Ajax-loader

kollekció: Kultúrtörténet, elemzések/tanulmányok

“A semmiből is hatalom lesz, ha valaki meggyőz egy tömegnyi keserű életű embert, hogy jogában áll jogtalanságot cselekedni.”
(Rejtő Jenő)


Az ​Acélsodrony a politika, a szellem, a kultúra, a művészet és a sport közelmúltjának évtizedeibe kalauzolja az olvasót. Ez a kötet a hatvanas évekbe. Az akkori történések – általában jelentős dolgok, teljesítmények – felidézése nosztalgikus élményeket ébreszthet azokban, akik már felnőtt fejjel élték át a kérdéses időket, ugyanakkor ismeretforrás mindazoknak, akik semmit vagy csak nagyon keveset tudnak az apáik által megéltekről. A nemtudás nagy baj, a múlttal szembeni közöny még nagyobb. Tapasztalatom szerint azoknak, akik ma kerülnek ki az iskolapadokból, a „kádárinak” mondott évtizedekről, a Magyarországon és a hazánkat körülvevő világban akkoriban lezajlott eseményekről még csak sejtelmük sincs. Holott a „konszolidált Kádár-korszak” kezdete és a kubai rakétaválságot követő enyhülés, de azt is mondhatnám, Csontváry újrafelfedezése, Marilyn Monroe öngyilkossága vagy a francia filmes újhullám megszületése óta közel fél évszázad telt el már. Ez a kötet, a 60-as, 70-es és 80-as évekről tervezett sorozat első darabja, megpróbálja pótolni azt a megbocsáthatatlan mulasztást, amit a közoktatás a rendszerváltozás óta folyamatosan elkövet. Mesél, magyaráz és – remélem – szórakoztat is. Olykor felemel, olykor elborzaszt. Ebben a könyvben minden benne van, amit szerintem a múlt század hatvanas éveiről tudni érdemes. Vagy tudni kell. Vagy tudni kellene. A benne vázolt kép panoramikus. Előbukkannak a kor Magyarországának politikai eseményei és szereplői; a nagyvilágé nemkülönben. Találkozni lehet mindazokkal a művészekkel, alkotásokkal, tudósokkal – a szellem világának nagyjaival –, akik egy egész nemzedék világlátását formálták. De nem marad ki a sport sem, ugyanilyen metszetben. A mozaikszerűen összeálló kép sokakban, akik maguk is megélték azokat az időket, nosztalgikus érzéseket ébreszthet, a fiatalabbak érdeklődését pedig felkeltheti egy olyan korszak iránt, melyről alighanem keveset vagy szinte semmit sem tudnak. Magyarország és a világ közel fél évszázaddal ezelőtt is élt, lélegzett, alkotott. Könyvem segédkezet nyújt annak a megértéséhez, miként.

"Szűcs ​monográfiája a 20. századi történetírás egyedülálló teljesítménye. Érdemét nem pusztán abban kell látni, hogy szerteágazó tematikájának minden területén merőben új kutatási eredményeket tartalmaz, noha publikálását önmagában ez is indokolná. Nem is csak abban, hogy okfejtése ezúttal ismét adekvát stiláris eszközökkel párosul, s a modorosságot levetkőzve sikerült megtalálnia korábbi, keresetlen hangját. Alighanem mindezeknél is fontosabb maga a minta, amelyet szolgáltat: íme, így fest egy történelmi korszak monografikus feldolgozása, ha szakavatott tudós a tudomány legkorszerűbb eszközeivel végzi el. Ez az a mérce, amelyet azoknak, akiket a sors hasonló feladat elé állít, kívánatos lesz majd elérniük, vagy ha ez nem sikerül, legalább meg kell próbálniuk megközelíteni. Nem lesz könnyű dolguk" ¯ írja Engel Pál szerkesztői előszavában.

Az ​ősi Selyemút klasszikus belső-ázsiai útvonalát összefoglaló első magyar nyelvű mű kerül ezúttal az olvasó kezébe. A történeti, vallástörténeti, néprajzi ismeretek a kínai szakirodalom legfrissebb anyagait is feldolgozzák, ugyanakkor meghatározóan építenek a szerző másfél évtized alatt a térségben megtett tizennyolc kutatóútjára. A könyv bemutatja a Selyemút egykori világát, a legendás kereskedelmi útvonalnak és a különböző kultúrák közvetítésének évezredes múltját, valamint az ott élt egykori és mai népek életét. Napjainkig követhető a történelmi változás folyamata, a megőrzött értékes hagyományok utóélete, a gazdag régészeti leletanyag bemutatása. A térség nagyrészt egybeesik a népvándorlás útvonalával is, ami a magyar őstörténelem nélkülözhetetlen keleti háttérismeretei miatt érdemel figyelmet. A Selyemút kimagasló nemzetközi jelentőségű magyar kutatóinak, elsősorban Stein Aurélnak korszakos tevékenységét folytatja a szerző, dr. Bárdi László, a Pécsi Tudományegyetem Ázsia Központjának első igazgatója a helyszíni vizsgálataival, valamint ennek földolgozásával. A méltatlanul kevéssé ismert kínai világ és a Kelet-Nyugat szakadék megértésében is előbbre léphetünk a sokoldalú elemző leírás és az egyedi szerzői fényképek segítségével.

Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Covers_103837
Jónás ​Pál Ismeretlen szerző
0
2

A ​könyvsorozat már a címében is újszerű megközelítésről árulkodik. A riportművészet kifejezéssel éppen arra igyekszünk utalni, hogy az a képanyag, bár minden módon megfelel a hírügynökségi fotóktól elvárt dokumentáló, hírt adó alkotások kritériumainak, ugyanilyen erővel tükrözik készítőik egyéni művészi törekvéseit is. S az idő elteltével a különbségtétel riport és művészi jelleg között szinte elenyészik. Az MTI elődjeinél dolgozó klasszikusok működése nemcsak a sajtófotó történetében, de a szorosan vett fotóművészet magyar históriájában is megkerülhetetlen fejezet.

Covers_250225
A ​film ma Ismeretlen szerző
0
2

Hetvenöt ​éves a film. Egy ember élete. Még élnek, akik megszületni látták. Mi ez a többi művészet életkorához képest? Semmiség. De mert a film a technika korának szülötte, felgyorsítva megismételte a többi művészet fejlődésének legfontosabb állomásait, mint az embrió, aki kilenc hónap alatt járja be az emberré válás szinte kiszámíthatatlanul hosszú folyamatát. Mi az, ami erre a hetvenöt éves filmre ma jellemző? Hogyan gondolkodnak ma rendezők, esztéták, kritikusok, írók a filmről? E kérdések köré csoportosította a dokumentumokat, interjúkat és esszéket a kötet szerkesztője.

Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

In ​A Jane Austen Education, Austen scholar William Deresiewicz turns to the author's novels to reveal the remarkable life lessons hidden within. With humor and candor, Deresiewicz employs his own experiences to demonstrate the enduring power of Austen's teachings. Progressing from his days as an immature student to a happily married man, Deresiewicz's A Jane Austen Education is the story of one man's discovery of the world outside himself. A self-styled intellectual rebel dedicated to writers such as James Joyce and Joseph Conrad, Deresiewicz never thought Austen's novels would have anything to offer him. But when he was assigned to read Emma as a graduate student at Columbia, something extraordinary happened. Austen's devotion to the everyday, and her belief in the value of ordinary lives, ignited something in Deresiewicz. He began viewing the world through Austen's eyes and treating those around him as generously as Austen treated her characters. Along the way, Deresiewicz was amazed to discover that the people in his life developed the depth and richness of literary characters-that his own life had suddenly acquired all the fascination of a novel. His real education had finally begun. Weaving his own story-and Austen's-around the ones her novels tell, Deresiewicz shows how her books are both about education and themselves an education. Her heroines learn about friendship and feeling, staying young and being good, and, of course, love. As they grow up, they learn lessons that are imparted to Austen's reader, who learns and grows by their sides. A Jane Austen Education is a testament to the transformative power of literature, a celebration of Austen's mastery, and a joy to read. Whether for a newcomer to Austen or a lifelong devotee, Deresiewicz brings fresh insights to the novelist and her beloved works. Ultimately, Austen's world becomes indelibly entwined with our own, showing the relevance of her message and the triumph of her vision.

Hornyikról ​rég tudjuk, hogy éles szemű, egyenes beszédű kritikus, de jelenléte irodalmunkban annyira esetleges volt, hallgatásai olyan huzamosak voltak, hogy értékrendalakító szerepel nem tölthetett be, olykor az is kérdésesnek látszott, folytatja-e még egyáltalán ezt a nem túl élvezetes mesterséget. Most látható, mérhető, hogy milyen sok mindenre figyelt, mennyi lényeges kérdésben foglalt állást, s hányszor kerüli szembe a végül is fölülkerekedő véleményekkel. Elhallgatásainak okát is okunk van ebben gyanítanunk: egy túlérzékeny irodalom nem bír el ennyi kellemetlen igazságot. S ha a kritikusban nincs hajlam akadémikus értekezésekbe burkolni közlendőit, előbb-utóbb elmegy a kedve a magános jelenléttől... Az olvasó ilyen esetekben elsősorban arra gondol: Hornyiknak van bátorsága vállalni a kirekesztődés vagy az elhallgatás kockázatát is. Bárki azt mondhatja erre: az oda-mondás még nem tudomány. S mert valóban nem az, s mert a vakmerőség is lehel munkapótló hatáskeltés eszköze, itt éles nyomatékkal kell hang súlyoznunk: Hornyik Miklós elméleti és irodalomtörténeti tudása elsőrendű. Nem hivalkodik ezzel a tudással, nem mozgat látványos apparátust, őt mindig egy konkrét föladat: mű vagy jelenség természete izgatja, azt igyekszik tömören és tisztán jellemezni...

Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

A ​kiadvány hazánk egyik legnagyobb nyomdavállalatának centenáriumában készült. Részletes képet ad az alapítás körülményeiről, az alapítótagokról, a vállalt régi telephelyéről és mai helyére költözéséről. Beszámol a technikai fejlődésről, a részvénytársaság vezérkarának összetételéről, munkásainak helyzetéről. Szól az első munkásmegmozdulásról, és arról, hogyan kapcsolódtak be az Athenaeum munkásai a magyar proletariátus bérharcaiba. Részletesen tárgyalja a munka a felszabadulás utáni időszakot, a helyreállítás, az infláció gondjait, majd a stabilizáció és az államosítás után a nyomda gyors és ma is tartó fejlődésének megindulást. Külön rész foglalkozik a vállalat második nagy rekonstrukciójával, mely a közelmúltban zajlott le. A könyv a számok objektív adataiban mutatja be a mai Athenaeum dolgozóinak szociális helyzetét, a bérek és a béren kívüli juttatások alakulását. Mivel az Athenaeum-részvénytársaság egészen az államosításig könyvkiadó vállalat is volt, a kiadvány foglalkozik az Athenaeum kiadói politikájával, az Athenaeum és az írók-költők kapcsolatával. Részletesen tárgyalja a részvénytársaság kiadói politikáját a második világháborút közvetlenül megelőző időszakban, és kiemeli az Athenaeum határozottan mérséklet politikai irányvonalát. Teret ad az 1945 utáni első könyvkiadási tervek ismertetésének, sőt olyan haladó gondolatnak is, mint az első író-olvasó találkozó rendezése az Athenaeum vajtai nyaralójában. Száz esztendő ezernyi történetét, eseményét kísérlik meg a szerzők a történelem keretébe illetve kerek egésszé összefogni azzal az elvitathatatlan jószándékkal, hogy szép emléket állítsanak a vállalat eddig eltelt, oly sok küzdelmet és szép eredményt hozó száz esztendejének.

Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

A ​kötet írásai a magyar kulturális nemzet eszméjének szolgálatában állnak. Szerzőjük ezért foglalkozik bennük olyan írástudókkal, éljenek ők egykoron a mai Magyarországon, Erdélyben, a Felvidéken, Kárpátalján, Délvidéken vagy éppen a nyugati világban (emigrációban), akik maguk is a nemzeti irodalom, illetve a "kulturális nemzet" egységének tudatában írtak, alkottak. Néhány kivétellel (Dobos László, Borbándi Gyula) azon írókról, költőkről szóló írások gyűjteménye ez a könyv, akik a huszadik század első felében már jelen voltak a magyar irodalmi életben: a régebbi múltból Ady Endre, Babits Mihály, Kosztolányi Dezső és Bánffy Miklós, a közelebbiből Illyés Gyula, Németh László, Veres Péter, az erdélyi Reményik Sándor, Kós Károly, Kuncz Aladár, Makkai Sándor, Karácsony Benő, Dsida Jenő, és Jékely Zoltán, a nyugati világban tevékenykedő Kovács Imre és Wass Albert. Mindannyiuk közös meggyőződése volt, és a szerzőé is az, hogy csak egyetlen magyar irodalom van - határok nélkül, és amit a történelem durván összetört, azt az alkotó szellemnek az irodalom világában kell helyreállítania.

A ​mű szerzője az 1970-es évek vége óta folytat sajtótörténeti kutatásokat, és a tárgyat több mint két évtizedig adta elő a felsőoktatásban. A sajtó történetét ugyan a médiatörténet részének tekinti, mégis az írott sajtó nyelvhez kötöttsége és az írás-olvasásból következő intellektuális vonatkozásai miatt világosan elhatárolhatónak tartja a vizuális és auditív médiumoktól, amelyek ezért a kötetben csak a nélkülözhetetlen utalások erejéig jelennek meg. Az előzményeivel együtt több évszázados múltra visszatekintő történetben elsősorban a magyar sajtó intézményének alakulására helyezi a hangsúlyt: a sajtó tartalmának létrehozóit (újságírók, szerkesztők), a sajtóüzem megszervezőit és működtetőit (kiadói vállalkozók és a kiadói üzlet), mindkét kategória felügyeletét, szabályozását (cenzúra, sajtópolitika), a sajtósokszorosítás, újságnyomtatás fejlődésének fő vonalát, a lapterjesztés alakulását (előfizetés, kolportázs, utcai árusítás), az információ megszerzésének fejlődését (az alkalmi levelezőktől a hírirodákig), az információ és véleményformálás sajtóbeli megjelenését (a laptípusokat és sajtóműfajokat), a tág értelemben felfogott szórakoztatás megjelenéseit (az irodalomtól a családi lapokig, magazinokig, illetve másfelől a bulvársajtóig) s a funkció és a működési mód közös célját, a lapolvasókat kívánja bemutatni. A kötet a magyar nyelvű periodikus irodalmat egységnek tekinti, szerves részeként mutatja be az ország határain kívüli magyar nyelvű sajtót is, amely különösen a XX. században a magyar szellemi élet és orientálódás lehetőségeit és gazdagságát reprezentálja.

A ​Huszka családról kevés adat, illetve dokumentum maradt fent. Egyes források szerint a rajztanár, művészettörténész dédapja (szintén Huszka József) 1787-ben folyamodott lakossági jogért a félegyházi tanácshoz. A Redemptus családból származó feleségére tekintettel, kérelmét még abban az esztendőben jóvá is hagyták. A csizmadia mester dédapa feleségével és gyermekeivel érkezett Félegyházára, feltehetően a Jászságból. (Erre vonatkozóan nincsenek adatok.) A dédapa mesterségét Vendel nevű fia folytatta, aki 1783-ban született. Tizennyolc éves korában felvették a csizmadia céhbe, és még abban az évben (1801) elvette a Kis Ágnes nevű hajadont. Házasságukból tizenkét gyermek született. A legidősebb, Vendel papnak tanult, később Halason lett plébános. József a félegyházi algimnázium elvégzése után a tanítói pályára lépett. A szabadságharc leverése után sokadmagával elbocsátották, és ügyvéd lett. Két fia volt: Ödön és Dezső. Tanulmányai befejezése után Ödön egy ideig jegyzőként dolgozott Félegyházán, később Szegedre költözött. A magyar ornamentika nem mondák, hagyományok, ősi feljegyzések és nyelvészeti összevetések labirintusából keletkezett és igazság látszatával ható megállapítások összevetése, hanem ma is látható, megfogható, mérlegelhető kisebb-nagyobb műbecsű, régi és mai iparművészeti tárgyak formáinak beszéde. A formák nyelvét kísérlem megszólaltatni, hogy mondják el, hol, mikor, mily célból és alkalomból, vagy mily rendeltetéssel születtek. Főbb művei: Magyar ornamentika A magyar turáni ornamentika története A magyar styl

A ​világ csupa érvelés. Mindenki érvel, az is, aki nem tudja és az is, aki nem tud. Ez a kis könyv azoknak szól, akik készen állnak az ilyen és hasonló állítások megvitatására. Akikben már felmerült, hogy érvelni mindig, mindenhol kell, hogy meggyőzni fontos és hatni felelősség. Akik egyszerre gondolkodni és beszélni tanulnának, nemcsak egyiket vagy másikat. Akik elfogadják, hogy az érvelés: találkozás. A gondolatok, tudatok és emberek találkozása. Azoknak szól, akik tudják, hogy ez a találkozás sikerülhet rosszul és jól. És elhatározták, hogy az utóbbit tűzik ki célul. Aczél Petra a Budapesti Corvinus Egyetem intézetvezető professzora. Szakterülete a retorika, a kommunikáció elmélete és gyakorlata, az újmédia és a közélet kommunikációja. Több mint száz publikációja jelent meg ezekben a témákban, rendszeresen tart tudományos és ismeretterjesztő előadásokat. Kutató, tanár és édesanya.

Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

A ​tanulóifjúsághoz szól N. László Endre ismeretterjesztő munkája az egyik legősibb, ám szélesebb körben szinte teljesen ismeretlen népi mesterségről, az aranymosásról. Legnagyobb folyamunk, a Duna, éppen a Csallóköz és a Szigetköz fövenyén rakta le a hullámai sodorta aranyszemcséket, amelyeket fáradságos, de szép munkával nyertek ki a vállalkozó kedvű, rátermett emberek. A szerző az aranyászok szerszámait, munkamódszerét és életmódját a még élő aranymosók elbeszélése, illetve saját tapasztalatai alapján ismerteti közvetlen hangvételben. Eközben az aranymosáshoz fűződő regékkel, mondákkal is megismerkedhet az olvasó.

Covers_434244
Hortobágy Ismeretlen szerző
0
0

A ​könyv írásai a Hortobágy évszázadokat hordozó hétköznapjait, délibáb nélküli, valóságos arcát ráják az olvasó elé. Bemutatják természetrajzát, halastavait, vizeit. Megvallatják e táj növény- és állatvilágát, hajdan híres állattenyésztését. Világhírű vadászatokról, népszokásokról, növénytermesztésről, állattenyésztésről és a természetvédelmi hortobágyi feladatokról is olvashatunk.

Részlet ​a kötetből: ERRŐL A SZÁZADIK KÖTETRŐL. Dicsőség a magyar nemzetnek, hogy Jókai Mór összes műveinek száz kötetes könyvtára elkészült, együtt van. Páratlan és merész vállalkozás volt, a melyhez egy Jókai népszerűsége kellett, hogy ötven éves írói munkásság ilyen emlékoszlopban glorifikáltassék. Azon a nevezetes január hatodikán, a mely a Jókai-jubileum ünnepségeinek legfényesebb napja volt, ezekkel a szavakkal fordult Eötvös Loránd báró, lelke az egész mozgalomnak, Jókai felé : "Te büszke önérzettel mondhatod, hogy kiadód ez egyszer maga a nemzet". Nem oly régi a történet, hogy ne emlékezzék még reá az egész nemzet, de a világtörténelemben még új és példa nélkül álló: mi kép jubilálta meg Magyarország élő legnagyobb poétáját. Ünnep volt az, bankét és dinom-dánom nélkül, a szeretet és a hála ünnepe, a melyben egyforma nagy volt ünneplő és ünnepelt. Néhány hónap elég volt arra, hogy a magyar társadalom minden osztálya összetegye filléreit e nagy vállalkozás czéljaira, a melyet öt év alatt ígéretükhöz képest a kiadók ezzel a kötettel le is bonyolítottak. Csak ép a zárókőbe kell még beleilleszteni - mint a hogy monumentális paloták zárókövébe szokás - egy pár históriai aktát arról a kiválasztott poétáról, a kinek megadatott, hogy már életében lásson egy darab halhatatlanságot s arról a műről, a melyet büszkén mondhat az egész nemzet a magáénak.

Covers_411332
Kacor ​király Ismeretlen szerző
0
0

Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Covers_429454
Mesterek ​és tanítványok Ismeretlen szerző
0
0

Mik ​azok a gesztusok, a tekintetek mögött rejtőző titkok, amik a színészetet hivatássá, mi több művészetté emelik? Mi az, ami ebben a mesterségben átadható és megtanulható, mit köszönhet az elődöknek a jelenkor színésztársadalma? Hogyan válik maradandóvá a pillanat művészete? Kötetünkben a múlt nagyjaira, példaképeikre, mestereikre emlékeznek a jelen...

A ​kortárs tömegfilm (tömegkultúra, műfajok, médiumok) egy olyan előadás-sorozat jegyzete, amely a kérdéskörrel most ismerkedő diákok tájékozódását hivatott elősegíteni. Bár elsődleges célzottjai a Sapientia EMTE fotóművészet, filmművészet, média szakán tanuló alap- és mesterképzéses diákok, a jegyzet hasznos lehet a magyar nyelvű média szakok közössége számára is, lévén, hogy kortárs médiakultúránk egyik fontos vetületét, a tömegfilmet dolgozza fel, és teszi komplexitásában érthetővé. A "tömegfilm" kifejezést az angol "popular/mainstream cinema" kifejezésnek a 2010-es években talán legtalálóbb, könnyen használható, releváns magyar megfelelőjeként vezettem be a jegyzet szóhasználatába, és a tömegkultúra részeként is működőképes, műfaji hagyományokat mozgósító filmek megnevezésére használom. Helyénvalóbbnak tartom ezt a megnevezést, mint a magyar nyelvterületen használt egyéb kifejezéseket: a „fősodorbeli film" megnevezést (ez egy, a magyar nyelvbe nehezen integrálódó teminus, ráadásul a "mainstream" megnevezés egy viszonyfogalom is, amely mögött a kulturális kánonok teljes spektruma ott rejtezik); vagy a „kommerszfilm" megnevezést (a kereskedelmileg sikeres film nem feltétlenül jelenti azt, hogy népes nézőközönséget célozna meg, illetve attól, mert valami népes nézőközönséget céloz meg, még nem biztos, hogy kereskedelmileg sikeres is). Az írott jegyzet alapanyaga eddig három közegben került előadásra, és következésképp tesztelésre is: a Sapientia EMTE Média Tanszékén általam oktatott A kortárs kommerszfilm (2006-2009 között) és a Mozgókép a kortárs kultúrában 2. című tantárgyak keretében (2011-2016 között); továbbá a European Virtual Academy elnevezésű oktatási platformon (http://www.evaonlinecourses.eu/) Contemporary Mainstream Cinema címmel (2011-2012-ben); végezetül pedig a budapesti Moholy Nagy Művészeti Egyetemen és a vaxjöi Linnaeus Egyetemen, ahol ERASMUS + oktatói mobilitás ok keretében oktattam 2014 őszén, valamint 2016 tavaszán. Mindezen tapasztalatok fényében a kortárs tömegfilm jelenségeinek és példáinak a tanulmányozását a következő nagy kérdéskörök mentén csoportosítottam: a tömegkultúra kérdésköre; a műfaji film fogalma és jellemzési lehetőségei; az analóg-digitális technikai platform-váltás hatása, valamint tükröződése a tömegfilmben (amely jelenségkör egyúttal a ,,kortársság" kijelölését is lehetővé tette); továbbá a tömegfilm példái a kortárs Hollywoodban, a tömegfilmre (adott) variációk az európai filmgyártásban, és végezetül a kortárs Bollywood tömegfilmjei. A fentiekben említett, Mozgókép a kortárs kultúrában 2. című tantárgy keretében a jelen jegyzet alapján megtartott előadásokat heti szemináriumi munka és filmvetítések egészítik ki, amelyek keretében a felvázolt jelenségekhez és problémakörökhöz kapcsolható filmműfajok (melodráma, bűnügyi film, thriller, horror, sci-fi, akciófilm, ügynökfilm, komédia, zenés-táncos film) kiemelkedő példái, illetve releváns, az 1975 óta tartó kortárs időszakhoz kapcsolódó "tömegfilmes" szerzői (elsősorban rendezői) életművek kerülnek bemutatásra és megbeszélésre. A jegyzet szorosan kapcsolódik kutatói-elemzői tevékenységemhez is, így az egyes előadások végén felsorolt szakirodalmi hivatkozások olyan általam publikált tanulmányokra is utalnak, amelyek kifejtettebb, árnyaltabb formában, avagy szorosabb szaktudományos kontextusban tárgyalják a felvetett kérdéseket. A tárgyalt filmcímek eredeti, illetve a nemzetközi forgalmazásban használatos angol nyelvű címükkel kerülnek először említésre és így jelennek meg az összesített filmográfiában is, többedik említésük esetén használom a forgalmazásbeli magyar fordítást. Amennyiben saját fordításban idézek angol vagy román nyelvű szakirodalomból, lehetőség szerint megadom az eredeti részletet is, lábjegyzetben.

Covers_432962
Repedések ​a rendszeren Ismeretlen szerző
0
0

Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Covers_431692
Irodalom ​tankönyv 11. Ismeretlen szerző
0
0

Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

A ​kötet a 25 éves a színházi képzés a Pécsi Tudományegyetemen: A magyar színháztudomány kortárs irányai címmel 2012. március 23–24-én Pécsett megrendezett konferencián elhangzott előadások válogatott, szerkesztett változatait tartalmazzák. A konferencián a kortárs színháztudomány magyar képviselői tekintették át a szakterület időszerű kérdéseit. Az előadók egyik része a hazai színháztudomány meghatározó kutatóinak köréből került ki, az előadók másik csoportját pedig a színháztudománnyal foglalkozó doktori iskolai hallgatók adták.

Covers_434456
Scholz Ismeretlen szerző
0
0

Az ​ötvenes években sokszor megfestett, anekdotikus pesti és párizsi életképek és a parallel, inkább kommersz céllal készült idealizáló, statikus figurációk a Willendorfi Vénusz-seggű aktokkal (Picasso-reminiszcenciák?), melyek festői megoldás szempontjából amúgy sem álltak távol egymástól, a 60-as évek közepén egybeilleszkedtek. A képek hangja megkomolyodott: az eszpresszóasztalt körülkönyöklők frivol csoportjából bensőséges utolsó vacsora, emmauszi találkozás lett, a bárpultnál beszélgetők heroikus testű görög filozófusokká emelkedtek. Scholz az általánosan érvényes pozitív emberit kereste, amit a mitologikus utalásban, hellén derűben, a vallás nélküli szakrálisban látszott megtalálni. a kompozíciókon sok az alak, mindegyik egyformán fontos. Kitöltik a képsíkot: Scholz hol fotótablószerűen rendeli őket egymás mellé, hol kis csoportokban fordítja jobbra-balra őket (Együtt-külön, 1977), hol a kép felületét feldaraboló kazettákban (Társadalom, rézkarc, 1977), hol pedig a képet horizontálisan elválasztó vonal alatt és fölött helyezi el őket (Létezés két szinten, 1972); Scholz csak ezeken a kompozíciókon enged meg magának perspektivikus utalást, elő- és hátteret. a michelangelói freskófestészet felé kínálkozó asszociációk mellett Goya óriása is eszembe jut: a folyatás, a vastag, csomós festés, a cuppantások és törések prehisztorikusbiologikus kolosszusokat formálnak a figurákból. A 70-es évek képei által érintett görög és keresztény mitológia átmeneti megoldásnak bizonyult. Segítségével azonban Scholz Erik sajátos, egyéni mitologikus projekcióhoz, érkezett, amelyet egyik képcímével - a Fa népe - jellemeznék. a mintegy 1990-ig tartó periódus a természet és egy elképzelt/átélt prehisztorikus ember szelíd egységét, az életöröm panteisztikus világérzését fogalmazza meg. a képek erősen absztraháltak, kompozicionális rendjük többnyire fonadékosan vízszintes-függőleges, a formák az egész felületet kitöltik. Témájuk vagy egyetlen nagy fa, mint élettér,v agy erdő, vagy az ebben a közegben éldegélő emberi alakok, akik szavak nélkül is kommunikáló, békés, tünde közösséget alkotnak; népséget, amelyt a kép nézőjének jóindulatú megbámulásához felsorakozva önmagát is engedi. Ez az ideális-időtlen élőállapot nem egyhangú: változatos színharmóniákkal, karakterben igen különböző, zenei képritmusokkal (Színes tömeg, 1984 - Együtt, 1983), az alakok friss egymás mellé-fölé sorolásával kifejezett erdőcsöndes, csengő-bongó vagy éppen a rituálék ünnepélyességébe merevedett életképekben nyilvánul meg. A magyar művészet utóbbi húsz évében nem társtalan magánmitológia-ciklus Scholz Erik életében és munkásságában több szál összefonódásából jött létre. Közülük eddig még nem említettem azt, hogy Scholz gyerekkorától kezdve az erdőkben érzi magát igazán otthon, s ezt az idők folyamán következetesen igyekezett kifejezni művészetében. Az 50-es években - emlékszem - a budai erdőket járta, korhadt tuskókat, gyökereket festett át élénk színekkel, "bálványokat" csinált a fáknak. 1958 táján, a cserepes növényekkel zsúfolt műteremben, néhány hazahozott "bálvány" és moha összeépítésével environmentet létesített. Gyakran tartózkodott Zsennyén, ahol az erdőkben még olyan ínyencség található fel, mint az 1000 éves kocsonyás tölgy. A 80-as években pedig le is telepedett itt, hogy az erdőben, a konyhakertben és a műteremben egyaránt tevékenyen, egységet teremtsen az életben. A Nagy Fa és a Fa Népe azt az élőhelyet és társadalmat modellezi, amelyben ezt az egységet el lehet helyezni. Az utóbbi években Scholz nem modellálja és szemléli az ideális életet, hanem az általában egyalakos táblákon, többféleképpen értelmezhető emblematikus figurák képében maga ágál, önmaga állapotait vetíti ki. Az újabb képek formameghatározó anyagát, egy gyökérszerű rizomorpha (fákon élősködő gomba) szövevényeit az erdőből hozza és sok igazítás nélkül, működni hagyva a szövedék természetes struktúráját, ráragasztja a kép felületére.

Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

A ​budapesti m. kir. tudományos egyetemtől elnyerendő tudományos rangfokozat egyik feltételét teljesitem ez értekezés sajtó alá bocsájtásával. Töredékes kivonat ez egyedirat nagyobb szabású munkámból; mely a bölcsészet hazai történetét a legrégibb időktől napjainkig vázolja. A scbolastika e kora kevésbé jelentékeny része philosopbiánk történetének. S ezt is dióhéjba tömörítve adom, a kiállitás anyagi tekintetei által levén reáutalva munkám terjedelmének összeszoritására. Reméllem, hogy dolgozatom, jelen szűk keretében sem vész egészen kárba a magyar irodalom történetére nézve.

Kollekciók