Ajax-loader

kollekció: Szépirodalom

“Az írás nem könnyű mesterség. Sok műveltséget, fáradságot és tintát igényel.”
(Rejtő Jenő)


We ​owe 1902's The Hound of the Baskervilles to Arthur Conan Doyle's good friend Fletcher "Bobbles" Robinson, who took him to visit some scary English moors and prehistoric ruins, and told him marvelous local legends about escaped prisoners and a 17th-century aristocrat who fell afoul of the family dog. Doyle transmogrified the legend: generations ago, a hound of hell tore out the throat of devilish Hugo Baskerville on the moonlit moor. Poor, accursed Baskerville Hall now has another mysterious death: that of Sir Charles Baskerville. Could the culprit somehow be mixed up with secretive servant Barrymore, history-obsessed Dr. Frankland, butterfly-chasing Stapleton, or Selden, the Notting Hill murderer at large? Someone's been signaling with candles from the mansion's windows. Nor can supernatural forces be ruled out. Can Dr. Watson--left alone by Sherlock Holmes to sleuth in fear for much of the novel--save the next Baskerville, Sir Henry, from the hound's fangs?

H.G. ​Wells' great novel of the dangers of science describes a man cast out from society by his own terrifying discovery. THE INVISIBLE MAN tells the story of Griffin, a brilliant and obsessed scientist dedicated to achieving invisibility. Taking whatever action is necessary to keep his incredible discovery safe, he terrorises the local village where he has sought refuge. Wells skilfully weaves the themes of science, terror and pride as the invisible Griffin gradually loses his sanity and, ultimately, his humanity.

It ​was January 2021, and Rick Deckard had a license to kill. Somewhere among the hordes of humans out there, lurked several rogue androids. Deckard's assignment--find them and then..."retire" them. Trouble was, the androids all looked exactly like humans, and they didn't want to be found!

"Minden... ​rossz. Minden. Nincs igazság és nincs becsület. Istenem. Az élet nem lehet... ott kinn, az embernek csak föl kell néznie az égre... de Stilbourne azt is mennyezetnek nézi. Mint a... és rejtegetjük a testünket, és van, amit említeni sem merünk, és emberek, akikkel nem ismerkedhetünk meg... és ezt a szemetet zenének hívják... Hazugság! Hát nem értik? Ez hazugság, mind hazugság! Ez trágárság!" Így fakad ki a nyárspolgáriasság, a gőg, a szeretetlenség, a fojtogató kisvárosi légkör és önmaga ellen A piramis kudarcot vallott főszereplője, Oliver, akinek fejlődését és szerelmi kijózanodását három epizódban követhetjük nyomon. Az elsőben az egyetemre készülő fiatalember a kamaszkor szexuális megszállottságából ábrándul ki egy furcsa kalandja révén; a másodikban, amikor látogatóba tér vissza szülővárosába, az "eszményi" szerelemről hull le a szépítő fátyol egy bohózati elemekkel megrajzolt, amatőr színielőadás keretében; a harmadik epizódban Oliver egykori zongoratanárnőjének magányáról, megőrüléséról és haláláról olvashatunk. E három történetből épül fel a "piramis", egy halvaszületett város, halvaszületett világ, halvaszületett életforma groteszk, egyszerre valóságos és titokzatos szimbóluma.

Das ​Meer schlägt zurück - in Frank Schätzings Thriller erwächst der Menschheit eine unvorstellbare Bedrohung aus den Ozeanen. Frank Schätzing inszeniert die weltweite Auflehnung der Natur gegen den Menschen. Ein globales Katastrophenszenario zwischen Norwegen, Kanada, Japan und Deutschland. Ein Fischer verschwindet vor Peru, spurlos. Ölbohrexperten stoßen in der norwegischen See auf merkwürdige Organismen, die hunderte Quadratkilometer Meeresboden in Besitz genommen haben. Währenddessen geht mit den Walen entlang der Küste British Columbias eine unheimliche Veränderung vor. Nichts von alledem scheint miteinander in Zusammenhang zu stehen. Doch Sigur Johanson, norwegischer Biologe und Schöngeist, glaubt nicht an Zufälle. Auch der indianische Walforscher Leon Anawak gelangt zu einer beunruhigenden Erkenntnis: Eine Katastrophe bahnt sich an. Doch wer oder was löst sie aus? Während die Welt an den Abgrund gerät, kommen die Wissenschaftler zusammen mit der britischen Journalistin Karen Weaver einer ungeheuerlichen Wahrheit auf die Spur.

Viví ​así, solo, sin nadie con quien hablar verdaderamente, hasta que tuve una avería en el desierto del Sahara, hace seis años. Algo se había roto en mi motor. Y como no tenía conmigo ni mecánico ni pasajeros, me dispuse a realizar, solo, una reparación difícil. Era, para mí, cuestión de vida o muerte. Tenía agua apenas para ocho días. La primera noche dormí sobre la arena a mil millas de toda tierra habitada. Estaba más aislado que un náufrago sobre una balsa en medio del océano. Imaginaos, pues, mi sorpresa cuando, al romper el día, me despertó una extraña vocecita que decía: - Por favor..., ¡dibújame un cordero!

Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Joseph ​Wayne haldokló apja áldásával elindul nyugatra szerencsét próbálni, és Kalifornia mellett letelepszik. Wayne megnősül és gyereke születik, de ezen a földön csak egy törvény létezik: Mindenáron életben maradni! De az errefelé nem könnyű... A bőséges időket könyörtelen sivárság követi. Joseph lassan egyedül marad. Ekkor elkezdi harcát a könyörtelen ellenséggel, a természettel... Steinbeck ebben az 1933-ban megjelent regényében kísérletet tesz az amerikai mítosz megteremtésére. Steinbeck regénye egy másik Amerikát mutat be, ahol a természet erői még közvetlenül mérkőznek meg a leigázásukra törekvő emberrel.

Elias ​Canetti, a német irodalom nagy öregje, már első regényével (A káprázat, 1935) kivívta a legkiválóbbak, Thomas Mann és Hermann Brock elismerését. Az élettől elidegenedett magántudósokról szóló parabolájával megelőzte korát, szuggesztív stílusának világosságával, tömör szépségével új perspektívát nyitott a német széppróza fejlődésének. Canetti 1954-ben járt Marokkóban. Marrákes arab és zsidó negyedeiben kóborolva átadta magát az ottani képeknek, hangoknak, élményeknek. Azután visszatért Londonba (1939 óta Londonban él), és amit feljegyzett, nem szokványos útikönyv lett, hanem megkapó szépségű mű, irodalom a szó legnemesebb értelmében. Ebben a könyvben a nagy humanista, kiváló, stílus művész vall az embertelenségről, az orientális nyomor képében testet öltő emberi nyomorúságról.

Abban ​az esztendőben, amikor nálunk még a Bach-korszak s a franciák fölött III. Napoleon császár uralkodott, egy évvel a krimi háború befejezése után és egy évvel a «kis Napoleon» ellen megkísérelt bombamerénylet előtt, szóval 1857-ben a párizsi büntetőtörvényszék előtt ült mint vádlott egy zsandármegjelenésű, de nőiesen lágyszívű, szélesvállú, lógó vörösbajszú, 36 éves úriember, akit a közerkölcsök ellen elkövetett bűnnel és vallásgyalázással vádoltak. Az úriember egy író, aki tizenegyedik éve él visszavonultan özvegy édesanyjával vidéken, Rouen mellett egy tanyán, ahol írással-olvasással «öli magát a dicsőségért, amelyben nem hisz». A neve Gustave Flaubert, s a bűn, amelyért a vádlottak padjára került - egy könyv, a Madame Bovary című híres regény. Ki ez a Flaubert? S miért híres regény a Madame Bovary?

John ​Steinbecknek ez a műve egy Kaliforniába költözött telepes családról szól. Ebben a könyvben nem a szociális kérdésekkel találkozunk, hanem egy ősi, mély és misztikus ösztönnel, amely titokzatos egységbe olvasztja össze a földet s a föld megművelőit. Különös tájakat, különös éghajlatot, különös embereket ismerünk meg Steinbeck regényében, amely Benedek Marcell klasszikus fordításában az olvasó elé.

Synopsis Anna ​is a writer, author of one very successful novel, who now keeps four notebooks. In one, with a black cover, she reviews the African experience of her earlier years. In a red one she records her political life, her disillusionment with communism. In a yellow one she writes a novel in which the heroine relives part of her own experience. And in a blue one she keeps a personal diary. Finally, in love with an American writer and threatened with insanity, Anna resolves to bring the threads of all four books together in a golden notebook. Doris Lessing's best-known and most influential novel, The Golden Notebook retains its extraordinary power and relevance decades after its initial publication. Irving Howe The most absorbing and exciting piece of new fiction I have read in a decades; it moves with the beat of our time, and it is true. —New Republic

La ​jeune Cécile Volanges quitte son couvent pour faire l’apprentissage du monde et épouser le comte de Gercourt, mais une de ses parentes, la marquise de Merteuil, entend profiter de ce projet de mariage pour se venger d’une infidélité que lui a faite autrefois Gercourt. Elle charge donc son complice, le vicomte de Valmont, de pervertir Cécile avant ses noces. Mais loin de Paris, dans le château de sa vieille tante, Valmont s’est de son côté mis en tête de séduire la dévote présidente de Tourvel, et une idylle bientôt se noue entre la « petite Volanges » et le jeune Danceny. Rien ne semblait destiner Laclos à la littérature, et Les Liaisons dangereuses, qu’il fait paraître en 1782, sont la seule grande œuvre qu’ait achevée le capitaine et futur général d’artillerie. Le succès est immédiat, mais le roman, frappé de condamnation morale, cessera d’être réédité pendant une partie du xixe siècle. De Baudelaire à Giraudoux, de Malraux à Roger Vailland, ce sont des écrivains qui peu à peu l’imposent comme un chef-d’œuvre que le cinéma va populariser. Il se peut que l’impeccable maîtrise de ce roman par lettres nous soit devenue lointaine : elle n’empêche pas qu’il sollicite encore nos rêves et nos fantasmes.

Set ​in the 1920s, The Glimpses of the Moon details the romantic misadventures of Nick Lansing and Susy Branch, a couple with the right connections but not much in the way of funds. They devise a shrewd bargain: they'll marry and spend a year or so sponging off their wealthy friends, honeymooning in their mansions and villas. As Susy explains, "We should really, in a way, help more than hamper each other. We both know the ropes so well; what one of us didn't see the other might -- in the way of opportunities, I mean." The other part of the plan states that if either one of them meets someone who can advance them socially, they're each free to dissolve the marriage. How their plan unfolds is a comedy of eros that will charm all fans of Wharton's work.

Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

–; Fantômas ​! –; Vous dites ? –; Je dis... Fantômas. –; Cela signifie quoi ? –; Rien... et tout ! –; Pourtant, qu'est-ce que c'est ? –; Personne... mais cependant quelqu'un ! –; Enfin, que fait-il ce quelqu'un ? –; Il fait peur ! ! ! Fantômas n'est pas un héros positif. Il est le Génie du Mal, l'Insaisissable, qui renaît sans cesse de ses cendres. Jamais vaincu, il utilise tous les stratagèmes possibles et peu imaginables. Il nargue les hommes et transgresse les lois. Rien ne l'arrête, il pénètre toutes les couches de la société, des apaches des banlieues aux aristocrates des palaces, il franchit les frontières, connaît aussi bien Whitechapel et les docks de Londres que les fortif' de Paris et la haute société européenne.

Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

"Nem ​vagyok az a tipikus magyar híresség, aki könnyen és szívesen megnyílik mások előtt. Vannak olyan időszakai az életemnek, melyekről sosem beszéltem még. Senkit nem avattam be abba, milyen sok fájdalmat őrzök a gyerekkoromból; hogy tettem túl magam tizenévesen az öcsém tragikus elvesztésén; hogy és hol fordultam a zenéhez és kapaszkodtam a dallamokba, hogy elrepítsen egy általam kreált csodálatos világba. Kissrác koromban nem tűzoltónak vagy űrhajósnak készültem, engem mások lelkivilága érdekelt - ha a hivatás jelentésével nem is voltam tisztában, de én pszichológus akartam lenni! A mai napig szeretem hallgatni mások történetét, a saját tapasztalatomra hagyatkozva igyekszem tanácsokat adni. Kapaszkodókat. A dalaimmal is. Most viszont én beszélek majd. Hosszan, őszintén, nyíltan, tabuk nélkül. Megasztárról, szerelemről, pénzről, népszerűségről, zenéről, hitről, vágyakról. Ez is egyfajta terápia - nekem és talán az olvasónak egyaránt. Mert hiszem, hogy a törökszentmiklósi cigánytelep nyomorából induló, és ma már boldog és teljes életet élő családapa sztorija lehet tanulságos." (Caramel)

Covers_414225
Oly ​korban éltek Ismeretlen szerző
0
0

1938. ​május 5-én, a félszáznál több napilap közül mindössze kettő akadt – a Pesti Napló és a Magyar Hírlap –, amely kötelességének tartotta (vagy merte) teljes terjedelmében közreadni azt a tiltakozást, amelyből a fenti idézet való. A magyar társadalomhoz és a törvényhozás tagjaihoz címzett deklarációt ötvenkilencen – hangsúlyozottan „keresztény családok leszármazottai” – írták alá. A névsor már a maga korában is fajsúlyos volt, az utókorból visszatekintve még inkább az. A tiltakozók között volt Bartók Béla és Kodály Zoltán zeneszerző, Kernstok Károly, Kmetty János, Márffy Ödön festő, Móricz Zsigmond, Szabó Zoltán és Zilahy Lajos író, Schöpflin Aladár esztéta, Somlay Artúr színész, Kárpáti Aurél kritikus, Gáspár Zoltán publicista. A szégyentől izzó, váteszi szavakat a tiltakozók ugyan a kortársaiknak címezték, de mivel naivitással nehezen lennének vádolhatóak, alighanem az utókornak is szánták palackposta üzenetként.

"Hogy ​is kell hazudni? - tűnődött Esti Kornél. A kísérleti lélektan azt javallja, hogy amikor ürügyekkel akarunk élni, olyan dolgokra hivatkozzunk, amelyek lépten-nyomon előfordulnak az életben. Ha például vacsorára vagyunk híva, s nincs kedvünk elmenni, hozzunk föl egy ártatlan betegséget. Fejfájás, nátha stb. Minthogy ezek a betegségek a leggyakoribbak, nyilvánvaló, hogy - a valószínűségi számítás alapján - el is hiszik." (K. D., 1932)

Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

„Eine ​‚Geschichte‘, die allerdings ins Endlose angelegt ist", nannte Kafka diesen Roman in einem Brief an Felice Bauer vom 11.November 1912. Im selben Brief nannte er auch den Titel des Ganzen: ,Der Verschollene‘ - die einzige authentische Titelformulierung für diesen Roman, der dann später unter dem Titel ,Amerika‘ berühmt wurde ... ,Es ist die erste größere Arbeit‘ - so fügte er hinzu - ,in der ich mich nach 15jähriger bis auf Augenblicke trostloser Plage seit 11/2 Monaten geborgen fühle'. Der damals auf diese Weise vorgestellte Roman erscheint hier so, wie er von Kafka hinterlassen wurde: in der Textgestalt der Handschrift, ohne Normalisierungen oder Modernisierungen - und als Torso. Denn ein Ende, einen definitiven Abschluß, hat ja diese ,ins Endlose angelegte' Geschichte in der Tat nie gefunden..." Jost Schillemeit

Fences ​is a 1983 play by American playwright August Wilson. Set in the 1950s, it is the sixth in Wilson's ten-part Pittsburgh Cycle. Like all of the Pittsburgh plays, Fences explores the evolving African-American experience and examines race relations, among other themes. The play earned Wilson the 1987 Pulitzer Prize for Drama and a Tony Award for Best Actor for James Earl Jones.

The ​passionate account of a young man's growing awareness of his identity, of his involvement in the secret and dangerous world of petty crime, and how, influenced by precocious schoolmate, he rebels against convention and discovers not only the great joy of independence, but his own new powers for good and evil.

Un ​jeune couple se lance dans une quête moderne, la collection d’objets de consommation. Mais entre le manque d’argent et l’insatisfaction de la possession, Jérôme et Sylvie poursuivent une vaine course. Avec ce premier livre, Perec écrivait le roman définitif du consumérisme, en décrivant un mode de vie naissant, lié à l’objet, à son désir, à sa façon envahissante de remplir l’esprit. 40 ans plus tard, en plein débat sur le pouvoir d’achat ou l’endettement des ménages, le sujet reste entier.

Párizs, ​hatvanas évek. A történet narrátora, egy húsz év körüli fiatalember, aki régi könyvekkel házal, eseménytelen, sivár hétköznapjait éli a téli, borongós Quartier Latinben. Egy napon furcsa párral hozza össze a véletlen. Van Beverék Párizs környéki kaszinókban játszanak, kis tétekben, a nyereményekből élnek. Lepusztult, olcsó szállodákban laknak, vendéglőkbe, bárokba járnak játékgépezni, a lány, Jacquline étert szív. A narrátor úgy érzi, valamiféle rejtély lengi körül újdonsült ismerőseit: hol napokra nyomuk vész, hol újra felbukkannak, s mintha mindenáron igyekeznének észrevétlenek maradni, beleolvadni a diáknegyedben nyüzsgő névtelen-arctalan tömegbe. A fiú beleszeret Jacquline-be, és a kedvéért még arra is hajlandó, hogy pénzt lopjon a lány egy másik, alkalmi szeretőjétől. A két fiatal Londonba szökik, hogy ott új életet kezdjenek, amely azonban nem sokban különbözik a hátrahagyott párizsi életüktől. Aztán egy napon Jacquline búcsú nélkül eltűnik, hogy majd húsz év múlva bukkanjon fel újra, már egy másik férfi feleségeként, új névvel, új külsővel. Először úgy tesz, mintha nem ismerné meg az időközben ismert íróvá lett narrátort, de végül egy éjszaka erejéig újraélik a fiatalkori fellángolást. Patrick Modiano az emlékezés írójaként kapta meg az irodalmi Nobel-díjat 2014-ben. De nemcsak az emlékezés, hanem természetes ellenpárja, a felejtés is ott van minden művében. A Felejtett álom hősei - akárcsak a többi Modiano-könyv szereplői - mintha idegenek, kívülállók volnának a saját életükben, s önmagukat keresve sejtelmes árnyalakokként mozognak a regény álomszerű közegében. Amikor rájuk vetül az emlékezés fénye, egy-egy pillanatra kiválnak a homályból, hogy aztán kisvártatva visszaolvadjanak belé. Az emlékezés és a felejtés kettős fénytörésében a valóság elmosódottá, már-már krimiszerűen titokzatossá válik, s mozaikdarabkái mindannyiszor más-más képpé állnak össze az idő kaleidoszkópjában. Egyáltalán felderíthető, megismerhető a valóság? Vagy a felejtés, a múlt mélységesen mély kútjából csak egésszé soha össze nem álló töredékeit hozhatjuk felszínre? Ezekre a kérdésekre keresi a választ Modiano különös hangulatú, varázsos atmoszférájú regényében. Kritikák: "Nagyobbnak tűnik, mint valaha. És tétovábbnak is. Igen, ez a jó szó rá! Ő, aki akár tizennégyszer vagy tizenötször is átírja a szövegeit. Míg el nem nyerik végső, tökéletes formájukat. A francia irodalom bölcs pátriárkájával való találkozás kivételes pillanat!" L'Express "Modiano egy különleges hang, az egyik legszebb a francia irodalomban... Egyszerű szavakkal és sok-sok csenddel kísért csodálatos zene. Nem is lehet tudni, hogy a Dora Bruder szerzőjének miféle varázslattal sikerült megteremtenie ezt a rejtélyekkel és melankóliával teli atmoszférát." Le Figaro "Modiano a regényeiben több mint ötven éve nyomoz Párizs, mint egy-egy bűnügy helyszíne után. Ám ezekben a különleges 'krimikben', amelyek közül talán a legszebb a rue Dante környéki vendéglőkbe, bárokba, kávéházakba 'belegyökerezett" Felejtett álom, a nyomozás legfőbb tárgya a felejtés, és a bűntény magában a szereplők által bejárt útvonalban testesül meg." Bibliobs Patrick Modiano francia író. Első regénye 1968-ban jelent meg La place de l'Étoile címmel. 1972-ben kapta meg a Francia Akadémia regényeknek járó irodalmi díját Les Boulevards de ceinture című alkotásáért, 1978-ban pedig a legrangosabb francia díjat, a Prix Goncourt-t a Sötét boltok utcájáért. 2002-ben A Kis Bizsuért neki ítélték a Prix Jean Monnet de Littérature européenne-t, 2010-ben megkapta a rangos Prix Mondial Cino Del Duca nemzetközi irodalmi díjat az Institut de France-tól életművéért, 2012-ben az Európai Irodalom Osztrák Állami Díját, legutóbb pedig, 2014-ben az irodalmi Nobel-díjat. A Tarandus Kiadónál eddig megjelent kötetei: A Kis Bizsu (2014), Éjfű (2014), Augusztusi vasárnapok (2014), Hogy el ne tévedj (2015), Nászút (2015). Talán nincs is más francia író, aki annyi irodalmi díjat és kitüntetést mondhat magáénak, mint Patrick Modiano. Már első regényéért, a La Place de l'Étoile-ért elnyerte 1968-ban a Roger-Nimier és a Fénéon-díjat. Ezt követte 1972-ben a Francia Akadémia regényeknek járó irodalmi nagydíja, a Les Boulevards de ceinture c. művéért. Tovább díjak és kitüntetések: 1976: Könyvkereskedők díja (Villa Triste) 1978: Goncourt-díj (Rue des Boutiques obscures - Sötét boltok utcája) 1984: Prince Pierre de Monaco irodalmi díj 1996: A Francia Köztársaság Becsületrendje lovagi fokozata 2000: Paul Morand irodalmi nagydíj 2002: Charente megye európai irodalmi Jean Monnet-díja (La Petite Bijou - A kis Bizsu) 2010: Cino Del Duca Világdíj 2011: A Francia Nemzeti Könyvtár Díja és Marguerite Duras-díj 2012: Osztrák Állami Díj az Európai Irodalomért Végül írói életműve megkoronázásaként 2014-ben elnyerte az irodalmi Nobel-díjat.

Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Élhető-e ​napjainkban a kereszténység? Fel merjük-e vállalni a templomon kívül is a hitünket? Tudunk-e éltető kovászként jelen lenni a világban, saját környezetünkben? Észrevesszük-e a Gondviselés felénk küldött jeleit? Tíz év óta igyekszem megírni mindazt, amiről úgy gondolom, segíthet Krisztustól kapott küldetésünk megvalósításában, Istennel való kapcsolatunk elmélyítésében. Bízom benne, hogy mindenki találhat értékes gondolatokat e könyv lapjain, megismerve, hogy - egy keresztény fiatalember szemével nézve - miként fest korunk egyháza "belülnézetből". _Gégény István_

Pulitzer-díj ​2017 Cora rabszolga egy georgiai ültetvényen. A rabszolgaság maga a pokol és talán senkinek sem annyira, mint a fiatal lánynak. Amikor először hall a Földalatti Vasútvonalról, elhatározza, hogy megszökik. De nem tudhatja, mennyire hosszú lesz az út… Amerikai Könyvdíj, a New York Times bestsellerlista első helyezettje, Goodreads Év könyve, az idei Pulitzer díj nyertese. Colson Whitehead regénye az elmúlt év talán legnagyobb irodalmi szenzációja volt.

Pulitzer-díj ​2017 Cora rabszolga egy georgiai ültetvényen. A rabszolgaság maga a pokol és talán senkinek sem annyira, mint a fiatal lánynak. Amikor először hall a Földalatti Vasútvonalról, elhatározza, hogy megszökik. De nem tudhatja, mennyire hosszú lesz az út… Amerikai Könyvdíj, a New York Times bestsellerlista első helyezettje, Goodreads Év könyve, az idei Pulitzer díj nyertese. Colson Whitehead regénye az elmúlt év talán legnagyobb irodalmi szenzációja volt.

Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Rövid ​életemben ezek az írások egyszer már megjelentek. Kitöltötték a maguk helyét, szívemnek kedves nyomófelületét különböző napilapokban, folyóiratokban. Először arra gondoltam, közlöm a lap nevét, és a dátumot is persze, de a végén hagytam a bibliográfiát. A tárcák akkor, ott, jó helyen voltak, és jó időben. Most viszont, így együtt, merőben mást mutatnak, legalábbis remélem. Darabnyi, de azért pontosan összefüggő, fontos világot. A Tisztelt Olvasót éppen ezért kérhetem arra: ne fossza meg magát az eredetiség, az újdonság élményétől. A meglepetések rendre előkerülnek a sorok közül. Ha mégsem sikerül a kísérlet, legfeljebb azt mondhatjuk déjá vu.

Kollekciók