Ajax-loader

kollekció: Művészet, építészet

“Csak egy asszony építheti fel újra, amit egy másik asszony romba döntött.”
(Rejtő Jenő)


Hogy ​volnék én író, mikor hatvanhat éves koromban jelent meg először írásom? Addig csak éktelen hosszú leveleket írtam a testvéremnek, ha éppen nem beszélhettem vele mindennap, meg meséltem a barátainknak. Sajnos, elég tarka volt az életem, volt mivel szórakoztatni az embereket, szerettem, hogy az a sok minden, ami történt, most már múlt, néha történelem is, mindenesetre lezárult, tudom a végét. Az biztos, hogy mindent, amit átéltem, úgy néztem közben, hogy no, mi lesz ebből, mi lesz ennek a kalandnak a folytatása? Felvesznek a főiskolára, vagy nem, feleségül vesz a szerelmem vagy elhagy, agyonvág-e egy bomba, lelőnek vagy megmenekülök, lekéssük a repülőgépet, mert nem jön a busz? Mi az, meghalok infarktusban? Festő vagyok, kiállításom van? Velem történik ez? Aztán micsoda ízléstelenség, ha egy író felesége írni kezd, mi vagyok én, "írogatni" akarok? Mikor festeni sokkal jobb! És mennyivel gyorsabban megy, mint az írás, és sokkal egészségesebb is, az ember nemcsak ül, ül és cigarettázik, hanem hegyen-völgyön kóborol, bámészkodik, memorizálja egy rózsa belső mozgását, vagy nézi a macskáját, ahogy bekomponálja magát egy szék alá, esetleg egy útszéli feszületet vagy tulajdon csontvázának a szerkezetét. Persze az is szöget üthetett volna a fejembe, hogy mennyi festő ír, Gauguintől Egryig, Bernáthtól Kondorig - kitéve magát annak az, úgy látszik kifogyhatatlan közhelyszellemességnek, hogy: jobb író, mint festő, vagy fordítva. Kell, hogy valami köze legyen a két műfajnak egymáshoz, Thackeray rajzolt, Jókai festett, Nagy László festett. Csak egy baj van: az írók tudnak az írásról beszélni, de a festők közül csak kevesen a festészről, s ha mégis, hát annyira rejtjelesen, komplikáltan, mintha nem is a tulajdon mesterségünkről beszélnénk. Én eddig ezt meg sem mertem próbálni, tudtam, hogy erre képtelen vagyok. Most próbálom először, ezt is álcázva, besuszterolva a "megtörtént esetek"' mellé. Hátha az Úr angyalát megláthatja a szamár is, s ha van mersze Bálámnak, fejbe vághat érte.

John ​Berger ismerőse a magyar olvasónak, nemcsak művészettörténészként, de regényíróként is, ő irta az utóbbi évtized legizgalmasabb modern angol regényét, a G.-t, amelynek a közelmúltban jelent meg második magyar kiadást. A Korunk festője John Berger első regénye volt, 1958-ban jelent meg, de akkor a kiadó összeszedette a boltokból a már kiszállott példányokban. Meggondolta magát, alkalmasint valamiféle politikai botrány elkerülése végett. A regény főhőse, János Lavin magyar festő ugyanis kommunista - nem múlt időben, hanem a festő naplójából és a naplójegyzeteket kommentáló, továbbgondoló "John" közbeszúrt megjegyzéseiből álló regény jelen idejébe, tehát 1952-56-ban. Belőle alkotja meg John Berger korunk festőjét, a modern művész ideáltípusát: született a múlt század utolsó éveiben, pályáján a nagy művészeti és társadalmi mozgalmak dagálya idején indult el, és a törvényszerűen bekövetkező, váltakozó színhelyű emigrációban sem hasonlott meg eszményeivel.

Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

A ​cégér: a vendégfogadók, iparosok, boltosok megkülönböztető és hívogató jele mint téma egyaránt tartozik a művelődéstörténethez, az ipartörténethez, az iparművészethez és a népművészethez. Csatkai Endre Kossuth-díjas, a művelődéstörténet érdemes kutatója ebben a posztumusz művében színesen, kellemes elbeszélő hangon mutatja be a régi magyarországi iparos- és kereskedővilág e hangulatos emlékeit; sok érdekes adalékot közöl erről az életről, a kereskedelem, az ipar reklám módszereiről, a szokásokról, amelyek létrehozták ezeket a ma gyakran hieroglifaként ható jeleket. Megmagyarázza az összefüggéseiből kiszakított, sokszor szürreálisnak látszó formák, alakzatok egykori funkcióját, egy-egy figura kialakulásának történetét. Ezek a legkülönbözőbb anyagokból, fémből, fából, posztóból, vesszőből megmintázott tárgyak vagy festett képek minden esetben bizarr hatást keltenek. Hol naiv-népies hangon szólnak, hol magas mesterségbeli tudásról tanúskodnak. A kötetet 60 fekete-fehér és 9 színes kép illusztrálja.

From ​the author of the classic Human Anatomy for Artists comes this user-friendly reference guide featuring over five hundred original drawings and over seventy photographs. Designed for painters, sculptors, and illustrators who use animal imagery in their work, Animal Anatomy for Artists offers thorough, in-depth information about the most commonly depicted animals, presented in a logical and easily understood format for artists--whether beginner or accomplished professional. The book focuses on the forms created by muscles and bones, giving artists a crucial three-dimensional understanding of the final, complex outer surface of the animal. Goldfinger not only covers the anatomy of the more common animals, such as the horse, dog, cat, cow, pig, squirrel, and rabbit, but also the anatomy of numerous wild species, including the lion, giraffe, deer, hippopotamus, rhinoceros, elephant, gorilla, sea lion, and bear. Included are drawings of skeletons and how they move at the joints, individual muscles showing their attachments on the skeleton, muscles of the entire animal, cross sections, photographs of live animals, and silhouettes of related animals comparing their shapes and proportions. He offers a new and innovative section on the basic body plan of four-legged animals, giving the reader a crucial conceptual understanding of overall animal structure to which the details of individual animals can then be applied. The chapter on birds covers the skeleton, muscles and feather patterns. The appendix presents photographs of skulls with magnificent horns and antlers and a section on major surface veins. Incredibly thorough, packed with essential information, Animal Anatomy for Artists is a definitive reference work, an essential book for everyone who depicts animals in their art.

Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

A ​Dél-Szlovákia középkori templomait bemutató gazdagon illusztrált kötet végigvezeti az olvasót a Ipoly mentén, Gömörön, Abaúj-Tornán, majd a Bodrogközön és az Ung-vidéken. Segítségével megismerkedhetünk a román és a gótikus kori templomokkal egyaránt.

Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

One ​of the most popular fantasy artist in the world, Chris Achilleos’ near photo-realistic paintings of fantasy, science fiction, stunning women and nature in all its forms have illustrated hundreds of books, magazines and posters for almost 40 years. Sirens collects the cream of Achilleos’ illustrations, including Doctor Who and Star Trek, movies, amazons, fighting fantasy and pin-ups, accompanied by a discussion of the artist’s techniques and influences, in a feast for the eyes. Packed with an eye-popping gallery of full-colour illustrations, this fantastic collection will delight old fans and thrill a whole generation of new ones!

Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

"Zseniális ​regény humorral és empátiával átitatva. A kedvenc könyve lesz." - Sue Leonard, Irish Examiner A világ már a szexuális forradalom küszöbén áll, de Juliet Montague, akinek évekkel ezelőtt eltűnt a férje, egy zárt zsidó közösségben él - ahol csak a férfi válhat el a nőtől -, ezért ő most mindössze egy élő özvegy, egy láthatatlan aguna. Juliet harmincadik születésnapján azonban minden megváltozik. Egy gazdag fiatal festőművész portrét készít róla, és a nőt végképp elönti a vágy, hogy megvalósítsa önmagát, így belép az általa olyannyira imádott művészetek világába. Az őt addig kordában tartó zsidó közösség rosszallása ellenére teljesen megváltoztatja az életét, galériát nyit Londonban, hogy kivételes képi látásmódja révén egy új világot teremtsen magának és gyermekeinek. A láthatatlan Julietből ragyogó, elismert nő válik, aki a sikerek mellett megismeri az életre szóló szerelem csodáját, minden örömét és búját is. "Elbűvölő történet arról, hogyan kerekedhetünk felül a környezetünk, és a saját magunk állította korlátainkon. Egy nő, aki a körülötte élőknek már egyáltalán nem számít, kitör sivár hétköznapjaiból, és megragadja az élet adta lehetőséget. A szerző egy szívet melengető, szenvedéllyel teli világot alkotott nekünk." - The Times "Magával ragadó olvasmány, és egyben szokatlan érzelmi utazás egy nőről, akinek minden életszakaszát megörökítette egy-egy portré." - Daily Mail

Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

This ​important book, now available in a revised edition, contains the most complete range of art deco figures ever published. It is based partly on the original importers catalogues and partly on the wide range of pieces handled by the author Bryan Catley - the leading specialist in the subject. Between the wars an entirely modern style of decorative sculpture emerged which was a complete break with the heavy romantic late nineteenth century schools, and was totally in sympathy with the vibrant young society of the 1920s. The use of bronze and ivory for a great number of these sensual figures in no way obscures the fact that many are of exceptionally high quality; add to this their sense of movement and rhythm and one realises that the large sums they now command is a reflection of a discriminative international collectors market.

Covers_381487
0
0

Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Covers_371285
"Cigány ​méltósággal" Ismeretlen szerző
0
0

A ​bevezetőben Kieselbach Tamás hangsúlyozza, hogy itt lenne már az ideje egy kulturális központnak, ahol a cigányság szellemi örökségét modern eszközökkel mutatnák be. Ennek a törekvésnek egy albumvariánsa a Balázs Jánosról kiadott jó kétszáz oldalas, fekete alapú díszalbum. Nem igazi monográfia, hanem a legismertebb cigányfestőről írt mindenféle műfajú, rendű és rangú szövegek egybeszerkesztése, megtoldva pár szociológiai ízű (néha erősen pixeles) fotóval és a végigfotografált életművel. Persze a hatvanéves korában felfedezett, mogorva természetű, zsörtölődő remetéről nem is lehetett volna klasszikus művészettörténeti monográfiát írni, nincsenek róla rövidhírek a társasági rovatban vagy előásható levelezések a grófi rokonságnál. Balázs János a salgótarjáni cigánysoron élte le majdnem a teljes életét, ugyanabban a vályogputriban. Előkelő zenészcigányok árvájaként mindvégig nélkülözött, gombászott az erdőben és hordta a hulladék szenet a szomszédos bányákból, miközben minden keze ügyébe eső írást lelkesen végigböngészett. Könyvtár helyett a szeméttelepre járt olvasnivalóért, úgy-ahogy kiművelte magát, de gyerekkori rajzszenvedélyét belefojtotta a család rosszallása. A hatvanas évek végén több telepi fiatal felkereste, akikből később a cigány értelmiség első képviselői lettek. Ők hoztak ceruzát és ecsetet az öreg erdőkerülőnek, aki kiéhezve vetette rá magát a festőkellékekre, és (ahogy rövid önéletrajzában írta) megindult benne „az érthetetlenségig fokozódó, összevisszaságba csúcsosodó, fantasztikusan összpontosuló, életformákban gomolygó, visszás színezetű, borongós ábrázolás”. Tekergőző buja liánok, nyíló virágok, sárga testű meztelen emberek, ördögök, kígyók, szomszédvárak, helytörténet, mitológia és mágia. Balázs János szenvedélyes dühvel festette ki magából egész életének szenvedéseit, álmait, megpróbáltatásait és kudarcait. Schopenhauert és a tűzifapakolást. A posztimpresszionizmussal és az expresszionizmussal sok rokonságot ápoló meseszerű festészetével egy csapásra híres lett. Ugyanis a Kádár-kori modernizáció farvizén – mintegy lelkiismeret-furdalásként – napirendre került az archaikus, népi kultúra archiválása. A mindent eltaposó új világrend erőszakos építése közben Balázs János divatos lett, művészettörténészek, gyűjtők és külföldi szakértők látogatták a cigánysoron, kiállítást rendeztek neki itthon és szerte a világban. Balázs János közben dúlt-fúlt, ontotta magából a képeket nyolc termékeny éven keresztül, miközben szidta a cigányok rossz természetét. Végül, minden megbecsülése ellenére a tanács elbontatta a pécskődombi cigánytelepet, Balázs János öreg putrijával egyetemben – éppúgy, mint a Villa Negrát Keleti Márton filmjében. Az agg festő kényelmes cserelakást kapott, de a megszokott környezetéből kiszakítva ágynak esett és rövid időn belül meghalt. Pár évig még tartott népszerűsége (ekkoriban alapították a kecskeméti Naiv Művészek Múzeumát is), de a felfokozott érdeklődés lassan elült körülötte. Az utóbbi pár évben viszont ismét előkerült neve és az archaikusan őszinte, népmesésen kiművelt cigányuniverzum – többek között a Kieselbach Galéria kortesmunkájának köszönhetően.

Makovecz ​Imre szenvedélyes utazó, és világ életében utálta a helyváltoztatást. Mégis hajót rajzol, fellegekbe, föld mélyére száll, álmaiban messzi utakra indul. Rajzai, montázsai, ugyanolyan organikusak, mint házai. Keze alatt, mint az agyag változnak, újramásolja őket, belerajzol, hogy egy lebegő, titokzatos, szellemi, de mégis nagyon televény tájba léphessünk, ha van merszünk hozzá.

Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

A ​nyugdíjukat megszolgált pest­budai házak némelyikének »leépült ekkorésekkor« dátuma elvitathatatlanul napjainkhoz kötődik. Ebben a könyvecskében – nekik vigasztalásul, az olvasóknak mementóul – megmutatjuk a homlokzatukon még felfedezhető »épült ekkor­és­ekkor« évszámokat. A többnyire száznál több születésnapot megélt – Faragó István fotografálta – feliratok mellett felidézzük, hogy az adott évben éppen kiről, milyen műszaki vagy művészeti újdonságról, érdekes legről tudósított a korabeli sajtó. Persze nem meglepő, hogy sok leg-titulust – közte sajnos »a legnagyobb háború«-t is – az élet aztán alaposan átszerkesztett.

Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

"Ideje ​lenne egymás mellé helyezni [...] az immár nyilvánossághoz jutott rétegnyelveket és beszédmódokat, ezeket a zsargonokat és nyelvjárásokat, különbséget tenni közöttük, összehasonlítani őket, megnevezni eredetüket és néven nevezni reprezentánsaikat, megvizsgálni szimptómáikat és túlélési stratégiáikat, röviden szólva, az egész nagy nyelvi zagyvalék módszeres feldolgozásával rendezetten a kollektív tudatba emelni mindazt, ami a kádárizmus évtizedeiben szükség szerint öntudatlanságban élt és feldolgozatlan maradt. [...] Ebből a szempontból tényleg nemcsak ingerlő és nyomasztó, hanem praktikusan sem megkerülhető a kérdés, hogy valaki milyen pozícióból beszél, s vajon a tegnapi nyelvet használja-e, jómagam pedig milyen pozícióból olvasom, s az övéhez képest változott-e a saját nyelvi pozícióm."

"A ​teljes Malevics-jelenség megmutatja, hogy a világon semmi sem ellentmondásmentes, egyrészt kiderült, hogy egy olyan művész és művészet, mely nem akar direkt változtatni, sokkal nagyobb változásokat képes indukálni, tehát ha a művészet képes hatni, azt áttételesen teszi, és nem közvetlenül. Másrészt a földi léptéken túli gondolkodás egyik legfontosabb alakja, Kazimir Malevics biztos nem gondolta volna, hogy száz év múlva egy ilyen tézistelen, az idealizmust elutasító, az ideális világ megteremtéséről lemondó bolygó lakói ekkora elismeréssel viseltetnek majd iránta." "Éppen amikor Duchamp felhagyott a festészettel és talált tárgyakat állított ki, Malevics úgy vélte és hitte, hogy a mindenség tárgyatlan, hogy a tárgyak illúziók, és ennek megfelelően egy tárgyatlan művészetet hirdetett meg."

Covers_414231
Filozófus ​a műteremben Ismeretlen szerző
0
1

Ha ​van a mi mesterségünknek eleven klasszikusa, Radnóti Sándor bizonyosan az. És mielőtt az ilyen ünnepi kötetek esetében amúgy megbocsátható elfogultság vádja felmerülne: ez a megállapítás most elsősorban nem is a kivételes kvalitásoknak és teljesítménynek szól, hanem az eddigi életmű természetének. Klasszikusan kiegyensúlyozott, arányos, minden pontján megkérdőjelezhetetlen tudásra és mindig elfogulatlan kíváncsiságra alapozott mű ez, amely nem ismeri centrum és periféria különbségét, sem témában, sem kidolgozottságban. Klasszikus tehát, de sohasem klasszicizál. Mindig van játéka is: ha klasszikus témához nyúl, enged nem-klasszikus csábításoknak, másfelől pedig bátran választ nem-klasszikus témát, és megkeresi benne a klasszikust, vagy éppen ő teszi azzá. Még külső habitusa is ilyen: szivar és nyakkendő. Amihez néha báránybőr kucsmát húz. Ez lehet a mi egyedüli mentségünk is. Mert nagyon nehéz klasszikus szerzőt méltón ünnepelni. Igazodni arányaihoz, betartani mértékeit, vigyázni a körvonalakra, jól megragadni a középpontot, kidolgozni a széleket. Egy efféle kötet annyi külső tényezőtől függ, annyi esetlegesség befolyásolja. Csak a megnyíló játéktér rugalmasságában bízhatunk. Négy csoportba rendeztük az írásokat, a személyestől haladva a távolibbak felé. E táguló horizontok nem egyetlen tengelyen helyezkednek el, inkább az érdeklődés eltérő, körcikkszerű terepeit jelzik: képvilág, filozófia- és esztétikatörténet, irodalom. És nem is homogének. A személyesbe nemcsak az ünnepelt személyére történő közvetlen vonatkozás, de a szerzők kiemelten személyes megszólalása is beletartozik, a képbe a mozgókép is. Biztos van tanulmány, ami kerülhetett volna másik csoportba, ahogyan elképzelhető lett volna másfajta csoportosítás is. És bizonnyal akadnak fontos szerzők, akik valamilyen oknál fogva nem kerültek a kötetbe. Csak remélni tudjuk, hogy a kötet így is kiállja az ünnepelt közismerten kritikus, ugyanakkor mindig méltányos tekintetét. Isten éltesse még nagyon sokáig! (Somlyó Bálint és Teller Katalin, a kötet szerkesztőinek előszava)

Covers_415964
Ezer ​éve Óbudán Ismeretlen szerző
0
1

Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Andy ​Warhol is one of the most influential artists of the twentieth century. The Hall Foundation holds around 140 works by Andy Warhol in their expansive collection. It covers all eras of Warhol's career, from the early 1960s up to the year before his death in 1987. From images of Campbells soup cans, Brillo boxes, to large screen prints of flowers and New York society and celebrity. Covering a variety of media; screen printing, photography and drawings, this is the first time the collection will have been seen in the UK. Complete with an introductory essay by Sir Norman Rosenthal, there is also an interview between Andy Hall of the Hall Foundation, and Alexander Sturgis, Director of the Ashmolean Museum.

Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Szerelem, ​csalódás, vágy, válás, gyilkosság, rajtakapott szeretők, megcsalás és örök hűség- ezek a szavak szinte soha nem bukkannak fel művészettörténeti könyvekben. A FESTŐK, MÚZSÁK, SZERELMEK című kötet azonban meglepő kivétel: neves kutatók, Molnos Péter, Barki Gergely és Rockenbauer Zoltán szokatlan nyíltsággal mutatják be a 20. századi magyar festészet legnagyobb alakjainak magánéletét, szerelmi viszonyait, azt a kapcsolatot, amelyek a művészek és múzsáik között kialakult. Történelmi és magánéleti drámák, izzó szenvedélyek és csendes, szerelmes hétköznapok titkai tárulnak fel a lapokon, 80 festmény és több mint 130 dokumentumfotó segítségével.