Ajax-loader

kollekció: Életrajzok, visszaemlékezések

“Hol voltam ennyi ideig, hogy nem látott?”
(Rejtő Jenő)


Ralph ​Ingersollnak, a kiváló amerikai újságírónak a második világháború egyik sorsdöntő fejezetét tárgyaló érdekes riportregénye kerül immár harmadik kiadásban a magyar olvasóközönség elé. Ingersoll műve messze túllép a szabványos haditudósítások színvonalán. Nem szorítkozik az események puszta leírására, számára nem az egzotikum, a háború kalandos vagy borzalmas eseményeinek hatásvadászó, érdekességeket kereső leírása a fontos - bár személyes élményeinek ismertetése száraz, fanyar humorával fűszerezve, azt mutatja, hogy mint riporter is elsőrangú - igyekszik az események mögött azok indítékait feltárni, bemutatni a nyugati hadjárat diplomáciai és politikai hátterét is. Ingersoll lebilincselő érdekességű írásából nagyjából tiszta képet nyerhetünk a normandiai invázióról, Franciaország felszabadításáról s a nyugati szövetségesek fasizmus ellen vívott harcának befejező szakaszáról. Rendkívül szubjektív hangú visszaemlékezés, aminek angolellenes és Eisenhowert (is) bíráló hangvétele biztosít(hat)ott többszörös megjelenést a "béketáborban" - lásd az előszó lelkes, a szerzőt agyondícsérő szövegét. Ha az olvasó ezen túl tudja tenni magát, és képes bizonyos kritikával olvasni a szerzőt, akkor az eddigi ismereteket árnyaló információkhoz juthat. Talán egyetlen olyan személy akad az egész írásban akire nem vetül árnyék - ez Omar Bradley, az OVERLORD amerikai erőinek szárazföldi parancsnoka. A háborús események lezárultával - de még azok hatása alatt - a kötet zárásaként, elég különös (ma már egyértelműen naív) jövőképet vázol, miközben megkísérli levonni az események tanulságait. Nos, ez nem hiányzott volna a könyvből, ha kimarad - viszont valószínűleg főként ennek köszönhetően került hozzánk... (1966-ban már a 3. kiadás!)

Xixi ​A világjáró sziámi macska útinaplója című könyv egy sziámi cica egyedülálló produkcióját ismerteti. Európai, afrikai és ázsiai kalandos utazásait mutatja be. Azt is megtudhatjuk a könyvből, hogy hogyan lehet cicával utazni.

Takáts ​Éva, a gyóni református pap leánya már kora gyermekkorában sokszor hallotta ezt a mondatot: "De kár, hogy nem született fiúnak!" Nem is csoda, hiszen a gyermek Éva rendkívül éles eszű volt, s sokkal jobban szerette a tanulást, mint öccsei. Iskolába nem járhatott ugyan, de apjától még latinul is megtanult. Korán árvaságra jutott, s keményen dolgozott a megélhetéséért. Mindennapos gondjai mellett is életcéljának tekintette a magyar kultúra fejlesztésést s különösképpen a nőnevelést. Karacs Ferencben, a térképkészítőben méltó párjára talált. Házuk a megyar irodalom és művészet jeleseinek találkozóhelye volt. Érett asszony korában kezdett írni, s noha sok támadás érte, töretlenül kitartott eszméi mellett. A nők egyenjogúságának egyik élőharcosa volt. H. Lányi Piroska romantikus írása érdekes tükre a reformkornak s egy nagyszerű asszony pályafutásának.

Szinte ​hihetetlen, hogy a könyv főhőse - Máthé János mint kertész milyen sok vidéket járt be, mennyi kalandja, élménye volt és milyen sok híres emberrel, pl. Micsurinnal ismerkedett meg. Utazásainak leírása azonban csak keret a szakmai tapasztalatok átadására. Világjárása során figyelte a fejlődő kertgazdaságot, tervezett parkokat, írt cikkeket, tudósított, stb. Majd - ahogy Ő mondja - az öregkor nyugalma kellett ahhoz, hogy mindezt összefoglalja. Érdekes olvasmány lett így belőle.

Miután ​a Nyolcvan nap alatt a Föld körül című könyvben leírt módon keresztben megkerülte a földgolyót, Michael Palin gondolt egyet, és hosszában is megtervezett egy utazást. Bár az ötlet, hogy mindkét sarkon megvetheti a lábát, igen vonzónak tűnt, egy embert próbáló utazás lett a végeredmény, amelyhez képest még Palin korábbi, kalandokban bővelkedő útjai is luxusnyaralásnak tűnhettek. A Sarkig tárt világ forgatása során Palin és stábja történelmi pillanatokat élt át, és néhol fegyverropogás miatti kitérőkre kényszerült, miközben országok születtek és alakultak át körülöttük. Az utazás öt hónapig tartott és utána Michael elhatározta, többé nem foglalkozik útleírással. Ez 1991-ben történt. 1992-re a csípések és a fagyások begyógyultak és csak a különleges helyek és élmények emléke maradt. A szafarik, gőzfürdők, sárfürdők világa, a raftingtúra a Viktória vízesésnél, Luxor hatalmas templomai, az elképesztő dél-afrikai Kék vonat és a sarki jéghegyek káprázatos formái. És persze hamarosan újra útnak indult...

Michael ​Palin 2003 májusában indult el a BBC stábjával a Himalájába. Az út, amit bejártak, veszélyes, váratlan akadályokat állító, ingatag politikai helyzetű, sodródó nemzetek földjén: Pakisztánon, Indián, Nepálon, Tibeten, Kínán, Nagaföldön, Asszámon, Bhutánon és Bangladesen át vezetett, és kisebb megszakításokkal 2004 áprilisáig tartott. Felfedezőútjuk és filmjük legnagyobb sikerének azt tartják, hogy emberi léptékek közé helyezték a Himaláját, megmutatták, hogy a világ fölé tornyosuló hegyek között, a szikkadt és széljárta fennsíkon ősi népek élik hagyományokban gazdag életüket.

A ​könyv Békesi Lászlót mutatja be, a politikust és szakembert, akinek személyében és tevékenységében összekapcsolódnak az 1990-as évek a megelőző évtizedekkel. 1989-1990 mindent átfogó változásai elsöpörték az előző rendszer politikai élvonalának szinte valamennyi főszereplőjét, egy kézen megszámolható, aki talpon maradt, s ő a kevés kivételek egyike. Azon keveseké, akiknek jelleme legalább annyira érdekes, mint a múltja és a jövője. Technokrata - mondják majd ajakbiggyesztve. Technokrata - mondják majd elismerőleg. Realista - teszem hozzá én. Véleményem arra a hosszú beszélgetéssorozatra alapozódik, amelynek megszerkesztett változatát tanulmányozhatja a könyv első részében a kedves olvasó. A könyv második része válogatott cikkek, interjúk, parlamenti beszédek időrendbe szerkesztett gyűjteménye. Olyan dokumentumválogatás, amely - túl Békesi László személyes teljesítmények megítélhetőségén - alkalmat adhat mind a Németh-kormány, mind pedig a koalíciós kormányzás gazdaságpolitikai dilemmáinak és megoldási javaslatainak értékelésére.

25 ​évvel a magyar avantgarde emblematikus figurája, Hajas Tibor tragikus autóbalesete után a költő, performer, képzőművész összegyűjtött verseit, film- és hangjátékterveit, esszéit, pornóregényét és performanszait tarthatja kezében az érdeklődő olvasó. Sajtó alá rendezte: F. Almási Éva

Covers_212875
Mikor ​született? Ismeretlen szerző
2
0

Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Részlet ​a könyvből: Vannak nevek a történelemben, amelyeket sem az idő, sem a szenvedélyek, sem a közöny nem tudnak kiirtani az utókor emlékezetéből. Ilyen név Maximilien Robespierre-é. Robespierre élete nem volt hosszú. Meghalt, pontosabban kivégezték nem sokkal a harminchatodik születésnapja után. Ebből a rövid életből csupán az utolsó öt év volt jelentékeny; mindaddig nem sokban különbözött kortársaitól az ifjú arrasi ügyvéd, Rousseau híve, szentimentális versek költője.

Joachim ​von Kürenberg könyve Holstein Frigyesről szól, arról a titokzatos, különös életű férfiúról, aki közel negyven éven át hatalmas befolyást gyakorolt a Német Birodalom külpolitikájára és közben ismeretlen maradt a német nép előtt. Zseni volt a maga nemében, Bismark, Hohenloe és Bülow egyaránt "nélkülözhetetlennek" mondották és tettein keresztül az olvasó bepillantást nyer a politika kiismerhetetlen, titokzatos boszorkánykonyhájába. A különc Holstein életének hátterében ott látjuk egész korszakának történetét; Joachim von Kürenberg egyik legérdekesebb történelmi rajzát. A Holstein életéről szóló munka az ismertnevű szerző egyik legsikerültebb alkotása, amelynek minden értékét és szépségét híven tükrözi Ákos Miklós gondos fordítása.

Dr. ​Sárközy Endre volt hadbíró ezredesnek, az igazságügy-miniszter egykori helyettesének emlékezései (1949-1956. december 10.)

A ​komplementer és alternatív medicina (CAM) szakértőivel készített 27 interjú betekintést nyújt a CAM különböző módszereiről, úgymint hagyományos kínai orvoslás, akupunktúra, akupresszúra, ajurvéda, homeopátia, fitoterápia, naturopátia, jóga, kiropraktika, masszázs terápia, tajcsi, reiki, reflexológia, és bioelektromágneses terápia. A megkérdezett neves szakértők érdekes és olvasmányos módon beszélnek a praxisukról, az oktatási-, és kutatási irányukról és felruházzák az olvasókat az evidencia alapú gyakorlat azonosításának legfontosabb eszközeivel. Ez a könyv nélkülözhetetlen mindazok számára, akik komplementer és alternatív orvoslással szándékoznak foglalkozni, de azoknak is, akik már ezen a területen dolgoznak. Miben segíthet Önnek ez a könyv? • Megismerteti az alapfogalmakkal • Tárgyalja a komplementer és alternatív medicina történelmi hátterét, az akadémiai, tantervi, etikai és kulturális szempontokat, az integratív gyógyítás egységeit • Hasznos forrásokat bocsát az olvasók rendelkezésére, hogy jobban megismerhessék az egyes módszereket • A szakterület legismertebb képviselőit szólaltatja meg, így értékes információval látja el az olvasókat A tartalomból: • A komplementer és alternatív orvoslás története • Hagyományos kínai orvoslás • Ájurvéda • Homeopátia • Naturopátia • Biofeedback • Hipnózis • Zeneterápia • Jóga • Gyógynövények • Kiropraktika • Masszázsterápia • Akupunktúra és akupresszúra • Tajcsi • Reiki • Reflexológia stb.

Róheim ​Géza felfedezése és elismerése - valahányszor ez bekövetkezett életében és halála után - mind külföldön, mind hazájában soha nem volt maradéktalanul teljes. Gondolkodása voltaképpen kicsit mindig "időszerűtlen" volt a szónak abban az értelmében, amennyiben az életmű és a befogadás korszakainak belső szellemi konkordanciájára gondolunk. Ugyanakkor folyamatosan "időszerű" is a gazdag és sokoldalú oeuvre, amelyben mindig található figyelemre méltó ötlet, továbbgondolásra érdemes javaslat. A művek sokfélesége és egyszersmind intellektuális kohéziója eredményezte azt, hogy sokféle tudományág felől közelítve sem lehet Róheim kutatásait kikerülni, bár természetesen a tudományos irányzatok és divatok mást és mást tartanak azokból fontosnak. A magyar néprajztudomány voltaképpen indulásától kezdve, azaz a századelő tízes éveitől ismerte és számon tartotta Róheim munkáit. Törekvéseit nem mindig értette és még kevésbé támogatta a maga idején. Az utóbbi évtizedekben a századforduló és a XX. század első évtizedei szellemi áramlatainak feltárása révén közelebb kerültünk ahhoz, hogy Róheimet ne tartsuk immár se tudománytörténeti csodabogárnak, se a prüdéria sárkányát elterítő hősnek. Magyarul régen megjelentetett tanulmányaiból elsősorban a folkloristát ismerhettük. A magyar néphit és népszokások klasszikus szerzőjeként tartottuk számon mindenekelőtt. A bűvös tükör címen a Magvető Kiadó Magyar Hírmondó sorozatában 1982-ben közzétett válogatás Róheim ma már nehezen hozzáférhető, de a szakkörökben ismert magyar tárgyú folklorisztikai tanulmányai mellett, fordításban közöl néhány olyan írást is, amelyek a szerző késői alkotói korszakában születtek és nemigen voltak olvasottak Magyarországon. Ezekben a tanulmányokban a folklorista mellett a pszichoanalitikus és kultúrantropológus szólal meg. A pályaív áttekintését az etnográfus és a pszichoanalitikus fogantatású kultúraelméletet kidolgozó Róheim műveinek - Primitív kultúrák pszichoanalitikus vizsgálata - publikálásával egészítette ki 1985-ben a Gondolat Kiadó Társadalomtudományi Könyvtára. Külföldön inkább a pszichoanalitikus antropológia megteremtőjeként ismerik, és etnográfiai munkásságát is ebből a szempontból minősítik. Mind itthon, mind külföldön az életművéről alkotott összegzések éppen ezért még ma sem teljesek. Azon a hiányosságon, hogy a magyar néprajztudomány folyamatos fejlődéséből a történelmi hányattatások miatt Róheim Géza tevékenysége kiiktatódott, visszamenőleg már nem lehet segíteni. Zajos, ám megkésett felfedezés méltatlan lenne az eredményeiben és tévedéseiben is nagy formátumú életműhöz, amelynek maradandóságát az idő immár igazolta. Ahhoz azonban soha sincs késő, hogy áttekintsük a tudományoknak azokat a tájait, amelyek felé Róheim Géza írásai is egyengették az utakat.

Coloured ​by poverty and horrifying brutality, Gorky's childhood equipped him to understand - in a way denied to a Tolstoy or a Turgenev - the life of the ordinary Russian. After his father, a paperhanger and upholsterer, died of cholera, five-year-old Gorky was taken to live with his grandfather, a polecat-faced tyrant who would regularly beat him unconscious, and with his grandmother, a tender mountain of a woman and a wonderful storyteller, who would kneel beside their bed (with Gorky inside it pretending to be asleep) and give God her views on the day's happenings, down to the last fascinating details. She was, in fact, Gorky's closest friend and the epic heroine of a book swarming with characters and with the sensations of a curious and often frightened little boy. My Childhood, the first volume of Gorky's autobiographical trilogy, was in part an act of exorcism. It describes a life begun in the raw, remembered with extraordinary charm and poignancy and without bitterness. Of all Gorky's books this is the one that made him 'the father of Russian literature'.

At ​age 30, Joshua Fields Millburn and Ryan Nicodemus left their six-figure corporate careers, jettisoned most of their material possessions, and started focusing on life's most important aspects. And they never looked back. This book's foreword and first chapter examine Joshua and Ryan's backgrounds, their troubled pasts, and their eventual spiral into depression. These chapters discuss why the authors didn't feel fulfilled by their careers and why they turned to society's idea of living: working ridiculous hours, wastefully spending money, living paycheck to paycheck. Instead of finding their passions, they pacified themselves with ephemeral indulgences, inducing a cocaine-like high that didn't last far past the checkout line. And then, after a set of life-changing events, they discovered minimalism, which allowed Joshua and Ryan to eliminate life's excess and focus on the essential things in life. The subsequent chapters explore their journey into a lifestyle known as minimalism and discusse why these two successful businessmen eschewed their excess stuff in favor of focusing on life's the more important aspects: health, relationships, passion, growth, and contribution. The authors discuss how minimalism allowed them to focus on each area, citing personal examples of how they changed everything in their lives over a two year span, during which time they left their corporate jobs, got out of debt, changed their diets, started exercising regularly, strengthened their core relationships, established exciting new relationships, began pursuing their passions, contributed to more people, and found ways to be content and happy with their lives. The final chapter, Confluence of Meaning, binds together these five dimensions and asks the reader important questions about his or her life. This book's content is different from the content at TheMinimalist.com. While the authors' website documents their journey into minimalism and their continued growth through experimentation, this book discusses minimalism in a different way: it discusses in great depth the five dimensions of living a meaningful life. It also gives the reader much more insight into the authors' personal lives, into the painful events that led them to journey into minimalism, and into their world outside the web.

From ​the acclaimed author of _Joan Crawford_ comes a riveting and uncensored biography of Clark Gable. The archetypal male of his era, Gable was named “King of Hollywood” in 1938. But as David Bret reveals, the star was not quite who he seemed. One of Gable's best-kept secrets was his bisexuality. Bret recounts Gable's failed marriages to women who turned a blind eye toward his affairs with actors Earl Larimore and Rod La Rocque, among other men. Bret also reveals how a pseudo-scandalous paternity suit and the actor's wartime accomplishments were no more than elaborate publicity stunts created by studio chief Louis B. Mayer in order to exaggerate Gable's masculinity and heroism in the public eye. With passion and accuracy, Bret uncovers the truth behind one of Hollywood's biggest stars.

Jimmy ​Carter Nobel-békedíjas politikus, Georgia állam kormányzója, 1977 és 1981 között az Amerikai Egyesült Államok 39., demokrata párti elnöke. Neki köszönhetjük, hogy a magyar koronázási ékszerek 1977-ben visszakerülhettek Magyarországra. Önéletrajzában nyílt őszinteséggel ír a gyermekkoráról, vidéki gyökereiről, a Mély Dél puritán és sokszor rasszista szemléletéről. Apja halála után elhagyta a haditengerészetet, hogy kézbe vegye a családi gazdaság irányítását. Könyvében részletesen mesél a családi kapcsolatairól: felesége, Rosalynn nemcsak a magánéletben, de Carter közéleti tevékenységében is hű társa. Mindketten a mai napig aktív szerepet játszanak a Habitat for Humanity nemzetközi lakásépítő mozgalomban. Carter volt az első, akit becenevén iktattak be a hivatalába. A kisemberek elnökének vallotta magát, sokat foglalkozott az emberi jogokkal, és mindent megtett azért, hogy Amerika erkölcsi súlyát visszaszerezze a vietnami sokk után. A Teljes élet egy rendkívüli ember gazdag és boldog életébe nyújt bepillantást, akinek a sikerek mellett az emberi kudarcokkal és a 20. század súlyos problémáival is meg kellett küzdenie. Az exelnök személyes hangvételű visszatekintését saját festményei és versei teszik különlegessé.

Szálasi ​Ferencet már kortársai többsége sem értette, és személye, rendszere köré a világháború után is számos legenda és félreértés szövődött. Aki meg akarja érteni Szálasit, az embert és a politikust, annak el kell olvasnia naplóit, amelyeket a második világháború idején kezdett papírra vetni, és kivégzése napjáig, 1946. március 12-ig nagy szorgalommal írt. Az 1942-44-es naplófüzetek eddig csak folyóiratban láttak napvilágot, az 1945-46-os börtönnaplók pedig most jelennek meg először nyomtatásban. Az utóbbiak izgalmas, mindeddig sehol nem publikált mozzanata Szálasi saját népbírósági peréről napról napra nyújtott részletes elemzése-értékelése, valamint végrendelete. A szöveget Karsai László bevezető tanulmányával és jegyzeteivel, továbbá életrajzokkal kiegészített névmutatóval közöljük. A naplóhoz tartoznak Szálasi ábrái, táblázatai és térképei. A kötetet számos fénykép illusztrálja, köztük kevéssé ismert képek is felbukkannak.

A ​kötet egy hihetetlenül temperamentumos rendőrnő, vagy ahogy saját magát nevezi, egy „megszállott” zsaru emlékirata. Nehéz gyermekkor és különböző családi tragédiák után 1982 őszén kezdett a rendőrség kötelékében dolgozni egy Duna-parti kisvárosban. Fiatalkorúakkal akart foglalkozni, de pályáján sok más bűnözővel, számtalan „nehézfiúval” összehozta sorsa. A történetek rendkívül érdekesek, megrázóak, sokszor tragikusak és meglepőek, a Vasladynek nevezett szerző egymás után avatja be az olvasót az éjszakai razziák, járőrözések, kihallgatások „műhelytitkaiba”. A rendőrségnél eltöltött több mint húsz évet a szöveges visszaemlékezésen kívül sok fénykép és több, az ügyekkel kapcsolatos újságcikk másolata is dokumentálja.

Nagy ​István önéletrajzi regényének első kötetében a gyermekkorát rajzolja meg egészen addig, míg az 1918-as kolozsvári nagy tüntetéskor egy szocialista egészen addig míg az 1918-as kolozsvári nagy tüntetéskor egy szocialista munkás útmutatására balra indul, abba a terembe, ahol az ifjúmunkások gyülekeznek. Ebben a második kötetben ábrázolt tíz évnyi időszakban (1978-1928) tanúi vagyunk Nagy István első tollpróbálgatásainak, arra irányuló törekvéseinek, hogy szellemileg is felvértezze magát a harcokra, találkozásának Józsa Bélával, akivel nemcsak elvtársi, hanem a későbbiek folyamán rokoni kapcsolatba is kerül, amennyiben egyik húgát veszi majd feleségül. Itt még csak a szerelem nyiladozását láthatjuk. Nagy Istvánnak sok önéletrajzi vonatkozású írása jelent meg, mégis nagy jelentőségük van ezeknek a visszaemlékezéseknek. Nemcsak azért, mert nyomon követhető bennük Nagy István személyiségének a kibontakozása, az a folyamat, amelyben a romániai munkásmozgalom aktív harcosává és az itteni magyar nyelvű irodalom egyik legnagyobb alakjává válik, hanem azért is, mert ezekben a kötetekben egyben az ábrázolt időszak művészi megjelenítését kapjuk. Nagy István őszintén néz szembe élete minden tényével, még a botlásokkal is, és - mint az első kötet sajtóvisszhangjából is kitűnik - eddigi legjobb írói teljesítményeinek a szintjén jelentkezik.

A ​nagy érdeklődéssel fogadott önéletrajzi regényciklus a Sáncalja és Ki a Sánc alól után új kötettel gyarapodik, melyben az író az 1928-1934 közötti több mint fél évtized mozgalmas és nagy fontosságú eseményeit öleli fel. Munkásmozgalom és egyéni sors elválaszthatatlanságának jegyében zajlanak e kötet eseményei. Egy katonai szolgálatból leszerelt fiatal munkás teszi fel mindegyre a címben megfogalmazott kérdést, mert munkát kell találnia a munkanélküliség rémétől egyre jobban fenyegetett világban, mert vállalnia kell a családalapításból következő anyagi gondokat és mert sorsa már összefonódott a munkásosztály harcaival. Hogyan tovább? - amikor Románia tőkés-földesúri kormányai előbb Lupényben, aztán Temesváron, majd Grivicán sújtanak le a tömeget mozgósító Kommunista Pártra. Hogyan tovább? - amikor a törvényesség látszata mögé rejtőzve, a már illegalitásba kényszerített Párt s a betiltott Egységes Szakszervezetek után a munkás segélyszervezeteket is a megsemmisítés fenyegeti. S vonatkozik a kérdés a tollforgatáshoz kezdő, a művészi megformálás nehézségeivel birkózó íróra is. Hogyan tovább? - a Nincs megállás után, amely a munkásolvasókon kívül a sziguranca érdeklődését is felkeltette. Az önéletrajzi ciklusnak ez a legújabb kötete megírásban is jelentős teljesítmény, Nagy István legjobb regényeit, elbeszéléseit idézi emlékezetünkbe.

Lucy ​is a Chelsea girl, brought up off the King's Road in the seventies when punk was in full bloom. Her family comes in the wonderful tradition of English eccentrics. In Heads and Straights, she creates a funny, moving account of a family eager to escape the confines of class. Through interlocking tales of their extravagant and often selfdestructive journeys away from the Circle line stops of Sloane Square, South Kensington and Gloucester Road, Lucy evokes the collision between conformism and bohemian excess and the complicated class antipathies that flourished in that particular time and place. In the end we are left wondering - is it ever possible to escape, or do we, in our travels, simply loop back on ourselves?

Diana ​Athill will be ninety in December, 2007. _Somewhere Towards the End_ tells the story of what it means to be old: how the pleasure of sex ebbs, how the joy of gardening grows, how much there is to remember, to forget, to regret, to forgive - and how one faces the inevitable fact of death. Athill has lost none of her skill or candour as a writer, her love of the intimate detail. Her book is filled with stories, events and people, and the kind of honest, intelligent reflection that has been a hallmark of her writing throughout her long career. 'We rarely did anything together except make ourselves a pleasant little supper and go to bed, because we had very little in common apart from liking sex,' she writes of her last affair, when she was in her late sixties. 'We also shared painful feet, which was almost as important as liking sex, because when you start feeling your age it is comforting to be with someone in the same condition.' Diana's previous books are: _Instead of a Letter, After a Funeral,_ and _Stet,_ her much praised memoir of her life as a book editor (many said the best in London) with Andre Deutsch. She describes her books as 'documentaries' and her early work prefigured the modern taste for memoir. As she writes in _Somewhere Towards the End,_ 'I believed, and still believe, that there is no point describing experience unless one tries to get it as near to what it really was as you can make it, but that belief does come into conflict with a central teaching of my upbringing: do not think yourself important.'

Jelen ​kötettel Barta Jánosnak, a Debreceni Egyetem kiemelkedő irodalomprofesszorának emléke előtt tisztelgünk utolsó pályaszakaszának értékelésével, képekkel életéből, valamint teljes személyi bibliográfiájával. Dr. Imre László a Debreceni Egyetem Magyar Irodalom- és Kultúratudományi Intézetének tanára az egyetem kiemelkedő, korszakmeghatározó és iskolateremtő tudósának utolsó pályaszakaszát mutatja be. Barta Jánosnak, az egykori Horváth János-tanítványnak, Eötvös-kollégistának, utóbb a Nyugat esszé- és kritikaírójának (akit Babits előbb Baumgarten-jutalomban, utóbb Baumgarten-díjban részesített) fő témái: Madách, Arany, Kemény, Vajda. Az 50-es években bátran szállt vitába az örök realizmus Lukács György-féle teóriájával, kezdeményezte a romantikus Jókai rehabilitálását, tanulmányok sorában értelmezte, méltatta a forradalomellenessége miatt megbélyegzett, háttérbe szorított Kemény Zsigmondot. Az 1920-as években a szellemtörténet, Spranger karakterológiája hatott rá, a 30-as években Magyarországon elsőként ismerteti Heideggert, Jasperset, s mutat rá jelentőségükre. Ezen polgári, idealista szerzők szellemében kezdeményezett értékelméleti vitát a 60-as években, s állította előtérbe az alkotáslélektani és karakterológiai szempontokat. Ekkor és a továbbiakban már nemcsak egykori debreceni iskolája (Kiss Ferenc, Kovács Kálmán, Bata Imre), hanem a szakma más nagyjai (Németh G. Béla, Szegedy-Maszák Mihály) is nemzedékéből a legtöbbre tartotta. Kétségtelen, hogy az ún. marxista irodalomszemlélet korszakában szüntelenül opponáló, korrigáló koncipiá­lásával nemzedékeket inspirált és bátorított autonóm útkeresésre..

Amikor ​Oliver Sacks tizenkét éves volt, egy éles szemű tanára ezt írta a bizonyítványába: "Sacks még sokra viheti, ha képes lesz féken tartani magát". Ma már tudjuk, hogy Sackset soha semmi nem volt képes féken tartani. A Mozgásban című önéletrajzi könyvét az első oldaltól - ahol a motorkerékpárok és a sebesség iránti rajongó fiúként tűnik fel - az utolsóig nyughatatlan energia hatja át. Miközben az élményeiről mesél - hogyan élt a hatvanas évek elején kezdő neurológusként, drogproblémákkal küzdve Kaliforniában, majd New Yorkban, ahol egy krónikus betegek számára berendezett kórház eldugott termeiben egy rég elfeledett betegségre bukkant -, azt is nyomon követhetjük, hogy a páciensei iránti elkötelezettség hogyan vált egyre inkább az élete meghatározó elemévé. Sacks leplezetlen őszintéséggel és humorral mutatja be, hogy ugyanaz a szenvedély hajtotta a fizikai kihívások során - ha úszott vagy éppen súlyt emelt -, mint az agy titkainak fáradhatatlan kutatása közben. Mesél romantikus és intellektuális szerelmi kalandjairól, a családja és a hazája elhagyása miatti bűntudatáról, a skizofrén bátyjával való kapcsolatáról és azokról az írókról és tudósokról - Thom Gunnról, A. R. Lurijáról, W. H. Audenről, Gerald Edelmanről, Francis Crickről -, akik hatással voltak rá. A Mozgásban egy páratlanul eredeti orvos és író története, aki megmutatta, milyen sokféle és alapvető módon határozza meg emberi mivoltunkat az agyunk működése. Oliver Sacks életrajzát megelőzően tizenkét könyvet írt, köztük Az elme szeme, a Zenebolondok, A férfi, aki kalapnak nézte a feleségét, Az antropológus a Marson című köteteket, valamint az Ébredéseket, amelyből Robert de Niro és Robin Williams főszereplésével film is készült. A The New York Times "az orvostudomány koszorús költőjének" nevezte Sackset, aki rendszeresen publikált a The New Yorkerben és a The New York Review of Booksban. 2015-ös haláláig New Yorkban élt, ahol a New York-i Egyetem Orvostudományi Karának neurológiaprofesszoraként tartott előadásokat.

Covers_414231
Filozófus ​a műteremben Ismeretlen szerző
0
1

Ha ​van a mi mesterségünknek eleven klasszikusa, Radnóti Sándor bizonyosan az. És mielőtt az ilyen ünnepi kötetek esetében amúgy megbocsátható elfogultság vádja felmerülne: ez a megállapítás most elsősorban nem is a kivételes kvalitásoknak és teljesítménynek szól, hanem az eddigi életmű természetének. Klasszikusan kiegyensúlyozott, arányos, minden pontján megkérdőjelezhetetlen tudásra és mindig elfogulatlan kíváncsiságra alapozott mű ez, amely nem ismeri centrum és periféria különbségét, sem témában, sem kidolgozottságban. Klasszikus tehát, de sohasem klasszicizál. Mindig van játéka is: ha klasszikus témához nyúl, enged nem-klasszikus csábításoknak, másfelől pedig bátran választ nem-klasszikus témát, és megkeresi benne a klasszikust, vagy éppen ő teszi azzá. Még külső habitusa is ilyen: szivar és nyakkendő. Amihez néha báránybőr kucsmát húz. Ez lehet a mi egyedüli mentségünk is. Mert nagyon nehéz klasszikus szerzőt méltón ünnepelni. Igazodni arányaihoz, betartani mértékeit, vigyázni a körvonalakra, jól megragadni a középpontot, kidolgozni a széleket. Egy efféle kötet annyi külső tényezőtől függ, annyi esetlegesség befolyásolja. Csak a megnyíló játéktér rugalmasságában bízhatunk. Négy csoportba rendeztük az írásokat, a személyestől haladva a távolibbak felé. E táguló horizontok nem egyetlen tengelyen helyezkednek el, inkább az érdeklődés eltérő, körcikkszerű terepeit jelzik: képvilág, filozófia- és esztétikatörténet, irodalom. És nem is homogének. A személyesbe nemcsak az ünnepelt személyére történő közvetlen vonatkozás, de a szerzők kiemelten személyes megszólalása is beletartozik, a képbe a mozgókép is. Biztos van tanulmány, ami kerülhetett volna másik csoportba, ahogyan elképzelhető lett volna másfajta csoportosítás is. És bizonnyal akadnak fontos szerzők, akik valamilyen oknál fogva nem kerültek a kötetbe. Csak remélni tudjuk, hogy a kötet így is kiállja az ünnepelt közismerten kritikus, ugyanakkor mindig méltányos tekintetét. Isten éltesse még nagyon sokáig! (Somlyó Bálint és Teller Katalin, a kötet szerkesztőinek előszava)

„A ​lehető legalapvetőbb intellektuális probléma a demokrácia versus totalitarizmuskérdés” – vallotta az amerikai neopragmatikus filozófus, Richard Rorty (1931-2007). Manapság, a globalizáció korszakában ez a kérdés szerinte nem hogy elhalványult volna, de még annál is nyomasztóbban árnyékolja be jelenünket, mint amennyire az égető volt a hidegháború évtizedeiben. A kortárs demokráciákkal szembeni legnagyobb kihívást azok a veszélyek jelentik ugyanis Rorty szerint, amelyekkel a globalizációs folyamatok antidemokratikus következményekkel is terhes fejleményei folytán kell szembenéznünk. Mindeközben Rorty ízig-vérig filozófus, s az utóbbi évtizedek egyik legnagyobb hatású gondolkodójaként tartják számon. Szerteágazó, anti-autoritárius indíttatású megfontolásai révén azonban mindenekelőtt a társadalmi reménynek – az osztálynélküli társadalom eszménye iránt táplált reménynek – kíván helyet teremteni, e reményt igyekszik a tudás eszményének a helyébe állítani. Talán nem jogosulatlan tehát, ha úgy véljük, Rorty filozófiája – „filozófia a globalizáció árnyékában”. 2008 decemberében ezzel a címmel rendeztünk konferenciát Miskolcon, hogy megemlékezzünk a filozófus munkásságáról, halálának egy éves évfordulóján. Kötetünk, mely e konferencia anyagát tartalmazza, a hazai recepció elmélyítésének szándékával igyekszik azt a nagyközönség számára is hozzáférhetővé tenni.

A ​hercegnő naplója szellemes, provokatív, őszinte, intelligens és szókimondó. Épp olyan, mint szerzője volt, a napló megszületésekor mindössze 19 éves Carrie Fisher. A színésznő emlékei rendezgetése közben, régi újsághalmok között bukkant rá saját, kézzel írott naplójára, és szembesült egykori tinédzser önmagával, azzal, hogy milyen is volt megélnie a Csillagok háborújának forgatását vagy éppen „hosszúra nyúlt egyéjszakás kalandját” színésztársával, Harrison Forddal. A hercegnő naplója ezekről az intimitásokról is beszámol, igazán egyedivé azonban az időutazás teszi: az idősebb Carrie Fisher találkozása a 19 évessel. A könyvben a hatvanéves színésznő emlékei a stábról, a forgatásról, a szerelemről, a sikerről vagy éppen a függőségekről izgalmasan keverednek, vetülnek a kézzel írott napló szövegeire. Utóbbiakból egy sokkal naivabb, sebezhetőbb nő képe rajzolódik ki, akiben azonban csírájában ott van már az excentrikus, vicces, intelligens, nagydumás Carrie Fisher is. Utolsó kötete ékes bizonyíték rá, hogy nem csupán egy hollywoodi szupersztárt, generációk ikonját, de egy kiváló írót is elveszítettünk a személyében.

Mi ​történik akkor, ha egyszer csak egy zakatoló vonaton találjuk magunkat, és azt sem tudjuk, merre robogunk? Ha nem emlékszünk a kisváros nevére, ahonnan elindultunk? Mi lesz velünk, ha Kalkuttába keveredünk, és a múltunkról semmiféle információnk nincs? Szárú, az ötéves indiai kisfiú egy szerencsétlen véletlen folytán India egyik legveszélyesebb városába kerül. Volt otthona, most nincs semmije. Mit várhat az emberektől, az érzéketlen tömegtől? Vajon túl lehet élni azokat a megpróbáltatásokat, amelyek elé az élet állítja őt? Hogy juthat el egy kisfiú Indiából Ausztráliába? Képes lesz új életet kezdeni? Találkozhat még valaha az édesanyjával? Megtudhatja egyáltalán, hol élte le élete első öt évét? Vajon ki lehet az igazi oroszlán? Az Oroszlán Saroo Brierley valós története a kitartásról, az önfeláldozásról és a hitről. A könyv alapján készült a többszörös díjnyertes film Nicole Kidman, Rooney Mara és Dev Patel főszereplésével.

Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

DiCaprio ​is a Generation-X rebel who defies definition, continuing to carve his own unique place in the pantheon of Hollywood legends. This is DiCaprio's story: a study of his unconventional past, magnetic looks, and powerful personality, illuminated by over 60 glorious color photos. Fully Updated incl. the Leonardo Bible and fantastic new pictures.