogy meg kellene újulnom? Ha egy Oscart sem kaptam volna, akkor sem gondolnám. Mert én hiszek abban, amit csinálok."

Covers_14722
elérhető
1

Szalay Károly - Chaplin
Mivel ​lehetne a legjobban jellemezni Charlie Chaplint, a világhírű filmkomikust? Azzal talán, hogy senki úgy meg nem nevetette és meg nem ríkatta az embereket, mint ő? Vagy azzal, hogy a londoni nyomornegyedek ócska bérkaszárnyáinak lakójából milliomossá, Beverly Hills egyik legszebb luxusvillájának, majd Vevey kastélyának tulajdonosává lett? Esetleg azzal, hogy 50 esztendő legnagyobb politikusai, tudósai, művészei keresték társaságát, büszkélkedtek barátságával? Vagy netán botrányos szerelmi kalandjaival és hódításaival, kései , de annál boldogabb családi életével? Az jellemzi-e mindenekelőtt, hogy ő az egyetlen nagy filmkomikus, aki sohasem bukott meg, sohasem ment tönkre, akit a hangosfilm sem söpört le a filmvászonról? Vagy az, hogy mindenben zseniális volt, hogy ő írta, rendezte, játszotta, forgalmazta filmjeit, sőt ő írta legtöbbhöz még a zenét is? Mindez együtt! Páratlan tehetsége páratlan szerencsével párosult. Élete alkotás, elismerés, siker és gazdagság ritka ötvözete. Charlie, a csavargó halhatatlanná vált!

Covers_298272
elérhető
11

Kathryn Kalinak - Filmzene
A ​filmzene éppoly régi, mint maga a film. Már évekkel azt megelőzően, hogy a képpel összehangolt hang normává vált volna, a mozgóképek vetítéséhez zenei kíséret társult, olykor egy magányos pianino, máskor egy 100 tagú zenekar révén. Manapság a filmzene önálló iparággá vált, s nélkülözhetetlen a filmek eladhatósága szempontjából. Kathryn Kalinak, a Rhode Island College filmelmélet professzora, a filmzene kutatásának egyik nemzetközi szaktekintélye tömör, élvezetes és elmélyült olvasatát nyújtja a témának. Tarantino filmje, a Kutyaszorítóban egyik jelenetének lenyűgöző filmzenei elemzésével kezdi könyvét, hogy aztán olyan általános kérdésekkel szembesítse olvasóját, mint hogy miként és mitől működik (vagy éppen nem működik) egy filmzene. A legfontosabb elméleti kérdéseket is tárgyaló könyv perspektívája a teljes nemzetközi filmes szcénát szem előtt tartja Ázsiától a Közel-Keleten át Európáig és Amerikáig. Vizsgálat tárgyává tesz meghatározó rendező-zeneszerző kapcsolatokat (Alfred Hitchcock és Bernard Herrmann, Akira Kurosawa és Fumio Hayasaka, Federico Fellini és Nino Rota), és bevezetést nyújt a némafilm korának elfeledett zenei gyakorlataiba. Miként Kathryn Kalinak felhívja rá a figyelmet, a filmzene sok mindenre képes a hangulat megteremtésétől a cselekmény fontos dramaturgiai pillanatainak hangsúlyozásán át a képsorokat kiegészítő érzelmi tartalom hordozásáig. A zenész- és filmes szakma számára egyaránt fontos kötet az átlag film- és zenerajongó számára is rendkívül élvezetes és gondolatébresztő olvasmányt ígér.

Bokor Pál - A ​film mint mozgás
Ez ​a könyv abból a meggyőződésből keletkezett, hogy a film szépségének titka nem a kép, hanem maga a mozgás. És aki végigolvassa a korábban inkább külpolitikai újságíróként ismert, de sokoldalúságával már nem egy meglepetést okozó szerző munkáját, annak nem lesz kétsége ennek az állításnak az igazsága felől. A bizonyítási folyamatban voltaképpen a teljes filmtörténet feltárul a filmrajongó előtt. Talán éppen most tudatosul majd benne, hogy miért döbbentett meg milliókat Spielberg Ryan közlegény megmentése című filmjének nyitójelenete, mitől jó színész mégis a minden filmjében egyforma Arnold Schwarzenegger, mitől fantasztikus teljesítmény Giulietta Masina alakítása az Országútonban, vagy mitől remekműgyanús a Collateral, a halál záloga, Tom Cruise-zal és Jamie Foxx-szal. De elgondolkodhat az olvasó azon is, hogy mi okból adott zöld kabátot Antonioni a Nagyítás fotográfusára, miért zseniális megoldás Jancsó Miklós részéről, hogy nem hagyja kikapcsolni a kamerát, amíg a színészei össze nem rogynak, és mivel érdemelte ki a maga Oscar-díjait a Gravitáció. Filmes szakemberek számára a könyvben részletesen kifejtett mozgáselmélet mellett olyan képtelennek tűnő elemzések jelentenek majd élményt, mint az Ének az esőben és a Körhinta táncjelenetének összehasonlítása, vagy a nem kevésbé bizarr párhuzam Tarkovszkij Sztalkerének a Zóna felé igyekvő szereplői és az Óz a csodák csodája Smaragdváros felé tartó mesehősei között. A film mint mozgás mindemellett nagyívű esztétikai rendszert épít, ekként alapműnek ígérkezik a maga műfajában, hiszen a film szépségének titkait kutató hasonlóan széles áttekintést nyújtó mű Magyarországon közel ötven éve nem született.

Covers_317326
elérhető
3

Bokor Pál - Hollywood
Tudtad, ​hogy a legfontosabb hollywoodi filmstúdiók közül kettőt magyar kivándorlók alapítottak? Tudtad, hogy maga az amerikai stúdiórendszer is nagyrészt magyar találmány? Tudtad, hogy a múlt század első felében egy sor világklasszis magyar író, színész, rendező, díszlettervező és zeneszerző Hollywoodban nyüzsgött és alkotott? Tudtad, hogy a magyar Oscar-díjasok még a magyar Nobel-díjasoknál is többen vannak? Bokor Pál könyve az eddigi legteljesebb magyar nyelvű Hollywood-történet. A kötet új fényt vet magára az amerikai film-metropoliszra, a sztárok világára is, továbbá a szerző saját kutatásainak eredményeit is magában foglalja. Őt természetesen elsősorban az foglalkoztatja, miként járultak hozzá a magyar származású filmesek ahhoz, hogy Hollywood fogalommá válhatott a nemzetközi szórakoztatóiparban és a világkultúrában. E tekintetben felfedezései néha kifejezetten meghökkentőek. Az amerikai film sztoriját megelevenítő Hollywood-trilógia most először jelenik meg egy kötetben, s számos kiegészítéssel bővült az előző kiadásokhoz képest. Az első rész az Oscar-díjak történetét dolgozza fel egészen napjainkig. A második a stúdiórendszer működéséről és a nagy sikerfilmek keletkezéséről szól. A harmadik rész a sztárrendszer kialakulását, történetét, a világsztárok élet-és munkaviszonyait mutatja be. Mindezt nem a bulvárlapok sokszor fellengzős modorában teszi, mégis a témához illő gördülékeny és szellemes stílusban, az igazi filmrajongók és a könyvtárak figyelmére érdemes alapossággal.

Kelecsényi László - Eső ​és telefon
Eső. ​Telefon. Ez talán a két leggyakoribb történetvezetési trükk a játékfilmekben, ahol még sincsenek kőbe vésett szabályok. Mitől és hogyan áll össze egy történet? Erre keresi a választ Kelecsényi László, Balázs Béla-díjas író, filmtörténész és dramaturg. Közérthetően, számos példával szemléltetve tekinti át a hangosfilm bő fél évszázadának (1930–1980) emlékezetes alkotásai alapján a történetszövés lehetséges szabályait. A szerző elkötelezett híve a filmművészet ötvenes–hatvanas évekbeli nagy korszakának. Elméleti alapozással, a társművészetek, főként az irodalom iránti odaadó figyelemmel próbál leszűrni szabályokat, következtetéseket. A könyv széles olvasóközönséget céloz meg: használható a felsőoktatásban, de a filmművészet iránt érdeklődők is örömmel forgathatják.

Gyöngyösi Zoltán - Így ​élt Bacsó Péter
A ​szerző 2007 és 2009 között 24 órányi interjút készített Bacsó Péterrel életéről és munkásságáról. Ezekből a beszélgetésekből és a rendező életére vonatkozó sajtóanyagokból írta meg róla ezt az életrajzot, amelynek véglegesítés előtti utolsó változatát Bacsó Péter áttanulmányozta, s annak felépítését, szemléletét, nyelvezetét helybenhagyta. A könyvből kiderül, hogyan értékelte a rendező a sorsát és az, hogy tetteit és alkotásait az utókornak miként kell megközelítenie.

Jason Bailey - Minden, ​ami Woody Allen
Woody ​Allen - író, rendező, komikus és zenész - csaknem ötven filmjével minden idők egyik legnagyobb hatású filmrendezője, a kortárs kultúra és mozi állócsillaga. A legváltozatosabb műfajokban alkotott: slapstick komédia, dráma, bohózat, sci-fi és áldokumentumfilm. Filmes stílusát és vígjátéki szemléletét megannyi író, rendező, színész és komikus utánozta az elmúlt évek során, filmjei a mozirajongók immár több generációja számára jelentenek meghatározó kulturális élményt. A kötet szerzője, Jason Bailey - filmes újságíró, író - Allen minden egyes filmjét ismerteti a bemutatkozó darabtól (Mi újság, Tiger Lily?) a slapstick klasszikusain (Fogd a pénzt, és fuss!; Hétalvó) és az Oscar-díjas alkotásokon (Annie Hall; Hannah és nővérei; Lövések a Broadwayn; Hatalmas Aphrodité; Vicky Cristina Barcelona; Blue Jasmine) át az Európában forgatott gyöngyszemekig (Match Point; Éjfélkor Párizsban; Rómának szeretettel; Káprázatos holdvilág). Bailey röviden áttekinti az egyes filmek témáit, tartalmát, a hatásukat, és közben mindegyiknél bepillantást enged a kulisszák mögé is. A szerző azonban nemcsak az egyes filmeket tárgyalja, hanem megismerteti az olvasóval Allen múzsáit, vizsgálja munkamódszereit, egyedi stílusának fejlődését, személyes és szakmai hatását, valamint filmjeinek közös, visszatérő motívumait is. Négy vendégszerző további szempontokat kínál a zene, a judaizmus, a filozófia és az európai nagyvárosok Allen filmjeiben betöltött szerepével, valamint a filmes életpálya egyes szakaszaival kapcsolatban. Az idézetekkel, képekkel és a filmkészítés folyamatának részleteivel kiegészülő kötet méltó tisztelgés az ikonikus rendező életműve előtt.

Walter Murch - Egyetlen ​szempillantás alatt
Szerzőifilmes ​Könyvtár 1. kötet Ez a kötet egy rendkívüli utazás a film vágásának roppant bonyolult, de annál izgalmasabb világába.

Paul Schrader - A ​transzcendentális stílus a filmben
"A ​filmben a természetfeletti csupán a valóság sokkal pontosabb tolmácsolása, a valós dolgok mintegy bezáródnak." (Robert Bresson) A transzcendentális (latin) jelentése: természetfeletti, érzékekkel nem észlelhető. „A film számára a valóságon túli tapasztalatok közvetítése nehézséget jelent nem csupán a gyakran emlegetett képi reprodukció tökéletessége, hanem a fiImi elbeszélésmód értelmezésének realisztikus konvenciója miatt is” - fogalmazta meg 2001-ben Gelencsér Gábor "Láss Csodát! - Film és transzcendencia" című tanulmányában. E kötet - Paul Schreder tolmácsolásában - három filmrendező életművére építve mutatja be, hogyan lehet mégis megközelíteni a Megközelíthetetlent...

Covers_210588
JLG ​/ JLG Ismeretlen szerző
16

Ismeretlen szerző - JLG ​/ JLG
„Azt ​hiszem, lehet logikát találni abban, amit eddig rendeztem.” – mondja Jean-Luc Godard. „Filmet csinálni, ez minden. Egyszerre élvezettel és komolyan kell őket csinálni. Ha komolyan csinálunk valamit, akkor láthatjuk, hogy nem lehet akárhogyan leforgatni, mert különben nem létezik. A film, ha lehet ezt mondani, valamiféle külső pszichoanalízis. Ha valaki sokat foglalkozik magával, attól beteg lesz, de azt is jelenti, hogy beszélgetni akar valakivel. Amikor valaki kétségbe van esve, nem mosdik. A mai filmek zöme nem mosdik már.”

Bódy Gábor - Egybegyűjtött ​filmművészeti írások I.
Kevés ​olyan filmrendezőt ismer a filmtörténelem, akiben a mesterségbeli tudás - az anyag (a celluloid, a videoszalag), az eszközök (kamera- és optikafajták) alapos ismerete - és az elméleti felkészültség, s a képzelet ereje olyan egységben és egymást segítve létezett, mint Bódy Gábor alkotó személyiségében. Az 1970-es években, a magyar társadalom válságos esztendeiben, a hazai és külföldi új hullámok elernyedése után volt ereje újakra törni, a kísérletezés útjára lépni. Jelszavai: új érzékenység - új narrativitás. Jellemzően: a jelszavak álltak tőle a legmesszebb. A jó fogalmazás szépirodalmi kísérletei után fordult tudatosan a film, mindenekelőtt mint nyelvezet tanulmányozása felé, melynek eredményeképpen jól ismerte a legkorszerűbb filmelméleti munkákat, s jó néhány nemzetközi színvonalú írásával maga is hozzájárult annak magas kvalitású műveléséhez. Szerette és gyakran idézte Kölcsey Ferencet, aki szerint a nyelvnek legfőbb művelői: a filozófus és a poéta. Talán azért is, mert Bódy Gábor nemcsak a filmről való gondolkodás egyik legnagyobb alakja a modern filmben, hanem mert - idővel - egyre erősebben mutatkozott meg poétikai ereje is. Különös műve, a Filmiskola, bizonyára ezért tud felemelkedni az ismertterjesztés szintjéről, s lesz „belülről" megfogalmazott filmkészítési gyakorlat, amely nemcsak praktikus ismeretekkel szolgál, de „átörökíti" azokat kérdéseket, problémákat is, amelyekre adott egyéni válaszok nélkül nem létezik a filmről való alkotói gondolkodás. Poétikája természetesen játékfilmjeiben - a magyar filmművészeti maradandó értékeit jelentő - az Amerikai anzixban, a Nárcisz és Psychében, a Kutya éji dalában bontakozik ki legteljesebben, feledhetetlenül. Bódy Gábor filmművészeti írásai ennek a nyugtalan, újakra kész elhatározásoknak s belső forrongásokkal telített alkotói műhelynek elgondolkodatóan lelkesítő dokumentumai. A műfaji sokféleség - elméleti tanulmányok, tűpontos filmelemzések, filmötletek, szinopszisok, nyomtatásban először napvilágot látott forgatókönyvek, (Agitátorok, Amerikai anzix stb.) - színesíti az olvasó kalandját, amelynek során felismer(het)i az állandót is: a gondolkodásra, reflektálásra mindig kész szerzői karaktert. Ez a magyarázata annak, hogy Bódy Gábor filmművészeti írásai - a szó legnemesebb és legteljesebb értelmében - izgalmas olvasmányok. Kötetünk a Bódy Gábor Egybegyűjtött filmművészeti írások című sorozat első darabja.

Bikácsy Gergely - Bolond ​Pierrot moziba megy
A ​matematika érettségi előestéjén remegő daccal a Dunába dobtam minden tankönyvemet. Sürgős dolgom volt, aznap mutatták be a Szerelmem Hiroshima című új, francia filmet. Az újságokban róla vitatkoztak igazi eszme kritikusok, akik némi büszkeséggel közölték, hogy még nem is látták. A matematikához sajnos nehézfejű voltam és a híres gimnáziumtól, ahová jártam, hideglelősen féltem. A mozik sötét nézőterére bújtam, hogy ne üldözzön Párizs? Akkortájt oda csak disszidálni lehetett, vagy még azt sem, az én Bakonyom a Filmmúzeum maradt. Pusztuljatok bilincses iskolák, kiáltottam volna szabadon, de gyáván tovább bifláztam. Aztán telt-múlt az idő és megnéztem a Bolond Pierrot-t is. Akkor kicsit bátrabb lettem. Bikácsy Gergely

Pethő Ágnes - Múzsák ​tükre
A ​tartalomból: A film mint médium; A köztes-lét metafórái a filméletben; A filmvászon mint palimpszeszt; Film a tükörben; A köztes-lét alakzatai Jean-Luc Godard-tól Peter Greenawayig; Híradás a zûrzavarról; Az intermedialitás mint allegória; Vonatként mozgó képkollázs: a dogma elõtti szem; A film a médiumok útvesztõjében, avagy a hangok ragyogása Dziga Vertov kamerájának tükérben.

David Bordwell - Elbeszélés ​a játékfilmben
David ​Bordwell a kortárs amerikai filmtudomány egyik legjelentősebb alakja. Elméleti munkásságának jelen kötet kiemelkedő darabja, amennyiben - először a filmelmélet történetében - átfogó igénnyel dolgozza föl a filmes elbeszélés problémáját és hoz létre olyan elméleti keretet, amely a filmtörténet egészére kiterjed. Elmélete kettős gyökerű: egyrészt a kognitív pszichológia "konstruktivista" felfogásán, másrészt a század eleji orosz formalista iskola által kialakított kategóriákon nyugszik. Bordwell szerint a film elbeszélése alapvetően a néző aktivitásán alapul. A film "kulcsokat" ad a néző kezébe, amelyek segítségével következtetéseket vonhat le a történetre vonatkozólag. A film történetét, a "fabulát" valójában nem a film, hanem a néző "hozza létre" azoknak a jelzéseknek az alapján, amelyeket a filmben talál. A film története nincs sehol megfogható módon jelen - mondja Bordwell -, nekünk kell, egy bonyolult hipotézisalkotó folyamat során felépítenünk azt. A könyv kitűnő, aprólékos elemzésekkel mutatja be, hogyan működik ez az újraalkotó folyamat, s hogyan változnak szabályai a különböző műfajokban és korszakokban. A mű második része a sajátos elbeszélőmódokat tárgyalja. Bordwell szerint a filmelbeszélői "etalont" a klasszikus hollywoodi film hozza létre - ez a par excellence elbeszélő filmtípus -, s ehhez képest beszélhetünk a különféle filmművészeti irányzatok, alkotásmódok elbeszélőtechnikáiról. Bordwell könyvének különös erénye ez a nagyon érzékeny módszer, amellyel a filmek narrációs felépítését, fogásait, "trükkjeit" elemzi. A mű ezáltal válik revelatívvá a filmteoretikusok szűkebb körén túl a film iránt érdeklődő diákok és tanárok számára is.

Robert Bresson - Feljegyzések ​a filmművészetről
Robert ​Bresson (1907-) francia filmrendező, a filmművészet egyik legnagyobb alakja. Legjobb filmjeinek - Egy halálraítélt megszökött, A zsebtolvaj, Jeanne d'Arc pere, Vétlen Baltazár, Talán az ördög, A pénz - hősei sokszor a bűn megszállotjai, még többször áldozatok. Utánozhatatlan stílusteremtő. A Feljegyzések a filmművészetről a "filmvilágirodalom" talán legszebb "verseskönyve".

Sidney Lumet - Hogyan ​készül a film?
Sidney ​Lumet (született 1924. június 24.) neve bizonyára ismerős a mozikedvelők számára, hiszen olyan, mára klasszikussá nemesedett filmeket rendezetett, mint A domb, a Tizenkét dühös ember, a Bűnben égve, vagy a Gyilkosság az Orient expresszen. Hogyan készül a film? című könyvével bevezeti az olvasót a filmkészítés rejtelmeibe – nem vállalkozik se többre, se kevesebbre. Kicsit meglepődtem az olvasottak alapján, mert ennyire összetett művészetre nem számítottam; oké, eddig is tudtam, hogy sokan dolgoznak a háttérben, meg hetekig, hónapokig tart a forgatás, ami sok-sok millióba is kerülhet, ám valamiért egyszerűbb folyamatra gondoltam. Lumet lépésről lépésre haladva elmondja a szükséges technikai tudnivalókat, és megemlít pár szempontot, melyeket figyelembe kell venni az adott pillanatban. Műve persze ettől még lehetne egy jól, ámde szárazon megírt kézikönyv, de szerencsére nem erről van szó. A bonyolultabb részeknél ugyanis példákat hoz fel saját filmjeiből, melyek érthetőbbé teszik mondanivalóját (s nem utolsó sorban érdekes adalékok az életművéhez). Közben nem csupán a filmrendező Lumet alakja kerül közelebb hozzánk, hanem megismerjük véleményét a film világában előforduló színészekről, rendezőkről, producerekről és nem utolsó sorban a sofőrökről. Személyéről Báron György így ír utószavában: „Sidney Lumet nagyon amerikai filmrendező, a régi motorosok közül. Egy utolsó mohikán. Fanyar, bölcs túlélő, az európai törzs New Yorki-i ágából, az új-hollywoodi rezervátumban. Egyike azon keveseknek, akik még emlékeznek rá, hogyan kell mozit csinálni. Szórakoztatót és megrendítőt, látványosat és gondolatébresztőt, harsányat és kifinomultat, művészit és nyereségeset.”

Vincze Teréz - Szerző ​a tükörben
Az ​1990-es évektől kezdődően a nemzetközi filmművészetben megjelent a szerzőiség (a rendező mint individuális alkotó egyéniség koncepciója) és az önreflexivitás összefonódásának néhány különösen érdekes változata, melyek bizonyos esetekben egy stílusirányzat alapját képezték, illetve egy-egy alkotói életművet átfogóan meghatározó jelenséggé váltak. Jelen kötet kísérletet tesz arra, hogy bemutassa, e kortárs filmművészeti jelenségek között vannak olyanok, melyek esetében szerzőiség és önreflexió kapcsolata a filmtörténetben máshol nem tapasztalható módon és jelentéstartalommal tűnik fel, ami együtt jár a filmszerzői pozíció újfajta értelmezésének lehetőségével. Ennek az egyedi jelenségnek a bemutatása érdekében Vincze Teréz először a filmi önreflexió és a filmszerző fogalmának összekapcsolásával és párhuzamos vizsgálatával egy olyan filmelméleti és -történeti rendszert vázol fel, melynek segítségével kidomboríthatóvá válik e kortárs jelenség egyedisége. Majd pedig ezen újszerű tendencia alaposabb bemutatása érdekében a kortárs iráni film és Michael Haneke példáját vizsgálja, aminek során filmelemzésekkel és életmű-értelmezésekkel támasztja alá az elméleti és történeti részben felvázolt gondolatmenetet.

François Truffaut - Hitchcock
A ​film több, mint az élet. A mozi száz éves történetének talán legérdekesebb könyvéből kiderül, miért lehet ez így. A fiatal Francois Truffaut beszélget Hollywoodban az idős Alfred Hitchcockkal. Titkokat hallunk a filmcsinálás technikájáról... hogy mitől válhat maradandóvá egy szórakoztató-ipari termék. Nem egyszerű interjúsorozatot olvasunk, hanem vallomásfüzért életről és filmről. Mester és tanítvány? Mára mindkét rendező klasszikus - amikor beszélgettek, a filmkészítés robotos szakemberei. Műhelytitkok és anekdoták - és a teljes Hitchcock-pályakép áttekintése. Nagy színészek (Cary Grant, Ingrid Bergman, James Stewart) és nagy filmek (Londoni randevú, Forgószél, A gyanú árnyékában, Idegenek a vonaton, Psycho, Madarak...). A Hitchcock-életmű a kegyetlenség és irónia, feszültség és rettegés univerzuma - humorban pácolva. Miért rémületes egy üres lépcsőház és miért rémületes egy pohár tej... Filmesztétika izgalmas, humoros, dramatikus tálalásban. Vallomás a rettegés és a mese jogáról, a félelmet elűző ijesztés ősi sámánmesterségéről. Nemcsak Hitchcock és Truffaut munkásságát ismerjük meg a könyvből, de varázsos személyiségüket is. Az olvasó belép a párbeszédbe, sőt ellentmondhat, ha akar. Mert e két mester szereti az ellentmondást, csak a képzelethiányt nem szereti. Szelídek és kérlelhetetlenül szigorúak: a filmmunka megszállottjai, az élet vászonra-tolvajlói. Se nagyképűség, se lila köd, csak a játékos értelem szabad és éles fényei. Kettős portré. Szellemi párbaj a képzelet vágóasztalánál.

Andrej Tarkovszkij - A ​megörökített idő
Andrej ​Tarkovszkij (1932-1986), a közelmúlt filmtörténetének egyik legnagyobb alakja összesen hét egész estés játékfilmet rendezett. Az Iván gyermekkora, az Andrej Rubljov, a Szolaris, a Tükör, a Sztalker, a Nosztalgia és az Áldozathozatal kritikusai szerint "egyetlen óriási mű hét fejezete". Műveinek középpontjában az ember és a világ, az ember és a transzcendens szféra kapcsolata, még inkább konfliktusa áll. Hőse az ember, aki a szenvedés és a fájdalom útján etikai személyiséggé szeretne válni, áldozathozatal által szeretne belépni a közösségbe. A megörökített idő a filmalkotással, a filmkészítés műhelyproblémáival, metafizikai kérdésekkel kapcsolatos gondolatait tartalmazza.

Kovács András Bálint - Szilágyi Ákos - Tarkovszkij
Nehezen ​megszületett könyvet tart kezében az olvasó. Tarkovszkij halála után tizenegy évvel jelenik meg a mű, amelyet három évvel a tragikus esemény előtt kezdtünk el írni mint az életútja feléhez érkezett művész addigi pályájának összefoglalását. Miután 1984-es "disszidálása" miatt Tarkovszkij indexre került, a magyarországi publikálásra nem is gondolhattunk. Mire a könyvnek - kalandos körülmények között - külföldi kiadót találtunk, s mire a francia fordítás elkészült, Tarkovszkij már nem volt közöttünk. Monografikus feldolgozásáról akkor, abban a helyzetben szó sem lehetett. 1986 óta tervezzük, hogy megírjuk "a" könyvet, a "végleges változatot". Írás közben kellett ráébrednünk: "végleges változat" nem létezik. Ez a könyv csak Tarkovszkij világaiban folytatott utazásaink egy újabb állomása. Andrej Tarkovszkij az orosz filmművészet eddigi legnagyobb alakja volt, aki az Iván gyermekkorával, az Andrej Rubljovval, a Szolárisszal, a Tükörrel, a Sztalkerral, a Nosztalgiával, és az Áldozathozatallal az orosz kultúrát és művészetet klasszikus fokon képviselte a szovjet korszakban. Mintha az orosz filmművészet sztalkere lett volna ő, akinek megadatott, hogy a világkultúra megszentel földjére, hatalommal, pénzzel, tudatlansággal, körülkerített csodás Zónájába vezesse mindazokat, akik vagyunk, s aki ő maga is volt, föltéve, hogy művészetének útitársául szegődünk. A 20. század utolsó harmadában, az évszázadok óta haldokló orosz ortodox civilizáció végének atmoszférájában lehetővé vált számára, hogy mindössze hét játékfilmből álló életművével olyan művészetet teremtsen, amelynek spirituális telítettsége és érzéki varázsa, formaszépsége és plaszticitása csak két átmeneti korszakhoz, a középkor végének európai és a 19. század végének orosz művészetéhez mérhető.

Kollekciók