Ajax-loader

Viktória

Rate_positive 422 Rate_neutral 10 Rate_negative 0

997 napja velünk van ma itt járt

Badge-tolkien-2015-fantasy Badge-rukkaracsony2014-2 Badge-feltolto-1 Badge-stoppos-100 Badge-stoppos-10 Badge-stoppos-1 Badge-orjongo Badge-jobbmunkas Badge-jomunkas Badge-hardrukkcafe_100 Badge-hardrukkcafe_20

Kívánságlista

Ezeket a könyveket szeretné a felhasználó elolvasni.


Részlet ​a könyvből: Szenvedő és óriási, mint a század, amelyet a maga teljességében kifejez, a tizenkilencedik: így áll előttem Richard Wagner ....

Szervusz ​Játékos! Az _Első sakk-könyvem_ folytatásában régi barátokkal találkozhatsz. Visszatér a Király, A Vezér, a Gyalog és társaik, hogy új kalandokra csábítsanak a 64 mezőn. Az új kötetben izgalmas szellemi kihívásokat találsz: megtudhatod, miként kell csapdába csalni a Vezért, miért kulcsfontosságú figura a Gyalog, hogy kell döntő támadást intézni a Király ellen, vagy miként lehet felismerni a furcsa lehetőségeket, amelyeket kihasználva győzelemre vezetheted a sereged. Megismerheted a világbajnokok és nagymesterek fiatalkorban vívott játszmáit, és a legkiválóbb magyar sakkozóktól is számos példát találsz a kötetben. Állítsuk fel a táblát, és kezdődjék a játék!

Egy ​Hamasz-bennfentes megrázó, könnyeket fakasztó, kijózanítóan igaz története a Közel-Kelet valóságáról! Izrael és a Hamasz viszonya napjainkban is - még Oszama bin Laden halála kapcsán is - a Közel-Keletről szóló híradások egyik leggyakoribb témája. A Hamasz fia c. könyv eddig sehol nem olvasható információkat nyújt a világ egyik legveszélyesebb terrorszervezetéről. A könyv tavalyi megjelenése a sajtó szokatlanul eleven érdeklődését váltotta ki világszerte. Voltak, akik a hihetetlenül nehéz döntéseket felvállaló, így sokak életét megmentő hőst látták meg benne, mások 'áruló!'-t kiáltottak. Moszab Hasszán Juszef az iszlám ideológiára épült Hamasz egyik alapítója fiaként 1978-ban látta meg a napvilágot. Az apja, Hasszán Juszef sejk máig a szervezet egyik kulcsfigurája, aki a könyv megjelenésével egy időben kitagadta a fiát. Moszab mégis úgy döntött, hogy megosztja a világgal mindazt, amit felettébb sok veszéllyel együtt járó tevékenységei során átélt, megismert és megértett. Származása, és apjának a szervezetben betöltött pozíciója miatt bennfentesnek, sőt egyfajta "trónörökösnek" számított. Sok-sok olyan dolgot és híres/hírhedt politikai vezetőt láthatott és hallhatott, amire rajta kívül csak nagyon kevés embernek volt módja. A könyv egy lebilincselő beszámoló terrorról, árulásról, politikai intrikáról és hihetetlen döntésekről. Fellebbenti a fátylat saját titkos szerepéről, a Sin Béttel való kapcsolatáról is, meg arról, hogy miben látja a Közel-Kelet békéjének egyetlen esélyét. Olvashatunk életének előre nem látható fordulatairól ... és ráadásként A Fordulat történetét is megismerhetjük...

Noor, ​az intelligens, művészi hajlamú, fiatal nő hozzámegy a nagydarab, gyermeki lelkületű farmerhez, Lucashoz. A valószínűtlennek tűnő házasság ellenére békésen élik mindennapjaikat az elszigetelt tanyán. A férfinak ott vannak a tyúkjai, a nőnek pedig a távoli levelezőtársak, no meg az álmai. És persze ott vannak egymásnak: Lucasnak Noor, Noornak Lucas. Húsz év házasság után azonban egyszer csak felborul az egyensúly: megszületik Jimmy, anyja szeme fénye. Lucas pedig soha többé nem lesz az első helyen Noor szívében, ami miatt kétségbeesett lépésre szánja el magát... A Csibefiú lenyűgöző regény, amelynek középpontjában a vágy, a féltékenység, de legfőképpen s mindezeken túl a szeretet áll. „Okos, meghökkentő – és roppant nyomasztó.” Trouw „Attól, hogy az elbeszélés megtévesztően családias-otthonos légkörben játszódik, még jobban hat a képzeletre.” NRC Handelsblad „Briliánsan megírt történet!” Arie Storm, TROS Nieuwsshow „Amit Van Emmerik írt, az éppolyan kifinomult, mint amilyen lebilincselő.” Vrij Nederland Gerard van Emmerik (1955–) egy félreeső tanyán töltötte gyerekkorát a hollandiai Veluwében. Eddigi regényei és elbeszéléskötetei elismerő fogadtatásra találtak mind a kritika, mind pedig a széles olvasóközönség körében. Van Emmerik a Hollands Maandblad című tekintélyes irodalmi folyóirat szerkesztőbizottsági tagja, emellett prózaírást tanít Amszterdamban.

Krétán ​születtem egy faluban, közel Chaniahoz. Az apán tanító volt, az anyám javíthatatlan álmodozó. Sanyarú gyerekkorom volt, s így már korán szükségét éreztem, hogy rátaláljak az ösvényre, amely messze visz. Miután Chaiaban a francia karon diplomát szereztem, Athénba jöttem, hogy új világra leljek. Fellázadtam, ám a sok harccal végül semmire sem mentem. Egy nap azt mondtam magamnak: "olyannak fogadd el az életet, amilyennek kaptad!" És megbékéltem a sorssal. Nyertem is, veszítettem is eme döntésem által. Csakhogy épp erről szól az élet. Az elemi iskola első osztályában kezdtem az írást. Leghamarabb egy levelet fogalmaztam Istenhez. Az igazság az, hogy sokszor és elszántan foglalkoztatott a gondolat, miszerint felhagyok az irodalommal. Túl nagy teher volt a művészet az én vállamon. Aztán maradtam mégis. Úgy látszik, időről-időre születnek olyanok, akik vállalják a szavak jelentette terhet. Holnap új nap virrad, fiam. Mosakodj meg, igazítsd el a hajad, dúdolj egy kis dalt, és indulj. Semmi mást nem mondhatok, olyan régóta élek ezen a földön. Sose tagadtam le a hibáimat. Nem szerettem a tökéletes embereket. Megéri, hogy bura alatt élj, csak mert attól félsz, hogy megsebesülsz? Van értelme lakat alá zárni a lelkedet, csak azért, nehogy kirabolja valaki? Éld az életet, ahogy neked tetszik. És amikor mélyre kerülsz, legyen bátorságod kimondani: Csak azért sem adom fel! Kezdem elölről! Semmi nyavalygás vagy siránkozás! Az élet szép, fiatalember, feltéve, hogy éled. Amikor vele együtt haladsz. Néha sárban, máskor meg rózsakertben. Őrizd meg az emlékeidet, és lépj tovább... Bolyongás a létünk ebben a világban. Bolyongás ég és föld között. Gyere, igyunk még egy utolsót!

A ​Ne bántsátok a feketerigót! írónőjét feltételezhetően nem kis mértékben ihlették személyes élményei regénye megírásakor. Ezt nemcsak abból a tényből következtethetjük, hogy a regény cselekménye Alabama államban játszódik le, ahol a szerző maga is született, hanem más életrajzi adatokból is. Mint az eseményeket elbeszélő regénybeli leánykának, az írónőnek is ügyvéd volt az édesapja. Harper Lee gyermek- és ifjúkorát szülőföldjén töltötte, ahol valóban realitás mindaz, amit regényében ábrázol, és ez a valóság vérlázító. A regénybeli alabamai kisvárosban ugyanis feltűnésszámba megy az olyan megnyilvánulás, amely a négerek legelemibb jogainak elismerését célozza, különcnek számít az olyan ember, aki síkra mer szállni a színesbőrűek érdekei mellett. A regény egyik legnagyobb érdeme éppen abban van, hogy sikerül erős érzelmi hozzáállást kiváltania az emberi egyenjogúság megvalósítását célző eszme mellett. Harper Lee a középiskola elvégzése után jogtudományt tanul. Egy évig Oxfordban diákoskodik ösztöndíjasként, aztán Alabamában folytatja tovább tanulmányait. Mint az egyetem folyóiratának szerkesztője, itt kerül először kapcsolatba az irodalommal. Tanulmányai befejezése után New Yorkba költözik, de nem folytat ügyvédi gyakorlatot, hanem különböző szerkesztőségekben dolgozik, sőt egy időben tisztviselői munkát vállal egy légiforgalmi társaságnál. A Ne bántsátok a feketerigót! 1960-ban jelent meg, a következő évben Pulitzer-díjjal tüntették ki. A regényt számos nyelvre lefordították, s talán nem érdektelen az sem, hogy a belőle készült film is hatalmas sikert aratott.

A ​Virginian nevű gőzhajó a két világháború között járt Európa és Amerika között - fedélzetén milliomosokkal, emigránsokkal és egyszerű, hétköznapi emberekkel. A fennmaradt legenda szerint a hajón esténként egy különös tehetséggel, páratlan improvizációs képességgel megáldott zongorista szórakoztatta a közönséget. Semmihez sem fogható muzsikájával valósággal elbűvölte hallgatóságát. Azt is mondják, egész életét a hajón töltötte, ott született, és lábát soha nem tette szárazföldre. Hogy miért, senki sem tudja, életének talányos rejtélyét magával vitte - örökre.

Isten ​hét nap alatt teremtette a világot. Az Ördög hét nap alatt elpusztíthatja azt... már ha sikerül neki. Ismerkedjünk meg Adammel, az Antikrisztussal, akit elcseréltek: az Apokalipszis Négy Motorosával, akik bőszen igyekeznek beteljesíteni az Armageddont, egy démonnal és egy angyallal, akik szívesen megakadályoznák ezt; és Anatéma Apparáttal, bizonyíthatóan boszorkánnyal, akinek kezében ott a kulcs, de még nem tudja ezt, ráadásul üldözőbe vette az újjáalakult Inkvizíció... Ez lenne tehát az Útikalauz az Armageddonhoz Terry Pratchett, a méltán híres Korongvilág-regények írója, és Neil Gaiman, a több fantasy díjat nyert Sandman képregény-sorozat, és megannyi dark fantasy történet megalkotója tollából.

Ugron ​Zsolna új regényében megkapó érzékenységgel ábrázolja Szilágyi Erzsébetet, a "nagy dolgokra hivatott, isteni küldetéssel felruházott lelket". A meggyötört és különc lányt, aki képtelen közel engedni bárkit is magához. A határozott és okos nőt, aki megtanul érvényesülni egy férfiak uralta világban. Az anyát, aki bármire képes, hogy megvédje gyermekeit. Az asszonyt, aki naggyá válni segítette a Hunyadiakat. Megjött a másik Hunyadi János, és engem csak az érdekelt, megvéd-e, ígéri-e, hogy erős falak között tart, míg élek. Azt felelte, megvéd. Azt mondta, hogy csak az nem fél, aki másokért cselekszik. Nem értettem, de mindent odaadtam volna azért, hogy megértsem, hogyan lehet félelem nélkül élni. Az öccsét kedvesebbnek találtam. Kedvesebb is lett a lelkemnek. Ha voltam szerelmes, a fiatalabb Hunyadiba voltam. Szükségem az idősebbre volt. A testem egyiket sem vágyta, soha férfit nem akart. Csak fiúkat, gyermeket, azt akartam. Magamnak. "Ugron Zsolna megint lebilincselő könyvet írt. A varázslatos magyar múlt világába meríti az olvasót ez a szuggesztív és érzékeny regény; megelevenedik a középkor, megtelik érző, szenvedő, örömre vágyó emberekkel. Nemcsak megértjük: megtapasztaljuk, a bőrünkön érezzük s a szereplőkkel együtt éljük meg a 15. század magyarjainak sorsát." Péterfy Gergely

"Ez ​a könyv - mondja érdekfeszítő művéről a szerző, aki maga is hosszabb ideig élt a Távol-Keleten - nemcsak szakácskönyv, hanem Kína kultúrtörténete is - amilyennek az a konyhából látszik. Az ősidőktől máig követi a felhasznált nyersanyagok, a főzési módszerek, az ínyesmesterség és a vendéglátás változásait ünnepeken, hétköznapokon át a paraszt vékonyfüstű konyhájától a császári lakomákig. Különös figyelmet szentel a kínaiak azon zöldség- és gyümölcsfajtáinak, amelyek nálunk is - vadon vagy díszkertben - előfordulnak, megteremnek." A kultúrtörténeti érdekességek mellett természetesen recepteket is közöl, fő célja azonban az, hogy e páratlan szakácsművészet szellemiségét tegye közkinccsé. Számos illusztráció hozza közelebb a régi szokásokat s könnyíti meg az ételek elkészítését.

A ​kígyók, ezeken belül is különösen a siklók, mindenkit elbűvölnek elegáns mozgásukkal és érdekes viselkedésükkel. Ha hobbinak választjuk a kígyók tartását és gondozását, akkor ebben a könyvben minden fontos információt megtalálunk, ami ehhez szükséges.

Mit ​jelent az Usborne Internet-címekkel könyv? Ez egy olyan könyv, amely olyan internetes oldalak címeit tartalmazza, amelyek segítségével szórakoztató és tanulságos módon még jobban elmélyedhetsz a könyv témájában. Az összes ajánlott internetes oldalhoz megtalálod a kapcsolatot a www.usborne-quicklinks.com oldalon. Elavulnak-e az internetes oldalak? Az internetes oldalak időnként valóban változnak. Az ebben a könyvben leírt oldalakat rendszeresen ellenőrizni fogják, így mindig naprakész kapcsolatot találhatsz ezekhez, vagy más megfelelő oldalváltozatokat a www.usborne-quicklinks.com oldalon. Ingyenes letölthető képek A könyvben található képek egy része minden díjszabás nélkül letölthető, szintén a www.usborne-quicklinks.com oldalról. Kötelező-e az internet hozzáférhetőség a könyv használatához? Egyáltalán nem. Ez a könyv kiváló hagyományos kézikönyvként, internet nélkül is tökéletesen működik. Még mit találhatok ebben a könyvben? Ebben a könyvben lenyűgöző információkat fogsz találni a kígyók világáról, és válaszokat olyan kérdésekre mint például hogyan táplálkoznak, hogyan védik meg magukat az ellenségektől, és megtudhatod, melyek a legelterjedtebb kígyófajok. Ez egy internetes linkeket tartalmazó könyv, amely nem hiányozhat a könyvtáradból.

A ​nagy forma- és színgazdagságú hüllők, a gyíkok és a kígyók a hobbiállattartók egyre nagyobb körét vonzzák. Nekik - közülük is elsősorban a kezdőknek - nyújt értékes, sok információt rejtő olvasmányt ez a könyv. A szerző, aki maga is számos fajt gondoz a bemutatott állatok közül - munkája kapcsán is napi kapcsolatban van a hüllők e csoportjával. E kötetből megismerhetőek, megtanulhatóak a kígyók és gyíkok tartásának általános tudnivalói és jogi szabályozása, a táplálásuk mikéntje, a táplálékállatok tartása és tenyésztése, a terrárium készítése és berendezése, a szaporítás és a felnevelés. Megtalálhatják benne az érdeklődők a leggyakoribb fajok bemutatását is. A leírást különleges fotók illusztrálják.

"Kedves ​Olvasóim! Ugye nem találják túlzottan elszomorítónak azt a tényt, hogy hazánkban alig több mint fél tucat kígyófaj 'rémisztgeti' a lakosságot. Én bizony elkeserítőnek tartom ezt a hüllőszegénységet - hiszen százszor ennyit is el tudnék viselni! Hát még milyen sanyarúság az, hogy eme néhány 'polgártársunkat' is legszívesebben száműznék innen, pedig az igazi honfoglalók ők voltak. Nálunknál ugyanis sokkal előbb hódították meg lankás dombjainkat, monoton mezőinket, cifra rétjeinket, ragacsos mocsarainkat és 'sziklakápolnáinkat'. Több tíz- vagy talán százezer éve csúsznak hangtalanul sokat változott környezetükben és tűnnek el egyre-másra ember által szétroncsolt élőhelyeikről. Valójában egy hatalmas 'képtár' műalkotásai ők, ahol a mester az evolúció volt, a galéria pedig maga az őstermészet. Ízlésünk azonban egyoldalú és kiforratlan. A tollakkal ékesített madár vagy a szirmokkal kérkedő virág esztétikus - a pikkelymozaikos, láb nélküli kígyó fogyatékos csúfság." (Benke Zoltán)

Szépek ​és veszélyesek: a kígyók lenyűgöző állatok! Az ártalmatlan vízisiklótól a halálos mérgű kispikkelyű tajpánig otthon vannak az egész Földön. Ismerkedj meg kígyószultánnal aki semmitől sem retten vissza! Tudod, hogy miféle trükköket vetnek be a kígyók, amikor vadásznak? Fantasztikus! A királykobrának olyan erős a mérge, hogy még az elefánttal is végez, ha az ormányába harap. Tudtad, hogy a pompás repülősikló tényleg repül?

A ​kígyók csodálatra késztetnek mindannyiunkat. Hogyan tudnak könnyedén és gyorsan haladni hosszúra nyúlt testükkel? Hogyan képesek egészben lenyelni a zsákmányukat? A Mi MICSODA sorozat ezen kötetében Dietmar Mertens biológus és tudományos szakújságíró a kígyók változatos csoportjait, testfelépítésük, érzékszerveik, viselkedésük sajátosságait mutatja be. Az olvasó megtudhatja, hogyan szaporodnak ezek a különleges pikkelyes hüllők, és hogy mit esznek, de azt is, miféle trükkökkel hárítják el ellenségeik támadásait. A szerző választ ad azokra a kérdésekre, hogy a sok mérges kígyó közül melyek a legveszedelmesebbek, és mérgük hogyan hat az emberi szervezetre. Ötleteket is kapunk a könyv írójától, hogy ha szívünkön viseljük a kígyófajok sorsát, mit tehetünk megóvásuk érdekében, akár a saját házunk táján, kertünkben.

Chris ​Mattison herpetológus, hüllőkkel foglalkozó zoológus. Több mint egy tucat könyvet írt e témában, számos tudományos és ismeretterjesztő folyóiratban is jelentek meg írásai. A világ sok táján megfordul a hüllők nyomában, számos kutatóúton vett részt a Karib-szigeteken, Észak- és Dél-Amerikában és Afrikában. A szerző ismert természetfényképész, számos más elismerést mellett második helyezést ért el a BBC által hirdetett "Az év természetfotósa" versenyen. A szerző hozzáértését támasztja alá, hogy otthonában, a yorkshire-i Sheffieldben saját hüllőgyűjteményt tart fenn. Művészileg illusztrált könyv, a legrészletesebb, amely valaha a kígyókról megjelent. A _Kígyók_ pompás színes képek segítségével ismerteti meg e kevéssé ismert, érdekes hüllők életét. Minden, amit a kígyókról tudni érdemes.

Lenyűgöző ​képek a Föld legbámulatosabb kígyóiról. Láttál-e már repülő kígyót, és szembenéztél-e a halálos kobrával? Gondolkoztál-e már azon, miért csörög a csörgőkígyó, és miért nem marják meg a mérgeskígyók a kígyóbűvölőt? Tudod-e, hogy van olyan kígyó, amelyik egy kecskét egészben le tud nyelni, s hogy néhány kígyónak apró lábai vannak? Mindez csak néhány példa a Csudavilág negyedik kötetének meglepetései közül; egy pompás könyv a kígyók titkairól és csodáiról, gyönyörű közelképekkel és színes grafikákkal.

London, ​1896. Robert Wallis pénztelen és gondtalan világfi. Amikor egyéb bevételi lehetőség híján Samuel Pinker londoni kávénagykereskedő szolgálatába áll, nem sejti, hogy élete egyszer és mindenkorra megváltozik. A költői babérokról csak álmodó, de a szavakkal jól bánó fiatalembertől azt várják, hogy Pinker lányával, a szenvedélyes Emilyvel együttműködve fogalmazza meg és kategorizálja a különböző kávék ízeit. Ez a váratlan feladat átfogó érzéki, érzelmi és - az események alakulása folytán - tényleges utazásra indítja hősünket, melynek során a kávék költője a kávé különböző ízei mellett mindenekelőtt önmagát fedezi fel. Anthony Capella az afrikai Ugandában született 1962-ben. Első regénye, a "Szerelem étke" 19 nyelven jelent meg, egyebek közt magyarul is. A "Kávék költője" elsöprő, érzéki, két évtizeden és három kontinensen át kanyargó szerelmi történet, egzotikus és feledhetetlen érzékek lakomája. A szerző írásai elválaszthatatlanok a gasztronómiától, regényeit áthatja a kulinária és az azzal összefonódó érzékiség.

A ​hidegháborút követő években a kémkedés új szintre lép. A fegyver- és drogcsempészet legkönyörtelenebb szereplői elképzelhetetlen mértékű hatalomra és gazdagságra tettek szert, ráadásul a Whitehall és Washington sötét zugaiban titkos szövetségre léptek a hírszerzéssel. Az egyik legelvetemültebb bűnszervezet feje egy Roper nevű, érinthetetlen angol férfi. Jonathan Pine, a brit haderő egykori katonája kész harcolni az ellenséggel. Ő az az ember, aki képes Roper közelébe férkőzni, így részben kötelességből, részben személyes bosszújától fűtve elindul a hozzá vezető veszedelmes labirintusban. Küldetése Nyugat-Cornwall szikláitól Észak-Québecig és a Karib-térségig, majd Panama dzsungeleibe és egy láthatatlan világba vezeti. John le Carré ezzel az 1993-ban írt regénnyel nyitotta meg az új világrendet bemutató műveinek sorát, és tovább erősítette a kémregények műfajában felépített, sok évtizedes hírnevét. A kötetből készített televíziós sorozatot 2016-ban mutatja be az AMC, Hugh Laurie, Tom Hiddleston, Tom Hollander és Olivia Colman főszereplésével.

A ​húszas évek Barcelonájában egy titokzatos idegen felkeres egy reménytelenül szerelmes fiatal írót. Visszautasíthatatlan ajánlatot tesz neki: rengeteg pénz, és talán egyéb jutalmak is várják, ha megbeszélt időre megírja a Könyvet, amely mindenek feletti hatalommal bír. Az író elvállalja a munkát, és ezzel ördögi csapdába kerül; hidegvérű gyilkosok, kegyetlen kopók, áruló barátok és csalfa szerelmek kísérik temetőkön és kísértetkastélyokon át, hogy végtére is leleplezze azt, aki a szálakat mozgatja. Kezdődjön hát az ANGYALI JÁTSZMA… Carlos Ruiz Zafón a világ egyik legismertebb írója. A szél árnyéka című első regénye hatalmas nemzetközi sikert aratott. Művei több mint negyven nyelven jelennek meg, páratlan hangulatú, szépséges, érzelmes és filmszerű regényeivel olvasók millióit hódította meg világszerte. Lenyűgöző új regénye valóságos labirintus, tele titkokkal, szenvedéllyel, és a könyvek iránti sosem múló szerelemmel. „Egy regény tele ragyogással és rejtélyes útvesztőkkel. Fantasztikus olvasmány.” – Stephen King

Nuala, ​a dublini Trinity College hallgatója olyan gyönyörű, akár egy kelta istennő. Nem csoda, hogy a chicagói Dermot első látásra beleszeret a füstös dublini kocsmában. A fiatal amerikai író azért jött Írországba, hogy megtudja, nagyszülei miért hagyták el annak idején hazájukat, ugyanis ők soha nem voltak hajlandóak beszélni távozásuk igazi okáról. Ám arra nem számít, hogy ez a tudás az életébe kerülhet, mert kutatásai Anglia és Írország véres útvesztőjébe vezetnek. Életveszélyes kalandjai során a tüneményes Nuala lesz az egyetlen védelmezője, mint ahogy a lány is csak Dermotra számíthat. A fiataloknak hamar rá kell döbbenniük, hogy ha nem fejtik meg időben Nell nagymama ifjúságának titkát, az nemcsak rájuk nézve lehet végzetes, de veszélybe sodorhatja Észak-Írország reményeit is a békére.

A ​rettegve tisztelt és kellően meg mem értett mérges kígyók köré már az ókori emberek legendákat szőttek, és még ma is ők a legrémísztőbb álmok és rémfilmek lidércei. Ez az összefoglaló könyv és szerzője a szó átvitt és valódi értelmében egyaránt közel kívánja hozni hozzánk a rettegett hüllőket. Mark O'Shea herpetológus elénk varázsolja a gödörkés arcú bambuszviperákat és a nyíltvízi tengeri kígyókat, az áspisviperákat és a fekete mambákat, hogy megismerjük a sivatagok és a dzsungelek, a mély tengerek és a magas hegyvidékek, sőt a (szerencsére nem az európai) házak körüli kertekben élő mérges kígyókat. Lenyűgöző színpompával tárul elénk a mérges kígyók világa - miközben megismerkedünk a testnedveket, az idegrendszert, az izomszöveteket és a belső szerveket megtámadó, sokszor végzetes hatékonyságú mérgeikkel is. A könyv a mérges kígyók testfelépítésének, sokféleségének, elterjedésének leírásával és mérgeik ismertetésével kezdődik, utána az óceánok mélyén élő kígyók alkalmazkodóképességével és a kígyók védelmével foglalkozik, majd a különböző földrészeken és tájakon - az amerikai kontinensen, Afrikában, Eurázsiában, a trópusi Ázsiában, Ausztrálázsiában és az óceánokban - élő egyes fajokat ismerteti és mutatja be pompás és ritka fényképek egyidejű közlésével. A mérges kígyók rendkívüli világáról olvasni legalább annyira érdekes, mint amennyire érdemes elkerülni a velük való találkozást. Mark O'Shea e témakörben megszerzett hatalmas enciklopédikus tudása és elkötelezettsége a könyv minden oldalát áthatja, így az enciklopédia egyszerűen hézagpótló a kígyókkal foglalkozó szakemberek és állatbarátok számára, ugyanakkor magas fokon kielégíti a nagyobb komfortigényű hüllőkedvelők horror iránti igényét is.

A ​történet egy meg nem nevezett harmadik világbeli országban játszódik, a nem túl távoli jövőben - vagy talán a jelenben? A szemétdombi családok élete a városból érkező szemétszállítmányoktól függ: a műanyag, a fém és a papír értékes, eladható. Egy nap a kisfiú, az ürülékkel teli rongyok és rothadt gyümölcsök között, egy oda nem illő tárgyra bukkan: egy teljesen ép táskára. A táska tartalma rejtélyes, mégis a kiszabadulás és egy jobb jövő reményét jelentheti a számukra. A rendőrség is élénken érdeklődik a tárgy iránt, s a felajánlott jutalom egymás ellen fordítja a kis közösség lakóit. A dörzsölt kiskamasz és barátai hamarosan a rendőrség elől menekülnek, és minden ravaszságukra szükség van ahhoz, hogy épp bőrrel megússzák, s kiderítsék a táska titkát. A regényből Stephen Daldry, A felolvasó és Az órák rendezője készít filmet.

Daniel ​Arasse (1944-2003) a Társadalomtudományi Felsőfokú Iskola művészettörténeti és elméleti kutatócsoportjának vezetője, nagy jelentőségű művek szerzője volt. Jellemzésképp legjobb, ha őt idézzük: -Ez nem művészettörténet. -Fogalmazzunk úgy, hogy ez nem szokás a művészettörténetben. De talán ideje lenne, hogy ez megváltozzon. Ha a művészetnek volt története, és ha még mindig van, az a művészek munkájának köszönhető, és részben annak, ahogyan ők nézték a múlt műveit, ahogyan magukévá alakították őket. Ha nem próbálja megérteni ezt a tekintetet, megtalálni egy régi képben azt, ami a későbbi művész tekintetét magára vonhatta, akkor lemond a művészettörténet egy részéről, épp a legművészibbről. Az Urbinói Vénusz esetében ez annál is sajnálatosabb, mert az Olympia hozzájárult a modern festészet születéséhez. És maga, aki művészettörténettel foglalkozik, úgy ítéli meg, hogy ez a kérdés magát nem érinti? Minden további nélkül lemondhat róla, hogy az Urbinói Vénusz kivételes utóéletével foglalkozzék? Pedig része annak, amit maga a festmény "kritikai fogadtatásának" nevez, még akkor is, ha egy festő elemezte, és nem egy író. -Akárhogy is, Manet nekem ad igazat. Ő is egy pin-upot látott a képben, vagy ha magának jobban tetszik, egy kurtizánt, hiszen egy kuncsaftját váró prostituáltat csinált belőle... -Már megint az ikonográfia! De hát nézzen oda a képre! Én a kompozícióról, a térviszonyokról, az alakok és a háttér, a nézők és a szereplők közötti kapcsolatról beszélek! -Erről már mindent elmondtak. -Biztos benne?

Életünk ​mekkora része az, amit igazán életnek nevezhetünk? Meg tudjuk-e jósolni a jövőt, s elkerülhetjük-e a tragédiát, mely látszólag elkerülhetetlen? Hogyan szabadulhatunk meg kínzó gondolatainktól? Mekkora áldozatot vállaljunk szerelmünkért? Az argentin Jorge Bucay nem ad egyértelmű választ ezekre és a hasonló kérdésekre, hanem csak történeteket mesél… Egy kis elbeszélést ír, vagy egy ismert mesét elevenít fel, vagy prózaversben fogalmaz meg valamilyen talányos élethelyzetet. Azt vallja ugyanis (a Gestaltpszichológia - vagy alaklélektan - követőjeként), hogy minden útmutatást konkrét helyzethez kell kötni. Az általános szép szavak nem sokat segítenek, s ha "ömlesztve" az emberre zúdítják a sok bölcs tanítást, nem ér annyit, mint az, ha életünk valamely problémájával egy megragadó képben, mesében, allegóriában szembesülünk. Így Bucay könyvei sohasem szokványos életvezetési tanácsadók - "elgondolkodtató történetei" akkor is élvezetes olvasmányok, ha különben meg se fordulna a fejünkben, hogy pszichológushoz forduljunk bajainkkal. Jorge Bucay a világ számos országában hihetetlen népszerűségnek örvend: könyveiből emberek százezrei merítenek erőt és bölcsességet életproblémáik megoldásához. A már magyarul is megjelent Levelek Claudiának és Életmesék után időrendben ez Bucay harmadik könyve, s a benne szereplő huszonnyolc történet segít ráébredni az olvasónak arra, hogy valójában igen kevés fontos dolog van az életben, s az mind elérhető, ha önmagunkat és a világot is el tudjuk fogadni olyannak, amilyen, s megértjük, hogy "semmi, ami jó, nem adatik ingyen". "A szúfi mester mindig egy parabolát mesélt az óra végén, ám a tanítványai nem mindig értették meg a történet üzenetét… - Mester - állt eléje egyik este az egyik tanítvány. - Te csak meséled a történeteidet, de nem magyarázod el, hogy mit jelentenek… - Bocsássatok meg érte - mentegetőzött a mester. - Engedd meg, hogy kárpótlásul neked adjam ezt a zamatos őszibarackot. - Köszönöm, mester - vágta rá elégedetten a tanítvány, mert tetszett a hiúságának a mester válasza. - És hogy teljesebb legyen az ajándék, meg is hámoznám neked a barackot. Megengeded? - Igen, mester. Nagyon köszönöm - felelte a tanítvány. - Ha már egyszer itt van a kezemben a kés, szeretnéd, ha feldarabolnám, hogy annyival is kényelmesebb legyen neked? - Örömmel venném. De nem szeretnék visszaélni a jóságoddal, mester… - Nem visszaélés, ha én ajánlom fel. Csupán a kedvedbe szeretnék járni. Engedd meg, hogy meg is rágjam, mielőtt átnyújtanám neked… - Ne, mester! Nem szeretném, ha megrágnád! - tiltakozott nagy csodálkozva a tanítvány. A szúfi mester szünetet tartott, aztán így folytatta: - Ha minden történet értelmét elmagyaráznám… az olyan lenne, mintha megrágva adnám a gyümölcsöt a szádba." A szúfi bölcseletből

A ​bullterrier a világ egyik legérdekesebb, legszeretetreméltóbb kutyafajtája. Ezeket a kutyákat túl gyakran értik félre, ráadásul gyakran nem a megfelelő ember kezébe kerülnek. A könyv bemutatja a bullterriert, milyen is valójában, milyen gazdára van szüksége. A szerző több mint harminc éve foglalkozik bullterrierekkel, átfogó tudással, saját tenyésztői tapasztalatokkal rendelkezik.

Íme ​a nagy amerikai író arcképe kölyökkutya korában. A miliő, amelyben Jonathan Franzen nevelkedett: St. Louis, a barátságos és szolid közép-nyugati "kisváros"; a fojtogatónak érzett családi légkör; a lázadó hippi báty és példakép, s a korszak - a hetvenes évek - a maga középosztálybeli bizonyosságaival, amelyek idő múltán igencsak megrendültek. A szégyen és a szorongás, ami áthatotta kamaszéletét; az iskolai csínytevések; egy keresztény ifjúsági közösség viselt dolgai; a német nyelvvel és irodalommal, Kafkával és Rilkével való ismerkedés; egy zátonyra futó házasság; a madármegfigyelés örömei és nehézségei - megannyi történet és motívum, amelyek visszaköszönnek a Javítások és a Szabadság regényvilágában. A kötet hat ragyogó esszéje önbecsmérlés és önelégültség, szemérmes rejtőzködés és önkitárulkozás sajátos elegyét alkotva mutatja be egy íróember felnőtté válását, aki negyvenöt évesen elmondhatta magáról, hogy éppen olyan, amilyen tizenhét évesen lenni szeretett volna.

- ​Láttad, hogy melyik békának van lapátorra és ásólába? - Gondolkoztál-e már azon, hogy miért szeretnek a békák az esőben brekegni? - Tudod-e, miért nyeli le béka saját petéit és ebihalait? Egy Pompás könyv a békák titkairól és csodáiról, gyönyörű közelképekkel és színes grafikákkal. Tartalom: - Milyenek a békák? - Ásóbékák - Békavilág a fákon - Csupa lábujj - Nagy száj - nagy étvágy - Se túl meleg, se túl hideg - Hogy ne faljanak föl! - Békák és ebihalak - Mutató

A ​lengyel, örmény, magyar, ukrán és osztrák felmenőkre visszatekintő, 1963-as születésű Robert Makłowicz eleve sejtette, hogy a nemzeti hovatartozás kérdése régiónkban nem is olyan egyszerű. Ebben megerősíthették a szülővárosában, Krakkóban végzett történelmi stúdiumai, de meggyőződéses közép-européerré utazó- és főzőszenvedélye tették őt. Pályáját újságíróként, gasztrokritikusként kezdte. Kulináris utazásoknak szentelt televíziós műsora révén lett ismertté. Több mint tíz kötetet jegyez, írt szakácskönyvet és a lengyel riportiskola hagyományait folytató útirajzot. Érdeklődése olykor egzotikus tájak felé vezérli, igazi vadászterülete azonban az ezredfordulós Közép-Európa. Most vele együtt fedezhetjük fel a múlt ízeit és hangulatait, a félmúlt nyögvenyelős falatait a jelenben, a Tapolcán elfogyasztott kakasherepörkölttől a bécsi művészvilág törzshelyén, a Café Museumban tett viziten, az erdélyi tavaszban rendezett cujkás, juhtúrós pikniken és a magyar mangalicatoron át a Ferenc Ferdinánd utolsó utazását idéző boszniai és adriai kalandozásig. Recepteket ne keressünk a könyvben, de találhatunk ínycsiklandozó étel- és italleírásokat, sőt olyan kultúrtörténeti adalékokat is, hogy hol készült az első székelygulyás, és miért mondta a trónörökös, hogy egy Habsburg- gyomor nem akvárium. A felkészült szerző remek humorral osztja meg élményeit: csak megyek, amerre látok, egyre csak gurulok, mint egy biliárdgolyó a svarcgelb posztón, amit Közép-Európának nevezünk. Sok ilyen utazásban volt részem, olykor kiszámíthatatlan útvonalon haladtam, mint a kezdő játékos lökése után a golyó, olykor pedig nyílegyenesen célba találtam, mintha egy bajnok játszana. Néhány ilyen útról szól ez a könyv. - "Végig éhség gyötört, amikor ezt a könyvet olvastam: egyrészt az őrült ételleírások miatti fizikai éhség, másrészt a világ megismerésének éhe, amelyet olyan érzékletesen tár elénk Makłowicz. Ahogy olvastam a Café Museum-ot, azonnal meg akartam enni a szerző által oly nagy szakértelemmel és szeretettel bemutatott ételeket, és utána rögvest meg akartam mindent inni, aminek a megivásáról itt szó esik, de legszívesebben autóba ültem volna, hogy haladéktalanul felkeressem mindazokat a helyeket, amelyekről túl szerény terjedelmű művében Makłowicz megemlékezik. Szó sincs arról, hogy a szerző szakácskönyvet vagy útirajzot írt volna, ez a könyv ugyanis nemzetekről, társadalmakról és kultúrákról szól. A Café Museum-ban persze szó esik az étvágyról és a szomjúságról, de elsősorban Közép-Európa titokzatos világába nyit utat, amely sokkal összetettebb és különösebb minden képzelt világnál. Ebből eredeztetjük magunkat mi, közép-európaiak. Mert valójában nincsenek is igazi lengyelek, igazi szlovákok vagy magyarok, az igazi osztrákokról már nem is beszélve - csak igazi közép-európaiak léteznek. Olyanok, mint Robert Makłowicz." - (Krzysztof Varga)

A ​Szépítők csapatának első könyve egy egyedülálló vállalkozás bemutatása. Az RTL Klub reggeli műsorából is ismert hármas 19 hétköznapi nőt vett "kezelésbe". Olyan hétköznapi nőket változtattak át - a húszévestől a hatvanas korosztályig -, akik nem érezték magukat elég szépnek vagy csinosnak, de még csak nőiesnek sem. A Szépítők csapata szerint azonban minden nőben ott van az igazi szépség ígérete. A lényeg, hogy a belső tartalmat összhangba hozzuk a külsővel, és a szép részekre hívjuk fel a figyelmet, a "nemszeretem" részeket pedig okosan, kis csalafintasággal takarjuk el a külvilág szeme elől. A látványos átalakulás nem könnyű, de megtanulható. A sikeres stylist, a híres sminkes és a sztárfodrász mindent tud a megjelenés titkairól, ebben a könyvben pedig megosztják velünk mesterségük fortélyait. Nincs többé kidomborodó pocak, rövid láb, kis mell vagy fénytelen, karikás szem, hiszen a jó megjelenés trükkjei a könyv segítségével megtanulhatók, az így elsajátított tudás pedig minden nőt magabiztossá, sugárzóvá tesz. A praktikus tanácsok mellett a kötetben népszerű magyar hírességek vallanak a szépségről és beszélnek őszintén saját megjelenésükről: megszólal Szily Nóra, Stahl Judit, Szinetár Dóra, Jakupcsek Gabriella, Tóth Vera, Ábel Anita és Ördög Nóra is.

Az ​Ulysses, mint maga a szerző mondja: minden. Tragédia, regény, szatíra, komédia, eposz, filozófia. Szintézis. Az egész világ a maga rendezett rendszertelenségében, vagy rendszertelen rendezettségében, felbontva, összefoltozva, ahogy egy hétköznapi ember agyán átcsurog; felidéz átélt, olvasott, hallott gondolatokat és képzeteket, aztán eltűnik, de nem nyomtalanul, mert újra feltűnik, mint szín vagy részlet, vagy ha szín és részlet volt, mint mozgató erő vagy központi probléma. (Hamvas Béla, 1930) Joyce-nak az egész világon igen nagy tekintélye volt, mint sok mindenkinek, akit senki sem ért meg, de senki sem meri bevallani. Ha valaki intellektuális körökben megkockáztatta kifogásait, lenéző mosolyok fogadták. Most már meghalt; halottakról vagy jót, vagy semmit. Most már talán sohasem szabad bevallani, hogy blöff volt az egész. (Szerb Antal, 1941) Noha Joyce megszállottja a reklám-közhelyekből, handlékból és szirupos érzelgésből összeragadt Dublin városának, érdeklődése mégis egyetemes: az egész világ, az egész és örök ember érdekli, nem egyetlen osztály, vagy egyetlen korszak. Teljesen különbözik a századforduló naturalizmusától abban is, hogy műve tele van forma-játékkal: minden fejezet más és más kompozíciós ötlettel dolgozik: van dráma és van egy szuszra leírt belső monológ, van viktoriánus-érzelmes stílus-paródia, és van egy óriás katekizmus – műve realitás-tartalma így sokkal, de sokkal inkább érvényesül, mintha egyenletes regényformába öntötte volna. (Szentkuthy Miklós, 1947) Joyce művében az európai kultúra abban a pillanatban látható, amikor irtózatos robajjal hullik, omlik szerteszét, s csak a törmelékek, a romok utalnak arra, hogy mindez valaha, ha egyáltalán, egységes egészként működött. Thomas Mann a zárt forma, James Joyce a nyitott forma apostola. Thomas Mann a hit mitikusa, s ezért olyan komoly, James Joyce a hitetlenség mitikusa, s ezért olyan derűs. (Nádas Péter, 1978/2000) Ő akkor semmihez se kapcsolódva hirtelen azt mondta: „Tudod, mit szerzek, András fiam?” A magas ember fölvonta magát. „No?” „Egy hatalmas James Joyce-képet. – És aztán úgy, ahogy Marci úr a bajuszt mutatja: – Vumm! Az egész szobafalra!" (Esterházy Péter, 1979) Az új magyar kiadás szövegében is új: Szentkuthy Miklós fordítását a Magyar James Joyce Műhely tagjai, Gula Marianna, Kappanyos András, Kiss Gábor Zoltán, és Szolláth Dávid dolgozták át. Az utószót Kappanyos András írta.

A ​Gépnarancs 1962-ben látott napvilágot, s azóta mit sem veszített aktualitásából. Nemcsak mert cselekménye a pontosan meg nem határozott jövőben játszódik, hanem mert Burgess írói képzelete és nyelvteremtő zsenialitása a napi politikánál is, a múló irodalmi divatoknál is időtállóbb. Ezt az antiutópista történetet egy tizenéves bandavezér, a jókedvvel kegyetlenkedő, ugyanakkor igen éles elméjű és a klasszikus zene iránt rajongó Alex mondja el, a maga egyéni, orosz eredetű szavakkal megtűzdelt szlengjén. Az ő egyszerre taszító és vonzó személyiségén keresztül kapunk képet az alattvalóira gondolattalan, gépies konformitást kényszerítő Államról, amely a fiatalok számára életformává vált erőszak visszaszorítására az "agymosástól" sem riad vissza - holott ez az erőszak paradox módon már a méltóság megőrzésének egyetlen eszköze, amikor az állati ösztönöknek kell eluralkodniuk a tudaton, hogy az ember legalább az embertelenségben ember maradhasson.

Egy ​trompe-l'oeil (ejtsd: [tromplöj], szó szerint: a szemet becsapó) nem egyszerűen valósághű ábrázolásra törekszik, hanem arra tart igényt, hogy úgy tekintsenek rá, mint az anyagi valóság egy darabjára. Emiatt a megtévesztésig háromdimenziósnak kell hatnia, az eredetivel (közel) megegyező méretűnek kell lennie, a festett színeknek meg kell hazudtolniuk a valóságos színeket, a festett fényhatásoknak és árnyékoknak a valóságos fényeket és árnyékokat. Az ilyen festmény kaméleonként beolvad a környezetébe. Az észrevétlenséghez létfontosságú, hogy eltűnjön a művészetben megszokott szétválasztás, a festményt körülvevő, az ábrázolást pontosan be- és elhatároló keret, vagyis esetében minden azon múlik, sikerül-e elkendőzni vagy eltüntetni a határt vagy a szegélyt. „Nem vagyok művészettörténész. A hozzám hasonló műkedvelőknek írok. Koncepcióm nagyon egyszerű: a konkrét alkotásokat és azok alkotóit állítom a középpontba. Lényegében időrendben tárgyalom a műveket és a művészeket. Közel százhúsz mű kerül majd szóba. Közülük számos beletartozik abba a körbe, melyet a trompe-l'oeil kánonjának nevezhetnénk. Mivel holland vagyok, és így dicsekvés nélkül állíthatom, e műfaj képviselői közül sokan a honfitársaim, néhány olyan alkotás is figyelmet kap könyvemben,amelyet talán túlzás lenne mesterműnek nevezni.” Nicolaas Matsier

1894-ben ​a Chameleon c. magazin egyik számában megjelent Oscar Wilde "Kifejezések és filozófiák ifjak számára, szíves használatra" című írása. Néhány évvel később a művész kiadatott egy hasonló gondolatgyűjteményt, amely a "Bölcsességek tapasztalt férfiak számára" címet viselte, majd jóval a halálát követően, többen próbálkoztak azzal, hogy megragadják művészetének, ars poeticájának és életfelfogásának lényegét. E kötet tartalmazza mindkét hivatalosan elismert aforizmagyűjteményt, az Angliában 1910 táján publikált "Oscarianák", Wilde-esszenciák legteljesebbikét, valamint - kiegészítő jelleggel - a közismert és más-más elfeledett Wilde-művek néhány fontosnak és jellemzőnek tartott részletét.

"Diane ​Keaton Elég volt a bújócskából! című, humorral és öniróniával sűrűn átszőtt új memoárkötetében a melankolikus hang is megszólal. Izgalmas életének eseményeit a színésznő össze nem álló mozaikdarabokként tárja elénk. Apropót a visszatekintésre és az életről való gondolkodásra egy-egy jelenbeli történés, tárgy vagy éppen saját teste szolgáltatják. Az összefonódó jelen és múlt, a hétköznapok csip-csup ügyeiben rejlő bosszúságok és örömök, valamint a nagy ívű pálya emlékei egyre inkább tartalmas egészet alkotnak számára, s ez képessé teszi arra, hogy meglássa az élet jelenségeiben rejlő szépséget."