Ajax-loader

kollekció: Háborús

“A harmónia a mindenség mélyén lapuló állandó melódia.”
(Rejtő Jenő)


Nemcsak ​Napóleon vélekedett úgy, hogy nőknek semmi keresnivalója a csatatéren, már a régi görögök, illetve rómaiak se látták szívesen arraefelé az amazonok féktelen, kiszámíthatatlan, sötét erőket megtestesítő hadát. De a harcos asszonyokat se akkor, se később nem intézhette el senki egy kézlegyintéssel. A világtörténelem, a világkultúra igenis ismer nagy nőegyéniségeket, akik kitörölhetetlenül beírták nevüket a krónikákba mint népük hős uralkodói. Ilyen amazonkirálynők panteonjában kalauzol bennünket Antonai Fraser, Boadicea, a Kr. u. 1. évszázadban élt brit királynő szekerére kapva. Ki volt ő, akit minden angol elemista ismer, holott csak az biztos felőle, hogy semmi sem biztos? Férfiak és nők egyaránt alakították a mítoszt többféle hadszínterén - például levéltárakban -, és ma is eleven, mikor a Boadicea által fölperzselt, rómaiak lakta Londinium vörös rétege fölött négy méterrel kavarog a City forgalma. Bár azért változnak az idők, mert Boadicea szellemi örököse nem II. Erzsébet, hanem Margaret Thatcher. A nagy sikerű Stuart Mária-életrajz és VIII. Henrik feleségeinek arcképcsarnoka után Antonai Fraser kitekint a nagyvilágba: a nagyasszonyok parádéjában Európa, Afrika és Ázsia sokunk számára eleddig ismeretlen hősnőivel is megismerkedhetünk.

A ​gyerekkor, a második világháború nyomasztó időszaka, az ötvenes évek légköre, a világra eszmélés folyamata továbbra is vissza-visszatérő témái Fábián László lírai hangvételű, szabadversszerűen hömpölygő elbeszéléseinek. De mellettük egyre jelentősebb szerephez jutnak korunk elllentmondásait s általában emberi mivoltunk tragikus alapkérdéseit példázatokban megfogalmazó történetei. Kötetnyitó művében, egy lovas szobor kapcsán, indulatosan és dühösen, történelmi tényeket sorolva állítja elénk Dózsa György alakját, aki jelképpé magasodva, máig hatóan azonosult a praszti sorssal és nyomorúsággal, s ezért nem lovon, hanem lángos trónuson ábrázolhatjuk csak őt méltóképpen. Legsikerültebb elbeszéléseiben pedig a különböző formában jelentkező szellemi terror káros és torz következményeit, a szexuális eltévelyedést jeleníti meg, leleplezve közben a polgári erkölcsök álszent voltát, az egykori paraszti élet megkötöttségeit, zord erkölcsi törvényeit is. Más hangvétel, más szemlélet és más írói módzser jellemzi azokat a rövid lélegzetű, kísérleti jellegű írásokat, melyekben egy-egy lelkiállapot, hangulat, lehetőség, esemény vagy látomás korszerű ábrázolására vállalkozik, a tőle megszokott találékonysággal, ízes és érzékletes nyelven. ... számomra (de vajon miért csak számomra?) a novella az önfeltárás legkivált magamutogató formája, szemérmetlen és gátlástalan, mert általa vallomást kell tennem a mit gondja mellett (amit még elviselhetőnek tartok) a hogyan gondjáról (ami már a legfölső tűréshatáron mozog), és talán jobban érthető, ha ismételten hangsúlyozom, hogy nem csupán a mit-ről és a hogyan-ról, hanem azok gondjáról, ez pedig az én szememben (még inkább a szívemben) az alkotói (legyek nagyképű? a művészi!) formálás (de talán csak tapogatózás, keresgélés) kérdéseinek folyamatos és több szempontú mérlegelése, amely - előbb vagy utóbb - mániákus céljaimhoz: regényeimhez (azok megoldásához) közelít vagy közelíthet, de - legalábbis - közelíthetne (és ez százszorta jobban óhajtó, mint föltételes mód), mert én (ám essék-e szó erről is?) mégiscsak regényírónak szeretném látni magamat (előző könyveimet: Hazatérő lovam körmén virágos rét illatát hozza, avagy furcsa görcs a torokban, A paradicsom szörnyű gyermekei - regényeknek tartom és mondom következetesen), tehát az én novellám - valamilyen szempontból - (és ugye, ez nem sért senki mást?) regényeimnek: megírtaknak és megírásra váróknak rendeltettek alá, lám, ezt most be is vallom, mielőtt bárki is szememre hányhatná, de bevallom e gyűjtemény szerkezetével szerkesztésével szintúgy, mivel - mondottam is - számomra a novella az önfeltárás legkivált magamutogató formája...

Rózsapír, ​az utolsó tünde felesége a portyázó orkok elől Daligarban keres menedéket. A város kapuit Arduin neve, Angkeel, a sas merész röpte, és a városlakók reményvesztettsége nyitja meg előtte, a kegyetlennél is gyávább Kormányzóbíró ugyanis teljes udvartartásával és seregével északra menekült. Daligar az orkok ostromgyűrűjében magára marad. Fegyveresek és vezető nélkül könnyű préda volna - csakhogy Rózsapír nem arról híres, hogy harc nélkül feladna bármit is. Arduin örököseként joggal tart számot a trónra, s megszervezi az ellenállást. Mindenkit meglep a törékeny, várandós asszony mint agyafúrt stratéga és kemény kezű hadvezér - de őt is érik meglepetések, hiszen szövetségeséül épp azok ajánlkoznak, akiket mindeddig esküdt ellenségeinek vélt: Aurora, a gyűlöletes Bíró lánya, vagy Rankstrail kapitány, aki leterítette az utolsó sárkányt, vagy a város szolgalelkű, ostoba népe. Rózsapír, a "boszorkánykirálynő" vezetésével az ostrom alatt mind együttesen küzdenek a gyermekeikért, a túlélésért, a városért; egy olyan békéért, amely nem szül többé bosszút... s amelyben fény derül az utolsó ork kilétének titkára is.

A ​szerző új regényében azt az óriási munkát mutatja be, amelyet a szovjet diplomácia a második világháború alatt 1942 novemberében folytatott, amikor Sztálingrádnál összezárult a gyűrű a német csapatok körül.

A ​holló lassú körökben egyre lejjebb ereszkedik. A halál holló képében jött el. A holló nem pusztán illusztrálja a halált – a holló a halál… Hangyák teszik kínszenvedéssé egy falu (egy város? egy ország?) életét. A hangyák is valódiak. Tömött sorokban masíroznak, szétrágnak-mállasztanak ételt, kerteket, házakat; aprók, feketék, izeg-mozog a csápjuk… Az „öreg Qfwfq” a Földről, a Holdról, galaktikákról, a térben-időben irdatlan világmindenségről mesél nekünk. De Qfwfq autón jár, örül, búsul, szeret, és a verandán üldögél, épp amikor a püffedő, dagadó, puha Hold a szikrázó, csupa üveg, csupa acél Földre pottyan… A Calvino-novellák a mese egészséges szürrealizmusával szólnak az olvasóhoz. Hőseik partizánok, gyerekek, öregek, árulók, ellenségek, munkások, méltóságos urak és asszonyok, csavargók, utcalányok. Bolygók és egysejtűek. Hétköznapi és „örök életű” szerelmesek. Igazságuk a mesék valódi igazsága. Italo Calvino (1923–1985) a 20. századi olasz irodalom egyik legnagyobb, iskolát teremtő és nemzetközileg is páratlan népszerűségű alkotója volt. Novellatermésének legjava az életműsorozat harmadik köteteként jelenik meg most új kiadásban.

Az ​utóbbi években fokozódott az érdeklődés a pápaság legújabb kori története és különösen a pápaság és a fasizmus kapcsolata iránt. Míg Hochhuth "Helytartó"-ja az irodalom oldaláról ragadta meg - valóságos szellemi-politikai vihart kavarva - ezt a problémát, addig mások, köztük jelen kötet szerzője, a történettudomány eszközeivel kíván hozzájárulni a polémia tisztázásához. S. Friedländer nem marxista szerző, mindazonáltal kutatásaink eredményei sok vonatkozásban igazolják a marxista történetírás számos megállapítását . Így pl. könyvéből, az általa "megszólaltatott" dokumentumokból újabb meggyőző adalékokat kapunk arra nézve, hogy a pápaságnak szerepe volt a szovjetellenes támadás előidézésében. Részletesen szól a szerző a pápának a zsidók üldözésével és fizika megsemmisítéséről kapcsolatos ténykedéséről. A közölt dokumentumokból az derül ki, hogy pápa itt-ott burkoltan kénytelen volt fájlalni az események alakulását, azonban hosszú évekig egyetlen határozott Hitler-ellenes lépésre sem szánta el magát. A könyv Magyarországon való megjelentetésének különös érdekességet kölcsönző az a tény, hogy utolsó fejezete kifejezetten a magyarországi zsidók deportálásának szemszögéből vizsgálja a katolikus egyház magatartását. Éppen ezzel kapcsolatban 1944. május 15-én, tehát meglehetősen későn került sor a pápaság első világos tiltakozására. A szerző alkotó módszerét a szerénység, és a következtetések levonásában a nagyfokú tartózkodás jellemzi.A szerző inkább kérdéseket tesz fel, melyek kétségkívül igen kényelmetlenek a pápaságnak, mivel magyarázatot kérnek a "hallgatásra" és a nácizmus iránti szimpátiára.

Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Nem ​a törvény elől: a lelkiismerete elől menekül, amíg bír, ennek a megrázó, kemény, lélektanilag hiteles regénynek a hőse. És a lelkiismerete parancsának enged, amikor végül a törvény kezére adja magát. Hogy bűn volt-e, amit a háborúban, a közvetlen és brutális életveszély, a halál közelségének pillanatában elkövetett, ő ítéli meg legszigorúbban, a bűnhődést keresve. A bűn - Mikolának, a volt felderítőnek a bűne - talán attól válik főbenjáróvá, hogy elkövetője megszépíti, túlélésre és fölmentésre alkalmas változatát választja, és ezt már azzal az egyetlen emberrel, akinek az igazat bevallja - az pedig egy asszony, aki titoktudásával lekötelezettjévé teszi a férfit, feleségül véteti magát vele, zsarolja, fokról fokra megmérgezi az életét, megakadályozza beilleszkedését a békés életbe. Öngyilkos gondolatokig jut el Mikola, és mint a lelkiismeret-furdalás tragikus hőse, öngyilkosságot is követne el, ha nem kínálkozna elégtételül egy másik bűncselekmény, nem az övé, hanem a feleségéé és egy harmadiké, akivel a felesége megcsalta. Egy hős magára vállal egy súlyos bűntettet, amelyet nem ő követett el: a más tettéért várható súlyos büntetéssel akarja egyensúlyba billenteni a saját élete erkölcsi, becsület szerinti mérlegét.

A ​világirodalom egyik klasszikus remekművének, Ludovico Ariosto (1474-1533) Orlando Furioso című lovageposzának első teljes magyar fordítását tartja kezében az Olvasó. Ez a terjedelmében, művészi értékében és az utókorra gyakorolt hatásában egyaránt hatalmas alkotás az érett olasz reneszánsz költészet koronája, egyszersmind a világirodalom egyik legjelentősebb epikus költeménye, amelyben sokan már az újkori regény előzményét is felismerni vélik. A mór hódítók ellen harcoló Nagy Károly császárnak és hadvezérének, Rolandnak hősies és kalandos története valóban "regényesen" fordulatos és letehetetlenül izgalmas olvasmány, amelyet azonban a "tiszta költészet" örök fénye ragyog be. Irónia és harmónia a kulcskategóriái ennek a remekműnek, melynek magyarra fordításába nem kisebb költő, mint Arany János is belekezdett, Simon Gyula teljes fordításának megjelentetésével a hazai könyvkiadás egyik legnagyobb adósságát rója le a Felfedezett klasszikusok sorozat.

THE ​MAN WHO BROKE INTO AUSCHWITZ is the extraordinary true story of a British soldier who marched willingly into Buna-Monowitz, the concentration camp known as Auschwitz III. In the summer of 1944, Denis Avey was being held in a POW labour camp, E715, near Auschwitz III. He had heard of the brutality meted out to the prisoners there and he was determined to witness what he could. He hatched a plan to swap places with a Jewish inmate and smuggled himself into his sector of the camp. He spent the night there on two occasions and experienced at first-hand the cruelty of a place where slave workers, had been sentenced to death through labour. Astonishingly, he survived to witness the aftermath of the Death March where thousands of prisoners were murdered by the Nazis as the Soviet Army advanced. After his own long trek right across central Europe he was repatriated to Britain. For decades he couldn't bring himself to revisit the past, but now Denis Avey feels able to tell the full story - a tale as gripping as it is moving - which offers us a unique insight into the mind of an ordinary man whose moral and physical courage are almost beyond belief.

Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Half ​a century after his death, Lt Col. Robert Blair Mayne is still regarded as one of the greatest soldiers in the history of military special operations. He was the most decorated British soldier of the Second World War, receiving four DSOs, the Croix de Guerre and the Légion d'honneur, and he pioneered tactics used today by the SAS and other special operations units worldwide. Rogue Warrior of the SAS tells the remarkable life story of 'Colonel Paddy', whose exceptional physical strength and uniquely swift reflexes made him a fearsome opponent. But his unorthodox rules of war and his resentment of authority would deny him the ultimate accolade of the Victoria Cross. Mayne also had a conflicted personal life, dominated by his mother. He never married and several of his contemporaries felt that his resentment of gays in the military reflected his concerns about his own sexuality. Mayne was undoubtedly a complex character and in Rogue Warrior of the SAS the authors have presented a rounded and perceptive portrait of the man. Drawing on personal letters and family papers, declassified SAS files and records, together with the Official SAS Diary compiled in wartime and eyewitness accounts from many who served with him, the picture emerges of a soldier who, although a flawed hero, was unquestionably one of the most distinctive combatants of the campaigns in the Western Desert and Europe.

A ​nagy sikerű film és tévésorozat előtt eredetileg ez a regény keltette életre az olyan halhatatlan amerikai hősöket, mint Sólyomszem Pierce, Égő Ajak Houlihan, Radar O’Reilly és a frontkórház többi illusztris tagja. Akik a koreai háború alatt a frontkórházakban dolgoztak, képzett, elszánt és a kimerülésig hajtott emberek voltak. Mindenekfelett pedig fiatalok, túl fiatalok, hogy azt csinálják, amit csinálniuk kellett. Ismerkedjen meg a sárban futó hősökkel és a földön futó elmebetegekkel, akik a koreai háborúban harcoltak, élje át a martinis reggeleket és a maratoni bolondozásokat, valamint azt a különleges focimeccset, amire a film minden nézője emlékszik. Itt kezdődött minden, ez a regény indította el a MASH legendát.

Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

A ​forradalmi Oroszország és a páratlan Angol Tóvidék szolgál izgalmas háttérül ennek a lenyűgöző történetnek, mely a féltékenység, a bosszú, a megbékélés és a megbocsátás szövevényes útjait mutatja meg az olvasónak. Angol Tóvidék, 1960. A fiatal Abbie Myers hazatér Franciaországból a családi birtokra, miután tudomást szerzett anyja haláláról. A család próbálja feldolgozni a nő öngyilkosságát, ezért Abbie elhatározza, hogy szeretett nagyanyja segítségével megpróbálja feltárni anyja és családja eddig elkendőzött titkait. A nagymama csodálatosan elmesélt történetei visszarepítik őt 1911-be a cári Oroszországba, ahol akkor ő nevelőnőként dolgozott egy elkényeztetett és bosszúszomjas grófnőnél, ám 1917-ben mindannyian kénytelenek voltak elmenekülni a forradalom borzalmai elől. Miközben Abbie azért küzd, hogy családjában egyetértést teremtsen, ráébred, hogy ezek a régen történt események utórengései okozzák, illetve veszélyeztetik a családjában oly nehezen megteremtett törékeny békét.

"Farkas ​Márta története napjainkban szokatlan műfaj: hétköznapi krónika. Krónikát híres emberekről, nagy történelmi eseményekről szoktak írni. Szerzőnk fellázad - s ezt már művének címével is jelzi: Csak egy élet... ha úgy tetszik, átlagos élet, hiszen 1900 és 1956 között sokan megélhettek hasonló sorsot: de csak hasonlót, és nem ugyanazt. Minden teremtett lélek egyéniség, Isten nem gyárt szériában. Az olvasó ráismerhet saját tapasztalataira, de egyúttal megcsodálhatja a variációk sokaságát is. Egy különleges, egyszerűségében is sokszínű asszony, a boldogtalan lelkészné boldogságra, élő hitre vágyó, fodros vöröshajú lánya küzd a fennmaradásért - amíg a magyarságot, az országot csapás csapás után éri. Az első világháború után a megcsonkolt hazát hamarosan utoléri a második nagy világégés: a nyilas terror, majd a bolsevik diktatúra. A szereplők teszik a jót, amit tehetnek: mentik az üldözötteket, szülnek és temetnek. Átmegy rajtuk az idő vasszekere. S mintegy jelképesen: a sokat szenvedett Lilla (a nagymama) 1956-ban a Parlament előtt veszíti életét. Fő- és mellékszereplők - Farkas Márta megérteti az olvasóval - itt voltak, hazai közegből szakította ki őket a világvihar. De talán az utódokkal sikerül megértetni, a csendes tragédiáknak is nyoma marad. Nincs hiábavaló élet, nincs kis és nagy ember az Isten mérlegén, mert ott nem az anyag, hanem a lélek súlyát mérik." Jókai Anna

It ​has been 14 years since the Martians invaded England. The world has moved on, always watching the skies but content that we know how to defeat the Martian menace. Machinery looted from the abandoned capsules and war-machines has led to technological leaps forward. The Martians are vulnerable to earth germs. The Army is prepared. So when the signs of launches on Mars are seen, there seems little reason to worry. Unless you listen to one man, Walter Jenkins, the narrator of Wells' book. He is sure that the Martians have learned, adapted, understood their defeat. He is right. Thrust into the chaos of a new invasion, a journalist - sister-in-law to Walter Jenkins - must survive, escape and report on the war. The Massacre of Mankind has begun.

Covers_428185
Hazatérnek... ​1914-2014 Ismeretlen szerző
0
1

A ​Nemzeti Kulturális Alap támogatásával megjelent a Hazatérnek 1914-2014 című, képes albumunk, mely az I. világháborúban hősi halált halt magyar katonáknak emléket állító, ugyanezen című kiállítás anyagát mutatja be. A páratlanul gazdag anyaggal a Kecskeméti Katona József Múzeum Magyarország valamennyi első világháborús hősi halottjának és hadba vonult katonájának állított emléket, emlékeztetve a látogatókat nagyapáik és dédapáik emberfeletti teljesítményére és helytállására.

_Nagyszabású ​kémregény John le Carré stílusában egy nyugalmazott CIA tiszt tollából – hamarosan a mozikban is!_ A Vlagyimir Putyin vezette Oroszországban az orosz hírszerzés tisztje, Dominyika Jegorova keservesen próbálja kiismerni és túlélni a posztszovjet hírszerzés veszedelmes dzsungelét. Épp csak kikerült a Verébiskoláról – ahol hírszerzési célokat szolgáló csábításra képezik ki a hallgatókat –, és egyből Nathaniel Nash CIA-tisztre állítják rá. Ő a kapcsolattartója az amerikaiak egyik legértékesebb kémének, akit valaha sikerült beépíteniük az oroszok közé. A lélegzetelállító sebességgel pörgő cselekmény Oroszországból indulva Finnországon, Görögországon és Olaszországon keresztül az Egyesült Államokba vezet minket. Jegorova és Nash halálos össztűzben találják magukat, amely már nem csak az ő életüket, hanem másokét is veszélybe sodorja. Titkos hűségeskük köttetnek és szegődnek meg, miközben minden hírszerző ügynökség veszélybe kerül Moszkvától egészen Washingtonig. A _Vörös veréb_ a nyugalmazott CIA tiszt Jason Matthews első regénye; letehetetlen stílusával és emlékezetes szereplőivel nem csupán irodalmi bravúr, hanem szakmai szempontból is jelentős teljesítmény. Nagy részletességgel, valós módszerek bemutatásával – kémkedés, kémelhárítás, beszervezés, kiberháború – nyerhetünk bepillantást a nemzetközi hírszerzés működésébe. A kötet 2013-ban elnyerte a rangos Edgar-díjat, és Jennifer Lawrence főszereplésével Francis Lawrence forgat belőle filmet Budapesten.

A ​Szövetség már egy évszázada vívja háborúját a Szindikátus Világokkal szemben. Flottája csapdába esett az ellenséges terület szívében, és John "Black Jack" Geary flottakapitányra hárult a feladat, hogy a hajóit visszavezesse a biztonságba. Az út azonban hosszú és veszedelmekkel teli, és a flottát nem csupán a szindikátusiak túlereje, de egy belső lázadás is fenyegeti.

Felszabadulás ​vagy megszállás volt 1945? Bábkormányt vezetett-e dálnoki Miklós Béla? Miért nem lett háborús bűnös Horthy Miklós? Mi volt a Dévaványai és a Vésztői Köztársaság? Kik voltak a kisnyilasok és mi lett velük? Miért volt szükség államformaváltásra 1946-ban? Ki milyen demokráciát képzelt el? Lehetett-e élni élelmiszerjegy nélkül? Új nyelven beszélt a politika? Miért a Kossuth-címer lett az ország jelképe? Kolhozok voltak-e a szövetkezetek? Mit gondolt a politikáról az utca embere? Ki volt az úr a Balkánon? Hogyan alakult a vallásszabadság ügye? Az ifjúság megforgatta az egész világot? Foglyul ejtette-e a politika a sportot? Kérdések és válaszok sorozatunk újabb kötetében több mint 120 kérdésre talál választ az olvasó a magyar történelem 1944–1949 közötti éveiről. Sajátos helyzetet jelentettek ezek az évek történelmünkben. A világháború utolsó szakaszában a szó szoros értelmében kettészakadt az ország: két kormánya és két parlamentje volt. Annak ellenére, hogy külföldi csapatok állomásoztak itt és ellenőrizték szinte minden lépésünket, a függetlenség visszaszerzésével és a demokrácia bevezetésével, köztársasággal kísérletezett az ország és vezetői. Sajnos csak néhány évig: Magyarország két diktatúra – a náci és a sztálinista – közé szorult. Mostanság az akkor történteket besorolják Rákosi Mátyás uralmának előkészítésébe, ahogy ő is szívesen beszélt így a koalíciós évekről. Persze nem így volt ez; pártharcok dúltak, miközben igazi demokratikus politikusokat ismert meg a közvélemény. Az embereket mindeközben lefoglalta a háború utáni hétköznapi élet számos gondja, baja, bánata, sikere. A II. világháború rettenete és a nyilas gyilkos tobzódás szörnyűségei után valami más következett. Ez a kis könyv dióhéjban igyekszik beszámolni az akkori élet legkülönbözőbb területeiről, köztük az eredményekről és a derűs pillanatokról is. A kötet a Kérdések és válaszok sorozat hetedik része.

Sebastian ​Junger, the bestselling author of War and The Perfect Storm, takes a critical look at post-traumatic stress disorder and the many challenges today’s returning veterans face in modern society. There are ancient tribal human behaviors-loyalty, inter-reliance, cooperation-that flare up in communities during times of turmoil and suffering. These are the very same behaviors that typify good soldiering and foster a sense of belonging among troops, whether they’re fighting on the front lines or engaged in non-combat activities away from the action. Drawing from history, psychology, and anthropology, bestselling author Sebastian Junger shows us just how at odds the structure of modern society is with our tribal instincts, arguing that the difficulties many veterans face upon returning home from war do not stem entirely from the trauma they’ve suffered, but also from the individualist societies they must reintegrate into. A 2011 study by the Canadian Forces and Statistics Canada reveals that 78 percent of military suicides from 1972 to the end of 2006 involved veterans. Though these numbers present an implicit call to action, the government is only just taking steps now to address the problems veterans face when they return home. But can the government ever truly eliminate the challenges faced by returning veterans? Or is the problem deeper, woven into the very fabric of our modern existence? Perhaps our circumstances are not so bleak, and simply understanding that beneath our modern guises we all belong to one tribe or another would help us face not just the problems of our nation but of our individual lives as well. Well-researched and compellingly written, this timely look at how veterans react to coming home will reconceive our approach to veteran’s affairs and help us to repair our current social dynamic.

Desmond ​Doss szinte hihetetlen élettörténete, aki a második világháború egyik legvéresebb csatájában Okinawa szigetén 75 bajtársa életét mentette meg úgy, hogy ő maga nem viselt fegyvert. Vallási meggyőződése volt, hogy noha hazája igazságos háborút vív, neki magának nem szabad ölnie. Szanitécként több alkalommal is egymaga hozta ki sebesült bajtársait az ellenséges vonalak mögül vagy a tűz alatt tartott senkiföldjéről, miközben ő maga is súlyos sérüléseket szenvedett. Doss volt az első olyan katona, aki lelkiismereti okokból megtagadta a fegyveres szolgálatot, és megkapta a Kongresszusi Becsület Érdemrendet, Amerika legmagasabb katonai kitüntetését. Az életrajból azonos címmel, Mel Gibson rendezésében készült mozifilm 6 Oscar jelölést kapott 2017-ben!

„Meg ​lehet venni valakinek az óráit, el lehet lopni a napjait vagy akár az egész életét is. De senki nem foszthat meg egy embert egyetlen pillanattól sem.” Andreas egész életét az osztrák Alpokban éli le, ahova négy éves kora körül, édesanyja halála után érkezik. Szűkszavú, nehezen megnyíló különc, akinek nehezére esik megfogalmaznia érzéseit, ezért, amikor beleszeret Marie-ba, munkatársait kéri meg arra, hogy lobogó tüzekkel kiírják a szemközti hegy oldalára: „Neked, Marie!”. Amikor nem sokkal később a várandós Marie-t maga alá temeti egy lavina, Andreasnak összetörik a szíve. A völgyet egyetlenegyszer hagyja el, a második világháborúban megjárja a Kaukázust és a szovjet lágereket. De hazajut, és visszatér a hegyre… Akár John Williams Stonere Robert Seethaler regénye is a méltóságteljes magányban és elszigeteltségben töltött élet himnusza. Egy nagyszerű, kifinomult regény, mely már eddig is vigaszt és utat mutatott olvasók százezreinek. Rávilágít életünk kisebb-nagyobb botlásaira és diadalaira, melyek azzá tesznek bennünket, akik vagyunk.

A ​Horus Heresy Omnibus edition following the fall of Magnus the Red and the Thousand Sons Legion Magnus the Red considered himself among the most loyal of the Emperor’s sons. It was he who first learned of Horus’s corruption, but in trying to warn his father he earned the wrath of Leman Russ – primarch of the Space Wolves and self-styled Imperial executioner. Word of the subsequent attack on Prospero blurred the lines between ally and enemy, friend and foe. This omnibus follows the tragedy of Magnus’s fall, with the novels _A Thousand Sons_ and _Prospero Burns_ showing two very different sides of the same conflict.

Alig ​több mint száz évvel az első világháború kitörése után, a centenáriumi alkalmat megragadó társadalomtudományi reflexióhoz csatlakozva több nyomós ok is van arra, hogy a hajdanvolt harci eseményekhez sajátos és kezdeményező módon, információtörténeti kontextusban is közelítsünk: 1.) Magát a világháborút számos szempontból tette már mérlegre a történeti irodalom. A szintetikus művek mellett könyvtárnyi önálló, szakosított feldolgozás jelent meg a katonai, politikai, diplomáciai, gazdasági szempontok tematikus és kronologikus rendben való áttekintésével. Nem született még azonban olyan megközelítés, amely a Nagy Háború információtörténetét magát kívánta volna megírni: azt, ahogyan az események menetébe különféle információs mechanizmusok alakító vagy befolyásoló erővel szóltak bele. 2.) A 19. század utolsó harmadában a gazdasági/társadalmi/technológiai fejlődéshez kapcsolódóan olyan átfogó információs megatrendek indultak el a világban, amelyek aztán a 20. század harmincas éveinek „koraszülött” információs társadalmához vezettek. Az első világháború jól vizsgálható és feltétlenül mérlegre teendő tehát arról az oldalról is, hogy az általa teremtett „tartós rendkívüliség” fél évtizede milyen dramaturgiai szerepet játszott a kortárs információs megatrendek alakításában, hogyan és hányféle csatornán keresztül „szólt” bele azok alakulásába. Azaz: elkerülhetetlen a Nagy Háború helyének információtörténeti kijelölése is. Ehhez kívánnak fogódzót nyújtani a kötetben összegyűjtött tanulmányok.

At ​the height of its strength and confidence the army of British India was a unique organisation, whose officers and other ranks - all volunteers - were bound together by extraordinary ésprit de corps. Already the largest volunteer army in the world in 1914, by 1918 it had quadrupled in strength to nearly 600,000 men. Indian divisions served with distinction on the Western Front and, particularly, in the Middle East. After interwar campaigns on the North-West Frontier, in the Second World War Indian divisions made a major contribution to the British effort in North Africa, Italy and Burma. With independence and partition the old army was divided between the new states of India and Pakistan, retaining its discipline and professional pride in the most difficult circumstances.

1985-ben ​Szvetlana Alekszijevics, egy ismeretlen, fiatal belorusz újságírónő egyszerre két könyvet jelentetett meg a második világháborúról (Nők a tűzvonalban, Utolsó tanúk), s mindkettő érzések, élmények és szenvedések szinte teljesen ismeretlen világát tárta fel. A háborús irodalomban a nők és a gyerekek addig csak mellékszereplők lehettek a férfiak mellett. Alekszijevicsnél ők kerültek a középpontba - s ezzel a női és gyermeki nézőponttal egyszeriben mintha átírta volna, pontosabbá és érzékletesebbé tette volna az addig "ismert" történelmet. Ez a két könyv aztán szerte a világban megjelent, színdarabok készültek belőlük, vitatkoztak róluk: Alekszijevicset pedig mint egy új műfaj megteremtőjét méltatták a kritikusok. Miközben a fölbolydult, széthulló Szovjetunióban sokan úgy írtak róla, mint árulóról, aki a legszentebb érzéseket tiporja sárba. Az Utolsó tanúk száz visszaemlékezést tartalmaz, csupa szívszorító történetet olyan emberektől, akik kisgyermekként vagy kamaszként élték át a második világháborút. Olyan emberektől, akiknek nem volt gyerekkoruk: sokan közülük elveszítették a szüleiket, s volt, hogy a szemük előtt végezték ki őket; sokan koncentrációs táborba kerültek; sokan a partizánok között éltek, sőt gyakran tizenkét-tizenhárom éves korukban már harcoltak is a németek ellen... És sokan egyszerűen csak éheztek, és próbálták valahogy túlélni az iszonyatot. Alekszijevics később ezt a könyvét is átdolgozta: az új változatban azok a visszaemlékezések is szerepelnek, amelyek a szovjet időkben még nem jelenhettek meg, mert túlságosan riasztó képet festettek a szovjet nép háborús hétköznapjairól. 2015-ben Szvetlana Alekszijevics kapta az irodalmi Nobel-díjat "többszólamú írásaiért, amelyekben a jelenkor szenvedéseinek és a bátorságnak állított emlékművet". Az életmű eddig öt könyvből áll: Az utópia hangjai című ciklus darabjaiból, amelyek a XX. századi szovjet történelem legtragikusabb eseményeit kutatják: a nagy honvédő háborút, az afganisztáni háborút, a csernobili katasztrófát és a Szovjetunió széthullását. A Nobel-díj odaítélése alkalmából megjelentetett írásában a New Yorker "az emlékezet őrzőjének" nevezte a belorusz írónőt. Olyan emlékek őrzőjének, amelyek gyakran annyira fájdalmasak, hogy "talán jobb lenne elfelejteni őket". "Úgy képzeltük, a háború a legérdekesebb dolog az életben." * "Emlékszem, hogy irigykedtem a bogarakra: azok olyan kicsik, hogy mindig elbújhatnak valahol, bemásznak a földbe..." * "Én meg sehogy se tudtam felfogni, hogy az apám nem kel fel többet, és hogy ott kell hagynom őt az úton, a porban." * "Aki sír, ahhoz odamennek, és lelövik."

Tizenhét ​bőrkötéses füzet. Valamennyi egy ruháskosárban lapult Astrid Lindgren hajdani lakásában, és csak egy évtizeddel az írónő halála után, 2013-ban kerültek elő. A füzetek egyetlen naplóvá állnak össze, amelyet a háború kitörésétől egészen 1945 szilveszteréig vezetett. A kézírásos bejegyzések mellett fotók, több tucat újságcikk is található, valamint olyan levélátiratok, amelyekhez Lindgren a „piszkos meló” során jutott hozzá. Maga nevezte így rejtélyes munkáját, amelyet a svéd titkosszolgálat megbízásából végzett. Annyira gördülékenyen és élvezetesen fogalmazott már akkor ez a rendkívüli ambícióval megáldott háziasszony, aki naplójában követni, dokumentálni és lehetőség szerint megérteni igyekezett a korszak bonyolult világpolitikáját. Azontúl, hogy éleslátással és fejlett kritikai érzékkel közelít a megismerhető adatokhoz, és értőn elemzi őket, családanyaként egészen új témákra is kitér – az élelmiszerektől és születésnapi ajándékoktól a gyermeknevelés problémáin keresztül a nemzeti lelkiismeret háborgásáig –, így teremtve még hivatalos íróvá válása előtt új műfajt: a női hadinaplót. Az olvasmányos, precíz mondatokkal megírt szöveg megállja a helyét történelmi forrásként, ugyanakkor irodalomtörténeti dokumentumként is olvasható, hiszen Astrid Lindgren ezekben az években írta nagy sikert aratott regényét, a Harisnyás Pippit, amely meghozta számára a világhírt.

A ​tizenhét éves Walter - az elbeszélő apja - egy uradalomban dolgozik fejőként. 1945 márciusában besorozzák a Waffen-SS kötelékébe a legjobb barátjával együtt. Míg a barátja, Friedrich egy harcoló alakulathoz kerül, Walter sofőr lesz a hadtápnál. Mindketten Magyarországon teljesítenek szolgálatot. Walter tanúja lesz a háború borzalmainak, és egy eltávozáson, amelyet bátorságával érdemel ki, megpróbálja megkeresni apja sírját, aki Székesfehérvár környékén esett el. Az egységéhez visszatérve megtudja, hogy a barátja dezertálni akart, elkapták, ki fogják végezni, és ő is tagja lesz a kivégzőosztagnak. Ralf Rothmann 1953-ban született, író, költő, drámaíró. Könyvei világszerte népszerűek, ezt a regényét több mint húsz nyelvre fordították le. A Tavasszal meghalni hősei a korábbi háborús regényekben negatív hősök lettek volna. Rothmann új szempontot hozott a háború művészi feldolgozásának világába, amely nemcsak hazájában, de egész Európában új gondolatokat ébresztett.

A ​világ mai napig is legeredményesebb vadászpilótája, a 352 légigyőzelmet arató német Erich Hartmann életregénye ez a könyv, aki a második világháborúban fiatal, kezdő pilótaként került a keleti frontra, ám rendkívüli képességei hamar az ég urává tették. Izgalmas légicsaták, magas kitüntetések, aztán hadifogság Szibériában. Az 1950-es évek végén már az újjáalakult német légierő egyik vadászrepülő ezredének parancsnokaként azon kevesek közé tartozott, akiket még ellenfeleik is elismertek és tiszteltek.

Covers_433789
Egy ​elfeledett diadal Ismeretlen szerző
0
1

Kevés ​olyan csata van a magyar történelemben, amelyikről elvitathatatlan jelentősége ellenére oly keveset tudnánk. A mai történészek többsége pedig meg van győződve arról, hogy 907. július 4-5-én a magyar seregek Pozsony közelében megsemmisítő vereséget mértek Gyermek Lajos keleti frank király hadseregére. Indokolt és időszerű, hogy a pozsonyi csatának mind a magyar, mind az egész közép-európai térség sorsának alakulásában meghatározó történeti jelentőséget tulajdonítsunk. A magyar honfoglalás sikeressége az ütközet kimenetelétől függött, sőt a magyar honfoglalás lezárulását, a gyepűelve messze nyugatra történő kitolását jelentette, miközben Közép-Európának e vidéke belépett az írott források világába. A kötet szerzői eltérő módszerekkel – hadművészeti modellezés, historiográfiai elemzés és régészeti kutatások – próbálják értelmezni a források szűkös adatait és rekonstruálni az 1100 éve történt eseményeket.

Kollekciók