Ajax-loader

kollekció: Az olvasás gyógyít

Könnyed szórakozástól az intenzív elmélyülésig: a Rukkola közössége által válogatott stresszoldó, jótékony hatású könyvek.


Az ​éjszakai cirkuszban nincs porondmester, aki hangszóróján keresztül bejelentené a következő számot, sem bohóc, aki gúnyt űzne a közönségből. Ezekben a fekete-fehér sátrakban páratlan élmény vár rád: az öt érzék ünnepe! A varázslat és a szemfényvesztés hátterében ádáz küzdelem folyik: a két fiatal mágust, Celiát és Marcót kisgyermekkoruktól fogva azért tanították, hogy mágikus erejük segítségével győzelmet arassanak a másik felett. Amikor Celia véletlenül rájön, hogy Marco az ellenfele, együtt lenyűgöző varázslatba kezdenek. Erejüket ettől kezdve csak arra használják, hogy örömet szerezzenek vele a másiknak, és az új játék közben észrevétlenül egymásba szeretnek. Mély és varázslatos érzéseiktől hunyorogni kezdenek a lámpák, és a helyiséget elönti a forróság. Sokáig nem is sejtik, hogy olyan játszmába kényszerítették őket, amelynek a végén csak egyikük maradhat életben. Mikor mestereik megelégelik, hogy kicsúszott kezükből az irányítás, közbelépnek. Celiáék rádöbbennek, hogy nem kerülhetik el a játszma végkifejletét. Csak egyetlen megoldás marad számukra, de ahhoz minden tehetségükre szükség lesz... Az Éjszakai cirkusz lenyűgözött. Játékos és elképesztően ötletgazdag - Erin Morgenstern megteremtette azt a cirkuszt, amire mindig is vágytam. AUDREY NIFFENEGGER Az időutazó felesége szerzője A CIRKUSZ VÁRATLANUL ÉRKEZIK JÖVETELÉT NEM HIRDETI SEMMI EGYSZERŰEN CSAK ITT VAN, HOLOTT TEGNAP MÉG NYOMA SEM VOLT EZ A VILÁG EGYSZERRE RAGYOGÓ ÉS SÖTÉT, NEM AKARSZ MAJD KILÉPNI BELŐLE

Erdély, ​havasok alja, vadászatok, pásztorok és prepegyitok világa bontakozik ki Wass Albert leghíresebb regénytrilógiájában. Főhőse, Nuca a zord világ ellentéteként maga a lelki szépség: a természet hűséges leánya. Látóasszonyi képessége személyes akaratán túli végzetszerűsége mintegy isteni törvény megtestesítőjévé teszi.

A ​klasszikussá vált meseregényben a Százholdas Pagony, a Bánatos Bozótos és a Hét Fenyőfa környéke egy kisfiú és állatbarátai kalandjainak színhelye. Micimackó az erdőben él, saját kuckójában. Ugyanebben az erdőben lakik a fontoskodó Nyuszi, a tudálékos Bagoly, a félénk Malacka, a sértődős Füles, a vidám, ugrálós Tigris, Kanga, a kengurumama és kicsinye Zsebibaba, és persze Micimackó legjobb barátja: Róbert Gida. Ebben a mesebeli erdőben mindennap történik valami mulatságos és izgalmas esemény... Milne filozófikus, ám egyben naiv prózája híven tolmácsolja a gyermeki világlátást, stílusa gazdag groteszk nyelvi fordulatokban. Karinthy Frigyes kongeniális fordításában élvezhetik a magyar olvasók - nemcsak a kicsinyek, hanem a felnőttek is, egy mély és játékos lélek tükrét fedezve föl bennük.

Háromezer ​embert ragadtak el egyszerre a Föld különböző pontjairól. Köztük van Attila, a félénk budapesti kamasz fiú, Jurij Vitkov, a magabiztos orosz vállalkozó és annak lánya, a tízéves Aurora is. Háromezer ember, akik most egy élő űrhajó belsejében utaznak, és minden pillanatban egyre távolabb kerülnek a Földtől. Nyomasztó körülmények között élnek összezsúfolódva, erkölcsök nélküli, öntörvényű közösségbe szerveződve anélkül, hogy tudnák, miért kerültek ide, hova tartanak, és milyen sorsot szántak nekik elrablóik. Hamarosan egy számukra felfoghatatlan, idegen világba érkeznek, ahol az evolúció egészen más utat választott magának, és az érkezésük fajok és kultúrák százainak életét dúlja fel. Attila, Jurij és a többiek előtt csak a túlélés lebeg, de előbb-utóbb szembe kell nézniük egy sokkal fontosabb kérdéssel. Vajon sikerül-e megőrizniük az emberi mivoltukat?

Az ​olvasó az utóbbi évtizedek egyik legnagyobb világsikerét tartja a kezében. Súlyosan szórakoztató és szórakoztatóan súlyos regényt. Krimit. Igazi nyomolvasást. A nyomok, persze, a tettes nyomai. Ki a tettes? Miért halnak sorra a szerzetesek egy XIV. századi apátságban? A rózsa neve nem volna tisztességes krimi, ha az olvasó a végén (a legeslegvégén) nem kapna választ erre a kérdésre. De tisztességes (ördögi, ravasz és mégis üde) regény se volna, ha a válasz nem törpülne el még sokkalta nagyobb kérdőjelek árnyékában. "Ki a tettes?" Ez a kérdés - figyelmeztet a regényhez írott "széljegyzeteiben" Umberto Eco, a tudós bolognai szemiotikaprofesszor - nemcsak a krimiknek, hanem a pszichoanalízisnek és a filozófiának is alapkérdése. A rózsa nevétől a rózsáig hosszú az út és kacskaringós, de belátható. Ami a rózsától a "tettesig" sötétlő homályt illeti, bizony válasz nélkül maradunk.

A ​sikeres ausztrál szerzőpáros ismeretterjesztő könyve a férfi és a női gondolkodás és viselkedés különbözőségéről szól, azzal a céllal, hogy segítse a nemek közötti megértést. Széleskörű viselkedéstani, szocio-biológiai, pszichológiai felméréseken, antropológiai és agykutatáson alapul. Az önismereti kvízekhez hasonlóan izgalmas és szórakoztató, s a nemi szerepek biológiai meghatározottságának felismertetésével talán segít a kényes politikai egyenlőség és feminizmus túlzásaitól megszabadulni, amelyeknek - a két nemtől azonos viselkedést várva - részük lehet a párkapcsolatok tömeges megromlásában.

Egy ​lány, aki tehetséges, bájos, hebrencs és különc. Egy lány, akiről a felsőbb erők úgy rendelkeznek, meg kell halnia. S egy égi lény, egy Fényember, aki mindent megtesz, hogy a lány élhessen, mert első látásra beleszeretett. Csakhogy... "Égi törvénykönyv, 123. paragrafus: A Fényember arra hívatott, hogy a földi élet utolsó pillanatában átsegítse a távozó Lelket a túlvilágra. Fényember az utazó Lélekkel nem teremthet személyes kapcsolatot, nem táplálhat iránta érzelmeket, annak távozását nem gátolhatja. A törvény megszegése felborítja az egyensúlyt az univerzumban - elhozhatja az apokalipszist." Jane és Chris együtt menekülnek a végzet elől - minden pillanatban a lány élete tét, miközben sötét felhőként lebeg szerelmük felett a kérdés: vajon milyen tudás birtokában van Jane Andrews, ami miatt a megdicsőült Fény és az örök Sötétség világa is rá vadászik? Szerelem, szenvedély, misztikum, akció és egy csipetnyi horror... Merülj el a Fényemberek lenyűgöző világában!

A ​kitűnő, Goncourt-díjas francia írót ismeri és szereti a magyar olvasó. Regényei (Mesterségem a halál, Két nap az élet, Moncada, Állati elmék, Üvegfal mögött, Malevil és a Védett férfiak) nagy sikert arattak nálunk. Ez a műve, amely most ötödik kiadásban jelenik meg; az utóbbi évek egyik legnagyobb könyvsikere volt. Az író ezúttal a távolabbi történelmi múltba nyúl vissza, s a regény megírásához egy XVIII. századi izgalmas epizód, a Bounty nevű angol hajón lezajlott véres lázadás adta az ihletet. Merle azonban a históriai tényt csak ürügyül használta fel, egyébként nagyszerű képzeletére hagyatkozott, és a cselekményt kedvére alakította. A messzi óceániai szigeten lezajló történet feszültsége egy pillanatra sem lankad, az olvasó, a szó szoros értelmében, nem tudja letenni a könyvet: olyan epikai sodrása van, mint a legjobb Dumas vagy Jókai-műveknek. Az ifjú vagy a felnőtt, a kezdő vagy az ínyenc olvasót mindvégig leköti az önkéntes angol hajótöröttek és a nyíltszívű, de önérzetes tahitiak küzdelme, és elbűvöli a déltengeri szigeten lejátszódó történet, az író remek jellemábrázoló ereje, a tragikus jeleneteket is fűszerező humora. A könyv mégsem pusztán színes, izgalmas kalandregény: megrázza, felkavarja az olvasót. A sziget nagyigényű alkotás; rávilágít a faji előítéletek veszedelmes következményeire, s felveti a háború és béke, a szabadság és a rabság, az egyéni és a társadalmi boldogság nagy kérdéseit.

A ​nyár véget ért, de Velencében még mindig arról a különös napról beszélnek, amikor sokak látták a magasba emelkedni a Szárnyas Oroszlán szobrát. Fantázia vagy valóság? Nina De Nobili tudja... Nagyon is jól tudja, hogy repült az oroszlán: ő jelen volt! Éppen akkor győzte le ellenségét, Karkon Ca' d'Oro herceget, aki eltűnt a lagúnák hullámai között. De Karkon... valóban meghalt? Így kezdődik egy újabb magával sodró kaland Nináról, a kis alkimistáról, aki ismét azon fáradozik, hogy megmentse a Hatodik Holdat. Négy elválaszthatatlan barátja és a robotember, Max segítségével visszautazik az időben az ókori Egyiptomba, ahol ősi istenek és múmiák kelnek életre...

Nina ​rájött, hogy nincs menekvés. Ez alkalommal a Fény Alkímiája nem volt képes legyőzni a Sötétség Birodalmát. Szemei égtek a Tollas Kígyó átkától, és a félelem egyre inkább elhatalmasodott rajta. Cesco, bár csak foltokban látott, elhatározta, hogy Nina segítségére siet. Dodót is magával vonszolta. Lemásztak a fáról, és megragadták a vasból és aranyból készült nehéz kardot… Az írónő lebilincselő kalandregény-sorozata immár beférkőzött a szívekbe és az otthonokba. A Hatodik Hold leányának története közel 300 000 példányban jutott már el a világ 14 országába, így Franciaországba, Brazíliába, Oroszországba, Kínába, Koreába, Spanyolországba is. Az írónő lebilincselő kalandregény-sorozata immár beférkőzött a szívekbe és az otthonokba. A Hatodik Hold leányának története közel 300 000 példányban jutott már el a világ tizennégy országába. Ninának sikerült megszereznie két Rejtélyt, de jól tudja, hogy még sokat kell harcolnia azért, hogy kiszabadítsa a gyerekek gondolatait, és megmentse Xoraxot, a Hatodik Holdat. Most ráadásul nem csak a gonosz Karkon Ca'd'Oro herceggel kell megküzdenie!

Az ​Aranyecset Munkácsy Mihály regényes életrajzának második kötete, amelyben az író a művész párizsi éveit mutatja be; a siker, a beérkezés éveit, örömeit és gyötrelmét, s a betegség okozta művészi és emberi hanyatlást. Dallos Sándor teljes részletességgel avatja be az olvasót a festõ életének minden mozzanatába. Magánéletének intim részleteit éppúgy megismerhetjük, mint fizikailag és szellemileg egyaránt kemény munkáját. A két regénybõl egy mozgalmas, romantikus és drámai életutat ismerhet meg az olvasó, melynek hatására alig várja, hogy a festõ műveivel találkozzon, és újra meg újra megcsodálhassa azokat.

Könyvet ​írok, magamról-könyvet, akárkiről-könyvet, elemzős könyvet, sztorizós könyvet, szuper könyvet, kibaszott könyvet, vicces könyvet, felemelő könyvet. Mi a francnak. Belekezdtem, bátor vagyok - mégis inkább elszaladok. Kincseim vannak, megírom őket - kihajítom a számítógépet. Láthatóvá válok, lehetnék akárki - de lehet, hogy senki sem lesz rá kíváncsi. De, hátha összekacsintunk mégis, ja, te is, hát persze, én is. Gyógyír a magányra ez a cinkosság. Sokszor emlékeztetnek a sikeres élet, a sikeres énekesi pálya jól bevált receptjére, pedig szerintem ezerféle elkészítési mód lehetséges. Öröm megmutatni: én így főzök. Emlékeztetnek arra is, fiatal vagy te még ahhoz, hogy memoárt írj. Nem is vagyok én öregedő díva, aki végre megmutatja a látható mögötti láthatatlant, és hajlott hátú bölcs sem, aki a halál kapujából még egyszer visszatekint. Igen, én fiatal vagyok, nem akarok másnak látszani, nem akarok semminek se látszani. Csak játszani. Fiatalos kedvemben új játék után nyúlok - eddig hangokkal gyurmáztam, most meg szavakkal is újragyúrom magam.

Munkácsy ​Mihály, a legnagyobb magyar festő regényes életrajzának első része ez a könyv. Nehéz fiatalsága, pályakezdő éveinek viszontagságai összegződnek e kötetben, bemutatva a századvégi magyar Alföld világát, a polgárosodó főváros forgatagát, a bécsi festőiskolát. Szinte népmesehősként indul el életútján a kis asztalosinas. Pályája töretlenül ível felfelé, mégis már ebben a kötetben felsejlenek a tragédiák, amelyek egész életútján ott sötétednek. Hite, energiája, a szépség utáni vágya, tehetsége azonban elpusztíthatatlan, a tragédiák is művészete kiteljesedésének eszközei.

Tudat ​alatt mindnyájunkban ott él még a hajdani gyermek, hacsak a nevelés, a világ elszürkítő hatása máris ki nem ölte belőlünk. E kis regényben nem a felnőttek világa öli meg a gyermekit, hanem megfordítva: egy hús-vér gyermek hódítja meg varázsával a felnőttek állig begombolkozott világát - szinte játszva. Mondanivalója - hogy örömre születtünk a világra - mindig és mindenütt érvényes.

Senki ​nem ismer úgy bennünket, mint azok a kollégáink, akik mellettünk kucorognak egy megbeszélésen, és teletömik az iroda hűtőszekrényét a felcímkézett joghurtjaikkal. Minden munkahely egy kicsit hasonlít egy családra - és ez alól Ferris reklámügynöksége sem kivétel, amelynek alkalmazottai a maguk bölcs módján: pletykák, rafinált csínytevések és egyre sűrűbben ismétlődő kávészünetek segítségével birkóznak meg a recesszió démonával.

„Néha ​nézz a dolgok mögé. Ha szar a helyzet, igyál egyet – jobb nem lesz tőle, de legalább nem remeg a kezed. Próbálj meg a maffiával szembeszállni. Humorral mindent elviselhetőbbé lehet tenni, még azt a lőtt sebet is. Tudsz jobbat? Van más választásod? Ha akarnak, legyűrnek, ha akarod, te gyűröd le őket. A kísérőd legyen egy csecsen, a társad egy borotvaéles pesti arc, és a fegyvered egy kilenc milliméteres. Használd az eszed. Küzdj és nevess! Ja, és a legfontosabb. Ne bízz senkiben, főleg a nőkben nem. Mik az esélyek, ha ellenfeleid az iskolában, te pedig az utcán tanultál?” Csabai Márk huszonhét éves író, pincér és hivatásos világcsavargó. Első regénye Heltai Jenőt juttatja eszünkbe, jellegzetes humorával, kőkemény kalandjaival és valami igazi, pesti csibészséggel.

Nina ​az általános iskola ötödik osztályába jár (Segítség, itt vannak a vizsgák!), a nagynénjeivel él Madridban, és ritkán látja a szüleit, mert a munkájuk miatt mindig távol vannak. Összességében idáig nincs is semmi különös. De ott van az a csillag formájú szederanyajegy a jobb kezén... pont ugyanolyan, mint amilyen a szeretett Misa nagypapának is van, a nagy alkimistának, aki Velencében él. A sors bélyege lenne ez? Milyen jövő vár Ninára? Az alkímia, a tanulás, egy ismeretlen világ... egy teljesen új élet, ami elkezdődik egy éjszaka; hirtelen, a nagypapa titokzatos halálával. Nina megérkezik Velencébe, kutyája Adóne és macskája Platóne kíséretében, készen arra, hogy megértse, mi történik körülötte. És még nem tudja, hogy majd meg kell mentenie a Hatodik Holdat négy velencei barátja, egy Max nevű robotember és a Sbacchio segítségével... *** Könyvünk 2002-ben Olaszország legsikeresebb gyermekkönyve volt. Azóta 14 nyelvre lefordították, hazájában több mint 300 ezer példányt adtak el belőle. A szerző Moony Witcher írói álnéven publikál. A névválasztás magáért beszél: a hölgy egy kissé álmodozó és nem kevésbé boszorkányos. A Hatodik Hold leánya egy tízéves kislány fantasztikus története, aki barátaival, no meg egy robottal meghódítja az Alkímiai Galaxist, időutazást tesz rég eltűnt civilizációkban, és mindeközben titokzatos őseitől génjeiben hordozott alkímiai tehetségét is segítségül hívja. Víz alatti laboratórium, egy gonosz herceg, Velence szárnyas oroszlánja, Misa nagypapa fekete alkímiai notesze, rejtélyes titkosírás, fantasztikus képességekkel rendelkező földön kívüli állatok; mindez egy térben és időben kavargó történeten keresztül. Az olvasót nemcsak a szöveg ragadja magával, hanem a kötet 100-nál több illusztrált oldala is rabul ejti. A Hatodik Hold leánya, amelyet 8 éves kortól ajánlunk, egy négykötetesre tervezett sorozat első tagja: tavaszra jelentetjük meg a második kötetet, melynek címe A Nyolcadik Hangjegy rejtélye. (Olaszországban már a harmadik kötet is a sikerlisták élén áll.) Folytatás hamarosan!

Ez ​a válogatás azokból az írásaimból és előadásaimból született, amelyekben a pszichológia üzeneteit éppen ma, mostanában rendkívül fontosnak érzem. Olyannyira, hogy legszívesebben folyvást mondanám, tanítanám ezeket mindenkinek. Terjeszteném Ezt a lehetőséget kínálja a könyv is. Lapjaiba, betűibe költöztetem a lelkem, és olvasótársaimmal együtt élem át: az ilyen tudásanyagban rejlik a lélektan igazi emberszolgálata! Segít nekünk örülni az életnek, tudatosítani, mit tehetünk önmagunk és szeretteink életminőségének jobbítása érdekében. Az elkötelezett odatartozás, a szeretet, az egymásra figyelő segítőkészség, a felelősségvállalás, az örülni tudás, a boldogító párkapcsolatok és szeretetkötelékek lélekápoló erői, a hála, a megköszönni tudás és a megbocsátás megannyi erő, amelyek által megújulhat az életérzésünk, javulhat az egészségünk. Ami ebbe a könyvbe belefért, csupán egy csepp talán az életbúsulás, a reménytelenség, a megkeseredés lelki kövültségeinek feloldására, de ha személyesen is utánagondolunk, vajon érvényesek-e az életünkben ezek a tanítások, akkor máris előbbre lépünk az önismeretben és kapcsolataink minőségének tökéletesítésében.

Harminc ​éve Túlparton baleset történt, aminek sosem lett volna szabad megesnie. A tragédiának nem maradt nyoma – a titkot őrző tó felszínén elsimultak a hullámok. Csak az öregek emlékeznek, akik egykor az esetet eltemették, és ők készek arra, hogy magukkal vigyék emlékeiket a sírba. A titok azonban nem akar nyugodni a mélyben. Egy csavargó járja a falu utcáit. Udvarias. Nem kér sokat. A hangja szelíd. Ám csak arra vár, hogy valaki hibázzon, mert akkor az emlékek újra felélednek, és kitör a vihar, amely elsöpri a hallgatást, a falut, és a gondosan óvott életeket. Túlpart utolsó napja virradt fel.

Két ​világháború keretezi a szokatlan családregény történetét, amelynek elbeszélője egy rendkívüli asszony. Helene gyerekkorának az első világháború kitörése vet véget. Apját a keleti frontra küldik, ahonnan már csak meghalni tér haza. Zsidó származású anyja a német kisváros ellenséges közegében egyre inkább a maga tébolyult világába zárkózik be. Vak a szíve – mondja Helene, és retteg anyja ridegségétől, aki már alig vesz tudomást lányai létezéséről. Helene orvosi egyetemre akar menni, ami a huszadik század elején nem mindennapi álom egy lány számára, de rajongásig szeretett nővérével együtt mindenek előtt kitörni vágyik a fojtogató bezártságból. A húszas évek elején a két lány Berlinbe költözik, ahol kitárul előttük a főváros izgalmas élete, a pezsgő társasági élet színe és fonákja, miközben a háttérben eleinte szinte észrevétlenül erősödik egy szörnyű ideológia, és készülődik a második világháború. Remény, magány, szerelem és veszteség között hányódva Helene a munkába menekül, hogy valahogy túlélje az életet. Hamar zátonyra futó házasságából egy kisfiú születik. A szeretet, amelyet Peter követel magának, a közelség, amely után sóvárog, egyre elviselhetetlenebbnek tűnik Helene számára, és hamarosan befészkeli magát a fejébe egy szörnyű gondolat. Végül meghozza a döntést. Julia Franck 1970-ben született Berlinben. Negyedik regénye, a Miért nem küldtél az angyalok közé? kitűnő korrajz, amelyért 2007-ben megkapta a német nyelvű irodalom egyik legrangosabb elismerését (Deutscher Buchpreis). Azóta a könyvet több mint 25 nyelvre lefordították.

Dallos ​Sándor ebben a regényben saját életéről vall. Kisgyerek korától végigköveti azokat az éveket, amelyek végül is íróvá érlelték. A bencéseknél tanuló, vallásos, papnak készülő gyerekemberből sok megpróbáltatás - munkanélküliség, éhezés, csavargás, kemény fizikai munka - után a szegény emberek értő szószólója lesz. Az életrajzi regény számtalan arcot villant fel az első világháború megpróbáló napjaitól a húszas évek végének gazdasági válságáig. Dallos Sándor elszántan nyomorog, s tanulja a körülötte élő embereket. Ismeri a polgári világot is. De megismeri a mélyen élők reménytelennek látszó életét is. Együttérzését csak az elnyomottak váltják ki, akikért szinte messianisztikus hittel akar küzdeni. A Dallos Sándor megélte évek azonban nemcsak a társadalmi gondokról vallanak nagy meggyőző erővel, hanem vonzódásokról, szerelmekről, szenvedélyekről is - az írótól megszokott nyíltsággal és pontossággal. Dallos Sándor önéletírása a nemrégiben elhunyt író legjobb regénye, melyben átizzik a hitek és a csalódások, az érzelmek és megpróbáltatások forrón átélt élménye. (1972)

A ​tudományos-fantasztikus regények iránt világszerte, így hazánkban is egyre nő az érdeklődés. A jelenkor szédítő technikai fejlődése óhatatlanul találgatásra, következetetésekre csábít: mi jön még? Milyen - ma alig elképzelhető - műszaki csodák születnek az eljövendő századok, ezredek során? És hogyan alakul hatásukra alkotójuk, az ember? A szerző, Brian W. Aldiss neve már a magyar "sci-fi" rajongók körében sem ismeretlen. Ebben a könyvében ismét mesterien egyesíti az izgalmas, rejtélyes történetet a gondolatébresztő mély mondanivalóval, mindezt színes, szellemes stílusban. A történet természetesen a jövőben játszódik - de hol? Kik ezek a furcsa, félig a primitív vadság állapotában élő, ugyanakkor kábítópisztolyokkal óriások ellen harcoló, az ősvadonban vadászó, de Fedélzetek között vándorló emberek? Minderre csak a lebilincselően érdekes olvasmány végén döbben rá az olvasó. Azután már magának kell eldöntenie, helytálló-e a könyv mottója: "Még mindig jobb reménytelenül utazni, mint megérkezni..."

Bernard ​Cornwell Angolszász históriák című sorozatának főhőse, Uhtred egy angol fiú, aki nemesi sorba születik a kilencedik századi Northumbriában. Tízesztendős korában elárvul, és egy dán viking ejti fogságba. A nemes harcos utóbb örökbe fogadja, és vikingként neveli. Uhtred sorsa mégis elválaszthatatlanul összefonódik Anglia legendás történelmi egyéniségének életével: Nagy Alfréd királyéval. Alfréd Wessex királya - az utolsó angol királyság felett uralkodik, amelyet még nem foglaltak el a dánok. A fiú felcseperedik, a háttérben dúl az angol-dán háború, a kereszténység és a pogányság sorsdöntő összecsapása, s neki mindkét oldalhoz egyaránt húz a szíve. A dánok férfivá érésének hajnalán indítják addigi legnagyobb hadjáratukat Alfréd királysága ellen. Uhtrednek szembe kell néznie sorsával, s a mindent eldöntő ütközet borzalmai közepette végre megtudja, hová tartozik.

Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Karinthy ​Ferenc új kötete valódi, retrospektív és fiktív naplókat tartalmaz. Az 1982-ben Cipruson tett utazása alatt és az egyéves 1968-as amerikai tartózkodása idején, majd hazaérkezése után már itthon írott naplójegyzeteit – ezek egy valódi magánnapló közrebocsátott részei, szakaszai; a Rajk-per tárgyalásáról, az ott jelenlévő meghívott írók reagálásáról, a saját egykori gondolatairól és környezetében tapasztaltakról való visszaemlékezést, melyet bizonyára az akkor, frissiben lejegyzett benyomások segítettek rekonstruálni. Ezeknek az írásoknak egy részét legföljebb folyóiratokból ismerheti az olvasó, s van, amit onnan sem. Közismertek és népszerűek a Marich-regények, amelyekben az Óvilág zamata, tárgyi-földrajzi környezete osztozik a főszerepen Marich Gézával vagy a fiával, s amelyeknek e kötetben az ad külön színt, hogy napló formában íródtak, tehát fiktív útinaplók tulajdonképpen…

"Immár ​fél évszázada Karinthy a mérce és a forrás. Még mindig nem apadt ki, még mindig lehet utánozni. Az önállótlanabbak vele, az erősebb egyéniségek ellene, de nélküle ma sincs magyar humor és szatíra... Látásmódja, szemlélete, gondlkodásmódja, szemlélete, gondolkodásának >mechanizmusa< eleve arra predesztinálta, hogy a komikus, a torz, a groteszk jelenségeket fedezze fel a világban. Ő nem tudott másképp látni, csak szatirikusan... A tudománytól tanulta meg a kételkedés tudományát, hogy minden másképpen van. Szakított az anekdotikus előadásmóddal. Rögtön a lényegre tért, elhagyott minden sallangot, minden epikus kitérést, nem engedett kényelmes tempót. A sajátos pesti humor is megihlette, igaz: aztán ő szabott irányt a pesti humornak... A játék életformája volt. Nagyszerű paródiáit is alkalmi játék gyanánt kezdte írni kávéházi asztalok fehér márványlapjára. Jellegzetesen pesti író volt. Pest, a pesti ember kimeríthetetlen forrás volt szatirikus kedve számára."

Kisregényeiben, ​novelláiban, elbeszéléseiben a kortárs magyarországi értelmiség egy nemzedékének önvizsgálatát végezte el. Végigkíséri útját a második világháborútól a jelenig, és arról ad képet, hogy hősei miként tudták megőrizni szellemi és erkölcsi integritásukat, emberi méltóságukat a történelem nyomása alatt.

Egy ​lány, akiben tudatosul, hogy ő nem csak egy new yorki, szürke egérke, hanem egy természetfeletti lény. Egy lány, aki egyetlen döntésével képes megváltoztatni a világban a jó és rossz egyensúlyát. Egy lány, akinek kegyeiért az Égi Fény és az Örök Sötétség világa egyaránt küzd. Egy lány, akit egyik napról a másikra elhagy a szerelme… Jane Andrews összeomlik. Miközben próbálja megragasztani darabokra tört élete üvegcserepeit, egyik jel a másik után utal arra, hogy ami történt, nyomokban sem véletlen. Feltűnik valaki, akivel senki sem számolt… „Az élőhalott magához láncolja azt, aki egykor szerette. Megbűvöli, így az áldozat nem vesz észre maga körül senki mást. A zombi pedig szépen, lassan, gyöngéden kiszívja a szerencsétlenből az éltető erőt. Az energiavámpír a világ legborzalmasabb teremtménye.” Jane misztikus léte, a szerelmi élete, sorsának egésze összefonódik azzal, hogy a jó és rossz világában bekövetkező változás szükségszerű. Eljön, utolér, hiába menekül előle Fényember, Őrangyal, Pokolszolga vagy épp Halandó. Létezik-e olyan ügy, amiért Égiek és Sötétek képesek összefogni? Mindez kiderül a Fényemberek misztikus trilógia sodró, eseménydús, romantikus második részéből.

"Hogy ​mért tűröm mind e testi és lelki tortúrákat, holott kiléphetnék, kiszállhatnék, könnyedén eltűnhetnék, tovaillanhatnék?... Csak hát őrült vagyok, szerelmes vagyok, elment az eszem, agyam forrong, egy érdekel a tágasságos, lélegző világból, hogy mellette legyek, ővele, az életben, ágyában, karja között, a bőre alatt. Nem, pontosan érzem, nem lenne szabad ennyire beleszédülnöm, túl sok, tilalmas, kiszámíthatatlan, nem marad büntetlen, beláthatatlan meredélyre, vészes, ismeretlen sötétségbe hajszol... Így csupán tartom a kezét, morzsolom az ujjait, szorongatom, mintha mentőövbe fogódzkodnék."

A ​történetek lényege egyetlen szóval: a felelősség. Ki a felelős egy 1942-es újvidéki gyilkosságért? Jóváteszi-e a bűnét a gyilkos azzal, hogy megpróbál később megmenteni egy másik asszonyt? Lehet-e kimaradni a háborús mocsokból, vagy csak hemperegni benne? Mi azok a történelmi próbák, amelyeknek atmoszférikus nyomását nehezen vagy nem bírja el a törékeny lélek? S ha mégis bírja, hogyan tovább? Az öngyilkos színésznő lánya - fiatal újságíró - spontán igazságérzetétől hajtva szegődik a történet nyomába, s ő is egyszerre ébred rá a saját felelősségére. Ez az író végső válasza: mindannyian felelőssek vagyunk.

Karinthy ​Ferenc új műve útirajz és lírai napló keveréke. Szabadon, műfajilag kötetlenül áradnak az emlékek az író Itáliájáról, világhírű magyarokkal való találkozásairól. Megtudjuk, hogyan került Lénárd Sándor brazíliai kertjébe a magyar kajszibarack-csemete, beleolvashatunk a Tóték írójának, Örkény Istvánnak szikrázó szellemességű baráti leveleibe, szembetalálkozunk Amerigo Tottal. Ám az alapélmény, amikor a frissen doktorált olasz szakos fiatalember nászútra indul feleségével, s ösztöndíjasként bejárja Olaszországot. A dús nyelven, érzékletesen s élvezettel megírt mű kultúremlékeket, művészettörténeti, sőt nyelvészeti érdekességeket is felidéz. A védőborító _Livio Apolloni_ festményének felhasználásával készült.

Sokan ​kísérelték már meg a novella műfaji meghatározását, s a sok, nemegyszer ellentmondó meghatározás között a legjobbnak és legegyszerűbbnek tűnik maga a műfaj neve, a név jelentése: újdonság. Történet, amelyet még sohasem hallottunk; mese, amelyet izgatottan és kíváncsian olvastunk; egy ismeretlen szelete az életnek, az emberi sornak, ez a novella; s ilyen novellák Karinthy Ferenc írásai is. Gazdag, sokszínű nyersanyag, egyszerű, mégis leleményes cselekmény, éles vonásokkal, plasztikusan ábrázolt figurák, ezek a novellista Karinthy jellemző tulajdonságai. Nyersanyag és író küzdelmében erőfeszítés és muszklimutatás nélkül győz mindig az író, hibátlan, harmonikus egyensúlyú mondatai eltitkolják, milyen nehéz is ez a könnyedség. Témában és technikában egyaránt változatos a kötet, s a változatosság a garanciája annak, hogy mindenki számára szórakoztató is.

Kollekciók