Ajax-loader

kollekció: Művészet, építészet

“Csak egy asszony építheti fel újra, amit egy másik asszony romba döntött.”
(Rejtő Jenő)


Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

A ​reprezentatív megjelenésű, színes kötetben olyan kiváló itáliai reneszánsz mesterek műveit láthatjuk - többekkel együtt -, mint Michelangelo, Botticelli, Leonardo, Raffaello vagy Donatello.

Működésének ​másfél évtizede alatt a Barabás Miklós Céh valósághű tükörképét adta képzőművészeti életünk jelenségeinek. Olyan korban alakult meg, amikor a művészi érték társadalmi tudatosításában az építőmunkát még az alapoktól kellett kezdeni. Példát mutatott a szervezeti élet intézményeinek kiépítésében. Csupán egyetlen adat művészetnépszerűsítő kiállításukon és csoportbemutatójukon 1300 - nál több alkotást - kép - és szobortermésük legjavát - mutatták be a tárlatok látogatóinak. Számoknál, adatoknál többet mond azonban az a felmérésekkel ki nem mutatható eredmény, mely munkájuk sikerét igazolja: 15 év szervezeti munkálkodása nyomán már korántsem arról az alapról léphettünk tovább, ami művészeti életünk viszonyait, parlagi voltát az egyesület fellépése előtt jellemezte.

Valahol, ​még nem tudják hol, de ott, ahol láza teljességében zúg a párizsi élet, nemsokára állani fog a lázas és zúgó élet monumentuma, az élet szobra, a bronz-valóság. A világ igazodik itt Nyugaton. Az élet diadalmasan eszmél önmagára. Nem tűri, hogy az ő piacát hullákkal szagosítsák be. Haragosan söpör el mindent, ami nem őt szolgálja. A gyöngék, akik nem tudnak az élettel ujjongva, tülekedve rohanni, sikoltoznak: - Óh, jaj, a múlt! A kegyelet!... Az élet zúgásában nem hallik már meg e sikoltás. Az élet végre tisztába jött önmagával. Örömöket, életet, szenzációkat ad azoknak, akik őt szeretik, akik neki hízelegnek, akik ővele tartanak, de kegyetlenül keresztül gázol a gyöngéken, a tehetetleneken, az álmodozókon. Hajrá! A folytonos akarat és akció: az élet. A nyápicok, hiába öltük ki rá a nyelvünket. Hiába próbáljuk begubózni magunkat. Az élet, az önmagára eszmélt élet, nevezzük az ő ócsároló és büszke nevén: a modern élet kérlelhetetlen. Nos, ez a hatalmas, ez a kérlelhetetlen, modern élet most szobrot kap. Ezt mondja: -Követelem jogaim teljesítését. Ti emberek, eddig gyávaságotokban folyton a halált tiszteltétek meg szobrokkal. Én most reklamálom a szobrokat. Igaz, hogy ti fölmagasztalt halottaitokat is csak az én kedvemért magasztaljátok föl. Azt akartátok a ti állati önzésetekkel, hogy a megszobrozott halottak ösztökéljék az élőket példaadással a ti kedvetekre tenni. De erre a játékra nekem már nincs többé szükségem. Faragjátok szobraitokat egyenesen nekem... Rodin, ez a csodálatos képfaragó, ez a nagyerejű szobrász, kinek hellén a lelke, de gótikusan merész fölrakású, megfaragta a modern élet szobrát. Ennek a szobornak "Le Penseur" a neve, "A gondolkozó". Ott állott július 1-ig a Grand-Palais magas üvegboltja alatt. Ékessége volt az egyik, a fiatalabb francia "szalon"-nak. Kit ábrázolt? Egy embert. Nem is! Az embert. Nem azt a bizonyos, örök-embert, aki nincs. Az embert, aki ma él.

Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

London, ​1967. A trinidadi Odelle állást kap az előkelő Skelton galériában. Egy nap felbukkan a varázslatos tehetségű spanyol festő, Isaac Robles egy addig ismeretlen korai műve, amit a galéria kiállításon akar bemutatni. Odelle-nek feltűnik, milyen különös hatást gyakorol a kép főnökére és pártfogójára, Marjorie Quickre, és a lányban gyanú ébred: miféle titkok rejlenek a festmény múltjában? Spanyolország, 1930-as évek. Robles, a festő és a húga megismerkedik egy Londonból érkezett műkereskedővel és vonzó lányával, Olive-val. A kereskedőt elbűvöli Robles első képe, ám mielőtt felkarolhatná az ifjú tehetséget, kirobban a spanyol polgárháború… Mi köti össze ezt a két eseményt, amelyet több mint harminc év választ el? Jessie Burton regényében egy festmény sorsán keresztül ismét magával ragadó, érzelmekben gazdag történet tárul fel múlt és jelen kapcsolatáról, a szerelembe beleavatkozó politikáról és a tehetség valódi természetéről.

"Ezzel ​a könyvvel elsősorban az útjukra induló fiataloknak szeretnék nyelvtani-ismeretelméleti segítséget nyújtani a nyelv tökéletes elsajátításához. A huszadik század nagy festő-pedagógusainak tapasztalatait, feljegyzéseinek rezüméjét összegyűjtve próbálok lényegre törő összefoglalót adni."

Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Ma, ​amikor az építészetet, elsősorban a nagy lakótelepeket jogos kritikával illetjük, sivárságukat kifogásoljuk, az emberi léptéket hiányoljuk, különös érdeklődésre tarthat számot az az időszak, amikor az új építészet - századunk első harmadában - megkísérelte az ipari fejlődésnek is megfelelő, egyben humánus környezet létrehozását. Ernst May ennek a korszaknak volt kiemelkedő egyénisége. A kultúra egységének gondolata uralkodott a May vezetésével Frankfurtban végrehajtott minden tevékenységen, a város egészének korszerűsítésétől az általa tervezett, még ma is mintaszerű lakótelepeken át a beépített bútorokig és a reklámnyomtatványokig. Változatos életpályájának további színtereit - Szovjetunió, Kelet-Afrika, Német Szövetségi Köztársaság - a történelem sodrása, egyben az építészet szociális feladataival elkötelezett, alkotni vágyó ember döntései határozták meg. Sikerei és kudarcai századunk építészeti törekvéseinek eredményeit, nehézségeit, problémáit tükrözik. Jelentőségét legtalálóbban kortársának, Walter Gropiusnak szavai jellemzik: "Míg mi a CIAM keretében az új építészet elveit lényegében csupán papíron dolgozhattuk ki, May... a maradisággal és a reakcióval dacolva bebizonyította, hogy az új építészet szociális, esztétikai és művészeti célkitűzései gazdaságosan megvalósíthatók."

Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

A ​mai ún. modern építészet a századforduló idején jutott kialakulásának döntő időszakába, amikor Európa-szerte jelentkezett a mozgalmas formáiról ismert szecessziós irányzat. Noha a szecesszió elnevezést gyakran alkalmazzák az eklektika és a modern kibontakozása közötti teljes időszakra, valójában csak néhány évig érvényesült az építészetben. Már a századforduló idején egy tisztultabb, a gyakorlati igényeket kielégítő és a korszerű szerkezeteket alkalmazó építészet bontakozik ki. Ennek a premodern építészetnek egyik legradikálisabb, forradalmi szemléletű és kimagasló képességű építőművésze volt a brnói születésű Adolf Loos. Tevékenységének kezdete a bécsi szecesszió virágkorával esik egybe, de szemlélete ezzel merően ellenkezik. Forradalmi hangú írásai az akkori művészetszemléletet és társadalmat ostromozzák, épületei a konzervatívokat valósággal megbotránkoztatják. Loos a tiszta célszerűség alapján áll, épületeit a belsőterek finom, a rendeltetéshez igazított, ízléses kialakítása jellemzi. Műveivel csakhamar a nemzetközi élvonalba kerül, s a modern építészet kibontakozásának döntő éveiben olyan alapot teremt, amelyhez később egy egész építésznemzedék kapcsolódhatott.

A ​legújabb korral foglalkozó építészettörténet gyakran elemzi a nagy kultúrcentrumok és az ismert mesterek alkotásait. De kevésbé ismert területeken is működtek jeles építészek, akiknek életműve az új építészet szerves alkotórészévé vált. A két világháború között ilyen fontos központnak tekinthető Brno városa, ahol 1920 után több kiváló cseh építész tevékenykedett. Közülük leginkább Bohuslav Fuchs gazdag életműve méltó a figyelemre. A cseh építészet nemzeti irányzataihoz sorolható családi házai után egyre több modern középületet és igényes lakóépületet tervezett. Ezek közül több jelentősen befolyásolja a város képét. Közel öt évtizedes tevékenysége az építészeti avantgardizmus kimagasló értéke.

E. ​G. Asplund a XX. század első felének legjelentősebb svéd építésze, az európai modern építészet nagy alkotó egyénisége. Munkásságának legfőbb törekvése és eredménye a modern építészet alkotómódszereinek és a hagyomány szintézisének megteremtése, a racionális szintézisének megteremtése, a racionális avantgarde építészet humanizálása. Mindezt életének három kiemelkedő jelentőségű alkotása példázza: a Bredenberg-áruház Stockholmban, a göteborgi városháza műemlékegyüttesének bővítése és a stockholmi erdei temető nagy ravatalozója. Ez utóbbinak természeti környezetbe illesztése, tömegformálása és részletképzése az eszmei tartalom egyik legnagyszerűbb építészeti realizálása, az európai modern építészet remekműve.

A ​könyv Richárd Neutra életét és műveit ismerteti. Neutra nagyjából egy évtizeddel volt fiatalabb a modern építészet közelmúltban eltávozott többi nagy alakjánál (Le Corbusier, Gropius, Mies van der Rohe), de századunk első évtizedeiben velük együtt küzdött az építészet megújulásáért. Egyike volt a legelsőknek (a finn Saarinen mellett), aki már a húszas évek elején kivándorolt Amerikába. Nagy befolyást gyakorolt a modern amerikai építészet kialakulására, majd az amerikai építészet példájával az európai építészetre is. A könyv szerzőjét majd másfél évtizedes barátság fűzte Neutrához, ami az írásban melegebb, szubjektívebb hang megütésére adott okot és jogot. Ez egyúttal olvasmányosabbá, hozzáférhetőbbé teszi az írást a szélesebb közönség számára is - anélkül azonban, hogy a hozzáértők számára lapossá, érdektelenné válna.

Le ​Corbusier a modern építészet történetének kétségkívül leghatásosabb alkotóegyénisége volt. Szerteágazó tevékenysége nemcsak az építészetre hatott, de a képzőművészet, az urbanisztika, sőt bizonyos mértékig a művészetfilozófia és szociológia területére is kisugárzott. A könyv életpályájának ismertetése után bemutatja őt a képzőművészet oldaláról, a mester innen közelítve meg az architektúrát, valóban új és modern építészeti formanyelvet tudott teremteni. A következő fejezetben Le Corbusier tevékenységének mondhatjuk legfontosabb területét, a lakásépítést vázolja fel, a 20-as évek jellegzetes avantgarde villáitól a marseille-i hatalmas kollektív lakóházig. Ezután városépítési gondolatait, terveit veszi vizsgálat alá, mint Le Corbusier mindent átfogó és vizsgáló szellemének legjellegzetesebb tevékenységét. Befejezésül az alkotót elhelyezi az egyetemes modern építészet értékrendjébe - nem felejtkezve el magyarországi hatásáról sem.

In ​writing this important new book, Nigel Warburton researched the extensive archive of Goldfinger's writing, office papers, models and drawings held in the RIBA Collection and also interviewed people who knew and worked with him. An intolerant and fiery man, Goldfinger gained the respect and grudging admiration of his peers and employees, and while his buildings have provoked controversy they are nonetheless powerful, expressive and individual. This book considers the man and his life as the motivation for his works, weaving anecdotes and first-hand materials into an insightful and extensive account that entertains and challenges readers as it informs.

Covers_426507
Modern ​Art Ismeretlen szerző
0
1

Modern ​Art is an authoritative introduction to every important development in the visual arts from the late nineteenth century to the 1980s. Eight critical essays by noted art historians shed light on topics from Impressionism to Dada, Art Nouveau to Pop Art. The essays are ordered chronologically, and each thoroughly examines the historical context―political, social, and technological―that shaped the movement under discussion.

A ​látszóbeton nem pusztán egy anyag, egy technológiai eljárás, hanem benne megmutatkozik a korszak gondolkodása: egyrészt a modern hagyomány, hogy a szerkezetet a maga valójában láttassuk, de a posztmodern minden lehetséges nyitott elve is. Erős, szilárd, ellenáll az időnek, ugyanakkor egy korszerű technológia eredménye. A könyv legnagyobb érdeme, hogy a látványbeton technológiai és kivitelezési ismereteit mindenre kiterjedően részletezi, de nem feledkezik meg a célról, ami az építészeti alkotás maga. A kötet kizárólag magyar példákon keresztül mutatja be a látszóbeton megvalósulásait.

Az ​1920-as évek elején a Magyar Iparművészeti Iskolában kiváló tanárok irányításával ifjú építészek egy csoportja ismerkedett az akkor vajúdó világ művészeti, társadalmi életével. Az építészet és belsőépítészet egységében fogant későbbi munkásságuk a nagy elődök magas fokú alkotásainak szintézisét tükrözi. A csoport tagjai közül néhány külföldön - így Bodon Sándor Hollandiában - váltotta valóra maradandó építészeti alkotásokban haladó eszméit. A kötet szerzője arra vállalkozott, hogy Bodon életművét - ha szűk terjedelemben is - megismertesse az olvasóval. Számos fotó és tervvázlat segítségével mutatja be az igen jelentős művészeti mozgalmakban részt vevő kiváló építész tevékenységét.

A ​könyv Arisz Konsztantinidisz sokrétű munkásságát mutatja be. Első része az európai rangú görög építész életét, pályáját tekinti át, majd bemutatja műveit, kiemelve munkáslakótelepeit, az általa tervezett moteleket, szállodákat, lakóházakat és nyaralókat. A következő fejezet Arisz Konsztantinidisz szakírói, grafikusi és fotóművészi munkásságát foglalja össze, hangsúlyozza az ezekben megnyilvánuló közös célt: a sajátos görög művészeti, építészeti hagyományok megismertetését. A kötet értékét emeli, hogy a közölt képek és rajzok az építész munkái.

Györgyi ​Dénes pályája fél évszázad magyar építészetének változásait tükrözi. Működését a századfordulón kezdi, s mint Kós Károly barátja, a nép építészet hagyományaira támaszkodó formaképzéshez csatlakozik. Első rajzai, tervpályázatai ebben a szellemben fogantak. A két világháború közötti időszakban Györgyi is a retrográd historizálás szellemében dolgozik néhány évig, de hamarosan felismeri az avantgarde építészet jelentőségét, s 1930 körül már a modern architektúra művelői között találjuk. Legjelentősebb épületei kiállítási pavilonok és lakóházak. A felszabadulás után az újtípusú általános iskola építészeti kérdéseivel foglalkozik.

Vágó ​Péter, a kiváló magyar származású francia építész, a nemzetközi építészeti élet egyik legjelentősebb szervező egyénisége. Apja, Vágó József, a századelő neves építésze volt: az 1919-es Tanácsköztársaság idején vállalt magas szakmai hivatala miatt emigrálnia kellett. Vágó Péter pályája kezdete óta vett részt a francia, majd a nemzetközi szakmai közéletben. 1932-ben az akkor alapított, máig is legjobb francia építészeti folyóirat, a L 'Architecture d'Aujourd'hui főszerkesztője lesz. Ebben az évben szervezi az első nemzetközi építész szövetséget is, melyből 1948-ban jön létre az UIA (Union Internationale des Architectes), s melynek szekciói behálózzák az egész világot. Gyakorló építészi tevékenységét már egyetemi hallgató korában megkezdi. Jellemző alkotásait a kötet számos illusztrációval mutatja be. Építészetszemléletéről, amelyet számos előadásban, cikkben hirdetett, a könyv második része nyújt képet.

Covers_434456
Scholz Ismeretlen szerző
0
0

Az ​ötvenes években sokszor megfestett, anekdotikus pesti és párizsi életképek és a parallel, inkább kommersz céllal készült idealizáló, statikus figurációk a Willendorfi Vénusz-seggű aktokkal (Picasso-reminiszcenciák?), melyek festői megoldás szempontjából amúgy sem álltak távol egymástól, a 60-as évek közepén egybeilleszkedtek. A képek hangja megkomolyodott: az eszpresszóasztalt körülkönyöklők frivol csoportjából bensőséges utolsó vacsora, emmauszi találkozás lett, a bárpultnál beszélgetők heroikus testű görög filozófusokká emelkedtek. Scholz az általánosan érvényes pozitív emberit kereste, amit a mitologikus utalásban, hellén derűben, a vallás nélküli szakrálisban látszott megtalálni. a kompozíciókon sok az alak, mindegyik egyformán fontos. Kitöltik a képsíkot: Scholz hol fotótablószerűen rendeli őket egymás mellé, hol kis csoportokban fordítja jobbra-balra őket (Együtt-külön, 1977), hol a kép felületét feldaraboló kazettákban (Társadalom, rézkarc, 1977), hol pedig a képet horizontálisan elválasztó vonal alatt és fölött helyezi el őket (Létezés két szinten, 1972); Scholz csak ezeken a kompozíciókon enged meg magának perspektivikus utalást, elő- és hátteret. a michelangelói freskófestészet felé kínálkozó asszociációk mellett Goya óriása is eszembe jut: a folyatás, a vastag, csomós festés, a cuppantások és törések prehisztorikusbiologikus kolosszusokat formálnak a figurákból. A 70-es évek képei által érintett görög és keresztény mitológia átmeneti megoldásnak bizonyult. Segítségével azonban Scholz Erik sajátos, egyéni mitologikus projekcióhoz, érkezett, amelyet egyik képcímével - a Fa népe - jellemeznék. a mintegy 1990-ig tartó periódus a természet és egy elképzelt/átélt prehisztorikus ember szelíd egységét, az életöröm panteisztikus világérzését fogalmazza meg. a képek erősen absztraháltak, kompozicionális rendjük többnyire fonadékosan vízszintes-függőleges, a formák az egész felületet kitöltik. Témájuk vagy egyetlen nagy fa, mint élettér,v agy erdő, vagy az ebben a közegben éldegélő emberi alakok, akik szavak nélkül is kommunikáló, békés, tünde közösséget alkotnak; népséget, amelyt a kép nézőjének jóindulatú megbámulásához felsorakozva önmagát is engedi. Ez az ideális-időtlen élőállapot nem egyhangú: változatos színharmóniákkal, karakterben igen különböző, zenei képritmusokkal (Színes tömeg, 1984 - Együtt, 1983), az alakok friss egymás mellé-fölé sorolásával kifejezett erdőcsöndes, csengő-bongó vagy éppen a rituálék ünnepélyességébe merevedett életképekben nyilvánul meg. A magyar művészet utóbbi húsz évében nem társtalan magánmitológia-ciklus Scholz Erik életében és munkásságában több szál összefonódásából jött létre. Közülük eddig még nem említettem azt, hogy Scholz gyerekkorától kezdve az erdőkben érzi magát igazán otthon, s ezt az idők folyamán következetesen igyekezett kifejezni művészetében. Az 50-es években - emlékszem - a budai erdőket járta, korhadt tuskókat, gyökereket festett át élénk színekkel, "bálványokat" csinált a fáknak. 1958 táján, a cserepes növényekkel zsúfolt műteremben, néhány hazahozott "bálvány" és moha összeépítésével environmentet létesített. Gyakran tartózkodott Zsennyén, ahol az erdőkben még olyan ínyencség található fel, mint az 1000 éves kocsonyás tölgy. A 80-as években pedig le is telepedett itt, hogy az erdőben, a konyhakertben és a műteremben egyaránt tevékenyen, egységet teremtsen az életben. A Nagy Fa és a Fa Népe azt az élőhelyet és társadalmat modellezi, amelyben ezt az egységet el lehet helyezni. Az utóbbi években Scholz nem modellálja és szemléli az ideális életet, hanem az általában egyalakos táblákon, többféleképpen értelmezhető emblematikus figurák képében maga ágál, önmaga állapotait vetíti ki. Az újabb képek formameghatározó anyagát, egy gyökérszerű rizomorpha (fákon élősködő gomba) szövevényeit az erdőből hozza és sok igazítás nélkül, működni hagyva a szövedék természetes struktúráját, ráragasztja a kép felületére.

Az ​Ars Mundi művészeti sorozatnak eddig talán legszebben sikerült kötete jelenik meg 1943 könyvnapjára. Ázsia művészetének egyik legszebb ágát, a miniaturafestészetet ismerteti Homér Lajos, a keletázsiai művészet szakavatott tudósa. A perzsák, törökök és az indiaiak remekein keresztül elevenedik meg előttünk a miniaturák színes világa. AZ író a legkitűnőbb iskolák és mesterek sorain viszi az olvasót e művészet kezdetétől virágkorán át egészen a hanyatlásig. 32 egyszínű és 4 sokszínű képtáblával.

Emilie ​Flöge egyszerű varrónőből lett az első fergeteges hatású divattervezőnő: hazájában, Ausztriában valóságos divatdiktátor, sok mindenben meg is előzve a Párizsban egyre népszerűbb Coco Chanelt. Ő az, aki már Chanel előtt megszabadította a nőket a fűzőtől, és - a korabeli Bécsben meglehetősen szokatlan módon - nő létére tárgyalt férfiakkal, minden nehézség és támadás közepette megőrizve a Mariahilfer Strassén lévő divatszalonja függetlenségét. És Emilie Flöge mindemellett Gustav Klimt társa és múzsája is volt évtizedeken át, a festő számos művének, köztük, szakértők szerint, A csók-nak is az ihletője. Margret Greiner regényes életrajzából közelről ismerhetjük meg az extravagáns festőművész magánéletét és karrierjét, Emilie személyében pedig egy olyan rendkívüli tehetségű nőt, aki művészként és üzletemberként is megelőzte korát. A századfordulós Bécs szertelen hangulata, az új művészet, a szecesszió friss pezsgése árad Margret Greiner könyvéből, amely tele van a divat és a szabászat iránt érdeklődők számára máshonnan kideríthetetlen ínyencségekkel is. Több könyv és egy nagyszerű film született már erről a nagy, romantikus történetről (az utóbbi Raoul Ruiz alkotása, és a John Malkovich által megszemélyesített Klimt oldalán Veronica Ferres alakította Emilie Flögét), ám az első nagy divattervezőnőt a legtöbben mégiscsak Klimt festményeiről ismerik. Érdemes elolvasni az életrajzát: a század egyik legrendkívülibb asszonya volt. „Emiliére átragadt a Szecesszió megalakulásának eufóriája. Jelen volt az indulásnál, amely addig nem sejtett tehetségeket és ötleteket hívott elő minden résztvevőből, csodálta ezeknek a fiatal férfiaknak a tetterejét, akik vállvetve, merészen megkísérelnek valami újat, amit Bécsben addig képtelenségnek véltek. Az amúgy zárkózott, szófukar Gustavot egyszerre feszítette a mondanivaló.”

A ​magyar származású Goldfinger Ernő Budapesten megkezdett középiskolai tanulmányait 1920-ban Svájcban fejezte be. Ezután Párizsba települt, ahol az École des Beaux-Arts-ban szerzett építészeti diplomát. 1934-ben költözött Angliába; azóta is ott él, és ma már egyike a legismertebb angol építészeknek. Különösen az utóbbi években hozott létre igen jelentős alkotásokat - amilyen pl. az angol Egészségügyi Minisztérium hatalmas épületegyüttese, az Odeon Filmszínház épülete, a Haggerston-leányközépiskola komplexuma stb. Igen szépek családi lakóházai. Ilyen pl. saját háza - egy hármas ikerház középrésze -, amelynek 1970-ben műemléki védelmét rendelték el. Goldfinger Ernőt, aki 1972-ben töltötte be hetvenedik életévét, érdemei elismeréséül nemrég a Royal Academy of Arts rendes tagjai közé választották.

Covers_237767
Közösség ​és művészet Ismeretlen szerző
0
1

Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

„2000. ​június 16-án a szentendrei Művészetmalomban Farkas Ádám szobrászművész, a Magyar Képzőművészeti Egyetem rektora (akkor tanszékvezető tanára) avatta fel Chikán Bálint művészettörténész emléktábláját, melyen a bronz arcmást Szabó Tamás szobrászművész készítette. A táblát a szentendrei művészek és a város önkormányzata állították, megemlékezve a tragikusan korán eltávozott, a közgazdaságtan tudományában, de főleg a kortárs művészettörténetben jelentőset alkotó kollégáról, barátról, aki a Szentendre Művészetéért Alapítvány első titkára volt.” (Részlet Hann Ferenc szerkesztő előszavából)

Tanulmányok, ​esszék, művészporték, kiállítás-megnyitók, beszélgetések a vizuális kultúra és a kortárs képzőművészet tárgyköréből, 1979-2004.

Bukta ​Imre a közép generáció egyik legjelentősebb képzőművésze, aki mind a hagyományos képi ábrázolás, mind a szobrászat területén egyedülálló formarendszert alakított ki, elsősorban a természetben, a mezőgazdaságban előforduló anyagokból. Performansz alkotó, munkássága elismeréseként részt vesz a most zajló velencei biennálén. Sokoldalú munkásságát elemzi a monográfia.

Kollekciók