Ajax-loader

Szilágyiné Éva

Rate_positive 723 Rate_neutral 14 Rate_negative 7

1183 napja velünk van 1 napja láttuk utoljára

Badge-rukkaracsony2014-2 Badge-scifihet-2014 Badge-stoppos-10 Badge-stoppos-1 Rukkaracsony_300 Badge-orjongo Badge-jobbmunkas Badge-jomunkas Badge-onkentes Badge-hardrukkcafe_100 Badge-hardrukkcafe_20

Sikeres passzolások

Ezek a felhasználó sikerrel lezárt rukkolásai, amelyek passzal végződtek.


Joenpeltót ​elsősorban az ember érdekli, a történelem kérdésfeltevéseire adott különféle emberi válaszok-reakciók, s igenlése egyértelműen azoké, akik - ha életük során el-elbuktak és ideig-óráig térdre kényszerültek is - képesek újult erővel, nagy akarattal és elszántsággal tovább küzdeni. "Ugyan ki tudja megmondani, melyik fehér szín elég fehér, és melyik fekete a legfeketébb" - olvassuk a regényben az írónő tűnődését, s akár folytathatjuk is e gondolatmenetet: vajon Gröönroos Tilta már-már fanatikus gyűlöletét vagy fia, Vieno feledni akaró, de a múlt keserű tapasztalatain okulva új utakat kereső próbálkozásait fogadjuk-e el; vajon elítélhetjük-e Oskari Hänninen görcsös igyekezetét, hogy - idegen lévén a faluban - "valakivé" váljon, még ha ennek érdekében kész akár családi kapcsolatokat is felhasználni; tudunk-e vajon a kisebbik Hänninen lány tétova segíteni akarásával azonosulni vagy inkább Inkeri hűvösen céltudatos mentalitását igeneljük? És Salme Hänninen és Julin gazda és Matti Reima - és még sorolhatnánk a regény szereplőit -, mind-mind szuverén, öntörvényű világot képviselnek, hús-vér emberek, esendők és szeretetre méltók egyszerre. Joenpelto írói erényeit, jellemformáló ereje, élvezetes stílusa, az olykor-olykor filmszerűen pergő cselekmény biztosíték arra, hogy az olvasó szívébe zárja majd e hősöket, hiszen életüket megismerve, egy lépéssel tán közelebb jut a közelmúlt finn történelmének megértéséhez is.

Kémia ​tankönyv, 9. osztályosok számára.

Miközben ​a brit titkosszolgálat borzongatóan izgalmas mesterkedései zajlanak Indiáért és Ázsia belsõ területeiért, ez a regény felöleli szinte egész India szellemiségét, s a benne zajló életet úgy mutatja föl nekünk mint a boldogulás legsikerültebb és legtartósabb példáját. Az ebben a világban élõket (minden rendû és rangú embereket, isteneket, szellemeket, állatokat, növényeket, vizeket, hegyeket) önfeledt, olykor szenvedélyes játszótársaknak látjuk, akik soha nem tudnának jobbat elképzelni annál, mint amit éppen csinálnak. India tehát - ezek szerint - maga a Paradicsom, s a mi boldogságunkhoz sem kell több, mint jól odafigyelni lakóira, ellesni tõlük életük titkait, s követni példájukat. Kipling a Kimben (talán akarata ellenére) India himnuszát írta meg. A legértõbb és legszeretetteljesebb könyvet, amit valaha Kelet lakóiról és kultúráiról Nyugaton írtak. Ha valaki szeretné tudni, hogy Kipling mivel érdemelte ki a Nobel-díjat, olvassa el az ördöngös Kim ifjú életének felemelõ történetét.

Ugye ​szeretitek az esti mesét? Képzeljétek el, hogy a kisállatok is szeretnek mesét hallgatni, mielőtt elalszanak. A kisnyulat, a kisegeret, az őzgidát, még a kisrókát is mesével altatja el a mamája. Csak a kakukkmama nem tudja, mi fán terem a mese, de nincs is kinek meséljen. Ebből a könyvből megtudhatjátok, miről szól a kisállatok esti meséje. Nézzétek meg a könyv gyönyörű képeit is!

Egy ​híres festőnek nyoma vész. Harminc év múlva holtan találnak az utcán egy műkereskedőt. Nem sokkal később a tengerbe "fullad" egy másik festő. Az arizoniai sivatagban, még a második világháború idején, megöltek egy szabadságos katonát. Vagy nem a katonát ölték meg? Az eltűnt művész özvegye hullát ás ki éjjel a télikertben. Egy alkoholista roncsa két pisztolyt rejteget a házában. Fia festményt lop egy gyűjtőtől, szerelmese apjától,. A szenzációt szimatoló fiatal újságírónő váratlanul eltűnik. Hány újabb gyilkosság várható? Miféle régi és friss keletű tragédiák váltják ki ezt a vérfürdőd? Ki kinek az ismerőse, rokona, következtetésképpen: ki kit gyűlöl, és miért? És legfőképpen: ki mit tud? Ki ártatlan és ki szerint? Nemcsak az olvasó, hanem Lew Archer, a híres magándetektív is beleborzong e titokszövevénybe. Sőt: nemcsak az olvasó, hanem Lew Archer is elképed, amikor az utolsó oldalakon fény derül a leghajmeresztőbb titokra...

Minden ​valamirevaló mágusháztartásban megtalálható a _Legendás állatok és megfigyelésük_ egy példánya. Most - de csakis egy adott ideig - a mugli olvasóknak is lehetőségük lesz arra, hogy megtudják: hol él a quintaped, mivel táplálkozik a puffskein és miért nem tanácsos knarlok számára kint hagyni bármilyen élelmet. A kötet megvásárlásával ön a brit _Comic Relief_et támogatja, egy szervezetet, amely hosszú évek óta küzd a szegénység ellen a világ legelmaradottabb országaiban. Egy olyan munka részese lesz tehát, kedves vásárló és olvasó, amely csodásabb bármilyen varázslatnál. Ha ezt nem így érezné, csak abban reménykedhetek, hogy ha netán Mantikór támadna önre, az arra járó varázslók kegyesebbek lesznek önhöz. _________ _Albus Dumbledore_

A ​regény hőseinek, Török Zsigmond honvéd százados-inzsellérnek, kisfiának, Palinak és Medve Jóska huszár őrmesternek hosszú és kalandos utat kell megjárniuk, míg végül 1860-ban Garibaldi szicíliai seregében együtt harcolhatnak az olasz nemzeti egységért és a szabadságért. A világosi fegyverletételkor az apa emigrál, Pali - menekülő anyja halála után - egy derék török földbirtokos fogadott fia lesz, és Medve Jóskával együtt Szíriába kerül. Tíz esztendő múlva az apa rég holtnak hitt fiát ismeri fel egy fiatalemberben... Túlságosan hosszú és nagyon is sokféle eseményben bővelkedő évtized ez, semhogy fel lehetne sorolni, mi minden történik a regény hőseivel. Megjárjuk velük a legkülönbözőbb tájakat: az akkori Dél-Magyarországot, Szerbiát, Törökországot, Szíriát, Olaszországot, Franciaországot. Valóságos történelmi hősök és névtelen, de nagyon izgalmas sorsú kisebb szereplők révén tárul fel az olvasó előtt egy kevéssé ismert világ: a szabadságharc utáni magyar emigránsok külföldi élete.

Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

"A ​Magyar Népköztársaság és a Kínai Népköztársaság közötti kulturális egyezmény alapján 1954 és 1961 között hét évet töltöttem Pekingben mint egyetemi hallgató. Két évet egy nyelvi előkészítő tanfolyamon, ötöt a Pekingi Egyetem kínai nyelv- és irodalom szakán. Erre az időszakra estek a szocialista átalakítások, a "száz virág"-mozgalom, a "nagy ugrás", a szocialista országokkal való kapcsolatok megromlásának kezdete, hogy csak a legfontosabb eseményeket említsem. A szünidőket kihasználva bejártam az ország nagy részét. ...Ne várjon az olvasó nagy titkokat, szenzációs leleplezéseket. Hétköznapokról lesz szó, ha néha kissé szokatlan hétköznapokról is. Ma már ez történelem, szerencsére Kínában is... ...Amíg az egyetemre jártam, úgy éreztem, hogy a körülöttünk zajló politikai élet csak akadályozza tanulmányainkat. Most már tudom, talán nem is az volt a legfontosabb, amit az egyetemen tanultam, hanem az, ami akkor csak zavaró tényezőnek tűnt, amit közben láttam, hallottam... ...Ez a könyv azoknak szól, akik nem jártak Kínában, még pontosabban: elsősorban a nálam fiatalabbaknak, akik életkoruk következtében sem láthatták, élhették meg mindezt..."

Irwin ​Shaw, a kitűnő amerikai író és Ronald Searle képzőművész neve egymás mellett áll e könyv címe fölött: a könyv formájának ötlete közös barátjuktól származott, s az ötlet megvalósításának folyamatában jutottak arra az elhatározásra, hogy az író is, a rajzoló is külön-külön, egymástól függetlenül lát hozzá a feladatához, és közvetlenül nem működnek együtt. így készült ez a könyv, amelyben az olvasó Párizs képét kapja — kettős tükörben. Shaw Párizsa alapos és sokoldalú információt nyújt, Searle Párizsa a karikatúra torzító módszerével kinagyítja a gyengeségeket. Shaw Párizsa impresszionista „képek" sorában vonultatja fel a város utcáit és lakóit, üzleteit és vendéglőit, ételeit és szenvedélyeit, Searle Párizsa társadalmi és politikai fonákságokról „beszél" — rajzban. Shaw Párizsa sehol máshol át nem élhető élmények sorozatának megírásával teszi olvasóját is kicsit „Párizs-lakóvá", Searle Párizsa mindennek önállóan megélt képi mását nyújtja. A könyv műfaja szabálytalan útirajz és szabálytalan városmonográfia; az útirajzot is, a városleírást is időről időre esszéisztikus és novellisztikus leírások szakítják meg. E betétek — amelyek hol nagyon mulatságosak, hol súlyos társadalmi mondandókat hordoznak — sohasem kerekednek az alapvető Párizs-élmény fölé: a könyv konkrét és mégis lírai képet fest Párizs három időszakáról.

Baleset ​volt? Vagy gyilkossági kísérlet? A fiatal lányra egy szakadékban találtak rá. Kómában volt. elvesztette az emlékezetét, és vele a személyiségét. Egy jó nevű pszichiáter veszi kezelésbe, aki maga is titkokkal teli életet él. A nyomozó egy hidegvérű gyilkost keres, de az egyetlen szemtanú hallgat, mert nem emlékezik. Talán a Villa Mimosa, ez a titokzatos ház felfedi a rejtélyt, amely sorsukat összeköti. Vagy ez lesz a végzetük... Egy érzéki szemtanú, egy megszállott gyilkos és egy kegyetlen nyomozó lélegzetelállító hajszája Párizs utcáin, San Francisco sikátorain és Hawaii eldugott szigetein át. Elizabeth Adler, a romantikus krimik nagyasszonya, akinek Toscana, Amalfi, Velence és Capri varázslatos tájain játszódó regényei egytől egyig sikerlistásak. A Villa Mimosa titka az írónő világszerte legsikeresebb könyve.

Oliver ​három gyermekével egyik napról a másikra magára marad: felesége írói ambíciókat dédelget, unja a családot, önállóságra, új életre vágyik. A férfinak le kell győznie fájdalmát, hiszen a gondok terhe az ő nyakába szakad, anya és apa lesz egy személyben. És Oliver összeszorítja a fogát, teszi, amit tennie kell, bár a világ mintha összeesküdött volna ellenük, sorban érkeznek a csalódások. Aztán egy estélyen rámosolyog a férfira Charlie, a színésznő; fellobban a szerelem, és Oliver már tudja, hogy férfikora delén ismét ráköszönt a boldogság.

A ​XI. századi, Queerditch-lápi kezdetektől egészen a ma űzött kifinomult sportig, fedezd fel hogyan „egyesíti a kviddics a világmindenség összes boszorkányát és varázslóját, összehozva minket, hogy együtt éljük át a lelkesültség, a diadalérzet és (akik a Chudley Csúzliknak szurkolnak) a kétségbeesés pillanatait”, olvashatjuk Albus Dumbledore professzor előszavában. Tudod, hogy a kviddicsmeccseken való bíráskodás miért volt egykor a legbátrabb boszorkányok és varázslók feladata, vagy hogy mi a különbség egy Erdélyi Csel és egy Woollongong-oldallengés között? Ebben az ismeretterjesztő és rendkívül népszerű roxforti könyvtári kötetben Tudor Hushpush felfedi a dicsőséges kviddics szárnyaló magaslatait és veszélyes mélységeit.

Több ​mint öt évtizeddel Hitler halála után újabb könyv született arról az emberről, akire borzongva és megvetéssel gondolunk. A mintegy százhúszezer írást kitevő, Hitlerrel foglalkozó irodalom után Guido Knopp műve is tud újat és érdekeset mondani. A szerzőnek két vizsgálati területe van; az egyik a démonikus személy, a szörnyeteg, a másik pedig a betegség - a "hitleritisz". Az utóbbi ellen - miként a szerző vallja - a legjobb gyógyszer, illetve fertőtlenítőszer a Hitlerről szerzett ismeretek sora. Hiszen ezekkel lehet rámutatni a század egyik legnagyobb fekélyére, ezek segítségével kerülhető el, hogy még csírájában se keletkezhessen hasonló kór. ; A háború után született szerző személyes emlékek nélkül, ugyanakkor hatalmas tudás és ismeretek birtokában foglalkozik témájával. Történészi alapállása szerint: ahhoz, hogy ne féljünk Hitlertől, meg kell ismernünk őt. Lényének, politikájának föltárása remélhetően vértezettséget jelent a jövőben, hogy az egyén és általa az emberiség ellent tudjon állni minden olyan kísértéssel szemben, amely Hitlerre vagy hitlerizmusra akár csak emlékeztet. A könyv nem életrajz és nem kronológiai sorrendet követő tájékoztatás. Öt nagy témát jár körül, mind az öt téma Adolf Hitler személyiségének egy-egy pokoli területét, létezési formáinak egy-egy szeletét vizsgálja. Az öt fejezet: Hitler a csábító, a magánember, a diktátor, a hódító és a bűnöző. Mind az öt téma egy irányba mutat, melyből egy olyan, nem csekély tehetségű és képességű figura rajzolódik ki, akinek patologikus vonásai egyértelműek. Ahogy a szerző állítja, minden hiányzott belőle, ami az ember életét nemesebbé, szebbé teszi: műveltség, barátság, szerelem, család. Több más mellett ezért sikerült ennek az embertelen lénynek hosszú évekre a saját képmására formálnia a világ egy részét. - Tanulságos, széles körben ajánlandó munka, amelyet minden nagyobb történelmi állományrészben célszerű elhelyezni.

Védeni ​kell az öreg Fritz Tolm sajtófejedelmet. Valamilyen - mindegy, milyen - csúcsegyesülés elnökévé választották, ezentúl tehát gondot kell viselni az életére. Őr, rendőr, titkosrendőr, géppisztoly, URH, helikopter, páncélautó kell, fegyvergyűrű, nyomozóháló, áttörhetetlen ostromzár. Védelem az öregúrnak, a családjának, őrizet feddhetetlen családtagjainak, szakadatlan ellenőrzés a feddhetőknek - mert, bizony, többszörösen sebezhető ez az új elnök, ez a félproletár-sorból fölkapaszkodott sajtófejedelem, ez a véletlen közéleti nagyság és nagyhatalom, ez a voltaképpen csak félbemaradt művészettörténész: igencsak vörösök ennek a fiai, kommunista asszonnyal él együtt az egyik, környezetvédőbalos a másik, egy gonddal neveltetett istápoltja bujkáló terrorista valahol, volt menye azzal a terroristával bujkál és merényletre készül. Csak az a lánya feddhetetlen az öregúrnak, aki egy áruháztulajdonos nagymenő felesége, aki úrlovas, aki színes magazinok gyakori címlapfotó-témája. Ostromzár kell e köré a család köré, képtelenségig áttörhetetlen, magánéletet és szabadságot megszüntető, a rendőrállam szuperszervezete - nem is a család köré, hanem a fönnálló rend, az uralom, az érdekszövetség védelmére. Aztán teherbe esik a feddhetetlen úrlovasdáma, férje hosszú távolléte idején, nem tudni, kitől. Áttörhetetlen az ostromzár! Aztán az ostromgyűrűbe zárt vagy beszorult ismerősök sorsa fordul másfelé, mint a rend kívánná. Aztán valahonnan, talán a Közel-Keletről elindul egy merénylő a rajnai táj felé, egy robbanóanyaggal töltött kerékpár közeledik. És minden széthull, nagyságok törnek meg, titkosrendőrök futkosnak eszüket vesztve, lángokban a sajtófejedelmi kastély, és harmadnapra oda az elnök elnöksége, mert Tolm nem az egyik - öngyilkos - közéleti nagyság temetésére megy el, hanem az általa is elítélt terroristáéra, s ott derűsen azt mondja: "szocializmusnak kell következnie, győznie kell". Példátlan kritikai vihart támasztott hazájában a Nobel-díjas Böll 1979 nyarán megjelent új regénye. Szentimentális giccslektűrtől riasztó politikai krimiig mindennek nevezték, és csak a legkíméletesebb kritikusok szánakoztak azon, hogy milyen "fáradt, kétségbeesett", nézetei micsoda hullámvölgyében vergődő író ez az író, milyen íróiatlan író is, hiszen föltűnően sűrűn él olyan elhasznált jelzőkkel, mint "kedves", mint "cinikus", dohog olyan szavakat használva, mint "pornófranc"... A kérdés csak az, hogy milyen világ milyen társadalmához milyen nyelven, hangon lehet, kell szólni. Akit támadtak azzal, hogy "Praeceptor Germaniae"-nak véli magát, és támadnak azzal, hogy lompos ruhás, plebejusbeszédű "kölni-bohóc", most kétségtelenül az utóbbi hangján támad. Várak, fellegvárak, a szabadság nevében képtelen erőszakot művelők ellen. Gúnyolódik, csúfolkodik, csapkod és odavág. Vár- és fellegvárlakók nehezen tűrik ezt.

A ​szerző egykor oly ismert és kedvelt regénye a XVII. század második felébe viszi el az olvasót, a török elleni keresztes hadjárat Magyarországába. A főhős Gottfried Albert Joachim, a rajnai vértes, aki nem csak egy "felszabadítandó" s egybe kifosztandó területet lát az idegen földben. Buda ostromát, a hősies és izgalmas harcokat is az ő szemén keresztül mutatja be az író. A vértes a végső diadal perceiben sem tud igazán örülni: igazságérzete lázad az ellen, hogy az oly sok áldozatot hozó magyar katonákat fölényesen kisemmizik a dicsőségből az idegenek. Ez és egy romantikus szerelem az oka annak, hogy az eredeti szülőföld képe, a Rajna fokozatosan ködbe vész, hogy egy újfajta, egész életre szóló érzés töltse be a vértes szívét. S ez az érzés döntő és titokzatos elhatározásra készteti...

1848 ​március 13-án az egész város felbolydult Bécsben. Richárd is ott van a bécsi utcákon. Egymásnak ellentmondó parancsokat kap, ezért nem használja, csak a kardja lapját, nem gyilkol, csak szétkergeti a csőcseléket. Jenő, aki soha életében nem fogott kardot, egyik erkélyről Ödönt hallja beszélni, ami megrémíti és eszébe jut, hogy ez a második lépcső ama magaslathoz. A forradalom minden történelmi korban izgalmas. A magyar történelemben a negyvennyolcas szabadságharc mérföldkő, kivételes nemzedéket hozott magával. Sajátos közép-kelet-európai helyzet, hogy a politika szabta feladatok terhe a szépírókra hárul, így a nagy nemzedék művészi tevékenysége összefonódik a közéleti szerepvállalással. A nemzetet bátorítani kell, hosszabb ideig vigasztalni, de leginkább elbódítani nagy eszmékkel, a dicső múlttal. Jókai, az elnyomatás korában a nemzet bánatát hosszasan vigasztalandó, fölhasználja a romantika minden eszközét. A Kőszívű ember fiai témája a nemzeti függetlenségért vívott harc körül bonyolódik, mely függetlenséghez a szerzőnek az a nem egészen illúziómentes elképzelése fűződik, hogy a hazai kultúra fellendülését hozza. Nem hozta. Ugyanakkor önálló hadseregről és független gazdasági életről álmodik, melyekről Világos mutatta meg világosan, hogy nem kivitelezhető. A szövevényes cselekményű regény ezeket a kérdéseket feszegeti a Baradlayak levegőjével körülvéve. A Baradlay-fiúk eszményi hősök, mindhárman a maguk módján vívnak a reakció ellen, apjuk kőszívű végrendeletének árnyékában. A reformkor, a forradalom és a megtorlás korának hangulatát pontos, finom rajzzal adja át Jókai. Richárd alakját egyenesen Kölcseyről mintázta. Hősöket, árulókat, komformistákat és csalókat látunk, miközben a háttérben viharzik a történelem. A férje szellemével szembeszálló, aggódó édesanya, a csodaszép és tisztalelkű hajadon, az anyjával közösen mesterkedő, eladósorban levő leány portréja a női sorsok skáláját színesítik. És a szerző által a nemzet ellenségeként számon tartott germanizálódás veszélye ezúttal sajátos fordulatot hoz: Baradlay Ödön hivatalosan jegyzett, azaz nem magyar keresztnevének Eugenre tévesztése, magyar megfelelője, Baradlay Jenő számára teszi lehetővé, hogy nemes áldozatot vállaljon. A három testvér erkölcsi győzelme példaértékű. Láttunk már hasonló jelentőségű győzelmet a magyar irodalomban, Zrínyinél. A Kőszívű ember fiai a középiskolások rettegett olvasmánya. Talán újra át kellene gondolni a jelentőségét, beszélni róla értelmesen, mert ez is nemzeti identitástudatunk szerves része és a jövő nemzedék körében épp elveszőben van.

Bizonyára ​sokan emlékeznek Dr. Czeizel Endre Születésünk titkai című népszerű televíziós műsorára, amelyet 1976-ban mutatott be a Magyar Televízió. Ezt követően az előadássorozat könyv formájában több kiadásban is megjelent, és a műsorhoz hasonlóan óriási sikert aratott. Több mint harminc évvel az első megjelenés után felmerült e könyv új, korszerűsített kiadásának a gondolata - és e gondolat valóra vált. Minden leendő szülő számára fontos, hogy egészséges gyermeke szülessen. A szerző sorra veszi a fogamzás, a magzati fejlődés, a születés természetes folyamatát, majd ezek kóros megnyilvánulásainak, a meddőségnek, a magzati halálozásoknak és a fejlődési rendellenességeknek, a koraszületésnek okait. Leginkább azonban a magzatokra és újszülöttekre leselkedő veszélyek kivédésére, a megelőzésre szeretné felhívni a figyelmet, és egyúttal segítséget nyújtani a gyermekeiket tudatosan és felelősséggel vállaló párok minőségi családtervezéséhez. A Sejtbank, a szülői gondoskodás partnereként nem csupán az újszülöttek őssejtjeinek megőrzésével kíván a leendő szülők szolgálatában állni, hanem olyan értékek megőrzésével is, mint Dr. Czeizel Endre Születésünk titkai című műve. Ezért a Sejtbank számára küldetéséből fakadó kedves kötelezettség és nagy megtiszteltetés, hogy támogathatta e könyv megjelenését, s ezáltal a korszerű terhesgondozást, a felelősségteljes családtervezést.

Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

A ​Sleamer Állomáson vár indítási engedélyre két mit sem sejtő földi tudós, egy xenológus és egy geológus. Feladatuk, a SUNIT nevű ritka és értékes fém felkutatása. A bolygón harcba keverednek a szörnyekkel és kétségbeejtő helyzetbe kerülnek. Útitársuk egyike bérgyilkos, aki az űrhajót is meg akarja szerezni. A küzdelembe bekapcsolódik egy metamorf is , aki bármilyen alakot fel tud ölteni. A metamorf őrzi a XUNCA-t a Galaxis legveszedemesebb fegyverét... Ha a XUNICA működésbe lép, a világegyetem létét veszélyezteti.

Színhely: ​a brit hadsereg katonai büntetõtábora egy észak-afrikai sivatag kellõs közepén. Idõ: a második világháború, az olaszországi partraszállás napjai. A tábor gyakorlóterén Wilson fõtörzsõrmester kõbõl és homokból dombot építtet a foglyokkal. A domb jelkép: a megaláztatás, az emberi akarat és egyéniség megtörésének szimbóluma. A tűző napon agyonhajszolt exkatonák sorsa: rabszolga módra tűrni az embertelen büntetést, kezes báránnyá, a parancsszóra gépiesen ugró bábuvá válni - vagy önnön értékük tudatában szembeszállni a "rendszerrel" életük kockáztatása árán is. A domb már áll, amikor újabb különítmény érkezik: McGrath, a skót fenegyerek, Bartlett, az örök lógós, Bokumbo, a csupa szív, csupa derű fekete és a rejtélyes múltú hajdani törzsőrmester: Roberts. S velük együtt lép szolgálatba - s éppen melléjük osztják be - az új smasszer: Williams is. Ennek az öt embernek tragikus sorsát eleveníti meg Rau Rigby regénye. A nagy dráma: a katonában, a fogolyban csak lélektelen eszközt látó "rendszer" és az egyénisége, önértéke védelmében fellázadó ember konfliktusát megrendítő erővel formálja emlékezetessé az amerikai író. A könyvből készült angol film hazánkban is rendkívüli feltűnést keltett és nagy sikert aratott.

Néhány ​évvel ezelőtt, a műszaki főiskolákon tanító matematikusok konferenciáján vetődött fel, hogy ezeken a főiskolákon hasznos lenne egységes matematikai tankönyvből oktatni. Ez a gondolat valósult meg - a műszaki főiskolák fennállása óta először - abban a három kötetben, amelyek most a hallgatókhoz jutnak. A matematikai analízis, a lineáris algebra, a valószínűségszámítás és a matematikai statisztikával foglalkozó kötetekre jeligés pályázatot írt ki a Művelődésügyi Miniszterim. Ezen a pályázaton szinte minden műszaki főiskola elindult, így is igazolva, hogy igen erős az egységes tankönyv iránti igény. E pályázat eredményé alapján fogtunk hozzá a sorozat elkészítéséhez. , , .

Móra ​Ferenc Zengő ábécéje a mai iskolások dédapáinak, ükanyáinak könnyítette meg a betűolvasás nehéz mesterségét. Az sem új gondolat, hogy egy-egy sorát továbbgondolva, boncolgatva akár egész könyvet lehet belőle növeszteni. A nagy mesemondó nevét őrző kiadónak egy ilyen kötete számos kiadásban közkézen forgott az utóbbi évtizedekben. De most zendül meg először a teljes ábécé. A dallam, a zene, az éneklés megkönnyíti a versek befogadását, átsegíti az akadozó olvasót a nyelvtörő szavak buktatóin. Így aztán még könnyebben teljesül Móra Ferenc eredeti szándéka, aki úgy akart segíteni a betűkkel, szavakkal birkózó emberpalántákon, hogy minél több örömük teljék ebben. Bölcsen tudta, hogy gyorsabb és eredményesebb is így a tanulás. Persze nem csupán a nyelv tornáját segítheti ez a könyv. A Zengő ábécé egy immár száz esztendős, a természethez közelebbi életformát őriz, és ennek szellemében terebélyesedtek most új versekké Móra sorai. Sok ismeretlen szóval és fogalommal is találkozhat itt az olvasó. Ezek megértését segítik a képek, amelyek élethűen adják vissza ennek a színpompás világnak a részletszépségeit. És ha olykor még a szülőnek is szótárt kell kézbe vennie, az sem baj. Nyelvünk, műveltségünk kincstáráról van szó. Jó, ha minél többet megőrzünk belőle - amíg lehet.

Valaha ​- az egyházak tanítási szerint - istenek népesítették be a föld minden zegét-zugát. Beleszóltak az ember minden ügyes-bajos dolgába a bölcsőtől a koporsóig, sőt a legtöbb vallás szerint a halál után is az istenek intézték a különböző formában tovább élő túlvilági emberek sorsát. Véres az út, amely az istenek oltáraihoz vezet. A különböző vallások papjai emberek ezreit áldozták fel az oltárokon, égették meg máglyákon, a hatalmasok az emberek millióit gyilkolták le kíméletlenül az istenek nevében. Jaroszlavszkijnak ebből a könyvéből megtudjuk, hogyan születnek az istenek, megismerjük életüket, küzdelmeiket, viszálykodásaikat, tanúi leszünk a haláluknak. Hogyan? Hát az istenek nem örökké élnek? Egy ideig uralkodnak, gyönyörködnek az áldozatokban, az imádságokban, azután meghalnak és csak a mondákban, legendákban, mítoszokban, sokszor csak egyes szólásokban élnek tovább. Az emberi tudomány meggyorsította az istenek kihalását.

Covers_30986
Koronás ​portrék Ismeretlen szerző
0
2

"Válogatásunkban ​helyet kapnak korukat megelőző, tragikus nagyságok és a jelenben is a múltat idéző groteszk viaszfigurák. Pillanatnyi szeszélyből koponyák ezreit gúlába rakó harcias fejedelmek és csupán a hlálószobákban vitézkedő »dekadens« királyok. Képviseltetik magukat a trónon ülve is földhözragadt nyárspolgárok és a nép közé vegyülten is fellegekben járó »filozófusok«. Az egyik Machiavellivel vitatkozó machiavellista, a másik liberális rabszolgatartó, a harmadik császári mezbe öltözött » paprikajancsi«. Egyikből vérszívó Drakulát formált az utókor, a másikból meg joviális ferencjóskát. Ez gentleman maradt a vérpadon is, az már fogantatásával becsapta alattvalóit. Közös vonásuk, hogy uralkodó volt mind. Angol és francia, német és belga, osztrák és cseh, porosz és orosz, havasalföldi és török-mongol, sőt még egy Eurázsián kívüli is akad. Az első közülük már évezredünk elején uralkodott, az utolsót csak a közelmúltban fosztották meg koronájától. Válogatásunk ezer év uralkodói közül szükségképpen esetleges, más népek más királyai is joggal helyet követelhetnének benne. Ugyanakkor bízunk abban, hogy ez a történeti tabló többet nyújt, mint egy múzeumi arcképcsarnok" - írja Szvák Gyula, a kötet szerkesztője.

Az ​írónő 1971-ben családostul ellátogat szülővárosába. Két rövid nap alatt megelevenedik a múlt, beszélni kezdenek házak, utcák. És kérdezni kezd az írónő tizenöt éves lánya, és konokul kérdezi: az igazat, a személyes igazságot, az önvizsgálat fáradságával leszűrt igazságot akarja tudni a német fasizmus éveiről. Az írónő válasza - mélyen emberi és mélyen német önvizsgálata - regénnyé terebélyesedik a rövid látogatás regényében : Nelly Jordanról szól, aki egy porosz kisvárosban nő föl a 30-as, 40-es években. Nelly Jordan tipikusan németnek mondható csalájáról is szól ez a második regény az első regényben, a hitleri időkről, a rettentően rendes hétköznapokról, amelyekből rettentő háború és bukás származott. Harmadik rétege is van ennek az immár európai hírű regénynek, a mai NDK-irodalom egyik legjelentősebb alkotásának: ebben a jelent vizsgálja Christa Wolf, kettős történetében beiktatott reflexiókkal, tűnődésekkel. Ilyenképpen háromszoros vizsgálat és önvizsgálat ez a regény. Az európai irodalomnak abba a nagy vonulatába tartozik, amelyet a történelmi önvizsgálat irodalmának nevezünk, és amelynek célja az, hogy az európai népek és az emberiség úrrá legyenek a keserves múlton, a tiszta jövő és tiszta nemzedékei szolgálatában. Chirsta Wolf: "..... nemzedékem érései folyamatát nyomon követni, s egyben az okokat is keresni, amelyek hátráltatták fejlődését. Azok számára, akik a fasizmus korában nőttek fel, nem létezik olyan dátum, amelytől fogva azt lehetne mondani: "úrrá lettek rajta". Az irodalomnak kell utánajárnai a folyamatnak...."

Az ​1618-tól 1648-ig tartó harmincéves háború csaknem az egész korabeli Európát lángba borította. Közvetve vagy közvetlenül a kontinens szinte valamennyi hatalmassága részt vett benne: a történelem kíméletlen logikájának engedelmeskedve nemcsak a Habsburgok birtokainak számító "örökös tartományok" és a protestáns német fejedelemségek és polgárvárosok kerültek harcba egymással, hanem belesodródott a küzdelembe Dánia, Lengyelország, Svédország, Bethlen Gábor Erdélye, sőt - akár nyiltan, akár csupán anyagi segítséggel vagy szellemi ösztönzést nyújtva a küzdő felek valamelyikének - Spanyolország, a pápai állam, Franciaország, Anglia és Hollandia is. A nagy háború eseménysorozatának leírásával napjainkig könyvtárnyi irodalom foglalkozott: vaskos történeti monográfiák és regényes feldolgozások sokasága kísérelte meg hitelt érdemlően ábrázolni és értelmezni a történteket. Megjelenítő erőben azonban kevés mű vetekedhet Ricarda Huch (1864-1947) munkájával. Pedig a kiváló német írónőtől távol áll a hatáskeltés szándéka. Könyve regény ugyan, de ritkán él az írói fantázia megszokott eszközeivel: képzelt helyzetek megörökítése, kitalált szereplők mozgatása helyett valóságos alakokat szerepeltet, csakugyan lezajlott történelmi események keretében. Nem űz hősmítoszt sem. Még legfontosabbnak ítélt figurái (II. Rudolf, Kepler, Tilly, Gusztáv Adolf, Wallenstein) esetében sem törekszik folyamatos pályarajzra: egy-egy villanás erejéig, életük drámai csomópontjain mutatja meg őket, küzdő és esendő emberekként, akik minden személyi kvalifitásukkal együtt is meghatározott történelmi küldetés hordozói. Ez az objektív szemlélet jellemző a könyv egész menetére. Látszatra szenvtelenül s mindenfajta tudálékos kommentárt mellőzve, gyorsan váltakozó képsorokban hozza életközelbe a fent és lent világát: a zsoldosok által sokszorosan kifosztott parasztokat, amint kunyhóik üszkös romjai között kutatnak, az ostromlott városok új meg új borzalmaktól rettegő lakóit, a boszorkányüldözések ártatlan áldozatainak szenvedését s a fejedelmi udvarok talmi csillogását, egymást keresztező intrikáit, alattomos sakkhúzásait, a vallás köntöséből ki-kibukkanó leplezetlen hatalmi törekvéseit is. A lazán összefüggő mozaikkockákból egy hatalmas történelmi tabló kerekedik, amely éppen a negatív példa elrettentő erejével szuggerálja a századunkban különösen érvényes tanulságot: azt, hogy az értelmetlen célokért vívott háború lealjasítja az embert, a békés alkotó munka pedig felemeli.

Amikor ​Miss Muriel Beale, az Általános Nővértanács tanfelügyelője egy szürke, esős, januári reggelen vidéki útra indul, hogy ellenőrizze a John Carpendar Kórház nővérképzésének színvonalát, nem sejti, hogy a nővérhallgatók iskolájában, a Csalogány-házban gyilkosság szemtanúja lesz. Mások sem hiszik, hogy gyilkosság történt, de hamarosan egy újabb nővérhallgató hal meg gyanús körülmények között, és ekkor a helyi rendőrség már kénytelen a Scotland Yardhoz fordulni. Adam Dalgliesh főfelügyelő, talán mert civilben költő, hamar beleéli magát a kórház különös, zárt világának légkörébe, ahol a magánéletüktől gyakorlatilag megfosztott, kényszerűen együtt élő ápolónővérek közt nagy a feszültség, sok az intrika. Abban egy pillanatig sem kételkedik, hogy kettős gyilkossággal áll szemben, de nyomozásának eredményén maga is meglepődik.

Cathy ​nehéz szívvel mond búcsút a panziónak. Boldogan maradna még, de vissza kell térnie a hétköznapokba, hogy rendezze életét, hiszen jószerével sem háza, sem állása. A panzióban viszontlátott régi ismerőstől azonban továbbra sem szabadul. Újra és újra hallat magáról, hogy szócsatákat vívjanak, hogy alkalomadtán feldühítse, s a tetejében a férfi a fejébe veszi, hogy segít neki, és talán egyszer meghódítja. Csakhogy Cathy túlságosan jól érzi magát férj nélkül, s mert nagyot csalódott, egyelőre képtelen újabb kapcsolatra. Tom ellenben másként gondolja, noha az asszonynak enélkül is van elég baja. Folyamatosan aggódhat nagyobbik lányáért, mérgelődhet volt férje miatt, s úgy általában a napi bosszúságok miatt, mindezek mellett szívügyének tekinti, hogy kiadják Angela könyvét. Ám akámerre fordul, akármerre lép, az út végén rendre Tomba botlik, jóllehet sokszor már azt sem tudja, hányadán áll vele...

Ahogy ​Mary Adams házassága révén bekerül a hatalmas és gazdag Manning családba, az tündérmesébe illett. Ám a tündérmese egyre inkább horrortörténetté változott, amely végül is katasztrófába torkollott: a playboy férj autószerencsétlenség áldozata lett, Mary pedig ugyanazon az éjszakán belehalt gyermeke szülésébe. Húga, Katherine megesküdött, hogy egyetlen átkozott Manningot sem enged soha a gyerek közelébe - mígnem az egyik, a rendkívül vonzó Jason Manning ott nem termett az ajtaja előtt. Katherine nagyon akart hinni abban, hogy Jason Manning nem hasonlít kegyetlenkedő családjára - de az ő múltjában is ott lappanghatnak azok a titkok és hazugságok, melyek tönkretették a nővére életét, és most Katherine-t is elpusztítja az igazság, amellyel nem mer szembenézni, és a szerelem, amelynek nem tud ellenállni.

Burke ​Basile, a New Orleans-i rendőrség kábítószer-ellenes csoportjának kiemelkedően tehetséges és igen jóképű hadnagya képtelen helyzetbe kerül. Nem elég, hogy a drogmaffia ellen indított razziák - minden biztos tipp dacára - rendre kudarcot vallanak, mivel alighanem besúgó tevékenykedik a csoportban, Basile egy eredménytelen rajtaütés során a kollégáját, s egyúttal legjobb barátját is elveszíti. Kevin Stuart haláláért ugyanaz az elvetemült gyilkos, Wayne Bardo a felelős, mert a sötétben mint pajzsot maga elé tartotta a megsebesült rendőrt, miközben pisztolyát a hadnagyra szegezte, aki köztudomásúan nem szokta elvéteni a célt - ám a végzetes golyó mégiscsak Burke fegyveréből repült ki. És ez még nem minden! A dúsgazdag sztárügyvéd, Pinkie Duvall ugyanis - mint rendesen, most is - fölényesen megnyeri a pert védencének, aki mellesleg legkedvesebb testőre is, s a gazember Bardo mint ártatlan bárányka sétál ki a bíróságról. Basile nem tudja kiheverni a veszteséget, s azt különösen nem, hogy bár akaratlanul, de ő okozta barátja halálát. Rögeszmésen csak ezzel foglalkozik, miközben elhanyagolja a munkáját, ráadásul tönkremenőben van a a házassága is. Amikor a saját fürdőszobájában tetten éri a feleségét egy csinos fiatalemberrel, azonnal elválik, és az állását is felmondja. De a bosszútervét nem adja fel, sőt! Biztosan tudja, hogy a drogmaffia főnöke, számos törvénysértés és gyilkosság értelmi szerzője a luxuskörülmények között élő, hozzáférhetetlen sztárügyvéd, csak éppen képtelenség megszerezni ellene a bizonyítékokat. Burke Basile azonban nem ismer lehetetlent, s ha kell, átáll a másik oldalra, csak hogy leszámoljon a gátlástalan bandavezérrel: amint kiszimatolja, hogy Pinkie Duvall káprázatos vagyonának legékesebb darabja álomszép ifjú hitvese, Remy, elrabolja a feslett életűnek tartott fiatal nőt. Csakhogy ebben a történetben senki és semmi sem az, aminek látszik... S ezt legjobban talán csak a szerelem istene tudja, aki e kaotikus és életveszélyes körülmények között is célba talál...

Rejtélyek ​és legendák övezik a gyémánt életútját, amely több mint kétezer évre visszamenőleg követhető nyomon. A szerző ezt az olykor krimibe illő történetekben is bővelkedő életutat írja le színes, élvezetes stílusban. A gyémánt hazájából, Indiából kiindulva először a gyémántnak a klasszikus ókorban játszott szerepét mutatja be. Ezt követően a nagy világutazóknak (Szinbád,Marco Polo stb.) a gyémánttal való találkozását ecseteli és a gyémánt új ,,trónfoglalását'' ábrázolja a nagy földrajzi felfedezések korszakában. a szerző bepillantást nyújt a mongol-tatár birodalom mesés kincseibe is. Külön fejezet szól a Napkirály legendás gyémántimádatáról. Ezt követi a brazil gyémántkereskedelem fénykora. Új fejezetet jelent a gyémánt történetében a brit világbirodalom létrejötte, a nagy dél-afrikai gyémántlelőhelyek feltárása. A gyémánt ekkor jelenik meg a tőzsdéken. Ez a nagy hajótörések ideje, amikor óriási kincsek süllyednek a tenger mélyébe. A szerző elmeséli Jakutföld gyémántkincseinek felfedezését is, majd elvezet a gyémántipar világába, beavat a gyémánt közgazdasági szerepébe, kitérve a gyémánthamisítás históriáira, végül pedig ismerteti a világ leghíresebb gyémántjait. A kötetet szép kivitelezésű rajz-,térkép- és színes fotómellékletek egészítik ki.

A ​könyv megismertet a művészet és tudomány kincseivel, finomítja értelmünket, gazdagítja érzelmeinket. Több évezredes története során hű társa és kísérője volt az embernek. Történetének humoros oldalairól ad számot e művében Ráth-Végh István. Megismerjük a leghíresebb könyveket, a legszebb kötésűeket, a legnagyobbakat a legkisebbeket. Megtudjuk hogy melyek voltak a leghíresebb sajtóhibák, a leghírhedtebb és legfurcsább témák, melyekről vaskos köteteket írtak. A szórakoztató és szellemes stílus mindezt könnyed és színes formában, szinte csevegve meséli el.

Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Minden ​gyerek más és más. Akad azonban néhány közös szokásuk: az egyik az, hogy ha csak tehetik, "elfelejtenek" fogat mosni. Elsősorban a szülő feladata, hogy megtanítsa gyermekét a helyes fogápolásra. Legfőképpen ebben próbál segítséget nyújtani ez a tréfás hangvételű könyv.

​Pénzimádat, bűnözésbe fulladó városi élet, korrupt és becsületes zsaruk, nemes és kevésbé nemes szenvedélyek. Ez Chandler regényeinek visszatérő világa. Marlowe egy kiábrándult, fáradt, de szíve mélyén mégis romantikus ember. A történet végére megtudhatjuk, hogy ebben a harcedzett, kemény magándetektívben meleg emberi érzések is élnek. Chandler detektívregénye a műfaj remeke, az izgalmas szerkesztés iskolapéldája, tele meglepetésekkel, melyeket nem lehet előre kiszámítani, mert még az ellenkezője sem igaz annak, amit vár az ember.