Ajax-loader

kollekció: Hármas Könyvelés

A Hármas Könyvelés podcastjeiben kibeszélt könyvek gyűjtőhelye. Szuper irodalmi podcast és további információk itt: http://harmaskonyveles.hu


"Két ​évvel azután, hogy megöltem Blyth-t, meggyilkoltam Pault, az öcsémet - de egészen más és jóval alapvetőbb okokból, mint amiért Blyth-t eltettem láb alól -, egy évvel később pedig kinyírtam az unokahúgomat, Esmereldát, többé-kevésbé egy hirtelen ötlettől vezérelve. Eddig ennyi. Három. Már évek óta nem öltem meg senkit, és nem is tervezem soha többé. Akkoriban éppen ilyen korszakomat éltem." Az apjával egy skót falucska mellett egyedül élő 16 éves Frank története bombaként robbant be a nyolcvanas évek brit irodalmi életébe. Egyes kritikusok kegyetlensége és naturális ábrázolásmódja miatt támadták A Darázsgyárat, mások az egekig magasztalták, és szerzőjében egy kivételes fantáziával, lenyűgöző stílusérzékkel megáldott új tehetséget láttak. Iain Banks első regénye azóta is megosztja az olvasókat, de ennek ellenére a tekintélyes angol napilap, a The Independent szavazásán A Darázsgyárat a huszadik század 100 legjobb regénye közé választották.

Könyve, ​mint minden igazi tudomány, látszólag egyszerű kérdést kutat, egy detektív szívósságával: Hogyan kapcsolódik minden egymáshoz, és mit jelent ez a tudományban, az üzleti és a mindennapi életben? „A világunkban meglévő hálózatok valódi természetének megértésével olyan, az emberiséget foglalkoztató kérdésekben kerülhetünk közelebb a válaszhoz, mint a vírusok leküzdése, a gazdasági válságok kezelése, a terrorizmus visszaszorítása vagy akár az emberi társadalom gondjainak megoldása. A Behálózva című könyvet 13 nyelvre fordították le, és több országban felkerült a bestseller listára. Hazánkban 2003-ban jelent meg először, szintén Vicsek Mária fordításában. Az azóta eltelt időszakban a könyv megindult a világranglistán. Jelen kiadásunk alapja a Penguin Book kartonált változatú kiadványa.

Mindenki ​ismerte Christopher Sim legendáját. A harcosét. A vezérét. A csillagközi hősét, aki született stratéga. Sim örökre megváltoztatta az emberiség történelmét, amikor egy szedett-vedett kis peremvilági ellenálló flottából veszedelmes fegyvert kovácsolt, és visszaverte az idegen támadókat. Most azonban Alex Benedict régiségkereskedő rábukkant egy ijesztő információmorzsára, mely rég eltemetve hevert egy ősi számítógépes fájlban. Ha ez az adat igaz, Christopher Sim csaló volt csupán. Egy személyes és egy történelmi jelentőségű ügy szálai fonódnak egybe, s Alex Benedictnek követnie kell a legenda sötét nyomait, egyenesen egy idegen galaxis szívébe - ahol olyan igazság várja, amely legvadabb elképzelésein is messze túltesz – Jack McDevitt Nebula-díjas sorozatának nyitókötete egyszerre SF és krimi, valamint fordulatos kalandregény, középpontjában egy „high-tech Indiana Jonesszal”.

Ez ​a könyv, pontosabban mostani új kiadása, több okból kivételes állomás írói életutamon: elsősorban amiatt, hogy míg készült, szüntelenül azt éreztem, hasztalan tettem papírra, senkit nem fog érdekelni Szeredás Emerenc, még kevésbé az én nem is valami vonzó arcképemet rögzítő gyónás, mely összetört tükörcserepekből egybetákolt keretbe szorítja az írót és a megsérthetetlen, mégis megsértett igazságot. A mindig is mitológiai személyiségnek érzékelt Emerenc aztán megtette első csodáját: az első kiadás megjelenése utáni héten már nem volt kapható története, a könyv üzenetét, amelynél magánabb magánügy igazán nem volt elképzelhető, személyes ügyüknek vállalták fel azok, akik az írót élete minden buktatóján átsegítették: az olvasók. A sepregető öregasszony, aki ha teheti, mindenki útjából el iparkodott seperni a bajt, veszedelmet, áthágta a magyar határt, alakját éppúgy ismerik német földön, mint az Északi-tengernél vagy Svájcban, a Columbia Egyetem Kelet-európai Arcképek sorozatából holdtükör arcába nézhetnek az olvasni szerető New York-iak. Lakásomat vadidegenek keresik fel miatta, állnak az erkélyemen, ahonnan még látni egykori otthonát, kértek tőlem már fényképet róla és valami emléket Viola kutyáról. Az Európa Könyvkiadó is nyilván Emerenc ösztönzésére döntötte el, hogy mikor újraindítja a szerző életműkiadását, nem a pályakezdő Freskó megjelentetésével teszi, amikor az arénába visszatért fiatal író szenvedélyének lángjai először lobbannak a higgadttá modulált mondatok között, hanem Az ajtó-val, amely alkotója jelenlétét harmincnégy nyelven igazolja vissza a nemzetközi könyvpiacon. Testi anyámnak, Jablonczay Lenkének megépítettem a síremlékét a Régimódi történetben, negyedszázad eltelte után nem hittem volna, hogy lesz még egy kifizetetlen adósságom. De lett, s ennek kiegyenlítése Az ajtó: halott anyám kezéből Emerenc munkától elformátlanodott ujjai vették át legjobb önmagam irányítását. Mindent értett bennem, jobban eltájékozódott életem zilált szálai között, mint én magam. Becstelen adósa volnék, ha én el nem mondtam volna róla azt, amit meg én tudtam.

Szögezzük ​le mindjárt: ez nem regény. Csupán egy nagyon könnyed sorozat, ha úgy tetszik: "szappanopera" olyan kérdésekről, amelyek foglalkoztatják a mai nőket, de amelyeket legfeljebb csak a legjobb barátnőikkel beszélnek meg. Három nő, egy férfi: Hanna, Móni, Flóra és Márk. Barátok. Mindannyian "vénuszlakók", és mindannyian a fantáziám szüleményei. Csetlenek-botlanak az életben, szeretnek és viszontszeretik őket, néha csalódnak, néha szárnyalnak - mint bármelyikünk. Fejős Éva

Judy ​intézetben nevelkedik. Nehezen találja helyét, legnagyobb vágya, hogy végre családja legyen. Mindez szertefoszlani látszik, amikor anyja végleg lemond róla. Giin közismert vallási vezető, de egyik beosztottjának váratlan halála olyan események sorát indítja el, amely mind az ő, mind egész közössége életét megváltoztatja. Yaan egy gazdag nagycsalád elsőszülöttje, aki igyekszik zsarnoki apja elvárásainak megfelelni. Ahogy azonban nagykorúsága egyre közeledik, úgy dönt, saját kezébe veszi sorsa irányítását. Hétköznapi küzdelmeik során lassan nyilvánvalóvá válik, hogy a mindhármuk életét felforgató, véletlennek tűnő események valójában egy jól szervezett, könyörtelen hatalom hódító háborújának előre kitervelt részei. Van, aki hisz a hazugságoknak, és még akkor sem ismeri be tévedését, amikor pusztulásba sodorja családját, míg más dacolni igyekszik az árral, amely azonban, úgy tűnik, mindent maga alá temet.

Csodálatos ​lények lehettek a régi angol papkisasszonyok - egy kis faluban elásva, vénlányságra és tüdőbajra kárhoztatva hervadhatatlan regényeket tudtak írni az emberi természetről és szenvedélyekről. Jane Austen is vidéki papleány volt, mint a Brontë nővérek. Hat teljes regény maradt utána és néhány töredék. Ennek a viszonylag kis életműnek legismertebb és sok kritikus szerint a legjelentősebb darabja a Büszkeség és balítélet. Mint Austen többi regényét, ezt is feszes szerkezete, klasszikus stílusa, szellemes dialógusai, pompás pszichológiája és nem utolsósorban írónőjének csillogó okossága teszik ma is élvezetes olvasmánnyá.

​Réges-régen valamikor az ősidőkben, de legalábbis múlt péntek előtt, Micimackó az erdőben élt, saját kunyhójában. S ugyanebben az erdőben lakott a fontoskodó Nyuszi, a tudálékos Bagoly, a félénk Malacka, a sértődős Füles, Kanga, a kengurumama kicsinyével, Zsebibabával, no meg a vidám, ugrálós Tigris és persze mindnyájuk szeretett gazdája, Micimackó legjobb barátja: Róbert Gida. Ebben a mesebeli erdőben mindennap történik valami mulatságos vagy izgalmas esemény. Micimackó háborúságba keveredik a méhekkel, elefántfogásra indul barátjával, Malackával, s hőstetteiket szépen zengő versekben énekli meg. Sokszor bajba is keveredik, lévén ő egy Csekélyértelmű Medvebocs, de Róbert Gida, aki már nagy és okos - majdnem hatéves -, mindig mindent rendbe hoz. A hazánkban is hallatlanul népszerű két meseregény Karinthy Frigyes ragyogó fordításában, E. H. Shepard rajzaival jelenik meg újra.

A ​bűnügyi kisregény cselekménye a konvencionális epikai fikció keretében bontakozik ki. (Matthäi rendőrfelügyelő érdekfeszítő történetét hajdani főnöke meséli el az írónak). Egy eldugott falu melletti erdőben bestiális módon megölnek egy kislányt, s a helyszínre érkező Matthäi felügyelő ígéretet tesz a szülőknek, hogy kideríti a gyilkos személyét. Letartóztatják a gyilkosságot bejelentő, korábban nemi erőszak miatt már büntetett házalót, aki beismerő vallomást tesz, majd felakasztja magát. Matthäi azonban úgy véli, nem ő volt a tettes, s megtisztelő kinevezéséről is lemondva, a rendőrség kötelékéből kilépve, a látszólag reménytelen ügy kivizsgálásához lát. Az elenyészően kevés fennmaradt nyomból invenciózus koncepciót épít fel, majd csapdát állít az általa feltételezett gyilkosnak. Bár elgondolása és logikája zseniális, egy közbejött véletlen mégis meghiúsítja a leleplezést, a felügyelő testileg-lelkileg összeroppan. Dürrenmatt méltán népszerű krimijei (Az ígéret A baleset, A bíró és a hóhér) nemcsak a bűnügyi regények legjobbjai közé tartoznak izgalmas cselekményükkel, olvasmányos és szellemes stílusukkal, logikai és pszichológiai bravúrjaikkal, s a minden esetben "bejövő" csakugyan meglepő kifejlettel, hanem a műfaj megszüntetve-megőrzésének produktumai.

Reality ​bites for college freshman Etsuro Sakagami, but on the MMO Versus Town he's a karate master who can handle anything. Who will be his greatest opponent-the seemingly invisible Slasher Jack, or his would-be girlfriend Fumiko? Etsuro Sakagami is a college freshmen who feels uncomfortable in reality, but when he logs onto the combat MMO Versus Town, he assumes the personality of "Tetsuo," a karate champ on his way towards becoming the most powerful martial artist around. While his relationship with new classmate Fumiko goes nowhere, he spends his days and nights online in search of the invincible fighter Slasher Jack. Floating in between real and virutal, at last, Etsuro finds himself face to face with his most powerful opponent...

Felismersz ​egy Igazi Macskát, ha eléd kerül? Vagy túlságosan hozzászoktál az unalmas tucatmacskákhoz, amelyeket úgy imád a reklámipar? Az Igazi Macskák igenis esznek olyan tálkából, amelynek CICUS van írva az oldalára. Akkor is ennének belőle, ha ARZÉN feliratot viselne. Ugyanis bármiből esznek. Az Igazi Macskák nem vonulnak macskamegőrzőbe, amikor a gazdájuk nyaralni utazik, hanem a tálkák és a szomszédok megfelelő elrendezése révén táplálkoznak. Az Igazi Macskák halfarkat esznek. És szárnyasaprólékot. És még bármi egyebet, ami az asztalon maradt, ha úgy vélik, hogy büntetlenül megúszhatják. Az Igazi Macskáknak nincs szükségük névre. Csakhogy gyakran hívják őket. "Nemtakarodszkionnéttenyavalyás" pont jó erre a célra.

Ha ​egy tónak képzeljük el a boldogságot, akkor miként lehet, hogy utólag mégis elfér egy pálinkáspohárban? Ki gondolná, hogy a szeméremcsupaszítás oldhatja egy kommunista kisváros frusztrációit? Pedig a diktatúra idején sokan apró, kézzel fogható örömökbe kapaszkodva evickélnek túl a mindennapokon, akárcsak Papp Sándor Zsigmond első regényének hősei, akik esendőségükkel, kiszolgáltatottságukkal, infantilis vágyaikkal mind-mind a néhai diktátor gyermekei. Egy babaházban élnek a Törekvés utcában, és körülöttük mindenütt ott feszül Ceauşescu üvegburája. Szerelem, felvonulás, árulás és félelem az életük, melyben a mindent és a semmit csupán egy hajszál választja el egymástól egy rosszkor elhangzó mondat, véletlen baleset vagy egy titkosszolga kedélyváltozása. A regény felkavaróan, de vigasztaló humorral mesél Románia rendszerváltás előtti és azt követő időszakáról. Szereplői, akiken átgyalogol a történelem, hús-vér figurák, akik a történet végére jutva kivétel nélkül rokonaink és barátaink lesznek. Az ő életük is, Kertész Imre szavaival, valakinek szóló élet, és ennyiben s csakis ennyiben értelmes élet, ha magát az élet értelmét különben teljes homály borítja is.

2688-ban ​két csillagközi űrhajó indult útnak, utasai a Föld orwelli teokráciája elől menekültek egy szebb új világba. Soha többé nem érkezett hír róluk. Évezredekkel később Alex Benedict régiségkereskedőnek birtokába kerül egy csésze, amely a Keresőről származhat, az egyik űrhajóról, amely a szakadárokat vitte a fedélzetén. Mivel a megtalálóra vagyon és hírnév vár, Alex és asszisztense, Chase nyomozni kezdenek, és rá is bukkannak a sodródó hajóra… egy kihalt naprendszerben. Felfedezésük több kérdést vet föl, mint amennyit megválaszol, és ez veszedelmes kalandjuknak még csak a kezdete. Jack McDevitt Nebula-díjas regénye, az Alex Benedict-sorozat harmadik kötete ismét lélegzetelállítóan keveri a krimi és az SF stílusjegyeit, páratlan koktélját adva kalandoknak, rejtélyeknek és idegen világoknak. „Ez a regény sokat ígér, és még többet vált valóra. Háttere pedig maga a galaxis.” – Publishers Weekly „A szerzőt joggal hasonlítják Arthur C. Clarke-hoz, ezúttal is grandiózus látomással szolgál az emberiség jövőjéről a csillagok között. Mégsem feledkezik el közben a hihetően megformált szereplőkről sem.” – Booklist „Egy regény tele Nagy Ötletekkel.” – SF Site

Hajdani ​házunk udvarán számtalan apró kavics tarkállott egy sarokban. Ha esett, felfénylettek a kövecskék, amelyek mi mások lehettek volna, mint drágakövek, mentem volna minden zivatar után kincset gyűjteni, csakhogy tilos volt. Apám, anyám elmondta, a kert kavicsos sarkában valamikor ókút volt, amelyet réges-rég betemettek már, mégsem szabad megközelíteni, mert az ókutak álnokok, a föld bármikor megnyílhat a ráhágó alatt, s már zuhan is: behörpöli a mélység. Nehéz fogadalom volt, de álltam, megígértem, hogy kerülöm a sarkot. Én nem rettegtem az ókúttól, hanem vágytam belé, azt gondoltam, csodálatosabb élmény aligha lehet a lassú süllyedésnél, a látható kutak varázsa is vonzott, hát még az ilyen láthatatlané, amelynek bármi lehet a fenekén. Bármi, esetleg önmagam, én állok odalenn, a törpekirály aranyrudat kalapál, én meg ránevetek saját magamra. Persze nem szegtem meg a szavamat, mintha már akkor tudtam volna, amit csak mostanában értek meg, hogy az én szüleim egész életükben mindig megpróbáltak megvédeni engem valami általuk sem ismert, de születésemtől gyanított veszedelemtől, s megpróbálták előre kiszabni leendő útjaimat, nagyjából úgy, mint egy középkori térképész, aki tisztázatlan földrajzi helyzetű országokban busafejű, nem megbízható jelleműnek ábrázolt gyíkszerű figuráknak a térképre festésével iparkodtak jelezni: itt esetleg sárkánnyal találkozik az utazó. Apám már nem érte meg, míg főfoglalkozású író lehettem, anyám igen, de akkorra már tudta, nemhogy egy fogadalom, semmi sem tudja majd életveszélyes pályámon semlegesíteni az alkotót munkára kényszerítő és kitalálhatatlan szakmai helyzetbe hozó vágyat, hogy elmondja mindenkinek, amiről úgy érzi, tilos hallgatnia. Mikor ezeket a sorokat írom, már senkim nem él, akinek szava megállíthatna, maga az ókút sincs, új épület alapozása tüntette el. Pályámat hivatalosan 1945-ben kezdtem a Magyarok-ban megjelent első, komolyan vehető verssel. Ott állok a szakma ókútja fenekén, senki szeretete nem szól rám, holott a hajdani intelem nem volt balgaság, az alkotás ókútjában bármi történhetik az alkotóval. Bármi. De persze mindegy, hogyne volna mindegy. Sem apám, sem anyám, aki retteghetne, utolsó családtagomat, Konstantint, a macskát, aki az írógépem mellé gömbölyödve kilenc termékeny éven át figyelte, mit kopognak a billentyűk, tegnap váltotta meg kivédhetetlen szenvedésétől a kegyes altatás. Akár táncolhatok is az ókút tetején, nem riasztok meg vele senkit, mert nincs is senkim, csak a mindent megőrző emléke a gyermekkor abszolút biztonságának, a háznak, ahol nem volt határvonal valóság és látomás között, ahol két elvetélt író házasságából megszülettem, felnőttem és megpróbáltam rögzíteni életem első tíz esztendejének irreálisan gyönyörű, boldogítóan abszurd szereplőgárdáját, színpadképét és kulisszáit.

Az ​indázó bokroktól, fáktól takart óriási kert mélyén áll a ház. Áll öregen és örökös jelenben. Otthonszaga, meseillata van. Mesélnek a gyerekek, mesél csudás legendákat a savanyúcukrot szopogató nagymama - igaz történeteket, bajról és szerencsés megmenekülésekről a süket, ordító, szörtyögve alvó nagypapa -, s elmondja az ősi mítoszok homályából előlépő Simon család eredetének és lombosodásának jelképes töténetét is. A jelenidő rideg fénye, kegyetlen csendje áttör a mesék meleg, áramló poézisén. Az ötvenes években vagyunk. Az egymásra rétegzett, a jelen pillanatiba csomósodott történeteknek egy tíz év körüli kisfiú a főszereplője. Megfogalmazatlanul is világos a példázatok tanulsága: a bűnöket és bűnhődéseket újrakezdésnek, feloldozásnak kell követnie. A fiatal író érett, jelentős művet írt: történetének erős sodrása, sűrű ritmusa van. Minden mondata feszült, minden részlete izgalmas. Szuggesztív, olvasmányos és fontos könyve az Egy családregény vége.

Egy ​párizsi hétvége alkalmával Elizabeth Bard együtt ebédelt egy sármos franciával - és soha többé nem tért haza. Vajon szerelem volt első látásra? Vagy az volt a döntő mozzanat, hogy a kés könnyedén siklott keresztül a pavé au poivre-on, és a hús rózsaszín leve étvágygerjesztően folyt rá a vajas borsmártásra? Az Ebéd Párizsban egy fiatal amerikai nő két szenvedélyes - újdonsült kedveséhez és a francia konyhaművészethez fűződő - szerelmi viszonyának hiteles krónikája. Elizabeth, miután fogja magát és új életet kezd a világ legromantikusabb városában, lelkesen veti bele magát a nyüzsgő piacok, a hangulatos bisztrók és a nádszálvékony femmes fatales-ok világába. Megtanulja, hogyan kell halat pucolni (ebben Jane Austen siet a segítségére), mindent elkövet, hogy leküzdje az időnként rátörő honvágyat (ehhez a csokoládéfelfújtat kell bevetnie), és belehabarodik a hentesébe (aki Matt Dillon kiköpött mása). Elizabeth rájön, hogy minél mélyebbre merül a francia konyhaművészetben, annál könnyebb megértenie Párizst. Felfedezi, hogy a francia kultúra nem sokban különbözik az érett sajttól - a kérges külső lágy, pikáns belsőt takar.

„Kis ​lépés egy embernek, de hatalmas ugrás az emberiségnek.” E szavakkal lépett a Hold felszínére 1969-ben Neil Armstrong. Mintegy száz évvel később, egy újabb nagy ugrásnak köszönhetően immár iparosodott az egész égitest. Bányák és gyárak mindenütt, ám a megtermelt javak nem a telepeseket gazdagítják, minden a Földet illeti meg. Ez azonban természetes, a Hold ugyanis egy ideje gigantikus büntetőtelepként üzemel. Tökéletes börtön, hiszen aki néhány évet eltölt itt, a csekély gravitációhoz való alkalmazkodásnak köszönhetően már nem térhet vissza az anyabolygóra. A „holdlakók” felnövekvő új nemzedékében aztán igény ébred a függetlenségre, arra, hogy a Hold a maga ura lehessen. A Föld kormányainak ez persze nem tetszik, úgy döntenek hát, akár erővel is megőrzik fennhatóságukat. Az elszabadult indulatok elkerülhetetlenül háborúba torkollnak. Mannie, a félkarú komputertechnikus akaratán kívül keveredik bele a politikai játszmákba, amikor a Hold legnagyobb szuperszámítógépe meghibásodik. A hiba azonban egyáltalán nem az, aminek látszik: HOLMES IV egyszerűen öntudatra ébredt, és úgy döntött, kiveszi részét az emberek függetlenségi háborújából. Az SF első Nagymestere ezzel a Hugo-díjas regényével írta bele magát kitörölhetetlenül az irodalomtörténetbe. A Hold börtönébent három ízben szavazták az olvasók minden idők tíz legfontosabb SF-műve közé. „Az ő ötletei jelölték ki a mi utunkat.” – Tom Clancy „Egy szó jut eszembe róla: kihagyhatatlan.” – Robert Silverberg „Robert A. Heinlein talán minden idők legfontosabb SF-írója.” – The Science Fiction Encyclopedia

Az ​1957-es születésű flamand író e regényében a főhős könyvtáros nem túl eseménydús, vigasztalan napjainak hol rideg, hol humoros bemutatása váltakozik az ő szintúgy humoros, néhol pimasz, majd szorongásoktól sem mentes monológjaival.

Lázár ​Ervin mindmáig egyetlen regénye először 1971-ben látott napvilágot, s keltett igazi feltűnést a magyar irodalom újdonságaira érzékenyen figyelő olvasók táborában. A fehér tigris egy meseszerűen valószínűtlen és csodás elem magától értetődően természetes kezelésével beszél a korabeli (és mindenkori) hétköznapi ember erkölcsi próbatételéről. Vagy ahogyan az irodalomtörténet fogalmaz (mert a regény azóta bevonult az irodalomtörténetbe) "olyan krízis-szituációt hordoz magában, amely alapvetően választásra kényszeríti a főhőst, Makos Gábort. A fiatal mérnökhöz hozzászegődő és csodás tulajdonságokkal rendelkező tigris olyan lehetőségeket teremt, melyekkel valahogyan élni kell. Makos a kihívást elfogadja, ám nagyszerű helyzetével visszaél: nincs ereje a felajánlott jót véghez vinni, helyette erőszakkal kíván győzni." A csodálatos tulajdonságokkal megáldott tigris a teljes hatalom szimbóluma, amelynek gazdája a jót is, de a rosszat is korlátozás nélkül képes megvalósítani. Az ember utópisztikus énjének a csodás megtestesülése, s a regény szomorú kérdése, ami az ember örök dilemmája is egyúttal, hogy miért nem vagyunk képesek cselekedeteinkkel valóra váltani jobbik énünk vágyait és reményeit, olyankor sem, amikor ennek látszólag nincs akadálya, s miért maradunk mindig alul saját emberi tulajdonságaink rossz erkölcsi beidegződéseivel szemben? Lázár Ervin regénye az ember erkölcsi állapotának egyik alapvető-örök kérdését ábrázolja a 20. századi ember világában.

Titkok ​pedig nincsenek! Semmi sem maradhat rejtve egy olyan gyerek elől, aki meg akarja ismerni az igazságot! Nem hiszed? Gyere, és figyelj! Egy csúf, unalmas februári napon Harvey Swick látogatót kap. A furcsa, bohóckülsejű ember segítségével átjut a titokzatos ködfalon, és megérkezik a Vakációházba - arra a helyre, ahol minden pontosan olyan, ahogy a gyerekek a Tökély Birodalmát képzelik. Délelőtt tavasz van, délután nyár, estefelé lehull az első hó, vacsora után pedig mindennap beköszönt a karácsony. Finom ennivalók, és rengeteg játék. Szabadság! Mit kívánhat még egy tízéves fiú, aki otthon egyfolytában unatkozott? Ám hamar kiderül, hogy ezt a boldogságot nem adják ingyen - a Vakációház tulajdonosa komoly árat akar fizettetni a sok szórakozásért. Harvey Swick azonban rájön az igazságra, és az öröklétű varázslónak rá kell döbbennie: ő sem legyőzhetetlen.

A ​Színek és évek egy öregedő asszony, egy hajdani dzsentrilány emlékezésének foglalata. Az egymásba hullámzó emlékek azonban áttörik az idő határait, élővé teszik a múlt példázatát, s egybemosnak történetet, lírát és kommentárt. A regény hősnője - sorsával egyszerre példázza a régi asszonyi élet csendes pusztulását és a süppedő világ erkölcsét, melyet Kaffka Margit gyalázatos tisztességnek nevez. Az az életforma, mely megszabja Pórtelky Magda gondolkodásának, vágyainak és lehetőségeinek határát, a nő számára egyetlen utat hagy: a házasságot. Magda is ősei módjára, megyei ember feleségeként akarja életét berendezni. Amikor azonban egy tragikus véletlen megfosztja férjétől, szembetalálja magát a megváltozott világgal, amely szinte kálváriát járat vele. Második házasságát már azzal a meggondolással kezdi, hogy számára nincs más megoldás, mint egy új férj. Látszólag megint megkapaszkodik tehát, pedig élete süllyedése valójában most kezdődik el. Az emlékvilág falai lassan leomlanak, és durván láthatóvá lesz az élősdi és kiszolgáltatott asszony alakja.

A ​kötet _A hóhérlegény_ című 1943-ban megjelent s máris igen jellegzetes írással indul, s az 1952-es _A bíró és a hóhér_ című kisregénnyel zárul. A nagy író első alkotói évtizedének prózadarabjai is - _A csapda, Pilátus, A színidirektor, A város, A kutya_ és a többi -, melyek különböző gyűjteményekben jelentek meg az elmúlt évtizedekben, képviselik mindazokat a művészi és erkölcsi problémákat, melyek Dürrenmattot élete végéig foglalkoztatták. Műfajilag is változatosak: szürrealista elemekben bővelkedő, látomásszerű elbeszélések ugyanúgy megtalálhatók köztük, mint az író kedvelt kifejezési formája, a krimi - benne újra meg újra visszatérő hősével, Bärlach felügyelővel.

Közönségét ​és önmagát egyaránt szórakoztatva mutatja be életútját az angol televíziózás egyik legismertebb, legnépszerűbb és kortársaira legnagyobb hatást gyakorló személyisége. Huszonhat éves korában jelentkezett a BBC-hez, nagy hatású filmjei mindenkit lenyűgöztek. Most első kézből, a rá jellemző humoros hangvétellel megírt visszaemlékezéseiből ismerhetjük meg pályafutását.

Hatvan ​évvel ezelőtt, amikor megtalálták a Polarist, az űrhajó üres volt, pilótája és utasai sorsáról senki nem tudott semmit. Most, a titokzatos eltűnés évfordulóján, árverésre akarják bocsátani a hajón talált tárgyakat. Bennfentes ismeretei révén Alex Benedict, a galaxis egyik legtekintélyesebb régiségkereskedője szerzi meg magának a tárgyak egy részét. Amikor egy robbanás következtében a gyűjtemény megsemmisül, Alex megérti, valakik mindenáron el akarják titkolni, ami a Polaris fedélzetén történt. Márpedig neki feltett szándéka, hogy végére jár az ügynek – különösen akkor, ha ez az élete kockáztatásával jár… Jack McDevitt fantasztikus érzékkel keveri az SF-et és a krimit, hogy a Született stratéga után ismét egy magával ragadóan izgalmas történetbe rántsa magával olvasóit. És az űrkorszak Indiana Jonesba oltott Sherlock Holmesa ezúttal még egy szépséges segítőtársat is talál magának.

"A ​szerelem és szenvedély mint megváltás: ez a tét és ez a vadság." - Esterházy Péter Rubin Szilárd regénye, amely egy mély és megszenvedett szerelem történetét tárja elénk, először 1963-ban jelent meg, és kiválóságának hála újból és újból "előkerül". A figyelmes olvasó érdeklődésére éppúgy méltó, mint ahogy irodalmunk nagyjai sem mellőzhetik könyvtárukból, könyvélményeik sorából. "De hirtelen elcsüggedtem. A csipkés párnák, a süppedő ágy és benne Orsolya teste, egyetlen igazi diadalom volt. Meddig élhet meg ebből a férfi? A mohóságban, amellyel Orsolya elvette tőlem a gyönyört, mintha már ott lappangana a kíméletlenség, a gyors jóllakás és a fölszabadulás vágya." "Ritka magyar nyelven az én rosszának ez a figyelmes vizsgálata; az érzelmesség, a meghatódottság hiánya, a szenvtelen érdeklődés hideg tüze, valami puszta vagy pucér vagy pogány tekintet, nem objektív, de közvetlen, leplezetlen; ritka. Nyugalom, nyugalom akár a vereségben is, a szégyenben vagy épp a hisztériában (a nyugtalanságban): van, ami van. Ez a nyugalom teszi egyedülállóvá a könyvet; meteor, marslakó - mégis." - Esterházy Péter

A ​„Kalandok a brazíliai őserdőben” és „Az óriáskígyók földjén” című, a Bibliothecánál, illetve a Móra Ferenc Kiadnál megjelent könyvek után a „Jaguárországban” Molnár Gábor kronológikus sorrendben következő harmadik vadásznaplója. Ez a kötet a brazíliai Cupari folyó környékén, embernemjárta vadonba viszi az olvasót. Az izgalmas kalandokban bővelkedő utat a szerző egyedül, kísérő nélkül tette meg. A könyv alaphangulatát a trópusi esős időszak, a folytonosan csurgó, csepegő őserdő adja meg, amely minden veszélyével ránehezedik a tökéletesen önmagára utalt vadászra. A természet szeretete, a végtelen gazdagságú ősvadon gyönyörűsége, az izgalmas vadászélmények, érdekes megfigyelések tömege azonban feledteti a veszélyeket és erős akarata, élelmessége átsegítik a fiatal természetbúvárt a sok nehézségen.

"- ​Taposs a gázra! - kiáltotta Fantázia. Kóno elbambult: - Hmm? - Életed asszonya jött feléd! Ha karambolozol vele, meglett volna a találkozás!" Itojama Akiko írásai először 2009-ben, A tengeren várlak című kötetben jelentek meg magyarul, szintén a Modern Könyvtár sorozatban. Akkor öt novelláját adtuk közre, most két kisregényét mutatjuk be. A címadó Balfék! Japánban nagy sikert aratott, kötetünk megjelenésével nagyjából egyszerre kerül a japán mozikba a regény alapján készült film. A főhős, Hide még tizenéves, amikor megismerjük. Mindennapjait a néhány évvel idősebb Gakukóval folytatott viszonya tölti ki, minden mást elhanyagolva sodródik ebben a kapcsolatban. Azután, amikor a nő hirtelen kilép Hide életéből, a sodródás hosszan tartó lejtmenetbe csap át. Hide már a harmincas éveiben jár, amikor legrosszabb időszakából kilábalva újra találkozik Gakukóval. Kérdés, hogy kapnak-e lehetőséget az újrakezdésre. A kötetünkben szereplő másik kisregény, A tengeri remete főhőse nyert a lottón, ezért most a Japán-tenger partján éldegél, pecázással és úszással múlatva idejét. Egy nap megjelenik előtte Fantázia, aki úgy mutatkozik be, mint Isten legrosszabbul sikerült rokona. Noha jelenléte szórakoztató, talán hősünk magányát is oldja, és egyáltalán nem jelent terhet, kiderül, hogy Fantázia meglepően keveset tud: rengeteg kérdésre egyáltalán nincs válasza, nem ismeri az emberek titkait, segíteni igen kevés ügyben képes, és mindezt őszintén be is vallja. Egyik közös autóútjuk alkalmával azonban felkiált: egy elsuhanó autóban főhősünk életének asszonya ült - ám tova is tűnt az úton. Hősünk és a nő később mégis találkoznak, és Fantáziának igaza volt, valóban ő az igazi. Az események további alakulását tekintve azonban aggasztó kérdés, hogy pontosan ki is ez a Fantázia...

A ​huszadik század elején egy üzletember-misszionárius házaspárnak váratlanul nyoma vész Sanghajban. Fiuk, Christopher Banks Angliába kerül, s a 30-as években már ünnepelt magándetektív Londonban. 1937-38-ban Japán a második világháború nyitányaként sorra foglalja el a kínai nagyvárosokat. Sanghaj sorsa is hamarosan beteljesedik. Titkos brit diplomáciai tárgyalások kezdődnek Japánnal, az egész londoni divatos társaság a fenyegető világégésről beszél- főleg, úgy tetszik, Chirstopher Banks fantáziájában, aki egyre inkább úgy gondolja: ha nem megy vissza gyerekkora színhelyére, és nem oldja meg életet legfontosabb ügyét - szülei eltűnésének rejtélyét-, semmi sem akadályozhatja meg a keleti béke összeomlását, s vele együtt a nyugatiét sem, hiszen Sanghaj a maga európai negyedeivel valóságos szikra a lőporos hordón. Politikai alivilág (kínai kommunisták és nacionalisták, szovjet kémek, veszélyes angol amatőrök) és üzleti alvilág (ópiumcsempészet) kusza köreibe vész bele Christopher nyomozása során, s ahogy a világ halad a pusztulás felé, úgy hatalmasodik el rajta a rögeszméje - az olvasónak pedig végül magának kell eldöntenie, mennyire megbízható forrásból származik ez az egész történet, és a megoldás csakugyan megoldja-e a rejtélyt.

„Irgalmas ​Isten, mindnyájan halottak…” Ezt az üzenetet kapja Alex Benedict régiségkereskedő és nyomozó az ünnepelt horrorszerzőtől, Vicki Greene-től. Valamint egy jókora összegű átutalást. Amikor aztán Benedict és társa, a remek pilótanő Chase Kolpath a rejtélyes üzenet nyomában ellátogatnak a legtávolabbi, emberek lakta világra, magyarázatok helyett csak még több kérdés fogadja őket. Miért vetette alá magát Vicki Greene teljes emlékezettörlésnek, eldobva magától múltját és karrierjét? Vajon mire bukkanhatott a következő regényéhez végzett kutatómunka közben? Mi az a szörnyűség, amivel még egy horroríró sem képes együtt élni? A távoli bolygón egy halványkék csillag, az Ördög Szeme kísérteties, éjszakai derengésében a nyomozópárosnak talán nem is csak e világi ellenfelekkel kell megküzdenie, és azon már meg sem lepődnek, hogy erőfeszítéseiktől ismét egész civilizációk sorsa függhet. A Nebula-díjas Alex Benedict-ciklus újabb kötete kalandok valóságos forgószelével ragadja el az olvasót a világegyetem legeldugottabb zugaiba, ahol a jelentéktelennek tűnő személyes ügyek is beláthatatlan, egész népek jövőjére kiható következményekkel járhatnak.

Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

When ​the alien Mimics invade, Keiji Kiriya is just one of many recruits shoved into a suit of battle armor called a Jacket and sent out to kill. Keiji dies on the battlefield, only to be reborn each morning to fight and die again and again. On his 158th iteration, he gets a message from a mysterious ally--the female soldier known as the Full Metal Bitch. Is she the key to Keiji's escape or his final death?

Nick ​megszállottja az Erebos című számítógépes játéknak, ami kézről kézre jár az iskolájában. A szabályok elég szigorúak: mindenki csupán egyetlen esélyt kap, hogy Erebost játszhasson. Játék közben egyedül kell lenni és senkinek sem szabad róla beszélni. Aki ezeket megszegi, vagy nem teljesíti a küldetéseit, kiesik, és többé nem is tudja elindítani a játékot. De ami a legérdekesebb: az Erebos olyan megbízásokat ad, amelyeket nem a virtuális világban, hanem a valóságban kell végrehajtani. A képzelet és a valóság zavarosan összemosódik. Aztán a játék arra utasítja Nicket, hogy öljön meg egy embert…