Ajax-loader

'elbeszélés' címkével ellátott könyvek a rukkolán

 


Covers_138560
Körkép ​68 Ismeretlen szerző
elérhető
0

Ismeretlen szerző - Körkép ​68
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Zsindely Ferenc - Isten ​szabad ege alatt
Zsindely ​Ferenc életét és munkásságát elsősorban a politika határozta meg, egy rövid ideig a kereskedelmi és közlekedési miniszteri tisztséget is betöltötte. Pályafutása a második világháborúval véget ért, ezután elsősorban karitatív tevékenységekben vett részt felesége, Tüdős Klára oldalán, egészen a kitelepítésükig. Politikai szerepvállalása mellett életében már gyermekkorától kezdve jelen volt az erdőjárás, a vadászat. Testvérével, Endrével együtt később mindketten részt vettek a Nemzeti Vadászati Védegylet megalakításában, és mindkettejüknek jelentek meg írásai az akkortájt Kittenberger Kálmán által szerkesztett Nimród vadászújságban. Az Isten szabad ege alatt - Elbeszélések vadról, vadászatról, vadászemberekről című kötet volt Zsindely Ferenc első olyan vadászati témájú munkája, amely könyv alakban is megjelent, ebben is szerepet vállalt testvére: az írásokat az ő fotói egészítik ki. A mű már megjelenésekor jó kritikát kapott: "Pompás ajándék: Herman Ottó természetimádása, Bársony István művészalkotásai, Gárdonyi Géza föld- és fajszeretete újul meg benne gyönyörű friss hajtásban" - írja egy korabeli méltatója. Az írás mit sem veszített értékéből az első megjelenése óta, a magyar vadászirodalom fontos részét képezi ma is. A benne szereplő elbeszéléseket átható mély humánum és feltétlen istenhit nagymértékben hozzájárul a kötet időkön átívelő érvényességéhez

Lipták Gábor - A ​sümegi fazekas
A ​szerzőt nem kell bemutatni: sok népszerű könyv tanította már a fiatal (és nemcsak a fiatal) olvasókat a magyar tájak és a régmúlt magyar korok ismeretére. A mára már jórészt kihalt régi mesterségekről mesél, üvegfúvókról, lakatosokról, csutorásokról, gölöncsérekről, tobakokról és hasonlókról. A könyv minden fejezete kerek és érdekes történet, amely nemcsak a szóban forgó mesterség csínját-bínját ismerteti, de a kort és a történelmet is, és elvezet a Dunántúl festői városainak múltjába is.

Dián Tamás - Miért ​nem bírjuk az őrző-védőket?
Egyenruhás ​ember áll az ajtóban, vagy hátra tett kézzel járkál a hipermarket polcai között, esetleg gumibotját lóbálva igyekszik lépést tartani egy telep kerítésének vonalával, netán keresztrejtvényt fejt valamelyik bank előterének félreeső zugában. Ugye ismerős a kép? Igen, ő a biztonsági őr. Nevezik még őrző-védőnek, vagyonőrnek vagy éppen szekuritis embernek is, attól függően, hogy éppen melyikre hallgat. Ebben a könyvben valamennyi változatot használjuk, elkerülendő a későbbi sértődéseket. A magyar néplélek eleinte nem tudta hová tenni a dolgot. Nem csoda, hiszen a szocializmus ideje alatt minden az volt, aminek látszott. A katonán katonaruha feszült, a rendőrön rendőrzubbony, a krumplilevest pedig krumplilevesnek nevezték az összes étlapon. S akkor, 45 év után, az új kor hajnalának első sugarában megjelent egy hibrid lény kontúrja, beazonosíthatatlan nacionáléjú egyenruhában, oldalán gumibottal, mellén megcsillanó jelvénnyel, és azt mondta: Igazolja magát! Csoda-e, ha az utca népe már az első pillanattól bizonyos gyanakvással szemlélte a szekuritis embereket?

Vas Gereben - Vas ​Gereben elbeszélései
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Zsivko Csingo - Hogyan ​öltem meg a pajtásomat
"Abban ​az időben, vagyis a mi gyermekkorunkban vad düh és acsarkodás fészkelte be magát a szívekbe. A szüleink összeszólalkoztak, útjaink szétváltak, az ismerősök nem ismerték többé egymást, a szomszédok gyűlölték a szomszédjaikat. Persze, mi gyerekek se vonhattuk ki ez alól magunkat... Később az idő megmutatta, hogy a mi nemzedékünk történelmi nemzedékként került bele az új könyvekbe. Afelől azonban nincs kétségem, hogy azt, amit én akarok elmondani, nem találjátok meg a történelemkönyvekben" - mondja a kötet címadó elbeszélésének narrátorhőse. A makedón író novelláiban valóban olyan világ elevenedik meg, amelyről sem a történelemkönyvekben, sem az irodalomban nem sokat olvashattunk: a negyvenes-ötvenes évek fordulója egy isten háta mögötti jugoszláviai falu életében. Zsivko Csingo szinte minden elbeszélése Paszkvéliában játszódik, de az összeütközések és megrázkódtatások, amelyekről hol balladai komorsággal, hol szatirikus éllel, hol meleg humorral beszél, nemcsak azon a tájon voltak sorsdöntőek.

Covers_91143
Pokolkő Ismeretlen szerző
elérhető
6

Ismeretlen szerző - Pokolkő
Antológia ​mai angol elbeszélők írásaiból. A szerzők közül egy pár név : Samuel Becket, John Wain, Jean Rhys, Margaret Drable, Allan Sillitoe, Doris Lessing, Muriel Spark, Malcolm Lowry... Az angol novella konzervatív műfaj. Modellje mindmáig: a jól épített történet, a tökéletesen megragadott helyzet- és jellemrajz, a pontosan kidolgozott életkép. Samuel Becket kegyetlen képzelete egy halottat üldöz ki sírjából; Malcolm Lowry keserves látomása elevenen taszítja az embert a sírba, vagy a pokolra... A kötet huszonhárom elbeszélést tartalmaz. Az olvasó, ha belelapoz a gyűjteménybe, szeszélyes egymásutánban találja az ismert és kevésbé ismert neveket, a született briteket és a bevándorlókat, a fájdalom hangját és a kellemes hangulatokat - akárcsak az élő angol irodalomban.

Covers_354480
elérhető
64

Jane Austen - Catharine
Jane ​Austen irodalmi hagyatékában jó néhány, a későbbi zsenialitást megcsillantó gyöngyszem maradt. E mulatságos, rövid írások is híven tükrözik, hogy írójuk élénken érdeklődött a regény műfaja iránt: kifigurázta a cselekményt, a szokványos jellemeket, a stílust és a nyelvezetet. A szereplők könnyedek, jókedvűek, szemtelenek és odaadóan rajonganak tulajdon személyükért. A címadó _Catharine, avagy a lugas_ Jane Austen íróvá érésének meghatározó mérföldköve, és igényes kísérlet a komoly nagyregény megírására. A _Frederic és Elfrida_ igazából a hagyományos regényműfaj és a bonyolult illemszabályok "gyorstalpaló" tanfolyama. A _Jack és Alice_ egy iszákos, az _Evelyn_ egy harácsoló hőst mutat be, a _Henry és Eliza_ pedig a feje tetejére állítja a megszokott regényhős történetét. _A szépséges Cassandra_ a szentimentális regény paródiája, míg az _Amelia Webster_ című levélregény huncut karikatúrája a leánytestvérek közötti versengésnek. Austen e történeteken, és a kötetben szereplő további rövid írásokon keresztül mutatja be, miként vélekedik a nevetségességről az életben és a regényekben - s mindezt rendkívül szórakoztatóan teszi.

Vaszilij Suksin - Harmadik ​kakasszóra
Suksin ​lírai és szatirikus kisregényeiben és elbeszéléseiben - mindegyik egy-egy ballada - szibériai parasztok, nagyvárosi emberek, közönséges bűnözők, rafinált "organizátorok" és a népmesék alakjai kelnek életre. A lebilincselő, drámai feszültségű írásokat lankadatlan érdeklődéssel olvassuk végig.

Pedro Antonio de Alarcón - A ​végzetes jóslat
Az ​1816-os esztendőben, az egyik augusztusi napon egy torprongyos és szerfölött mulatságos külsejű cigány érkezett a granadai főkapitányság kapujához; a cigány hatvanadik évét taposta, juhnyírás volt a mestersége, s a neve Heredia, jobban mondva így keresztelte el a világ; a vitéz lovag egy bánatos, rozoga és girhes szamáron érkezett melynek a nyakába lószerszám helyett csupán egy kötelet vetett, és mihelyst földet ért, nagy szemtelenül kijelentette, hogy a főkapitánnyal akar beszélni. Sietek hozzátenni, hogy ez a hallatlan kérés először heves ellenállásra késztette az őrt, aztán fergeteges jókedvre derítette az ott lebzselő ordonáncokat, majd sűrű hümmögésekre bírta a szárnysegédeket, míg végül maga Eugenio Portocarrero Montijo gróf, azaz az egykori granadai királyság főkapitánya is értesült a dologról... És mivel nevezett előkelőség jó humorú férfiú volt, ráadásul annyit emlegették neki ezt a kópéságairól, furfangos ügyleteiről, valamint az idegen javak iránti vonzalmáról híres Herediát... ezúttal kérem a kárvallottak bocsánatát, szóval megparancsolta, hogy vezessék elébe a cigányt. Az elbeszélések egy jobbára ismeretlen kor díszletei között játszódnak, annál ismerősebb az eszme, amelyért a hősök küzdenek: az 1808 és 1814 között vívott spanyol függetlenségi háború hazafias, szabadságot, nemzeti önrendelkezést éltető eszméi.

Eric Knight - Sam ​Small csodálatos élete
A ​szerző 1942-ben megjelent Sam Small csodálatos élete című elbeszéléskötetét - amellyel első nagy sikerét aratta az angolszász világban - nem kisebb személy ültette át magyarra, mint Szerb Antal. A lazán összefüggő novellafüzér főszereplője Sam Small, a potrohos, kissé együgyű, de a híres angol józan ésszel bőven megáldott, érző szívű, középkorú yorkshire-i kisember, aki faluja és megyéje nemzedékről nemzedékre szálló erényeit, a bátorságot, az igazságszeretetet, a türelmes kitartást testesíti meg. Szegény Sam Small a világ legjámborabb embere volna, két lábbal járna a földön - például fajulának ivójába -, és szépen szeretne éldegélni feltalálói jövedelméből kissé házsártos feleségével, ám a legkülönösebb dolgok esnek meg vele: hol felfedezi, hogy tud repülni, amivel fölforgatja egész New Yorkot; hol "skizoperén" módon meghasad - és megverekszik testté lett "jobbik énjével", mert felesége nem óhajt "bigámiában" élni; hol elcsór egy kuvasz szukát, amelyről kiderül, hogy képes lánnyá változni - az Amerikából éppen betoppanó feleség megrökönyödésére; hol pedig merő véletlenségből nyakon csíp két német kémet... Ezeket a népmesei elemeket őrző, népi anekdotákból táplálkozó elbeszéléseket ízes, vérbő humor és derűs, megértő emberszeretet jellemzi - kicsik és nagyok mulatáságra és okulására egyaránt. A könyv a szerző halálának ötvenedik évfordulójára jelenik meg.

Covers_56424
Asszonyaink ​arca Ismeretlen szerző
elérhető
1

Ismeretlen szerző - Asszonyaink ​arca
Lányokat, ​asszonyokat - embereket idéznek antológiánk versei, elbeszélései. Emberekről szól a mese, akik ugyanakkor nők, sajátos érzelmi-lelki beállítódással, kötöttségekkel. Hogy mit jelent itt a "sajátos", arra válaszolnak ezek a szépirodalmi alkotások. A művek keletkezésük ideje, írójuk vérmérséklete szerint természetesen különbözően fogalmaznak, s csak azért nem jeleztük az évszámokat, mert olyan általános felé is szerettük volna terelni a figyelmet, amely az "emberi érték" fogalmával mínősíthető. Ennek megmutatására törekedve nem is erőltettük a tematikus körök kialakítását: az élettani folyamatot követve lányokról, asszonyokról, anyákról és idős nőkről rajzol képeket a gyűjtemény négy ciklusa. A válogatás gyűjtőterülete elsődlegesen az elmúlt fél évszázad magyar irodalma volt. Az egyetemes költészetből azért szemelgettünk, hogy bizonyos gondolatok, érzelmek időn és téren kívüliségét érzékeltessük. Ugyanakkor a kizárólagosan hazai prózaanyaggal a magyar valósághoz szerettük volna kötni a problémákat. Nyilván föltűnik, így is sok szép írás hiányzik, de lehetőség szerint semmit sem akartunk megismételni a hasonló tematikájú korábbi négy antológiából, amelyeket ugyanúgy, mint ezt, a nemzetközi nőnap alkalmából adtunk ki.

Mihail Solohov - Emberi ​sors
Mihail ​Solohov a tolsztoji méretű nagyregények, társadalmi eposzok megalkotása előtt elbeszélésekkel indult el az írói pályán. Az anyajegy, a Sibalok magzatja, az Idegen vér és a többi, a húszas években keletkezett írás a polgárháború drámákkal és tragédiákkal teli időszakát ragadja meg, e remekmívű novellákban a kozákság egyéni sorsa egy egész vajúdó s gyötrelmekben újjászülető nép sorsfordulóját szimbolizálja. Az Emberi sors című világsikerű elbeszélés, amelynek egyszerű katonahőse a második világháború megpróbáltatásai és tragédiái után is megőrizte hitét az életben, az emberekben.

Covers_8531
elérhető
9

Ismeretlen szerző - Lányok ​fényben és árnyékban
Lányok ​fényben és árnyékban, szomorúan és vidáman, szerelmesen és magányosan - száz színben és fénytörésben jelennek meg az antológia lapjain. Sorsok, történetek, hangulatok, szituációk és életérzések formálódnak az elbeszélésekben, amelyeket Funk Miklós válogatott kortárs irodalmunk legjavából. A főhős valamennyiben fiatal lány, kisebbek és nagyobbak, körülöttük meg bennük zajlik az élet, az ő alakjukon, érzelmeiken keresztül kapnak távlatot az események, helyzetek - művészi erővel. A szép gyűjteményben a fiatal olvasók magukra ismerhetnek, de túl is láthatnak önmagukon.

J. D. Salinger - Kilenc ​történet
"Salinger ​Kilenc története kilenc novellát tartalmaz, közülük az első, az Ilyenkor harap a banánhal, Seymour Glass öngyilkosságát beszéli el. A Glass család Salinger visszatérő témája, a szűkre szabott életmű fókuszában Seymour áll, a megközelíthetetlen, ám testvéreihez igen közel álló Művész, kinek történeteit Salinger alteregója, Buddy Glass, az Író meséli el. Salinger minden történetében ugyanarra koncentrál: a meg nem értett másság problematikájára, az intellektus olyan szárnyalására, melyet az átlagelme fel nem foghat, meg nem közelíthet, valamint a másság érzelmi kivetülésére - mely mások számára ismételten rejtély marad. A legnagyobb rejtély pedig a halál, mely - valamilyen abszurd és alig felfogható módon, de mégis - logikusan következik a karakterből." (Limpár Ildikó)

Jurij Kazakov - A ​csúnya lány
Jurij ​Kazakov: A csúnya lány c. novelláskötetéből mindenki képet kaphat arról, milyen is lehet Oroszország és népe.

Ernest Hemingway - Az ​öreg halász és a tenger / Elbeszélések
Hemingway ​életművének tanulsága egyetlen mondatba tömöríthető. „Az ember nem arra született, hogy legyőzzék – az embert el lehet pusztítani, de legyőzni nem lehet soha.” Az embernek, ha ember akar maradni, szembe kell szállnia a fenyegetésekkel: fasisztákkal a spanyol hegyekben, oroszlánokkal Afrikában, cápákkal a nyílt tengeren. Hemingway erkölcskódexének legfőbb parancsa a bátorság és a helytállás, ha ez látszólag hiábavalónak bizonyul is. A legtiltottabb magatartás pedig a gyávaság és a meghátrálás, történjék bár a legreménytelenebb helyzetből. Ma már bizonyos, hogy Ernest Hemingway a huszadik század legkiválóbb prózaíróinak egyike. Művészete, mely legtisztábban talán éppen elbeszéléseiben kristályosodik ki, a modern próza történetében vízválasztó jelentőségű. Iskolát teremtett az utána következő írónemzedék jó része számára; de hatása alól azok sem mentesek egészen, akik a huszadik századi irodalom más lehetőségei felé, más útjaira indultak. A könyvben megtalálható művek: - Az öreg halász és a tenger - Indián tábor - Bérgyilkosok - Ötven rongy - Wyomingi bor - Francis Macomber rövid boldogsága - A Kilimandzsáró hava - Aki nem adja meg magát

Covers_39298
A ​legszebb kutyatörténetek Ismeretlen szerző
elérhető
43

Ismeretlen szerző - A ​legszebb kutyatörténetek
A ​kutyák, akikkel megosztható a létezés, különös és csodálatos lények, s nem lehet teljes az élet kutya nélkül, ám ez csak akkor igaz, ha nem kezdjük isteníteni őket. Megvan a magukhoz való eszük és bölcsességük. Találkoztam jó kutyákkal, és rossz kutyákkal, butákkal és intelligensekkel, de soha nem voltam kutya nélkül. Ahogyan a görögök mondják, egy ház nem otthon addig, míg fecske nem fészkel az eresz alá, ugyanúgy azt tartom, hogy egy ház attól lesz otthon, ha van benne kutya. Úgy vélem, ez a könyv ékesen bizonyítja, milyen hihetetlenül sokoldalú és elbűvölő állatok a kutyák. Olvassák és élvezzék e néhány történetet, a legkiválóbbakat azok közül, amelyeket kutyákról valaha is írták. /Gerald Durrell/

Pomogáts Béla - A ​székely tanítónő
Azok ​között a fogalmak között, amelyeket a magyar történelem szentesített és a közmegegyezés elfogadott, a nemzet és az irodalom fogalma mindig egymással szoros kapcsolatban állt. Teremtő kölcsönösség jött létre közöttük, egyfelől a nemzeti történelem, s azok a törekvések, amelyek e történelem során érvényesülni kívántak, és igen gyakran vereséget szenvedtek, mindig meghatározták irodalmunk vállalt feladatait, küldetéstudatát, többnyira abban az értelemben, hogy magának az irodalomnak kellett helyreállítania a nemzet megbolott szellemi egyensúlyát, vagy megtört politikai és kulturális egységét, másfelől hagyományosan az irodalomban konstituálódtak azok a személyiségjegyek, amelyeknek összessége a magyarság nemzeti jellegét teszi. A magyar irodalom, még az európai áramlatokat követő törekvéseiben is, mindig nemzeti volt, és a magyar nemzetnek nem egyszer irodalma adott szellemi keretet és közösségi indentitást. Balassi Bálinttól Berzsenyi Dánielig, Vörösmarthy Mihálytól Ady Endréig, és Illyés Gyulától Nagy Lászlóig mindig a "nemzet" és az "irodalom" alkottak egymással lényegi kapcsolatban álló fogalmakat. Ez a fogalompáros valóságos Janus-arccal néz ránk a múltból és bizonyára a jelenből: ami az egyik oldalról szemlélve egy történelmi emberközösség küzdelme a megmaradásért, az a másik oldalról szemlélve magas rendű művészi érték történeti folytonossága és rendszere, s ami az egyik nézetben gondolat, költői kép és versforma, az a másik nézetben emésztő küzdelem és gyötrelem azért, hogy tizenötmillió ember otthont találjon a népek közösségében, és képes legyen kibontakoztatni a maga szellemi és erkölcsi értékeit.

Gita Mehta - Narmadá, ​a szerelem folyója
India ​legszentebb folyója, amit egy, a világ zajától elvonulni vágyó magányos zarándok keres fel, hogy lélekben megtisztulva, súlyos terheitől megszabadulva lépjen tovább. Lelkigyakorlatát a bölcs mohamedán pap, a milliomosból lett szerzetes, az énektanár, a teaültetvény tisztviselője, a banditák elrabolta kurtizán, a muzsikuslány, az énekesnő és mindenekelőtt az "égruhájú" szádhu is segíti, akik megelevenítik a mindenkit megtisztító, a kígyómarást is gyógyító, a megtört szívekben új szerelmet fellobbantó folyó legendáit...

Rudyard Kipling - A ​dzsungel könyve
Az, ​amit most el akarok mondani, még azelőtt történt, hogy Mauglit kitették a szioni farkascsapatból, s hogy bosszút állt Sir Kánon, a tigrisen. Azokban a napokban volt, amikor Balú tanítgatta a Vadon Törvényére. A hatalmas, komoly, öreg barna medvének nagy gyönyörűsége telt gyors eszű tanítványában, mert az ifjú farkasok csak annyit akarnak a Vadon Törvényéből megtanulni, amennyi az ő csapatjukról és törzsükről szól, s elszaladnak, mihelyt a Vadászó Verset el tudják mondani: „Nesztelen láb, sötétben is látó szem; olyan fül, amely a szelet is meghallja odújában; éles fog: ez az ismertetőjele minden testvérünknek, kivéve a sakált, meg a hiénát, akit gyűlölünk." De Mauglinak, az emberkölyöknek sokkal többet kellett tanulnia ennél.

Covers_65482
elérhető
1

Ismeretlen szerző - Ezer ​esztendő - Millenniumi Olvasókönyv
Ezeréves ​a keresztény magyar állam, és kétezer éves a kereszténység. Ezt az időszámítást a keresztény világ valamennyi népe, állama átvette. A honfoglalás idején, főként Géza fejedelem korában létezett már magyar állam. A keresztény Európának - tudatos elhatározással - ezer esztendővel ezelőtt váltunk részévé. Szent Istvánt 1000 vagy 1001 karácsonyán koronázták meg: Ő maga választotta az akkori millennium ünnepét. A latin betűs írással, az európai civilizáció értékeinek átvételével tudtunk megmaradni. A magyar az egyetlen távolról érkezett nép, mely máig fennmaradt. A többiek, akik a magukkal hozott szokásokhoz ragaszkodtak - például a hunok, a normannok, a besenyők - megsemmisültek. Nyelvük beolvadt. A magyar nyelv él. „Nekünk a nyelvünk nagyobb kincs, mint a földünk, mert régibb, s akkor is él, amikor a föld már nem a mienk. Nem nyelvünk olyan mint mi, hanem mi vagyunk olyanok, mint a nyelvünk.” (Ravasz László) Nyelvünk tehát a hazánk. Ezért állítottuk össze a millennium - az ezeréves ünnep - alkalmából a magyar nyelv mestereinek szavaiból, verseiből ezt az olvasókönyvet. A magyar ifjúságnak, az olvasás örömét kóstolgató gyerekeknek ajánljuk és ajándékozzuk ezt a könyvet. Szüleiknek, nagyszüleiknek és az egész magyar nemzetnek is ajánljuk. Nem szántuk tankönyvnek, hanem örömet adó időtöltésnek, eltűnődési alkalomnak, hogy örvendezhessünk: átéltük ezt az elmúlt ezer esztendőt dicsőségeivel, keserveivel, bánataival és örömeivel.

Radi Carev - A ​sánta farkas
Költői ​szépségű elbeszélések sorakoznak ebben a gyűjteményben az erdei, mezei, víziállatok szokásairól, olykor különleges rendhagyó viselkedéséről is. Fajdkakas, vadmacska, szalonka, mocsári réce, róka, vadászsólyom, medve, pisztráng, kőszáli sas, menyét, vadkan, tavi ponty, fácán, farkas, vidra, hiúz, fürj, őz, gólya, holló szerepel ezekben a történetekben, amelyek nemcsak írójuk természetismeretéről tanúskodnak, hanem szépírói adottságáról is. Olyan világ tárul olvasóink elé, amely sok tekintetben távoli, ismeretlen, kissé talán egzotikus is: a Balkán-félszigeten fekvő Bulgária hegy-völgyes tája s nemegyszer elmúlt idők jő vagy rossz emlékei elevenednek föl a könyv lapjain.

Kertész Ákos - A ​világ rendje
"A ​nagy szavakat magam sem szeretem, tudom az Olvasó sem szereti. Lejáratták, lejárattuk őket. Ezért haboztam sokáig: nem túlságosan föllengzős-e ez a cím (nem egyetlen novella, az egész kötet élén) hogy: A világ rendje. Azt hiszem magyarázattal tartozom. Egyik kisregényem hőse, Vukovics "azért tud hazudni, mert meg kellett tanulnia, mert nem fogadhatta el a dolgok megszokott értékét és megszokott rendszerét, mert ha elfogadja, akkor az erősek eltapossák a kis Vukovicsot. Ő csak úgy nyerhetett, ha blöffölt, mert neki így osztották le már az indulásnál a lapot..." Az indulásnál, tehát az elemiben. Vagyis a kicsi és gyönge Vukovics Bélának föl kellett lázadnia a világ rendje ellen. Az elemiben (fiatalabbak kedvéért: általános iskola, alsó tagozat) én az osztályban a legjobban fejlett három-négy srác egyike voltam, nekem ezért nem kellett volna lázadnom. Hazudni, blöffölni nem is tanultam meg. A világ rendjét mégsem voltam képes elfogadni sem akkor, sem később. Hogy miért? Talán ha megvénülök, és nagyon magányos leszek, egyszer megírom az önéletrajzomat... Az biztos, hogy a Bibliából már akkor megtanultam, hogy a legfőbb törvény: szeresd felebarátodat, mint önmagadat, s ez a törvény, amerre csak néztem, sehol sem érvényesült. A marxizmusból pedig azt tanultam meg később, hogy az embernek az a dolga ezen a földön, hogy ezt a rosszul berendezett világot a maga és társai számára jobban rendezze be. Ma már, túl az ötvenen, úgy látom, hogy mindig is a világ rendje ellen lázadtam egy bennem élő értelmesebb és emberibb rend nevében. A magam módján."

Katherine Mansfield - Egy ​csésze tea
Elbeszélései ​látszólag apróságokról, jelentéktelen dolgokról beszél: egy idős hölgy derűsen üldögél egy parkban, egy fiatal pár kineveti régimódi rókaprémjét, és ezzel elrontja hangulatát - még szokásos vasárnapi süteményét sem veszi meg. Az írónő érzékenysége, finoman szatirikus látásmódja ezekben a felvillanásokban is az emberi sorsok mélységét, az élet teljességét ragadja meg.

Covers_95707
Üzenet ​az iskolának Ismeretlen szerző
elérhető
0

Ismeretlen szerző - Üzenet ​az iskolának
Költők, ​írók, filozófusok, publicisták a nevelésről írnak e kötetben. Üzennek az iskolának. A szerzők közös vonása, hogy maguk is a katedrán álltak valaha – többen ma is tanítanak közülük, és a szakember felkészültségével elemzik élményeiket, fogalmazzák meg gondolataikat. „Örülünk is e véleményeknek, érthetően jobban, ha elismerőek, de akkor is, ha bírálnak – írja előszavában dr. Gosztonyi János miniszterhelyettes – mert visszajelzést jelentenek – végső soron munkánk társadalmi megítélését E kötet kéziratának nyomdába adásakor már megjelent pártunk Központi Bizottságának határozata az állami oktatás helyzetéről és fejlesztésének feladatairól. A határozat meghozatalát igen alapos, széleskörű előkészítés és vita előzte meg, így szilárd bázist jelent a további munkában. Egyben eligazodást a vélekedésekben, a sokféle részletkérdésben folytatott és folyó vitákban. E kötet írásai – a szerkesztők tudatos válogatásának eredményeképpen – színező anyagot, hátteret, adalékot jelentenek, hiszen olyan emberek írásai, akik belülről ismerik az iskolát, s ha dicsérik, tudják, megdolgozott érte, ha haragszanak rá valamiért, érte haragszanak. Évtizedek hullámzanak végig emlékeinkben, s kirajzolódik bennük a változó iskola képe, amint kialakult a múltból maivá, s átalakulóban van egy jövendő állapotba. Ez a változás engem magával ragad, bizalommal és erővel tölt el, ha csak a magam emlékeit idézem is – még inkább mások nagyfokú érzékenységét, művészi gondot tükröző írásait olvasván.”

Covers_100029
Szellemvasút Ismeretlen szerző
elérhető
1

Ismeretlen szerző - Szellemvasút
Gyakran ​hallani, hogy a Német Demokratikus Köztársaság irodalmában új hullám" keletkezett. Nem kívánunk vitatkozni azon, helyes-e ez a megállapítás vagy sem mindenesetre tény, hogy az utóbbi években olyan irodalom született az NDK-ban, mely levetkőzte a sematizmust, elmélyülten, művészi erővel elemzi a jelenségeket, és kritikusan, a szatíra fegyverével fordul szembe a hibákkal. Ez a folyamat Erwin Strittmatter, Christa Wolf és mások sok port felvert Tiűveivel kezdődött, és folytató: seregnyi új, tehetséges fiatal író elbeszéléseivel. Ezt az új és a megosztott Németország keleti felében terebélyesedő, sokféle hangú, mégis önálló arculatú irodalmat mutatjuk be kis antológiánkban, a legjobb, a leginkább elismert elbeszélők novelláinak válogatásával. Az anyag valóban igen színes a balladás hangtól a szatirikus hangvételig minden árnyalat képviselve van , és tematikailag is művészi színvonal tekintetében is elüt az átlagtól. Olyan fiatal tehetségek lépnek elénk, akik egy mindenképp figyelemre méltó irodalmat teremtettek és közvetítenek hozzánk.

Albert Maltz - Portyázás ​Harlemben
"Van ​bíró barátod? Van pénzünk ügyvédre? Van, aki meghallgatja? Bevisznek az őrszobára, beismertetnek velünk akármit, meg is ölhetnek, s a kutyát se érdekli. Ki a fene bánja, hogy mi lesz egy feketével? Ha a munkánkra nincs szükségük, már réges-rég kiirtottak volna. Az indiánokkal talán azt tették?..." Mit jelent ma az Egyesült Államokban színes bőrűnek lenni? Erre a kérdésre keresik a választ kötetünk elbeszélései - James Baldwin, Saul Bellow, Ralph Ellison, Langston Hughes, Albert Maltz, Ktherine Anne Porter és más, nálunk még nagyon ismert fekete és fehér szerzők írásai. Az elbeszélések hősei az amerikai társadalomban élő négerek, öregek és fiatalok, férfiak és nők, felnőttek és gyerekek, fájdalomból és haragból, megaláztatásokból és lázadásokból szövődik sajátos élményviláguk, amelyen a súlyos körülmények között is átleng az elpusztíthatatlan boldogságvágy, életszeretet, az emberibb élet akarása és hite. Ez ad türelmet a tűrőknek a nehéz sors elviseléséhez, de ez önt erőt is a bátrakba sorsukkal szembeszállni vagy fegyvert ragadva vállalni akár a halált is. A huszonhárom szerző huszonhárom elbeszélését a pezsgő-lüktető, vidám-szomorú néger spirituálék hangulat hatja át.

Anton Pavlovics Csehov - Szakadékban
Aki ​Anton Csehov elbeszéléseit olvassa, szomorú késő őszi napot érez maga körül, amikor olyan áttetsző a levegő, s élesen kirajzolódnak a pőre fák, a szürke házak, a szürke kis emberek... Az író szelleme, akár az őszi nap, könyörtelen világosságot vetít a kitaposott utakra, a görbe utcákra, a szűk és piszkos házakra, ahol szánalmas kis emberek fuldokolnak unalmukban és tétlenségükben, miközben oktalan és álmos sürgés-forgással töltik be a házakat... A tehetetlen emberek e szürke, unalmas tömege mellett elhaladt egy mindent látó, okos, nagy ember, végignézett hazája unalmas polgárain, és szomorú mosollyal, szelíd, de mélységes szemrehányással teli hangon, arcán és szívében reménytelen fájdalommal, bensőséges, szép hangján így szólt hozzájuk: - Siralmasan élnek önök, uraim!

Nyikolaj Vasziljevics Gogol - A ​köpönyeg / Az orr / A revizor
Gogol ​a kiszolgáltatott, egyéniségében megnyomorított kisember típusát alkotta meg. Látszatra igénytelen történet: Akakij Akakijevics naphosszat aktákat körmölő kishivatalnok éhezéssel megtakarított pénzén új köpönyeget csináltat magának. A becses ruhadarabot az első este elrabolják tőle, s miután nem kerül elő - hősünk ágynak esik és belehal bánatába. Halála után bosszút áll a világon: kísértetként visszajár a városba, és bundákat lop magas rangú tisztviselőktől. Akakij Akakijevicset a bürokrácia embertelen gépezete megfosztotta valódi egyéniségétől, felfalta vágyait. Amikor azonban takarékoskodni kezd, döbbenetes változáson megy keresztül: elevenebb, sőt szilárdabb jellemű lett, olyan ember, aki határozott célt tűzött maga elé. A balszerencsés fordulat után már nem tud a régi módon élni, belepusztul fájdalmába. Gogol jelképnek szánja hőse tragédiáját: az ellopott köpönyeg az ellopott élet szimbóluma. A cselekmény a fantasztikum világába fut: Akakij kísértetként áll bosszút tönkretett életéért. Gogol - és nagy utódai - művészetére jellemző, hogy realizmusával nem zárja ki az elbeszélésből és a regényből a csodát, mert nem csupán romantikus toldaléknak tartja; Akakij sorsához és az orosz valósághoz hozzátartozik, hogy kísértetté váljék. Gogol jelentősége - az időben távolodva - egyre nő, úgy tűnik, nemcsak a nagy orosz próza "bújt ki a köpönyegéből", groteszk szürrealizmusa a kafkai látomások előzménye is. Az orr Egy kistisztviselőnek - Kovaljovnak - leválik a fejéről az orra és önálló életet kezd, mindent elér, ami gazdájának nem sikerül. Az elbeszélés legsajátosabb megkülönböztető jellegzetessége az a kapcsolatrendszer, mely e képtelen esemény, a szereplők és az olvasó közt jön létre, s ennek a legelső hatása: az olvasó meghökkentése. De hogy mi a funkciója a mű egészében, azt csak akkor érthetjük meg, ha megvizsgáljuk az elbeszélésnek még legalább két fontos elemét, a szerkezeti felépítést és a narrátor szerepét. Felépítését tekintve Az orr a novella klasszikus szerkezetét követi. Eszerint különös ellentmondás figyelhető meg: a szerkesztés arányosságot, gyugalmat sugalló jellege furcsa ötvözetet alkot a mű-olvasó kapcsolat meghökkentő, felzaklató voltával. A narrátor határozott szerepe az a tény, hogy az eseményeket, a történet egyes mozzanatait valószínűnek, furcsának vagy képtelennek nyilvánítja, mindvégig meghatározza az elbeszélés hangnemét. Az elbeszélésben bemutatott világ tipikus alakja Kovaljov ülnök. A narrátori jellemzés megszokott s hagyományos jellegű, s önmagában véve épp ezért nem elég hatásos. Valódi dimenzióját a képtelenségek képtelensége érzékelteti: Kovaljov orra változott át azzá, ami maga az ülnök szeretett volna lenni, valódi álamtanácsossá. Az orr, Kovaljov lényének alighanem legértékesebb része alakul át a kovaljovi értékrendszer csúcsán elhelyezkedő hivatalnokká. A novella társadalombíráló jellege nyilvánvaló, a valósághű közegbe benyomuló abszurdum azonban annál többet is mond. Egyfelől az ábrázol társadalom ürességére, belső viszonylatainak abszurditására, céljainak értelmetlenségére utal. De Kovaljov talajvesztése még ennél is általánosabb érvényű; az ember és a világ kapcsolatának képe, egy olyanfajta meggyőződés hangoztatása, hogyha a kisember elveszti illúzióit - s illuzió itt = orr -, akkor képtelen tovább élni. (www.leheza.hu) A revizor Múlt századi orosz kisváros. Korrupt hivatalnoki rendszer. A polgármestert levélben figyelmeztetik: revizor járja a vidéket. Inkognitóban. Két hete egy fiatalember szállt meg a fogadóban. Nem fizet és nem utazik. Gyanús. A ismeretlen veszedelmet ismertté kell tenni, hogy védekezni lehessen ellene. A kártyás, mihaszna fiatalemberre hamar ráhúzzák, hogy ő a revizor. A félreértésből mulatságos helyzetek sora kerekedik. És a nevetés éles fényében lelepleződik az egész, éppen kisszerűségében és ostobaságában veszélyes bürokratikus világ.

Jeffrey Archer - S ​ezen áll egy mese
A ​nálunk is oly népszerű angol szerző novelláskötete fordulatos történetek gyűjteménye, megannyi váratlan csattanóval. A kötetből megtudhatjuk, hogyan lehet a szépreményű, ám tehetségtelen hollywoodi színésznőjelöltből egy kis odafigyelés árán milliomos, hogy egy igazán fenséges gesztus miként leplezi le a női hiúságot, és milyen eredménnyel jár közös cellába zárni egy csencselőt és egy titkolódzó gyémánttolvajt. A drágakövek és műkincsek nem hagyják hidegen további hőseinket sem: így a turnézó Gloriát, a kortárs művészetre fogékony jogászt és leszármazottait, valamint a dúsgazdag, ám gyűrűtlen menyasszonyt, Arabellát. Elbukó és felemelkedő csalók, balsorsú vagy épp szerencsés ügyeskedők elevenednek meg, ördögi bűnesetek egész sora tárul elénk sőt olykor maga az ördög is. A kötet izgalmas bűnügyi históriáinál talán csak a gyarló vagy épp állhatatos hétköznapi hősök érdekesebbek. Szívszorító és lélekmelengető embermesékből tudhatjuk meg, lehetséges-e a jeles diplomata dinasztiába született Percivalnak új fényt varázsolnia a brit birodalom ragyogó egére, hogy mit rejt az olasz kisvárosi szálló legfelső emelete, milyen is egy igazán kölcsönös vakrandi vagy egy nem hagyománytisztelő, múlhatatlan szerelem. Szellemes, lebilincselő, egyedi, ám mélyen emberi így ír Jeffrey Archer, a novellista.

Nemes György - 12 ​elbeszélés
"33 ​év - 12 elbeszélés. Hát ez, bizony, nem sok. Még akkor sem, ha arra gondolok, hogy e kötet első helyén közölt elbeszélésem születésétől számítva, csaknem negyedszázad alatt, sem novellát, sem regényt, semmiféle szépprózát nem írtam. Aztán a következő kilenc év alatt - 1959-1968 között - is csak további, jó szívvel vállalható, tizenegy elbeszélés született. S e szerény számbeli teljesítményen talán az sem változtat, hogy mint regényíró azért az utolsó kilenc évben szorgalmasabb voltam: hat regényt írtam. S nem mentségként, csak elmélkedésre megjegyzem, hogy e kötet tucatnyi elbeszéléséből is négy csaknem kisregény terjedelmű, de legalábbis regényjellegű: csak egy kis nekibuzdulás, s mindegyik témából regényt írhattam volna. De minek? Éppen az volt a szándékom, hogy megtévesztő nekibuzdulás ne tegyen locsogóvá, s ha fontosnak vélem is a témát, próbáljak róla szűkszavúan vallani. Akadhat, aki azt mondja: megnyugtatóbb lenne, ha ennyi idő - egy emberöltő - alatt nem egy, hanem többször egy tucat elbeszélést tettem volna le az irodalom asztalára. Erre csak azt válaszolhatom: engem nem nyugtatna meg, s félek, az olvasókat se, mert lassan úgy rémlik, mintha az irodalomnak az a bizonyos asztala már-már össze akarna rogyni, annyi könyvet raktak rá. Így, ha mással nem is, azzal eldicsekedhetek, hogy - legalábbis e műfajban - nem akartam nagyon zavarni az irodalmi életet. (Azért egy kis helyreigazítás nem fölösleges: e tizenkettőn kívül van még néhány nyomtatásban megjelent elbeszélésem. Ezekhez azonban most szigorúbb voltam, mint annak idején, mikor írtam őket, s mint a lapok és folyóiratok szerkesztői, akik közölték - nem idézem meg újra egyiket sem. Marad tizenkettő.)" Nemes György

Kollekciók