Ajax-loader

kollekció: Életrajzok, visszaemlékezések

“Hol voltam ennyi ideig, hogy nem látott?”
(Rejtő Jenő)


A ​Nobel-díjas költő az 1950-es években született esszéiben mutatja be azt a Közép-Európát, amelyet épp akkor próbáltak megfosztani kulturális identitásától. Az önéletrajzi szólam megteremti a személyiség folytonosságát a litvániai gyerekkortól a franciaországi emigrációig. Miłosz reménytelen helyzetben, a Közép-Európa-divatot évtizedekkel megelőzve hirdette az elszakított régió európaiságát.

Giacomo ​Puccini századunk legnagyobb operakomponistája. Nagy utat tett meg a luccai orgonista állásától a világhírig, sokat kellett harcolnia művészetének elismertetéséért. Operáinak bemutatói sorra botrányba fulladtak, a kritika nagyon sokáig lebecsülte műveit. A közönség azonban kezdettől lelkesedett Puccini operáiért, szívébe zárta a Manon Lescaut, bohémélet, Tosca, Pillangókisasszony mély érzelmeket kifejező dallamait. Enrico Caruso, Nelly Melba, Lotte Lehmann, Szamosi Elza páratlan művészete segítette diadalra Puccini műveit, példátlan népszerűségét nagy művészek alapozták meg. Puccini életútját, művészetének fejlődését, operabemutatóinak körülményeit, korát mutatja be e könyv korabeli feljegyzések, hiteles források alapján.

Már ​kislány koromban hallottam az Ady-fiúkról, Endréről és Lajosról. Ők Érmindszenten laktak, mi tőlük négy kilométernyire, Érszentkirályon. Az ő apjuk is gazdálkodott, az enyém is. Apámat Kaizler Lászlónak hívták, s ez ugyan hangzásra német név. De apám ősei már a XVI. században telepedtek le Magyarországon, s a magyar földdel való viaskodás, a magyar bor, búza ereje, maga az élet itt, az Érmelléken réges-régen ízig-vérig szilágyságiakká, idegyökerezett birtokos-nemesekké gyúrta a Kaizlereket. Anyám, Jakó Ilona, pedig éppenséggel ősi magyar család leszármazottja, amit hármas előneve is bizonyít: szalárdi, félegyházi és farnazsi Jakó-lány volt, ki a szomszédos Szatmárból ő is birtokról, gazdálkodásból került apámhoz Szentkirályra. Ezt azért mondtam el, értessem: a mi portánkon ugyanazon a magvas tisztaságú szilágysági nyelven beszélnek, s ami a mi vidékünkön ezzel együtt jár, ugyanazt a károligáspáros Kálvin-hitet vallják, mint valamikor az Adyékén. Ez pedig azt is jelenti, hogy életfelfogásban, gondolkodásban, régi eszményekhez való ragaszkodásban nagyjából az ő portájuk, s a mienk igen kevéssé különbözött. Csak éppen múlt tekintetében tettek túl rajtunk, hiszen tudott dolog, hogy ők a XIII. századig vezették vissza családfájukat. Sőt, lelkes, ifjú Ady-sarjak valamikor, túlzó romantikával, egyenesen Ond vezértől próbálták származtatni magukat... Az emlékiratíró Kaizler Anna 1910-ben ment feleségül Ady Endre öccséhez, Ady Lajoshoz. Ekkor már ismerte Ady Endrét is, a Párizsból hazatérő költővel 1909 pünkösdjén találkozott, abban az időben, amikor igen felkapott volt a Nemzeti Színház épületében lévő Szikszay vendéglő... A szerző rajongva figyelte Ady Endre életét, költészetét, feljegyzéseit kiegészítette az Ady-portán fellelt Ady-levelekkel, a családi események krónikáival, Léda jellemzésével, a Csinszka-történettel és a Dénes Zsófia-szállal meg sok minden mással, s végül 1942-re összeállt az Érszentkirályon elkezdett emlékirat. Benne végigkövethetjük a költő utazásait, nyugat-európai kalandozásait, de vívódásait, hazameneküléseit is a szülői házba. A párhuzamos életrajz, tágabb értelemben az Ady-fiúk története páratlan kortörténeti panorámakép is a korszak íróiról, művészeiről, a szerkesztőségek kulisszatitkairól, szerelemről, házasságról, alkotásról és válságról, hétköznapokról és társadalmi eseményekről, arról a miliőről, amelyben élt és alkotott Ady Endre. Is. A miliőről, amely nemcsak Párizs, Nizza, Firenze, Budapest és Nagyvárad, hanem Érmindszent, Kalotaszeg, Csucsa, Kolozsvár. És a Szilágyság.

Ezt ​a könyvet a szeretet hozta létre. Az a bizonyos kis adok-kapok játék, amelyet oly sokszor alábecsülünk, ám teremtő ereje újra és újra megnyilatkozik. Nem kértem és nem mondtam tollba semmit. Ajándékba kaptam a szerzőktől valamiért... Én csak sejtem, ők tudják, miért. És akik olvassák, talán ők is rájönnek majd. Ajánlom azoknak, akik kíváncsiak, azoknak, akik kicsit ismernek és főleg, akik ismerni vélnek...

Ez ​a könyv Senora Gracia Mendes (Luna) története. A 16. században élt portugál származású özvegy vallását gyakorló keresztény volt, de titokban zsidó maradt. Családjának egyik ága az 1490-es évek közepe táján érkezett Spanyolországból Portugáliába. Ott született Gracia 1510-ben, és tizennyolc éves korában ott kötött házasságot Francisco Mendesszel, egy másik titkos zsidóval. Férje halála után leányával és más családtagjaival együtt elhagyja Portugáliát. Először Antwerpenben éltek, onnan V. Károly elől Velencébe, majd Ferrarába menekültek. A családot nemcsak a Habsburg-császár, hanem a velencei inkvizíció is üldözte. Hosszú, veszedelmekkel teli utazás után érkeztek a számukra biztonságot jelentő Törökországba. Gracia és családja mozgalmas életét a 16. század vallási és politikai konfliktusainak tükrén keresztül ismeri meg az olvasó.

Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Részletek ​egy Marsall Lászlóval készült rádióinterjúból: - Aki Marsall Lászlóval behatóbban akar megismerkedni, három verseskönyvét tanulmányozhatja. Az első címe Vízjelek, a másodiké Szerelem alfapont, a harmadiké: Portáncfigurák. Most az öregek felé fordultál. Miért? - Talán azóta foglalkoztatnak az öregek, amióta kezét csókolomot köszönnek nekem a gyerekek. Azóta érzem azt, hogy nekem is be kell szállnom abba a hajóba nemsokára, amelyik az öregeket szállítja az időóceánon. Attól fogva elősorjáztak bennem azok az öregek, akikkel kapcsolatba kerültem, tanáraim voltak, vagy alkalmi ismerősök, vagy a történelem, a mitológia kivetülő és kimerevített árnyképei, nagy példái az öregkornak. Hirtelen elkezdett az egyik vers a másikhoz kapcsolódni... - Az öregség foglalkoztat, vagy a halál? - Mind a kettő. Az öregeket szánja az ember, mert az a korszak gyerekcentrikus korszak. Az öregek legjobb esetben úgy jönnek számításba, hogy jó az öreg a háznál; de legtöbb esetben teher a háznál, teher a társadalom számára is. Eltartottak. Nincsenek kialakult intézményeink, amelyek az öregekkel foglalkoznának. Egyfelől így. Másfelől: a világ elöregedőfélben van. Ezt tudjuk. Egyre sokasodik az öregek száma az elkövetkező évtizedekben, és elsősorban nem amiatt, hogy a halálozási arány csökken, hanem a születési arányszám, az csökken. - Az utóbbi két-három esztendőben igen sok verset publikáltál. Azokban egy áradóan gazdag, eleven majdnem azt mondtam, pompázó természetben jelenik meg a halál, valamilyen nyers, kíméletlen, már-már ordításra kész fájdalom kíséretében. - Valahogyan úgy érzi az ember, hogy az élet értéke a halálban, mint tükörben jelenik meg. Úgy, ahogyan Rilke beszélt erről több versében, hogy az ember saját halálával szemben áll, az állatnak csak veszte van. Az élet értékét az ember számára éppen a halál alapozza meg. Fekete tükröt látsz, és abban színes tükröződést. Meg kellett tanulnom, mi az, hogy az ember elveszíti valaki legkedvesebb hozzátartozóját, s ezzel a halál sokkal közelebb kerül hozzá, mint a saját halála. Felhívja a figyelmet minden halállal összefüggőre. Többek közt előtérbe kerül az, amit Heidegger említ valahol, a gondoskodás, a lét pásztorlása. Egyébként az öregségnek-öregedésnek kultúrája van. Meg kell tanulni öregnek lenni, hogy az ember megkönnyíthesse életének ezt a korszakát, akkor személyiségében is erősebb lesz. - Segíteni akarsz a versekkel? - Esetleg, ha ezzel lehet. Nem tudom, hogy mit akarok, az embernek nincsenek szándékai, amikor verset ír. Jönnek, egyik a másik után, öregek - versek... Felvonul bennem az öreg nemzedék. Talán ez a felvonulás érdekel.

"Egy ​álmos novemberi délután azonban hiába szöktem föl a padlásra, a díszkardnak, egyetlen örökségemnek már csak hűlt helyét találtam. Volt ott a sarokban még sok minden, üres befőttes és törött ablaküvegek, egérfogó és falióra, amelynek már csak egyik mutatója jelezte a megállott időt... de Gyuri bácsi hagyománya hiányzott."

A ​világ legboldogabb teremtése én volnék... Primadonna volt. És sztár. A közönség kedvence. Mindenki szerette, állítólag ő is szeretett mindenkit, soha egy rossz szót nem mondott senkire. Blaha Lujza az a magyar színésznő, akinek alakját már saját kora is a legendák égboltozatába emelte s hírnevének ragyogásán a közben elmúlt idő sem haloványított szinte semmit, írta róla Csillag Ilona színház- és drámatörténész. Naplójában életének és mesés pályafutásának történetét írja meg. Közvetlen szavakkal beszél színészi fejlődésének, sikereinek, utazásainak és három házasságának kalandos eseményeiről. Színes képet rajzol a kor pesti, sőt bécsi és párizsi társasági életéről s a divatos fürdőhelyek mulatságairól. Bensőséges humora és kitűnő megfigyelőképessége közelségünkbe hozza pályatársait, de életre kelnek a Napló lapjain a múlt század végének művészeti és társadalmi nagyságai is Jókaitól Munkácsyn keresztül egészen Türr Istvánig. Kellemes olvasmány Blaháné naplója; egy melegszívű művész-asszony vallomása a körülötte kavargó életről és a mi számára legkedvesebb: arról a tündérkastélyról, amelynek színház a neve. Aztán fölkerestek megint az emberek és nagy vala szívemnek a gyönyörűsége. Olyan ünnepséget rendeztek a születésem napjára, hogy álmodni se mertem volna soha. A sok gratuláció, a sok virág, levél, köszöntő és egyéb ajándék könnyekre fakasztott, amikor pedig egy szép őszi reggelen a Népszínház falán megpillantottam az utcajelzőtáblát, hogy: Blaha Lujza-tér, hát úgy megdobbant a szívem és úgy kalapált, hogy azt hittem no most mindjárt kiugrik a helyéből!

Covers_429184
A ​befogadó kamera Ismeretlen szerző
0
2

A ​kötetben szereplő dokumentumfilmesek: Almási Tamás (beszélgetőpartner: Muhi Klára) Andor Tamás (beszélgetőpartner: Fenyvesi Kristóf) B. Révész László (beszélgetőpartner: Fenyvesi Kristóf) Dárday István (beszélgetőpartner: Fenyvesi Kristóf) Elbert Márta (beszélgetőpartner: Fenyvesi Kristóf) Erdélyi János (beszélgetőpartner: Petrovszki Zoltán) Fekete Ibolya (beszélgetőpartner: Fenyvesi Kristóf) Gyarmathy Lívia (beszélgetőpartner: Zalán Vince) Kisfaludy András (beszélgetőpartnerek: Koszits Attila és Zalán Vince) Kocsis Tibor (beszélgetőpartner: Bogdán Mária) Kőszegi Edit (beszélgetőpartner: B. Révész László) Litauszki János (beszélgetőpartner: Petrovszki Zoltán) Oláh Lehel (beszélgetőpartner: Bárdos Deák Ágnes) Papp Gábor (beszélgetőpartner: Muhi Klára) Sára Sándor (beszélgetőpartner: Zalán Vince) Szalai Györgyi (beszélgetőpartner: Fenyvesi Kristóf) Szalay Péter (beszélgetőpartner: Petrovszki Zoltán) Varga Ágota (beszélgetőpartner: Muhi Klára) Zsigmond Dezső (beszélgetőpartner: Petrovszki Zoltán) A műfajtörténeti interjúkötet - a teljesség igénye nélkül - a magyar dokumentumfilm-művészet tizennyolc meghatározó alkotójának portréját tárja az olvasó elé. Az egy-egy film köré rendeződő beszélgetések alkotói kommentárokként is olvashatók, de fokozatosan kibomlik bennük a filmesek életútja, látásmódja, művészi és gondolkodói felfogása is; számos esetben pedig életmű-beszélgetéseknek tekinthetők. A párbeszédes megszólalás olyan filmtörténeti, történelmi és egyben személyes élmények sokaságát hozza felszínre, amelyek tükrében a könyvben közreadott beszélgetések egyaránt számot tartanak a kutató és a magyar dokumentarizmus múltja és jelene iránt érdeklődő filmbarát figyelmére. A közölt interjúk egy része már korábban napvilágot látott a Magyar Napló folyóiratban és a Nemzeti Filmarchívum Filmkultúra című lapjában, azonban néhányuk most először jelenik meg. Közreadásuk egy olyan forrás értékű anyag megóvásának és terjesztésének feladatát látja el, ami egyszersmind a magyar dokumentumfilm értékeinek megőrzéséhez, érdemeinek társadalmi elismeréséhez és a műfaj továbbéléséhez is jótékonyan járul hozzá.

Dr. ​Pethő András, az fcbayernmunchen.hu szerkesztőjének harmadik könyvében a Bayern München és a német labdarúgás történetének egy meghatározó figuráját mutatja be. Oliver Kahn hosszú pályafutása során bizonyította, hogy az eredményekért kőkeményen meg kell dolgozni, a kudarcok csak állomások a siker felé vezető úton.

Desmond ​Doss szinte hihetetlen élettörténete, aki a második világháború egyik legvéresebb csatájában Okinawa szigetén 75 bajtársa életét mentette meg úgy, hogy ő maga nem viselt fegyvert. Vallási meggyőződése volt, hogy noha hazája igazságos háborút vív, neki magának nem szabad ölnie. Szanitécként több alkalommal is egymaga hozta ki sebesült bajtársait az ellenséges vonalak mögül vagy a tűz alatt tartott senkiföldjéről, miközben ő maga is súlyos sérüléseket szenvedett. Doss volt az első olyan katona, aki lelkiismereti okokból megtagadta a fegyveres szolgálatot, és megkapta a Kongresszusi Becsület Érdemrendet, Amerika legmagasabb katonai kitüntetését. Az életrajból azonos címmel, Mel Gibson rendezésében készült mozifilm 6 Oscar jelölést kapott 2017-ben!

Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Covers_368561
Menekülő ​szív Ismeretlen szerző
0
0

Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Covers_245359
Másodvirágzó Ismeretlen szerző
0
0

Csoóri ​Sándoron, a "földin", Grezsa Ferencen, Orbán Ottón, Pomogáts Bélán át Somlyó Györgyig, Radnóti Sándortól Weöres Sándorig ível a költőt bemutatók, életművét méltatók, vele levelezők, barátok, pályatársak névsora. In memoriam és Emlékezet sorozatunk 42. kötete

A ​lázálmokat kergető FIDESZ kormány – olimpia, Paks 2. – számolatlanul szórja az ország pénzét. Nincs min csodálkozni, hogy a 3 millió nyugdíjas púp a hátukon. Eszükbe se jut, hogy valahogy rendezzék a több százezer nyugdíjas helyzetét, akik havonta kevesebb, mint 50 ezer Ft-ot kapnak. Orbán Viktor úgy gondolja, hogy nagyobb a politikai hozadéka a karácsonyi ajándékként osztogatott Erzsébet utalványnak. Moldova György a riportkönyve első kötetében bemutatja, hogy élnek a volt tanárok, bányászok nyugdíjasként.

When ​thirty-eight-year-old New Yorker writer Ariel Levy left for a reporting trip to Mongolia in 2012, she was pregnant, married, financially secure, and successful on her own terms. A month later, none of that was true. Levy picks you up and hurls you through the story of how she built an unconventional life and then watched it fall apart with astonishing speed. Like much of her generation, she was raised to resist traditional rules—about work, about love, and about womanhood. “I wanted what we all want: everything. We want a mate who feels like family and a lover who is exotic, surprising. We want to be youthful adventurers and middle-aged mothers. We want intimacy and autonomy, safety and stimulation, reassurance and novelty, coziness and thrills. But we can’t have it all.” In this profound and beautiful memoir, Levy chronicles the adventure and heartbreak of being “a woman who is free to do whatever she chooses.” Her own story of resilience becomes an unforgettable portrait of the shifting forces in our culture, of what has changed—and of what is eternal.

Részlet ​a kötetből: ERRŐL A SZÁZADIK KÖTETRŐL. Dicsőség a magyar nemzetnek, hogy Jókai Mór összes műveinek száz kötetes könyvtára elkészült, együtt van. Páratlan és merész vállalkozás volt, a melyhez egy Jókai népszerűsége kellett, hogy ötven éves írói munkásság ilyen emlékoszlopban glorifikáltassék. Azon a nevezetes január hatodikán, a mely a Jókai-jubileum ünnepségeinek legfényesebb napja volt, ezekkel a szavakkal fordult Eötvös Loránd báró, lelke az egész mozgalomnak, Jókai felé : "Te büszke önérzettel mondhatod, hogy kiadód ez egyszer maga a nemzet". Nem oly régi a történet, hogy ne emlékezzék még reá az egész nemzet, de a világtörténelemben még új és példa nélkül álló: mi kép jubilálta meg Magyarország élő legnagyobb poétáját. Ünnep volt az, bankét és dinom-dánom nélkül, a szeretet és a hála ünnepe, a melyben egyforma nagy volt ünneplő és ünnepelt. Néhány hónap elég volt arra, hogy a magyar társadalom minden osztálya összetegye filléreit e nagy vállalkozás czéljaira, a melyet öt év alatt ígéretükhöz képest a kiadók ezzel a kötettel le is bonyolítottak. Csak ép a zárókőbe kell még beleilleszteni - mint a hogy monumentális paloták zárókövébe szokás - egy pár históriai aktát arról a kiválasztott poétáról, a kinek megadatott, hogy már életében lásson egy darab halhatatlanságot s arról a műről, a melyet büszkén mondhat az egész nemzet a magáénak.

EGY ​KORSZERŰ VILÁGSZEMLÉLET ALAPELEMEI RUDOLF STEINER, a filozófia doktora, 1861-ben született Kraljevecben (akkor Ausztria-Magyarország) és 1925-ben halt meg Dornachban (Svájc). Becsben folytat tanulmányokat (természettudományok, matematika, történelem, irodalom, filozófia). Mint Goethe természettudományos műveinek kiadója, író, újságszerkesztő és oktató Bécsben; Weimarban, Berlinben és Európa különböző országaiban gazdag kulturális tevékenységet fejt ki, melyet a századforduló után mindinkább az általa megteremtett antropozófiai irányultságú szellemtudomány határoz meg. A Basel melletti Dornachban felépült „Goetheanum” lesz működésének központja. AZ ANTROPOZÓFIA a XX. század kereső embere előtt új szellemi világ- és emberképet tár föl; kapcsolódik az emberiség ősi bölcsességéhez, azonban keleti tradíciókkal ellentétben a nyugati szellemi életben gyökerezik és centrumában a Krisztus-esemény áll. Így iskolázási módszere is - az ember morális fejlesztése mellett - a nyugati gondolkodásból sarjad. A gondolkodás világprincípium, teremtő erő, melynek realitása van. Steiner szellemtudományos kutatási eredményei a gyakorlatban az élet számos területén mutatkoznak; így például a nevelésben (Waldorf-iskolák), a gyógyászatban és gyógypedagógiában, a művészetben (építészet, festészet, eurythmia, beszédformálás stb.) éppúgy, mint a mezőgazdaságban (biodinamikus metódus) és a társadalmi élet területén (a szociális organizmus hármas tagozódása).

Obádovics ​J. Gyula természettudományi, műszaki doktor, a matematika tudományok kandidátusa. Számos matematikai, számítástechnikai tankönyv és egyetemi jegyzet szerzője. Neki köszönhetjük a számítástechnika oktatásának megszervezését Magyarországon, és a matematika állításainak, elveinek érthető, sokak számára befogadható megfogalmazásait. A kilencvenedik életévét ünneplő, önéletrajzi kötetből képet kapunk róla, hogyan lett a kíváncsi, eleven, éles eszű bajai fiúból tekintélyes, sokak életére komoly befolyással bíró professzor, aki soha nem szűnt meg kérdéseket föltenni választott szakterülete, a tudományok királynője, a matematika világában. Meleg szívű humora, költői vénája, irodalom- és zeneértése, a szó legigazibb értelmében vett ember- és életszeretete adják sokoldalú személyisége egy-egy fazettáját.

Covers_433089
Lehet ​másképp Ismeretlen szerző
0
0

Hannibál ​tanár úr, Édes Anna, Elveszett paradicsom, Hideg napok, Az életbe táncoltatott leány, Hogy szaladnak a fák… – a magyar filmművészet kiemelkedő alkotásai, amelyek hatása igen nagy részben az operatőr: Szécsényi Ferenc egyedi látásmódján, fölényes mesterségbeli tudásán és művészi megjelenítő erején alapszik. Érzékeny kameráját mindig a lényegre irányítva, sallangmentesen is erőteljes képeivel, kimunkált fényhangulataival szolgálta és tette emlékezetessé azokat a filmeket, melyek rendezőinek érdemi alkotótársa volt. Nem véletlenül tartják a fekete- fehér filmezés legkiemelkedőbb hazai mesterének, hiszen például a Kovács András rendezte Hideg napokban szinte grafikára emlékeztetően kontrasztos képi világot teremtett, de hogy színes filmben is eredeti látványunivezumot tudott alkotni, arra vall – egyebek közt – Az életbe táncoltatott leány. E könyvben korántsem szokványos életútjáról vall, amelyen haladva egy sármelléki kis falu paraszti világából emelkedett ki, és jutott el egészen a képalkotó művészet csúcsaiig. Ebben azonban nem a becsvágy sarkallta, hanem mindenekelőtt az önmagával szembeni igényesség, a megújulni és továbblépni akarás állandó belső kényszere. Családi és emberi kapcsolatait, szakmai életének stációit, fontos találkozásait magával ragadóan idézi fel, embersége és mesélőkedve mögött azonban kitapintható egy – azóta nagyot változott – szakma története és más művészegyéniségek munkamódszere is. Utóbbi rétegek feltárását és tudatosítását gazdag jegyzetanyag, a személyes élmények és a filmek megidézését pedig beszédes fényképek segítik ebben a kötetben.

Covers_429454
Mesterek ​és tanítványok Ismeretlen szerző
0
0

Mik ​azok a gesztusok, a tekintetek mögött rejtőző titkok, amik a színészetet hivatássá, mi több művészetté emelik? Mi az, ami ebben a mesterségben átadható és megtanulható, mit köszönhet az elődöknek a jelenkor színésztársadalma? Hogyan válik maradandóvá a pillanat művészete? Kötetünkben a múlt nagyjaira, példaképeikre, mestereikre emlékeznek a jelen...

Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Mikes ​Lilla nagy sikerű első könyve, a Korona-Tanúk után most merészebb kísérletbe fog. Megpróbálja egy művész életének, személyiségének, életfilozófiájának, szorongásainak párhuzamba állításával bemutatni az immáron megismételhetetlen, ám a fennmaradásra mindenképpen méltó produkciót: az "Arcok és Harcok"-at. Ez az előadás, a nemrégiben elvesztett korszakos művész, Kálmán György első és egyetlen előadóestje a Korona Pódium műhelyében született. Bár csak néhány előadást élt meg, a kritikák hosszú sora értékelte úgy, mint a művész színészi pályafutásának egyik csúcsteljesítményét. Ez indokolja a vállalkozást: életháttér, műhelymunka és mű, hármas egységben úgy életni át az olvasóval, mint a nézőtéren ülő közönséggel Kálmán György színes, izgalmas, a magyar és a világirodalom briliáns nagy szerepeiből egybekovácsolt, önvallomásos műsorát.

Miért ​írta meg Stefánia özvegy trónörökösné ezt a könyvet negyvenhat évvel a tragédia után? Nyilván elsősorban azért, hogy az eseményekről végre a maga változatát - a maga igazságát! - közzétegye. Stefánia éretlen bakfis volt, amikor a hatalmi-családi érdekek kijelölték házastársát. A felnőtté válás forradalmát már nem szülei ellenében, hanem a férjével szemben vívta meg. Sorsuk reménytelenségét kevés tény jelezheti pontosabban, mint az, hogy ezt Rudolf valószínűleg észre sem vette. A kortársak emlékei szerint az igazi megrendülést számára nem Rudolf elvesztése, hanem halálának a módja okozta. Részegen végzett előbb a szeretőjével (ez valójában gyilkosság), majd magával - mindennek egy majdnem császárné szemszögéből volt valami végletesen alantas, kispolgári, méltatlan karaktere. Ilyesmit érezhetett Ferenc József császár is, amikor állítólag azt mondta a fiáról: ?úgy halt meg, mint egy szabó?. Ehhez társult, hogy anyósa és apósa éreztették vele: felelősnek tartják Rudolf tragédiájáért. Az idő múlása sem hozott igazi lelki megnyugvást, mert a kialakuló mítosz is fölébe kerekedett: egyenesen ?szerelmi regényt? formált a történetből, amelyben ő a megcsalt feleség nevetséges szerepébe szorult bele, miközben saját magát érezte az igazi áldozatnak, hiszen ő lehetett volna a korabeli Európa második leghatalmasabb területű birodalmának legelső asszonya, császárnéja! Vajon mit szólt a memoárhoz Lónyay Elemér, Stefánia második férje? A tartalmas és személyes, míves szöveg varázsa nyilván megfogta őt is, és még inkább azt kívánhatta, hogy az írással az asszony immár azt a mélyebb, lelki célt is elérje, amelyért valójában tollat fogott: hogy végképp elszámoljon - kimondom a szót: leszámoljon - a halottal, aki éltében-holtában annyi igazságtalannak érzett bajt és bánatot okozott neki.

Miért ​írta meg Stefánia özvegy trónörökösné ezt a könyvet negyvenhat évvel a tragédia után? Nyilván elsősorban azért, hogy az eseményekről végre a maga változatát - a maga igazságát! - közzétegye. Stefánia éretlen bakfis volt, amikor a hatalmi-családi érdekek kijelölték házastársát. A felnőtté válás forradalmát már nem szülei ellenében, hanem a férjével szemben vívta meg. Sorsuk reménytelenségét kevés tény jelezheti pontosabban, mint az, hogy ezt Rudolf valószínűleg észre sem vette. A kortársak emlékei szerint az igazi megrendülést számára nem Rudolf elvesztése, hanem halálának a módja okozta. Részegen végzett előbb a szeretőjével (ez valójában gyilkosság), majd magával - mindennek egy majdnem császárné szemszögéből volt valami végletesen alantas, kispolgári, méltatlan karaktere. Ilyesmit érezhetett Ferenc József császár is, amikor állítólag azt mondta a fiáról: ?úgy halt meg, mint egy szabó?. Ehhez társult, hogy anyósa és apósa éreztették vele: felelősnek tartják Rudolf tragédiájáért. Az idő múlása sem hozott igazi lelki megnyugvást, mert a kialakuló mítosz is fölébe kerekedett: egyenesen ?szerelmi regényt? formált a történetből, amelyben ő a megcsalt feleség nevetséges szerepébe szorult bele, miközben saját magát érezte az igazi áldozatnak, hiszen ő lehetett volna a korabeli Európa második leghatalmasabb területű birodalmának legelső asszonya, császárnéja! Vajon mit szólt a memoárhoz Lónyay Elemér, Stefánia második férje? A tartalmas és személyes, míves szöveg varázsa nyilván megfogta őt is, és még inkább azt kívánhatta, hogy az írással az asszony immár azt a mélyebb, lelki célt is elérje, amelyért valójában tollat fogott: hogy végképp elszámoljon - kimondom a szót: leszámoljon - a halottal, aki éltében-holtában annyi igazságtalannak érzett bajt és bánatot okozott neki.

In ​writing this important new book, Nigel Warburton researched the extensive archive of Goldfinger's writing, office papers, models and drawings held in the RIBA Collection and also interviewed people who knew and worked with him. An intolerant and fiery man, Goldfinger gained the respect and grudging admiration of his peers and employees, and while his buildings have provoked controversy they are nonetheless powerful, expressive and individual. This book considers the man and his life as the motivation for his works, weaving anecdotes and first-hand materials into an insightful and extensive account that entertains and challenges readers as it informs.

Tizenhét ​bőrkötéses füzet. Valamennyi egy ruháskosárban lapult Astrid Lindgren hajdani lakásában, és csak egy évtizeddel az írónő halála után, 2013-ban kerültek elő. A füzetek egyetlen naplóvá állnak össze, amelyet a háború kitörésétől egészen 1945 szilveszteréig vezetett. A kézírásos bejegyzések mellett fotók, több tucat újságcikk is található, valamint olyan levélátiratok, amelyekhez Lindgren a „piszkos meló” során jutott hozzá. Maga nevezte így rejtélyes munkáját, amelyet a svéd titkosszolgálat megbízásából végzett. Annyira gördülékenyen és élvezetesen fogalmazott már akkor ez a rendkívüli ambícióval megáldott háziasszony, aki naplójában követni, dokumentálni és lehetőség szerint megérteni igyekezett a korszak bonyolult világpolitikáját. Azontúl, hogy éleslátással és fejlett kritikai érzékkel közelít a megismerhető adatokhoz, és értőn elemzi őket, családanyaként egészen új témákra is kitér – az élelmiszerektől és születésnapi ajándékoktól a gyermeknevelés problémáin keresztül a nemzeti lelkiismeret háborgásáig –, így teremtve még hivatalos íróvá válása előtt új műfajt: a női hadinaplót. Az olvasmányos, precíz mondatokkal megírt szöveg megállja a helyét történelmi forrásként, ugyanakkor irodalomtörténeti dokumentumként is olvasható, hiszen Astrid Lindgren ezekben az években írta nagy sikert aratott regényét, a Harisnyás Pippit, amely meghozta számára a világhírt.

On ​the 200th anniversary of Charlotte Bronte's birth, Penguin is publishing the definitive biography of this extraordinary novelist, by acclaimed literary biographer Claire Harman Charlotte Bronte's life contained all the drama and tragedy of the great Gothic novels it inspired. She was raised motherless on remote Yorkshire moors and sent away to brutally strict boarding school at a young age. She watched helpless growing up as, one by one, her five beloved siblings sickened and died; by the end of her short life, she was the only child of the Bronte clan remaining. And most fascinating and tragic of all, throughout her adult life she was haunted by a great and unrequited love - a love that tortured Charlotte but also inspired some of the most moving, intense and revolutionary novels ever written in the English language. Charlotte was a literary visionary, a feminist trailblazer and the driving force behind the whole Bronte family. She encouraged her sister Emily to publish Wuthering Heights when no-one else believed in her talent. She took charge of the family's precarious finances when her brilliant but feckless brother Branwell succumbed to opium addiction. She travelled from Yorkshire to Europe to the bright lights of London, met some of the most brilliant literary minds of her generation (Elizabeth Gaskell, Charles Dickens, William Thackeray), and became a bestselling female author in a world still dominated by men. And in each of her books, from Villette and Shirley to her most famous, Jane Eyre, Charlotte created brand new kinds of heroines, inspired by herself and her life, fiercely intelligent women burning with hidden passions. This beautifully-produced, landmark biography is essential reading for every fan of the Bronte family's writing, from Jane Eyre to Wuthering Heights. It is a uniquely intimate and complex insight into one of Britain's best loved writers. This is the literary biography of the year; if you loved Claire Tomalin's Charles Dickens, this event is not to be missed.

Emilie ​Flöge egyszerű varrónőből lett az első fergeteges hatású divattervezőnő: hazájában, Ausztriában valóságos divatdiktátor, sok mindenben meg is előzve a Párizsban egyre népszerűbb Coco Chanelt. Ő az, aki már Chanel előtt megszabadította a nőket a fűzőtől, és - a korabeli Bécsben meglehetősen szokatlan módon - nő létére tárgyalt férfiakkal, minden nehézség és támadás közepette megőrizve a Mariahilfer Strassén lévő divatszalonja függetlenségét. És Emilie Flöge mindemellett Gustav Klimt társa és múzsája is volt évtizedeken át, a festő számos művének, köztük, szakértők szerint, A csók-nak is az ihletője. Margret Greiner regényes életrajzából közelről ismerhetjük meg az extravagáns festőművész magánéletét és karrierjét, Emilie személyében pedig egy olyan rendkívüli tehetségű nőt, aki művészként és üzletemberként is megelőzte korát. A századfordulós Bécs szertelen hangulata, az új művészet, a szecesszió friss pezsgése árad Margret Greiner könyvéből, amely tele van a divat és a szabászat iránt érdeklődők számára máshonnan kideríthetetlen ínyencségekkel is. Több könyv és egy nagyszerű film született már erről a nagy, romantikus történetről (az utóbbi Raoul Ruiz alkotása, és a John Malkovich által megszemélyesített Klimt oldalán Veronica Ferres alakította Emilie Flögét), ám az első nagy divattervezőnőt a legtöbben mégiscsak Klimt festményeiről ismerik. Érdemes elolvasni az életrajzát: a század egyik legrendkívülibb asszonya volt. „Emiliére átragadt a Szecesszió megalakulásának eufóriája. Jelen volt az indulásnál, amely addig nem sejtett tehetségeket és ötleteket hívott elő minden résztvevőből, csodálta ezeknek a fiatal férfiaknak a tetterejét, akik vállvetve, merészen megkísérelnek valami újat, amit Bécsben addig képtelenségnek véltek. Az amúgy zárkózott, szófukar Gustavot egyszerre feszítette a mondanivaló.”

A ​gorgeous, inimitable singer and songwriter, Nina Simone (1933-2003) changed the face of both music and race relations in America. She struck a chord with bluesy jazz ballads like "Put a Little Sugar in My Bowl" and powerful protest songs such as "Mississippi Goddam" and "To Be Young, Gifted, and Black," the anthem of the American Civil Rights movement. Coinciding with the re-release of her famous Philips Recordings, here are the reflections of the "High Priestess of Soul" on her own life. The mesmerizing autobiography of one of the most revered soul, jazz, and blues divas of our time-the late Nina Simone.

Kollekciók